Oroszország hadüzenet nélküli, megszálló háborúja továbbra is tart és még egy ideig el is fog tartani. Az orosz tüzérség jelenleg fölénybe került egyes frontokon, de ez nem biztos, hogy örökké tart, így aztán mindenki siet: az oroszok a harcokat sürgetik, az ukránok a fegyverszállítmányokat. És csak időnek múlásával dőlhet el, ki fog győzni.
Sőt, még az is jó kérdés, kinek is dolgozik az idő jelenleg. Ma szokásomhoz híven ismertetem az ISW jelentése alapján a harcterek eseményeit, majd beszámolok bizonyos moszkvai eseményekről, melyek kivétel nélkül kellemetlenek, bemutatok egy nagyon aljas bűnelkövetési módszert, végül pedig szót ejtek arról, miért is haragszik Moszkva a csuvasokra (megfejtés: mert szerintük pogányok).
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Az orosz erők továbbra is újabb harcképes egységek létrehozásával próbálkoznak. A brit védelmi minisztérium június 12-én jelentette, hogy az orosz hadsereg megpróbált több harcképes egységet létrehozni azzal, hogy az elmúlt hetekben néhány egységből taktikai zászlóaljcsoportok (BTG) meglakotására készültek oly módon, hogy minden kettőből létrehoztak egy harmadikat. A brit védelmi minisztérium megjegyezte, hogy az orosz dandárok és ezredek általában két BTG-t tudnak létrehozni, de ezzel az anyaegységek nagyrészt kiüresednek ezután. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma arra a következtetésre jutott, hogy ezek a harmadik BTG-k valószínűleg létszámhiányosak lesznek, és újoncokra és mozgósított tartalékosokra támaszkodnak. Telepítésük valószínűleg jó ideig hátrányosan fogja befolyásolni az anyaegységek azon képességét, hogy harci erejüket regenerálják. Az így létrehozott BTG-k nem rendelkeznek majd a már létező BTG-k harci erejével. Fontos lesz, hogy az ilyen módon létrehozott orosz tartalékokat ne értékeljük túl azáltal, hogy ezeket a harmadik BTG-ket úgy számoljuk, mintha azok rendes BTG-k lennének.
Oroszbarát források továbbra is dezinformációkat terjesztenek, hogy aggodalmat és ellenszenvet keltsenek az ukrán lakosságban. Az orosz Telegram-csatornák állítólag június 12-én kezdték el terjeszteni a hamis mozgósítási parancsot, amelyet tévesen az ukrán vezérkarnak tulajdonítottak. A hamis parancs az összes jogosult ukrán nő mozgósítására szólított fel, hogy „június 31-ig” (sic) jelentkezzenek szolgálatra (a téves dátum lehet annaak a jele is, hogy az álhírt csecsen szerzőnek köszönhetjük, aki nem az európai naptárrendszerek szerint gondolkodott).
A tegnapi nap legfontosabb eseményei röviden:
-
-
- Az orosz erők folytatták a szárazföldi támadásokat Szeverodonyeckben, és felrobbantották a Szeverodonyecket a Sziverszkij Donyec folyón keresztül Liszicsanszkkal összekötő hidakat, valószínűleg azért, hogy elvágják az ukrán földi kommunikációs vonalakat, amelyek Bakhmutból Liszicsanszkba és Szeverodonyeckbe vezetnek.
- Az orosz csapatok fokozatos előnyre tettek szert Izjumtól délkeletre, és valószínűleg folytatják az előrenyomulást Szlovjanszk északnyugat felől történő bekerítése érdekében.
- Az orosz erők folytatták az ukrán csapatok visszaszorítására irányuló erőfeszítéseket a Harkiv várostól északkeletre fekvő, vitatott frontvonalakról.
- Az orosz alakulatok a déli tengely mentén húzódó védelmi vonalak fenntartására összpontosítottak.
