Az orosz csapatok most is dúlják Ukrajnát, bár a harcterekről most nem érkeznek világrengető hírek: ellenben a politikusoknak mintha minden gyógyszerük elgurult volna, vagy olyan vicces tudatmódosító anyagokkal kísérleteznének, amelyeknek semmi nyugtató hatásuk nincs, sőt, ellenkezőleg.
Ma, mint minden nap, először a harcterek híreiről tudósítok az ISW napi jelentése alapján, aztán megemlítem Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy titokzatos ukrajnai látogatását, beszámolok Vlagyimir Putyin fenyegetőzéséről, Fehéroroszország sajátos álláspontjáról, végül pedig elmondom, miért nem okos dolog mindig a helyszínről tudósítani.
De először lássuk a harctéri híreket.
Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője július 7-én bejelentette: az orosz erők Ukrajnában szünetet tartanak, hogy pihenjenek és visszanyerjék harcképességüket. Konasenkov nem részletezte az orosz egységek műveleti szünetének tervezett időtartamát. Ahogyan az ISW korábban értékelte, az orosz haderő nem szüntette be az aktív harci cselekményeket a műveleti pihenő alatt, és valószínűleg nem is fogja. Az orosz csapatok július 7-én még mindig korlátozott szárazföldi offenzívákat, valamint légi, tüzérségi és rakétacsapásokat hajtottak végre minden tengelyen. Az orosz hadsereg valószínűleg továbbra is kisebb léptékű támadó akciókra fog szorítkozni, miközben újjáépíti erőit és megteremti a feltételeket egy jelentősebb offenzívához az elkövetkező hetekben vagy hónapokban.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz haderő folytatta a Szlovjanszk felé való előrenyomulást Izjumtól délkeletre, és valószínűleg megteremti a feltételeket ahhoz, hogy Barvinkove délkeleti irányából – akár Szlovjanszk, akár Kramatorszk felé – előrenyomuljon.
- Az orosz erők csekély előnyre tettek szert Sziversztől délkeletre, és folytatták a Liszicsanszk térségétől nyugatra folytatott támadó hadműveleteket.
- Az orosz egységek folytatták a támadó hadműveleteket Bakhmuttól délre és keletre.
- Az orosz csapatok korlátozott és sikertelen támadást hajtottak végre Harkiv városától északra.
- Az ukrán partizánok valószínűleg továbbra is támadják az orosz ellenőrzés alatt álló vasútvonalakat Melitopol környékén.
- Az orosz területek továbbra is létrehozzák saját ad hoc önkéntes egységeiket, hogy pótolják az Ukrajnában elszenvedett személyi veszteségeket.
-
Az orosz hadsereg július 7-én folytatta az offenzív műveleteket a Harkiv-Donyecki terület határa közelében Szlovjanszk felé. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok sikertelen támadást hajtottak végre a Szlovjanszktól mintegy 20 km-re északnyugatra fekvő Bohorodzsnye ellen. Az orosz erők több települést is lőttek Szlovjanszktól északnyugatra, köztük Szulihivka, Adamivka, Krasznopillja, Mazanivka, Dibrovne és Dolina településeket. Az orosz haderő emellett korlátozott tüzérségi csapásokat mért Barvinkovától délre, és lőtte Nikopolt és Novopavlivkát. Ezek a csapások arra utalhatnak, hogy az orosz csapatok Barvinkovét kelet felé igyekeznek megkerülni, és vagy az E40-es Izjum-Szlovjanszk országút felé haladnak, hogy délkeletre, Szlovjanszk felé nyomuljanak előre, vagy Barvinkovétól közvetlenül délkeletre, Kramatorszk felé mozognak. Az orosz egységek talán egy Kramatorszk elleni esetleges támadás feltételeit teremtik meg – amely párhuzamosan haladna a Szlovjanszk felé történő előrenyomulással. Az oroszok július 7-én közvetlenül Kramatorszk ellen hajtottak végre rakétacsapást.
