Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hatvanhatodik napját írjuk, de semmi jele a fegyvernyugvásnak. Dúlnak a harcok a valós és a virtuális térben egyaránt, ma be fogok számolni néhány fizikailag is megtörtént harci cselekményről – a csecsen-burját konfliktus minden pénzt megér – és némely, a világhálón terjedő, rejtelmes térképekről, amelyek a dezinformációs front fegyverei.
De lássuk előbb a harcokat és csapatmozgásokat.
Az orosz erők április 29-én korlátozott mértékben előrenyomultak Szeverodonyecktől nyugatra, de Izjumtól délre továbbra is megrekedtek. A kelet-ukrajnai ukrán erők valószínűleg sikeresen manővereznek, nem tartanak statikus pozíciókat, és gépesített tartalékokat csoportosítanak át, hogy ellenálljanak az orosz előrenyomulásnak. A koncentrált orosz tüzérség kisebb orosz előrenyomulást tesz lehetővé, de az ukrán állások továbbra is erősek. A Harkiv körüli korlátozott ukrán ellentámadások ráadásul arra kényszeríthetik az orosz erőket, hogy az Izjum-tengelyre szánt egységeket átcsoportosítsák ezen állások megtartására.
Az orosz erők valószínűleg minimális erőt szándékoznak Mariupolban hagyni, csal annyit, amennyi szükséges az ukrán állások blokkolásához az Azovsztalban és a partizánakciók megakadályozásához, ám a lehető legtöbb harci erőt vetik be a máshol folyó támadó műveletek támogatására. Az ukrán hírszerzés továbbra is arra figyelmeztetett, hogy a Dnyeszteren túli orosz hamis zászlós támadások célja, hogy valamilyen formában bevonják Dnyeszteren túli területet a háborúba, és kényszerítsék Moldovát az Európa-párti politika feladására.
Az orosz erők április 29-én folytatták az átcsoportosítást Mariupolból, hogy részt vegyenek az észak felé irányuló támadó műveletekben, hogy támogassák Oroszország fő erőfeszítéseit Donyeck és Luhanszk megye teljes területének elfoglalására. Az ukrán vezérkar április 29-én közölte: bizonyos orosz egységek Mariupolból átcsoportosításra kerültek, hogy részt vegyenek a Kurahiv (Donyecki terület nyugati része, Donyeck várostól mintegy 50 km-re nyugatra) felé irányuló támadó műveletekben, és a Pentagon egy névtelenül nyilatkozó magas rangú tisztviselője arról számolt be, hogy április 20. óta „jelentős” számú orosz egységet csoportosítottak át és küldtek a Zaporizzsjai Terület felé.
Az orosz légicsapások április 29-én is folytatták az Azovstal üzem bombázását, és az orosz erők nem hajtottak végre nagyobb szárazföldi támadást. Petro Andrjuscsenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója arról számolt be, hogy az orosz erők megszilárdítják a város megszállási ellenőrzését, és fokozzák a tájékoztató kampányt, azt állítva, hogy intézkedéseket tesznek „az élet javítására Mariupolban”, bár nem biztosítanak elegendő élelmet a városnak. Andrjuscsenko továbbá kijelentette, hogy az orosz erők leltárt készítenek a mariupoli lakásokról, hogy megkezdjék az ukrán tulajdon államosítását.
Az orosz csapatok folytatták a teljes donyecki és luhanszki frontvonal bombázását, és április 29-én több taktikai előrenyomulást hajtottak végre. 28-án az orosz erők a jelentések szerint elfoglalták Jampilt (közvetlenül Szeverodonyecktől nyugatra), és valószínűleg további támadásokra készülnek keletre, Liman irányába. Oroszbarát források a közösségi médián felvételeket tettek közzé arról, hogy az orosz erők termobarikus lőszert vetettek be ukrán állások ellen Avdijivkában, Szerhij Gajdaj, a Donyecki Regionális Államigazgatás ukrán vezetője pedig azt állította, hogy az orosz csapatok foszforbombákat vetettek be Ocseretnyénél április 29-én. Gajdaj továbbá azt is mondta, hogy az ukrán erők április 29-én visszavertek egy Orikhove és Szvitlicsnye falvak elleni orosz előrenyomulási kísérletet.
