Oroszország ukrajnai inváziója tovább zajlik, csak most kicsit nyugodtabb a helyzet abból a szempontból, hogy jelenleg nem zajlanak nagyszabású hadműveletek.
Zajlanak majd nemsokára, addig is erőt gyűjt mindkét fél – az orosz alakulatok erősítéseket is – és egymás után derülnek ki a disznóságok. Menjünk szépen sorban végig a híreken.
Aztán hol sírni fogunk, hol nevetni, hol csodálkozni. De először nézzük, hogyan látja az aktuális helyzetet maga Zelenszkij elnök, tegnap esti beszéde alapján – ő azért eléggé illetékes az ügyben.
„Országunk egyes területein folytatódnak a harcok. Oroszország újabb offenzívára készül, remélve, hogy megtörik nemzeti ellenállásunkat. A megszállók több tízezer katonát és hatalmas mennyiségű katonai felszerelést halmoztak fel, hogy megpróbáljanak újabb csapásokat mérni ránk. Az orosz támadásokban elhunytak pontos számát még nem sikerült meghatározni, mivel az érintett területeken még folynak a helyreállítási munkálatok.
A háborúellenes koalíció, amely e brutális orosz invázió kezdete után alakult, már eddig példátlan szankciókat vetett ki Oroszországra, de ez nem elég. Oroszország még nem érzi, hogy abba kell hagynia. Ez azt jelenti, hogy többet kell tenni, és nem csak állami szinten. Az orosz bankokat teljesen ki kell kapcsolni a globális pénzügyi rendszerből, az orosz energiahordozók, különösen az olaj exportját vissza kell szorítani. Emellett a globális vállalatoknak fel kell hagyniuk a barbár állam szponzorálásával, amely azt hiszi, hogy joga van az emberek életét tönkretenni.
Eljutottunk odáig, hogy Oroszország nyíltan zsarolja a világot nukleáris és vegyi fegyverekkel, de stratégiai eszközökkel meg kell védenünk az itteni embereket, és meg kell védenünk azokat, akiket az orosz hadsereg közvetlenül fenyeget most. Mi 47 napja védekezünk gyakorlatilag az egész orosz hadsereggel, annak harci egységeivel szemben. Az ukrán fegyveres erők hősiesen, nagyon bölcsen, racionálisan harcolnak.”
Abban viszont a katonai szakértők értenek egyet Zelenszkijjel kelettől nyugatig és vissza, hogy a készülő offenzíva a Donbássz területéért folyik majd, azt akarja a Kreml végleg leszakítani Ukrajnáról, éspedig minél előbb, ugyanis kiszivárgott információk szerint ezt akarja Vlagyimir Vlagyimirovics május kilencedikén bejelenteni győzelemként (a mariupoli korridor és a Krím megtartása mellett). És azután véget vet a háborúnak.
Azért ennek a tervnek vannak hibái, ugyanis egy háborút elindítani egyedül is lehetséges, de egy békekötéshez mindkét fél kell. Ha az orosz erők fel is hagynak a támadásokkal május 9. után, azt semmi sem garantálja, hogy az ukrán erők ugyanígy tesznek, főleg, hogy erre nem kötelezi őket megkötött egyezmény. Putyin azt elérheti viszont, hogy a kezdeményezés átkerül az ukránokhoz és ők fogják diktálni az események menetét is ritmusát is.
Ezáltal háborús góc jön létre, évekig elhúzódó harcokkal, melyekből aztán törvényszerűen újabb háború következik: csak azt már egy, a szankciók miatt gazdaságilag nagyon meggyengült és katonai szempontból demoralizálódott Oroszországi Föderáció fogja vívni egy megerősödött Ukrajnával. Tehát az esélyek minimum kiegyenlítődnek. A tartós béke kulcsa az azonnali kivonulás volna minden ukrán területről (igen, a Krímből is), de az meg a vereség beismerésével volna egyenlő, ami Putyin számára a hatalma elvesztését jelentené. Szóval Vlagyimir Vlagyimirovics már nem területért harcol, hanem a létéért – mert a hatalomból kicsöppenve nem érne az élete egy lyukas kopejkát sem.
