Ma megint a Kijev környéki mészárlásokkal kell foglalkoznom, ugyanis a történelem egyik legaljasabb rágalomhadjárata kezd kibontakozni az ügy körül, ami a leghidegvérűbb, legtárgyilagosabb embert is felháborodásra készteti, és egyúttal lerántja a leplet Oroszország egyetlen valódi csodafegyveréről: a dezinformációról, magyarul hazugságról.
Nem most kezdték forgatni ezt a sanda, sunyi fegyvert Oroszhonban, mesterei is, de az igazság, mint látni fogjuk, erősebb minden maszkirovkánál. A hidegháború alatt (igazából már előtte) kifejlesztett maszkirovka-módszer nélkül ma nem lennének dezinformációs kampányok, tehát lássuk, mi is ez, meghatározás szerint?
Maszkirovkának nevezzük a hírszerzésben és az elhárításban a megtévesztés és az álcázás ügyes keverékét – a maszkirovkában mindig van igazság, féligazság, hazugság, alaposan összevegyítve, így aztán aki elhiszi a dezinformációt annak valós elemei alapján, az tökéletesen hamis képet kap a helyzetről. Hamisat, de valószerűt. A félrevezetés, megtévesztés magasiskolája. Erre a módszerre épül a modern álhír-technika és online megtévesztés, legyen szó bármiről. Így informálják félre a tömegeket.
Akkor lássuk, mi is zajlik most orosz részről a mészárlások kapcsán? Mert ukrán részről világos: düh és bosszúvágy önti el a közbeszédet, az vesse rájuk az első követ, aki nem így érezne hasonló helyzetben.
Nos, a hivatalos orosz álláspont a Kijev körüli mészárlások ügyében az, hogy azok meg sem történtek, de ha mégis, nem orosz csapatok felelősek értük. Kicsit inkoherensen hazudnak, ugyanis az egyik verzió szerint maguk a bevonuló ukrán alakulatok gyilkoltak volna, a másik változat azt állítja, hogy nincsenek is halottak.
Első szinten tekintsük a vérlázító hazugság orosz belpolitikai vonatkozását. Mai hír a TASZSZ-on, miszerint:
„Moszkva, április 5. /TASZSZ/. Az ukrajnai Bucsa városában kialakult helyzet hamis zászlós akció Oroszország lejáratására és a nyugati szankciók igazolására. A történtek valódi kivizsgálására nem törekszenek a NATO-országok – jelentette ki kedden Vjacseszlav Volodin, az Állami Duma elnöke.
„Az egyetlen cél Oroszország lejáratása, a szankciók, a fegyverszállítások és más barátságtalan intézkedések igazolása, valamint az ukrajnai helyzet további súlyosbítása” – állította Volodin.
A duma szóvivője szerint „a NATO-országok számára semmi haszna a vizsgálatnak, mivel az elkövetőket már megtalálták”.
„Nincsenek tények, csak hazugságok. Az ukrán médiának törölnie kellett az általuk közzétett fényképes bizonyítékot, mivel az információ nem megerősített. De mindez már senkit sem érdekel. A vádak már elhangzottak” – zárta Volodin.” (TASZSZ)
Rendben, az Állami Duma elnöke ilyen: szerintem be kéne vallani a valós helyzetet, és átnevezni az orosz parlamentet Süket Dumára, de tessék már nekem megmondani, Volodin úr, miféle képeket törölt az ukrán média? Minden ott van, ahol volt, például itt vagy itt. Hazudni méltóztatik, elnök úr. Bele a világ képébe.
A szemtelen hazudozás következő, diplomáciai, mondhatni világméretű szintje az volt, hogy Dmitrij Poljanszkij az orosz ENSZ-képviselet helyettes vezetője közölte: Moszkva április 4-re kérte a Biztonsági Tanács összehívását a bucsai incidens ügyében, amelyet „ukrán radikálisok kirívó provokációjának” minősített. Össze is ül, csakhogy nem tegnap, hanem ma, a Biztonsági Tanács honlapja azt mondja:
„Barbara Woodward (Egyesült Királyság) kijelentette, hogy elnökként országa biztosítani fogja, hogy a Tanács szerepet vállaljon a válság megoldására irányuló munkában és abban, hogy az Orosz Föderáció elhagyja Ukrajnát. Az ukrajnai Bucsából származó megrázó képekre hivatkozva, amelyeken hátrakötött kézzel fejbe lőtt emberek láthatók, valamint a konfliktus során elkövetett szexuális erőszakról szóló jelentésekre hivatkozva elmondta, hogy a Tanács április 5-én ülést hív össze, hogy megvitassa a közelmúltbeli eseményeket és általánosabban az ország egész területén uralkodó állapotokat.”
