Ukrajnában most is zajlik az orosz invázió, fordulhat ugyan a kocka a déli front megélénkülésével, de ki tudja, annak is mi lesz a vége – mindenesetre senkit sem biztatnék azzal, hogy bármelyik oldal rövidesen győzne és utána véget érnek a csaták. Hosszú, véres harcok várhatóak.
Ma is, mint minden nap, ismertetem a harctéri helyzetet az ISW napi jelentése alapján, majd hírekkel szolgálok Mariupolból (nem lesznek túl vigasztalóak), a Moszkva cirkáló legénységének túlélőiről, végül pedig nemzetközi jogi kérdésekbe keveredünk az orosz oldalon annyira várt közel-keleti zsoldosok kapcsán.
De először lássuk a harcterek híreit.
Ukrán tisztviselők hangsúlyozzák, hogy a jövő hét döntő lesz a Szeverodonyeck ellenőrzésének átvételére irányuló orosz erőfeszítések szempontjából. Hanna Malyar ukrán védelmi miniszterhelyettes arról számolt be, hogy az orosz vezetés június 26-át tűzte ki határidőként az orosz erők számára, hogy elérjék a Luhanszki Terület közigazgatási határát, ami valószínűleg fokozott erőfeszítéseket fog eredményezni Szeverodonyeck teljes ellenőrzésének átvételére és nyugat felé, a terület határa felé való elmozdulásra. A Luhanszki Regionális Állami Adminisztráció vezetője, Szerhij Hajdaj arról számolt be, hogy az orosz erők június 20-tól az ipari övezet kivételével egész Szeverodonyecket ellenőrzik, ami az első kifejezett ukrán megerősítés erre vonatkozóan. Az orosz erők valószínűleg folytatják az Azot üzem kiürítésére irányuló erőfeszítéseket, és a Szeverodonyecktől és Liszicsanszktól délre a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya elérésével zárják le a bekerítési műveleteket.
Az orosz hatóságok valószínűleg arra törekednek, hogy kihasználják az ukrán gabonaexportra vonatkozó orosz blokád következményeit, hogy a Nyugatot a szankciók enyhítésére bírják rá. Az állami tulajdonú RT propagandacsatorna vezetője, Margarita Szimonjan június 20-án kijelentette, hogy az Oroszország gabonaexport blokádja által okozott éhínség arra fogja kényszeríteni a világ többi részét, hogy feloldja a szankciókat a globális éhínség további hatásainak megfékezése érdekében. Szimonjan kijelentése különösen hangsúlyos, figyelembe véve a brit Külügyi, Nemzetközösségi és Fejlesztési Hivatal jelentését, amely szerint Ukrajna a globális búza- és árpaexport 12%-át termelte, és hogy Oroszország blokádja több mint 20 millió tonna gabonát tart a raktárakban.
A brit védelmi minisztérium június 20-án azt állította, hogy az orosz légierő következetes kudarcai jelentősen hozzájárultak Oroszország korlátozott ukrajnai sikereihez. A brit védelmi minisztérium hangsúlyozta, hogy az orosz légierő folyamatosan alulteljesített és nagyrészt kockázatkerülő volt, nem tudott légi fölényt kialakítani vagy döntő előnyt biztosítani az orosz erőknek Ukrajnában. A jelentés emellett azt állította, hogy a légierő személyi állományának kiképzési eljárásait forgatókönyvszerűen és a magas rangú tisztviselők lenyűgözésére tervezték, de nem készítik fel megfelelően a személyzetet az aktív légi harc kihívásaira.
A legfontosabb harctéri események röviden:
Ukrán források szerint a következő hét döntő lesz az orosz erők számára, hogy befejezzék Szeverodonyeck elfoglalását, és hogy csapatokat és felszerelést összpontosítanak a területre.
Ukrán források megerősítették, hogy az orosz erők ellenőrzik Szeverodonyeck egész területét, kivéve az Azot ipari övezetet, ahol jelenleg is folynak a harcok.
