Ukrajna orosz inváziójának százharmincegyedik napját írjuk, a frontok mozgásban vannak, az események zajlanak, a hegyek vajúdnak, aztán hol egeret szülnek, hol elefántot. Micsoda képzavar – mi egyebet szülhetne egy hegy, mint másik hegyet? Bár ebben a háborúban minden lehetséges.
Az is, hogy rémhírek kezdenek el terjedni vele kapcsolatban Magyarországon, tehát ma az ISW napi jelentésének ismertetése után először egy ilyent cáfolok, mert már a huszadik ismerősöm keres meg rémülten és kérdi, mennyire igaz, hogy Fehéroroszország hadat üzent Ukrajnának? Egészen pontosan semennyire, de erről majd részletesebben is szót ejtek. Ezen kívül bemutatom, hogy látják a karakalpak helyzetet Moszkvában – nagyon nem úgy, mint a karakalpakok, de hát kik ők, hogy szavuk legyen a saját ügyeikben? – végül pedig a moszkvai amerikai követség címének változása körül kialakuló csörte kerül terítékre, kezd igazi, kozákos jelleget ölteni az adok-kapok a követség és az orosz hatóságok között.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Az orosz erők valószínűleg biztosították a Luhanszki Terület határát, bár Liszicsanszkban és környékén továbbra is maradhatnak ukrán ellenállási zónák. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter július 3-án bejelentette, hogy az orosz hadsereg július 3-án elfoglalta Luhanszk teljes területét, miután megszállta Liszicsanszkot és a Luhanszki Terület közigazgatási határán lévő településeket. Az ukrán vezérkar azt is bejelentette, hogy az ukrán csapatok kivonultak Liszicsanszkból, hogy elkerüljék a személyi veszteségeket. Az orosz egységek július 3-án valószínűleg nem tisztították meg teljesen Liszicsanszkot és Luhanszk területét, Sojgu bejelentése ellenére. Az orosz védelmi minisztérium közölte, hogy az orosz erők még mindig harcolnak Liszicsanszk belterületén a még megmaradt bekerített ukrán erők legyőzéséért, de az ukrán kivonulás azt jelenti, hogy az orosz csapatok szinte biztosan viszonylag gyorsan befejezik a tisztítási műveleteket.
Az orosz erők legközelebb valószínűleg Sziverszk felé fognak előrenyomulni, bár helyette vagy ezzel egy időben jelentősebb támadást indíthatnak Bakhmut vagy Szlovjanszk ellen is. Az ukrán erők valószínűleg folytatni fogják harci visszavonulásukat az E40-es autópálya felé, amely Szlovjanszkból Bakhmuton keresztül Debalceve felé vezet. Nem világos, hogy Sziverszk körül jelenleg a védekezést választják-e.
A jelentések szerint két nagyon magas rangú orosz parancsnok felel a Liszicsanszk körüli taktikai tevékenységekért. A Központi Katonai Körzet parancsnoka, Alekszandr Lapin vezérezredes és az Orosz Légierő hadseregparancsnoka, Szergej Szuvorikin tábornok (aki egyben Oroszország „déli” csapatcsoportjának parancsnoka is Ukrajnában) felelős Liszicsanszk, illetve a tőle nyugatra fekvő terület biztosításáért. Két ilyen magas rangú tiszt bevonása ugyanabba a vállalkozásba a front egy kis részén figyelemre méltó, és valószínűleg azt jelzi, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök milyen jelentőséget tulajdonít Liszicsanszk és a Luhanszki Területbiztosításának, valamint azt, hogy nem bízza a feladat elvégzését a fiatalabb tisztekre.
Az ukrán haderő valószínűleg az Egyesült Államok által biztosított HIMARS rakétatüzérségi rendszereket használt, hogy július 3-án csapást mérjen egy orosz lőszerraktárra a melitopoli repülőtéren. Ivan Fedorov, Melitopol polgármestere arról számolt be, hogy az ukrán erők két csapást mértek a négy melitopoli orosz lőszerraktár egyikére. A Rybar orosz Telegram-csatorna felvételeket tett közzé egy nagy füstfelhőről a város felett, és Jevhen Balytskyi, az oroszok által kinevezett melitopoli kormányzó hamisan állította, hogy az ukránok lakóházakat akartak eltalálni, de ehelyett a repülőtér körüli területeket találták el.
