Ma, Oroszország Ukrajna elleni inváziójának negyvenhatodik napján vannak ugyan harci cselekmények, de csak elvétve – miután ezeket ismertettem, annak próbálok utána járni, kikből áll az ukrán földön harcoló orosz hadsereg? Mert nagyon úgy néz ki, hogy legkevésbé épp oroszokból.
De előbb lássuk a híreket. Mariupol térségéből érkezik a legtöbb információ, utána következik Harkiv. Ami Mariupolt illeti, az orosz flotta „fokozta tevékenységét”, hogy bikkfanyelven fogalmazzak, magyarul részint indított egy támadást a tengerről, részint pedig megvívott egy szabályos tengeri ütközetet. Vagy inkább szabálytalant, ugyanis a másik fél fegyvertelen volt… érdemes több szemszögből bemutatni a történteket. A TASZSZ azt írja:
„Moszkva, április 9. /TASZSZ/. Az orosz Fekete-tengeri Flotta egyik járőrhajója kénytelen volt tüzet nyitni a Mariupol kikötője felé haladó Apache szárazáru-szállító hajóra, hogy megállítsa azt – közölte szombaton Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője.
„A Fekete-tengeri Flotta egyik hadihajója és határőrhajói tüzérségi tüzet nyitottak a behatoló hajó útvonalán, hogy megállítsák annak mozgását. Egy közvetlen találat felgyújtotta a hajó tatját” – mondta Konasenkov.
A szóvivő szerint ezt követően az ukrán teherhajó elsodródott, és a legénység felvette a kapcsolatot a határ menti hajókkal, kérve a tűz beszüntetését, valamint megerősítve, hogy készek engedelmeskedni az orosz tengerészek utasításainak.”
Ellenben a Meduza részletesebben számol be az esetről, igaz, ők is az orosz védelmi minisztérium adatai alapján:
„Április 8-án este a máltai Valetta kikötőjében bejegyzett ukrán Apache szárazáru-szállító hajó egy hajókaravánban a Taganrogi-öbölből a Kercsi-szorosba tartott. Mariupoltól 30 kilométerre délkeletre azonban a szárazáruszállító hajó irányt változtatott, és megpróbált „áttörni” a város kikötőjébe – jelentette az orosz védelmi minisztérium hivatalos tévécsatornája, a Zvezda.
A teherhajót tüzérségi támadás érte, ami tüzet okozott a hajó tatján. A személyzet tagjai nem sérültek meg. A Zvezda szerint felvették a kapcsolatot az orosz tengerészekkel, tűzszünetre kérték őket, és megígérték, hogy minden követelésüket teljesítik. Az ellenőrzést követően a szárazáru-szállító hajót az oroszországi Jejszk város kikötőjébe küldték.”
Mármost nyilvánvaló, hogy az Apache valamiféle evakuációval próbálkozott volna, csakhogy az általam ismert szabályok szerint a figyelmeztető lövést mindig a hajó orra elé kell leadni, nem a tatjára.
Ugyancsak az orosz haditengerészettel kapcsolatos hír, hogy a RIA Novosztyi szerint egy fekete-tengeri fregatt négy Kalibr cirkálórakétából álló sorozatot lőtt ki ukrajnai szárazföldi célpontokra. Ezek állítólag a Dnyepr zászlóalj bázisát és parancsnokságát találták el.
Mariupolon belül a helyzet pokoli. A városvezetés, pontosabban Petro Andriuscsenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója közölte Telegram-csatornáján, hogy tisztogató akciók zajlanak, a megszálló alakulatok az utcán gyilkolják a civileket. Andriuscsenko szerint a megszállók e célból több útzárat állítottak fel (főleg a Kalmijuszi és a Központi kerületben).
„A megszállók a tisztogatási műveletek során nem haboznak megölni a civileket az utcán, majd fényképeket készítenek, és a „győzelemmel” dicsekszenek. Tegnap kaptuk az első fényképes megerősítést a halottak tömeges felhalmozásáról a Kalmijusz kerület Szadki területén. Ami ismét megerősítette a krematóriumok telepítéséről és a tömeges temetések előkészítéséről szóló információkat, ezeket nem egy helyen intézik, hanem körzetenként.”
Harkiv környékén viszont hatalmas ütközet várható: erre utal az, hogy, mint az Unian jelenti, Bolsoj Burluk falunál, mely a várostól keletre, az orosz–ukrán határ közelében fekszik, a Maxar Technologies cég műholdja 8 mérföldes (vagyis 12,8 km-es) katonai konvojt figyelt meg. A képeken páncélozott járművek, tüzérségi vontatók, teherautók és támogató egységek láthatóak, útban Harkiv felé.
