Az ukrajnai orosz offenzíva krónikájának mai része kicsit rendhagyó lesz, ugyanis ma jeles nap van, a Győzelem Napja, orosz nemzeti ünnep, melynek alkalmából azt várta a világ, hogy Putyin elnök valami fontosat jelent be, csak erre látszólag nem került sor.
Ezért aztán ma először a beszédét elemezzük, aztán bemutatjuk Zelenszkij viszontbeszédét (most követ el szeppukut az az oroszbarát olvasóréteg, akik szerint mindent mindkét fél szempontjából kéne ismertetni – mert megkapják), és csak utána kerítünk sort a harctéri helyzetre, melyben nagy változások nem álltak be, ami mégis, azt jelezzük majd. Most apróbb részletekkel nem érdemes foglalkozni, de nincsenek is – hiába, ezért jobbak a hétköznapok.
Nos, kezdjük azzal, mit várt a világ Putyin mai beszédétől? Semmi jót. Putyin maga nem mondta ugyan, de főleg az orosz sajtó tudni vélte, hogy vagy
-
-
- bejelenti a győzelmet, álljon bárhogyan is a hadi helyzet
- hadat fog üzenni Ukrajnának, hogy a hadiállapot lehetővé tegye a totális háborút és az általános mozgósítást
- belátva, hogy a frontokon a helyzet tarthatatlan, bejelenti egy vagy több taktikai nukleáris fegyver bevetését (ez nem volt túlzottan valószínű, de volt rá esély)
- vagy valami más, világpolitikai jelentőségű bejelentést tesz.
-
Ehhez képest semmi ilyen nem történt, bár az elhangzott beszéde minden, csak nem jelentéktelen.
Maga a parádé az eredetileg közzétett programjához képest jóval kevésbé mutatta az erődemonstráció-jelleget, felvonultak a katonai főiskolák, a gyalogság, a haditengerészet, a páncélos erőket látni lehetett megérkezni, látni lehetett várakozni a Tverszkaja utca sarkán, végül vonulni is láthatta őket a világ, életemben először láttam önerőből, ló- és lábhajtás nélkül közlekedő Armatát – hármat számoltam meg. A légiparádé meg a várhatóan felhős időjárás miatt el is maradt. Szóval, bemutatták a moszkvai vaskereskedés „M” zárolt készletét. Sokkal fontosabb volt a látványnál Putyin beszéde. Idézzünk belőle (jó bőven):
„Kedves orosz állampolgárok!
Kedves veteránok!
Katona és tengerész elvtársak, őrmesterek és altisztek, tengerészgyalogosok és tiszthelyettesek!
Tiszt elvtársak, tábornokok és admirálisok!
Gratulálok a Nagy Győzelem Napjához!
A haza védelme, amikor annak sorsáról döntöttek, mindig is szent volt. Minyin és Pozsárszkij milicistái ilyen őszinte hazafisággal szálltak síkra a hazáért, támadtak Borogyinónál, harcoltak az ellenséggel Moszkva és Leningrád, Kijev és Minszk, Sztálingrád és Kurszk, Szevasztopol és Harkov mellett.
És így most, ezekben a napokban a mi népünkért harcolnak Donbásszban. Hazánk, Oroszország biztonságáért.”
Az „elvtárs” szón ne akadjon fenn senki, az orosz „товариш” bajtársat is jelent. Minyin és Pozsárszkij említése viszont már nem véletlen, ők ugyanis történetesen a lengyelek ellen harcoltak, de az említett csataterek is érdekes módon mind olyanok, ahol az orosz hadak nyugati ellenféllel csaptak össze. Győztek, persze, egy győzelemnapi beszédben mégsem lehet a vereségeket emlegetni, de nem árt, ha észrevesszük Putyin miket állít párhuzamba a most zajló donbásszi csatával (melyben az orosz fél nem is áll olyan jól, mint majd látni fogjuk).
„1945. május 9-e örökre beírta magát a világtörténelembe, mint az egységes szovjet népünk diadala, egységének és szellemi erejének, a fronton és a hazai fronton elért páratlan teljesítményének diadala.