Az ukrán erők április 29-én továbbra is visszaverték az orosz támadásokat Izjumtól délnyugatra és délre.[11] Oleg Synegubov, a Harkivi Regionális Államigazgatás vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők megpróbáltak előrenyomulni Szlovjanszk és Barvinkove felé a Brazkhivka (25 km-re délnyugatra Izjumtól), Dovhenke (25 km-re délre Izyumtól) és Velika Komisuvakha (kb. 30 km-re délnyugatra Izjumtól) elleni támadások révén, de veszteségeket szenvedtek és április 29-én visszavonultak. Az ukrán vezérkar azt állította, hogy az 1. Gárdista Páncéloshadsereg, a 35. Összhaderőnemi Hadsereg, a 68. hadtest és bizonyos meg nem nevezett légideszant (VDV) egységek elemei továbbra is aktívak az Izjum-tengelyen.
Az ukrán erők folytatták a korlátozott ellentámadásokat közvetlenül Harkiv városától északkeletre, és április 29-én visszafoglalták Ruszka Lozovát (10 km-re északra a várostól). A 6. Összevont Fegyveres Hadsereg orosz erői és a Balti és Északi Flotta haditengerészeti gyalogsági alakulatai továbbra is tartják pozícióikat Harkiv körül.
Az orosz erők április 29-én nem hajtottak végre megerősített támadásokat Herszon területen, és a taktikai pozícióik javítását helyezték előtérbe. Az orosz erők több várost is lőttek Herszon, Zaporizzsja, Mykolaiv és Dnyipropetrovszk területeken.
Mi várható ma? Az Izyumtól délkeletre, Kreminna és Popasna felől nyugatra, valamint Donyeck városától északra támadó orosz erők valószínűleg folyamatos, de taktikai előnyökre tehetnek szert az ukrán védőkkel szemben.
Az orosz erők megpróbálják majd kiéheztetni a Mariupolban lévő Azovsztal acélgyár megmaradt védőit, és nem fogják hagyni, hogy a csapdába esett civileket evakuálják, de költséges támadásokat hajthatnak végre a megmaradt ukrán védők ellen, hogy propagandagyőzelmet arassanak.
Ezen kívül valószínűleg arra készülnek, hogy az elkövetkező napokban újabb támadó hadműveleteket hajtsanak végre a Herszon terület egészének elfoglalására.
Körülbelül ennyi biztosat és fontosat tudunk a harcterekről, most viszont térjünk rá a kevésbé fontos, de annál érdekesebb csecsen-burját miniháborúra. Szóval, az úgy történt, hogy tegnap este a Herszon megyei Kiszelivka elárasztott falujában, a legendás Csornobajevka közelében tűzharc tört ki két orosz alakulat között, az egyik burjátokból, a másik kadirovista csecsenekből állt. A harcban mindkét oldalon több, mint ötvenen vettek részt, a halottak, sebesültek számát nem ismerjük, de… hogyan lehetséges, hogy a „világ második hadseregében” a bajtársak egymásra támadjanak? Hát hol itt a fegyelem?
Az sehol, de nem elvi ellentét állította egymással szembe a két alakulatot, hanem nagyon is gyakorlati oka volt a konfliktusnak. Ne feledjük: a csecsenek ebben a háborúban bizony nem a legnépszerűbbek még a saját oldalukon sem. Éspedig azért nem, mert valódi harcokban az első komoly kudarcaik óta nem vesznek részt, a csecsen Roszgvargyija csapatait záróalakulatnak használják. Ezek feladatát az orosz védelmi minisztérium frappánsan írja le:
„A parancsuk az, hogy a megszálló erőket cselekvésre ösztönözzék. Más szóval, tüzet kell nyissanak mindenkire, aki megpróbál visszavonulni.”
