Kicsit sem csitulnak a harcok Oroszország Ukrajna elleni inváziója során, azonban a diplomácia is forrong: és Orbán Viktor kihasználja ezt a helyzetet, nem nyugszik, míg össze nem vész azokkal is, akikkel valamiért eddig nem sikerült. Ha kocsmában rendeznék az ügyeket a világ vezetői, már nem kapna inni a pultnál. De a többiek is megérik a pénzüket.
Mindenekelőtt azonban lássuk a harctéri híreket, ugyanis ha hiszik, ha nem, a háború a frontokon dől el (az más kérdés, hogy viszont békekötés útján is el lehet veszíteni). Az Institute for the Study of War elemzését veszem ma is alapul, ők a legkevésbé elfogultak minden hírforrás közül.
Szerintük a Harkiv városából induló ukrán ellentámadás megzavarhatja az orosz erőket Harkivtól északkeletre, és valószínűleg arra kényszeríti az orosz erőket, hogy döntsenek arról, hogy megerősítik-e a Harkiv közelében lévő állásaikat, vagy kockáztatják, hogy elveszítik a város tüzérségi hatósugarában lévő állásaik nagy részét (esetleg egészét is). Valerij Zalizsnij ukrán főparancsnok május 5-én kijelentette, hogy az ukrán erők áttérnek a Harkiv és Izjum környéki ellentámadó műveletekre, ami az első közvetlen ukrán katonai nyilatkozat ezzel kapcsolatban. Az ukrán erők az elmúlt 24 órában nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást, de visszaverték az elvesztett pozíciók visszaszerzésére irányuló orosz kísérleteket.
Az orosz erők kevés előrenyomulást értek el a Kelet-Ukrajnában folytatódó támadások során, viszont az ukrán erők képesek lehetnek arra, hogy a folyamatban lévő ellentámadásaikat és az Izjum-tengely mentén az orosz támadások sikeres visszaverését egy szélesebb körű ellentámadásba építsék be, és így visszafoglalják az oroszok által megszállt területeket a Harkivi területen.
Általában elmondható, hogy az orosz erők folytatták az eredménytelen támadó hadműveleteket Harkiv, Donyeck és Luhanszk megyékben anélkül, hogy az elmúlt 24 órában jelentős területi nyereséget értek volna el. Ugyanakkor korlátozott támadó műveleteket hajtottak végre Zaporizzsja város irányában, de az elmúlt 24 órában nem hajtottak végre támadást a herszoni és mikolajivi területeken. A Pentagon értékelése szerint az orosz erők két okból nem tudtak további előrenyomulást elérni: egyrészt mert képtelenek voltak a szárazföldi kommunikációs vonalaiktól (GLOC) távol, autópályák mentén támadó műveleteket végrehajtani, másrészt a sáros terep miatt.
Az Izjum-tengelyt támogató orosz GLOC-ok valószínűleg az orosz határtól Kupjanszkig és Vovcsanszkig húzódnak, és a helyi harkivi polgári hatóságok május 5-től további orosz erősítésekről számoltak be, amelyek ezeken a településeken keresztül a frontvonal felé tartanak. Az orosz erők a jelentések szerint veszteségeket szenvednek az Izjum-tengely mentén elakadt támadásokban: az ukrán vezérkar jelentése szerint a 4. páncéloshadosztály és a 106. légideszant hadosztály alakulatai Oroszországba vonultak vissza, miután az elmúlt napokban súlyos veszteségeket szenvedtek.
Sikertelen támadásokat hajtottak végre Limanban, Szeverodonyeckben és Popasznában, és fenntartották a bombázást az érintkezési vonal mentén Donyeck és Luhanszk megyékben. Limanban termobarikus lőszereket is bevetettek az ukrán állások ellen, de ennek dacára sikertelenül próbálják kihasználni a tömeges tüzérségi tüzet az ukrán védelem áttörésére. Célba vették viszont a Rubizsnyétől és Popasznától mintegy 30 kilométerre fekvő Soledar településen található gabonaraktárakat, valószínűleg azért, hogy megfosszák az ukrán erőket és a civileket az utánpótlástól.
A Donyecki Népköztársaság azt állította, hogy május 5-én elfoglalta Troitskét (a megszállt Horlivkától mintegy 25 kilométerre fekvő falut), de a közösségi médiában közzétett képek megerősítették, hogy az ukrán tüzérség súlyos károkat okozott az orosz lőszerraktáraknak, tankoknak és páncélozott csapatszállítóknak a térségben.
