Szele Tamás: Kikötők és hűtőkocsik

Hetvenhét napja tart már Oroszország inváziója Ukrajna ellen, és semmi jele a közelgő békének. Ma szót ejtek az általános harctéri helyzetről, mint minden nap, lesz némi valódi horror, amit tényleg csak a felnőtt olvasóknak ajánlok, lesz szellemi horror is a fényes, többpólusú világrendről és meg kell említenünk Szijjártó Péter pávatáncát is.

Szóval, lesz miről beszélni, vágjunk is bele az Institute for the Study of War napi elemzésébe. 

Főbb vonalakban tekintve a harctéri helyzetet, elmondható: az ukrán ellentámadás Harkiv városától északra május 10-én tovább folytatta az orosz erők sikeres kiszorítását az orosz–ukrán határ felé. Az ukrán csapatok felszabadítottak több várost Harkiv városától északra, és tovább nyomultak a nemrég felszabadított Sztarij Szaltivtól északra, hogy elfoglaljanak több várost Harkivtól északkeletre: egy orosz forrás azt állította, hogy az ukrán alakulatok az orosz határ 10 km-es körzetéig nyomultak előre. Az orosz erők Izjum térségéből a jelentések szerint észak felé csoportosulnak át, hogy megpróbálják enyhíteni ennek az ellentámadásnak a nyomását, és meggátolják a további északi előrenyomulást az orosz határ felé. Az ukrán ellentámadás valószínűleg továbbra is elvonja az orosz csapatokat és erőforrásokat az előrenyomulás más tengelyein való bevetéstől, ahol a sikeres ukrán védelem hasonló módon megakasztotta a harcokat. Az ellentámadás akadályozni fogja az orosz tüzérséget abban, hogy célba vegye Harkiv északkeleti elővárosait, potenciálisan lehetővé teszi az ukrán erők számára, hogy saját ágyútűzzel és további támadásokkal fenyegessék az orosz hátországot, és – amennyiben az ukrán erők képesek lesznek tovább előretörni az ellentámadást, vagy az orosz erők összeomlanak a Harkiv-tengely mentén és tovább vonulnak – kiaknázzák az orosz támadó műveleteket Izjum körül.

A fehérorosz védelmi minisztérium folytatta dezinformációs kampányát az USA és a NATO támadási előkészületeiről Fehéroroszország megtámadására, miközben május 10-én bejelentette a folyamatban lévő hadgyakorlatok második szakaszának kezdetét. Azonban továbbra sem valószínű, hogy Fehéroroszország csatlakozik az ukrajnai háborúhoz. Viktor Khrenin fehérorosz védelmi miniszter május 10-én bejelentette a folyamatban lévő gyorsreagálású hadgyakorlatok második szakaszát, válaszul arra, amit tévesen NATO-eszkalációnak állított be.

Viktor Gulevics, a fehérorosz védelmi miniszter első helyettese azzal vádolta az Egyesült Államokat és szövetségeseit, hogy katonai jelenlétet építenek ki a fehérorosz határok körül, és azt állította, hogy Lengyelország és a balti államok felderítéssel, szabotázzsal és különleges műveletekkel fenyegetik Fehéroroszország területét. Gulevics bejelentette, hogy a fehérorosz taktikai zászlóaljcsoportok (BTG-k) ezt követően a nyugati és északnyugati műveleti zónákba fognak előrenyomulni, az „intézkedések egész sora következik, amelyek célja az esetleges fenyegetések elhárítása” ezeken a területeken. Gulevics továbbá kijelentette, hogy a 20 000 ukrán katona jelenléte Fehéroroszország déli műveleti körzetében szükségessé tette nem részletezett létszámú fehérorosz csapatok telepítését három taktikai irányba az ukrán határ közelében, ami összhangban van azzal az ukrán vezérkari jelentéssel, miszerint egyes fehérorosz egységek harckészültségi ellenőrzés céljából az ukrán-belorusz határvidékre települtek.

