Van egy olyan érzésem, hogy Oroszország Ukrajna elleni invázióját mintegy váltásban vívják: most éppen az oroszok tesznek úgy, mintha pihennének és az ukrán fél látszik offenzívába lendülni, korábban fordítva volt: a harci cselekmények mindenképpen zajlanak, ha takaréklángon is, mert nagy csatákról nincs hír.
De ez a takarékláng is épp úgy éget, mint a legnagyobb. Ma szokás szerint először ismertetem a harctéri híreket az ISW napi jelentése alapján, aztán kitérek arra, ami kimaradt belőle, vagyis a megsemmisítő erejű Novaja Kakhovka-i ukrán tüzérségi támadásra, amely érzékeny veszteségeket okozott az orosz hadseregnek, elmesélem százötven derék burját történetét, akik nem hajlandóak tovább harcolni Ukrajnában, végül pedig bemutatom az oroszországi rabok és munkanélküliek toborzásának frissen napvilágra került részleteit.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri és katonai vonatkozású híreket.
Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök valószínűleg továbbra is hozzáférést biztosít az orosz erőknek a fehérorosz légtérhez, hogy legalább névleges támogatást nyújtson Vlagyimir Putyin orosz elnöknek anélkül, hogy kockáztatná a fehérorosz fegyveres erők közvetlen katonai részvételét az ukrajnai műveletekben. Az ukrán vezérkar műveleti főosztályának helyettes főnöke, Olekszij Gromov korábban, július 7-én jelentette, hogy a fehérorosz kormány átadta a Gomel területen található Pribitki repülőtér használatát Oroszországnak. A The Hajun Project független fehérorosz megfigyelő szervezet július 11-én hasonlóképpen arról számolt be, hogy április 4. óta először repült be a fehérorosz légtérbe egy orosz AWACS (Airborne Warning and Control System) repülőgép. A Hajun Project megjegyezte, hogy a fehérorosz kormány új légtérkorlátozásokat vezetett be az ukrán határ mentén, ahol az AWACS repülőgép július 10. és 11. között járőrözött. Ezek az adatok együttesen valószínűleg azt jelzik, hogy Lukasenko közvetlen fehérorosz katonai beavatkozás nélkül próbálja támogatni Putyin ukrajnai háborúját, hogy ezzel próbáljon válaszolni a Putyin által valószínűleg rá gyakorolt nyomásra. Ahogyan az ISW korábban már értékelte, a közvetlen belarusz részvétel valószínűsége az ukrajnai háborúban továbbra is alacsony, mivel ez hatással lehet Lukasenko rezsimjének stabilitására, sőt túlélésére.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz hadsereg korlátozott és sikertelen szárazföldi támadásokat hajtott végre Szlovjanszktól északnyugatra és Donyeck várostól nyugatra.
- Az orosz csapatok folytatták a légi és tüzérségi csapásokat Sziverszk és Bakhmut környékén.
- Az orosz egységek helyi támadásokat hajtottak végre Harkiv városától északnyugatra.
- Az orosz erők továbbra is a védelmi műveletekre összpontosítottak a teljes déli tengely mentén.
-
Az orosz hadsereg korlátozott támadást hajtott végre Szlovjanszktól északnyugatra, és egyébként július 11-én hevesen lőtte az ukrán állásokat az E40-es Izjum-Szlovjanszk autópálya közelében. Az orosz erők a jelentések szerint sikertelen támadást hajtottak végre Krasznopillja ellen, amely közvetlenül az E40-es autópálya mentén, Szlovjanszktól 20 km-re északnyugatra található település. A Luhanszki Népköztársaság (LNK) belügyminiszter-helyettese, Vitalij Kiszeljov azt állította, hogy az orosz csapatok ellenőrzésük alá vonták Bohorodicsnyét, de ukrán források továbbra is azt jelezték, hogy a település erős tüzérségi tűz alatt áll, és az orosz haderőnek még nem sikerült teljesen elfoglalnia a falut. Az orosz alakulatok légi és tüzérségi csapásokat mértek a Szlovjanszktól északnyugatra fekvő területekre, köztük Dolinára, Dibrovnére, Mazanivkára, Adamivkára és Kurulkára, és csapást mértek a Kramatorszktól északnyugatra fekvő Cserkaszkére is. Az orosz haderő valószínűleg folytatja a rakéta-csapásokat a Szlovjanszk-Kramatorszk térségére a Harkiv-Donyecki terület határa mentén északnyugatra fekvő állásokból, hogy előkészítse a Szlovjanszk és Kramatorszk elleni esetleges támadásokat.