Az orosz erők folytatták az erőfeszítéseket, hogy Liszicsanszk térségéből nyugatra, Sziverszk felé nyomuljanak, és július 7-én a Luhanszk-Donyecki terület határa közelében csekély előnyre tettek szert. Július 7-én készült geolokációs harci felvételek megerősítették, hogy a Donyecki Népköztársaság (DNK) erői behatoltak Spirne keleti külvárosába, mintegy 10 km-re délnyugatra Sziverszktől. Szerhij Hajdaj, a Luhanszki Terület vezetője jelentette, hogy az orosz és ukrán csapatok folytatták a harcot Verhnokamjanka környékén, mintegy 15 km-re közvetlenül Sziverszktől keletre. Az orosz egységek sikertelenül próbáltak meg előrenyomulni Hrihorivka ( Sziverszktől 10 km-re északkeletre) és Verkhnomajanszke ( Sziverszktől közvetlenül keletre 5 km-re) irányába is. Az orosz erők több települést is lőttek Sziverszktől délre és keletre, hogy továbbra is megteremtsék a feltételeket a Luhanszki Terület határától nyugatra történő további előrenyomuláshoz.
Az orosz haderő július 7-én folytatta a támadó műveleteket Bakhmuttól délre és keletre. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz csapatok megpróbálták taktikai pozícióikat javítani a Bakhmuttól 12 km-re délkeletre fekvő Vershinában. A Rybar orosz Telegram-csatorna emellett azt állította, hogy orosz csapatok harcoltak a Bakhmuttól közvetlenül keletre fekvő Pokrovszkében, és támadásokat készítettek elő az ukrán állások ellen Novoluhanszkében és a Bakhmuttól 20 km-re délkeletre fekvő Vuhledar erőműnél. Az orosz erők állítólag Bakhmuttól keletre és délre fekvő településeket lőttek, hogy továbbra is megteremtsék a város felé való előrenyomulás feltételeit. A Bakhmuthoz vezető utakat is támadták.
Az orosz erők nem hajtottak végre megerősített szárazföldi támadást Avdiivka-Donyeck város térségében, és július 7-én az érintkezési vonal mentén lévő ukrán állásokat lőtték.
Az orosz erők július 7-én korlátozott támadást kíséreltek meg Harkiv városától északra. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az ukrán csapatok visszavertek egy orosz offenzívát Szosznyivka irányában, 8 km-re a nemzetközi határtól. Az orosz alakulatok egyébként pozícióik megtartására és az ukrán ellentámadások visszaverésére összpontosítottak. Bombázták Szlatyint, Mala Danyilivkát, Ruszki Tyiszkijt, Veszelét, Kutuzivkát és Harkiv várost.
Az orosz hadsereg július 7-én korlátozott szárazföldi támadásokat kísérelt meg elvesztett pozíciói visszavételére Herszon területen. Az ukrán erők a jelentések szerint július 6-án és 7-én visszaverték a szakasznyi és kisebb orosz felderítő hadműveleteket Dobrjanka, Mirjubivka és Potemkine településeken a T2207-es autópálya mentén, Herszon terület északi részén. Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága arról is beszámolt, hogy az orosz egységek 12 Kalibr típusú precíziós cirkálórakétát lőttek ki Mikolajiv városára és Ocsakivra (Mikolajiv terület) a megszállt Herszon területen lévő állásokból, valószínűleg a két város ukrán tengeri infrastruktúráját célozva. Ukrán repülőgépek és légvédelmi erők támadtak egy orosz Szu–35-ös vadászgépet, amint az rakétákat indított Odessza Terület felett, sikeresen elfogták a rakétát és visszavonulásra kényszerítették a gépet. Az orosz csapatok továbbra is tartották elfoglalt állásaikat és tüzérségi csapásokat hajtottak végre a teljes déli tengely mentén, hogy korlátozzák az ukrán ellentámadásokat.
Az ukrán partizánok a megszállt Melitopolban, a Zaporizzsjai Területen és környékén egyre gyakrabban veszik célba az orosz vasútvonalakat. Az Ukrán Ellenállási Központ jelentése szerint ukrán partizánok július 7-én felrobbantottak egy vasúti hidat Melitopoltól mintegy 25 km-re északra Novobohdanivka és Troitske között, valószínűleg tovább akadályozva az orosz utánpótlási erőfeszítéseket a Krímből a Zaporizzsjai terület frontvonalára. Korábban ukrán partizánok július 3-án felrobbantottak egy vasúti hidat a megszállt Ljubimivka közelében, Melitopol és Tokmak között, július 2-án pedig kisiklattak egy lőszert szállító orosz páncélvonatot Melitopol közelében. A jelentett aktivitás növekedése alátámasztja az ISW korábbi értékelését, miszerint ukrán partizánhadjárat zajlik az orosz vasúti vonalak ellen Melitopol közelében.