A fehérorosz határok fenyegetésének retorikája nem új keletű, és Alekszandr Lukasenka fehérorosz elnök gyakran alkalmazta az ukrajnai orosz invázió korai szakaszában. A fehérorosz gyakorlatok, amelyek inkább Fehéroroszország Lengyelországgal és a balti államokkal, mint Ukrajnával közös határaira összpontosulnak, valószínűleg elsősorban demonstratív jellegűek, és azt jelzik, hogy Fehéroroszország továbbra is politikai támogatást nyújt Oroszország ukrajnai háborújának. A gyakorlatok célja valószínűleg emellett a NATO figyelmének felkeltése és az Ukrajnának nyújtott NATO-segélyek szállításának esetleges megzavarása ahelyett, hogy tényleges katonai művelettel fenyegetnének – hasonlóan a Moldova destabilizálására irányuló orosz erőfeszítésekhez, amelyek célja valószínűleg Románia és a NATO figyelmének elterelése ahelyett, hogy közvetlenül fenyegetnék Odesszát. Fehéroroszország továbbra sem valószínű, hogy csatlakozik az ukrajnai háborúhoz. Lukasenka 2020-ban és 2021-ben sikeresen elnyomta a belföldi ellenzéket, de továbbra is sebezhető marad a további belföldi zavargásokkal szemben, ha a biztonsági apparátusa meggyengül; valószínűleg nem akarja megkockáztatni, hogy elveszítse a hadseregét egy megrekedt ukrajnai orosz háborúban.

Részletesebben: az orosz erők május 10-én Izjumból semmilyen irányban nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar szerint az Izjum körüli orosz erők az átcsoportosításra, a felszerelés feltöltésére és a felderítésre összpontosítanak, hogy megteremtsék a feltételeket az újabb offenzívákhoz keletre, Limanszk és Szlovjanszk felé.

Az orosz erők folytatták a gyalogsági és tüzérségi támadásokat az érintkezési vonal mentén Donyeck és Luhanszk megyékben. Május 10-én marginális nyugati előrenyomulást hajtottak végre. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz erők Popasznától nyugatra vonultak és elérték a luhanszki és donyecki területek közigazgatási határát. Ukrán források intenzív harcokról számoltak be Szeverodonyecktől északra, nyugatra és délre Vojevodivka, Toskivke, Rubizsnye, Liszicsanszk, Orikhove, Hirske és Bilohorivka településeken, miközben az orosz erők megpróbálják bekeríteni a várost. Az ukrán erők megsemmisítettek egy orosz pontonhidat a Sziverszkij Donyec folyón át Bilohorivka közelében, ami lehetővé teheti az ukrán erők számára, hogy Szeverodonyecktől nyugatra vonalat alakítsanak ki, és megzavarják a Rubizsnye-Szeverodonyeck-Liszicsanszk térség tervezett orosz bekerítését.

Az orosz csapatok folytatták a támadásokat a donyecki területen Olekszandrivka és Sandriholove környékén, hogy nyugat felé, a Donyeck-Harkiv közigazgatási határ felé haladjanak. Az orosz erők emellett folytatták a sikertelen frontális támadásokat Donyeck város körül, de május 10-én nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást. A Donyeck város környékén tevékenykedő oroszbarát riporter, Alekszandr Szladkov arra panaszkodott, hogy az orosz erők 1:1 támadóerő arányban harcolnak az ukránokkal, és nem tudták kiszorítani az ukrán erőket a donyecki állásaikból.