A térségben érdekes megfigyeléseket tesznek, ejtőernyőn ereszkedő lövedékekről, vagy olyan, eddig még be nem vetett PTM–1C időzített aknákról – talán ezeket szórják az ejtőernyőn ereszkedő rakétafejek – melyek időzítve, ötven percenként robbannak szétszóródás után, tehát nem érintésre. A PTM–1 a Szovjetunióban kifejlesztett páncéltörő akna, de ebben az esetben úgy konfigurálták, hogy meghatározott időközönként robbanjon. Az aknát egy lövedékkel juttatják a célpontba, amely akár több tucat robbanótestet is tartalmazhat. 1997-ben a taposóaknákról szóló egyezmény értelmében betiltották a gyalogsági aknákat. A szerződéshez 164 ország csatlakozott, köztük Ukrajna is. Az orosz védelmi minisztérium nem kommentálta a PTM–1 aknák használatát.
A harkivi körzet híreihez tartozik még, hogy az Ukrán Fegyveres Erők Stratégiai Kommunikációs Igazgatósága azt állítja: orosz katonák holttesteit tartalmazó tömegsírt fedeztek fel a Harkiv melletti Olkovka faluban.
Ukrajnának jó hír, az orosz flottának már nem annyira, miszerint a Zelenszkijjel folytatott megbeszélést követően Boris Johnson brit miniszterelnök elmondta, hogy az Egyesült Királyság 120 páncélozott járművet és új hajóelhárító rakétarendszereket fog küldeni Ukrajnának.
Egy nappal korábban a brit kormány újabb, 100 millió font értékű katonai támogatást jelentett be Ukrajnának. A szállítandó fegyverek között több mint 800 páncéltörő rakéta, Starstreak és Javelin rakétarendszer szerepel.
Mondjuk ha a hajóelhárító rendszerek korábban érkeztek volna, Mariupolban is más lenne a helyzet – de háborúban nincs olyan, hogy „volna”.
A BBC-nek adott interjújában Hristo Grozev, a Bellingcat tényfeltáró-elemző munkatársa elmondta becslését arról, hogy a háború időtartama Ukrajna területén meddig tart. Szerinte az Orosz Föderáció csak Ukrajna déli és keleti részén tudja meghosszabbítani a háborút, de ehhez 150-200 ezer sorkatona vagy szerződéses katona mozgósítása és bevonása szükséges. Grozev szerint ez komoly politikai válságot idézhet elő. Katonai szempontból a háború ily módon az év végéig folytatódhat. Ugyanakkor, ami a politikai helyzetet illeti, Grozev azt jósolja, hogy hamarosan nyilvánosságra kerül az orosz katonai veszteségek pontos száma, ami társadalmi felháborodást fog előidézni, és a Kreml nem lesz képes feltölteni a háborúra szánt forrásait. Ennek egy hónapon belül meg kell történnie.
Grozevnek teljesen igaza lehet, amennyiben ezt a 150-200 ezer katonát sorozás útján szedik össze, ráadásul a föderáció oroszok lakta területeiről. És ha nem? És ha szerződésesek lesznek vagy nem lesznek oroszok?
Már a bucsai mészárlás idején feltűnt, hogy a csapatok rotációja révén azon a viszonylag kis településen is elég sok népből származtak a megszállók: Bucsát az 51460-es kódszámot viselő orosz egység, a 64-es gépesített lövészzászlóalj foglalta el. A zászlóalj a Távol-Keletről, Habarovszk térségéből érkezett. A parancsnokuk Azatbek Omurbekov alezredes volt, aki neve alapján kirgiz lehet, de jártak ott csecsen Roszgvargyija-alakulatok, Wagner-zsoldosok, akik a világ minden tájáról származnak, a szemtanúk beszélnek valóban orosz kiskatonákról, akiket hamar továbbvezényeltek… Nem Bucsából ugyan, de tudunk dél-oszét dezertőr kontingensről is, és akkor még a szíriai „önkéntes” (valójában zsoldos) egységek még meg sem érkeztek. Harcolnak orosz oldalon donyecki és luhanszki milicisták, akik végső soron persze ukránok, Sojgu hadügyminiszter egyenesen tuvai, és az eddig hivatalosan elismert elesett orosz katonák közül 45 burját, 96 tuvai, 130 dagesztáni – még az orosz Védelmi Minisztérium kozmetikázott adatai szerint is.
Harcolnak ugyan oroszok is az Oroszországi Föderáció fegyveres erőinek soraiban, csak mintha épp ők volnának a legkevesebben. De hát hogyan lehetséges ez?
A Meduza.io nagy lélegzetű riportban járt utána a rejtélynek, ami ilyenformán már nem is akkora titok: munkatársuk, Vlagyimir Szevrinovszkij egyszerűen elutazott Dagesztánba. Azért pont oda, mert a Rosztovban fekvő sebesült orosz katonák listájából kiderül, hogy több mint a felük odavalósi.
„Dagesztán az egyik olyan régió, ahol a tizenéves fiúk nem próbálják meg elkerülni a katonai szolgálatot, hanem még kenőpénzt is fizetnek érte. A kvóták miatt minden egyes behíváskor a köztársaságban lévő összes behívottnak csak egy kis része esküszik fel. Dagesztánban pedig, ahol a munkanélküliség szintje óriási, a katonai szolgálat, a kötelező, majd a szerződéses szolgálat a legfontosabb társadalmi mentőöv, esély a túlélésre. Ukrajna megszállásának kezdete óta folyik itt a szerződéses katonák toborzása, és néhányuk már koporsóban tért haza. Az Ukrajnában elesett orosz katonák pontos száma nem ismert – valahol 1351 (ez az orosz védelmi minisztérium által március 25-én közölt mennyiség, a hivatalos adatokat azóta nem frissítették) és 19 000 között (ukrán becslés) mozog. A dagesztáni katonák veszteségeinek száma már több mint százra tehető.”
