A harcok továbbra is dúlnak Ukrajnában, az orosz invázió cseppet sem szelídült, ma mégis viszonylag kevés harctéri cselekménnyel, de több ármánnyal fogunk foglalkozni, valamint sikeresen bemutatom azt is, hogy a világon minden összefügg mindennel, minek következtében Indonéziára is szükség van ahhoz, hogy Ukrajnában béke legyen.
Illetve, a csoda tudja. De először lássuk azt, amit a harci cselekményekről mégis el lehet mondani.
A kelet-ukrajnai orosz offenzívák április 28-án kisebb haladást értek el. Az Izyumtól délnyugatra támadó orosz erők valószínűleg a Szlovjanszkba vezető közvetlen úton igyekeznek megkerülni az ukrán védelmet. Az orosz erők folytatták az ágyútüzet és a kisebb támadásokat a kelet-ukrajnai érintkezési vonal mentén, de az elmúlt 24 órában nem szereztek előnyt. További orosz erősítéseket telepítenek Belgorodba, hogy támogassák az izjumi előrenyomulást. Az ukrán védők Mariupol Azovstal acélgyárában továbbra is kitartanak a heves orosz tüzérségi és légi bombázással szemben, beleértve a többtonnás „bunkerromboló” bombák valószínűsíthető alkalmazását egy, a gyár területén álló ukrán tábori kórház ellen.
A Defense Express ukrán hírportál április 27-én arról számolt be, hogy Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök személyesen veszi át az orosz offenzíva parancsnokságát az Izjum irányában végzett hadműveletek élén. A Defense Express meg nem nevezett ukrán katonai forrásokra hivatkozva azt állította, hogy Geraszimov már a helyszínen van, „operatív és taktikai szinten” fogja irányítani az offenzívát, és azt állította, hogy az orosz hadsereg nem hozott létre egységes parancsnoki struktúrát Alekszandr Dvornikov déli katonai körzet parancsnoka alatt. Ha megerősítést nyer Oroszország vezető tábornokának kinevezése a taktikai műveletek irányítására, az egyrészt az izjumi támadás fontosságát jelzi Oroszország ukrajnai háborúja szempontjából, másrészt az orosz hadsereg szokásos parancsnoki láncának megszakadását is jelenti.
Maariupolban az orosz erők kiterjesztik a megszállási intézkedéseket a folyamatos ukrán partizánakciók közepette. Petro Andriusenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója kijelentette: az orosz erők a szociális szolgálatok munkatársainak adják ki magukat, hogy információkat gyűjtsenek a mariupoli lakosokról, más helyi kormányzati források pedig arról számoltak be, hogy az orosz hadsereg folytatja az ukrán civilek széles körű letartóztatását. Az ukrán vezérkar azt állította, hogy az ukrán különleges műveleti erők és szervezett partizáncsoportok április 28-án leromboltak egy vasúti hidat Jakimivkában (Melitopol közelében), amelyet a Krímből Mariupol felé irányuló utánpótlás tranzitjára használtak, bár az állítást nem lehet megerősíteni.
Kelet-Ukrajnában az orosz erők április 28-án (sikertelen) támadást hajtottak végre Rubizsnye ellen, ukrán állásokat lőttek Szeverodonyeck térségében anélkül azonban, hogy gyalogsági vagy páncélos támadásokat hajtottak volna végre. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők a taktikai pozícióik javítására és a Rubizsnyetől 55 kilométerre nyugatra fekvő Liman felé irányuló támadó műveletek előkészítésére összpontosítottak. Az orosz erők több támadást hajtottak végre Donyecktől nyugatra, és megpróbáltak előrenyomulni Szolodke, Novomihajlivka és Marinka felé; más alakulatok pedig Mariupoltól északra, Neszkucsnye és Vremivka térségében próbáltak előrenyomulni.
