Oroszország Ukrajna elleni inváziójának nyolcvanötödik napján cseppet sem enyhébb a helyzet, mint a nyolcvannegyediken volt: a háború zajlik, véresen, kegyetlenül, most már csak az a kérdés, ki meddig bírja munícióval és emberrel?
Nos, ma a harctéri helyzet ismertetése után – melyet, mint mindig, az ISW napi elemzése alapján közlök – bemutatok egy dupla fenekű propaganda-akciót, amely sajnos nem az első ebben a háborúban, sőt, a sokadik, majd alaposabban elmerengünk a muníció kérdésén.
De előbb lássuk, mi újság a fronton.
Nagy vonalakban: az orosz megszálló hatóságok bejelentették, hogy az Azovsztal acélgyár lerombolását és Mariupol üdülővárossá alakítását tervezik, megfosztva ezzel Oroszországot a legfontosabb gazdasági előnyök egy részétől, amelyeket a város elfoglalásával remélt. A Donyecki Népköztársaság (DNK) vezetője, Denis Pusilin kijelentette, hogy a DNK hatóságai a földdel kívánják egyenlővé tenni a kombinátot, miután befejezték az elfoglalását. Az Azovsztal a háború előtt Mariupol gazdaságának fontos tényezője volt, mivel egyedülálló módon teljes ciklusú kohászati komplexumként működött, az üzem termeléséhez 10 000 munkahely kapcsolódott, több milliárd dollárnyi devizabevételt és adót termelt, valamint 7 000 tonna acélt, 6 millió tonna vasat és 4,5 millió tonna hengerelt fémet, a Mariupoli Városi Tanács szerint. Pusilin kijelentette, hogy a DNK Mariupolt „üdülővárossá” kívánja újjáépíteni, miközben elismerte, hogy Mariupol épületeinek 60%-a olyan mértékben elpusztult, hogy nem lehet újjáépíteni. A bejelentett terv, hogy Mariupolt a turizmus és a szabadidő központjává alakítják Mariupol egyik fő gazdasági központjának teljes elpusztítása után, jól mutatja azt a kárt, amelyet az orosz csapatok Mariupol elpusztításával okoztak saját maguknak. Oroszországnak nincs szüksége egy újabb üdülővárosra a Fekete-tengeren. Szüksége van azonban arra a fajta kemény valutára, amelyet egy olyan üzem, mint az Azovsztal termelt. Ez a bejelentés megtestesíti az orosz erők Ukrajnában aratott pirruszi győzelmeit, amennyiben egyáltalán győzelmet arattak.
Személyes (egy másik gép- és acélárugyárban, ottani dolgozóként szerzett) tapasztalataim alapján annyit tennék hozzá, hogy ennél nagyobb gazdasági ostobaságot nem hallottam a Budapest-Belgrád vasút szerződésének aláírása óta. Az Azovsztalt 1930-ban alapították, tehát kilencvenkét éve termel, nyilván egyre növekvő volumennel és szélesedő áruspektrummal, kilencvenkét év fejlesztést akarnak most lerombolni, holott még újjáépíteni is érdemesebb volna: a kohókat mindenképpen, azoknak a kieső termelését az Uráltól nyugatra mindenki meg fogja érezni, ugyanis európai szinten is piacvezető mennyiségű fémáru került ki a gyárból. Maga a város és annak közlekedése is nagy mértékben az Azovsztalhoz alkalmazkodott, nagyon sok kilométer vasúti vágányt is felszámolnak vele, ami a környék vonatközlekedésére is befolyással lehet. Ha meg még egyszer kohót akarnak építeni, rá fognak jönni, mennyibe is kerül az. Nagyon sokba. De ha a DNK hatóságai érzelmi alapon ki akarnak dobni az ablakon egy vagyont: az ő dolguk, vae victis. Térjünk vissza az események áttekintéséhez.
Ukrán tisztviselők beszámoltak a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokban (DNK és LNK) május 16-17-én a kényszermozgósítások miatti tiltakozásokról. Az Ukrán Katonai Hírszerzési Igazgatóság (GUR) jelentése szerint az LNK erőszakkal mozgósított katonáinak hozzátartozói követelték családtagjaik azonnali hazatérését a harcokból Luhanszk városában és Rovenkijben, az orosz határtól mintegy 50 kilométerre nyugatra. A GUR megjegyezte, hogy a háború érzékelése és a mozgósítással szembeni ellenérzések az LNK-ban romlottak az orosz erők által elszenvedett magas veszteségek miatt, valamint amiatt, hogy az orosz hatóságok állítólag elkerülik a sebesült és megölt katonák családjainak járó kifizetéseket. Mariupol polgármesteri tanácsadója, Petro Andriusenko korábban arról számolt be, hogy Donyeck városában május 16-án a mozgósítás elleni tiltakozásra került sor.