De mit is írtam az előbb, „kiszivárgott hírek”? Hogyan szivároghatna ki a Kreml falai közül bármi is? Ahogy mindig: úgy, hogy kiszivárogtatják. Azt nem tudjuk, hogy ebben a szivárogtatásban benne van-e az FSZB keze vagy sem, de lassan már azt sem tudjuk, ki van még annál a szolgálatnál és ki nincs.
Úgy néz ki, elbocsátottak és nagyrészt lecsuktak egy teljes főcsoportot, ami a titkosszolgálatok történetében is egyedülálló eset. Legalábbis erről beszél Hriszto Grozev, a Bellingcat oknyomozó csoport munkatársa a Populjarnaja Polityika című orosz ellenzéki YouTube-csatornán állította, hogy ismeretei szerint minimum 150 tisztet rúgtak ki és/vagy tartóztattak le az FSZB 5. számú főcsoportjánál.
Persze először Szergej Beszeda tábornokot és helyettesét tartóztatták le, épp egy hónapja, de a tisztogatások azóta is zajlanak, Moszkvában ennek nagy hagyományai vannak.
De milyen indokkal zajlik a tisztogatás?
Nos, az a vád, hogy az érintettek félrevezették Putyin elnököt az ukrajnai helyzettel és az országban zajló politikai folyamatokkal, közhangulattal kapcsolatban, ennek köszönhető a specoperácija kudarca. Ha ugyanis nem hitték volna, hogy három-négy nap alatt Kijevben parádéznak majd a páncélosaikkal, mert az ukrán nép felszabadítóként üdvözli majd őket, akkor tán meg sem indul a támadás.
Azonban itt van egy logikai csavar. Minden jel arra mutat, hogy Beszeda és a teljes főcsoport azért jelentett hamis információkat Putyinnak, mert nem mertek igazat mondani.
Nem merték megmondani azt, hogy kemény ellenállásra lehet számítani, hogy az ukrajnai állapotok távolról sem annyira egyértelműek, ahogy azt Putyin a dolgozószobájában elképzelte: viszont, mivel FSZB-sek voltak, azt nagyon jól le tudták modellezni – ráadásul ismerhették az elnöki terveket, akkor, amikor azok még nem voltak nyilvánosak! – hogy mit akarnak tőlük hallani. És azt jelentették.
Ugyanis ha a valóságot jelentik, akkor szintén lecsukták volna őket a kellemetlen híreik miatt – csak akkor jóval korábban kerülnek rács mögé. Szóval, ez igazából a putyini rendszer hibája.
Putyin hazudott, Putyinnak is hazudtak, mindenki hazudott és hazudik mindenkinek, lassan már nem is az a kérdés, hogy mit. Most már az a kérdés, hogy meddig még?
A menekültek problémája is égető. Tekintsük csak a tegnapi adatokat.
Az ukrán fél 2824 civil evakuálásáról számolt be. Többségük a Zaporizzsjai terület városainak lakója volt, akik saját járművükkel indultak el. Eközben a Berdjanszkból, Tokmakból és Energodarból érkező evakuációs buszok konvoját az orosz csapatok egy vasziljevkai ellenőrzőpontnál túszul ejtették – közölte Irina Verescsuk miniszterelnök-helyettes.
Az orosz védelmi minisztérium szerint 18 668 embert, köztük 2910 gyermeket szállítottak el Ukrajna különböző részeiről. A minisztérium szerint a háború kezdete óta összesen 723 102 embert, köztük 138 063 gyermeket szállítottak át Oroszországba.
Itt az a gond, hogy keveset tudunk az Oroszországba került menekültek sorsáról, és az a kevés is elég rossz.