Orosz források megerősítették, hogy az orosz katonai vezetés továbbra is ad hoc hoz létre önkéntes zászlóaljakat ukrajnai bevetés céljából. A Voennyi Oszvedomitel’ orosz Telegram-csatorna arról számolt be, hogy az orosz Nyizsnyij-Novgorodi Terület saját önkéntes harckocsizászlóaljat alakít annak a folyamatos tendenciának a részeként, hogy az orosz területek úgynevezett „névleges” és önkéntes alapú egységeket hoznak létre ukrajnai szolgálatra. A Voennyi Oszvedomitel’ azt állította, hogy az Orosz Afganisztáni Veteránok Szövetsége önkénteseket regisztrál a nyizsnyij-novgorodi harckocsizászlóalj számára, és hogy az akciót hivatalosan megerősítette a Nyugati Katonai Körzet sajtószolgálata, ami összhangban van az ISW korábbi értékelésével, miszerint az orosz hatóságok ad hoc összetett egységeket alakítanak, hogy pótolják a folyamatos személyi veszteségeket Ukrajnában.
Az orosz megszálló hatóságok továbbra is kihívásokkal szembesültek Ukrajna megszállt területeinek hatékony gazdasági integrációjával kapcsolatban. A Rybar orosz Telegram-csatorna arról számolt be, hogy a megszállt Herszon terület gazdálkodói logisztikai, kínálati és gazdasági problémákkal küzdenek az orosz piacra való integrációval kapcsolatban – ez annak a jele, hogy az orosz hatóságok még nem dolgoztak ki következetes gazdasági menetrendet az ukrán mezőgazdasági termelésnek az orosz gazdaságba való integrálására. Az ukrán Stratégiai Kommunikációs és Információbiztonsági Központ szerint az orosz invázió miatt több mint 22 millió tonna gabona marad elakadva az ukrán raktárakban. Ezek a jelentések együttesen azt sugallják, hogy Oroszország nem vezet be hatékony exporteljárásokat és gazdasági műveleteket az ukrán javakkal kapcsolatban – a megszállt területek lakosainak megélhetése rovására.
Eddig a harctéri hírek, mint látható, semmi különös nem történt, amiből az a tanulság, hogy nincsen háború akkor, amikor nem háborúskodnak az emberek. Most kicsit van, mert azért láthattuk, akadnak harcok, csapatmozgások, de nagy csatára pillanatnyilag ne számítson senki.
Megkerülhetetlen a hír, miszerint Valerii Zaluzhnyi vezérezredes, ukrán vezérkarfőnök meghívására Ukrajnába látogatott dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka és delegációja. Ezzel nagy baj nincs, bár úgy tudtam, nem küldünk magyar katonát Ukrajnába, de annak csak örülni lehet, ha javulnak a két ország katonai kapcsolatai, bár a hír meggyőzött arról, hogy a mi altábornagyunk nagy képességű ember. Ugyanis a jelek arra mutatnak, hogy komoly körutat tett meg a delegációval, jártak Dnyipróban, Krivij Rihben, Mikoljivban, északkeleten meglátogatták a bombázott Harkivot és Csernyihivet is, majd Kijevben megtekintették a háborúban zsákmányolt tárgyakból nyílt múzeumi tárlatot. Ezenkívül ellátogattak azokba a kijevi elővárosokba (Hosztomel, Irpiny, Borogyanka, Moscsun), ahol az oroszok háborús bűnöket követhettek el. Minderre elég kevés idejük lehetett, tehát elképzelhető, hogy út közben dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy néhány alkalommal átlépte a fénysebességet is.