A Kreml valószínűleg arra törekszik, hogy kiterjessze az orosz állami ellenőrzést az orosz katonai-ipari bázist támogató orosz magáncégek felett. Az ukrán katonai hírszerzési igazgatóság (GUR) július 3-án arról számolt be, hogy az orosz kormány képtelen fizetni az ukrajnai háborút támogató orosz cégeknek, ami rontja Oroszország képességét a sérült járművek javítására. A GUR megtudta, hogy az orosz katonai járműjavító központok igazgatói nem fogadnak el új orosz felszereléseket javításra, mert az orosz hadsereg nem fizette ki ezeket a központokat a korábbi munkákért. A közelmúltban javasolt orosz törvényjavaslat arra utal, hogy a Kreml vezetése osztja a GUR értékelését. Az orosz törvényhozók az orosz Állami Dumában június 30-án nyújtottak be egy törvényjavaslatot, amely felhatalmazná a Kremlt arra, hogy „különleges intézkedéseket vezessen be a gazdasági szférában”, amelyek lehetővé teszik az orosz kormány számára, hogy orosz magánvállalkozásokat kényszerítsen arra, hogy orosz katonai műveletekhez szállítsanak ellátmányt.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz hadsereg július 3-án elfoglalta a Liszicsanszk és a Luhanszki Terület közigazgatási határai között fennmaradt területet.
- Az orosz csapatok támadásokat indítottak Bakhmuttól északkeletre és Szlovjanszktól északra, de újabb területi nyereséget nem szereztek.
- Az orosz haderő kiterjedt tüzérségi támadásokat hajtott végre a déli tengely nyugati részén, valószínűleg azért, hogy megzavarja az ukrán ellentámadásokat.
- A Kreml továbbra is feltételeket szabott a közvetítő köztársaságok esetleges orosz annexiójához.
- Ukrán partizánok állítólag július 2-án Melitopol közelében kisiklattak egy lőszert szállító orosz páncélvonatot.
-
Az orosz erők július 3-án elfoglalták a Luhanszki Terület közigazgatási határait, miután az ukránok kivonultak Liszicsanszkból és a környékbeli településekről. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azt állította, hogy az orosz erők július 2-án elfoglalták Liszicsanszk, Bilohorivka, Novodruzsenszk és Malorjazanceve településeket, és elfoglalták a Liszicsanszk körül a Luhanszki Terület határa mentén fennmaradt kiszögellést. Az orosz védelmi minisztérium hozzátette, hogy az orosz erők július 3-án még mindig harcolnak a bekerített ukrán csapatokkal Liszicsanszk belterületén. Az ukrán vezérkar megerősítette, hogy az ukrán erők szándékosan kivonultak Liszicsanszkból, a felszerelés hiányára és az emberveszteség miatti aggodalomra hivatkozva. A geolokációs felvételek szerint az orosz erők július 3-án zavartalanul sétálgattak Bilohorivka körül, ami tovább sugallja, hogy az ukrán erők kivonultak a Luhanszki Terület határán lévő településekről, közvetlenül Liszicsanszktól nyugatra. Az ukrán vezérkar azt is megerősítette, hogy az orosz erők elfoglalták Zolotarivkát és biztosítják az állásaikat Verhokamjanka körül (mindkettő Bilohorivkától délre fekszik). Az ukrán vezérkar is megerősítette, hogy az orosz erők elfoglalták Zolotarivkát és biztosítják az állásaikat Verhokamjanka körül.
