Oroszország Ukrajna elleni inváziójának ötvenharmadik napját írjuk, és nem tudok jó hírekről beszámolni. A béke elérhetetlenül messzinek tűnik, a Moszkva cirkáló elsüllyedése vagy elsüllyesztése körül egyre nagyobb a titkolózás.
Mariupol ostromának most már nem csak katonai, de diplomáciai jelentősége is van, és Kazahsztán pávatáncot ad elő.
Körülbelül ezeket a kérdéseket fogom ma tárgyalni, mert különben és egyébként mindenki a közelgő kelet-ukrajnai összecsapásra készül. Ami azonban vagy sorsdöntő lesz, vagy sem. Mindenesetre, ha nem készülne fel rá valamelyik fél kellőképpen, szükségképpen az lenne.
De lássuk, mi a helyzet a Moszkvával? A fekete-tengeri flotta zászlóshajójának elsüllyedése lassan már kezd hit és világnézet kérdése lenni, mondhatni az orosz- vagy ukránbarátság próbaköve és mércéje: meg sem próbálom fejteni tehát az eset valódi okát, bár ha azt mondom, ami a véleményem (tehát nem tényt állítok vele, csak a nézetemet osztom meg), miszerint nem csak az ukrán Neptun rakéták süllyesztették el a rakétacirkálót és nem csak a mostoha időjárás a felelős a sorsáért, hanem mindkettő együtt, akkor jó esélyeim vannak arra, hogy kétfelől kezdik rám hajigálni a köveket. Mindenesetre elsüllyedt, és ez annyira tény, hogy még az orosz védelmi minisztérium is elismerte (micsoda fekete humor egy támadó háborúban a hadügyet védelmi minisztériumnak hívni…).
Ha elsüllyedt, hát elsüllyedt, jó helyen van. De mi lett a legénységgel?
Az orosz források egybehangzóan állítják, hogy kimentették őket mind egy szálig. Ami már azért is érdekes, mert senki sem tudja, valójában hányan lehettek a fedélzeten, lévén ez az információ hadititok. Annyian voltak, amennyien, de az mind megmenekült!
Vagy nem. Sőt, azt sem tudjuk, hányan voltak sorállományúak a legénységből és hányan szerződésesek. Hivatalosan ugyan a specoperácijában csak szerződéses katonák vesznek részt, de akkor mit szóljunk Nyikolaj Jevmenov admirális közleményéhez? Az történt ugyanis, hogy:
„Szevasztopolban Nyikolaj Jevmenov admirális, a haditengerészet főparancsnoka és a Fekete-tengeri Flotta parancsnoksága találkozott a Moszkva rakétacirkáló legénységével. A bejelentést az orosz védelmi minisztérium Telegram-csatornája és a Zvezda TV-csatorna tette közzé.
A találkozó során Jevmenov kijelentette, hogy „a flotta rakétacirkálójának, a Moszkva cirkálónak a hagyományait gondosan megőrzik és folytatják, ahogyan az a haditengerészetnél mindig is szokás volt”.
Az ügynökség sajtószolgálata és egy tévécsatorna videót is közzétett a találkozóról. A videó 26 másodperc hosszú, és nincs benne hang.”
A Zvezda-videó első részében a zaj miatt nem hallani a jelenlévők szavait, a második részben Jevmenov furcsát mond írásos nyilatkozata szerint, amelyből arra lehet következtetni, hogy a cirkáló legénységében sorkatonák is vannak (és voltak).
„A Moszkva cirkáló személyzete főként a hős városban, Szevasztopolban lévő bázisán tartózkodik. A tisztek, kadétok és a szerződéses szolgálati személyzet továbbra is a haditengerészetnél szolgálnak. A határozott idejű szolgálatban lévő személyzetet a törvénynek megfelelően májustól júliusig elbocsátják, leszerelik és katonai nyilvántartásba veszik.”
