Az Ukrajna elleni orosz invázió harminckettedik napján kevesebb a harctéri hír, annál több a politikai fejlemény és lassan a háború mostani célja is körvonalazódni látszik.
Arra nem vennék mérget, hogy eleinte is az volt a cél, amire most törekszik a Kreml: de legalább mintha látszana, hogy mit akarnak. Ami így, több mint egy hónap elmúltával nagy szó.
Azonban vegyünk először néhány konkrét hírt, konkrét harcokról. Másodjára is találat érte a harkivi Fizikai és Technológiai Intézet épületét, ahol a sajtóértesülések szerint egy reaktor működik. Van egy jó hírem: a sajtóértesülések tévednek, ahogy az orosz tüzérség is, az ugyanis ott nem egy reaktor, nem szabadulhat ki hasadó anyag. Teljesen felesleges lőni, vagy inkább: csak annyi értelme van, mint bármely más egyetemi épület megtámadásának, vagyis semmi. Ezt onnan tudom ennyire biztosan, hogy még az első támadás után megkérdeztem egy szakértőt, Nagy Dénes Lajos fizikust, a fizikai tudományok doktorát, kutató professzor emeritust a helyzetről, aki ezt válaszolta:
„A berendezés, amelyet az orosz támadás ért, nem reaktor, hanem egy elektrongyorsítón alapuló szubkritikus neutronforrás. A nagy energiájú elektronnyaláb egy volfrámból vagy kis dúsítású (19,7% 235U izotópot tartalmazó) uránból álló céltárgyba csapódik; ez a céltárgy a neutronok forrása, amelyeket aztán a reaktorokhoz hasonló módon vízzel moderálnak, mielőtt orvosi radioizotópok előállítására vagy tudományos kísérletekben (pl. anyagvizsgálat céljából) felhasználják. (…) Hasadó anyag legfeljebb akkor kerülhetett volna ki a rendszerből, ha az uráncéltárgy sérült volna meg, de ez nem következett be (nem is biztos, hogy éppen van-e uráncéltárgy a berendezésben). Sőt – az első jelentésekkel ellentétben – úgy tűnik, magát az épületet sem érte végzetes kár, így van remény arra, hogy a háború után a berendezést használatba lehet venni (üzemszerűen még nem is volt használatba véve). Ha majd egyszer működni fog a berendezés, akkor persze egy esetleges újabb katonai támadás esetén már sokkal komolyabb gondok lehetnek, hiszen akkor már számolni kell a neutronok által létrehozott radioizotópok szétszóródásával is.”
Egyszóval, nincs sugárveszély, de attól még barbár és értelmetlen dolog kutatóintézeteket lőni. Ahogy minden civil épületet: egy brit jelentés szerint, melyet a Telex kivonatolt:
„A háború kitörése óta 4500 lakóépületet, 100 üzletet, 400 oktatási intézményt és 150 egészségügyi intézményt semmisítettek meg. Egy ukrajnai kutatóintézet szerint az oroszok eddig 148 alkalommal támadták meg az újságírókat és a médiát, a támadásoknak pedig áldozataik is vannak: eddig öt újságíró vesztette életét, hat médiamunkást elfogtak vagy elraboltak. Öt újságíróra lőttek rá, heten megsebesültek, tizenegy tudósítót megfenyegettek, egy riportert pedig eltűntként tartanak számon.”
Ezt szívbe markoló tárgyilagossággal mutatja be Vadim Bojcsenko, Mariupol polgármestere, aki az UNIAN-nak nyilatkozva elmondta:
„A város lakosságának felét, ahol a háború előtt 540 ezer ember élt, evakuálták.
Amint elkezdődött a háború, és amíg a vasút még működött, amíg a rendes utak még működtek, körülbelül 140 ezren mentek el. Aztán körülbelül 100 ezren távoztak. Hatvanezer embert evakuáltak a folyosón keresztül, önkéntesek segítségével. De meg kell értenie, hogy a város közelében is élnek olyan emberek, akiknek szintén szükségük van az evakuálásra.
Bojcsenko azt is elmondta, hogy a város lakásállományának 90%-a valamilyen módon megsérült, és ennek 40%-a már nem helyreállítható. „Mariupolnak teljes evakuálásra van szüksége” – tette hozzá.”
De mindez miért, mi végre? A háború első napjaiban úgy tűnt, Kijev lerohanásáról, totális invázióról van szó, megszállásról, területszerzésről. Főleg abból tűnt így, hogy minden hivatalos orosz kommunikációban tagadták ezt, és esküdöztek, hogy az Orosz Föderációnak nem célja egy négyzetcentiméter ukrán föld elfoglalása sem. Aztán kifulladt a lendület, és most akármilyen véresek is a harcok, elhangzott a bejelentés (említettem is tegnap), melyben Szergej Rudszkoj, az orosz vezérkari főnök első helyettese azt nyilatkozta:
„A különleges katonai művelet első fázisát nagyrészt befejezettnek tekintjük Ukrajnában, az Ukrán Fegyveres Erők harci képességei jelentősen csökkentek, ami lehetővé teszi, hogy az erőfeszítéseket a fő cél – Donbássz felszabadítása – elérésére összpontosítsuk.”
