Különösen fog hangzani, de az elmúlt huszonnégy órában tudomásunk szerint nem folyt annyi vér az Ukrajna elleni orosz invázió során, mint szokott. Mariupol teljes eleste nagy veszteség Kijev számára, de nem végzetes és nem helyrehozhatatlan, csak baj van a könyveléssel – ellenben a dolgok a Kreml szemszögéből nézve nem állnak a legkedvezőbben.
Ma szokás szerint előbb ismertetem az ISW napi elemzése alapján a harctéri helyzetet, kitérek az orosz hadsereg felszerelési hiányosságaira, megemlítem Putyin viszonyát a cyberháborúhoz majd végül egy vértelen, de annál kínosabb történet következik a novoszibirszki pionírok üzenetéről.
De mindenekelőtt lássuk, általában mi újság a frontokon?
Az orosz erők az ukrán ellentámadásokra való felkészülés jegyében a védelmi állások kiásására és megerősítésére összpontosítanak Harkivban és a déli tengely mentén, míg az aktív támadó műveletek többsége továbbra is az Izjum-Donyeck város ívére és különösen a Popaszna-Szeverodonyeck térségre korlátozódik. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők másodlagos védelmi vonalakat hoznak létre a déli tengelyen, ami arra utal, hogy az orosz csapatok ezen a területen egy nagyobb ukrán ellentámadásra és egy elhúzódó konfliktusra készülhetnek. Az orosz erők a jelentések szerint május 5. óta tartják a védelmi állásokat Harkivtól északra az ukrán ellentámadás sikerét követően, és korlátozott mértékű, kifejezetten romboló célú támadásokat hajtottak végre, hogy vagy időt adjanak az orosz erőknek, hogy rendben befejezzék az Oroszországba való visszavonulásukat, vagy lehetővé tegyék az erősítések érkezését a Harkivi Terület védelmére. A jelentős orosz támadó műveletek Szeverodonyeck területére korlátozódnak. Az orosz csapatok a várostól északra, nyugatra és délre, különösen Popaszna környékén csekély előnyre tettek szert, hogy megpróbálják átvenni az ellenőrzést Szeverodonyeck felett.
Az orosz erők tehát csekély előnyre tehettek szert Popasznától északra, nyugatra és délre, hogy délről folytassák a Szeverodonyeck elleni offenzívát.
Az orosz források valószínűleg túlbecsülik az Azovsztalból evakuált ukrán védők számát, hogy vagy maximalizálják az ukrán katonákra cserélhető orosz hadifoglyok számát, vagy hogy elkerüljék annak beismerését, hogy csak pár száz ukrán katona ellen folytatták a több hónapos ostromot.
Az orosz csapatok állítólag visszaszereztek bizonyos pozíciókat, amelyeket az ukrán ellentámadás során elfoglaltak Harkiv városától északra.
Az orosz erők valószínűleg egy nagyobb ukrán ellentámadásra és elhúzódó konfliktusra készülnek a déli tengelyen.
Az orosz alakulatok nem részletezett támadó műveleteket hajtottak végre Szlovjanszk irányába, de május 20-án nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok pontonhidat próbálnak építeni a Szeverszkij Donyec folyó felett Jaremivka közelében, Izjumtól mintegy 25 kilométerre délkeletre, Szlovjanszk irányába. Az orosz erők emellett tüzérségi csapásokat mértek Dovhenke és Dolina településekre, mindkettő Izjumtól délkeletre fekszik, Szlovjanszk irányában.