A DNK vezetője, Denis Pusilin április 28-án kijelentette, hogy a DNK elhalasztja a május 9-re tervezett helyi győzelemnapi ünnepségeket a „teljes győzelemig”. Az orosz és a proxy erők valószínűleg egész májusban, és valószínűleg még tovább is folytatják a folyamatos offenzív műveleteket, bár a Kreml valószínűleg továbbra is megpróbál majd valamiféle győzelmet hirdetni május 9-én.
És már helyben is vagyunk: itt van május kilencedike, a Győzelem Napja, amikor is elvileg sok minden eldől. Legalábbis hivatalosan akkor fogja Putyin bejelenteni a teljes sikert, a reális helyzetre való minden tekintet nélkül. Érdekes külsőségek közepette – a TASZSZ ma közzétette a díszfelvonulás várható programját, ami az értő szem számára külön jelentőséggel bír. Akkor lássuk, mi lesz a Vörös téren, magnum áldomáson kívül?
„Moszkva, április 29. /TASZSZ/. A május 9-i katonai parádé során a „végítélet repülőgépének” nevezett Il–80-as légi stratégiai parancsnoki és irányítóállás és élvonalbeli MiG–31I vadászgépek repülnek majd a moszkvai Vörös tér fölött – jelentette be pénteken az orosz védelmi minisztérium.
Oroszország a moszkvai Vörös téren tartja hagyományos május 9-i győzelmi felvonulását, amellyel a Szovjetuniónak a náci Németország felett az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmének 77. évfordulóját ünnepli.
„A Vörös téren megrendezendő katonai parádé légi részén 77 fix- és forgószárnyas repülőgép lesz látható, hogy jelképezze a Nagy Honvédő Háború befejezése óta eltelt évek számát” – közölte a minisztérium.
Az orosz védelmi minisztériumnak a moszkvai Vörös téren május 9-én tartandó parádéval foglalkozó honlapján elérhető adatok szerint a parádé légi része egy Mi–26-osnak, a világ legnagyobb szállítóhelikopterének átrepülésével kezdődik. A nézők Ka–52-es, Mi–28N, Mi–24-es és Mi–8-as helikoptereket is láthatnak majd a Moszkva feletti égbolton. Őket követi majd az Il–80-as „Végítélet” stratégiai irányítóközpont, amelyet két MiG–29-es vadászgép kísér. Ezt a gépet arra tervezték, hogy a földi kommunikáció megsemmisülése esetén biztosítsa a csapatok parancsnokságát és irányítását.
Az átrepülésen a Tu–95MS és Tu–160 „Fehér Hattyú” stratégiai rakétahordozó bombázók mellett egy Il–78-as légi utántöltő tanker, Szu–35S vadászgépek, a legújabb MiG–31I és MiG–31BM repülőgépek, valamint az ötödik generációs Szu–57-es vadászgépek és Tu–22M3-as nagy hatótávolságú bombázók is részt vesznek.
„Ezek után nyolc MiG–29SMT vadászgép repül majd a moszkvai Vörös tér felett a Z betűre emlékeztető repülési alakzatban az ukrajnai különleges katonai műveletben részt vevő orosz csapatok támogatását jelezvén” – közölte az orosz védelmi minisztérium.
A minisztérium honlapján található infografika szerint a katonai parádé légi részét hagyományosan a Russzkij Vityazi (Orosz Lovagok) és a Sztrizsi (Fecskék) műrepülőcsoportok kilenc repülőgépe zárja, amelyek a „Kubinka gyémánt” mutatványt hajtják végre, valamint hat Szu–25-ös földi támadó repülőgép, amelyek az orosz nemzeti trikolór zászló színeiben eresztenek majd a füstöt.
Gépesített hadoszlop is részt vesz a győzelmi felvonuláson.
A védelmi minisztérium tájékoztatása szerint a moszkvai Vörös téren megrendezésre kerülő győzelmi parádé alkalmával a gépesített oszlopon 131 fegyverrendszer lesz látható. Hagyományosan egy legendás T–34-85-ös, az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háború legjobb harckocsija vezeti majd a gépesített oszlopot.