Az orosz források valószínűleg információs erőfeszítéseket tesznek (magyarul: okokat keresnek), hogy igazolják a lassú és sikertelen előrenyomulást Szlovjanszk felé az Izjumtól délkeletre és Limantól nyugatra.
Az orosz erők valószínűleg fokozzák az ukrán kommunikációs vonalak megszakítására irányuló műveleteket a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya mentén, hogy támogassák a Szeverodonyeck-Liszicsanszk körzetében eszkalálódó műveleteket.
Az orosz erők továbbra is arra összpontosítanak, hogy ellenálljanak a Harkiv várostól északra, az államhatár felé történő további ukrán előrenyomulásnak.
Az orosz erők folytatják a védelmi műveleteket a déli tengely mentén.
Az ukrán partizántevékenység továbbra is megnehezíti az orosz megszálló hatóságok erőfeszítéseit a megszállt területek ellenőrzésének megszilárdítására.
Ukrán források megerősítették, hogy az orosz erők ellenőrzik Szeverodonyeck egészét, kivéve az Azot vegyi üzemet, ahol június 20-án harcok folynak. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Terület közigazgatásának vezetője kijelentette, hogy az ukrán csapatok „csak az Azot üzemet ellenőrzik”, és az orosz csapatok az ipari övezeten belül harcolnak. Hajdaj továbbá megerősítette, hogy az orosz erők ellenőrzésük alá vonták Metolkine délkeleti külvárosát, de azt állította, hogy a Szeverodonyeckben maradt ukrán erők még mindig nincsenek teljesen bekerítve. Hanna Malyar ukrán védelmi miniszterhelyettes kijelentette, hogy a következő hét döntő lesz az orosz erők számára, hogy befejezzék Szeverodonyeck elfoglalását, és hogy az orosz vezetés június 26-át tűzte ki határidőként az orosz erők számára, hogy elérjék a Luhanszki Terület közigazgatási határait. Az orosz erők felszerelést halmoznak fel Toskivka körül, amely még mindig erősen támadott terület, és felszerelést vonnak Sztarobilszkba (Szeverodonyecktől mintegy 40 km-re északkeletre az oroszok által megszállt Luhanszki Területen), hogy keletről támogassák a Szeverodonyeckben folyó műveleteket. Az orosz erők valószínűleg folytatják a csapatok és felszerelések Szeverodonyeckbe irányítását, hogy a következő héten befejezzék az ipari övezet elfoglalását.
Az orosz erők az Izjumtól délkeletre és Limantól nyugatra lévő állások fenntartására összpontosítottak, de június 20-án nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást Szlovjanszk felé. A jelentések szerint sikertelen támadást hajtottak végre a Szlovjanszktól mintegy 20 kilométerre északnyugatra fekvő Bohorodicsnénél. A „Katonai krónika” című orosz Telegram csatorna azt állította, hogy a Szlovjanszk körüli ukrán állások erősen megerősítettek és „domináns magaslatokon” vannak, ami valószínűleg kísérlet arra, hogy igazolják a lassú és nagyrészt sikertelen orosz előrenyomulást Szlovjanszk felé. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy a Luhanszk környéki orosz csapatok folyamatos légicsapásokat hajtanak végre, és megpróbálják megakadályozni az ukrán erők átcsoportosítását ezen a területen. Az orosz csapatok továbbra sem valószínű, hogy előrenyomulnak Szlovjanszk felé, mivel erőforrásaikat Szeverodonyeck és a Luhanszki Terület többi része elfoglalásának befejezésére összpontosítják.