Az orosz erők a jelentések szerint május 20-án fokozták az ukrán védelem áttörésére irányuló erőfeszítéseket Popaszna körül, hogy délről Szeverodonyeck felé nyomuljanak. Oroszbarát hírforrások arról számoltak be, hogy az orosz erők három irányban is előrenyomultak az ukrán védelmi vonalakon keresztül. Az orosz légideszant-erők (VDV) állítólag átvették az ellenőrzést Volodimirivka és Lipove felett, és áttörték az ukrán védelmi vonalakat Komiszuvakhában (Popasznától északra). Az orosz „Wagner”-csoport csapatai állítólag átvették az ellenőrzést Tripillja és Viszkrivka felett Popasznától nyugatra. Ukrán források megjegyezték, hogy Viszkrivkában támadó műveletek folynak. Az orosz erők ezenfelül állítólag átvették az ellenőrzést a Popasznától délre fekvő Troitszke felett. Ezek a jelentések összhangban vannak az ukrán vezérkar azon kijelentéseivel, hogy a Popaszna körüli orosz seregtest új pozíciókat próbál elfoglalni a térségben. A NASA Fire Information for Resource Management (FIRMS) adatai azonban nem mutatják a tüzek koncentrációját ezen a területen, ami arra utalhat, hogy az orosz források eltúlozzák a támadások mértékét vagy jelentőségét, bár a bizonyíték hiánya ebben az esetben nem bizonyíték a hiányra. A Popaszna-terület állítólagos bekerítése lehet egy olyan törekvés, hogy áttörjék az ukrán védelmet annak érdekében, hogy támogatást nyújtsanak a Szeverodonyeckért folyó csatához, ahol az orosz csapatok csekély előnyre tesznek szert. A jelentések szerint az oroszok átvették az ellenőrzést Scsedricsevében és Szirotnéban, Szeverodonyecktől északra.
Az orosz erők a jelentések szerint május 20-án a Donyecki Területen végrehajtott szárazföldi támadások során csekély előnyre tettek szert. Az oroszbarát Telegram-csatornák szerint az orosz erők megpróbáltak bekeríteni egy ukrán csoportosulást Szvjatohirszk körül, és megrohamozták Jarovát, mindkettőt Lymantól nyugatra, a Harkivi terület határától 10 kilométerre. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz erők folytatják a támadó hadműveleteket Liman körül, és valószínűleg tovább nyomulnak nyugat felé, hogy találkozzanak az orosz erőkkel a Dél-Harkivi területe. Az orosz erők emellett sikertelen támadó műveleteket folytatnak Donyeck városa körül Avdijivka és Novobakhmutivka környékén.
Az orosz források valószínűleg túlbecsülik az Azovsztal acélműből május 20-ig evakuált ukrán védők számát. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter kijelentette, hogy közel 2000 ukrán harcos hagyta el az Azovsztalt az evakuálások megkezdése óta, míg a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) arról számolt be, hogy csak „több száz” ukrán hadifoglyot regisztrált. Az eltérés csupán az ICRC regisztrációjában vagy a jelentéstételben bekövetkezett késésekből adódhat. A hivatalos orosz források azonban különböző egyéb okok miatt is meghamisíthatják az evakuáltak valódi számát. Az oroszok talán azt állítják, hogy több ukrán katonát ejtettek fogságba, mint amennyit valójában elfogtak, hogy maximalizálják az orosz foglyok számát, akiket kicserélhetnek, ha megállapodnának Ukrajnával egy fogolycseréről. Az orosz vezetés arra is törekedhet, hogy elkerülje azt a kínos helyzetet, hogy beismerje, hogy erőiket nem több ezer, hanem több száz ukrán védő kötötte le a hónapokig tartó ostrom alatt. Denisz Prokopenko, az Azov-ezred parancsnoka ráadásul kijelentette, hogy parancsot adott Mariupol védelmének leállítására, hogy megmentse az Azovstal védőinek életét, így az elkövetkező napokban valószínűleg emelkedni fog ez a szám.
Itt engedtessék meg egy zárójel: nem a mostani lenne az első eset a történelemben az orosz alakulatokkal szembenálló erő létszámának meghamisítására, túlbecslésére. Történt valami hasonló Budapest ostroma idején is, amely nagyon elhúzódott, és Malinovszkij marsall, hogy mentse a bőrét, Sztálinnak írt jelentésében 180-200 ezer védőről írt (a körülzárt városban összesen körülbelül 80 ezer katona lehetett). Aztán elesett a város, és a hadifoglyok száma összesen nem volt több 40 ezernél, jóllehet Malinovszkij 138 ezerről írt a győzelmi jelentésében, ezért a hiányzó létszámot – a városból és környékéről származó civilekkel pótolták, ők kerültek fogolytáborba, kényszermunkára. Szóval, ha Sojgu hazudik is, csak az orosz katonai hagyományokat folytatja ezzel. Ebben a témában ajánlanám Stark Tamás tanulmányát az érdeklődő közönségnek.
Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők folytatják a lakosságszűrési intézkedéseket Mariupolban. Petro Andriuscsenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója ezen felül azt állította, hogy az orosz csapatok azt tervezik, hogy a mariupoli szűrőtáborok segítségével erőszakkal besorozzák a férfiakat a Donyecki Népköztársaság (DNK) milíciájába. Azt állította, hogy a mariupoli orosz megszálló közigazgatás népszámlálást tervez a 18 és 50 év közötti férfiak körében, hogy tovább kényszerítsék őket a DNK-alakulatokba való berukkolásra. Azt is állította, hogy május végére négy mariupoli iskolát nyitnak meg „orosz szabványok és orosz programok” szerint, és az orosz tantervek teljes körű bevezetését állítólag 2022 őszére tervezik. Andriuscsenko állításai összhangban vannak a mariupoli szűrési és megszállási folyamatok általános tendenciáival, amelyeket az ISW más forrásokból tudott ellenőrizni, bár ezek a konkrét állítások egyelőre nem igazoltak.
Harkiv környékén mi a helyzet?
Az orosz erők arra összpontosítottak, hogy visszaszerezzék az ukrán erők által a május 20-i, Harkiv várostól északra indított ellentámadás során elfoglalt pozíciókat. Az oroszok a jelentések szerint Veszele, Cirkuny, Zolohiv és Ternova környékén harcolnak, és talán visszafoglalták Ternovát és Rubizsnyét, bár jelenleg nem lehet függetlenül megerősíteni ezeket az állításokat. Ezek az erőfeszítések valószínűleg olyan támadások, amelyek célja az ukrán ellentámadás megzavarása Harkiv területének északi részén, azzal a szándékkal, hogy időt nyerjenek az orosz erőknek a visszavonulásra és az átcsoportosításra más előrenyomulási tengelyekre, vagy a Harkiv várostól északra lévő védelmi állások megerősítésére. Az orosz erők emellett folytatták Harkiv városnak és környékének tűz alatt tartását, valószínűleg azért, hogy az ukrán erők figyelmét még inkább eltereljék az orosz határ felé irányuló egységes támadó akcióktól.
Herszon környékén is zajlik az élet. Az orosz erők a meglévő védelmi vonalak megerősítésére és másodlagos védelmi vonalak létrehozására összpontosítottak a déli tengelyen, de május 20-án nem tettek megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz csapatok műszaki felszerelést és földmunkagépeket visznek a déli tengelyen lévő frontvonalakhoz egy második védelmi vonal kiépítése céljából, ami valószínűleg azt jelzi, hogy az orosz erők felkészülnek az esetleges ukrán ellentámadások elleni védekezésre és hosszan tartó műveletekre rendezkednek be Dél-Ukrajnában. Az orosz erők rakéta-, rakéta- és tüzérségi támadásokat hajtottak végre Herszon, Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk és Odessza megyék ellen.
Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz különleges szolgálatok továbbra is destabilizálják a Dnyeszteren túli helyzetet azáltal, hogy dezinformációkat terjesztenek a szociális infrastruktúra és az állami intézmények bányászatáról Tiraszpolban, Benderben, Dubosszarijban és Ribnyicében.
Ennyi friss hírről számolhatok be egyik sem világrengető, jósolgatni ezek alapján főleg nem érdemes – annyi biztosnak tűnik, hogy most nem jó lenni katonának. Se orosznak, se ukránnak.
De az azért mégiscsak sok, hogy az orosz katona a saját pénzén megy a háborúba! Pedig így van. A Moscow Times tényfeltáró riportjából tudhatjuk meg, mennyi az annyi.
Hát bizony az a helyzet, hogy az ukrajnai harcba készülő szerződéses orosz Roszgvargyija-katonáknak saját költségükön kell megvásárolniuk a személyes felszerelésüket. Mármint ha azt akarják, hogy legyen is nekik. Elvileg persze mindent kéne adjon a hadsereg, csak a gyakorlatban már annak is örülhetnek, ha kapnak egy váltás terepszínű egyenruhát. A hadsereg által nem biztosított felszerelések közé tartozik a lábbeli, a testpáncél, a kötszerek és az érszorítók. Kabátot és nadrágot is külön kell vásároljanak. A The Moscow Times által megkérdezett férfiak elmondták, hogy havi mintegy 200 000 rubel (3365 dollár) fizetést ígértek nekik, ha aláírják a szerződést, hogy csatlakoznak az Ukrajnában harcoló orosz csapatokhoz – de az összes felszerelésüket maguknak kell megvenniük.