Emellett korszerű T–72B3M, T–90M „Proryv” és T–14 „Armata” harckocsik is végiggördülnek a moszkvai Vörös téren május 9-én. A nézők megtekinthetik a Kurganet, BMP–2 „Berezsok” és BMP–3 gyalogsági harcjárműveket, Taifun-K, Taifun-VDV és Tigr-M páncélozott járműveket, valamint az Msta-S önjáró tüzérségi rendszereket is. Az Iszkander taktikai rakétarendszerek, a Tornado-G rakéta-sorzatvetők, az S–400, Buk-M3 és Tor-M2 légvédelmi rakétarendszerek, a Yars ICBM indítórakéták és az Uran–9 robotjárművek szintén végiggurulnak a moszkvai Vörös téren a Győzelem napján.” (TASZSZ)
Mögöttük meg jön kerékpáron az Alexandrov kórus, és azt énekli, hogy „Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés”. Az odáig rendben van különben, hogy ezek a díszfelvonulások körülbelül azért fontosak az állami vezetőknek, amiért egyes hölgyeknek fontos az Operabál: nem azért mennek oda, hogy táncoljanak, nem is a zene vagy az étel-ital kedvéért, hanem azért, hogy megmutassák, milyen ékszereik és ruháik vannak. Játszhatna a zenekar felőlük Motörheadet is, nem zavarná őket, villogni mentek, nem hallgatózni.
Az állami vezetők úgy mutogatják a parádékon a fegyvereiket, mint a hölgyek a smukkjaikat, és az is hasonló a két demonstrációban, hogy amint másnap a hölgyek sem teljes díszben vonulnak el bevásárolni, beérik szerényebb külsővel is, úgy ezek a csodálatos fegyverek sem mind jelennek meg a valódi háborúban, mert ne adja az Isten, még valami bajuk esne. A TASZSZ-hír felépítéséből látszik, hogy a Kreml a hangsúlyt most leginkább részint az atomháborús fenyegetésre, részint a hiperszonikus fegyverekre helyezi, ugyanis a MiG–31-nek ez a változata az az egyedüli gép, amiről jelenleg Kindzsal hiperszonikus rakétát lehet indítani. Igaz, sokat levon a gép harcértékéből, hogy a rakéta súlya miatt le kell róla szerelni a világon minden egyéb fegyvert, tehát képtelen a védekezésre: ez a MiG–31 csak támadni tud, azt is csak egyszer, aztán menekülnie kell, míg lehet.
Armata harckocsit sem láttak még az ukrán harctereken, pedig a farmerek már nagyon fenik rá a traktort, de az Armata a rossz nyelvek szerint amúgy is kétszázados kapacitású: egy gyalogsági század tolja, egy meg húzza. Azóta ez a besorolása, mióta 2015-ben egy hasonlóan győzelemnapi parádén képes volt a közönségnek először bemutatott csodaharckocsi pont a Vörös téren, közelebbről a GUM áruház előtt lefulladni és úgy kellett elvontatni. Nem mellesleg, akkor a moszkvai védelmi minisztérium azt közölte, hogy a nézők „előre betervezett vontatási gyakorlatot láttak” és jaj volt annak, aki nem hitte.
Rendben, de mi köze ennek a békéhez? Az, hogy ott és akkor, 2022. május 9-én jelenti be a győzelmet Putyin elnök. Akkor is, ha nem lesz győzelem addig, ez őt nem fogja zavarni. De kinek jelenti be? Az Oroszországi Föderáció népének, rajtuk kívül senki másnak, ugyanis egyetlen külföldi vezetőt sem hívtak meg a parádéra, mint azt Dmitrij Peszkov, a Kreml sajtószóvivője ma egy tájékoztatón elárulta. Érdemes azonban végig közölni a kérdéseket és a válaszokat, nem csak érdemes, de tanulságos is.