De ez még egy kedélyes, békebeli hír ahhoz képest, amit Vlagyimir Putyin mondott az Állami Duma képviselőivel tartott találkozón abból az alkalomból, hogy azoknál most kezdődik a nyári szünet. Az évzárón Putyin szó szerint kimondta:
„Ma azt halljuk, hogy a csatatéren akarnak legyőzni minket. Hadd próbálják meg. Sokszor hallottuk már, hogy a Nyugat az utolsó ukránig harcolni akar velünk. Úgy tűnik, minden errefelé tart. Ez tragédia az ukrán nép számára. Mindenkinek meg kell értenie, hogy nagyjából még semmit sem kezdtünk el komolyan. De nem mondunk le a béketárgyalásokról. Viszont minél tovább halogatják őket, annál nehezebb lesz velünk tárgyalni. A történelem menete megállíthatatlan. A kollektív Nyugat kísérletei egy új világrend bevezetésére kudarcra vannak ítélve. Fel kellene ismerniük, hogy a mi különleges műveletünk kezdetétől fogva vesztésre állnak – mert ennek kezdete egyben a világrend amerikai módra történő kardinális összeomlásának kezdetét is jelenti. Azt mondják, hogy mi kezdtük a háborút Donbászban, Ukrajnában. Nem. Ezt a kollektív Nyugat kezdte el, amely megszervezte és támogatta az alkotmányellenes puccsot Ukrajnában 2014-ben. A kollektív Nyugat közvetlenül felelős azért, ami ma történik.”
Aha. Ilyenek, amikor még nem komolyak. Nem mondom, kőkemény hidegháborús fenyegetőzés, reggel rá is ment egy órám, míg elolvastam az eredetijét (32 oldal!), mert biztos akartam lenni abban, hogy jól értettem-e. Jól értettem, és ebben megerősített Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő is, aki ma újságírói kérdésre elmagyarázta:
„Az államfő a nyugati országokból és Kijevből érkező nyilatkozatokra apellált, miszerint Kijev addig fog folytatja a harcot, amíg a győzelem el nem érhető. Itt Putyin így emlékeztetett arra, hogy a lehetőségek teljesen összehasonlíthatatlanok. Oroszország potenciálja e tekintetben olyan nagy, hogy most csak egy kis részét vetik be egy különleges katonai műveletben.”
Hát, a potenciálja lehet nagy, de az emberekből és a precíziós rakétákból mintha kezdene kifogyni, főleg, ha tucatjával lövöldözi el őket, mint ma is tette Odessza környékén. Mindenesetre ez eléggé vérfagyasztó fenyegetésnek hangzott, kérdés, mennyi valós erő áll mögötte.
Mindenesetre önbizalma, az van Putyinnak. Majdnem ugyanekkora van a fehérorosz Ruszlan Kosziginnek is, aki Lengyelországot fenyegette meg közvetlen támadással (mondjuk tegnapelőtt meg hasonlót üzent Varsonak is, a Baltikumnak is egy csecsen parancsnok az orosz Egyes csatornán, míg Margarita Szimonjan bazsalygott mellé). Ruszlan Koszigin nyilatkozatát a TASZSZ alapján idézem.
„MINSZK, július 6. /TASZSZ/. Ruszlan Koszigin, a belarusz fegyveres erők vezérkara hírszerzési főosztályának vezetője szerdán kijelentette, hogy a Nyugat legutóbbi katonai lépései, többek között Lengyelországban, lényegében egy keleti szárnyon zajló háború előkészítését jelentik.
„A nyugati katonai előkészületek egész sora, beleértve a Lengyelország területén zajlókat is, arról tanúskodik, hogy Washington és Brüsszel a keleti fenyegetés megfékezése ürügyén szisztematikusan kidolgozza azokat a mechanizmusokat, amelyekkel a lehető legrövidebb időn belül képes lesz csapatösszevonásra, hogy az alakulatokat bizonyos műveleti területeken bevethesse” – mondta Koszigin, aki egyben a belarusz fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese is, a BelTA hírszolgálat szerint. „Ez lényegében a keleti szárnyon folyó harci cselekményekbe való bekapcsolódás előkészítése”.
Koszigin szerint Lengyelország és a balti államok „olyan kísérleti tereppé válnak, ahol az Egyesült Államok egy újabb véres konfliktus kirobbantását tervezi Európában az Orosz Föderáció és szövetségesei ellen”.