Mariupolban tovább folytatódik az Azovsztal ostroma, a civilek evakuációja ez idő szerint lehetetlennek tűnik. Az orosz erők valószínűleg teljesen elfoglalják az Azovstal kombinátot az elkövetkező napokban, de az ukrán csapatok több hónapig sikeresen lekötötték és leépítették az orosz erők nagy részét Mariupolban.
Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők május 5-én sikertelen támadást hajtottak végre Sztarij Szaltiv (Harkiv városától mintegy 40 kilométerre keletre) ellen, miután az ukrán alakulatok május 2-án felszabadították a települést. Oroszbarát források azt állították, hogy az ukrán erők felrobbantottak egy hidat a megszállt Cserkaszki Tiszki település közelében, mintegy 25 kilométerre északkeletre Harkiv városától, ami arra utalhat, hogy a térségben ukrán ellentámadás folyik, amelynek célja a híd blokkolása az orosz csapatmozgások megakadályozása érdekében.
Az ukrán Zaporizzsjai Területi Katonai Igazgatóság jelentése szerint az orosz erők a nap folyamán támadták a Donyecki Terület határához közeli Hulyaipolét. Az igazgatóság emellett bejelentette, hogy akár 13 taktikai zászlóaljcsoport is koncentrálódik ezen az előrenyomulási vonalon Zaporizzsja város vagy a Donyecki terület közigazgatási határa felé nyugatról, bár ezek a zászlóalj taktikai csoportok (BTG-k) szinte biztosan alulellátottak személyzetben is, felszerelésben is. A zaporizzsjai hatóságok megjegyezték, hogy a régióban tevékenykedő orosz erők óvatosabbak, mint a háború kezdeti szakaszában, és fokozzák a felderítő eszközök használatát.
A Krím orosz hatóságai május 5-én azt állították, hogy az orosz erők helyreállították a vasúti összeköttetést a Krím és a Herszoni Terület között a teher- és személyvonatok számára, valószínűleg a logisztika javítása érdekében a déli fronton.
A transznisztriai média május 5-én, két nappal azután, hogy Ukrajna lezárta az átkelőt, nem részletezett, válogatás nélküli lövöldözésről számolt be az Ukrajnával közös Kucsurán-Pervomajszk határátkelőhely közelében. Azt is állították, hogy az ukrán erők hadgyakorlatot tartanak Pavlivka faluban, az ukrán-moldovai határon. Ukrajna déli operatív parancsnoksága ezzel szemben arról számolt be, hogy a Dnyeszteren túli határ stabil, és az ukrán erők jelenleg szabotázsmegelőző intézkedéseket tesznek.
Fehéroroszországban tegnap lövészgyakorlatot tartott a helyi hadsereg néhány, meg nem nevezett egysége, és a helyi közösségi média-felhasználók észlelték, miszerint katonai felszereléseket telepítettek a Nyugat-Ukrajna közelében lévő Pinszk település irányába, útban Breszt felé.
Mi várható?
Az orosz erők valószínűleg továbbra is folytatják az Izyumtól délre irányuló offenzív erőfeszítéseiket a Donyeckből nyugatra történő előrenyomulással, hogy bekerítsék az ukrán csapatokat a Harkivi Terület déli részén és Nyugat-Donyeckben. A Harkiv városa körüli ukrán ellentámadások kibillenthetik a várostól északkeletre lévő orosz állásokat, ami arra kényszerítheti az oroszokat, hogy válasszanak az állások megerősítése vagy elhagyása között, ha az ukránok tovább folytatják az ellentámadást.
Az orosz erők az elkövetkező napokban újabb támadó hadműveletek végrehajtására készülhetnek, amelyek célja Herszon terület egészének elfoglalása.
Ha valaki azt mondja, hogy tegnap is ez volt várható, annak nagyjából igaza lesz: tulajdonképpen napok óta ugyanazokon a harctereken folynak a küzdelmek, változó hadiszerencsével mindkét fél számára, bár jelenleg mintha az ukránok volnának enyhe nyerésben.
Akkor lássuk a konkrét hírek után a politika nevű úri huncutságot. Igazából nem kéne huncutságnak lennie, lehetne jól is csinálni, csak ahhoz valódi politikusok meg diplomaták kellenének, a mostani felhozatal ebből a szempontból szerény, és az orosz diplomáciai hagyományok egészen különlegesek ilyen téren.