A Verhovna Rada emberi jogi biztosa, Ljudmjla Denyiszova elmondta, hogy Oroszország megkezdte az Oroszországba hurcolt ukránok tömeges útlevelének kiadását. 12 000 ember már megkapta az orosz útlevelet. Az ombudsman szerint az orosz hatóságok „megfélemlítik a legkiszolgáltatottabb kategóriákhoz tartozókat – nőket, fogyatékkal élőket, nyugdíjasokat”, hogy állampolgárságért folyamodjanak. Denyiszova véleménye szerint az Orosz Föderáció ilyen intézkedései az ukrán lakosság „erőszakos integrációjának folytatását” célozzák az orosz politikai, gazdasági és humanitárius térbe.
A közösségi oldalakon terjedő hírek szerint amúgy is gondok vannak a menekülők elhelyezésével, a velük való bánásmóddal Oroszországban. Egy posztot idéznék:
„Az emberek rossz körülmények között élnek, kevés vagy semmi ételhez sem jutnak, van egy parancsnokuk (!), és szó szerint szögesdrót mögé zárták őket. Ha be kell menniük a városba, nem biztos, hogy kiengedik őket. Nincsenek irataik. Pénzt nem kaptak, csak etetni kellett őket, és az ételt is önkéntesek vitték nekik. Lényegében börtönben vagy koncentrációs táborban vannak. Nincsenek olyan jogaik, mint a normális embereknek, és nagyon nem világos, hogy milyen törvényt alkalmaznak rájuk.”
Mindehhez képest semminek tűnik az a kálvária, amit szegény Puskin járt be Ukrajnában, egyszerre két helyen is. Elmondom a történetet, mert bizony van magyar vonatkozásuk. Az első hír azt mondja:
„A kárpátaljai Munkácson lebontották az 1969-ben felállított szovjet tank-emlékművet, április 7-én pedig a város eltávolított egy Puskin mellszobrot és egy emléktáblát az egyik iskola mellől.”
Mit vétett szegény Alekszandr Szergejevics Puskin, azon kívül, hogy orosz volt? Hiszen ennyi erővel vehették volna abesszinnek is, de hát épeszű embert Puskinban Anyegin meg Tatjána érdekli, netán a Kaukázusi foogly, nem a származása. Munkácsnak viszont meglehet, hogy a magyar külpolitika pávatáncai miatt bizonyítania kell hűségét az ukrán államhoz, akár annak árán is, hogy megtagadja a klasszikust.
Érte Puskint másik atrocitás is, az már tegnap.
„A dnyipropetrovszki rendőrség őrizetbe vett két személyt, akik „Z” betűkkel festettek le egy Puskin emlékművet – közölte Borisz Filatov, a város polgármestere.
„Ezek az emberek túllelkesült polgárok, akik úgy gondolják, hogy Puskin az orosz agresszió szimbóluma. Átadták őket az SBU-nak, ahol megelőző beszélgetést tartottak velük, majd szabadon engedték őket” – mondta Filatov.
A polgármester elmondta, hogy a hatóságok nem fogják lebontani az emlékművet, mert Puskin egy ideig száműzetésben élt Dnyipróban (akkori nevén Jekatyerinoszlavban), és „nemcsak költő, hanem a város történelmének része” is. Hangsúlyozta, hogy az emlékművet hamarosan megtisztítják.”
Ilyen helyzetben megtörténnek túlkapások, de Puskin esetében ez külön fájó, hiszen őt a cár száműzte, mivel felmerült a gyanú, hogy dekabrista lenne, netán még szabadkőműves is (az volt különben, csak épp már a száműzetése idején vették fel a kisinyovi páholyba, úgy lehetett a dologgal, hogy ha már megbüntették a gyanú miatt, akkor kéri felvételét, mégse kapja ingyen a büntetést), lakott annak idején Odesszában is, a Krímben is, arról írta a Bahcsiszeráji szökőkutat… nem eltüntetni, lemázolni kéne Puskint, hanem még több szobrot állítani neki: ő is a cárral volt haragban.
