Négy nap szabadság után folytatom az ukrajnai orosz megszállás krónikáját. Jó alkalom volt ez a kis kiesés arra, hogy hátralépve némi távolságból tekinthessem át a képet, inkább a folyamatokra, mintsem a napi harci cselekményekre, eseményekre koncentrálva.
Ezeket ugyan figyelemmel kísértem, amennyire alkalmam volt rá, de kicsit sem inkább, ugyanis az ember magánélete sokkal fontosabb egy olyan háborúnál, amiről annyi biztosat mindenképpen állíthatunk, hogy egyhamar nem lesz vége.
Akkor lássuk, mikre érdemes odafigyelni? Ugyebár, Mariupol úgy esett el, hogy nem esett el, a közeli Krím legnemesebb, cári hagyományai szerint sikerült előállítani egy Potemkin-győzelmet, viszont, mivel Putyin elfogadta, ez akkor is diadal, ha nem az. Időközben kezdenek előkerülni azok a tömegsírok Mariupol környékén, amikről végképp nem fogja tudni megmagyarázni a Kreml, hogyan kerültek oda, bár van egy olyan érzésem, hogy már nem is fog ilyesmivel kísérletezni – majd kijelentik, hogy aki rosszat gondol az orosz fegyveres erőkről, azt denácifikálják, hogy arról koldul, és kész.
A herszoni területen most már azt is tudjuk, mikor kiáltják ki teljesen és tökéletesen spontán módon a szakadár népköztársaságot, Mizincev vezérezredes megint elbaktatott az elvarázsolt erdőbe, Baba Jaga háromlábú kunyhójához, és elővétette a boszorkánnyal a jövőbelátó kristálygömbjét, a döntőnek szánt donbásszi ütközet pedig ugyan elvileg két napja tart, de szakértők szerint ezek még csak az előkészületek.
Kezdjük egy friss, pár perces hírrel, mely tisztázza, mik is Moszkva szándékai. Mégpedig véletlenül tisztázódtak ezek, nem a csodás módon felgyógyult Sojgu, nem is a köddé vált helyettese, Valerij Geraszimov nyilatkozták el magukat, hanem a ranglétra alacsonyabb fokán álló Rusztam Minnekajev, a Központi Katonai Körzet csapatainak megbízott parancsnoka jelentette ki a Szverdlovszki Terület Védelmi Ipartestületének április 22-i ülésén. Azt mondta ugyanis, hogy:
„A különleges művelet második szakaszának megkezdése óta, amely hivatalosan már két nappal ezelőtt elkezdődött, az orosz hadsereg egyik feladata a Donbássz és Dél-Ukrajna feletti teljes ellenőrzés megteremtése. Ez szárazföldi folyosót biztosít a Krím felé, valamint hatással lesz az ukrán gazdaság létfontosságú létesítményeire.”
Akkor ez legalább világos. Eddig is az volt különben, habár most sem állítanám, hogy Putyin okvetlenül beérné ennyivel, nyitott lenne ő más, nagyobb volumenű célok kitűzésére is, ha apróhirdetést írna a háborúról (bocsánat: specoperacijáról), az lenne a végén, hogy „minden megoldás érdekel”, ez valószínűleg csak a minimum, amit a május kilencediki, győzelemnapi felvonuláson majd diadalként bejelenthet a kedves egybegyűlteknek. Közben meg előtte gurigázik az Armata harckocsikkal néhány gyalogos ezred.
Traktorral mégsem vontathatják őket, érdekes asszociációkat keltene.
Igen, Putyinnak mindenáron kell egy győzelem, ezért is fogadta el Sojgu jelentését Mariupol elfoglalásáról. Illetve: nem elfogadta, hanem megrendelte. Látszik a találkozóról készült hivatalos felvételen, hogyan drukkol, görcsösen az íróasztalba kapaszkodva, hogy a jelentést felolvasó Sojgu védelmi miniszter ne mondjon semmit, ami eltér a megadott szövegtől – de Sojgu nem hibázik, kedves az élete. Így, néhány szívroham után különösen becsüli. Szóval, idézzük a Kreml honlapját, mit is beszél ez a két nagyhatalmú sündisznócska?
– Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics!
Az Orosz Föderáció fegyveres erői és a Donyecki Népköztársaság népi milícia erői felszabadították Mariupolt. A nacionalista alakulatok maradványai az Azovsztal gyár ipari övezetében találtak menedéket. (…) Mariupol felszabadításakor az orosz hadsereg és a DNR népi milícia egységei minden intézkedést megtettek a civilek életének megmentése érdekében. Itt az Ön utasítására, Vlagyimir Vlagyimirovics, március 21. óta naponta megnyitották a humanitárius folyosókat a civilek és a külföldi állampolgárok evakuálása céljából.
Az ukrán fegyveres erők tagjait és a nacionalista zászlóaljak harcosait felszólították, hogy tegyék le a fegyvert. Természetesen garantálták számukra az életet, a biztonságot és az orvosi ellátást. (…) Az ellenállásuk ellenére sikerült evakuálnunk 142 711 civilt Mariupolból az Ön utasításait követve. A kereskedelmi kikötőben lévő összes túszt kiszabadították, beleértve a hajók legénységét is, akiknek kommunikációs rendszerét a túszejtők tönkretették, így nem tudtak kapcsolatba lépni senkivel. (…) Ma Mariupol egésze az orosz hadsereg ellenőrzése alatt áll, a Donyecki Népköztársaság népi milíciája, és az Azovsztal üzem területe a nacionalisták és a külföldi zsoldosok maradványaival biztonságosan el van zárva. (…) Jelenleg a városban nyugodt a helyzet, ami lehetővé teszi számunkra, hogy megkezdjük a rend helyreállítását, a lakosság visszatérését és a békés élet megteremtését. Ami azokat illeti, akik az Azovstal üzemben rejtőzködtek, és ott alaposan elzárták őket, valamint az egész kerületet, körülbelül három-négy napra van szükségünk ahhoz, hogy ezt a munkát Azovstalban is befejezzük.
– Nem tartom tanácsosnak az ipari övezet javasolt ostromát. Elrendelem, hogy töröljék. Ez egy olyan eset, amikor gondolkodnunk kell – úgy értem, mindig gondolkodnunk kell, de ebben az esetben még inkább, amikor katonáink és tisztjeink életének és egészségének megmentéséről van szó. Nem kell bemenni ezekbe a katakombákba, és a föld alatt kúszni ezekben az ipari létesítményekben. Zárják le ezt az ipari övezetet, hogy még egy légy se repülhessen se be, se ki. (…) A Mariupol felszabadítására irányuló harci műveletek befejezése sikeresnek tekinthető. Gratulálok. Adja át a hála szavait a csapatoknak. Kérjük, nyújtsanak be javaslatokat kiváló katonáink állami kitüntetéssel való jutalmazására.
Az hiszem, ez a történelem első olyan ostroma, amit, hogy úgy mondjam, verbálisan nyertek meg, bejelentették, hogy győztek és kész. Ettől még ez nem győzelem, igazából semmi sem ért véget, de Putyinnak ezek szerint momentán ennyi is elég.
Ennek a megoldásnak is van egy tragikomikus mozzanata: a háború bohóca, a csecsen Ramzan Kadirov elnök előbb nagy hangon bejelentette, hogy tegnap délben, legkésőbb délután harcosai az Azovsztalban ebédelnek, aztán még azt is, miszerint:
„Mariupol a miénk! A várost véglegesen és teljesen elfoglaltuk… A stratégiailag fontos Azovstal üzem adminisztrációs épületét ellenőrzésünk alá vontuk, és az összes szomszédos területet megtisztítottuk!”