Akkor most tekintsük részletesebben a frontokat, elsőnek nézzük a donyecki-luhanszki-dél-harkivi övezetet!
Az orosz erők május 18-án nem nyomultak előre Izjumtól délre. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők drónokkal, rakétákkal és tüzérségi egységekkel támogatták a Dovhenke – az Izyumtól mintegy 30 kilométerre délre fekvő település – elleni sikertelen offenzívát. Az orosz erők célja valószínűleg az, hogy biztosítsák a hozzáférést az Izyum-Szlovjanszk autópályához a településtől keletre, hogy folytathassák a donbásszi offenzívát. Egy tegnap közzétett május 12-i műholdképen egy elsüllyedt orosz pontonhíd látható Izjumtól mintegy hét kilométerre délnyugatra, amelyet az orosz erők korábban nehéztüzérség szállítására használtak áprilisban. Az ukrán erők megrongálhatták a pontonhidat, tekintettel arra, hogy korábban, március 27-én ugyanott két hidat is leromboltak. A híd sérülése akadályozhatja az orosz hadműveleteket az Izjumtól délnyugatra fekvő Barvinkove felé, bár a térség főbb autópályáinak orosz birtoklása elegendő lehet a műveletek jelenlegi szintjének fenntartásához. Az orosz erők fokozták a támadó hadműveleteket Liman térségében, valószínűleg azért, hogy megvethessék lábukat a Sziverszkij Donyec folyótól nyugatra.
Az orosz erők fokozták az ágyúzást és sikertelen támadó műveleteket hajtottak végre Popaszna közelében a szeverodonyecki csata előkészítéseként. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz alakulatok megpróbáltak Popasznától délnyugatra és északra előrenyomulni, de nem tudták elfoglalni a Bakhmut és Liszicsanszk felé vezető autópályákhoz való hozzáférést. Szerhij Haidai, a Luhanszki Terület közigazgatási vezetője elmondta, hogy az orosz erők növelik a szárazföldi csapatok légi támogatását Luhanszk térségében.
Az orosz erők folytatták a sikertelen szárazföldi támadások sorát, hogy megpróbáljanak előrenyomulni Szlovjanszk és Zaporizzsja város felé. Az orosz erők tüzérsége az Avdijivkától keletre fekvő településeken volt a legaktívabb, de nem értek el területi nyereséget. Az orosz katonai Telegram-csatornák bírálták az orosz felderítő-csapásmérő komplexum (amelyet a célpontok azonosítására és támadására használnak) működését, azzal az indokkal, hogy annak központosított engedélyezési rendszere akadályozza az orosz tüzérséget abban, hogy időben csapást mérjen az ukrán állásokra, mert késik a magasabb parancsnoki szintek tűzengedélyének biztosítása.
Harkiv környékéről jelentik, hogy az orosz erők május 18-án folytatták a város körül zajló ukrán ellentámadás további északi irányú előrenyomulásának megakadályozására tett erőfeszítéseket. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az ukrán csapatok ellenőrzésük alá vonták az orosz határtól mintegy 10 kilométerre délre fekvő Dementijevkát, az orosz erők pedig az orosz határtól 5 kilométerre délre fekvő Ternovában harcolnak. Az orosz erők emellett Harkiv északi részét is lőtték, ami azt jelzi, hogy még mindig úgy tartják ellenőrzésük alatt a Belgorodba vezető autópályát, hogy az ukrán ellentámadás által generált nyomás ellenére tüzérségi károkat tudnak okozni Harkiv északi külvárosaiban. A Harkivtól északra lévő orosz csapatok valószínűleg továbbra is prioritásként fogják kezelni az államhatártól távol eső ukrajnai állások megtartását a Donbásszba telepített további erősítések kárára.