A győzelem napja mindannyiunkhoz közel áll és kedves. Nincs olyan család Oroszországban, amelyet ne perzselt volna fel a Nagy Honvédő Háború. Ennek emléke soha nem halványul el. Ezen a napon a Nagy Honvédő Háború hőseinek gyermekei, unokái és dédunokái a „Halhatatlan Ezred” végtelen soraiban menetelnek. Fényképeket hordoznak rokonaikról, elesett katonákról, akik örökre fiatalok maradtak, és veteránokról, akik már elhagytak minket.”
Megnéztem kétszer is az orosz eredetiben: szovjetet mond, és nem hiszem, hogy nyelvbotlás volna. Ami a Halhatatlan Ezred menetelését illeti, az kisebbfajta parádé, komoly katonai eszközök bemutatása nélkül, viszont még a megszállt területeken, sőt, Mariupolban is megtartották. De mit mond az orosz elnök a mostani helyzetről?
„Tavaly decemberben javaslatot tettünk a biztonsági garanciákról szóló szerződés megkötésére. Oroszország felszólította a Nyugatot, hogy kezdjen őszinte párbeszédet, keressenek ésszerű, kompromisszumos megoldásokat, és vegyék figyelembe egymás érdekeit. Minden hiába. A NATO-országok nem akartak meghallgatni minket, ami azt jelenti, hogy valójában teljesen más terveik voltak.
Nyíltan folytak az előkészületek egy újabb büntetőműveletre Donbásszban és történelmi földjeink, köztük a Krím inváziójára. Kijev bejelentette a nukleáris fegyverek lehetséges beszerzését. A NATO-blokk aktív katonai fejlesztésbe kezdett a velünk szomszédos területeken.
Ily módon egy számunkra teljesen elfogadhatatlan fenyegetést hoztak létre szisztematikusan, és közvetlenül a határainkon belül. Minden arról szólt, hogy elkerülhetetlen lesz az összecsapás a neonácikkal, a banderistákkal, akiket az USA és szövetségesei támogatnak.
Ismét láthattuk, hogyan épült ki a katonai infrastruktúra, hogyan kezdett el dolgozni több száz külföldi tanácsadó, és hogyan szállították rendszeresen a legmodernebb fegyvereket a NATO-országok. A veszély napról napra nőtt.
Oroszország megelőző választ adott az agresszióra. Ez egy kényszerű, időszerű és az egyetlen helyes döntés volt. Egy szuverén, erős, független ország döntése.”
Először is: szó nem volt „őszinte párbeszédről”. Zsarolásról volt szó, teljesíthetetlen feltételekről. Nem volt még szó ezen kívül NATO-fejlesztésekről, bázisokról Ukrajnában, ukrán atomfegyverekről (illetve kizárólag az orosz állami propagandában fordultak elő), ellenben szó volt már tavaly augusztus óta egy száznyolcvan-kétszázezres összfegyvernemi csapatösszevonásról Ukrajna határa mentén. Szó volt hazug fogadkozásokról is (Oroszország sosem támadná meg Ukrajnát, csak aztán mégis megtette), szóval ez bizony mind szemenszedett hazugság, bár nem is vártunk egyebet. Ami érdekes: Putyin sem itt, sem a beszéd más részeiben nem minősíti a harci cselekményeket, tehát nem nevezi a mostani helyzetet sem „különleges katonai műveletnek”, sem háborúnak. Egyedül itt mond valamit: „megelőző válasznak” hívja a támadást. Ez magyarázkodás.
„Kedves elvtársak!
Ma a donbásszi milícia és az orosz hadsereg katonái a saját földjükön harcolnak, ahol Szvjatoszláv és Vlagyimir Monomakh polgárőrök, Rumjancsev és Potemkin, Szuvorov és Bruszilov katonái, a Nagy Honvédő Háború hősei, Nyikolaj Vatutin, Szidor Kovpak és Ljudmila Pavlicsenko mészárolták az ellenséget.
Most a fegyveres erőinkhez és a donbásszi milíciához fordulok. Önök a hazáért, a haza jövőjéért harcolnak, hogy senki ne felejtse el a második világháború tanulságait. Hogy a világon ne legyen helye hóhéroknak, bűnösöknek és náciknak.”
Nos, ezek szerint mégis a Donbássz a lényeg? Az lehet, mert ezek után is külön kiemeli a Donbásszból a Vörös térre érkezetteket (és akkor most ki van a fronton?) de végső soron ennél már inkább csak többet mond, erősen hazafias stílusban, egyebet nem. Nos, akkor mit hallottunk?