Az orosz erők folytatták az ukrán kommunikációs vonalak megszakítására irányuló erőfeszítéseket Bakhmuttól keletre, a T1302-es Bakhmut-Liszicsanszk autópálya mentén, de június 20-án nem értek el megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy orosz szabotázscsoportok Bakhmut közelében sikertelen támadást hajtottak végre Mikolajivka ellen, amely egy közvetlenül a T1302-es autópálya mentén fekvő település. A csecsen csapatok emellett folytatták az erőfeszítéseket Zolote ellenőrzésének átvételére, hogy tovább támogassák az ukrán kommunikációs vonalak megszakítására irányuló erőfeszítéseket a T1302-es autópályán. Ukrán tisztviselők kijelentették, hogy a következő hét döntő lesz a Szeverodonyeck és Liszicsanszk elleni orosz offenzíva szempontjából, és az orosz csapatok valószínűleg tovább fokozzák a tüzérségi támadásokat Bakhmut-tól keletre a T1302-es út mentén, hogy megteremtsék a feltételeket egy észak felé irányuló offenzívához, hogy támogassák az ukrán csapatok bekerítését Szeverodonyeck-Liszicsanszkban délről.
A Harkiv városától északra lévő orosz alakulatok június 20-án továbbra is arra összpontosítottak, hogy megakadályozzák a további ukrán előrenyomulást a nemzetközi határ felé. Hanna Malyar ukrán védelmi miniszterhelyettes azt állította, hogy az ukrán csapatok majdnem elérték az orosz határt Harkiv területen, és hogy az ukrán erőknek még fel kell szabadítaniuk egyes területeket Harkiv városától északra. Az ukrán ellentámadó műveletek ezen a területen valószínűleg továbbra is nyomást gyakorolnak az orosz csapatokra, hogy harcoljanak az elfoglalt határ ellenőrzéséért, és fokozzák a tüzérségi támadásokat az ukrán állások ellen Harkiv város környékén. Az orosz erők emellett tüzérségi támadásokat és sikertelen felderítést hajtottak végre Harkiv várostól délkeletre, valószínűleg válaszul az ukrán ellentámadó műveletekre Harkiv várostól délkeletre, Izjum területe felé.
Az orosz erők a védelmi műveletekre összpontosítottak, és június 20-án a déli tengely mentén lévő ukrán állásokat lőtték. Az oroszok fokozták a tüzérségi csapásokat a Mikolajiv-Herszon terület határán, valószínűleg válaszul a közelmúltbeli ukrán ellentámadásokra a határ mentén Davidiv Bridtől délre és Herszon városától északra. Ukrajna Zaporizzsjai Területi Katonai Igazgatósága közölte, hogy az orosz erők továbbra is felszerelést mozgatnak észak felé a Vasziljevka körzet felé (Zaporizzsja várostól mintegy 40 kilométerre délre), hogy megerősítsék és megvédjék a megszállt állásokat Zaporizzsja terület nyugati részén. Rodion Kudryshov, az Azov ezred parancsnoka azt állította, hogy az ukrán erők Zaporizzsjában védekező pozíciókból támadó pozíciókba vonultak át, ami összhangban van azokkal a jelentésekkel, amelyek szerint az orosz csapatok erőket és felszerelést összpontosítanak zaporizzsjai területen, hogy felkészüljenek az esetleges ukrán ellentámadásokra. Az orosz erők a jelentések szerint folyamatos ellentámadásokat folytatnak az E105-ös (más néven M18-as) autópálya mentén, amely Zaporizzsja várostól délre, Vaszilivkán keresztül halad. Az orosz erők folytatták a rakéta- és tüzérségi csapásokat Herszon, Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk, Mikolajiv és Odessza terület különböző területei ellen.
Az orosz hatóságok továbbra is küzdöttek a megszállt területek feletti ellenőrzés megszilárdításával a kitartó ukrán partizánnyomással szemben. Az Ukrán Ellenállási Központ június 20-án arról számolt be, hogy a megszállt területeken a tömeges partizántevékenység megakadályozza az orosz hatóságokat abban, hogy a közvélemény támogatását megnyerjék e területek Oroszországhoz való csatlakozásához. Az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) hasonlóképpen azt állította, hogy az orosz hatóságok Berdjanszkban az orosz útlevelekért való sorban állást szimulálják a helyi közigazgatási központokban, hogy hamis látszatot keltsenek az orosz állampolgárság iránti közakaratról. A GUR emellett arról is beszámolt, hogy a Luhanszki területen található Sztarobilszkban az orosz megszálló hatóságok kollektív gazdálkodási rendszerekbe kényszerítik az embereket, és az e rendszerekben dolgozókat az orosz állampolgárság felvételére kényszerítik.