Harkiv környékéről bővebben: az ukrán erők a jelentések szerint május 10-én tovább szorították az orosz csapatokat Harkiv városától északra, az államhatár felé. Az ukrán vezérkar május 10-én megerősítette, hogy az ukrán erők visszafoglalták Cserkaszij Tyszkijt és Ruszki Tyszkijt, mindkettőt Harkiv város északkeleti határától 10 kilométeren belül, miután május 7-én és 9-én nem megerősített jelentések szerint az orosz erők visszavonultak a két városból. Az ukrán egységek állítólag átvették az ellenőrzést a Harkiv várostól közvetlenül északra 10 kilométerre fekvő Pitomnyik felett is. Az ukrán 227. harkivi területvédelmi zászlóalj azt állította, hogy május 10-én sikeresen előrenyomultak Sztarij Szaltivtól északra (mintegy 40 kilométerre keletre Harkiv városától), és felszabadították Bairakot, Zamulivkát, Verhnij Szaltivot és Rubizsnyét (ez egy másik Rubizsnye). Egy orosz forrás azt állította, hogy az ukrán csapatok egészen Vovcsanszkig jutottak északon, ami kevesebb mint 10 kilométerre délre van az orosz határtól. Az ISW nem tudja függetlenül megerősíteni ezt az állítást, de összhangban van az elmúlt napokban az orosz határ felé irányuló általános ukrán nyomulással.

A borivkai falusi tanács arról számolt be, hogy az orosz erők tömegesen vonulnak vissza a délkeleti harkivi területen fekvő Borovából és Bohuszlavkából, és észak felé, Kupjanszk irányába haladnak. Az orosz erők valószínűleg a Harkivtól északkeletre lévő csoportosulásuk megerősítését helyezik előtérbe, hogy megakadályozzák a nemzetközi határ irányába irányuló további ukrán ellentámadásokat a délkeleti támadó műveletek rovására. Az ukrán vezérkar jelentése szerint a 6. Összhaderőnemi Hadsereg 138. Különálló Mechanizált Brigádjának alakulatai a Harkivi Területen elszenvedett veszteségek miatt visszavonultak Belgorodba.


Orosz és ukrán csapatok csaptak össze a Herszoni és Mikolajivi Területek közötti érintkezési vonalon, de egyik fél sem ért el megerősített előrenyomulást május 10-én. Az orosz erők folytatták Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk és Mikolajiv területeinek bombázását. Az orosz erők emellett fokozták az Odessza elleni légicsapásokat. A transznisztriai hatóságok bejelentették, hogy május 25-ig meghosszabbítják a „vörös szintű” terrorfenyegetettséget. Az orosz erők továbbra is bombázták Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk és Mikolajiv területét.

És – ennyi történt. Azzal már nem is vesződöm, hogy mi várható, mert az ISW szerint semmi új, szerintem meg annyi, hogy északon kiverik az orosz erőket Ukrajnából, így a harcok centruma délebbre szorul, már amennyiben Belgorodból nem térnek vissza az orosz csapatok jelentős erősítésekkel. De lássuk viszont, mi történik az elesett orosz katonákkal?

Az ember azt hinné: hazaküldik a holttesteiket, ahogy kell. Az ukrán hatóságok ezt is szeretnék, csak orosz oldalon nem mutatkozik semmiféle fogadókészség, tehát valóban horrorisztikus állapotok alakultak ki, melyekről az Al-Jazeera készített megrázó erejű beszámolót. A következő videót tényleg csak erős idegzetű felnőttek nézzék meg!

A felvétel egy, Ukrajnában elesett orosz katonák holttestével megtöltött hűtőkocsit mutatott be. A képeken orosz katonai egyenruhát viselő holttestek, valamint egy NPF Tekhinkom LLC mellénycímke látható. Ez egy szentpétervári székhelyű testpáncélgyártó cég.

Az elhunytaknak orosz katonai rangjelzéseik, alakulat-jelzéseik vannak, Oroszország azonban mégsem követelte földi maradványaik kiadását, sőt, ellenkezőleg.