Ott van például Putyin tegnapi bocsánatkérése Naftáli Benet izraeli miniszterelnöktől, Lavrov orosz külügyminiszter megalázó sértése miatt (az állítólag képzett Lavrov egy ősrégi konteó nyomán azt állította egy olasz médiumnak adott interjúban, hogy Hitler zsidó származású lett volna – egyáltalán nem volt az természetesen). Ilyenért a nemzetközi diplomácia világában egyszerűen kötelező bocsánatot kérni, bár Putyin – amennyiben egyáltalán megtette – életében először kért elnézést bárkitől is. De vajon megtette?
Nem is olyan biztos. Kellett mondania valamit, de… azt az egyet nem idézi egyetlen forrás sem, mit. Tegnap beszéltek telefonon, Izrael állam nemzeti ünnepe, a Függetlenség Napja, a Yom Ha’atzmaut alkalmából, amikor is illik gratulálni: erről a TASZSZ így számol be:
„TEL AVIV, május 5. /TASZSZ/. Naftali Bennett izraeli miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök csütörtökön telefonbeszélgetésük során megvitatták Szergej Lavrov orosz külügyminiszter közelmúltbeli kijelentéseit, amelyek az olasz médiának adott interjúban hangzottak el – közölte csütörtökön közleményben az izraeli miniszterelnök sajtóirodája.
A közlemény szerint „Bennett és Putyin telefonbeszélgetésük során megvitatták Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentéseit”.
„A miniszterelnök elfogadta Putyin bocsánatkérését Lavrov szavaiért, és megköszönte az elnöknek, hogy elmagyarázta a zsidó néphez és a holokauszt áldozataira való megemlékezéshez való hozzáállását” – áll a közleményben.”
Ezt mondja tehát Benet sajtóirodája. És ha ezt mondja, igaz is kell legyen, nincs miért hazudjanak. De mit mond a Kreml?
Azt nem idézem a bocsánatkérés kapcsán, mert nincs mit. A Kreml hivatalos közleményében szó sincs ilyesmiről, nem említi sem Lavrovot, sem a bocsánatkérést, sőt, mikor a mai sajtótájékoztató során megkérdezték Dmitrij Peszkov szóvivőt, hogy mi is a helyzet ebben a kérdésben, igencsak ötölt-hatolt, vagy legyünk pontosak: nem mondott semmit.
„MOSZKVA, május 6. /TASZSZ/. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője tartózkodott attól, hogy kommentálja azokat a híreket, amelyek szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök állítólag bocsánatot kért Naftali Bennett izraeli miniszterelnök előtt Szergej Lavrov külügyminiszter Hitler zsidó gyökereire vonatkozó megjegyzései miatt.
A sajtótájékoztatón az újságírók megjegyezték, hogy az izraeli miniszterelnöki hivatal a két vezető telefonbeszélgetése után kiadott közleményében Putyin bocsánatkéréséről szólt, a Kreml viszont nem.
„A beszélgetés valóban nagyon fontos volt, de jelenleg nincs mit hozzátenni ahhoz, amit a kapcsolatfelvétel után az írásbeli nyilatkozatunkban közöltünk” – mondta a szóvivő.”
Akkor tehát Putyin telefonon lehet, hogy bocsánatot kért valamilyen formában, de az orosz nyilvánosság elől titkolja.
Ide kívánkozik Orbán Viktor mai produkciója is, melyről már a teljes orosz sajtó beszámolt, a betiltott, ellenzéki orgánumoktól a Kreml leghűségesebb oszlopaiig. Azt bírta mondani a magyar miniszterelnök az ő saját szájával a megszokott pénteki rádiós agymenésében – mintha nem volna elég egy összeurópai ellenszenvhez a pávatánca az olajembargó körül (hej, pedig még sok is!) – miszerint:
„Az orosz ortodoxok vezetőjét, Kirill patriarchát is a szankciós listára akarják tenni, de mi nem fogjuk támogatni, hogy egyházi vezetőket tegyenek fel erre a listára, mert ez érinti a magyarországi közösségek vallásszabadságának kérdését, az pedig szent és sérthetetlen.”