Ez azért problémás, mert már az induló készlet is belekerül egy havi zsoldba egyikük állítása szerint.
„Egy 4. szintű harci mellény – amely képes megállítani a pisztoly- és puskalövedékeket, valamint a repeszeket – átlagosan 70 000 rubelbe (1200 dollár) kerül. A sisak további 10 000 rubel (160 dollár). A tisztességes csizma körülbelül 5000 rubel (80 dollár), és valóban két párra van szükséged. A taktikai mellény ára 5 000 és 10 000 rubel (80-160 dollár) között van. És kabátot, nadrágot, pólót és pulóvert is kell vásárolnia. Ez körülbelül 200 000 rubelre (3365 dollár) jön ki.”
Az Urálban állomásozó helyőrségek az élelmezésre, fegyverzetre is panaszkodnak:
„Mindent magunknak kell megvennünk, a saját pénzünkből. Még csak nem is beszélek a modern páncélokról és sisakokról: nincsenek meleg ruhák, nincsenek száraz élelmiszeradagok vagy elsősegélycsomagok. Minden felszerelés, amivel Ukrajnában harcolunk, bűzlik a naftalinszagtól, és a fegyverek elakadnak.”
Ráadásul már az invázió elején ismert volt annak az alakulatnak a története, amelynek a tisztjei elsikkasztották a téli egyenruhájukat, így sátrak nélkül és nyári uniformisban kerültek bevetésre: náluk nem volt ritka a fagyási sérülés sem, így érthető, hogy gyakran zsákmányoltak az ukrán lakosságtól cipőket és szőnyegeket, pokrócokat.
A hivatalos elsősegély-csomag is elégtelen: amit kiadnak, abban kötszer, jód és érszorító van, de ez harctéri körülmények között kevés. Egy használható készlet tartalmaz még antibiotikumokat, fájdalomcsillapítókat, traumapárnát, fecskendőket és véralvadásgátlókat is – de legalább húszezer rubelbe kerül. Mostanság olyan öt forint egy rubel, tehát akárhogyan is vesszük, a Roszgvargyija szerződéses harcosa, aki a nyomor elől áll be katonának, bizony komoly adóssággal, egymillió forint hiánnyal indul. És nemegyszer megtörtént már náluk, hogy elsinkófálódott a zsold kézen-közön, nem kapták meg.
A fosztogatást persze semmi sem menti, de ezek a körülmények legalább magyarázzák a miértjét. Valamint megmutatják, mennyire korrupt az orosz tisztikar, akik elsikkasztják még a létfontosságú felszereléseket is – a tulajdon embereik elől.
Közben Vlagyimir Vlagyimirovicsnak meg fő a feje, aggódik az orosz cyberbiztonság miatt. Össze is hívta tegnap ez ügyben egy videokonferenciára az Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsát és beszédet mondott nekik, ezt kivonatolnám az eredeti szöveg alapján:
„Az elmúlt években folyamatosan nőtt az Oroszország információs infrastruktúrája elleni cybertámadások száma, és az ukrajnai Donbásszban zajló különleges katonai művelet kezdetével a kihívások ezen a területen még akutabbá és súlyosabbá, nagyobb léptékűvé váltak. Valójában egy valódi agresszió indult Oroszország ellen, egy információs térbeli háború.
Először is, a cybertámadások száma, beleértve az összetett támadásokat is, megsokszorozódott. Ahogy a szakemberek és szakértők megjegyzik, az egyedülálló hackerek biztosan nem képesek erre. A támadások különböző államokból indulnak, és egyértelműen összehangoltak. Valójában ezek a kormányzati szervek intézkedései, és mindannyian tudjuk, hogy egyes országok hadseregei már hivatalosan is tartalmaznak cyberhadsereget.”
Ne mondja, uram. Mintha nem tudnánk, hogy az orosz cyberhadsereg volt a legelső, és máig a világ élvonalában van.
„Oroszországban célzottan próbálják letiltani a kritikus információs infrastruktúra-berendezések internetes erőforrásait. Elsősorban a tömegtájékoztatási eszközöket, a pénzintézeteket, a tömeges, társadalmilag fontos portálokat és hálózatokat érte a támadás.
Komoly támadások indultak a kormányzati szervek hivatalos honlapjai ellen. Az oroszországi vezető vállalatok vállalati hálózataiba való illegális behatolási kísérletek is sokkal gyakoribbak.”
Nahát, nahát. Micsoda emberek vannak. Maguk bezzeg sosem vetemednek ilyesmire.
„Van még egy komoly kihívás. A külföldi információtechnológiára, szoftverekre és termékekre vonatkozó korlátozások az Oroszországra gyakorolt szankciós nyomás egyik eszközévé váltak. Számos nyugati gyártó egyoldalúan leállította eszközeinek technikai támogatását Oroszországban. Egyre többször fordul elő, hogy a frissítések után a szoftvereket korlátozzák vagy akár blokkolják. (…) Ezért írták alá május 1-jén a 250. számú elnöki rendeletet, amely új paramétereket és követelményeket határoz meg erre a munkára vonatkozóan. Ennek folytatásaként ma megvitatjuk az orosz kritikus információs infrastruktúra biztonságát garantáló állami politika keretrendszerének tervezetét.
Mire összpontosítsunk először?
Először is, javítanunk és finomhangolnunk kell az ipar kritikus létesítményeinek információbiztonságát biztosító mechanizmusokat, amelyek közvetlenül befolyásolják nemzetünk védelmi képességét és stabil gazdasági és társadalmi fejlődését.
A második feladat az állami szervek információs rendszerei és kommunikációs hálózatai biztonságának javítása. A 2021-ben végzett ellenőrzések azt mutatták, hogy az ott működő erőforrások többsége sebezhető a tömeges támadásokkal és a pusztító külső behatásokkal szemben, különösen, ha a legújabb generációs külföldi technológiákat használják.
E tekintetben helyénvalónak tartom egy nemzeti információbiztonsági rendszer létrehozásának megfontolását. Arra vonatkozóan is várom konkrét javaslataikat, hogy milyen további lépéseket kellene tenni a kormányzati és államigazgatási szervek információs infrastruktúrájának stabil működése érdekében.
A harmadik legfontosabb feladat a külföldi szoftverek, számítógépes hardverek és távközlési berendezések használatához kapcsolódó kockázatok drasztikus csökkentése.”
Azért azon nagyon nevetnék, ha a Xiaomitől szereznék be a biztonságos technológiát. Mindenesetre Putyin most kezd rájönni, hogy nem elég, ha átnevezzük az operációs rendszert Windowsról Виндовсra, és nem lesz olyan egyszerű a zárt, kizárólag orosz területen belül működő hálózat, a Runet bevezetése sem.
Míg Putyin sötéten a jövőbe tekint, az idősödő novoszibriszki úttörők a múltba merengenek. Kinyitottak ugyanis egy időkapszulát, amit ötven éve falaztak volt be, a Szovjetunió megalakulásának akkori, ötvenedik (tehát most lenne a századik) évfordulója alkalmából az akkor kiskorú pionírok. Méghozzá nagy nyilvánosság előtt nyitották fel, színpadon, ugyanazok, akik annak idején ott hagyták, és ebből kisebb botrány lett, mert fel is kellett olvassák az ötven évvel ezelőtti üzenetet a jövőnek:
„Az élet olyan szép, olyan csodálatos, és nektek még több lehetőségetek van arra, hogy csodálatosabbá tegyétek, ezért ne vesztegessétek az időt (...) Éljetek úgy, hogy a nap mindenkire ragyogóan süssön, hogy a gondolatok és a tettek melengessenek és örömet okozzanak mindenkinek. Legyenek barátaitok a világ minden táján. Legyen mindig béke!”
Ez azért manapság minimum háborúellenes propagandának számít, reméljük, megússzák pénzbírsággal. Amikor írták, akkor persze még nem volt vele semmi baj, de ebből is láthatjuk: orosz földön szép lehet az ember, de okos nem, senki se hitte volna, hogy ötven év elteltével épp a pacifizmus okozhat politikai problémákat.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!