Az orosz egységek július 11-én folytatták a Luhanszki Terület határától nyugatra, Sziverszk környékén az offenzív hadműveleteket. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz csapatok nem hajtottak végre aktív támadást Sziverszk környékén, de az orosz Telegram csatornák arról számoltak be, hogy az orosz fegyveresek Ivano-Darivka környékén (kevesebb mint 10 km-re délkeletre Sziversztől) harcolnak, hogy előrenyomuljanak Vjimka felé, és hozzáférést szerezzenek a T0513-as autópályához, amely észak felé halad Sziverszk felé. Bár az ISW nem tudja függetlenül megerősíteni az orosz állításokat a Sziversztől délre irányuló szárazföldi támadásokról, az orosz csapatok valószínűleg folytatják a különböző offenzív műveleteket, beleértve az intenzív ágyúzást is, a térségben, hogy felkészüljenek a város elleni előrenyomulásra. Az orosz erők ezen kívül Zakitne, Szerebrjanka, Hrihorivka, Bilohorivka, Verhmokamjanszke és Zvanivka településeket is bombázták.
Az orosz csapatok július 11-én tüzérségi és légicsapásokat hajtottak végre Bakhmut nyugati, déli és keleti részén. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz haderő lőtte Csasziv Jart (10 km-re közvetlenül nyugatra Bakhmuttól), Klicsijivkát (10 km-re délnyugatra Bakhmut-tól) és Zajcevét (20 km-re délre Bakhmut-tól). Az orosz erők lőtték a Bakhmuttól északkeletre fekvő területeket is, köztük Spirne, Berestove és Pokrovske településeket.
Az orosz csapatok július 11-én korlátozott és sikertelen támadást hajtottak végre Donyeck várostól nyugatra. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz erők visszavonultak a Donyeck várostól mintegy 20 km-re nyugatra fekvő Mariinka elleni sikertelen támadás után. Az orosz egységek továbbá folytatták a tüzérségi csapásokat az Avdiivka-Donyeck város frontvonal mentén, és látszólag fokozták a légi és tüzérségi műveleteket a Donyeck-Zaporizzsja terület határán.
Az orosz hadsereg július 11-én folytatta a Harkiv várostól északnyugatra elhelyezkedő helyi szárazföldi támadásokat. A Derhacsi Városi Tanács jelentése szerint az ukrán erők visszaverték az orosz támadásokat Cupivka, Dementiivka, Veliki Prokhodi és a Zolocsiv-Kozacsa Lopany irányába. Az orosz alakulatok folytatták a légi, tüzérségi és rakétacsapásokat Harkiv város és a Harkiv várostól északra, északkeletre és keletre fekvő települések ellen.
Az orosz hadsereg július 11-én nem indított támadó műveleteket a déli tengelyen, és a védelmi pozíciók fenntartására összpontosított. Az orosz haderő folytatta a légi, tüzérségi és rakétacsapásokat a déli tengely teljes érintkezési vonalán. Ukrán források arról számoltak be, hogy orosz vadászgépek négy H–31-es rakétát indítottak egy meg nem nevezett tengerparti településre és három H–31-es rakétát egy meg nem nevezett mezőgazdasági területre az Odesszai Területen a Krím feletti pozíciókból, valószínűleg a termelés és más kritikus infrastruktúra ellen.