„Ezeket a terveket megerősítik a folyamatban lévő műveleti és harci kiképzési tevékenységek is, amelyek a csapatok (erők) átcsoportosítását, csoportosulások létrehozását, azok bevetését és átfogó támogatását gyakorolják, Oroszországot és Fehéroroszországot pedig ellenségnek tekintik” – mondta Koszigin.
Elmondta, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszer európai szegmensének telepítésére irányuló folyamatban lévő intézkedések a kihívások és a katonai fenyegetések szempontjából különös figyelmet érdemelnek, többek között Fehéroroszország számára is. Elmondta, hogy Lengyelországban ezekben a napokban helyezik üzembe a rakétavédelmi bázist, és ez a folyamat közel áll a befejezéshez.
Varsó destabilizáló lépései közé tartoznak egyes politikusok nyilatkozatai, amelyek a történelmi lengyel területek visszahódítására szólítanak fel. A történelmi földek alatt Ukrajna és Fehéroroszország nyugati területeit értik – mondta.
Nyugati provokációk esetén a válasz mindenképpen arányos és kemény lesz – mondta a magas rangú katonatiszt. Szerinte Lengyelországnak meg kell értenie, hogy konfliktus esetén az ország és katonai infrastruktúrája lesz a támadások elsődleges célpontja.”
És azt, hogy mi a provokáció: ők döntik el. Aztán válaszlépésként ők csapnak le előbb. Tulajdonképpen Putyin is hasonló módon indokolta a február 24-i támadást, hogy tudniillik előbb kellett támadniuk az orosz erőknek, nehogy Ukrajna szállja meg az Oroszországi Föderációt valamilyen agyafúrt módon. Ilyen érveléssel meg lehet indokolni a világon minden aljasságot, agressziót.
Végül hadd meséljem el, mikor nem jó, ha megjelennek a haditudósítók a harctéren. Mondjuk általában nem szoktak nekik örülni, ugyanis ott a katonák rendszerint el vannak foglalva a harci cselekményekkel, nincs se idejük, se kedvük civileket tutujgatni, meg hát elmúlt már a második világháború, el Vietnam is, amikor még az első vonalból lehetett a legjobban tudósítani, és amikor még érvényes volt Robert Capa tétele, miszerint „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel” – nem mellesleg ebbe is halt bele Capa a laoszi határvidéken 1954-ben, mikor taposóaknára lépett egy töltésen, ahová fotózni mászott fel. Manapság a tévés-videós forgatócsoportok szoktak nagy bajokba keveredni, ugyanis nekik tényleg az lenne a dolguk, hogy az események sűrűjéből küldjék a mozgóképet – és nem mindig jó, ha ez sikerül.
Meglehetősen sajátos esetről számol be ugyanis a Meduza.
„Az Asztraháni terület Znamenszk városából származó 74325. számú katonai egység katonáinak édesanyjai azt állították, hogy fiaik az ukrajnai háborúban a „haditudósítók szakszerűtlen tevékenysége” miatt haltak meg. A Katonaanyák helyi szervezetén keresztül az orosz védelmi minisztérium vezetőjéhez fordultak, hogy tiltsák meg a haditudósítóknak a frontra való bejutását.
A nők közös nyilatkozatát Ilja Barabanov, a BBC orosz szolgálatának újságírója tette közzé táviratcsatornájukon. A következő áll benne:
Az Izvesztyija haditudósítója, Valentin Trusnin 2022. június 30-i jelentését követően az AFU nehéztüzérsége katonai állásokat lőtt. Ez annak következtében történt, hogy a videóban bemutatták az 1. szakasz katonai felszerelésének és személyzetének helyét… Követeljük, hogy azonnali intézkedéseket hozzanak annak megtiltására, hogy katonai újságírók aktív harci tevékenység alatt álló területeken tevékenykedjenek.
Az anyák szerint öt katona meghalt a lövések következtében, további három pedig súlyos állapotban van a donyecki Első Katonai Kórházban.
Június 30-án az Izvesztyija honlapján megjelent egy Trusnin által írt riport „Az Izvesztyija haditudósítója megmutatta az orosz fegyveres erők „ harckocsi-karusszelét” a DNK-ban” címmel. A videón drónról készült felvételek láthatók a harci pozíciókról.”