Hát, ez valóban nem a népszerűség titka, főleg nem a ténylegesen első vonalban harcoló burját alakulatok körében, akiknek a veszteségei elég nagyok. És bizonyos részben pont a csecsen kadirovistáknak köszönhetőek. Akik, szerepkörük miatt, sokkal többet tudják fosztogatni a lakosságot a frontvonal mögött, mint a harcoló csapatok… az az igazság, hogy a tegnapi lövöldözés is úgy tört ki, hogy a két alakulat összeveszett a zsákmányon. Hogy úgy mondjam: minden skuló jó helyre ment. Mindenesetre a résztvevőket elfogta az FSZB és ismeretlen helyre vitte, az sem lenne meglepő, ha mostanra már a túlvilágon tartózkodnának: az orosz fegyveres erők mindig hívei voltak a gyors és határozott megoldásoknak.
Annyit azért mégis elmondhatunk az esetről, hogy nem a nagyfokú fegyelem és szervezettség jele. Haramiák ezek, nem katonák.
De vegyük elő másik érdekes témánkat is, a titokzatos kínai térkép ügyét. A tegnap délutáni órákban rohant végig a világ összes közösségi oldalán (hozzám elsőre egy WeChat-változat jutott el) egy igen különös térkép, mely állítólag a sanghaji állami tévé adásából származott, és állítólag azt ábrázolta, a különböző országok hogyan osztanák fel egymás között az Oroszországi Föderáció teljes területét, ha az „veszítene a világháborúban”.
Első ránézésre látszott, hogy ez álhír. Sanghaj hatalmas város, csak lakosa körülbelül két és félszer annyi van, mint egész Magyarországnak (valamivel több, mint 26 millió), a Kínai Kommunista Párt sanghaji szervezete az országban a legerősebb (és talán a legmaoistább is), külön frakcióként kell velük számolni a pártkongresszusokon, ha valahol fegyelem van, a sanghaji tömegkommunikációban az van. Kínában különben is elképzelhetetlen, hogy egy sajtómunkás a saját feje után elkezdje újrafelosztani a világot. Hamar a munkatelepen találná magát.
De különben is: aki nem ismeri Kínát, tán még elhiheti, hogy vannak területi igényei, aki ismeri, az ennél árnyaltabban gondolkodik a dologról. Igen, vannak a Középső Birodalomnak bizonyos területi igényei, főleg presztízs-okokból, ilyen például Tajvan vagy ilyenek a mesterséges szigetek. De nem követelné magának fél Szibériát, mert nem is tudna mit kezdeni vele: a legendák a kínai túlnépesedésről a valóságban már nem igazak, de még ha túl is volna népesedve az ország (annyira nincs, hogy az egyik fő gondja a munkaerő elöregedése és fogyása), tele van lakatlan területtel, még ha azok többnyire azért is kihaltak, mert hát – lakhatatlanok. Kis munkával lakhatóvá lehetne őket tenni, Kína tehát fizikailag egyáltalán nem kíván komoly mértékben terjeszkedni, Kínának a befolyási övezete fontos. Szóval: a térkép hamis, és az üzenete elég ostoba. Amolyan faék-egyszerűségű. De honnan származik?
Egy képkereséssel kiderült: ugyanis tele van vele a világháló. Persze, hogy nem az Oroszországi Föderáció újrafelosztását ábrázolja, ez egy szórakoztató magazin-anyag képe, ami azt mutatja, ha az ember Oroszországban van, mely országok fekszenek hozzá földrajzilag a legközelebb. 1290 oldalon közölték már, tipikus „töltelék”, tölti ugyanis a felületet, csak se haszna, se értelme, de lehet belé tenni reklámot. Én elsőként például a Tundivalók.eu oldalon bukkantam rá, de használta ezt már boldog és boldogtalan.
Jó: viszont most ki használta? És mire?
A hivatalos, kormánypárti orosz sajtó fel van háborodva, a Pravda.ru emellé még szokatlan helyzetbe is került, mikor cáfolta a hírt, ugyanis életükben először igazat kellett írjanak, és ez számukra ismeretlen érzés volt. Azért egy kicsit szidják Amerikát és az Egyesült Királyságot a cáfolatban, de érezhető, hogy számukra ismeretlen terepen járnak, bizonytalanul mozognak…
A felháborodásuk ellenére én akkor sem zárnám ki, hogy orosz akciót látunk.