Végül mutatnék pár részletet a Mediazona egy kifejezetten hosszú írásából, ami azt taglalja, mit hagytak maguk után a kivonuló orosz csapatok az ukrán városokban és falvakban. Próbálok szalonképes maradni, de a tények akkor is tények. Már az írásnak is az a címe, hogy:
„Oda szartak, ahol aludtak”
Ezen sokat szépíteni nem lehet. Borodjankát szinte teljesen elpusztították, a helyiek beszámolói szerint:
„Az első dolog, amit az orosz katonák Borodjanka városában tettek, az az volt, hogy egy tankkal belehajtottak egy bódéba. Miután megrakták a tankot cigarettával és alkohollal, egy helyi étteremhez hajtottak, amelynek a tetején ukrán zászlók voltak – azokat szétlőtték. A katonák között voltak szláv kinézetű férfiak és burjátok, csuvasok, kaukázusiak egyaránt.”
És a csecsenek?
„A kádiroviták tiktok-harcosok – vigyorodik el Roman keserűen. – Egy üres Borodjankában voltak, királyoknak, isteneknek érezték magukat. De féltek valódi harcokba bocsátkozni. Az a lerombolt ház, ahol hat embert öltek meg szintén Kadirovék műve volt. Szakállasok voltak, erősebb felszereléssel rendelkeztek, jól felszereltek voltak, harckocsikkal, tankokkal és dzsipekkel közlekedtek.”
Igazi oroszos történet következik:
„Elmentünk egy barátunk lakásába, ahova beköltöztek miután őt elkergették: ott halmozták fel mások plazmatévéit, laptopjait, telefonjait. Mindent loptak, amit találtak. A legszürreálisabb dolog egy szép elektromos robogó volt, és egy cetli: „Az orosz katonák adták a gyerekednek. Bocsánat mindenért”. Mindent elvettek az emberektől is, amit a zsebükbe tudtak tömni.”
A harcot is sajátosan fogták fel.
„Sorba állították az autókat, és tankokkal széttiporták őket. Vagy egy katona kiment az éjszaka közepén, összetört egy autót, körbe-körbe gurult a páncélosával a mezőn. Megállt – kifogyott belőle a benzin, nem tudom –, és gránátvetővel felrobbantották a páncélost, majd elhajtottak egy másikon. A büntetlenség ilyen dolgokat szül. Ha a parancsnokság megengedi nekik, hogy így viselkedjenek és fosztogassanak, akkor milyen hadseregről beszélhetünk?”
Trosztjanyecben az orosz erők rombolták le Csajkovszkij valamikori villáját, ahol első szimfonikus szerzeményét írta, már ez is barbárság volt, de műveltek jóval gonoszabbat is. Egy helyi lakos elmondása szerint:
„Rengeteg embert öltek meg csak úgy szórakozásból, mesterlövészek lőttek a járókelőkre. Az én utcámban egy fickó elsétált, és csak úgy elsütött valahol egy fegyvert, és kilőtte az ablakomat. Micsoda vicc. A disznók a szó szoros értelmében szartak a városunkra: az iskolapadokban, egyes intézményekben, a boltokban – mindenhol több kupac szar volt. Ahol aludtak, oda szartak, szó szerint.”
Hölgyeim és uraim, „a világ második hadseregét” látták, dicsőséges hadjárat közben. Azt, amelyiket nem egy és nem két honfitársunk megváltóként, felszabadítóként vár, Putyinnal az élén. Remélem, ez a pár élménybeszámoló kicsit megvilágosítja az elméjüket, bár van közöttük olyan, akinek esetében ez már lehetetlen. Így tessék idekívánni őket, ezt hoznák nekünk is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!