A helyzet világos. Itt és most nem arról volt szó, amitől óvni szoktak minden haditudósítót, hogy ugyanis ne tessék a mobillal harci eszközöket és objektumokat fotózgatni, mert a kép metaadataiból azonnal kiderül, hol vannak, itt még ennél is rosszabb a helyzet – a felvétel ugyanis máig elérhető az Ivesztyija oldalán, megtekintés után válik érthetővé: a túlbuzgó Trusnin olyan alaposan akart tudósítani a harctérről, hogy még drónt is röptetett, aminek a légi felvételén világosan látszik, mit hol talál az ukrán tüzérség, épp csak nagy, piros nyilakkal nem jelölte be, hogy „ide tessék lőni”.
De vajon Trusnin volt a túlbuzgó vagy a főnökei követeltek tőle sokat? Az Izvesztyija most nagyon erősen kormánypárti médium Oroszországban, a felvétel minőségén is látszik, hogy ezt nem egy telefonnal vették fel, erre volt pénz, volt felszerelés, a képek is meg vannak komponálva, a vágás is „szép”: látszik, hogy jól képzett szakemberek dolgoztak rajta, az ilyen videóknak komoly a propaganda-értékük. Mi van, ha a lap vezetése döntötte el egy békés moszkvai értekezleten, hogy „kell nekünk légi felvétel is, adjatok egy drónt a Trusninnak!” Ilyen helyzetben kéne észnél legyen a munkatárs, hogy valamiképpen elszabotálja a lehetetlen igényt, de ha Trusnin nem volt a legélesebb kés a fiókban, meglehet, hogy az esetről legalábbis részben egy teljesen indifferens, mindentől távol álló szerkesztő tehet, aki egy kicsit maximalista volt.
Márpedig ennek lesz következménye, ugyanis az orosz fegyveres erők egyetlen szervezettől félnek. Nem, nem a NATO-tól, attól csak tartanak. Az a testület, amitől valóban rettegnek az Orosz Katonaanyák Bizottsága, tőlük még a kormány is óvakodik, feltették az egyik szervezetüket – a szentpétervárit – az „idegen ügynökök” listájára, de tenni nem mernek ellenük, az országos szervezetet pedig listázni sem merik. Abszurd helyzet, de a kemény orosz hadfi valóban azt teszi manapság a legjobban, ha az anyjának panaszolja el, amikor baja van, mert az tud rajta segíteni, a többi anyával összefogva. És még ők nevezik a nyugatiakat anyámasszony katonáinak… Nem kétséges, hogy a znamenszki katonaanyáknak az országos szervezet segítségével lesz olyan komoly érdekérvényesítő erejük, hogy valakit elítéljenek az ügyben, amint erre szükség is van – csak jó lenne, ha a valódi vétkes kapná a büntetést, bár kérdés, hogy valaha meg fogjuk-e tudni, ki az. A tudósító nem mondhatott nemet a főnökeinek, a katonák nem kergethették el a kormánymédia munkatársát. Ilyenkor cseszi el a tapasztalt sajtóróka a munkát, mielőtt még nagyobb baj származik belőle, de Trusninnak nem volt ennyi esze.
Különben a tudósítás ebből a háborúból a kezdete óta elég hektikus dolog. Az első hetekben például orosz oldalról semmilyen kép vagy videó nem érkezett, tilos is volt a forgatás, fotózás náluk, az ukrán oldalról viszont dőlt az információ, ugyanis Kijevnek eszébe sem jutott a sajtó megrendszabályozása. Később is csak azért tiltották ki a tudósítókat az első vonalból, mert bizony többen megsérültek, és nem kevesen életüket is vesztették, mások eltűntek, szóval az ukrán fél egy idő után ezért nem szeret ellenőrzés nélkül tudósítót engedni az arcvonalba. Még akkor is eleshet, ha külön vigyáznak rá (ahogy ez egy fiatal francia kollégával, Frederic Leclerc-Imhoffal történt nemrégiben, akit egy vöröskeresztes jelzést viselő páncéloson belül ért halálos repesz). De az Ukrán Újságírószövetség is legalább húsz tagját gyászolja.
Szóval: nem mindig kell annak a képnek olyan jónak lennie. És nem mindig okos dolog „elég közel menni” – ha a tudósító vagy az alany belehalhat, nincs értelme a maximalizmusnak.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik ez a végtelen történet.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!