„RIA Novosztyi: Amikor Putyin ma beszélt Tokajev kazah elnökkel, meghívta őt a május 9-i moszkvai felvonulásra?
Dmitrij Peszkov: A győzelemnapi felvonulásra nem hívtunk meg külföldi vezetőket. A tény az, hogy ez nem egy évfordulós alkalom. Ez a mi ünnepünk, ez egész Oroszország, minden orosz számára szent ünnep. De nem hívtunk meg külföldi vezetőket.
RIA Novosztyi: Lukasenka ott lesz?
Dmitrij Peszkov: Amennyire én tudom, nem, nem tervezik.
„Kommerszant FM”: Az AFP jelentése szerint Vlagyimir Putyin és Vlagyimir Zelenszkij egyaránt meghívást kapott a G20-ak indonéziai csúcstalálkozójára. A Kreml fontolóra veszi-e a két elnök találkozójának, vagy egyáltalán bármilyen kapcsolatfelvételnek a valószínűségét ezen a platformon?
Dmitrij Peszkov: Tudják, hogy Putyin tegnap telefonbeszélgetést folytatott Joko Widodo indonéz elnökkel. Ez egy nagyon pozitív beszélgetés volt. Putyin sok sikert kívánt Indonézia G20-elnökségéhez, és biztosította, hogy Oroszország mindent megtesz a sikeres elnökség elősegítése érdekében. Oroszország is készül a csúcstalálkozóra. Korai lenne még a részvételünk egyéb részleteiről beszélni. Időben tájékoztatni fogjuk Önt.”
Nocsak. Ha május kilencedike nem a második világháború európai lezárásának évfordulója, akkor micsoda, miféle specifikusan orosz ünnep? Éhező Szent Nyikifor hitvalló emléknapja, vagy mi? Az jellemző, hogy Tokajevet nem hívta meg Putyin – Kazahsztán ma jelentette be, hogy demokratizálja az alkotmányát, amire népszavazáson kér legitimációt a kazah néptől (jóllehet Putyin annyit elért ezen a tegnapi telefonbeszélgetésen, hogy az orosz nyelv kiemelt státusát az új kazah alkotmányból sem veszik ki), de Tokajev nagyon rángatja az istrángot, nagyon akar szabadulni, főként persze gazdaságilag, az orosz szövetségből. Az világos, hogy őt nem lehetett meghívni, és ha már ő nem jöhet, ne jöjjön Lukasenka sem. Sőt: senki se jöjjön, elbuliznak az oroszok egymás között is.
Régebbi parádékon persze ott virított a tribünön a teljes „béketábor”, de még a Szovjetunió felbomlása után is sok más állam vezetőjét meghívták, most vagy azt akarja érzékeltetni a Kreml, hogy „Oroszország magára maradt, kifogyott a barátokból” vagy tényleg Tokajev tehet mindenről.
A G20-ak találkozója viszont izgalmas lesz, mert nagyon hasonló alkalom a minszki fegyverszüneti tárgyalásokat elindító normandiai találkozóhoz. Azt a partraszállás évfordulója alkalmából rendezték, és az orosz meg az akkori ukrán vezetés egyszerűen nem tudott elbújni egymás elől, le is ültették őket tárgyalni (ezért hívjuk a német és francia felügyelettel zajló orosz–ukrán megbeszéléseket „normandiai formátumúaknak”) Indonéziában tehát elindulhat egy tárgyalásos békefolyamat (ha Putyint sikerül valahogy belevinni) a két elnök részvételével, csak hát sajnos azt a csúcstalálkozót idén november 15-16-án tartják, addig bizony eltarthatnak a harcok. De mindenképpen leszögezhetjük, hogy november közepe május 9. után van.
Még be kell számolnom egy érdekes jelenségről a propaganda-hadműveletek terén: a magyar nyelvű sajtón végigszáguldott egy valódi, huszonnégy karátos dezinformáció, éspedig az MTI-nek köszönhetően, mely hírként kiadta. Lássuk tehát (csak el ne higgye senki)!