Az orosz erők nem hajtottak végre szárazföldi támadásokat Dél-Ukrajnában, ám ágyútűz alá vették az ukrán állásokat és felderítést végeztek ellenük. A Zaporizzsjai Területi Katonai Igazgatóság megjegyezte, hogy az orosz erők megkezdték a csapaterősítést egy délkeleti támadáshoz Orikhiv – egy Zaporizzsja várostól mintegy 80 kilométerre lévő település – ellen. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság arról számolt be, hogy az orosz erők megerősödnek Herszon és Mikolajiv területein. Az ukrán erők május 17-én az ukrán Déli Operatív Parancsnokság jelentése szerint két orosz lőszerraktárat semmisítettek meg az északi Herszon területen, köztük egyet Csornobaivka közelében, Herszon várostól északra. Az orosz erők május 18-án rakétacsapásokat mértek Odessza és Mikolajiv területeire. A Dnyeszteren túl a helyzet változatlan.
Ennyit tudunk. Mi várható? Az elemzők szerint nem sok.
Az orosz erők valószínűleg befejezik a visszavonulást Harkiv környékéről, de megpróbálnak tartani egy vonalat Vovcsanszktól nyugatra, hogy megvédjék a Belgorodtól Izjumig tartó GLOC-jukat. Nem világos, hogy sikerrel járnak-e.
Az oroszok folytatni fogják a Szeverodonyeck és Liszicsanszk bekerítésére irányuló erőfeszítéseket legalább délről, valószínűleg a Szeverodonyeck-Liszicsanszk és Ukrajna többi részét összekötő utolsó autópálya elvágására összpontosítva.
Oroszország megpróbálhatja annektálni a Zaporizzsjai Terület egy részét, hogy hasznot húzzon a Zaporizzsjai Atomerőműből.
Az oroszok továbbra is tüzérségi és rakétacsapásokat fognak indítani az Azovsztal acélgyár ellen, hogy a megadást megtagadó mariupoli védőket célba vegyék.
Egyszóval: fegyvert, lőszert, emberéletet és anyagiakat nem kímélve sikerült elérni, hogy az összes front áll, mint a Sion hegye, vagy legalábbis minimálisan mozog.
Akkor lássuk az a dezinformációs hadműveletet, ami a TASZSZ hírügynökségen keresztül indult el. Azt mondja a hír:
„MOSZKVA, május 18. /TASZSZ/. Az ukrán erők provokációt készítenek elő azzal, hogy orosz egyenruhába öltözött fegyveresek lövöldöznek a Donyecki Népköztársaságbeli Konsztantyinovka civil lakosaira – jelentette be szerdán Mihail Mizincev vezérezredes, az orosz Nemzetvédelmi Ellenőrző Központ vezetője.
„Az elfogott ukrán katonák szerint a nyugati kurátorok által vezetett kijevi rezsim újabb provokációt tervez a donyecki Konsztantyinovkában, a Donyecki Népköztársaságban a buchai forgatókönyvön keresztül. Az orosz katonák egyenruhájába öltözött, fehér karszalaggal ellátott ukrán fegyvereseknek ukrán civileket kell lelőniük kamerák előtt” – mondta Mizincev.
Mizincev szerint az erről a bűncselekményről készült, állítólag véletlenszerűen elhaladó autók műszerfali kameráin rögzített fotókat és videofelvételeket az ukrán információs és pszichológiai műveletek központjának szakemberei széles körben fogják terjeszteni a nyugati médiában és számos honlapon, miután az orosz erők felszabadítják a várost.
„A külföldi kurátorok által kezdeményezett ilyen cinikus és kegyetlen provokációk kifinomultsága túlzás nélkül átlépett minden létező erkölcsi normát, és a modern ukrán nacionalisták az általuk alkalmazott embertelen módszerek szempontjából a Nagy Honvédő Háború korabeli nácik utódai lettek” – véli Mizincev.”
Azt most meg sem kell említenem, hogy a fehér karszalagot pont az orosz erők használják megkülönböztető jelzésként, ugyanis Mizincev erre azt mondaná, hogy az is az álca része. Azt viszont megkérdezné az ember, hogy mi a csodára volna jó az ukrán erőknek felszabadítás helyett lemészárolni a szintén többségében ukrán lakosságot: csak annak okából, hogy „az oroszokra fogják”? Kissé sok mindent kell feltételezni ahhoz, hogy ilyen vad mesékben higgyen az ember.
Valószínűbb a hírnek az a magyarázata, hogy Konsztantyinovkában az orosz hadsereg tényleg végrehajtott egy tömegmészárlást, amin váratlanul keresztülhajtott pár nem hozzájuk tartozó jármű, és azokat nem tudták elkapni – most meg előre mosakodnak, hárítják a felelősséget, hazudoznak. Sok ilyen dezinformációs akciót láttunk az elmúlt nyolcvanöt napban részükről, talán ki kéne találniuk valami újfajta módszert, ez már nagyon régi és közismert. Az különösen érdekes, hogy a konsztantyinovkai képek egyelőre sehol a világon nem kerültek elő – majd, ha eljön a béke, érdemes lesz alaposan átkutatni a települést.