Az ukrán erők július 11-én folytatták az orosz lőszerraktárak és parancsnoki pontok támadását a Herszoni és a Zaporizzsjai Területen. Szerhij Hlan, a Herszoni Terület katonai közigazgatás vezetőjének tanácsadója arról számolt be, hogy az ukrán tüzérség csapást mért egy orosz parancsnoki központra és felszerelés-koncentrációra Tavrijszkban (kb. 62 km-re keletre Herszon városától). Hlan kijelentette, hogy az orosz csapatok egy katonai felszerelés-kirakodóhelyet Oleszkijből (5 km-re délkeletre Herszon várostól) Radenszkbe (25 km-re délkeletre Herszon várostól) helyeztek át, valószínűleg válaszul a Herszon városban és környékén lévő orosz katonai infrastruktúrára mért fokozott ukrán csapásokra. Khlan azt is kijelentette, hogy az orosz haderő felkészül a városi hadviselésre arra az esetre, ha egy ukrán ellentámadás mégis elérné Herszon városát, és megerősítette a város körüli biztonsági és szűrőintézkedéseket. Az Ukrán Stratégiai Kommunikációs Központ megjegyezte, hogy az ukrán erők július 11-én egy orosz lőszerraktárra is csapást mértek Tokmakban, Melitopoltól mintegy 50 km-re északkeletre.
Az orosz hadsereg továbbra is szembesül a dezertálással és a létszámhiánnyal. Az oroszbarát Telegram-csatorna, a Moscow Calling közzétette egy hirdetőtábla képét, amelyen a 49. Összhaderőnemi Hadsereg 205. Különleges Motorizált Lövészdandárjának 300 olyan katonája szerepel, akik megtagadták a részvételt az ukrajnai orosz invázióban. Az ukrán vezérkar korábban arról számolt be, hogy a 205. Különleges Motorizált Lövészdandárt (székhelye Budjonnovszk, Sztavrolpol, Krím) március 3-án Mariupolba és a Zaporizzsjai Terület frontjára vezényelték. Az óriásplakát tovább erősíti az ukrán vezérkar jelentését, miszerint az orosz haderőn belül egyre több az engedetlenség és a dezertálás.
Az ukrán partizánok július 10-én és július 11-én folytatták az orosz kollaboránsok és az orosz megszálló hatóságok elleni támadásokat. Az Ukrán Ellenállási Központ és az orosz Telegram-csatornák megerősítették, hogy ismeretlen támadók megölték Jevgenyij Junakovot, Velikij Burluk (északkeleti Harkivi terület) oroszok által kinevezett vezetőjét úgy, hogy robbanószerkezetet helyeztek el az autójában. A támadás mindössze négy nappal azután történt, hogy az orosz megszálló hatóságok bejelentették az orosz megszálló közigazgatás létrehozását a Harkivi terület megszállt településein. Jurij Kotenok orosz katonai blogger arról is beszámolt, hogy ismeretlen támadók (feltehetően ukrán partizánok) megpróbálták meggyilkolni az oroszok által kinevezett Herszon terület katonai-polgári adminisztrációjának vezetőjét, Vlagyimir Szaldót úgy, hogy egy improvizált robbanószerkezetet helyeztek el a kocsija mellett. Az orosz média arról is beszámolt, hogy az „ukrán rezsim fegyveresei” július 11-én megpróbálták megölni a Melitopoli Körzet vezetőjét, Andrej Szigutut.
A Kreml továbbra is előkészíti a Donbásszon kívüli ukrán területek annektálását. Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírt egy rendeletet, amely egyszerűsíti az orosz állampolgárság megszerzésének folyamatát minden ukrán számára. A törvény korábban egyszerűsítette az útlevelek kiosztását a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokban (DNK és LNK), valamint Herszonban és a Zaporizzsjai Területen: ez jelezheti a Kreml szándékát más megszállt területek, például a Harkivi Terület annektálására. Az LNK oroszországi nagykövete, Rodion Miroshnik azt is állította, hogy a megszállt Luhanszki Terület húsz települése külön közigazgatási körzetekkel és területekkel köt szövetséget Oroszországban.
Normális esetben azt írnám most, amit mindig, hogy „eddig tartottak a harctéri hírek”, de ma tovább tartanak: az ISW jelentésének lezárása után zajlott a Novaja Kakhovka elleni ukrán tüzérségi támadás, amiről a legrészletesebben a The Insider számol be. A hír szerint az Ukrán Fegyveres Erők tüzérségének csapása egy orosz katonai támaszpontra Novaja Kakhovkában 150 ember halálát okozta. Erről az odesszai regionális katonai közigazgatás képviselője, Szerhij Bratcsuk számolt be.