Ha összevetjük ezt a térképügyet azzal, hogy az idei győzelemnapi ünnepségekre egyetlen külföldi vezetőt sem hívtak meg, elképzelhető, hogy a Kreml olyan üzenetet próbál elhinteni, olyan közhangulatot kelteni (belföldön), miszerint
„Egyedül maradtunk, barátaink elhagytak, szövetségeseink nincsenek, az egész világ ellenségünk, nincs más hátra, harcolnunk kell az utolsó emberig, mindegy, milyen eszközökkel.”
Egy ilyesféle hangulat keltésébe bőven beleférne ez a képtelen, hamis térkép is. Amiből azonban – van másik! És valahogy ahhoz is van köze Kínának. Szintén a Pravda.ru vette elő, csak ép másképp, ugyanis hitelesként tálalják, hogy Lengyelország hamarosan csapatokat készül küldeni Ukrajna megszállására (a hír hamis, de már tegnap írtam róla, az SZVR igazgatójától származó dezinformáció), csak, hogy mégis kinézzen valahogy a mese, ők a kínai Sohu című lapra hivatkoznak, mert úgy gondolják: kevesen olvasnak kínaiul. Az igaz (bár beszélni szerintem nehezebb), de nem változtat a tényen, hogy néhányan mégis megértik a kínai szöveget, ami jelentős eltéréseket mutat a Pravda.ru értelmezésétől.
A Sohuban (搜狐) ugyanis nem Lengyelország osztja fel Ukrajnát, hanem az Egyesült Államok. A Pravdában az Egyesült Államokat épp, hogy említik: de mielőtt beleesünk a csapdába és elkezdünk vacillálni a két lehetőség között, jusson már eszünkbe, hogy maga az alaphír is hazugság.
Ez egy ilyen háború. A végére hagytam egy érdekes momentumot: előkerült Beszeda tábornok! Mivel tegnap az SZVR igazgatója adta ki a fent említett lengyel vonatkozású hírt, logikus, hogy ebből arra következtet az ember, hogy az FSZB teret veszített, és most egy ideig az ősvetélytársa, az SZVR lesz a Kreml kedvenc szolgálata.
Na, de előszedték Beszedát a lefortovói börtönből és megmutatták, hogy ne higgye a világ: az orosz szolgálatok ölik egymást. Lám csak, a tábornok is életben van, még el is mondta egy elhunyt, nagy múltú hírszerző gyászbeszédét.
„Szergej Beszeda tábornok, akit nem hivatalos jelentések szerint letartóztattak, beszélt Nyikolaj Leonov hírszerzési veterán temetésén. Erről az RTVI számolt be.
Leonov, a KGB analitikai osztályának volt vezetője halála április 27-én vált ismertté. Temetésére a moszkvai Troekurovszkij temető csarnokában került sor.
Gyászbeszédében Beszeda elmondta, hogy az 1990-es évek végén találkozott Leonovval, amikor Kubában dolgozott. A tábornok a kémet „tanárának” és „igazi hazafinak” nevezte.
Andrej Szoldatov újságíró, aki beszámolt Beseda letartóztatásáról, úgy véli, hogy az FSZB azért hozta ki a tábornokot egy veterán hírszerző temetésére, hogy „elnyomja a biztonsági erők közötti konfliktusról szóló híreket. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen különleges művelet célja csakis kétségbeesett kísérlet lehet arra, hogy a biztonsági erők közötti konfliktusról szóló, háborús körülmények között nyilvánvalóan teljesen elfogadhatatlannak tartott beszédet eloltják” – mondta.”
Szóval, mint minden Oroszországban, ez az eset is vagy azt jelenti, amit láttak, vagy – ez a valószínűbb – pont az ellenkezőjét.
Esetleg teljesen mást.
Mindenesetre mára ennyi hír jutott, holnap írom tovább a krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!