Az orosz erők támadásokat indítottak Bakhmut északkeleti részén, hogy elfoglalják a Luhanszki Terület közigazgatási határai mentén fennmaradt településeket. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők sikertelen támadásokat indítottak Nirokovéból Beresztove felé, ami arra utal, hogy az orosz egységek ellenőrzésük alá vonták a Luhanszki terület határán lévő Nirokovét. Az orosz csapatok állítólag felderítő hadműveleteket hajtottak végre a Vasziljevka-Beresztove irányban is, és sikertelen támadó hadműveleteket kíséreltek meg Mikolajivkától és Vovcsojarivkától nyugatra. A Rybar orosz Telegram-csatorna olyan felvételeket tett közzé, amelyeket állítólag a Wagner-csoport egységei rögzítettek Klinovéban (kb. 12 km-re délkeletre Bakhmuttól), és amelyek arra utalnak, hogy az orosz erők megpróbálják biztosítani az E40-es Szlovjanszk-Bakhmut autópálya mentén lévő állásokat, bár az ISW nem tudja ellenőrizni a felvételeket.
Az orosz hadsereg július 3-án megtámadta a Szlovjanszktól északra fekvő településeket, de nem szerzett újabb területi előnyöket. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az ukrán erők visszaverték az orosz támadásokat Mazanivka közelében és a Paszivka felől (az E40-es úttól északkeletre) Dolinánál. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz csapatok nem részletezett elektronikus hadviselési rendszereket használnak a Szlovjanszktól északra fekvő területeken. Borisz Rozsin oroszbarát katonai szakértő azt állította, hogy az orosz haderő pozícióharcokat vív az Izjumtól délnyugatra fekvő Velika Komisuvakha és Kurlka térségében is, ami arra utal, hogy az orosz egységek megpróbálják visszaverni az ukrán ellentámadásokat a térségben, bár az ISW nem tudja ellenőrizni ezt az állítást. Vádim Ljah szlovjanszki polgármester és orosz források szerint az orosz csapatok erősen lövik Szlovjanszkot.
Az orosz erők megpróbálják javítani taktikai pozícióikat Avdijivka környékén, és továbbra is lövik és légicsapásokat mérnek ukrán állásokra a térségben. Rozsin azt állította, hogy az orosz csapatok az N20 Avdijivka-Konsztantyinivka autópálya közelében harcolnak, és az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz hadsereg megpróbálja javítani taktikai pozícióit Szpartak környékén.
Az orosz hadsereg július 3-án nem ért el területi nyereséget Harkiv városától északnyugatra. Ukrán források arról számoltak be, hogy az ukrán erők visszavertek egy orosz támadást Prudjanka ellen a T2117-es autópálya mentén, és hogy az orosz csapatok Harkiv várostól északnyugatra egyébként jelenlegi pozícióik fenntartására összpontosítottak. Az orosz egységek folytatták Harkiv város és a környező települések polgári és katonai infrastruktúra-létesítményeinek támadását, különösen a Harkiv városba vezető E105-ös és T2117-es autópályák mentén.
Az orosz csapatok továbbra is védelmi intézkedéseket hoznak a déli tengely mentén, valószínűleg az ukrán ellentámadások visszaverése érdekében. Az ukrán vezérkar július 3-án jelentette, hogy az orosz erők „szisztematikus” hagyományos- és rakétatüzérségi csapásokat hajtottak végre, hogy megakadályozzák az ukrán egységek előrenyomulását. A NASA Fire Information for Resource Management System (FIRMS) távérzékelt adatai július 3-án szokatlanul sok tüzet mutattak a Mikolajiv-Khersoni terület frontvonala mentén, nevezetesen Sznihurivka, Zasillia, Kopani – Zelenyi Hai és Tavriiske közelében, ami alátámasztja az ukrán vezérkar jelentését. Ezek a helyszínek egy esetleges ukrán ellentámadás plauzibilis bázisai. Az ukrán Operatív Parancsnokság Dél július 2-án jelentette, hogy az ukrán csapatok visszavertek egy orosz felderítési kísérletet Ivanivka irányában az északnyugati Herszon területen. Az Odesszai Területi Katonai Adminisztráció szóvivője, Szerhij Bratcsuk szintén megjegyezte, hogy az orosz erők megkezdték a katonai felszerelések felhalmozását Herszon város belvárosában és Verhnij Rogacsikban (keleti Herszon terület).
Az ukrán légierő a jelentések szerint július 2-án még mindig aktív volt Herszon területén. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság jelentette, hogy ukrán merev- és forgószárnyas repülőgépek öt csapást mértek orosz lőszerraktárakra és erőkoncentrációkra, és két orosz lőszerraktár megsemmisítését jelentették be Csornobajivkában és Sznihurivkában. Az orosz erők július 2-3-án folytatták a rakétacsapásokat Herszon és Mikolajiv területeken.
A Kreml július 3-án folytatta a szakadár köztársaságok esetleges orosz annexiója feltételeinek meghatározását. A Donyecki Népköztársaság (DNK) vezetője, Denisz Pusilin bejelentette, hogy az Egységes Oroszország Párt főtitkára, Andrey Turchak és a párt képviselői jogi segélyközpontot hoztak létre Donyeck városában. Pusilin megjegyezte, hogy a jogi segélyközpont segítséget nyújt majd a DNK lakosainak az oktatásban, a jogi dokumentumok elkészítésében és a szociális ellátásokhoz való regisztrációban. Pusilin és Turcsak orosz útleveleket is osztogatott a DNK lakosainak. A Kreml valószínűleg megpróbálja integrálni a proxy jogi és kormányzati struktúrákat az orosz keretek közé.
Az ukrán partizánok állítólag július 2-án ksiklattak Melitopol közelében egy lőszert szállító orosz páncélvonatot. A Kreml által támogatott RIA Novosztyi elismerte, hogy a vonat Jakimivka környékén kisiklott, de azt állította, hogy az incidens baleset volt- Az ukrán partizánok korábban április végén és május közepén is megtámadtak orosz páncélvonatokat és mozdonyokat Melitopolban.
Eddig a harctéri hírek, azt már maga Zelenszkij elnök is elismerte, hogy Luhanszk oda van, bár jelezte, a meccs még nincs végleg lejátszva:
„Megkíméljük katonáink életét. Újjáépítjük a falakat, visszaszerezzük a földet, de mindenekelőtt az embereket kell megvédeni. És ha hadseregünk parancsnoksága embereket visz el a front bizonyos pontjairól, ahol az ellenségnek a legnagyobb tűzelőnye van, különösen Liszicsanszkban, az csak egyet jelent: mi a taktikánknak és a modern fegyverekkel való fokozott ellátottságunknak köszönhetően visszatérünk.”
Donyeckben nem lesz könnyű dolguk az oroszoknak, Herszonban főleg nem, szóval ez a háború még sokáig tarthat, de mi a helyzet Belarusszal? Igazából nem sok, háború és béke között ingadozik, bár a belépése tényleg csak attól függ, milyen parancsot ad Putyin Lukasenkának és mennyire szigorúan teszi: ezért volt különösen veszélyes az az írás, ami tegnap végigsöpört a magyar nyelvű közösségi oldalakon
„Rendkívüli: Fehéroroszország és Ukrajna között kitört a háború”
címmel. Akkor először is szögezzük le: nem tört ki semmi. Háború főleg nem. Az írás egy állítólagos Lukasenka-beszédet idéz, ami a fehérorosz nemzeti ünnep alkalmából hangzott volna el, és meg kell hagyni, Lukasenka elnök tényleg mondott ebből az alkalomból rögtön két beszédet is, az egyiket a második világháború hőseinek emlékművénél, melyben főleg az akkori eseményekről volt szó, és egy másikat, amiben a BelTA fehérorosz hírügynökség szerint leszögezi:
„MINSZK, július 2. (BelTA) – Fehéroroszország nem fog háborúzni Ukrajnával, nincs szükségünk erre a háborúra – jelentette ki Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök július 2-án Minszkben, a függetlenség napja alkalmából tartott találkozón – tudta meg a BelTA.
„Még mindig megpróbálnak belerángatni minket az ukrajnai háborúba. A cél az, hogy egy csapásra megszabaduljanak Oroszországtól és Fehéroroszországtól is. Ukrajnában állítólag attól tartanak, hogy a fehérorosz csapatok az északi határon keresztül betörhetnek hozzájuk. Ne higgyenek nekik! Boldogok lennének (ezt biztosan tudom), ha mi mennénk oda. Azért akarják, mert parancsot kapnak kívülről, és nem érdekli őket a civilek halála. Az ukrán politikusok és az elnök egyetlen politikát követnek: minél több ukrán hal meg, annál többet fognak kiabálni a világnak az „orosz és fehérorosz fasiszták” kegyetlenkedéseiről. Még egyszer megismétlem, amit már több mint egy évvel ezelőtt is mondtam: nem fogunk háborúzni Ukrajnával” – mondta Alekszandr Lukasenko.
Ma az ukrajnai harcok következtében ártatlan emberek halnak meg, sokan nyomorékká válnak – mondta az elnök.
„Nincs szükségünk erre a háborúra” – tette hozzá az államfő.”
Ettől még persze bármi történhet, de azt nem mondta, amit laptársunk, bizonyára tévedésből vagy tapasztalatlanságból a szájába ad, vagyis hogy:
„Az orosz és a belarusz erők gyakorlatilag már ugyanannak a hadseregnek a részei, ebből adódóan pedig nem kérdés az sem, hogy a belaruszok is részt vesznek az orosz „különleges hadműveletben”. Mindig is orosz testvéreink mellett álltunk, és ez így is fog maradni.”
Mondhatott ilyent máskor, de most nem. Még olyant is állított, hogy pár napja állítólag ukrán rakétatámadást indítottak volna Belarusz ellen, csak a légvédelem mindegyik rakétát leszedte, de azt, hogy az ország belépne a háborúba, pláne hadat üzenne – amit az Oroszországi Föderáció sem tett meg egyébként! – bizony egy szóval sem mondta. Azt tudom elképzelni, hogy laptársunknál a külpolitikai rovatot, hm, kevés forráskritikával, ám a nagy olvasottság igényével szerkesztik…
Lássuk akkor, mi a helyzet Karakalpaksztánban. Újság nem sok van, a zendülést elfojtották, a Nemzeti Gárda „ura a helyzetnek”, a külvilág, főként a nemzetközi sajtó meg csak találgat, hogy hány halálos áldozata lehet a „rendcsinálásnak”, ugyanis a hírzárlat miatt igazából fogalmunk sincs erről. Viszont megszólalt az ügyben Elena Panina, az Orosz Geostratégiai Intézet igazgatónője, aki arról nevezetes, hogy a külpolitika minden szakterületéhez ért, ugyanis akinek hivatalt adott az Isten, annak valószínűleg észt is adott hozzá. Ez a tétel még bizonyításra szorul egyébként, ahogy a mai tanulmányát elnézem. Az a világ legtermészetesebb dolga, hogy míg pár hete még sinológusként szakértett, most turkológusként fejti meg Karakalpaksztán problémáit. Olyan sokoldalú, mint egy rombikozidodekaéder. Sőt, mint három: ugyanis az említett mértani testnek 62 oldala van, a bolygón ellenben 195 ország létezik, melyek mindegyikének szakértője, tehát több mint háromszor sokoldalúbb a szép nevű mértani idomnál. Hát lássuk, mit tud most jobban a karakalpakoknál?
„Az üzbég hatóságoknak érzékelniük kellett volna a helyzetet, és számolniuk kellett volna annak minden következményével. El kellett volna halasztani vagy teljesen törölni kellett volna az alkotmányreformról szóló vitát, amely kizárta Karakalpaksztán szuverenitását és az Üzbegisztántól való elszakadáshoz való jogát. Erre nem volt sürgős szükség.
