Szele Tamás: A két Kígyó-sziget

Utóbbi időben majdnem minden nap azzal kell kezdenem Oroszország ukrajnai inváziójának krónikáját, hogy a harcok folynak, de nem történt sorsdöntő fordulat. Hát – ma történt.

Az orosz haderő feladta a Kígyó-szigetet, hogy miért, arra alaposan ki fogok térni, de ennek a lépésnek még világpolitikai jelentősége is van.

Ma természetesen előbb ismertetem a harctéri helyzetet az ISW napi jelentése alapján – amiből, fájdalom, még kimaradt a Kígyó-sziget esete – aztán részletezem, mit is beszélnek a kremencsuki támadásról (sok, következetlen hazugságot), elemzem a Fekete-tengeren kialakuló helyzetet, végül pedig kitérek arra, hogyan is sikerült az orosz hadseregnek elfoglalnia Nekeresdet.

De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.

Az Ukrán Ellenállási Központ június 28-án arról számolt be, hogy a Kreml megteremti annak feltételeit, hogy Herszon és Zaporizzsja területeit az 1917 előtti „Tavrija Kormányzóság” mintájára az Orosz Föderációhoz csatolja. A Tavrija (vagy Taurida) Kormányzóság az Orosz Birodalom történelmi tartománya volt. A Tavrija-forgatókönyv szerint a Herszoni Terület bal partját és a Zaporizzsjai Terület egy részét közvetlenül az Orosz Föderációhoz csatolnák, valószínűleg egyetlen egységként. Az Ukrán Ellenállási Központ szerint az orosz hatóságok ál-referendumra készülnek, hogy feltételeket szabjanak a Tavrija Kormányzóság annektálásához (szemben a proxy „népköztársaságokkal”). Az oroszok azt is megkövetelik a dél-ukrajnai ukrán állampolgároktól, hogy bankszámlát nyissanak az orosz állami tulajdonú Promsvyazbanknál. Hennagyij Lahuta, az ukrán Herszon terület közigazgatásának vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők lezárták a polgári forgalmat az északi Herszon területen, és nem engedik, hogy bárki belépjen a megszállt területre vagy elhagyja azt, ami egy további kísérlet lehet a polgári lakosság ellenőrzésére az annexiós intézkedések előkészítéseként.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a történelmi Tavria vagy Taurida Kormányzóság 1783-ban jött létre, mikor Nagy Katalin nevében Patyomkin herseg annektálta az illető országrészt (a Krímmel együtt) és ő is viselte a „Taurisz legfényesebb hercege” címet, ő is irányította a kormányzóságot, mégpedig nem túl ügyetlenül: hatalmas kedvezményekkel csábította oda a lakosságot, valóban sikerült eredményeket elérjen, amiket aztán egy pompázatos utazás keretében mutatott be a cárnőnek. Innen ered a Patyomkin-falvak legendája, ami annyiban volt igaz, hogy a herceg valóban azt mutogatta, amire büszke lehetett és oda nem vitte el a cárnőt, ahol szégyellnivaló állapotok uralkodtak, de azért a díszletekből összerakott, színészekkel benépesített, éjjelről éjjelre költöző falvak története: mese. Patyomkinnak annyi köze van a most tervezett „államhoz”, hogy egyrészt valamikor ő vezette, másrészt az lehet, hogy az ő falvai nem kulissza-települések voltak, de ez a most tervezett Tavria Kormányzóság lesz a világ legnagyobb, ország méretű Patyomkin-faluja.

Ukrán források június 29-én arra figyelmeztettek, hogy az orosz erők hamis zászlós provokációt terveznek a Zaporizzsjai Atomerőműben, hogy az ukrán hatóságokat a nukleáris létesítmények hanyag kezelésével vádolják. Az Energoatom ukrán nukleáris üzemet működtető vállalat közölte, hogy az orosz megszálló hatóságok azt tervezik, hogy oda nem tartozó tárgyakat dobnak az atomerőmű hűtőrendszerébe, hogy veszélyeztessék az erőmű hűtési rendszerét. Dmytro Orlov, Enerhodar polgármestere hozzátette, hogy az orosz csapatok elrabolták és megkínozták az atomerőmű alkalmazottait, hogy vallomást kényszerítsenek ki arról, hogy az alkalmazottak fegyvereket dobtak a hűtőrendszerekbe, hogy szabotálják az erőművet, és az ukrán hatóságokat hibáztatják, amiért nem fordítanak megfelelő figyelmet az atomerőmű irányítására. Az orosz csapatok korábban már tanúsítottak felelőtlen és veszélyes magatartást az atomerőművekben és azok környékén: március elején tüzet nyitottak a zaporizzsjai atomerőmű nukleáris létesítményeire, és radioaktív talajban ásták be magukat a csernobili Vörös Erdőben.