Egy névtelenséget kérő dagesztáni tanár keserűen jegyzi meg:
„Ha valaki odajön hozzám, és azt mondja: „Testvér!” – akkor ez azt jelenti általában, hogy ki akar rabolni, vagy megpróbál túljárni az eszemen. De most, hogy minden nap hallom a „testvéri nép” kifejezést, rájöttem, hogy ennek sem más a jelentése.”
Nemrégiben az egyik osztályban a diákok a Z betűt rajzolták a táblára, és dacosan abbahagyták a házi feladat elkészítését. Az iskolaigazgatónak azt mondták, azért gyengék a jegyeik, mert a tanár állítólag bosszút állt rajtuk „hazafiságukért”. A tanárnak meg az kiabálták: Putyin a legerősebb, Oroszország hamarosan győzni fog, őt pedig, mint a nép ellenségét 15 évre börtönbe zárják „mint Navalnijt”.
Jó is az orosz hazafiság, ha a dagesztáni ifjú iskolát akar kerülni a segítségével. Addig kerüli, míg el nem jut a mészárszékre.
De nem látszik más kiút a nyomorból.
„A sport mellett a katonai szolgálat az egyik legfontosabb érvényesülési lehetőség a köztársaságban. Dagesztánban a sorkatonák besorozását kvóták korlátozzák, és még kenőpénzt is fizetnek a szolgálatukért. A 2021. évi tavaszi sorozás során a védelmi minisztérium mintegy 3000 sorkötelesről számolt be (a 2020. évi sorkötelesek teljes létszámát 60 000 főre becsülték). 2022 márciusában azonban a dagesztáni katonai nyilvántartó és sorozási hivatalok aktívan toborozni kezdték a szerződéses katonákat a „különleges művelethez”. A fizetésük 177 000 rubeltől egy közlegény (tüzér) 215 000 rubelig terjedt egy tiszthelyettes (altiszt) esetében. A köztársaságban az átlagbér alig több mint 32 ezer rubel, a munkanélküliségi ráta 2021-ben több mint 15% (az orosz átlag alig több mint 4%).”
A rubel árfolyama jelenleg 4,33 magyar forint.
A gyászjelentések az invázió első napjai óta érkeznek Dagesztánba. Csak a Csernovik újságban március 11-én és 18-án megjelent két gyászjelentés 35 személyt sorolt fel. A Kavkaz.Realii című újság szerint március 23-ig legalább 60 köztársasági lakos halt meg a háborúban. A médiában és a közösségi hálózatokon megjelent információk alapján már több mint száz Ukrajnában elhunyt dagesztáni katona neve szerepel a nem hivatalos listákon. E mutató szerint Dagesztán messze megelőzi Burjátföldet és a többi (összesen 85) „szubjektumot”, ahogy a közigazgatási egységeket hívják az Oroszországi Föderációban.
Mit látunk tehát? Az orosz közvélemény számára jóval kevésbé zaklató, ha nem oroszok esnek el, ráadásul a „szubjektumok” lakó aránytalanul szegényebbek a központi, oroszlakta területek népességénél, akik azonban nyugati mércével szintén nem gazdagok – de a perifériák lakói hajlandóak a fentebb bemutatott összegekért szerződéses katonának állni, hiszen más választásuk nincs, vagy a harc, vagy a nyomor. Esetleg az éhenhalás. Hogy miért nincs munka a „szubjektumok” jelentős részében, a perifériákon, miért akkora a szegénység? Erre a Meduza egyik interjúalanya válaszol:
„Nem megyek katonának! Börtönbe megyek, ha kell, de katonának nem. Kinek, miért? Ha ide jönne az ellenség, a mi szülőföldünkre, én leszek az első, aki beáll, ezt nem tagadom. De senki sem támadta meg Oroszországot. Az ukránok nem az ellenségeink. Több százmillió dollár értékben foglalták le az oligarchák jachtjait. És Dagesztán egész hegyvidéki régiójában egyetlen MRI-készülék sincs. Miért van ennyi fiatal férfi a hadseregben? Mert nincs más munka. Ki hagyott minket munka nélkül, az ukránok vagy a kormány?”
Más pedig megy. Így harcolnak és halnak meg a nagyorosz eszmékért, a szovjet birodalom restaurációjának illúziójáért, Dugin hagymázas eurázsiai-pánszláv nacionalizmusáért olyanok, akik sem nem oroszok, sem nem szlávok, az esetleg létrejövő birodalomnak csak másod-harmadosztályú polgárai, vagy inkább rabszolgái lehetnének – mert nincs más választásuk szegénységük miatt.
Putyin legerősebb szövetségese Nyomor tábornok.
Ő adja a legtöbb regrutát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!