Ez hiba volt: Kirill pátriárka vezeti ugyan, amit vezet, csakhogy kevesebb köze van neki a hithez, lelki épüléshez, szentségekhez, mint a mindenféle üzletekhez, az FSZB-hez (KGB-s volt eredetileg) meg az államhoz. Nem szent embert védünk vele, sőt. De arra jó az őt illető szankció megvétózása, hogy aki még esetleg nem haragszik Magyarországra az olajvétó miatt Európában, az haragudjék a pátriárka miatt. Mondom, kocsmában ezt a viselkedést kötekedésnek hívják, ittas állapotban követik el és pofon jár érte.
Érdekes hírek jöttek viszont a Fekete-tengeri orosz flottáról. Rögtön kettő is: az első szerint a Moszkva cirkáló nem is vett részt a különleges hadműveletben! Mondom én, hogy attól süllyedt el, hogy belé csapódott két tiltott helyen dohányzó matróz.
„A Moszkva cirkáló nem lépett be Ukrajna felségvizeire, és „nem szerepelt a különleges katonai műveletben részt vevő katonai alakulatok és egységek listáján”. Ezt a Fekete-tengeri Flotta katonai ügyészségének levelében írták.
Dmytro Shkrebets, a Moszkván szolgáló és eltűntnek nyilvánított Jegor Shkrebets sorkatona édesapja közzétette a levél másolatát.
Az áll benne, hogy Jegor Shkrebetset hivatalosan „a katonai egységből eltűntnek nyilvánították”.
A Moszkva cirkáló április 13-án elsüllyedt. Az orosz védelmi minisztérium csak néhány nappal később ismerte el egy katona halálát, 27 másik katonát pedig „eltűntnek” nyilvánítottak. A Meduza Fekete-tengeri Flotta parancsnokságához közel álló forrása 37 halottról és mintegy 100 sebesültről számolt be.
Az ukrán hatóságok közölték, hogy a Moszkva cirkáló részt vett az Odesszai területen lévő Kígyószigetnél végrehajtott műveletben.”
Az a véleményem, hogy egy gyászoló apát, családot ilyen nyílt hazugsággal megalázni aljas és undorító dolog – de Isten nem ver bottal, a fekete-tengeri flotta megkapta a büntetését. Azt írja a Meduza a Dumszkaja nyomán:
„Kigyulladt egy orosz fregatt a Kígyószigetnél – közölte a Dumszkaja című odesszai hetilap és Olekszij Goncsarenko odesszai parlamenti képviselő.
Dumszkaja szerint a hajót egy Neptun rakéta találta el.
„Megjegyzendő, a hajón történt robbanásról szóló információk már tegnap este megjelentek a közösségi hálózatokban. Ma azonban megerősítést kaptunk arról, hogy valóban történt ilyen eset” – írja a kiadvány.
Goncsarenko azt állítja, hogy az Admiral Makarov fregatt gyulladt ki. A jelentések szerint a fregatt parancsnoka korábban Ukrajnában szolgált, és 2014-ben disszidált Oroszországba.”
Szerintem ennél a pontnál hagyjuk abba az orosz flottaveszteségek számolgatását, innentől kezdi értelmét veszíteni a dolog: tengeralattjárót nem lőttek még az ukránok, majdnem minden mást igen. Ej, az a Kígyó-sziget, el vannak azok a vizek átkozva… tegnap is dróncsapás érte a még megmaradt infrastruktúrát meg azt, amit az elmúlt két napban odahordtak az oroszok, úgy látszik, tényleg ezt a módszert követik Odesszában: lerombolnak mindent a szigeten, megvárják, míg újra odamennek az oroszok, megint lerombolnak mindent… lehet, Akhilleusz szelleme a hibás, ugyanis a görög hős azon a szigeten van eltemetve. Már akárhogy is legyen, nem hoz szerencsét a Kremlnek az a sziklaszirt.
„Denis Shmyhal ukrán miniszterelnök azt mondta, hogy Oroszország legfelsőbb politikai vezetése külföldi hírszerző ügynökségek szerint arról tárgyal, hogy május 9-én teljes körű háborút üzenjenek Ukrajnának.
„A partner hírszerző szolgálatok szerint Oroszországnak ilyen szándékai vannak – május 9-én teljes körű háborút hirdetni. Ilyen tárgyalások folynak tudomásunk szerint. A legfelsőbb politikai vezetésben ilyen lehetőségekről van szó, ismétlem, a partner hírszerző szolgálatok jelentései alapján. Hogy ez megtörténik-e – majd meglátjuk” – idézte őt a Focus.” (Meduza)
Akkor még van egy hétvége – utána már tényleg csak Isten tudja, mi lesz.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!