Szóval összeülnek, de nem azért, amiért Polanszkij akarta. Nem nála van a labda, akármennyire is úgy próbál tenni.
Akkor tekintsük az újabban előkerült tanúvallomásokat, különösen annak fényében, hogy sikerült kideríteni a történtekért felelős katonai parancsnok nevét és azt, melyik alakulat követte el a háborús bűnöket – az 51460-as kódszámot viselő orosz egység, a 64-es gépesített lövészzászlóalj volt az, amely a Távol-Keletről, Habarovszk térségéből érkezett, parancsnoka a neve alapján kirgiz származású Azatbek Omurbekov Aszanbekovics alezredes. Szóval, mit mondanak a tanúk?
„Tatjana Vlagyimirovna, egy bukai lakos a Reutersnek elmondta, hogy orosz (állítólag csecsenföldi) katonák állomásoztak abban a lakóházban, ahol férjével együtt lakott. A cikk szerint több napig őrizetben tartották őket, mielőtt a nőt szabadon engedték. A férje eltűnt, és néhány nappal később megtalálta a megcsonkított holttestet a pincében, a lépcső alatt. A Reuters tudósítója azt írja, hogy látott egy képet a holttestéről, valamint egy másik férfi holttestéről, amelyet ugyanott hagytak.
Vlagyimir Kopascsev, egy 69 éves kutyatenyésztő azt mondta, hogy az orosz hadsereg megölte a lányát, annak barátját és egy barátját. Elmondása szerint mindenkit megöltek, aki kiment az utcára. A 76 éves Antonina Pomazanko, akiről a The New York Times írt és Denis Kazanszkij tudósított, a háború első napjaiban elesett 56 éves lányát, Tatjánát temette el az udvarán. Tatjana a kapuhoz ment, amikor orosz tankok hajtottak át a városon, és ukránoknak hitte őket. Az oroszok tüzet nyitottak rá.”
Nem egy, nem két ilyen vallomást olvashatunk, hanem rengeteget. Már a számuk is mutatja, hogy a tagadás értelmetlen, de lássunk konkrét bizonyítékokat is. Mert vannak. Akár csecsen, akár kirgiz, akár orosz alakulat gyilkolt, nem lehetnek sem túl okosak, sem túl műveltek: megfeledkeztek az internetről és a műholdakról. Ahogy az orosz Védelmi Minisztérium is. Öreg hiba volt. A New York Times és a Maxar bebizonyította, hol, és mennyit hazudik az orosz propaganda. Segítek: mindenhol és rengeteget.
„Amikor a hétvégén képek jelentek meg a bucsai utcákon fekvő halott civilek holttesteiről – némelyikük keze össze volt kötözve, mások fején lőtt sebek voltak –, az orosz védelmi minisztérium tagadta a felelősséget. Egy vasárnapi Telegram-posztban a minisztérium azt állította, hogy a holttesteket nemrég helyezték el az utcákon, miután „minden orosz egység teljesen kivonult Bucsából” március 30-a körül. (…) A videók és műholdfelvételek áttekintése azonban azt mutatja, hogy a civilek közül sokakat több mint három héttel ezelőtt öltek meg, amikor az orosz hadsereg ellenőrzése alatt tartotta a várost.
Az egyik videón, amelyet egy helyi tanácstag április 1-jén készített, több holttest látható, amelyek a bukai Jablonszka utcán szétszórva hevernek. A Maxar Technologies által a The Times rendelkezésére bocsátott műholdfelvételek azt mutatják, hogy ezek közül legalább 11-en március 11-e óta voltak az utcán, amikor Oroszország saját bevallása szerint megszállta a várost.
Annak megerősítésére, hogy mikor jelentek meg a holttestek, és mikor ölték meg valószínűleg a civileket, a lap vizuális nyomozócsoportja elvégezte a műholdképek előtte-utána elemzését. A felvételek szerint a Jablonszka utcában március 9. és március 11. között emberi testhez hasonló méretű sötét tárgyak jelentek meg. A tárgyak pontosan azokon a helyeken jelennek meg, ahol a holttesteket találták, miután az ukrán erők visszafoglalták Bucsát, ahogy az április 1-jei felvételeken is látható. További elemzések azt mutatják, hogy a tárgyak több mint három hétig maradtak ezeken a helyeken.