„Moszkva, 2022. április 28., csütörtök (MTI) – Washington és Varsó olyan terven dolgozik, amelyek célja, hogy Lengyelország szoros katonai és politikai ellenőrzést gyakoroljon „történelmi birtokai” felett Ukrajnában – vélekedett Szergej Nariskin, az orosz Külső Hírszerző Szolgálat (SZVR) igazgatója a testület sajtószolgálata által csütörtökön kiadott közlemény szerint.
Az „újraegyesítés” első lépése a kémfőnök szerint lengyel csapatok Ukrajna nyugati régióiba történő vezénylése lenne, „az orosz agresszió elleni védelem” jelszavával, NATO-mandátum nélkül, de az erre „hajlandó államok” részvételével. Nariskin szerint Varsó még nem tudott megállapodni a „hasonlóan gondolkodók koalíciójának” lehetséges résztvevőiről, mert nem érdeke, hogy „felesleges kémek” is részt vegyenek benne.
Az SZVR-közlemény szerint az úgynevezett békefenntartó kontingenst Ukrajna azon részeire tervezik vezényelni, ahol minimális a veszélye az összecsapásnak orosz erőkkel, és ahol a lengyel hadsereg fokozatosan átvenné a stratégiai objektumok feletti ellenőrzést, szakszolgálatok pedig már keresik az ukrán elit „elfogadható” képviselőit, hogy Varsóra orientált „demokratikus” ellensúlyt képezzenek a nacionalistákkal szemben.
Nariskin úgy vélekedett, hogy ez gyakorlatilag Ukrajna kettészakadásához vezetne és lényegében egy, az első világháború utáni történelmi „alku” megismétlésére irányuló kísérlet, amikor az antant által képviselt Nyugat elismerte Lengyelország jogát, hogy Ukrajna egy részét a „bolsevik fenyegetéssel” szembeni védelem jegyében megszállja, majd beolvassza és polonizálja. (MTI)
Álhír, konteó, a feltételes mód szuperlatívusza – abból indul ki, hogy Lengyelország tehetne így is, mármint, ha elment volna az esze az összes politikusnak Varsóban, de hát nem ment el. Ilyen terv nincs, a gondolatmenet közeli rokona az egy hónapja előkerült „Nagy-Galícia” javaslatnak, azt egy nem létező szarajevói politológus jegyezte, bizonyos Tihomir Zorić, és szintén Ukrajna feldarabolását javasolta benne, ha kicsit másképpen is. Az a pravda.ru-n jelent meg, annak idején én is írtam róla. Fantazmagóriák ezek, nem egyebek, az uniós egységet akarják velük bontani és bizalmatlanságot akarnak ezen az úton kelteni az ukrán népben a szövetségeseik ellen.
Egy okból érdemes mégis foglalkozni a dologgal: azért, mert az SZVR igazgatójától származik.
Ez régebben az FSZB hatásköre lett volna, egészen konkrétan a DOI közel-külfölddel foglalkozó főosztályé, Beszeda tábornok csapatáé, csakhogy a tábornok jelenleg egy igen népszerű helyen üdül, nem túl kellemes körülmények között: a hotelt Lefortovói Börtönnek hívják, és a főosztály többi tagja is a helyszínen tanulmányozza a büntetőkolóniák kalandos életét és zord viszonyait. Lecsukták őket, mert hamis felderítési adatokat adtak meg az ukrajnai invázió előtt.
A jelek tehát arra mutatnak, hogy az FSZB eddigi vezető helyét az orosz szolgálatok között az ősrivális SZVR vette át, és most övék a porond.
Ami valóban figyelemre méltó. Mára ennyi hír jutott, ne maradjunk tovább a moszkvai boszorkánykonyhában, megárthat az egészségnek ez a sok miazma, kipárolgás, ami a mérges főzetekből árad.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!