– mire fel jön Putyin a hideg zuhannyal. Érdekelne, mit foglaltak el „adminisztrációs épület” néven (talán a gyári kantint?), bár szerintem ezt a Kadirovot direkt froclizzák Moszkvából, soha semmiről nem szólnak neki, ő meg nagy lelkesedésében állandóan bolondot csinál magából és alakulataiból.
Ellenben sajnos kezd fény derülni arra, hova tűnt Mariupol lakosságának jó része. Mint a Meduza.io írja:
„Az oroszok által megszállt Mariupoltól 20 kilométerre fekvő ukrajnai Mangus faluban tömegsírt fedeztek fel. A Schemes (a Szabadság Rádió projektje) műholdas felvételeket tett közzé, amelyeken egy több mint 300 méter hosszú árok látható.
A mariupoli polgármester tanácsadója, Petro Andriuscsenko szerint az orosz hadsereg ebben a településben alakított ki tömegsírt az elesett mariupoli lakosoknak.
Az árok március végén jelent meg Mangusban. A március 23-i műholdképen még nem látszik. A március 29-i képen már látható a több mint 300 méter hosszú kiásott árok. Az április 9-i újabb műholdfelvételen az árok részben betemetve és kiszélesítve látható.
A mariupoli városi tanács úgy véli, hogy a város három-kilenc ezer lakosa lehet eltemetve a tömegsírban. A hatóságok azután jutottak erre a következtetésre, hogy összehasonlították a felfedezett temetkezési hely méretét a bucsai tömegsírral (ott 70 ember holttestét találták meg egy 14 méteres árokban egy templom mellett). A tanács szerint a mangusi sír 20-szor nagyobb, mint a bucsai.
„A 21. század legnagyobb háborús bűntettét követték el Mariupolban. Ez egy új Babij Jar. Hitler akkoriban zsidókat, romákat és szlávokat gyilkolt. És most Putyin pusztítja az ukránokat” – mondta Vadim Bojcsenko polgármester.
A The New York Times elemzése szerint a Mangus faluban lévő tömegsírhelyen mintegy 300 gödröt ástak ki. Márciusban és áprilisban két héten keresztül jelentek meg, amikor az orosz csapatok ellenőrzésük alatt tartották a területet.
A hatóságok becslése szerint március közepéig a hatóságok mintegy ötezer embert temettek el Mariupolban és külvárosainak különböző részein. „Óvatos becslések szerint az orosz hadsereg által Mariupolban megölt emberek száma összesen 22 ezer fő” – közölte a városi tanács. (Meduza)
Említettem Mizincev vezérezredes esetét Baba Jagával. Csakis jósnőket alkalmazhat a moszkvai védelmi minisztérium, más megoldás nincs, hiszen különben hogyan tudhatnák előre, mire készül Kijev? Mint a TASZSZ írja:
„Moszkva, április 21. /TASZSZ/. Mihail Mizincev vezérezredes, az orosz Nemzeti Védelmi Irányítási Központ vezetője csütörtökön kijelentette, hogy a kijevi rezsim a nyikolajevi terület Voszkreszenszkoje falujában megrendezett videót készít elő, hogy fosztogatással vádolja az orosz csapatokat.
„A hozzáférhetővé vált megbízható információk szerint a kijevi rezsim előzetesen újabb kifinomult provokációt készített elő a Nyikolajevi terület Voszkreszenszkoje településén, hogy lejárassa az orosz fegyveres erőket a világközösség előtt” – mondta.
Mizincev elmondta, hogy az ukrán fegyveres erők parancsnokainak utasítására az információs és pszichológiai műveletek szakemberei megrendezett filmfelvételt készítettek az orosz katonák által állítólag civilek ellen elkövetett „fosztogatásokról”. A felvételeken a 123. területvédelmi brigád 191. zászlóaljának harcosai orosz egyenruhába öltözve, „Z” feliratú gépkocsikkal rabolnak ki házakat, és mobiltelefonokkal fényképeket és videókat készítenek tetteikről – mondta.