Ez vagy így van, vagy sem, de valamiféle sajátos, orosz „felszabadítás” megindult, mégpedig hivatalos, közjogi formában, ugyanis nemrég érkezett a hír:
„Az önhatalmúlag kikiáltott Luhanszki Népköztársaság vezetője, Leonyid Paszecsnyik kijelentette, hogy hamarosan népszavazást tartanak arról, hogy az LNR Oroszország részévé váljon.
„Úgy gondolom, hogy a közeljövőben népszavazást tartunk a köztársaság területén, ahol a nép élni fog alkotmányos jogával, és kifejezi véleményét az Orosz Föderációhoz való csatlakozásról. Valamiért biztos vagyok benne, hogy pontosan ez fog történni” – mondta Paszecsnyik.”
A hír nem érte teljesen váratlanul Kijevet – Moszkvát még annyira sem lephette meg – ugyanis az Unian már közre is adta a hivatalos reakciót erre a felvetésre:
„Az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatóságának vezetője, Kirilo Budanov dandártábornok úgy véli, hogy Vlagyimir Putyin megpróbálhat egy „koreai” forgatókönyvet erőltetni Ukrajnára.
Erről a védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatóságának sajtószolgálata számolt be.
„A Kijev melletti kudarcok és az ukrán központi kormány megdöntésére való képtelensége után Putyin máris délre és keletre koncentrálja fő hadműveleti csapásirányait. Okkal feltételezhető, hogy Ukrajna esetében egy „koreai” forgatókönyvet fontolgat. Vagyis megpróbál majd egy demarkációs vonalat erőltetni országunk megszállt és független területei közé. Valójában ez egy kísérlet arra, hogy Ukrajnában Észak- és Dél-Koreát hozzanak létre. Hiszen biztosan nem képes belebelezni az egész államot” – mondta Budanov.
Meggyőződése, hogy a megszállt Krímhez vezető szárazföldi folyosó létrehozásának kérdése még mindig aktuális az orosz rezsim számára. De van egy nagy probléma ennek a tervnek a megvalósításában – az elpusztíthatatlan Mariupol.
Az ukrán hírszerzés vezetője azt is hozzátette, hogy a megszállók megpróbálják majd a megszállt területeket egyetlen kvázi-állami egységgé összeállítani.”
Budanov dandártábornoknak természetesen kötelessége lelkesen, eltökélten és hazafiasan nyilatkozni, de nekünk nem kötelességünk a lelkesültség: és a fentiekben láthattuk épp, hogy szegény, szerencsétlen Mariupol hős város ugyan, de sajnos egyáltalán nem elpusztíthatatlan. Mindenesetre egy ilyen „koreanizálás” (új geopolitikai szakkifejezés született) ugyan lehetne a Kreml számára győzelem – ideig-óráig ugyan de május kilencedikén épp nevezhetnék annak is – azonban pont a Krím és a mariupoli korridor miatt nem jelentené a február 24-e előtti status quohoz való visszatérést. Ellenben a szakadár népköztársaságok már az Oroszországi Föderáció részeivé válnának – nem kétlem, hogy ez napokon belül megtörténik – és ha sikerül létrehozni és bekebelezni a hetek óta erőltetett „Herszoni Népköztársaságot”, az Ukrajna számára újabb, nagyon komoly területi veszteséget jelentene. Nincs miért pártolni tehát ezt a sanda „béketervet”, ez csak egy új, az eddiginél is véresebb háborúnak vetné meg az ágyát.
De vajon komolyan tervezik ezt a megoldást? Biztosat természetesen nem mondhatunk, de Vagyim Gyenyiszenko, az ukrán belügyminiszter tanácsadója azt nyilatkozta, hogy Oroszország újabb erőket vonultat az ukrán határhoz, ami azt jelentheti, hogy az orosz hadsereg újabb offenzíva-kísérlete közeleg. Tehát az sem kizárható, hogy ez az egész nagyívű terv puszta porhintés a világ és főleg Kijev szemébe, az orosz erők csak időt szeretnének nyerni, míg megérkezik az erősítés és az utánpótlás.
Jó, de honnan? Csecsenföldről, Dél-Oszétiából, Szíriából, akárhonnan. Nem véletlenül említem Dél-Oszétiát. Ez a moszkovita, kizárólag az Oroszországi Föderáció által elismert kis ország ugyanis csapatokat küldött Ukrajnába, hogy „segítsenek megvédeni Oroszországot” – közölte vezetője szombaton.
„Fiaink büszkén magasra emelt zászlóval teljesítik katonai kötelességüket” – állította Anatolij Bibilov, Dél-Oszétia vezetője a Telegramon.
Azt mondta, hogy a csapatok „már az ellenséges tűzben állnak”.