A legfontosabb hírek röviden:

      • Az orosz erők folytatták az offenzív műveleteket Liszicsanszkban és környékén.
      • Az orosz alakulatok csekély előnyre tettek szert Bakhmuttól keletre az E40-es autópálya mentén, és lehet, hogy közvetlen támadást készülnek előkészíteni Bakhmut ellen.
      • Az orosz csapatok folytatták a Szlovjanszk elleni támadó hadműveleteket északnyugat felől a Harkiv-Donyecki terület határa közelében.
      • Az orosz erők továbbra is folytatják a támadó műveleteket Harkiv városától északra, ami azt jelzi, hogy a Kremlnek a Donbásszon túli területi ambíciói vannak, amelyek továbbra is elvonják az emberi állományt és a felszerelést, potenciálisan az előrenyomulás kritikusabb tengelyein lévő támadóerő rovására.
      • Az oroszok tovább erősítették jelenlétüket a déli tengely mentén.

Az orosz erők június 29-én folytatták az offenzív hadműveleteket Liszicsanszkban és környékén. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz csapatok megpróbálnak előrenyomulni Liszicsanszk felé a Verhnokamjanka-Vovcso Jarivka vonalról, mintegy 5 km-re délnyugatra Liszicsanszktól. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Terület közigazgatási vezetője megjegyezte, hogy két orosz taktikai zászlóaljcsoport (BTG) folytat támadó műveleteket Liszicsanszk felé, bár ezek a BTG-k valószínűleg jelentősen alulfelszereltek és le is gyengültek a Szeverodonyeck és Liszicsanszk körüli elhúzódó konfliktus után. Az orosz erők valószínűleg magában Liszicsanszkban is előrenyomulnak, és a jelentések szerint a város délnyugati és délkeleti külvárosaiban, valamint az ipari övezet területén a zselatin- és gumigyárakban harcolnak.

A Rybar orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy az orosz erők átkeltek a Sziverszkij Donyec folyón Liszicsanszktól északnyugatra, és hídfőállást létesítettek Privilljában, ami arra utal, hogy talán megpróbálják befejezni a liszicsanszki kiszögellés északnyugati csúcsának elfoglalását. Az ukrán erők valószínűleg csökkentették vagy felhagytak a Sziverszkij Donyec folyó nyugati partjának Liszicsanszktól északra való megtartására tett erőfeszítéseikkel, mivel az orosz csapatok már délről, a nyugati part mentén nyomulnak Liszicsanszk felé. Az oroszok valószínűleg megtanulták elkerülni azokat a taktikai hibákat, amelyek lehetővé tették az ukrán tüzérség számára, hogy május 15-én megtizedelje a folyón Bilohorivkánál átkelni próbáló BTG-t. Az orosz erők folytatták a Liszicsanszk melletti T1302-es országút mentén fekvő települések elleni támadásokat Spirne, Berestove és Verhnokamjanka térségében. Az oroszok már megfosztották az ukrán erőket attól a lehetőségtől, hogy ezt az autópályát használják a liszicsanszki csapataik támogatására, amint arról az ISW korábban, június 23-án beszámolt, és most valószínűleg folytatják a műveleteket az autópálya mentén, hogy befejezzék Liszicsanszk bekerítését délről.