„Előre figyelmeztetjük az úgynevezett civilizált Nyugatot, hogy a kijevi hatóságok következő álhírét „az oroszok atrocitásairól” a közeljövőben tervezik megjelentetni az „elfogulatlan és független” nyugati médián keresztül, a kijevi kezelőik teljes jóváhagyásával” – mondta Mizincev.”
Vagy Baba Jaga látja előre a jövőt, vagy ezt a hírt úgy kell magyarra fordítani, hogy:
„Ezek a mi hülye alakulataink tényleg fosztogattak, még videóra is vették magukat az Isten barmai, de mostantól az ukránok voltak, mert ha nem, megharagszunk!”
Harmadik megoldás nincs. És még mindenképpen szót kell ejteni a herszoni állapotokról, ugyanis az egy dolog, miszerint újabb szakadár köztársaság kikiáltatására készülnek a megszállók, ezt a hírekből tudjuk: de én még azt is sejtem, ki lesz az elnöke! Vegyük azonban az alaphírt. A KorreszpondenT című híroldal számol be arról, hogy:
„A herszoni megszálló erők április 27-re tűzték ki az úgynevezett „népszavazást”. Ezt a Déli Hadműveleti Parancsnokság április 21-én, csütörtökön este kiadott, a háború 56. napjáról szóló összefoglalója tartalmazza.
„Herszon régióban a megszállók fokozták a „népszavazás” előkészületeit. A népakarat szimulált kifejezésének időpontját április 27-re halasztották. A megszállás legitimációjának felgyorsítására tett kísérletükben a hatóságok szokás szerint figyelmen kívül hagynak minden törvényt és normát. Az a tény, hogy a népszavazást a hét közepére, munkanapra időzítették, még inkább hangsúlyozza, hogy a helyi lakosság akarata nem érdekli a megszállókat, miközben az előkészített forgatókönyv ismeri az eredményt”
Ezenkívül a Mykolaivi Területen, a Herszon régióval való közigazgatási határhoz közeli településeken a megszállók fegyverrel kényszerítik a helyi lakosságot, hogy hamisan szavazzanak a megszállókhoz hű új helyi hatóságra. (…) Nova Kakhovkában már megkezdték a szavazólapok nyomtatását.”
No jó, de mennyivel tudok én többet, mint a KorreszpondenT? Annyival, hogy ismerem az egyetlen szóba jöhető elnökjelöltet, mármint nem személyesen, hanem csak dicső tettei alapján. Konkrétan Kyrylo Sztremouszov Herszonban és környékén világhírű politikai szélhámosról, kalandorról és minden valószínűség szerint félbolondról beszélek, akinek fordulatos életét pár hete egy másik írásomban ismertettem már, érdemes elolvasni: volt ez minden, nacionalista alapú környezetvédőtől vallási aktivistán keresztül oltásellenes népvezérig, csak még népköztársasági elnök és akasztott ember nem.
Most mindkettőre megvan az esélye. Ideális Quisling, annyit mondhatok.
A közelgő nagy ütközetről annyit, hogy már lőnek, de még közeleg – én személy szerint abban nem kételkedem, hogy hatalmas csata lesz, abban már inkább, hogy eldönti-e a háború sorsát, ugyanis még egy ukrán vereség esetén is számolnia kell az orosz félnek egy röpke, évtizedes gerillaháborúval, ami az utolsó kopejkát is felemészti az államkincstárból, szóval nem okos dolog ebben a színpadias győzelemben bízni: ráadásul könnyen meglehet, hogy ukrán győzelem lesz belőle, ha megint ellopják az orosz harckocsik üzemanyagát az illetékesek.
De ezt majd még meglátjuk.
Mára érjük be ennyivel, ez is bőven elég.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!