Szóval, igazából sok nem történik, esetleg Délen megmozdul majd valami. A megszálló hatóságok eléggé összevissza cselekszenek, ha csak nincs a tevékenységük mögött valami ördögien ravasz mesterterv, azt kell mondanom róluk: semmiféle elképzelésük sincs arról, mit kezdjenek az elfoglalt településekkel. Illetve mindig mondanak valamit a céljaikról, rendszerint azt, ami az eszükbe jut, Mariupolról például azt állították, hogy „üdülővárost” fognak csinálni a korábbi iparvárosból, majd nem tettek semmit, tehát a maradék lakosságról sem gondoskodtak, a halottak eltemetéséről sem, mire fel jött a kolera, és azt mondta: „Fogd meg a söröm”, aztán munkához látott. Most persze próbálnak tenni valamit, de mivel építeni nem tudnak, sose próbálták, hát – bontanak, legyen még rosszabb a helyzet. Mint a The Insider megtudta:
„A Mariupolt megszálló orosz „hatóságok” kilakoltatják a város lakóit félig lerombolt házaikból. Az épületeket a lakók beleegyezése nélkül bontják le, cserébe szimbolikus kártérítést kapnak. Erről a „Meg tudjuk magyarázni” („We Can Explain”) című Telegram-csatorna számolt be.
Dmitrij, Mariupol egyik lakosa elmondta a kiadványnak, hogy a megszálló közigazgatás nem biztosít az embereknek ideiglenes lakhatást. „Az emberek egyszerűen nem hisznek abban, hogy a házaikat újjáépítik, azt mondják, hogy jobb, ha egy saját, romos házban élnek, mintha üres ígéretekre hallgatnának” – mondja. Dmitrij barátai és családja a megszállt romvárosban maradtak.
Elmondása szerint az orosz „hatóságok” a kártérítéssel kapcsolatos kérdésekre sem válaszolnak. Korábban a DNR honlapján megjelent egy június 13-án kelt rendelet, amely szerint az otthonaikból kilakoltatott lakosoknak négyzetméterenként 16 000 rubelt (292 dollárt) ajánlottak fel. A dokumentum jelenleg nem elérhető. Így a We Can Explain szerint egy egyszobás lakásért félmilliót, egy kétszobásért pedig közel 800 ezer (14 600 dollár) eurót lehet kapni.
A kártérítéshez a lakóknak egy speciális űrlapot kell kitölteniük. Ebben az áll, hogy a pénzt az „ukrán fegyveres erők és fegyveres alakulataik által elkövetett agresszió következtében megrongálódott” lakások lebontására adják.”
Azért durván öt és félmillió forint kártérítés egy kétszobás lakásért, amit valaki esetleg egy életen át építgetett, bizony kevés pénz, nagyon kevés. Aki most erre azt mondaná a gall Brennusszal, hogy „Vae victis”, jaj a legyőzötteknek, azt megnyugtatnám, hogy az orosz hadsereg a saját katonáival sem bánik tisztességesen. A Novaja Gazeta Europa tudta meg, hogy mi lesz a sorsa az elsüllyesztett Moszkva rakétacirkáló túlélőinek: rövidesen kihajóznak Ladny rakétafregatton, és harmincadikán már aktívan részt vezsnek a specoperacijában. Annak ellenére, hogy sorkatonák. Ez azért fontos, mert az orosz törvények értelmében a sorozott állomány részt sem vehet harci cselekményekben, csak a szerződésesek.