Zelenszkij elnököt idézem, aki felháborodással vegyes megdöbbenéssel nyilatkozott erről:

Nem akarjuk megtartani a holttesteket. Azt akarjuk, hogy vigyék el őket. Először visszautasították az ajánlatunkat, aztán mindenféle kifogást kerestek. Végül felajánlottak nekünk néhány hullazsákot. Még akkor sem viselkedik így az ember, ha egy kutya vagy egy macska hal meg. Szemeteszsákokat küldtek.”





Nos, azt tudjuk, hogy az orosz fegyveres erők életükben nem sokra becsülik állományukat, de lassan kezd kiderülni, hogy holtukban még annyira sem. Nehéz így hinni abban a fényes, eljövendő, többpólusú világrendben, amely általános és világméretű győzelmük után következne be – magában a győzelmükben is nehéz hinni. Pedig akad, aki ebben reménykedik, például Germán Gorráiz López, aki ugyan máshol is sokat publikál, de a Katehon című misztikus-eurázsianista-duginista elméleti közlönyben egészen meglepő képet tár elénk:

A káosz alatt valami kiszámíthatatlant értünk, ami kibújik a rövidlátó látásmód alól, amelyet szemünk csak az ismert paramétereken túli események láttán képes felvázolni, mivel elménk csak töredékeket képes szekvenálni a káosz hatalmas genomjának teljes szekvenciájából, amivel elkerülhetetlenül a „pillangóhatás” kifejezéshez folyamodunk, hogy megpróbáljuk megmagyarázni a centripetális és centrifugális erők szédítő együttállását, amely végül a rendezett káosz formálódó, szétszórt kirakósát fogja konfigurálni. (…) A fent említett „pillangóhatás” komplex rendszerekre való átvitele mellékhatásként azzal a képtelenséggel járna, hogy a közeljövőt előre fel lehessen fedezni, mivel az általuk használt kvantummodellek csak korábbi modelleken alapuló szimulációk lennének, amelyekkel egyetlen hibás változó bevonása vagy egy előre nem látható változó hirtelen megjelenése azt eredményezi, hogy e modellek hibahatára minden egyes szimulált időegységben addig erősödik, amíg akár a száz százalékos sztratoszférikus határt is meghaladja, aminek a Brexit lenne a paradigmája, a COVID világjárvány kitörése, az ukrajnai orosz hadművelet és a következő tőzsdei összeomlás.

A Brexit és Trump győzelme tehát a „teleologikus forgatókönyv” végét fogja jelenteni, amelyben a kreatív folyamatok célját véges modellek tervezték meg, amelyek képesek voltak különböző alternatív jövőképeket intermodellezni vagy szimulálni, és amelyekben a szándék, a cél és a kreativitás érvényesült. előrejelzés és annak felváltása a „teleonomikus forgatókönyvvel”, amelyet a változékonyság szélsőséges dózisai jellemeznek, amelyek különösen az olyan komplex rendszereket fogják érinteni, mint az éghajlatváltozás, a járványok felderítése és megelőzése, a migrációs áramlások, a tőzsde és az új geopolitikai rend világa. Hasonlóképpen, az ukrajnai háborút követően tanúi leszünk az Egyesült Államok egypólusúságának és világrendőri szerepének végének, és annak felváltásának a multipolaritás vagy az egyenrangúságon alapuló geopolitika új doktrínájával, amelyet az Egyesült Államok, Kína és Oroszország (G3) trojkája alkot, valamint az új világ destabilizációs hullámának a geopolitikai színpadon való megjelenését is láthatjuk.”





Nem értik? Sebaj, én sem. Az sem, aki írta. Csak azért mutattam be, hogy érzékeltessem a helyzet abszurditását: az ideológusok fejében „új világrend” kavarog, Trump valamiféle győzelme, hárompólusúvá konvertált világ (mint Orwellnél), ezzel szemben mi a prózai valóság?