Akkor pedig kell legyen közöttük sorozott állomány. De hányan voltak és hányan vannak most? Erről semmi biztosat nem tudni, illetve a The Insider mintegy száz főt számolt meg a felvételen. Viszont a „Can explain” Telegram-csatorna azt is megjegyezte, hogy a videón nem szerepel a Fekete-tengeri Flotta parancsnoka, Igor Oszipov, akit az ukrán média és a Telegram-csatornák szerint letartóztattak. Ezt az információt hivatalosan nem erősítették meg, de hasonlítana az orosz gyakorlatra.
A legénység egyetlenegy tagjáról tudni, hogy elesett a Moszkva pusztulásakor, róla is véletlenül. Az orosz Szabadság Rádió tette közhírré a „Szhem” híroldal felfedezését, ők ugyanis megtalálták egy Varvara Vakruseva nevű hölgy bejegyzését az Odnoklassniki közösségi hálózatban. Április 15-én egy képet posztolt egy orosz tengerésztiszt egyenruhájába öltözött férfiról, akinek a vállpántja egy tengerészgyalogosé volt.
„A mi hősünk!!! A kötelességét teljesítve halt meg. Az utolsó leheletéig küzdött a hajó életéért. Sírunk és gyászolunk. Mindig hős maradsz a szívünkben” – áll a fotó alatti képaláírásban.
A VKontakte-n sikerült is megtalálják az özvegyet: megerősítette, hogy férje a Moszkva cirkáló elsüllyedése következtében halt meg. Erről a parancsnokságtól értesült április 14-én. Vakrusevát azonban nem tájékoztatták férje halálának körülményeiről. Tőle tudjuk azt is, hogy Ivan Vakrusev 41 éves volt, az udmurtiai Szarapulszkij körzet Necskino falujából származott, és az ötös számú harci egységben szolgált, amely a Moszkva operatív biztonságáért volt felelős.
Kíváncsiságból rákerestem a gyászjelentésre: már csak ismerősök számára elérhető, szóval egyelőre azzal az abszurd helyzettel kell szembenéznünk, hogy a Moszkván egy ember esett el, Ivan Vakrusev, és nincs kizárva az sem, hogy egyedül volt a fedélzeten, legalábbis ez volna logikus a hivatalos változatok szerint, ha egyébként elképzelhetetlen is.
Lépjünk tovább a tenger ködéből a harctéri ködbe. Mariupol ostroma – valljuk meg, ha nem is esik jól – lényegében véve már hetekkel ezelőtt eldőlt, ott már nincs lehetőség arra, hogy a védők győzzenek. Már csak az Azovsztal gyár területére szorult alakulatok tartják magukat majdhogynem fegyver és lőszer nélkül, de a sorsuk most sok mindent eldönthet. Tegnap délután ugyanis Zelenszkij elnök egy interjúban közölte az Ukrajinszka Pravdával:
„Kijev leállíthatja a Moszkvával folytatott tárgyalásokat, ha a Mariupolban maradt ukrán katonákat megölik. Különböző szinteken folynak tárgyalások az ukrán katonaság megsegítésére. Biztosította arról is a lapot, hogy az ukrán hatóságok „kapcsolatban állnak azokkal a srácokkal, akik a körülzárt gyárban vannak”. Mariupolban nagyon nehéz a helyzet – nincs élelmiszer, víz és gyógyszer. Az ukrán fél megpróbált tárgyalni a sebesültek, nők és gyerekek számára humanitárius folyosókról, de Oroszország elutasította ezt. Mariupol másik problémájának Zelenszkij az emberek eltűnését nevezte a városból: sok ember eltűnt, nem tudni, hányan.”
Ezt a Kremlben is olvashatták, mert cinikus és csak félig politikai lépéssel reagáltak tegnap este. Mint a TASZSZ írja:
„MOSZKVA, április 17. /TASZSZ/. Az orosz fegyveres erők felajánlják a Mariupolban elakadt nacionalista zászlóaljak és külföldi zsoldosok harcosainak, hogy ha moszkvai idő szerint április 17-én, vasárnap 06:00 órától moszkvai idő szerint befejezik az ellenségeskedést és leteszik a fegyvert, életüket megkímélik – közölte szombaton Mihail Misincev, az orosz Nemzeti Védelmi Irányítási Központ vezetője.