Tekintetbe véve a kremlinológia és a China-watching alaptézisét, mely szerint „ne csak azt figyeld, amit hallottál, hanem azt is, amit nem”, a következő konklúzióra juthatunk:
-
-
- A hadüzenet, a totális háború és az általános mozgósítás kérdése még nem dőlt el. Erre utal, hogy sem a „specoperacija” sem a „háború” szó nem hangzott el.
- Nem kerültek szóba ezen kívül sem a nukleáris, sem a „különleges” fegyverek, holott még tavaly is főként ezekkel büszkélkedett Putyin.
- Nem volt szó győzelemről sem, vereségről sem, ellenben sok szó esett a Donbásszról, ami elhúzódó, bizonytalan státusú állóháború tervezésére utal, melyet hagyományos eszközökkel vívnak, csak ezekből (és emberből) sem lesz elég.
- Viszont mindenért a Nyugat a felelős, a hidegháború idején sem hangzottak el ilyen erősen nyugatellenes beszédek.
-
Tehát úgy néz ki – ha van a dolgoknak logikája – hogy Putyin a jelenlegi helyzetet próbálja meghosszabbítani, ameddig csak lehet, mert az számára valamiért kedvező, és ez a beszéd voltaképpen egy fajta magyarázkodás volt Oroszország népe előtt arról, miért tartanak ott a dolgok, ahol tartanak.
Ha azonban nincs logika a dolgokban, és mivel Oroszhonban járunk, ez könnyen meglehet, továbbra is bármi elképzelhető, bármikor és bárhogyan. Bármiért.
Rendben van, de mit válaszolt erre Zelenszkij?
„Hamarosan Ukrajnában két Győzelem Napját tartanak, egy másik országban meg egyet sem.
Nincs veszélyesebb egy alattomos ellenségnél, de nincs rosszabb egy képzeletbeli barátnál – mondta Grigorij Skovoroda filozófus. Február 24-én megértettük ezt az igazságot, amikor egy állítólagos barát háborút indított Ukrajna ellen. Ez nem két hadsereg háborúja, hanem két világnézet háborúja. Megfélemlíti őket a mi filozófiánk – hogy mi szabad emberek vagyunk, akik a saját utunkat járjuk. Büszkék vagyunk őseinkre, és nem engedjük, hogy bárki is bitorolja ezt a győzelmet. Az ellenség arról álmodozott, hogy megtagadjuk május 9. megünneplését, hogy a „denazifikáció” szó érvényes lehessen. De emlékszünk arra, hogy őseink hogyan űzték ki a nácikat Ukrajnából. A nácizmus feletti győzelem napján egy új győzelemért küzdünk.
Oroszország ugyanúgy gereblyére lépett, mint más megszállók: minden háború ugyanúgy végződött, földünket golyókkal és gránátokkal vetették be, de egyetlen ellenség sem tudott gyökeret ereszteni. Nincsenek olyan béklyók, amelyek megkötözhetik szabad szellemünket. Előbb-utóbb győzni fogunk, akkor is, ha a nácizmus támad ránk, akkor is, ha az Aranyhorda. Mert mi a hazánkért harcolunk.”
Ezt legalább nem kell értelmezni, mert azt jelenti, ami oda van írva. Nincs harminckét szintje, nincsenek benne rejtett utalások, kihagyott elemek: ez az, ami.
Akkor most térjünk rá röviden – az előzmények miatt tényleg röviden – mi is a helyzet a harctereken?
Semmi jó. Az ISW jelentése szerint az orosz erők május 8-án egyik hadszíntéren sem értek el jelentős előrenyomulást. A Harkiv városától északkeletre indított ukrán ellentámadás valószínűleg arra kényszerítette az orosz csapatokat, hogy Harkivba vezényeljék át tartalékaikat ahelyett, hogy megerősítenék a megrekedt orosz offenzívákat Kelet-Ukrajnában máshol. Az orosz erők továbbra is próbálják elérni Donyeck és Luhanszk megyék közigazgatási határait, de Popaszna május 7-i elfoglalása óta nem értek el jelentős területi előnyöket.