-
Ha közelebbről megnézzük Kelet-Ukrajna harctereit, azt látjuk, hogy az oroszok folytatták a szárazföldi támadásokat Szeverodonyeckben és környékén, erős tüzérségi tűz fedezékében, de június 12-én még nem sikerült teljes ellenőrzést elérniük a város felett. Az ukrán csapatok továbbra is ellenőrzik az Azot ipari övezetet. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Regionális Államigazgatás vezetője kijelentette, hogy az orosz erők leromboltak két hidat a Szeverodonyeck és Liszicsanszk közötti Sziverszkij Donyec folyón, a harmadikat pedig erősen lövik.
Az orosz erőknek elvileg a hidak elfoglalására kellene törekedniük, nem pedig lerombolni azokat, mivel az orosz csapatoknak nehézséget okozott a Sziverszkij Donyeck folyón való átkelés. Remélhetik, hogy csapdába ejthetik az ukrán védőket Szeverodonyeckben, elvágva a visszavonulásukat, de nem tűnik valószínűnek, hogy a viszonylag kis számú védő elfogásának előnye megérné azt az árat, hogy az orosz csapatoknak egy veszélyes folyami átkelést vállaljanak érte. Az oroszok ehelyett valószínűleg arra számítanak, hogy vagy Toskivka körül vagy Popasznától északra képesek lesznek kitörni állásaikból, majd bekeríteni Liszicsanszkot, vagy a Sziverszkij Donyec nyugati partjáról megtámadni azt, így elkerülhetővé válik a hidak elfoglalása vagy egy kockázatos átkelés végrehajtása. Az orosz csapatok újabb sikertelen támadást hajtottak végre Toskivka ellen, ami valószínűleg arra irányult, hogy a nyugati parton újból meginduljanak észak felé, Liszicsanszk irányába.
Az orosz erők folytatták az Izjumtól délkeletre, Szlovjanszk felé való előrenyomulásra tett kísérleteket, és június 12-én fokozatosan előnyökre tettek szert. A Donyecki Népköztársaság (DNK) Területvédelmi Erői azt állították, hogy ellenőrzésük alá vonták Bogorogyicsnye települést, amely a Harkiv-Donyecki terület határa közelében található, Szlovjanszktól mintegy 20 km-re északnyugatra. Az orosz erők emellett sikertelen kísérleteket tettek Dovhenke, Dolina és Mazanivka települések, mind Izjum és Szlovjanszk közötti települések előrenyomulására.
Az orosz alakulatok június 12-én folytatták a szárazföldi és tüzérségi támadásokat Bakhmuttól keletre. Az orosz csapatok a jelentések szerint sikertelen támadásokat hajtottak végre Vrubivka és Mikolajivka településeken, amelyek a kritikus T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya közelében vannak. Az orosz erők valószínűleg folytatják a támadásokat a Bakhmut-Liszicsanszk autópálya közelében, hogy támogassák Liszicsanszk bekerítését.
Az orosz csapatok valószínűleg megpróbálták visszaszorítani az ukrán erőket a Harkiv terület északkeleti részén lévő vitatott frontvonalakról, és június 12-én ukrán állásokat lőttek Harkiv városában és környékén. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz erők sikertelenül támadtak Sztarickij és (a harkivi) Rubizsnye irányában, ami arra utal, hogy az oroszok folyamatosan próbálják az ukrán erőket a jelenlegi kontaktvonaltól délnyugatra szorítani, hogy megakadályozzák a további előrenyomulást az orosz határ felé. Az orosz erők lőtték Harkiv városát és különböző környező településeket.
Az orosz erők a déli tengelyen a védelmi vonalak fenntartására összpontosítottak, és június 12-én a déli tengely mentén lévő ukrán állásokat lőtték. A Zaporizzsjai Regionális Katonai Igazgatóság szerint a fő orosz front Zaporizzsjában a Vasziljevka-Orikhiv-Huljajpole-Velika Kosztromka vonalon fekszik, Zaporizzsja megye északkeleti részén, a Donyecki Terület határának közelében. Az orosz erők ezen kívül Herszon, Zaporizzsja és Dnyipropetrovszk megyékben különböző helyeken lőtték az ukrán állásokat.