A nacionalisták és a zsoldosok Azovsztalnál körülzárt egységeinek rádiókommunikációja reménytelen helyzetükről tanúskodik. Azt követelik, hogy a hivatalos Kijev adjon nekik engedélyt a megadásra, de válaszul kivégzéssel fenyegetik őket – hangsúlyozta Mihail Mizincev.”
A záró mondatban van a méreg. Ugyanis ha megadták volna magukat (nem így történt, Bucsa óta a megadás nem opció), akkor folytatódhatnának a tárgyalások, és ennek a lehetőségét is szerette volna Zelenszkij diplomáciai úton kikényszeríteni, de Mizincev azt sugallja, hogy a megadás nem lehetséges, mert „kivégzéssel fenyegetik” az alakulatokat ebben az esetben. Ha így lenne, miért szabta volna Zelenszkij pont ezt a feltételt? Nyilván hazugság az egész, és csak a többi, harcoló ukrán alakulat moráljának rombolását szolgálja: korábban azt terjesztették, hogy a mariupoli erőket Kijev „elengedte”, azért nem kapnak utánpótlást sem (hogyan kaphattak volna körülzárva, orosz ellenőrzés alatt álló légtérrel?), tehát gyakorlatilag megint azt látjuk, hogy az oroszok kértek egy lehetetlent, és mivel nem kapták meg, azt tesznek, amit akarnak.
Jelen esetben a védőket akarják lemészárolni, mert szükségük van egy „nagy győzelemre”. Hogy emiatt megszakadnak a béketárgyalások? Pont azt szeretnék. Otthon pedig a hátország lakosságának nagy részével el tudják hitetni, hogy Ukrajna a felelős, ők felajánlották, hogy megkímélik a védők életét (a testi épségükről és a szabadságukról vagy szabad elvonulásukról szó sem esett különben). Ennek a demoralizálási hadműveletnek lehet része különben az is, hogy az orosz védelmi minisztérium ma először közölte a saját kalkulációit az ukrán veszteségekről: eszerint az ukrán hadsereg, a Nemzeti Gárda és a külföldi zsoldosok között 23 367 főre volna tehető az ukrán hadsereg vesztesége. Ami vagy annyi, vagy nem, ahogy ugyanez a helyzet az ukránok által számolt 20 300 fős orosz veszteséggel.
Lose-lose játszma, a háború folytatódik. Sőt: most lesz csak igazán véres.
Közben érdekes dolgok zajlanak a harcmezőktől távol is. Például Kazahsztánban. Érdekes írás jelent meg a RIA Novosztyin, annak is van jelentősége, hogy pont ott, mert ezt a hírforrást nevezhetjük a Kreml „fejtágítójának”, a TASZSZ a hivatalos hírügynökség, abban az van leírva, mit hogyan kell tudni, ez inkább az ideológiai kisokos, szamárvezető, ebben azt találjuk, a jó és lojális orosz állampolgárnak mit és hogyan kell gondolnia. Most éppen Kazahsztánról. A szerző, Alena Kazakova hangsúlyait érdemes figyelnünk. Beszámol arról, miszerint:
„Kazahsztánban oroszellenes tüntetések zajlanak, és a hatóságok követik az ENSZ-t abban, hogy nem ismerik el „sem a krími, sem a donbásszi helyzetet”. Nur-Sultan ugyanakkor nemzetközi platformokon próbálja támogatni Moszkvát.”
ezzel szemben arról is, hogy:
„Míg a köztársasági vezető, Kaszim-Zhomart Tokajev azt bizonygatja, hogy nincs nézeteltérés közte és Vlagyimir Putyin között, addig a segítői ennek éppen az ellenkezőjét állítják. „Természetesen Oroszország azt szeretné, ha inkább az ő oldalukon állnánk. Kazahsztán azonban nem fogja megkockáztatni, hogy Oroszországgal egy kosárba kerüljön” – mondta Timur Szulejmenov, az elnöki adminisztráció helyettes vezetője az Euractivnak. (erről a Zóna is beszámolt annak idején – Sz. T.) Az ilyen kijelentések egyértelműen nem a kazahsztáni vezető csapatának személyes kezdeményezései. Maga Tokajev a külföldi médiában egyértelműen háborúnak nevezi az Ukrajnában zajló eseményeket, és azt kívánja, hogy minél hamarabb érjen véget „az ENSZ alapokmányával összhangban”. „Kazahsztán és Oroszország, mint a világ leghosszabb közös határral rendelkező államai, különleges kétoldalú együttműködési kapcsolatokat ápolnak. Ugyanakkor mély hagyományai vannak az Ukrajnával fenntartott baráti kapcsolatoknak” – magyarázta álláspontját az elnök.”