Bizonyos orosz erők valószínűleg azért gyülekeznek Belgorodban, hogy megerősítsék az orosz erőfeszítéseket Harkiv északi részén, hogy megakadályozzák a folyamatban lévő ukrán ellentámadás közeledését az ukrán–orosz határhoz.
Az orosz alakulatok folytatták szárazföldi támadásaikat, hogy Donyeck és Luhanszk megyék határai felé nyomuljanak, de nem értek el területi nyereséget.
Az orosz csapatok folytatták az Azovsztal acélgyár ostromát, és előrehaladtak a megszállt Mariupol gazdasági integrációjára irányuló erőfeszítésekben.
Az orosz csapatok valószínűleg újabb offenzívára készülnek a déli tengelyen, de nem valószínű, hogy sikerrel járnak ebben a törekvésben.
Az orosz erők május 8-án nem hajtottak végre megerősített támadásokat semmilyen irányban Izjumból. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az oroszok folytatták az egységek átcsoportosítását, a tartalékok feltöltését és az ukrán állások felderítését, hogy folytassák az offenzívákat az Izjum-Barvinkove és az Izjum-Szlovjanszk irányban.
Az orosz erők május 8-án fokozták a szárazföldi, légi és tüzérségi támadásokat Donyeck és Luhanszk megyében. Ukrán források arról számoltak be, hogy az ukrán erők kivonultak Popasznából, ami megerősíti, hogy az oroszok az elmúlt napokban teljes ellenőrzést szereztek a város felett. Az ukrán vezérkar szerint az orosz alakulatok megpróbálják elérni Luhanszk és Donyeck megye közigazgatási határait, amit a közösségi médiában a meglévő orosz előrenyomulási vonalak mentén folyó harcokról készült felvételek is megerősítenek.
Ukrán források aktív harcokról számoltak be Bilohorivkából, Vojevodivkából és Liszicsanszkból, ami arra utal, hogy az orosz erők délről (a Szeverodonyecktől északra fekvő Rubizsnye városában folyó műveletek támogatására) be akarják keríteni Szeverodonyecket, és nyugatra, a Luhanszki Terület határa felé nyomulnak. Az ukrán vezérkar emellett arról is beszámolt, hogy az orosz 90. páncéloshadosztály elemei Liman környékén, Sandriholove és Olekszandrivka közelében tevékenykednek, amelyek kevesebb mint 20 kilométerre fekszenek a Donyecki Terület határától.
Az orosz erők május 8-án nem hajtottak végre megerősített szárazföldi támadást a déli tengelyen. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz erők egy esetleges támadásra készülhetnek, hogy taktikai pozícióikat javítsák és az ukrán erőket helyben kössék le. Műholdfelvételek azt mutatják, hogy az orosz erők április 27. és május 5. között a Krím északi részén fekvő Filatovkában légvédelmi rakétaerőket és rakéta-sorozatvetőket (MLRS) összpontosítottak. Az ilyen felderítési és felújítási intézkedések arra utalnak, hogy az orosz csapatok arra készülnek, hogy a következő napokban újraindítsák a támadó műveleteket, valószínűleg Zaporizzsja és Kryvyi Rih irányába.
Május 8-án további négy cirkálórakéta-csapás érte Odesszát. A helyzet Dnyeszteren túl továbbra is feszült, de változatlan.
Nos, kérem, akárhogy forgatom: ez a mai nem a Győzelem Napja egyik fél számára sem, nem is a Vereségé: ez nagyjából az Állóháború Napja.
Mellesleg ránéztem a moszkvai időjárás-jelentésre, a meteorológia nem tévedett: az orosz fővárosban jelenleg enyhe zivatar van. Mi ebből a tanulság kremlinológiai alapon?
Kettő is van.
Az egyik, hogy régebben ezüst-jodidos rakétákkal gondoskodtak a szép időről a Győzelem Napján (és a moszkvai olimpia alatt is), most ez elmaradt, tehát vagy az ezüst-jodid fogyott ki, vagy a rakéta. Bár a meteorológiai rakéta harcászati célokra alkalmatlan.
A másik az, hogy az orosz légierő ezek szerint esőben nem képes repülni.
Nem tudom, melyik hangzik furábban, mindenki válassza ki a neki tetszőt.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!