Az orosz megszálló hatóságok június 12-én Oroszország Napját (a Szovjetunió összeomlása után az orosz állami szuverenitásról szóló nyilatkozat elfogadásának napja, nemzeti ünnep) arra használták fel, hogy tovább szilárdítsák a megszállt területek feletti adminisztratív ellenőrzést. A megszállt Berdjanszk és Melitopol városokban az oroszok által támogatott hatóságok azzal vádolták az ukrán partizánokat, hogy két különálló bombatámadást hajtottak végre az oroszok által birtokolt városok infrastruktúrája ellen. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság azonban arra figyelmeztetett, hogy az orosz erők egy sor hamis zászlós támadásra készülnek a megszállt területeken az Oroszország-napon, amelyek után valószínűleg azzal vádolják az ukrán erőket, hogy civilek elleni támadásokat hajtanak végre, ártsanak az ukrán partizántevékenység közmegítélésének, és oroszbarát érzelmeket gerjesszenek.
Ennyi történt a frontokon, nem több, és ez alig több, mint amennyit tegnap ilyenkor tudtunk. Jóllehet sokan elintézettnek vélik Szeverodonyeck sorsát, én nem lennek még teljesen biztos az orosz győzelemben: ha Liszicsanszkba megérkezik a segítség (és elegendő érkezik belőle), fordulhat a kocka, főleg, mivel a folyó jobb partja jóval magasabb és előnyösebb pozícióból lőhetik pontosabb fegyverekkel az orosz tüzérséget. Az újabb kérdést vet fel, hogy rendben, a mostani orosz taktika egyértelműen a tüzérségi fölényre alapoz, annyira, hogy az ukrán fél az orosz haderő-átcsoportosításokat, csapatmozgásokat a tüzérség mozgásából állapítja meg, de mi van, ha győznek Szeverodonyecknél, győznek netán Liszicsanszknál is, és menni kell tovább a 152 mm-es ágyúkkal? A vontatott tüzérség vontatás közben meglehetősen védtelen… szóval, sokfelé fordulhat még a kocka, hat oldala van, nem kettő.
De lássuk, mi szép és jó történt Moszkvában? Szép és jó semmi, rossz és különös annál inkább. Kezdjük azzal, hogy tegnap nemzeti ünnep volt, Putyin beszélt egy csomó zöldséget Nagy Péterről és szokás szerint kiosztott egy fél véka kitüntetést, kapott például Nyikita Mihalkov is, csak most nem filmért, hanem hűségért kapta a plecsnit.
Ma viszont kiderült, hogy osztott Putyin negatív érdemrendet is: amennyiben egy rendeletével felmentette Natalja Poklonszkaját a Rosszotrudnyicsesztvo helyettes vezetői tisztségéből. Ez a szervezet tulajdonképpen a „külföldön élő honfitársak és nemzetközi humanitárius együttműködés szövetségi ügynöksége”, szóval valami olyant tessék elképzelni, mintha – magyar példa alapján – Oroszok Világszövetségének hívnák. Miért bocsátották el Poklonszkaját?
Háborúellenesség miatt. De hogy kerülhetett abba az állásba, ha háborúellenes? Itt idézném a Meduza által közölt életrajzát.
„Natalia Poklonszkaja az ukrajnai Vorosilovgrádi (Luhanszki) terület szülötte. Szülőfaluja 2014 után az önjelölt LNR ellenőrzése alá került. Poklonskaya gyermekkora óta a Krímben él. Az ügyészségen dolgozott, majd a Krím Oroszországhoz csatolása után a Krím ügyésze lett. Poklonszkaját Ukrajnában hazaárulással vádolták.
A Dumában eltöltött öt év után Poklonszkaja nem indult a2021-es parlamenti választásokon. Az Egységes Oroszország és a Kreml nem akarta Poklonszkaját a parlamentben látni „nem egészen szisztematikus viselkedése és extravagáns kijelentései miatt”. Ellenben kinevezték nagykövetnek a Zöldfoki-szigetekre.”
Ebből a tisztségéből maga Putyin mentette fel február elején és nevezte ki oda, ahonnan most elbocsátotta: ugyanis az ukrajnai háború kitörése után Poklonszkaja „katasztrófának” nevezte az orosz inváziót, felszólította az oroszokat és az ukránokat, hogy „hagyják abba ezt az őrültséget és az egymás elleni gyűlölet szítását”, és azt mondta, hogy a Z betű, amely az orosz invázió fő szimbóluma lett, „tragédia és gyász mind Oroszország, mind Ukrajna számára”.
Ha ezek után sokszínű egyéniségnek nevezem, nem hiszem, hogy túl nagyot tévedek. Mindenesetre csatlakozott azoknak az egyre növekvő táborához, akiknek sem Moszkvában, sem Kijevben nem nyílik virág.
De a tegnapi nemzeti ünnepen más is történt: kiderült, hogy Moszkvában ezen a jeles napon senki sem szállhat metróra, aki korábban részt vett bármilyen tiltakozó tüntetésen. Jól tetszettek olvasni. A Moscow Times szerint:
„Legalább 67 embert vett őrizetbe a rendőrség az Oroszország-napon – közölte az OVD-Info rendőrségi megfigyelő honlap. „Legtöbbjüket – 43 embert – a moszkvai metróban vették őrizetbe arcfelismerő technológia segítségével”. Vasárnap késő este szabadon engedték őket anélkül, hogy vádat emeltek volna ellenük.”
Ha belegondolunk, hogy február 24. óta olyan tizenötezer embert vettek őrizetbe háborúellenes tüntetéseken (igaz, többségük most is őrizetben van) képet alkothatunk magunknak ezeknek a demonstrációknak a méreteiről – és mindegyiken szorgosan fotózott a karhatalom. Most bevetették a Big Data-alapú arcfelismerő rendszereket, mintegy megelőző jelleggel, ami eléggé hátborzongató: honnan tudhatná az ember, hogyan került be ebbe a nyilvántartásba és miért? Meg hát ezek nem is működnek igazán megbízhatóan, akárhányszor megesik, hogy összetévesztenek két arcot… amit viszont a metrózás tilalmáról írtam, az nem „újságírói túlzás” tényleg létezik ilyen, onnan tudjuk, hogy Aszja Kazanceva tudományos újságíró is az őrizetbe vettek között volt a metróban. A „Mediazona” szerint magyarázatot kellett írnia, azon az alapon, hogy állítólag „megelőző értesítést kapott arról, hogy a múltban adminisztratív őrizetbe vett emberek nem léphetnek be a metróba Oroszország napján”.
Nem kapott, de ha az embert az orosz rendőrség tartóztatja le, ráadásul semmiért, okosabb bevallani, amit követelnek.
Ha már rendőri ügyeknél tartunk, vérlázítóan aljas bűnbandát leplezett le az SBU, az Ukrán Biztonsági Szolgálat.
Ukrajnában most ezrek, de inkább tízezrek keresik a családjukat, hozzátartozóikat, akiktől elszakították őket a harci cselekmények. Ezt használta ki egy, a megszállt Mariupolban élő gazember, aki egyébként nemrég szabadult a börtönből: elkezdte árulni a reményt. Létrehozott egy bandát Zaporizzsjában is, amely a pénzügyi struktúráért felelt, és biztosította a mobilhívásokat, folyamatosan változó számokat és hívásszolgáltatókat, aztán elkezdte elemezni a keresett személyek profiljait a közösségi oldalakon. Ha úgy érezte, eleget tud már róluk, felvette a kapcsolatot a családtagjaikkal, és ajánlatokat tett nekik a személyes adatok ismeretében. Ezek között volt:
– telefonbeszélgetés a fogvatartottal, amiért 10 és 50 ezer hrivnya közötti összeget kértek;
– szabadítás a fogságból, amit 50-200 ezer hrivnyáért adtak;
– elhunytak testének hazaszállítása – 10 ezer hrivnyáért.
Természetesen fogalmuk sem volt, hol van a célszemélyük és milyen állapotban: miután megkapták a pénzt, amelyet online utaltak át nekik, egyszerűen megszakították a kapcsolatot a családdal.
Ezt a bandát göngyölítette fel az SBU, és ismerve a jelenlegi háborús törvénykezést, amiatt senkinek nem kell aggódnia, hogy túl sok börtönkosztot pusztítanának ezek az elvetemült bűnözők: ilyesmiért csak békeidőben jár börtön, hadak idején rögtönítélő bíróság jár és golyó.
Rendben, ezt senki sem vitatja. De mi jár pogányságért?
Nem őrültem meg, a Cárgrád TV annál inkább: külön műsorban (és írásban) követelik, hogy a csuvasokat tekintsék legalábbis hazaárulóknak, mivel rovással írnak.
Akkor először egy kis gyorstalpaló. Elég sokféle írást söpörnek egybe „rovásírás” néven, és ezen nem segít, hanem sokkal inkább árt a dolognak, hogy ezeket a legtöbb kultúrnyelven a „rúna” szó valamelyik megfelelőjével illetik. Rovásírások léteznek, huncut aki tagadja, még huncutabb, aki használja őket, ma már csak politikai divatból szokás elővenni ezt az írásrendszert, csakhogy a székely-magyar, kárpát medencei és sztyeppei-ótürk rovásírásoknak semmi közük az óskandináv-ógermán rúnákhoz. Nem nehéz írás egyik sem, megtanulhatóak, de a most bajba került csuvasok ismereteim szerint még a sztyeppeit sem használták soha, illetve abból alkalmaztak három számjegyet, nem többet – már nagyon hosszú ideje cirill betűkkel írnak.
Akikor mi a baja a Cárgrád TV-nek?
Szerintem az, hogy valamiből muszáj volt propagandát kifacsarniuk. Idézném az írásukat, bár nagyobb rejtély előttem, mit akarnak, mintha elém tennék rovásírással a teljes csuvas népdalkincset.
„A Csuvasföldön tárgyalt Rúnaút-projekt bajba kerülhet. Nem csak a régió, hanem az egész ország számára jelent gondot.
A Csuvas Köztársaság bemutatta a jövőbeli „rovásírásos útvonal” koncepcióját. Szövetségi szinten kevesen hallottak a helyi hatóságok ötletéről. A projekt egy 11 helyszínt, etnoparkokat, turisztikai információs központokat és kiterjesztett valóságot bemutató objektumokat tartalmazó útvonal létrehozását javasolja. A turisták látszólagos örömét azonban a csuvas hatóságok véleménye szerint egy eredeti részlet jellemzi – a javaslat „be van csomagolva” a neopogányságba.
A pogányság a neonácizmushoz vezető út
A Cárgrád szakértőkkel konzultált, hogy megvizsgálja a történtek kockázatait. Alexander Nevejev, PhD pszichológus elismerte, hogy a turisztikai ipar gyakran kacérkodik a pogányság témájával. Az Altaj terület tehát ezt a fejlődési utat követi. A választott eszköz azonban nagyon veszélyes.
Szellemi szempontból a pogányság iránti rajongás nagyon veszélyes. Ez még a démoni erőkkel is visszalépés – mondta a Cárgrád beszélgetőpartnere. – Oroszország történelmi valósága szempontjából a pogányság mindig is hozzájárult a leépüléshez és az elkülönüléshez. Ezért fogadta el Szent Vlagyimir az ortodoxiát. Fő feladata a szétszórt keleti szláv törzsek egyesítése volt. Tehát a pogányság fejlődésének ösztönzésével valójában a szeparatizmus malmára hajtjuk a vizet, és hozzájárulunk az ország széteséséhez.
Van egy másik veszélyes aspektus is: a neopogányság és a náci formációk közötti kapcsolat. Pontosan ez az, amit most Ukrajnában látunk.
Sajnos a pogány témákat a nácik gyakran használják fel a soraikba való toborzásra, mivel állítólag népszerűek. És ha a rúnák témája is szóba kerül, nem szabad elfelejteni: ezek elsősorban a skandináv, germán mitológiához kapcsolódnak. Teljesen elképzelhető, hogy ez szélsőséges esetben a potenciálisan veszélyes szervezetek elszaporodásához vezet.”
És így tovább, végestelen-végig, míg el nem jutnak odáig, hogy Csuvasföld rovásírás útján fasizálódik. Hát kérem, az egy dolog, hogy ha szembejön a pesti utcán valaki talpig rovásírásos tarsolylemezben és nemezkalpagban, nem fogom összetéveszteni egy liberális vagy baloldali párt valamely prominensével, és az is elképzelhető, hogy nem ő lesz az ellenzéki összefogás legközelebbi jelöltje (bár a fene tudja ebben a mai világban, okoztak már nekem pár meglepetést azok is, az ellenfeleik is), de pont az ilyen hivalkodóan öltöző szalon-széljobberek állnak a legmesszebb az egyenruhás, fegyveres, valóban veszélyes neonáciktól. Ezek, hogy úgy mondjam, beérik a divattal, a külsőségekkel, legrosszabb esetben a verbális szintű őrjöngéssel.
De várjunk egy kicsit. Nagy szakértő lehet a Cárgrád interjúalanya, Alexander Nevejev (Oroszország nagy, mindenre van benne egy alkalmatlan ember), hogy nem tudja: ősi csuvas rovásírás nincs, a csuvasok türk eredetű nép, mely már régóta cirill betűkkel ír és keleti ortodox felekezetű, csak a népszokásaikban lehet felfedezni valamicskét a kereszténység előtti időkből, azt is csak akkor, ha nagyon akarjuk. Létezik ugyan önálló csuvas írás, de azt 1871-ben alkották meg, a nyelvemlékek mind vagy latin, vagy cirill betűs írással maradtak ránk, a régi utazóknak tréfából azt is mondták a csuvasok, hogy „azért nincsenek könyveik, mert a tehén megette őket”. Szóval, megengedem, hogy valamikor, több, mint ezer évvel ezelőtt esetleg létezhetett pogány csuvas írásbeliség, bár ritka dolog volna, de semmi sem szól ellene – hanem hogy manapság semmiféle rúnával vagy rovással írt csuvas pogányság nincs, az is hétszentség.
Ja, hogy a turistáknak mit mutogatnak? Kérem, mi meg csikósokat és gulyásokat mutogatunk, az oroszok Volga-dalokat éneklő balalajkásokat, a kínaiak agyagkatonákat, az amerikaiak meg indián kaszinókat. Az a lényeg, hogy kapjanak valamit a pénzükért: aki elhiszi, hogy a csuvas skanzenben rohamcsapatokat képeznek ki, azt is elhiszi, hogy a velencei gondolás örömében énekel, és pénz nélkül is elvinné egy körútra, merő jóindulatból (jártam Velencében: okkal utálják a turistákat, mindenki utálná őket, ha mozdulni sem lehetne tőlük).
Inkább szól ez a Cárgrád-féle hamis nóta arról, hogy az az írás, ami nem cirill, az a felekezet, ami nem keleti ortodox, az nyelv, ami nem orosz, szerintük kárhozatos és mint ilyen, tűzre való: egyszerű nacionalizmussal van dolgunk.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a krónikát, igaz, latin betűkkel és semmiképpen sem csuvas nyelven. De így sem fog tetszeni annak, akinek a Cárgrád tetszik.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!