Az orosz erők folytatták a támadó hadműveleteket Bakhmuttól keletre, és június 29-én csekély előnyre tettek szert. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz alakulatok „részleges sikert” értek el Midna Ruda és Klinove térségében – mindkettő Bakhmuttól 15 km-re délkeletre, az E40-es Bakhmut-Szlovjanszk autópálya mentén fekszik. A Rybar orosz Telegram csatorna ezen kívül azt állította, hogy a Wagner-csoport által vezetett különítmény előrenyomul Klinove térségében, és Pokrovszkénál, Klinovétól északra harcol. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz erők egy BTG-t Bakhmut térségébe vezényeltek, ami azt jelzi, hogy az orosz erők valószínűleg a Bakhmut körüli pozícióharcokat helyezik előtérbe, és megkísérelhetik kihasználni a közelmúltban Bakhmut délkeletre történt előretöréseket, hogy közvetlenül a város felé haladjanak az E40-es autópályán.

Az orosz csapatok június 29-én folytatták a Szlovjanszktól északnyugatra, a Harkiv-Donyecki terület határa közelében zajló támadó hadműveleteket. Az ukrán vezérkar szerint az orosz erők Bohorodicsnye és Krasznopillja körül harcolnak, valószínűleg azért, hogy délkeletre, az E40-es autópálya mentén Szlovjanszk felé nyomuljanak. Az ukrán vezérkar emellett megjegyezte, hogy az oroszok lőtték Mikilske települést – egy Szlovjanszktól 15 km-re északnyugatra fekvő falut, amelyet az E40-es autópályától egy jellegzetes tározóhálózat választ el, ez az E40-essel párhuzamosan fut Dolina és Szlovjanszk között. Az orosz tüzérség valószínűleg azért lőtta Mikilske települést, hogy kiegészítsék a Dovhenkétől délre (amely szintén ettől a víztározótól nyugatra fekszik) folytatott támadó műveleteket, hogy előkészítsék a Szlovjanszk felé irányuló támadó műveletet a víztározóktól nyugatra lévő úthálózatról, az E40-es autópálya leküzdésére irányuló meglévő erőfeszítéseken felül. Az orosz erők ezen felül Majakit és Tetyanivkát is lőtték, hogy megteremtsék a feltételeket a Limantól nyugatra fekvő Szlovjanszk elleni előrenyomuláshoz.

A Harkiv körüli folyamatos orosz támadó hadműveletek Oroszország korlátozott támadó harci képességeit rendkívül korlátozott nyereségre váltják. Az orosz támadó harci erőnek az ukrajnai másodlagos hadszínterekre való átirányítása felgyorsíthatja a donbászi orosz támadó műveletek kulminációját. Az orosz alakulatok június 29-én folytatták a Harkiv várostól északra fekvő települések ellenőrzésének visszaszerzésére irányuló támadó műveleteket, ami azt jelzi, hogy a Kremlnek még mindig vannak területi ambíciói a Donbásszon túl is. Az orosz csapatok támadást intéztek a Harkiv városától közvetlenül északra, mintegy 15 km-re fekvő Dementiivka ellen. A Rybar orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy a támadás sikeres volt, de Oleg Synegubov, a Harkivi terület közigazgatási vezetője azt állította, hogy az ukrán erők visszaverték a támadást. Bár az ISW nem tudja függetlenül megerősíteni Dementiivka ellenőrzésének státuszát, a Harkiv várostól északra fekvő egyes települések ellenőrzése a frontvonal mentén valószínűleg erősen vitatott. Az orosz erők emellett harcoltak Veliki Prokhodi, Cupivka, Pitomnyik és Ruszka Lozova ellenőrzéséért, és lőtték Harkiv várost és a környező településeket. Az ilyen, Harkiv várostól északra fekvő települések ellenőrzéséért folytatott folyamatos harcok arra utalnak, hogy miközben a Kreml azt állítja, hogy a Donbássz elfoglalását tekinti prioritásnak, a Donyecki és Luhanszki Területen kívüli ukrán területek feletti ellenőrzés visszaszerzésére is törekszik.

Az oroszok továbbra is a védelmi műveletekre összpontosítottak, és június 29-én intézkedéseket tettek a déli tengely mentén lévő csoportosulásuk megerősítésére. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők egy taktikai zászlóaljcsoportot (BTG) telepítettek Kryvyi Rih irányába, valószínűleg azért, hogy támogassák a Herszon-Dnyipropetrovszki terület határához közeli, Viszokopillja és Potomkine térségében zajló műveleteket. Az orosz csapatok támadásokat hajtottak végre a Zaporizzsja-Donyecki terület határa közelében, Vuhledar közelében, és a jelentések szerint ellenőrzésük alá vonták a nyugati Donyecki területen lévő Sevcsenkót. Az oroszok tüzérségi és rakétacsapásokat mértek ukrán állások és polgári infrastruktúra ellen Zaporizzsja megye északkeleti részén, a Huljajpole-Orikhiv vonal közelében. Az orosz erők rakétacsapásokat mértek Dnyipropetrovszk, Odessza és Mikolajiv megye különböző területei ellen is. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz hadsereg egy további S–300VM ballisztikus rakétaelhárító üteget telepített Mikolajiv megye területére.


Az orosz megszálló hatóságok folytatták a feltételek megteremtését, hogy előkészítsék az Ukrajna megszállt területeinek az Orosz Föderációhoz való csatolásáról szóló népszavazást. Az oroszok által kinevezett Kiril Sztremouszov, a herszoni megszálló adminisztráció helyettes vezetője június 29-én kijelentette, hogy adminisztrációja népszavazást készít elő Herszon Terület Oroszországhoz való csatlakozásáról. Több ukrán forrás arról számolt be, hogy az ilyen népszavazások előkészítése érdekében az orosz hatóságok fokozzák a megszállt területeken élő ukrán állampolgárok személyes adatainak összegyűjtésére irányuló erőfeszítéseket.

Idáig a harctéri hírek, mint láthatjuk, ezekbe még nem került be a Kígyó-sziget elhagyása, amiről később ejtek szót, de lefogadom, hogy holnap majd arról szól a jelentés fele. Viszont mielőtt a lényegre térnék, meg kell említenem, hogy a civilek elleni kremencsuki orosz rakétatámadás elkenése a legfelsőbb szintre is lejutott: már maga Vlagyimir Putyin is hazudozott róla egyet, mikor Ashabadban tegnap a sajtó munkatársai rákérdeztek az esetre:

Senki sem szokott csak úgy „a mezőn” lövöldözni. Ez általában felderítési célpontok alapján történik. Biztos vagyok benne, hogy ebben az esetben is így volt. Nos, a felszereléseket, különösen a Nyugat által szállítottakat, mindenféle hangárokban, piacokon, gyárakban, műhelyekben rejtegetik, ahol a felszereléseket javítják, vagy ott helyezik üzembe, miután szétszerelve megkapták őket. Az orosz hadsereg nem csap le civil objektumokra.”





Fogalmazhatott volna úgy is, és közelebb jár vele az igazsághoz, hogy „ha valamire lecsap az orosz hadsereg, az onnantól kezdve automatikusan nem civil objektum”, de ezt szépen fogja keretezni később a csodás orosz sikerek elemzése. Egyelőre nagyobb a baj Moszkvában, ugyanis Alekszandr Lukasevics, Oroszország EBESZ-megbízottja nem figyelte a híreket, és a TASZSZ szerint valami egészen furcsát sikerült nyilatkoznia a Rosszija–24 tévécsatornának:

Ez egy megrendezett incidens volt, amelyet természetesen a nemzetközi események előestéjén rendeztek azzal a céllal, hogy rávegyék a Nyugatot, hogy közös választ adjon, és ami még fontosabb, több fegyvert.”

Értem, azt mondja, amit először mondott a Kreml sajtója, miszerint az ukránok lőtték saját magukat. De akkor mire véljem a következő mondatát?

Ez jól látszik azon a videón is, amelyet egy hírhedt úriember (az ukrán külügyminiszter tanácsadója, Anton Gerascsenko) posztolt, és amelyen üvegpalackokkal teli polcok láthatók – mind épségben.”

Ha a palackok épségben maradtak, akkor viszont nincs mese, nem lehetett semmiféle robbanás ezek szerint. De akkor miről beszélt előbb a védelmi minisztérium, aztán Putyin, akik úgy tudják, hogy igenis volt robbanás, de az orosz hadsereg semmisített meg egy ukrán katonai célpontot? Mintha mostanság arrafelé nem dúlna a logika…

Nagyon nehéz vitatkozni a kemény tényekkel, különösen azokkal, amelyeket a védelmi minisztériumunk rögzített különböző szögekből. Világossá tettük, hogy csak azokat a célpontokat támadtuk, amelyek veszélyt jelentenek a különleges katonai műveletet végrehajtó katonáinkra, illetve a polgári lakosságot veszélyeztető létesítményekre. Természetesen senki sem támad civil infrastruktúrát.”

Akkor mégis, illetve mégsem… na jó, ha ez most Hacsek és Sajó-jelent volna, ilyenkor hangzana el a bűvös lezáró mondat: „Mars ki!” Én sem próbálom tovább megérteni, mire gondolnak ezek az emberek, mit akarnak elmondani, hiszen a jelek szerint ők sem tudják. Térjünk át inkább a Kígyó-sziget esetére.


Az se lesz sokkal különb ennél, ugyanis a mai nap egyik legfontosabb megfigyelése az, hogy legalább két Kígyó-sziget kell legyen. Ugyanazon a helyen. Az egyiket az éjjel visszafoglalták az ukránok és kiverték róla az oroszokat, akik véres fejjel elmenekültek, a másikat maguktól hagyták el az orosz alakulatok, merő jószívűségből, „a jóindulat jeleként”. Nem viccelek, így írja a TASZSZ (ezt most szó szerint kell idézni, mert fontos).

MOSZKVA, június 30. /TASZSZ/. Az orosz hadsereg kivonta helyőrségét a Kígyó-szigetről, ezzel jelezve a világ közösségének, hogy Oroszország nem akadályozza az ENSZ azon erőfeszítéseit, hogy humanitárius folyosót hozzon létre az Ukrajnából származó mezőgazdasági termékek exportjára – közölte csütörtökön Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője.

Ez a döntés megakadályozza Kijevet abban, hogy a közelgő élelmiszerválságra vonatkozó célozgatásoknak engedjen, vagy azzal érveljen, hogy a Fekete-tenger északnyugati részének Oroszország általi teljes ellenőrzése miatt lehetetlen a gabonaexport” – tette hozzá.

A labda most Kijev térfelén van. Ukrajna a mai napig semmit sem tett annak érdekében, hogy megtisztítsa a partjai közelében lévő Fekete-tengert, beleértve a tengeri kikötők területeit is, a tengeri aknáktól” – mondta Konasenkov.”

Ehhez képest mit ír a Kreml-pártisággal nehezen vádolható Moscow Times?

A kivonulás az ukrán erők azon állításait követi, hogy egy éjszakai támadás az orosz katonákat visszavonulásra kényszerítette az erősen vitatott területről.

KABOOM! Már nincsenek orosz csapatok a Kígyószigeten. Fegyveres erőink nagyszerű munkát végeztek” – írta csütörtökön Twitter-bejegyzésben Andrij Jermak, az ukrán elnöki hivatal vezetője.

Csütörtökön kora reggel nem hitelesített képek fekete füstoszlopokat mutattak, amelyek a Duna-deltától keletre fekvő szigetről emelkedtek fel.”





Igen, pár napja Natalja Humeniuk, az ukrán Déli Körzeti Parancsnokság szóvivője célozgatott is arra, hogy „A hadművelet folyamatban van, és azt hiszem, hogy nagyon hamarosan bemutatjuk az eredményt” – sikerült, ezek szerint visszafoglalták a szigetet.

Azonban hogyan foglalhatták vissza, ha a Cárgrád TV szerint az tegnapelőtt még olyan bevehetetlen volt, hogy hozzá képest Fort Knox egy ócska tyúkól?

Andrej Gurulev, az Állami Duma képviselője mesélte el ezt a hihetetlen történetet a Telegram-csatornáján. A történet főszereplője Mihail Jasznyikov vezérőrnagy, a flotta logisztikai parancsnokhelyettese, akinek bátorsága hozzájárult ahhoz, hogy a Kígyószigetet a levegőből fedezzék, és a területet sebezhetetlenné tették az ellenség számára. Gurulev felidézte, hogy májusban az ellenség eltalálta és megsemmisítette a Tor-M SAM-rendszerünket, ami enyhe légi előnyt jelentett az ukránok számára, de még ez sem segített. Az oroszok hősies erőfeszítések árán visszaverték az ukrán partraszálló erők támadási és partraszállási kísérletét. A Tor-M2 SAM-rendszer szigetre szállítására tett kísérlet egy partraszálló hajó segítségével kudarcba fulladt – az ellenség a Kígyó-sziget megközelítése közben megsemmisítette a hajót.

Nyilvánvaló volt, hogy a sziget feletti égbolt védelmére alkalmas új légvédelmi rakétarendszerek szállítása az első számú kérdés. És egy önjáró úszódarut használtak még a Pancir-SZ SAM-rendszerek partraszálló hajókra való felrakására is. A probléma azonban magában a szállításban merült fel – a hajó civil legénysége kategorikusan elutasította, hogy tengerre szálljon. Az egyik darukezelőt személyesen Mihail Jasznyikov vezérőrnagy győzte meg. Amikor azonban megérkeztek a helyszínre, és felpakolták a Pancir-SZ-t a hajóra, fennállt a borulás veszélye – a SAMG túl nehéz volt a hajóhoz képest. A Pancir-SZ-t csak úgy lehetett a szigetre juttatni, ha magát a darut használták. A tizenkét tagú civil személyzetből kilencen nem voltak hajlandóak elmenni, köztük az a darukezelő sem, aki korábban beleegyezett, hogy segít.

A tábornok mindössze egy óra (!) alatt elsajátította a daru működtetésének alapjait, és elindult a Kígyó-szigetre. A sziget megközelítésekor légvédelmi rakétakomplexumok fedezték, amelyeket ellátóhajókra telepítettek. A Pancir-SZ kirakodása közben az ukrán hadsereg egy Tochka-U-val támadta a szigetet. Nem sikerült – a rakéta a szigetnek abba a részébe csapódott, amely messze volt a SAM-rendszer kirakodóhelyétől. És 20 perccel ezután a tábornok kirakta a Pancir-SZ-t. Újabb 20 perccel később a komplexumot harci szolgálatba helyezték. Épp időben.”





Én eddig azt hittem, Tolsztoj a legnagyobb orosz mesemondó, de most már tudom, hogy Gurulev képviselő az, vagy esetleg Jasznyikov vezérőrnagy, aki biztos kézzel vezette át a viharos tengeren, az ellenséges tűz közepette az úszódarut, majd foga közé kapván a Pancir-SZ-t partra ugrott és üstöllést be is üzemelte. Nincs kétség: a sziget bevehetetlen volt.

Csak valahogy mégis bevették, ki érti ezt? Tényleg az az egyetlen megoldás, hogy két sziget van, az egyik orosz, a másik ukrán kézen.

Hogy legyünk kicsit komolyabbak, ez a kivonulás győzelem ugyan, de rejthet csapdát is. Konasenkov eléggé alaposan utalt rá, hogy most már Kijeven a sor, indítsa el a gabonaszállítmányokat a kikötők aknamentesítése után, mert éhes a világ, azt meg máshonnan (a Moscow Times-ból) tudni, hogy Moszkva már el is indította az első hajórakomány ukrán gabonát Berdjanszk kikötőjéből. Moszkva ezt eddig is megtehette volna, csak Kijev nem, hiszen a hajók egyáltalán nem voltak biztonságban. A Kreml most arra játszik, hogy

      1. Ukrajnának egyáltalán nincs elszállítható gabonája (ennek érdekében az orosz alakulatok elég sokat tettek), és ha nem látja el a vevőket a szerződések szerint, a világ elfordul tőlük, megvonja a támogatását.
      2. Ha és amennyiben mégis van Ukrajnának elég gabonája, és megkezdi a szállításokat, azokkal a hajókkal még mindig történhet valami, legfeljebb nem a Kígyó-sziget körzetében, hanem kicsit beljebb, majd azt lehet mondani, hogy horgonyáról elszabadult ukrán aknára futottak, ha orosz torpedó az ukrán akna, akkor is.
      3. Ukrajnának van gabonája, de nem elegendő, így kevesebbet is szállít majd, de az országban is kitör az éhezés.

Mindenesetre annyit tudunk, hogy valamennyi gabona van Ukrajnában, azt nem tudni pontosan, mennyi, és mennyit égettek el a silókban a rakétatámadások, raboltak el az orosz csapatok. De téved, aki azt gondolja, hogy az oroszok ilyen agyafúrt logika mentén gondolkodva adták fel a szigetet: ehhez egy Szun-ce kellett volna és olyan okos emberük nekik nincs. Őket onnan egyszerűen kiverték, csak most, szokás szerint megpróbálják kihasználni a vereséget is valahogy. Remélem, nem sikerül nekik.


Pedig hát az orosz fegyverek legyőzhetetlenek. Sőt, csodákra képesek, ahogyan azt a Proekt Media munkatársai bebizonyították. Egyszerűen összesítették Konasenkov védelmi minisztériumi szóvivő eddigi jelentéseit, és igen érdekes eredményre jutottak.

A mellébeszélés már a háború első napján elkezdődött, mikor Konasenkov bejelentette, hogy:

Az orosz fegyveres erők csapásai következtében Ukrajna katonai infrastruktúrájának 74 földi létesítménye vált működésképtelenné.”

Aztán részletezte, miszerint a létesítmények listáján 11 repülőtér, négy Bayraktar drón, 18 radarállomás, három irányítóállás, egy haditengerészeti bázis és egy helikopter szerepelt. Egyrészt nem tudom, mióta földi létesítmény a Bayraktar drón, másrészt nem értem, miért 74 a 37? Számoljuk meg: 11 + 4 + 18 + 3 + 1 = 37. Ez pont feleannyi.

Ami így kezdődött, még radikálisabban folytatódott. Az összesítésből kiderül, hogy huszonöt települést kétszer foglaltak el az orosz erők, de egyesek még rosszabbul jártak: Konasenkov négyszer jelentette be Kreminna és háromszor Borovenka, Taramcsuk és Novomajorszka elfoglalását. Az április 17-i győzelmi jelentésben sikerült elfoglalni a Pavlovgradi Régiót is teljesen, amivel csak az a baj, hogy ilyen régió nincs és soha nem is volt. Pavlovgrad város létezik, de az sem Harkiv körül, ahogy Konasenkov mondta, hanem Dnyipropetrovszk megyében. Március hatodikán elfoglalták Zakablukhovka falut – természetesen hősies harcok árán – azonban Zakablukhovka, mint falu egyáltalán nem létezik, van viszont Zakablukhovka tanya, mely a katonai térképek szerint az 1980-as évek óta lakatlan. Kemény harcok lehettek arra.


Az orosz védelmi minisztérium 84 Bayraktar megsemmisítéséről számolt be a háború során, ami körülbelül két tucattal több, mint az Ukrajnában lévő drónok hivatalosan ismert száma. Az állítólagosan megsemmisített páncélozott járművek száma (3800) nem csak a háború elején mértnél (orosz számítások szerint 2416), hanem a konfliktus során az érkező esetleges nyugati szállításokat is figyelembe véve (kb. 700) becsülhetőnél is sokkal több. Február 24-én a szóvivő sikerült elveszítsen három páncélost nap közben, ugyanis reggel 314 megsemmisítéséről számolt be a hadművelet kezdete óta, este pedig már csak 311-ről.

Aztán ott van a rejtélyes kifejezés, amit az orosz védelmi minisztériumon kívül senki sem ért, az ukrán csapatok „ember- és felszerelésgyűjtő, felvonulási területei, létesítményei”, amikből az „erődítményekkel” együtt a háború első száz napja alatt Oroszország 39 ezer megsemmisítéséről számolt be. Ez szó szerint akármi lehet, ahol emberek vannak, igen, a kis zöld házacska is nevezhető így, ami a kert végében áll. Ha ehhez azt vesszük, hogy orosz állítások szerint 40 ezer ukrán katonával végeztek, azt kapjuk, hogy egy „létesítményre” átlagosan egy elesett katona jut.

Az elesett oroszok ukránok által becsült mennyisége sincs köszönő viszonyban a valósággal, de az orosz nagyotmondás… hej, a legnagyobb a világon! Ha valamiben, ebben tényleg verhetetlenek az orosz fegyveres erők.

Utána se számolnak annak, amit mondanak, a térképet sem veszik elő.

Minek? Hit kérdése minden, ha hisz nekik a sajtó, onnantól bármit mondtak, az úgy is lesz. Legfeljebb a fejekben, nem a valóságban.

Ennyi hír jutott mára, holnap folytatom.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!