A valóság Bucsa, Mariupol, Borodjanka, az elesett katonák földi maradványai a hűtőkocsiban és a műanyag hullazsákok. Nem fog így győzni Oroszhon, de még az említett „első háromba” sem jut.

Közben ma volt egy magyar vonatkozása is az ukrajnai híreknek. Meglepetésemre ugyan, de viszonylag tárgyilagosan közölte a TASZSZ orosz nyelvű változata (az angol nyelvűn most sem jelent meg) Szijjártó Péter délelőtti bejelentését. Lássuk, hogy néz ez ki moszkvai szemmel.

BÉCS, május 11. /TASZSZ/. Magyarország kész támogatni az orosz olajimport tilalmát, de csak akkor, ha az Európai Bizottság (EB) megoldást javasol az ebben az esetben felmerülő problémákra. Ezt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter mondta szerdán, megjegyezve, hogy Brüsszelnek még nem voltak erre vonatkozó javaslatai.

A miniszter szerint az embargó nem vonatkozhat a Magyarországra a vezetéken keresztül érkező olajszállításokra. „Magyarország ezt az álláspontot fogja képviselni a további tárgyalások során” – mondta.

Ha életbe lép az Európai Unió javaslata az orosz olajimport betiltásáról, az komolyan befolyásolná Magyarország stabil energiaellátását. A javaslat egy gazdasági atombombával ér fel. Magyarországon az üzemanyagárak 55-60 százalékkal emelkednek. Az áremelkedés valamennyi árucikk árának emelkedését vonná maga után. Ezt az ország nem fogja bírni” – tette hozzá Szijjártó, megjegyezve, hogy „Brüsszelnek nincs megoldási javaslata”.

A Politico című európai lap kedden arról számolt be, hogy az EB kész felajánlani Magyarországnak kompenzációt az orosz olajembargó és általában az Oroszország elleni hatodik szankciócsomag támogatásáért. Három európai tisztviselő szerint a pénzt a jövő héten megfogalmazandó új uniós energiastratégia részeként adják át Budapestnek.

Az uniós nagykövetek több mint egy hete nem tudtak megegyezni a hatodik szankciócsomag paramétereiről. Josep Borrell, az EU külügyi vezetője kedden kijelentette, hogy „számos nehézség továbbra is fennáll”. Nem zárta ki, hogy a kérdést az EU Tanács május 16-i, külügyminiszteri szintű ülésén is meg kell vitatni.” (TASZSZ)





Szijjártó álláspontját logikai szempontból nem értékelném, mert logika nincs benne, nem is lelhetne tehát minősíteni. Csakhogy Szijjártó kicsit másképp, bonyolultabb módon fogalmazott.

Ha megtekintjük a ma délelőtti, malagai bejelentkezését, kitekert módon ugyan, de Orbán Viktor pénteki, kikötőkre vonatkozó elszólását próbálja igazolni, oly módon, hogy szerinte a vezetékes gázra ne vonatkozzon az európai embargó, csak a hajón szállítottra, ugyanis Magyarországnak nincs kikötője (itt érünk vissza Orbánhoz) tehát mi nem járhatunk rosszul, ellenben másoknak van, és az ő tehenük miért ne dögölne meg? Fordított gondolkodás ez, most már csak annyi hiányzik belőle, hogy azt mondja a magyar diplomácia: „vagy adjatok nekünk kikötőt, vagy adjátok ide az árát”, fittyet hányva a ténynek, hogy egyébként van magyar tengeri kikötő, Triesztben, 300 méter hosszú partszakasszal rendelkező 32 hektáros terület, amire azonban amióta a miénk, nem építettünk semmit, tehát úgy van kikötőnk, hogy nincs. 

Mindenesetre ilyen az, amikor a főnök mond egy marhaságot, a beosztott megpróbálja igazolni, támogatni és a végén emiatt derül, ki hogy egy szó sem igaz az egészből.

Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom ezt a hosszú történetet.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!

Ajánlott olvasnivaló: