Már száz napja tombol Oroszország Ukrajna elleni inváziója, ezt ma az egész világsajtó hangsúlyozta, így én nem is szerettem volna említeni, de nem tehetek másként, ugyanis a Kreml jelezte a Meduza szerint, hogy külön kérné a vele barátságos sajtótermékektől: ne hangsúlyozzák ezt az időtartamot. No, ha ez nekik rosszul esik, az más: akkor ezzel kezdem.
Mint minden nap, mai is a harctéri hírekkel fogok kezdeni az ISW elemzése alapján, aztán elővesszük a magától adódó kérdést, miszerint miért fáj a száz nap emlegetése a cár atyuskának és udvarának, kicsit elemezzük Kína szerepét a mostani helyzetben, végül pedig annak próbálok utánajárni, hogy hova lett Damon Hill, bocsánat, nem ő, hanem Dvornyikov tábornok.
De először lássuk, mi újság a frontokon.
Az orosz erők június 2-án tovább folytatták a fokozatos, viszontagságos és sok áldozatot követelő előrehaladást Kelet-Ukrajnában. Az orosz csapatok folytatták a Szeverodonyeck elfoglalására irányuló hadműveleteket és a Liszicsanszk elfoglalására irányuló további hadmozdulatokat. Az orosz katonai vezetés valószínűleg e két város elfoglalását kívánja felhasználni arra, hogy azt állítsa, „felszabadították” az egész Luhanszki Területet, mielőtt a Donyecki Terület felé fordulnának, de valószínűleg nem rendelkeznek a szükséges erőkkel ahhoz, hogy jelentős övezeteket foglaljanak el a Donyecki Területen, miután további veszteségeket szenvedtek Szeverodonyeck környékén. Az orosz erőket nyilvánvalóan korlátozzák a terepviszonyok a Donbásszban, és továbbra is kihívásokkal kell szembenézniük a Sziverszkij Donyec folyón való átkelés során, hogy befejezzék Szeverodonyeck-Liszicsanszk bekerítését, és Raihorodokon keresztül további előrenyomulást végezzenek Limanytól nyugatra Szlovjanszk felé.
Az orosz katonai vezetésnek továbbra is komplikációkat okoz az elegendő haderő toborzása és a mozgósított állomány moráljának fenntartása. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy a Donyecki Népköztársaság (DNK) 1. hadteste, amely az orosz 8. Összhaderőnemi Hadsereg alá tartozik, kényszermobilizációt hajt végre a Donyecki Terület megszállt övezeteiben. Az orosz kényszermobilizáció nagy valószínűséggel nem fog érdemi harci erőt generálni, ám súlyosbítani fogja az orosz és proxy egységek alacsony morálját és rossz fegyelmét. A DNK 113. ezrede június 2-án videófelhívást tett közzé Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz, amelyben a kényszermobilizált katonák arról panaszkodnak, hogy az egész háborút a frontvonalon, Herszonban töltötték élelem és gyógyszer nélkül, és hogy a mozgósítási bizottságok nem végezték el a szükséges egészségügyi szűréseket, ezért olyan személyeket vettek fel, akiket egészségügyi állapotuk miatt ki kellett volna zárni a szolgálatból. Az ukrán hírszerzési főigazgatóság emellett nyilvánosságra hozott egy lehallgatott telefonbeszélgetést, amelyben a DNK katonái hasonlóképpen arról panaszkodtak, hogy fizikailag alkalmatlan személyeket kényszerítettek szolgálatra, és hogy a mozgósított egységekben tömegesen tapasztalható a részegeskedés és az általános rendbontás. Az orosz erők emellett küzdenek azzal, hogy sikeresen rotálják a katonákat a harcban és a harcból. Az Odesai Katonai Igazgatóság szóvivője, Makszim Marcsenko kijelentette, hogy az Ukrajnából rotált orosz személyzet 30-40%-a nem volt hajlandó visszatérni, ami arra kényszeríti az orosz parancsnokokat, hogy felkészületlen és motiválatlan egységeket küldjenek vissza a harcba. Ez összhangban van a DNK katonáinak panaszaival, amelyek szerint a rotációs gyakorlat hozzájárul a rossz morálhoz és az elégedetlenséghez az erőszakkal mozgósított egységeken belül.
Az orosz megszálló hatóságoknak továbbra is kihívásokkal kell szembenézniük, hogy állandó társadalmi ellenőrzést alakítsanak ki az újonnan megszállt ukrán területeken. Az Ukrán Ellenállási Központ arról számolt be, hogy az orosz megszálló közigazgatás „csak papíron jött létre”, és képtelen a helyi lakosság ellenőrzésére, az orosz rubel használatának kikényszerítésére vagy a bürokratikus folyamatok lebonyolítására. Az Ukrán Ellenállási Központ megjegyezte, hogy az ukrán civilek üdvözlik a partizántevékenységet, amely szisztematikusan szabotálja az orosz megszálló uralmat.
Az Izjumtól délkeletre és Limantól nyugatra a Szlovjanszk elleni előrenyomulást célzó orosz hadműveletek továbbra sem haladnak előre, és az elkövetkező napokban sem valószínű, hogy ez így lesz, mivel az orosz erők továbbra is Szeverodonyecket helyezik előtérbe más előrenyomulási tengelyek rovására.
Az orosz erők folytatták a támadásokat Szeverodonyeck és Liszicsanszk ellen, hogy teljes ellenőrzést érjenek el a Luhanszki Terület felett.
Az orosz erők fokozatos előrenyomulást hajtottak végre Avdiivka körül.
Az ukrán ellentámadások az északnyugati Herszon területen az orosz erőket az Inhulec folyó keleti partjára szorították, és valószínűleg továbbra is zavarni fogják az orosz szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC) a T2207-es autópálya mentén.
A Kreml továbbra is következetlen megszállási intézkedéseket vezet be Dél-Ukrajnában, ami egyrészt a széles körű ukrán ellenállást, másrészt a Kreml valószínűsíthető határozatlanságát jelzi a megszállt területek integrálásának módját illetően.
Alaposabban megnézve a kelet-ukrajnai harcteret, azt látjuk, hogy az orosz erők korlátozott, sikertelen támadásokat hajtottak végre, és június 2-án folytatták a nagyobb léptékű offenzívák folytatására irányuló erőfeszítéseket Izjumtól délkeletre, Szlovjanszk felé. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők az Izjumtól délkeletre lévő jelenlegi állásaik fenntartására összpontosítottak, és Dovhenke, Kurulka, Virnopillja és Dolyna településeket lőtték, hogy megteremtsék a feltételeket a Szlovjanszk felé irányuló támadó műveletek felújításához. Emellett sikertelen támadó hadműveleteket hajtottak végre Studenok, Sosnove, Szvjatohirszk és Jarova körül, több településen Izjumtól délkeletre, az Izjum-Szlovjanszk autópályához vezető utak mentén, a Harkiv-Donyecki terület határának közelében. Az orosz csapatok valószínűleg arra törekednek, hogy elfoglalják ezt az autópályát, hogy kihasználják az útcsatlakozást a Szlovjanszk elleni előrenyomulás támogatására. A jelentések szerint a limani orosz erők további sikertelen támadást kíséreltek meg a Szlovjanszktól északkeletre fekvő Raihorodok ellen. Az orosz erők, amelyek mind Izjumból, mind Limanból megpróbálnak előrenyomulni Szlovjanszk felé, továbbra is nagyrészt elakadtak és nem valószínű, hogy jelentős előrelépést érnek el az elkövetkező napokban, különösen mivel az orosz hadvezetés továbbra is Szeverodonyeckre összpontosít.
Az orosz alakulatok június 2-án folytatták a szárazföldi támadásokat Szeverodonyeckben és környékén. Leonyid Pasecsnik, a Luhanszki Népköztársaság (LNK) vezetője azt állította, hogy az LNK ellenőrzi az egész Luhanszki Területet, kivéve Szeverodonyecket és Liszicsanszkot. Az ukrán vezérkar fő műveleti főosztályának helyettes vezetője, Olekszij Gromov kijelentette, hogy a Szeverodonyeck bekerítésére irányuló orosz erőfeszítések ellenére az ukrán csapatoknak nem kell teljesen kivonulniuk a városból. Az orosz erők sikertelen szárazföldi támadásokat hajtottak végre Szeverodonyeck-Liszicsanszktól délre, Bobrove és Usztyinyivka térségében. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma kijelentette, hogy az orosz erők valószínűleg komoly akadályokba ütköznek, amennyiben Szeverodonyeckből Lysicsanszkba próbálnak nyomulni (mármint, ha előbb sikerül magát Szeverodonyecket teljesen elfoglalniuk) a Sziverszij Donyec folyón való átkelés taktikai kihívása miatt. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma emellett megjegyezte, hogy az orosz erőknek valószínűleg rövid taktikai szünetre lesz szükségük, hogy felkészüljenek a Sziverszij Donyec folyón való átkelési kísérletekre, ha további műveleteket terveznek Luhanszk és Donyeck megyékben.
Az orosz erők június 2-án folytatták a Donyecki Terület ellen intézett gyalogsági, rakéta- és tüzérségi csapásokat. Az orosz erők folytatták a támadó műveleteket Bakhmuttól keletre Komisuvakha, Mikailivka, Vrubivka, Beresztove, Bilohorivka, Svzitlodarszk és Nahirne környékén, hogy elvágják a szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC) Bakhmuttól északkeletre, és támogassák a folytatódó, de lassan haladó műveleteket, hogy délről bekerítsék Szeverodonyeck-Liszicsanszkot. A DNK azt állította, hogy az Avdijivka térségében lévő orosz csoportosulás fokozatos előnyökre tett szert a város körül, és állítólag áttörte az ukrán védelmet Verhotoreszkénél.
A harkivi harctéren is dörögnek a fegyverek. Az orosz erők június 2-án rakéta- és tüzérségi csapásokat mértek Harkiv városára és a Harkivi terület északi részére. Az orosz erők Harkiv város, Cirkuny, Csuhujiv, Prudjanka és Mikhailivka lakónegyedeit lőtték, hogy megpróbálják megtartani állásaikat Harkiv várostól északra. Egy orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy orosz és ukrán csapatok közötti összecsapások történtek Veszele és Csupivka településeken, mindkettő Harkiv városától északra, ami azt jelzi, hogy a helyi harcok folytatódnak a frontvonal mentén a Harkivi terület északi részén.
Herszon vidékén is zajlik az élet. Az ukrán ellentámadások a Herszoni terület északnyugati részén június 2-án valószínűleg visszaszorították az orosz erőket az Inhulec folyó keleti partján kialakított védelmi állásaikba. A geolokációs drónfelvételek megerősítik, hogy az ukrán erők ellentámadást hajtottak végre Sztaroszilja közelében, az Inhulec folyó keleti partján fekvő településnél, mindössze 12 kilométerre délre az orosz ellenőrzés alatt álló legészakibb területtől. Hannadiy Lahuta, a Herszon terület katonai közigazgatásának vezetője arról számolt be, hogy az ukrán erők 20 meg nem nevezett falut szabadítottak fel Herszon területen, valószínűleg az Inhulec folyó nyugati partján lévő településekre utalva. Az ukrán védők valószínűleg biztosították az Ihulec folyó nyugati partját. Az itt lévő ukrán erők valószínűleg képesek túz alá venni és megzavarni az orosz szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC), amelyek a T2207-es autópálya mentén húzódnak a folyótól egy kilométeres körzetben.
Az orosz erők intézkedéseket tesznek a további ukrán ellentámadások megakadályozására Herszon-Mikolajiv terület nyugati határán. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság arról számolt be, hogy az ukrán erők ellentámadást terveznek a Mikolajivi területen, és június 2-án heves harcokba keveredtek az orosz erőkkel a területen. A Rybar orosz katonai Telegram csatorna azt állította, hogy az ukrán erők megkísérlik felszabadítani a Mikolajiv városától mintegy 66 kilométerre keletre fekvő Sznihurivkát. Az orosz erők rakétacsapást mértek egy vasúti hídra Mikolajiv várostól északnyugatra, valószínűleg azért, hogy megelőzzék az ukrán erők és felszerelések átadását a térségben. Az orosz megszálló hatóságok továbbra is elvágták a távközlési kapcsolatokat Zaporizzsja és Herszon területeken. Ukrán tisztviselők azt feltételezték, hogy azért, mert tartanak az ukrán ellentámadástól és partizántevékenységtől a megszállt településeken, és igyekeznek korlátozni az ukrán kommunikációt.
A Kreml továbbra is vegyes jeleket mutat a megszállt ukrán területek integrálására vonatkozó terveivel kapcsolatban – ami valószínűleg azt jelzi, hogy a Kreml nem döntött egy adott cselekvési irányvonal mellett. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője azt mondta, hogy a Donbássz Oroszországba való integrálásáról szóló népszavazás „aligha lehetséges” a régió biztonságának teljes körű szavatolása nélkül, de nem részletezte, hogy a Kreml mit tekint a biztonság szavatolásának. Szergej Mironov, a „Méltányos Oroszország” párt vezetője (a Putyin Egységes Oroszország pártjához közvetlenül nem kötődő, de valódi ellenzéket nem képező pártok Kreml-barát „rendszerszintű ellenzékének” része) azt mondta, hogy bármelyik ukrán terület csatlakozhat Oroszországhoz, valószínűleg az orosz Állami Duma tagjainak más állításait támogatva, miszerint a Kreml már júliusban annektálja Herszon, Donyeck és Luhanszk területét. Andrej Turcsak orosz szenátor bejelentette, hogy Egységes Oroszország „humanitárius központot” nyit Herszon városában, és azt állította, hogy ipari együttműködési megállapodásokról tárgyalt Herszon terület és Oroszország között, de a megszállt Herszonra vonatkozó pontos orosz tervek továbbra sem világosak. Az oroszok által támogatott megszálló hatóságok Zaporizzsjában szintén bejelentették az ukrán állami tulajdon „államosítását”, beleértve a Zaporizzsjai Atomerőművet (Atomerőmű), ami arra utalhat, hogy a Kreml az újonnan megszállt területeket gazdaságilag ki akarja aknázni, közvetlen annexióval vagy anélkül. Marat Husnullin orosz miniszterelnök-helyettes korábban kijelentette, hogy a Zaporizzsjai Atomerőmű kizárólag Oroszország számára fog dolgozni, és Ukrajnának fog áramot eladni. Az ukrán állami energetikai vállalat, az „Energoatom” megjegyezte, hogy Oroszország fizikailag nem tud áramot exportálni a Zaporizzsjai Atomerőműből, mivel Oroszország nem csatlakozik az ukrán vagy az európai energiahálózathoz.
Az orosz erők által foglyul ejtett mariupoli védők sorsa továbbra is tisztázatlan. Hanna Malyar ukrán védelmi miniszterhelyettes arról számolt be, hogy ukrán tisztviselők tárgyalnak fogolycseréről az orosz erőkkel, de nem volt hajlandó részletezni a tárgyalások állását. Orosz források szerint az ukrán Azov ezred tagjai Olenivkában vannak fogságban, mintegy 22 kilométerre Donyeck városától.
Ennyi friss hírrel szolgálhatok, egyik sem túl vidám, de legalább mindegyik hiteles. Hanem akkor lássuk, miért fáj a Kremlnek a száz nap emlegetése? Hiszen ők azt mondják, „terv szerint haladnak”, csak épp azt nem árulják el, mi a tervük. Ja, így könnyű. De akkor is, alig hittem a szememnek, mikor megláttam tegnap a Meduzán a hírt:
„A Kreml megtiltotta az állami médiának, hogy „hangsúlyozzák” a háború időtartamát. Ez az invázió kezdete óta eltelt századik nap előestéjén történt A hatóságok attól tartanak, hogy az oroszok észreveszik, hogy a „különleges művelet” „elhúzódott”.
A teljes körű háború Ukrajnában 99 napja tart. A Meduza forrásai azt állítják, hogy a kerek dátum előestéjén a Kreml „megkérte” az állami média munkatársait, hogy „ne hangsúlyozzák” az orosz invázió időtartamát. Ezt azért tették, hogy az oroszok kevésbé gondoljanak arra, hogy az orosz csapatok három hónap alatt nem tudtak jelentős előrelépést elérni.
Az orosz elnök adminisztrációja „megkérte” az állami és kormánypárti média szerkesztőit, hogy „ne ismételgessék a 100 napos különleges katonai művelet témáját”, és „ne hívják fel” az olvasók és a nézők figyelmét a háború időtartamára.”
Azt én értem, hogy kínos ez a dolog. Egy hétre mentek, maximum kettőre, ehelyett már századik napja ott b****ák a rezet, az első napok nagy előrenyomulásai után már vagy csak tartani bírják az állásaikat, vagy ki is vonultak, mint Kijev térségéből, a donbásszi hadműveleteket kivéve sehol látható eredmény, csak a tábornoki- és tisztikar kezd teljesen kihalni (valószínűleg a legénységi állomány is komoly veszteségeket szenved, de róluk kevesebb hír érkezik), és a világ megtanulta, hogy az orosz harckocsi természetes ellensége az ukrán traktor. Vesztettek ők még rakétacirkálót is ez alatt a röpke száz nap alatt, érthető, hogy nincs kedvük dicsekedni. De sikerrel járt a kifejezés embargó alá vétele?
Ahogy vesszük. A „különleges műveletről” szóló online tudósításban a kormánypárti Komszomolszkaja Pravda és a Moszkovszkij Komszomolec valóban csak az aktuális dátumot adta meg. Az állami hírügynökség, a TASZSZ online változata szintén nem beszél az invázió időtartamáról. Nem említik ezt az Egyes Csatorna vagy a Russia 1 hírműsoraiban, de a RIA Novosztyi és az RT orosz nyelvű változatának főoldalain sem.
Ellenben a Meduza, a Novaja Gazeta Europa, a Mediazona, a Moscow Times valósággal zeng tőle, amerre néz az ember, mindenhol a százas számot látja bennük: jól is teszik, én is említem majd a címben. Ha ez Putyin tyúkszeme, járjunk rajta rock and rollt.
Mi több, a „specoperacija” elhúzódását a Kreml propagandistái nagyon veszélyes módon kezdik magyarázni: egyre inkább azt hangsúlyozzák, hogy „Oroszország valójában nem Ukrajnával, hanem a NATO-val és a Nyugattal áll háborúban”.
„Eljött az idő, hogy beismerjük: talán vége Oroszország „különleges műveletének” Ukrajnában. Egy igazi háború kezdődött, egy harmadik világháború. Kénytelenek vagyunk demilitarizálni nemcsak Ukrajnát, hanem az egész észak-atlanti szövetséget”
– mondta Olga Szkabejeva műsorvezető a 60 perc című népszerű beszélgetős műsorban. Ezt a propagandisztikus narratívát orosz tisztviselők is támogatják. Nyikolaj Patrusev az orosz Biztonsági Tanács Tudományos Tanácsának ülésén kijelentette, hogy:
„Az amerikaiak és szövetségeseik által indított globális oroszellenes kampány meggyőzően bizonyítja, hogy Ukrajna ürügyül szolgált az Oroszország elleni be nem jelentett háborúhoz”.
Felkérte a testületet, hogy „értékelje ennek a háborúnak a paramétereit, jellemzőit és jellemzőit a hidegháborúval összehasonlítva”. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter a nyugati országok Oroszország elleni „totális hibrid háborújáról” is beszélt.
Hm, ki is támadott meg kit hadüzenet nélkül? Igen, Oroszország, Ukrajnát. Kell egy adag nagyfokú szemtelenség ahhoz, hogy az egész világot vádolják most azzal, amit ők követtek el, és egy rosszul álló, de mégis lokális háborút világháborúnak nevezzenek, kizárólag propagandacélokból.
Visszatérve a szimbólumok közül a kemény realitások világába – hiszen a századik napnak inkább csak jelképértéke van, nem különbözik a kilencvenkilencediktől vagy a százegyediktől (igaz, ezt Napóleon másképp gondolta) – lássuk, mit szól Kína a jelenlegi helyzethez?
Nem örül neki. A Washington Post írása szerint az orosz hatóságok az elmúlt hetekben egyre gyakrabban kértek gazdasági támogatást Pekingtől. A megbeszéléseket egy kínai forrás „feszültnek” minősítette.
A források nem kívánták részletezni, hogy Oroszország pontosan mit kér Kínától, de az egyik tárgyalópartner szerint különösen arról van szó, hogy megerősítik azokat a „kereskedelmi kötelezettségvállalásokat”, amelyeket az országok az ukrajnai háború előtt tettek. Ezen túlmenően – mondta – Oroszország olyan pénzügyi és technológiai támogatási intézkedéseket kér, amelyek az USA és több más ország által bevezetett szankciók hatálya alá tartoznak. Viszont nem kértek fegyvereket és lőszert.
Források szerint Hszi Csin-ping kínai elnök utasította legközelebbi tanácsadóit, hogy találjanak ki módot arra, hogyan lehetne Oroszországot pénzügyileg segíteni, de úgy, hogy közben ne sérüljenek a szankciók. „Nem lesz könnyű” – mondta a Washington Postnak egy magas rangú amerikai tisztviselő. – „És ami megoldható mégis, az orosz szempontból nem lesz elég”. Kína – mondta – egyszerre próbál „Oroszország mellé állni, nyilvánosan semlegességet tanúsítani, és anyagilag nem kompromittálódni. E célok közül sok ellentmond egymásnak. Nehéz ezeket egyszerre megvalósítani” – mondta.
Jelenleg a kínai hatóságok megpróbálnak más módokat találni Oroszország támogatására, például közös hadgyakorlatok tartásával. Hát igen: Peking arra nem számított, hogy ennyi ideig eltart a háború, amint nem számított erre Moszkva sem: valóban egy-két hetes inváziónak szánták, csak Beszeda tábornok hangulatjelentései Ukrajnából teljesen hamisak voltak.
Ha a harcok maximum két hét alatt véget érnek (és sikerül Kijevben hatalomba segíteni egy bábkormányt) valószínű, hogy a szankciók is enyhébbek volnának, sőt, egyeseket vissza lehetne vonni, azzal az indoklással, hogy „Ukrajnának már van legitim kormánya”, még ha marionett-kormány is lenne az. De erről szó sincs, tehát ha Kína most nyíltan támogatja Oroszországot, akkor az európai piacaival játszik, amiket nagyon nem szeretne elveszíteni, hiszen rengeteget dolgozott értük. Moszkvának most minden kéne, és mindenből sok, de leginkább élelmiszer és mikroelektronikai alkatrészek, chipek: ételt kaphat, de olyan chipet Kína sem gyárt, amilyenre nekik szükségük volna.
Szóval, a kínai cirkusz egy különösen bravúros egyensúlyozó műsorszámát látjuk.
De hol van Dvornyikov tábornok? Nem, mintha bárkinek is szüksége volna rá, de ő az egész hadművelet főparancsnoka és már két hete nem találják. Áprilisban nevezték ki, korábban a Déli Katonai Körzetet vezette, azért küldték oda, mert komoly tapasztalatot szerzett előzőleg Szíriában városok ostroma és egyéb népirtások terén.
Dvornyikov a parancsnokságot átvéve igyekezett javítani az orosz szárazföldi és légi egységek koordinációját. Ez azért volt fontos, mert az orosz hadseregben a legalacsonyabb szinten nincs senki, aki független döntéseket hozhatna. A nyugati országokban ezt a szerepet a megfelelő képzéssel és hatáskörrel rendelkező altisztek látják el. A Pentagon egyik forrása szerint az orosz fegyveres erőknél még mindig minden ugyanolyan elvek szerint épül fel, mint a szovjet időkben, amikor minden parancsot felülről adtak.
Ezen próbált valahogyan változtatni Dvornyikov, bár évtizedek gyakorlatát hetek alatt nem lehet semmissé tenni, mikor híre jött, hogy május 26-án a Donbasszért folytatott harcban részt vevő orosz csapatok parancsnokságát Gennagyij Zsidko vezérezredes, védelmi miniszterhelyettes, a fegyveres erők katonai és politikai főigazgatóságának vezetője vette át. Dvornyikov körülbelül május közepén tűnt el, azóta senki sem látta – igaz viszont, hogy az áprilisi kinevezése sem volt még hivatalos. Nem érdemes nagyon találgatni, Sojgu is előkerült, az orosz főkatonák néha kámforrá változnak, ilyen a természetük.
Ennyi hír jutott mára, holnap folytatom ezt a véres krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!