Ez eddig még csak egy cifra sztyeppei pávatánc, jártuk, járjuk mi is, Tokajev szűz is akar maradni, de nászéjszakát is akar. Most jön az érdekesebb rész, az írás jelentéktelennek szánt „üzleti” része.
„Az orosz médiában az ukrajnai események hátterében szinte észrevétlenül maradt a kelet-nyugati transzkaszpi-tengeri folyosóról szóló nyilatkozat aláírása Tbiliszi, Baku, Ankara és Nur-Szultán között. Egy Oroszországot elkerülő, a Kaszpi-tengeren átívelő közlekedési folyosó létrehozásáról van szó. A jövőben kazahsztáni gázt és kőolajat szállíthatnának rajta keresztül Európába. Korábban az áru nagy része a Kaszpi-tengeri csővezeték-konzorciumon keresztül egy Novorosszijszk melletti kikötőbe került, de azt márciusban egy vihar megrongálta.
Kazahsztán exportjának nagy része az orosz vasúton keresztül ment. 2021-ben több mint 81 millió tonnát szállítottak így. A tengeri kikötőkön keresztül – valamivel több mint 13 millió. Ennek fele Oroszországba ment, egy része pedig Oroszországon keresztül harmadik országokba. Most az orosz útvonalakat használó üzletemberek alternatív útvonalakat keresnek.”
Szóval, ha megvalósul a kereskedelmi folyosó, akkor jöhet a kazah földgáz és olaj Európába, meg minden egyéb is, hiszen folyosó, nem egyszerűen és csak vezeték. Ez még hagyján, bár ez is rengeteget enyhítene az Európai Unió energia-kiszolgáltatottságán Oroszország irányába. Ha ugyan meg nem oldaná a helyzetet. De a legfontosabb információ az, ami kimaradt az írásból! Kazahsztán ugyanis a világ legnagyobb urántermelője. Oroszország viszont 2020-ban csak a hetedik helyen állt, mint táblázatunk is mutatja.
Tehát, ha már nem lesz kötelező az orosz vasúton keresztül szállítani, vagy orosz közvetítéssel kereskedni vele, a kazah urán megoldhatná az európai atomerőművek fűtőelem-problémáit is. Aminek a Kreml nagyon nem örülne.
Ezért hát a cifra pávatánc, mert Tokajev ugyan nagyon szeretne függetlenedni Oroszországtól, és ezzel egy időben rettenetesen meggazdagodni, országostól, mindenestől, de épp idén év elején tettek náluk egy baráti látogatást az orosz és velük szövetséges fegyveres erők (melynek mellesleg a hatalmát köszönheti), és tudja, hogy katonailag viszont kiszolgáltatott.
Érdekes, soktényezős játszma, a megoldás bonyolult lesz. Nem csodálkoznék, ha következő fegyveres konfliktus a tervezett kereskedelmi folyosó vonalán törne ki.
Bár persze kitörhet a Baltikumban is, ami nekünk rosszabb volna.
Mára ennyi hír jutott, annyit még megjegyeznék, hogy holnap reggeltől pár napig szabadságon leszek, és azalatt nem jelenik meg a lap – itt hívnám fel mindenki figyelmét arra, hogy nem történt velünk semmi rossz, nem bántott senki, nem cenzúráztak, ne tessék ijedt vagy indulatos üzeneteket írni: pár napig szabadságon leszünk.
Egyebekben: békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak.
És engem is hagyjanak kicsit békén.