Mindenesetre az orosz Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója, a Moszkva elsüllyesztését túlélő sorkatonák szülei azt követelték, hogy fiaikat ne küldjék háborús övezetbe. Információik szerint tervben van, hogy a tengerészeket ismét harcba küldik, holott már a Moszkvára sem küldhették volna őket. Vagy ha igen, a Moszkva nem vehetett volna részt a harcokban.
A szevasztopoli katonai ügyészségnek, a Katonaanyák Bizottságának és az orosz emberi jogi biztosnak (speciális, saját nemzeti intézmény, semmi köze az EJEB-hez) küldött levelükben az aláírók azt állítják, hogy a sorkatonákat az ígéretekkel ellentétben még mindig nem helyezték vissza a szárazföldi állomáshelyükre. A szülők állítása szerint a katonák jelenleg a Ladny rakétafregatton tartózkodnak, amelyet még 1981-ben helyeztek üzembe. A tengerészek hozzátartozói szerint a hajó javításra szorul, és nincs harcképes állapotban.
„A katonáktól olyan információk érkeztek, hogy állítólag június 30-án ismét tengerre küldik őket a Ladny rakétafregatton, hogy részt vegyenek a különleges katonai műveletben. Kérjük, hogy folytassanak vizsgálatot a Ladny őrhajó állítólagos részvételével kapcsolatban a különleges katonai műveletben, amelynek legénysége sorkatonákat is tartalmaz”
– áll a levelükben. A Ladny fregatton jelenleg 49 sorkatona tartózkodik a Moszkva cirkálóról. Sokan közülük nem akarnak visszamenni egy háborús övezetbe.
„Gyermekeinket, sorkatonákat már először is jogtalanul kényszerítették arra, hogy részt vegyenek a különleges katonai műveletben a Moszkva cirkáló fedélzetén, és ennek következtében harci stressz érte őket. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a traumatizáló események túlélőit visszaküldjék a harctérre”
– teszik hozzá a szülők. Azt meg már én teszem hozzá, hogy nem csak elfogadhatatlan a dolog, de értelmetlen is: a Ladny egy 1981-ben épült, körülbelül négyezer tonna vízkiszorítású Krivak-osztályú rakétafregatt, maximális sebessége 32 csomó, aktív hatósugara ötezer tengeri mérföld, de esetünkben inkább az a fontos, hogy eredetileg tengeralattjáró-vadász, márpedig ukrán tengeralattjárók egészen egyszerűen nincsenek. Létezik a Krivak-osztálynak egy alosztálya, a Krivak-III, amelyen a hátsó lőtorony helyett helikopter-platform van és a KGB számára készült, csakhogy a Ladny még Krivak-I osztályú. Akkor pedig tényleg nem világos, miért kell bevetni a nem létező ukrán vízalatti egységek ellen. De bevetik.
Ha már jogi kérdéseket feszegetünk a sorkatonák harctéri bevetése kapcsán, érdekes lehet az is, ki zsoldos és ki nem? A harkivi harcokban elfogott két amerikai önkéntest ma például Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője zsoldosnak minősítette, és közölte: „Nem garantálhatjuk, hogy a Donyecki Népköztársaság nem ítéli halálra őket”. Nos, akkor viszont nem tudom mihez kezd Peszkov mester azzal a hírrel, mely szerint a DNK hatóságai engedélyezték, hogy a belügyminisztérium belső csapataiban szerződés alapján külföldi állampolgárok is szolgáljanak. Az erről szóló határozatot június 6-án írta alá az önjelölt köztársaság vezetője, Denyisz Pusilin, de a dokumentum csak most kapott médiafigyelmet.
Ily módon a külföldi állampolgárok egyéves szerződést írhatnak alá a meghosszabbítás lehetőségével. Ha a szerződés a mozgósítási időszak alatt szűnik meg, a szerződés automatikusan megújul, és a szerződés befejezéséig hatályban marad.
Márciusban Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azt mondta, hogy a Közel-Keletről mintegy 16 000 önkéntes jelezte, hogy szeretne az LNK-ba és a DNK-ba jönni, hogy részt vegyen a „felszabadító mozgalomban”.