Elmondása alapján egy tábornok és öt tiszt van a halottak között:
„Miután HIMARS rakéták csapódtak be a Herszon Régióban lévő főhadiszálláson, meghalt Naszibulin vezérőrnagy, az Orosz Fegyveres Erők 22. hadtestének (c/o 73954, Szimferopol) vezérkari főnöke. Kens ezredes, akinek haláláról tegnap beszámoltunk, szintén ott halt meg. És rajta kívül – a 20. motorizált lövészhadosztály (in/h 22220, Volgográd) parancsnoka Andrej Gorobec ezredes, a 20. motorizált lövészhadosztály parancsnokságának műveleti osztályának vezetője Koval alezredes, a 20. motorizált lövészhadosztály tüzérségének vezetője Gordejev alezredes.”
Mindebből a TASZSZ hírügynökség hat halottat ismer el, és nem lőszer-, hanem műtrágyaraktárak felrobbanásáról beszél. Hát… maradjunk annyiban, hogy nem lehetett nagyon jó orosz katonának lenni Novaja Kakhovkában.
Mostanság úgy általában nem jó orosz katonának lenni, aki teheti, menekül is ettől a kétes dicsőségtől. A Moscow Times ír a burját katonákról, akiket végső soron a feleségeik sikerült hazaköveteljenek a mészárszékről. Tudni kell, hogy a legtöbb halottja így is Burjátföldnek van ebben a háborúban, hiszen a szegénység elől a legtöbben pont ebből a térségből menekültek a hadseregbe, ott tényleg csak az éhen halás az egyenruha alternatívája. Hanem a most hazatérő százötven burját katona már korábban megtagadta a harcot és felmondta a szerződését. Erről sikerült értesíteniük a családjukat is, és mikor nem értek haza – mert nem engedték őket – a feleségeik videoüzenettel fordultak a Burját Köztársaság elnökéhez, hogy hozza haza a férjeiket.
Ez bejárta az orosz sajtót is, a világsajtót is szerencsére, így már nem lehetett sokat sumákolni, nem mondhatták a szolgálatmegtagadókról, hogy „eltűntek akció közben”, „aknára léptek” vagy „dezertáltak”. Haza kellett engedni őket, hála a feleségeiknek.
Alekszandra Garmazhapova újságíró, a Szabad Burjátföld Alapítvány vezetője elmondta, hogy a szervezetüket már mintegy 500 katona kereste meg, akik fel akarták bontani szerződésüket a védelmi minisztériummal.
Mint láthatjuk, nem teng túl a harci kedv az orosz erők soraiban, és tegyük hozzá: a hátországban sem tolonganak az önkéntesek a katonai toborzóirodák előtt. Ahhoz már túl véres ez a háború. Viszont az orosz hadseregnek utánpótlásra van szüksége, bármi áron, tehát erőszakosan toboroz.
Rabokat, munkanélkülieket.
A rabok toborzásáról a The Insider készített interjút Olga Romanovával, az elítélteket és családtagjaikat segítő „Oroszország rácsok mögött” alapítvány vezetőjével. Érdekes dolgokat tudtak meg. Rögtön az első az, hogy:
„Nem ez az első hulláma a foglyok toborzásának. Az első hullám február elején és márciusban volt, amikor az FSZB és a Wagner PMC végigjárta azokat a kolóniákat, ahol egykori szilovikokat – elítélt ügyészeket, volt katonákat és így tovább – tartanak fogva. Akkor nem volt túl nagy a siker, ezek az elemek nem akarnak harcolni, jobban tudják, mire számíthatnak, mint az átlagemberek. Szinte egyikük sem ment el a háborúba, csak néhányan jelentkeztek.
Aztán volt egy nagy toborzási kampány a csecsen zászlóaljhoz. Oroszország különböző börtöneiből toboroztak csecseneket.
Most zajlik a harmadik hullám, ami egy rejtett mozgósításhoz hasonlít, és szinte mindenkit visznek. Vannak korlátozások az ítéletek alapján: például nemi erőszakért vagy pedofíliáért elítélteket nem vesznek fel. Leginkább rablásért és kábítószerrel való visszaélésért elítélteket fogadnak el. Sokan vannak azok, akik korábban tolvajok voltak. Nem számít, hogy van-e katonai tapasztalatuk vagy sem, amíg nincsenek nemi erőszak és pedofília miatt elítélve.