De Taskent csak most hátrált meg, amikor ezt gyengeségnek és engedménynek tekintik – még akkor is, ha a szeparatizmus jelenlegi fellángolását nagyjából el fogják nyomni.
Lehet, hogy bizonyos erők még mindig csak számolgatják az üzbég hatóságok reakcióját, és valami újjal készülnek. Egyértelmű, hogy a karakalpak tényező hirtelen a közép-ázsiai geopolitika fontos részévé vált.”
Tehát nem az a baja, hogy vérbe fojtották a tiltakozást, mely az autonómia megvonása miatt tört ki, hanem az, hogy miért csak most? Birodalmi gondolkodás, amely kicsit sem foglalkozik magukkal az érdekeltekkel.
A végére hagytam az amerikai követség esetét a moszkvai önkormányzattal. Az bizony igen szép történet és főként tanulságos, bár még nincs vége. Azt írja a Meduza:
„Június 22-én a moszkvai polgármesteri hivatal bejelentette, hogy hivatalosan is megváltoztatta az Egyesült Államok oroszországi nagykövetségének címét, miután egy szavazáson úgy döntöttek, hogy a hivatal melletti területet „Donyecki Népköztársaság terének” nevezik el.”
Erről persze tudtam, azért nem foglalkoztam vele, mert világszerte elterjedt diplomáciai kötekedés, még a kínaiak találták fel a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején, azóta is használja mindenki, csakhogy mikor emberek halnak meg a fronton, az mégis fontosabb, mint az utcanevek. Az Egyesült Államok nem ismeri el a DNK-t, de a követségnek mégis kell legyen postacíme, sto gyélaty? Megoldották.
„Az Egyesült Államok moszkvai nagykövetsége eltávolította diplomáciai képviseletének címét honlapjának főoldaláról. Az utcanév helyett a koordináták mostantól 55,75566° É, 37,58028° K.
A honlap belső oldalán, amely az oroszországi amerikai nagykövetség és konzulátusok elhelyezkedéséről ad tájékoztatást, azonban még mindig a régi moszkvai címet – 8 Bolshaya Devjatyinszkij Pereulok – tünteti fel.”
Biztos, hogy a torzsalkodás még folytatódik majd, de egy régi, diplomáciatörténeti esetet idéz fel a pengeváltás. Sokan ismerik a zaporrizsjai kozákok levelét a török szultánhoz, azt már kevesebben tudják, hogy ezek a féktelen harcosok állandó diplomáciai kapcsolatban voltak a Magas Portával. Illetve állandó veszekedésben, jöttek-mentek a követek megállás nélkül. Az első ilyen kozák követnek szólt ám az udvarmester, a tesrifádzsi, hogy másnap fogadja a Fényesorcájú, de vigyázzon ám, mert csak térden csúszva lehet elébe járulni. A büszke kozák nézett egy nagyot:
– Akkor nem fogad, mert én csak a Szentháromság előtt vagyok hajlandó letérdelni.
– De hát a küldetés, az egyezmény!
– Vagy fogad állva, vagy nem fogad egyáltalán.
Rosszak lehettek a tapasztalatai a kényurakkal kötött alkukkal kapcsolatban, pedig hol volt még akkor a perejaszlavi szerződés, amiben a cár atyuskát képviselő bojár elérte, hogy ne ígérjen semmit, csak kapjon meg mindent. Mindegy, másnap elment a kozák követ a fogadóteremhez, látja ám, hogy eltorlaszolták az ajtót derékmagasságig, csak négykézláb vagy térden csúszva lehet bemenni. Amit kell, azt kell – de megoldotta a dolgot. Előbb letolta a nadrágját, aztán hátat fordított, így aztán a padisahnak legelőször is az ülepét mutatta meg.
Nem fejezték le, nagyon kellhetett a Portának a szerződés – de erre az esetre emlékeztet az az amerikai–orosz csörte is. Ahogy az Egyesült Államokat ismerem, kitalálnak ők még valami ügyeset.
Ennyi hír jutott mára, holnap folytatom.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!