Egy második, a Jablonszka utcában készült videón további három holttest látható. Egyikük egy kerékpár mellett fekszik, egy másik egy elhagyott autó mellett. A műholdfelvételek azt mutatják, hogy az elhagyott autók és a közeli holttestek március 20. és 21. között tűntek fel.” (The New York Times)
A Bellingcat még érdekesebb megfigyelést tett. Ugyebár, az orosz kormány egyik legfontosabb állítása, miszerint ők már négy napja kivonultak Bucsából, mikor megjelentek az első képek, videók, felvételek. Ezzel ugyan nem volt okos érvelni, mert alig kellett keresgélnie az oknyomozó csoportnak, hogy kiderüljön a hazugság – éspedig pont az orosz kormánypropagandából, sőt, a Védelmi Minisztérium Zvezda nevű tévécsatornájából! Nincs szebb, mint amikor a hóhért akasztják, ráadásul a saját kötelével. Ugyanis a csatorna oldalán még most is fent van az az április elsején megjelent hír (https://tvzvezda.ru/news/20224151-KMqbZ.html), mely szerint:
„A légideszant egységek a tengerészgyalogosokkal együttműködve öt napon keresztül sikeresen visszatartották az ellenséges erők akcióit a Gostomel-Bucsa-Ozera irányban. Ennek eredményeképpen a tengerészgyalogosok képesek voltak az Irpeny folyótól Kijev felé tartó, összesen öt kilométer hosszúságú terület teljes ellenőrzését átvenni.
A tengerészgyalogosok egyik egységének parancsnoka, Alekszej Shabulin megjegyezte, hogy az orosz tengerészgyalogosok jelenleg kereső és felderítő műveleteket hajtanak végre, és megtisztítják a településeket, további feladatuk pedig az, hogy beássák magukat a településeken.”
Akkor tehát úgy vonultak ki harmincadikán, hogy elsején még ott voltak, márpedig az első felvételek épp elsején jelentek meg a közösségi médiában. Shabulin elvtárs, nem kellett volna annyira szeretni a kamerát, szerpelést, visszaütött.
Eddig azokat a hazugságokat tárgyaltuk, mely szerint a halottak később kerültek a helyükre, az ukrán erők tették őket oda vagy ők ölték meg az áldozatokat: a bizonyítás világos, az állítás hamis. Most vegyük elő azt a verziót, mely szerint egyáltalán nincsenek is halottak!
Ami szintén merész állítás. A terjesztői arra hivatkoznak, hogy „mozogni látták” az egyik holttest kezét, a másik tetem is állítólag megmozdult felvétel közben: ezt a BBC Monitoring munkatársa, Shayan Sardarizadeh cáfolta meg. Mindkét esetben a fénytörés jelensége okolható: az elsőben egy, a szélvédőn lecsorgó vízcsepp okozta az optikai csalódást, a másikban eleve csak a jármű visszapillantó tükréből látszik „mozgás”. A propaganda „bizonyító” felvételeit persze megvágták, hogy ez ne tűnjön fel.
Egyszóval: a Kreml hű maradt évszázados hagyományaihoz, és hazudik, mint a vízfolyás. Ráadásul még ellentámadásba is lendült, megpróbál előnyt kovácsolni a hátrányból. De mi értelme van ennek? A Biztonsági Tanácsban sok sikerre nem számíthatnak, igaz, maga a Biztonsági Tanács sem túl hatalmas szervezet, amint az egész ENSZ sem képvisel komoly fenyegetést. Nagyhatalmak akárhányszor figyelmen kívül hagyják a döntéseit.
Más ennek a célja. Míg a Kreml nem kezdett hazudni, cáfolni, az is látta, hogy embertelen tömegmészárlásról van szó, akinek addig egyébként rokonszenvesebb lett volna Putyin és az orosz álláspont, meg az is, akinek nem. Így azonban, hogy elkezdték a cáfolósdit – bizonyíthatóan hazug alapokon – a háborús bűncselekmény már relativizálódott, már hiszi, aki akarja, nem hiszi, aki nem akarja.
És igazából ez a célja az orosz kormánynak: minden objektív tény, minden valóság viszonylagossá tétele, hogy minden döntés érzelmi alapon szülessen, ezért hazudnak akár ok nélkül is – bár most okkal teszik, próbálják elkerülni a rémtetteik következményeit.
És most már aki akar, hihet is nekik.
Ne higgyünk: tudjunk.
Hazudtak, hazudnak, hazudni fognak, mint fentebb be is bizonyítottam.
Van egy magyar közmondás, mely szerint a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.
Rendben van, igaz: de mit csináljunk, ha nem sánta kutyát, hanem sánta medvét értünk utol? Erős, brutális állat és rossz a modora.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!