Földrajzilag a Leningrádi Terület, Nyizsnyij Novgorod és a Vlagyimiri Terület az akció helyszíne, de mostanra már tudni Veliki Novgorodról is, ott is toboroztak már.”
Olga Romanova információi szerint a jelentkezőket kiképzés nélkül vetik be aknamentesítésre, ami a biztos halált jelenti számukra – képzelhető, milyenek azok a börtönviszonyok, amiknél még ez a sors is jobb.
De sor kerül a munkanélküliekre is. Néhány perce közölte a Vazsnyije Isztorii (magyarul: Fontos Történetek) egy tatárföldi munkanélküli történetét. Mint az illető elmondta:
„A munkaügyi központban vagyok regisztrálva. Felhívtak, és közölték velem, hogy másnap reggel 9 órakor megbeszélés lesz, amin a részvétel kötelező. Havonta kétszer kell elmennem a munkaügyi központba, hogy újra regisztráltassam magamat és ajánlatokat kapjak a munkába álláshoz. Az ajánlást egy interjúnak kell követnie az állást meghirdető szervezetnél. Ezúttal azonban az ajánlat nem volt hivatalos.
Nyolc másik ember ment oda velem. Először nem vettünk észre semmit: a munkaügyi központ egyik alkalmazottja beszélt velünk, és különböző munkákat ajánlott nekünk, de aztán elkezdtek egyenként behívni minket egy külön terembe. Én voltam az utolsó előtti ember, aki bement.
Egy idősebb férfi ült az irodában, és adott nekem egy papírt – egy megállapodást a katonai titkok védelméről: alá kellett volna írnom, hogy nem fedem fel a beszélgetésünket, és elmagyarázták nekem, hogy milyen következményei lesznek, ha mégis megteszem. Elkezdtem kérdezősködni, hogy milyen következményekkel járna, hogy büntetőjogi felelősségre vonás lesz-e abból, ha mégis eljár a szám. „Az FSZB foglalkozik ezzel, mi csak a figyelmeztetéseket adjuk ki” – mondta a férfi. Aztán azt mondta, hogy „egyáltalán nincs értelme beszélni velem”, és eltette a papírt – megengedte, hogy ne írjam alá.
Elmondta, hogy Kazanyban zászlóaljat alakítanak. Elmondása szerint a zászlóalj tartalékos alakulat, és az ukrán határ közelében, orosz területen állomásozik majd, hogy azt őrizze. Többször megismételte, hogy ez egy tartalékos egység, nem valószínű, hogy részt vesz a harci műveletekben, majd hozzátette: „Hát, lehet, hogy néha ukrán területre kell majd menni”. Felajánlott nekem egy szerződést, és azt mondta, hogy havonta körülbelül 300 ezer rubelt fizetnek.
Visszautasítottam és elmentem, mert ellenzem ezt a háborút. Nem értem, hogy a huszonegyedik században hogyan ölhetik egymást az emberek. Különösen a kormányunkat tekintve – nem bízom bennük, sem abban, amit mondanak, sem abban, amit tesznek. Nagyon kétlem, hogy a többiek egyetértettek volna, de nem tudhatom biztosan – rögtön elmentek, és nem volt alkalmunk beszélgetni.”
Az interjúalany szerint ez május közepén történt. Három héttel később vált ismertté, hogy Tatárföldön két zászlóalj alakult: Alga (Előre) és Timer (Vas). A zászlóaljakba körülbelül 400 embert toboroztak, és csak a köztársaság szülötteit veszik fel. Július elején az Alga zászlóalj már elhagyta Tatárföldet: a helyi hatóságok szerint az önkénteseket egy kiképzőegységhez vezényelték az orenburgi területre, majd Ukrajnába küldik őket.
Hát, így néz ki most a világ második hadserege, ami Ukrajnában is a második. Nyomorgó burjátokat, rabokat, tolvajokat, munkanélkülieket kényszerítenek egyenruhába, kiképzés nélkül küldik őket a harctérre. Hogy ebben mi a dicsőség, azt csak a Kreml tudja.
Mára ennyi hír jutott, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!