„Tökéletesen megértik, hogy Oroszországot fogják megvédeni, és ezzel Oszétiát védik” – mondta Bibilov.”
Hát, Ukrajnában védeni Oroszországot oszét színekben épp lehetséges, de nem túl logikus tevékenység: van annyi értelme, mint amikor magyar csapatok védték a Kárpát-medencét a Don-kanyarban, és erre azt hiszem, a legtöbben nem túl jó szívvel gondolunk. Viszont miért vettem elő megint Csecsenföldet? Mert Kadirov elnök, akiről tegnap azt írtam, hogy ennek a háborúnak az esetlen, csetlő-botló bohóca, ma meg azt mondom, hogy kiérdemelte a „rés a pajzson” címet is, megint elkövetett egy baklövést.
„Március 26-án este Ramzan Kadirov csecsen elnök a közösségi oldalakon közzétett egy videót, amely a csecsen csapatok részvételét mutatja Mariupol elfoglalásában.
A felvételeken Ruszlan Geremejev, a „Szever” („Észak”) zászlóalj egykori parancsnokhelyettese látható, aki részt vett Borisz Nyemcov politikus meggyilkolásában. Kadirov szerint Geremejev vezeti azt a csecsen egységet, amely „elfoglalta Mariupol közigazgatási központját” (valójában egy kerületi ügyészség romjait).
A közzétett felvételeken Geremejev többször is megjelenik. Az egyik felvételen csecsen harcosoktól körülvéve áll, csecsen nyelven beszédet mond, majd azt kiáltja, hogy „Akhmat a hatalom!” (Akhmat Kadirov a mostani elnök elődje és egyben apja volt), mire a harcosok gépkarabélyaikkal a levegőbe lőnek.
A Borisz Nyemcov meggyilkolása ügyében folytatott nyomozás során a család ügyvédjei azt feltételezték, hogy Ruszlan Geremejev lehetett a bűncselekmény kitervelője. Geremejevet megemlítik az ügy anyagában, de soha nem hallgatták ki: a nyomozó elmondta a bíróságnak, hogy bekopogott ugyan Geremejev házának ajtaján, de senki nem nyitott ajtót. A nyomozás Ruszlan Mukhudinovot, Geremejev sofőrjét tartotta a bűncselekmény megrendelőjének. Ramzan Kadirov tagadta, hogy Geremejevnek köze lenne Nyemcov meggyilkolásához.”
Ezt a Geremejevet mutogatta most Ramzan Kadirov: pedig az ilyen emberekkel nem szokás dicsekedni, hiszen leleplezik a csecsen bűnrészességet még a korábbi merényletben is… Kadirovot sem az eszéért szereti, aki szereti. Bár nem lehetnek túl sokan, akik gyengéden éreznek irányában.
A hírösszefoglaló végére hagytam, hogy szerezzek pár vidám pillanatot is az olvasóknak, Dmitrij Peszkov nyilatkozatát, melyet az RBC-nek adott. A Kreml szóvivője halálos komolysággal állította:
„Biden elnök büszke arra, hogy sikerült mindent elvennie az úgynevezett orosz oligarcháktól, akik állítólag a történtek kitervelői. Nyilvánvalóan az amerikai elnök nem veszi észre, hogy ezek nem oligarchák. Az oligarcha olyan üzletember, aki hatalomra jutott, és az egyetlen oligarcha, aki az utóbbi időben hatalomra jutott, egyébként Donald Trump amerikai elnök volt. Hazánkban valószínűleg az utolsó oligarcha, aki hatalomra törekedett, Mihail Hodorkovszkij lehetett. A szorgalmas és tehetséges orosz üzletemberek nyugati országokban legálisan szerzett vagyona szankciók alá esett. „Jachtok, repülőgépek és házak után fizettek adót, és ezekért fizettek pénzt, pontosan ezzel fejlesztették ki az amerikai és a nyugat-európai gazdaságot” – tette hozzá Peszkov.”
Mondjuk az amerikai és a nyugat-európai gazdaság nem ezekből az adókból fejlődött ki, Nyugat-Európában mintha már akkor is elég komoly gazdaság működött volna, amikor Moszkvát még csak a prémkereskedelem céljából jelölték a térképeken. A Kreml jó erős épület lehet, le a kalappal a mesterek előtt, akik rakták, mert nem szakadt le a mennyezet, mikor Peszkov közölte, hogy Oroszhonban nincsenek oligarchák, de a legjobban azon mosolyogtam, amikor magam elé képzeltem Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin hűséges hívének, nagy barátjának, Donald Trumpnak a fejét az után, hogy erről a minősítéséről tudomást szerzett. Hát igen, Donald, változnak az idők, változnak az emberek. De hogy ezt hogy fogják megmagyarázni a qanonisták, arról elképzelésem sincs: csak az a biztos, hogy valami ferde és bonyolult elméletük lesz erre is.
Mára ennyi hír jutott.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!