De mikor lesz az már? – kérdem a népdallal. Akkor, amikor abbahagyja legalább az egyik, de még jobb, ha mindkét fél a háborút. És az mikor lesz? Amikor kifogynak a lőszerből. Illetve: a precíziós rakéták fogytán teljesen átalakulhat a háború jellege, és még az eddiginél is sokkal több civil áldozatot követelhet majd. Erről közöl elemzést a Moscow Times.
A szerző, James Beardsworth a precíziós rakéták használatát és mennyiségét vizsgálja február 24. óta. Összesen 2154 rakétát lőtt ki Oroszország Ukrajnára az invázió kezdete óta Volodomir Zelenszkij ukrán elnök múlt heti nyilatkozata szerint. Azonban ezek a támadások az utóbbi hetekben ritkábbak lettek, ami nyugati tisztviselők, elemzők és médiajelentések szerint arra enged következtetni, hogy Oroszország rakétakészletei fogyóban vannak.
A precíziós irányítású rakétákat úgy tervezték, hogy rendkívül pontosak legyenek. Olyan keresőrendszerekkel vannak felszerelve, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a kilövés után megváltoztassák a röppályájukat, és nagy távolságból találják el a konkrét célpontot. Az orosz Iszkander-M rakéta például akár 500 kilométerre is képes eljutni, és ott eltalál egy kerti medence méretű területet. Ezen a típuson kívül bevetették a Kh–101 és Kh–55 cirkálórakétákat, amelyeket olyan merevszárnyú repülőgépekről indítanak, mint a Tu–95 Bear és Tu–160 Blackjack bombázók. Használatban van az orosz erőknél, bárhogyan is tagadják, a Tocska–U, amivel például a kramatorszki mészárlást követték el, és a 2000 kilométer hatótávolságú, tengeri indítású Kalibr szintén. De miért preferálják őket?
„A precíziós fegyverek használatával elegendő két repülőgépet küldeni egy célpont ellen, míg a második világháborúban 100-at kellett volna”
– mondta James Lewis, a washingtoni Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének elemzője a The Moscow Timesnak. Igen, ez ennyire egyszerű. Volna, ha mindegyik rendszer úgy működne, ahogy elvárják tőle, de például a Kh–101-es nagyon megbízhatatlannak bizonyult Ukrajnában, amerikai tisztviselők szerint 60%-os meghibásodási arányt mértek ennél az eszköznél a bevetések során. És az összesített jelentések szerint a többi precíziós fegyver is fogytán van – nem is csoda, ha már több, mint kétezret elpazaroltak belőlük, holott például a hiperszonikus Kindzsalból összesen volt pár tucatnyi, nem több, de az Iszkander-M-ek száma is véges. Szóval vagy utánpótlásra lesz szüksége az orosz félnek, vagy meg kell változtassák a stratégiájukat. Lesz utánpótlás?
Ha tudnának gyártani, akkor lenne. Az Iszkander-M-et például a Moszkvához közeli Kolomnában készítik, a gyár megvan, semmi baja, csak egyvalami hiányzik a termeléshez: az elektronika. Olyan félvezetőkre van szükség az irányítórendszerhez, amiket sem Oroszországban nem gyártanak, sem Kínából nem lehet beszerezni. Nincs, és kész. Mint az előbb idézett James Lewis mondta:
„Tehát hacsak az oroszok nem terveztek előre és nem raktároztak el, halmoztak fel előre nyugati mikroelektronikát, vagy nem fokozták a háború előtti gyártást, akkor a precíziós irányított lőszerek tekintetében kifogynak az utánpótlásból.”
Márpedig erre komoly esély van és a jelek is azt mutatják, hogy az utóbbi időben egyre többször vetik be földi célpontok ellen az orosz légierőt, amely irányítatlan lőszereket használ a műveletek során. Ezzel rengeteg járulékos kárt okoznak – és aránytalanul több civil halálát is.
Szóval nem elég az, ha elfogy a lőszer.
Az kéne, hogy minden lőszer fogyjon el.
Az pedig még odébb van.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a híradásokat – jobb szeretnék békeszerződésről tudósítani, de ahhoz csoda kéne.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!