Vlagyimir Putyin orosz elnök elrendelte, hogy segítsenek nekik eljutni „a katonai műveletek övezetébe”, azzal érvelve, hogy a nyugati országok „zsoldosokat” küldenek Ukrajnába, ami ellentétes „a nemzetközi jog minden normájával”.
Ami azt illeti, az ukrán oldalon harcoló külföldiek inkább önkéntesek, mint zsoldosok, inkább hajtja őket a meggyőződés, például ilyen a csecsenekből álló, az első vonalban harcoló Sheikh Mansur zászlóalj, akik az oroszokat megszállónak, agresszornak tekintik és ezért harcolnak ellenük ukrán földön is – ellenben arról pontos adataink vannak, hogy a Szíriában toborzott legénység zsoldért harcolna, ha nem is túl magas összegért. Mármint, ha egyáltalán eljutna a hadszíntérre, aminek ez idő szerint komoly akadályai vannak. Eddig úgy volt, hogy a Wagner PMC alkalmazottai lesznek, tehát mondhatni magánkatonák, most már ezek szerint a DNK kötne velük szerződést. De ők „önkéntesek”, ezzel szemben a valódi önkéntesek „zsoldosok”. Fura lehet az orosz világban élni, ahol minden a feje tetején áll.
Lapzártakor érkezett, egyelőre magam is csak az MTI híre alapján tudom közölni, hogy megtörtént a lehetetlen: Orbán Viktor és Zelenszkij elnök szóba állt egymással.
„Budapest, 2022. június 21., kedd (MTI) – Volodimir Zelenszkij, Ukrajna elnöke kedden felhívta Orbán Viktor miniszterelnököt; a megbeszélésen Ukrajna európai integrációjáról, a háborús menekültek befogadásáról, valamint a magyar–ukrán együttműködés egyéb területeiről volt szó – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát irányító helyettes államtitkár.
Orbán Viktor a tárgyalás során hangsúlyozta: Magyarország támogatja, hogy Ukrajna megkapja az EU-tagjelölti státuszt, és mielőbb le kell bontani a bürokratikus akadályokat Ukrajna tényleges uniós csatlakozása előtt is. A magyar miniszterelnök tájékoztatta az ukrán államfőt, hogy az e heti európai uniós csúcstalálkozón Brüsszelben ezt az álláspontot fogja képviselni.
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy Magyarország immár közel 800 ezer ukrajnai menekültet fogadott be, és készen áll a további energiaügyi együttműködésre, az ukrán gabona vasúti fuvarozására valamint még több ukrán diák fogadására is.
Volodimir Zelenszkij az ukrán nép nevében köszönetet mondott a magyar segítségért.” (MTI)
Ilyenkor szokás azt mondani, hogy korai lenne még értékelni a helyzetet, nem is teszem. Egy kérdésem azért volna mégis:
Akkor most már ki a bolond, Zelenszkij vagy Kövér László?
Esetleg még arra is kíváncsi volnék, hogyan fogja ma délután dicsérni Ukrajna elnökét az a magyar kormánysajtó, ami ma reggel még szidta, ahogy csak bírta? Vagy ez most már amnesztiába esik náluk az összes többi hasonló esettel együtt, mikor nem kötötték előre az orrukra, hogy fordul a kormány és nem fordultak időben vele?
Frissítés: a legújabb információk szerint, melyek már nem az MTI-től származnak, Zelenszkij elnök meghívta Orbán Viktort Kijevbe – most bizony itt a labda, udvariatlanság lenne visszautasítani egy ilyen személyes meghívást. De hát tudjuk, mennyire bátor, sőt, vakmerő ember a magyar kormányfő, bizonyára elmegy. Ha nem akad más, sürgős dolga az ellenkező irányban. De el fog ő menni, legfeljebb később, évek, maximum évtizedek kérdése a látogatás.
Mindegy, mára ennyi hír jutott, holnap folytatjuk.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!