Oroszország Ukrajna elleni inváziójának száznegyvenkettedik napján a helyzet különös: minden jel arra mutat, hogy az orosz hadsereg feladni készül a hadműveleti szünetet annak ellenére, hogy sem a várt erősítés nem érkezett meg, sem a harcoló alakulatok nem voltak képesek ennyi idő alatt regenerálódni – azonban a kezdeményezés kezd ukrán kézbe kerülni.
És azt nem tűrhetik. Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az a bizonyos erősítés ugyan még messze nem áll készen – legalább három-négy hétre lenne szükség még az alapkiképzés befejezéséhez is – ám szervezik, toborozzák. Más kérdés, milyen lesz a harcértéke ezeknek az alakulatoknak, ezt majd akkor látjuk meg, mikor bevetik őket: sokat nem várnék ettől a sebtében összetrombitált embercsoporttól, de nem vagyok jós, nem tudom, mire lesznek képesek.
Ma a harctéri hírek ismertetése után, melyet szokás szerint az ISW napi jelentése alapján végzek, szót ejtek Sojgu látogatásáról a fronton és az általa kiadott új parancsokról, nagy vonalakban bemutatom, hol tart a mozgósítás, elmondom egy burját ejtőernyős történetét, aki nem akart harcolni, végül pedig méltatnom kell Vlagyimir Szolovjov orosz tévés műsorvezető (pontosabban: propagandista) érdemeit, aki magas állami kitüntetésben részesült a rémhírterjesztésben végzett kitartó tevékenységéért, vagy miért. Illetve nem kell nekem őt méltatni, csak fogom, mert megérdemli.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Az orosz hadsereg valószínűleg július 15-től lép ki a hadműveleti szünetből. Az orosz csapatok korlátozott szárazföldi támadások sorozatát hajtották végre Szlovjanszktól északnyugatra, Sziversztől délkeletre, a T1302 Bakhmut-Liszicsanszk autópálya mentén, Bakhmuttól délkeletre és Donyeck városától délnyugatra. Ezek a támadások azt jelezhetik, hogy az orosz haderő megpróbálja folytatni offenzív műveleteit Donbásszban. A támadások egyelőre kis léptékűek és nagyrészt sikertelenek voltak. Ha a hadműveleti szünet valóban véget ért, az oroszok valószínűleg folytatják és kiterjesztik az ilyen támadásokat az elkövetkező 72 órában. Az oroszok ehelyett lehet, hogy a rövidebb szüneteket több napon keresztül erősödő támadásokkal váltogatják, mielőtt teljes körű offenzív műveletbe kezdenének. A 10 napos műveleti szünet nem elegendő ahhoz, hogy az orosz erők teljesen regenerálódjanak a nagyszabású támadó műveletekhez. Úgy tűnik, hogy az orosz hadsereg folyamatos nyomást érez a támadó műveletek folytatására és újraindítására, még mielőtt ésszerű mennyiségű harci erőt tudna újjáépíteni ahhoz, hogy döntő hatásokat érjen el ésszerű költségekkel. Az újrainduló orosz offenzíva ezért ingadozhat, sőt egy ideig akár meg is akadhat.
Az ukrán HIMARS csapások valószínűleg megölték vagy megsebesítették az orosz 106. légideszant hadosztály négy parancsnokhelyettesét. Az orosz hírügynökségek a 106. hadosztály parancsnokhelyetteseinek, Szergej Kuzminov ezredesnek, Andrej Vasziljev ezredesnek és Maxim Kudrin ezredesnek a haláláról számoltak be, látszólag megerősítve az ukrán állításokat, hogy a július 9-én Saktarszkban végrehajtott HIMARS csapások megölték vagy megsebesítették a 106. hadosztály vezetésének jelentős részét. Az ukrán Stratégiai Kommunikációs Központ július 12-én azt állította, hogy a 106. légideszant hadosztály egy meg nem nevezett parancsnokhelyettese továbbra is kritikus állapotban van.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az orosz hadsereg valószínűleg felhagy a műveleti szünettel, és szárazföldi támadásokat indít Szlovjanszktól északra, Sziversztől délkeletre, Bakhmut környékén és Donyeck várostól délnyugatra.
- Az orosz csapatok folytatták az elfoglalt állások védelmét Harkiv város irányában, hogy megakadályozzák az ukrán erők előrenyomulását az orosz határ felé Harkiv területén.
- Az orosz haderő július 15-én folytatta a polgári infrastruktúra elleni szisztematikus támadásait, amelyek célpontjai a lakóépületek, üdülési létesítmények és oktatási intézmények voltak Mikolajiv városában.
- A Cseljabinszki terület tisztviselői július 15-én bejelentették egy önkéntes zászlóalj létrehozását.
- Az orosz megszálló hatóságok folytatták az új társadalmi ellenőrző intézkedések bevezetését a megszállt területeken.
-
Az orosz erők július 15-én továbbra is helyi támadásokat indítottak és folytatták a Szlovjanszktól északra intézett tüzérségi támadásokat. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az ukrán csapatok visszavertek egy orosz támadást a Szlovjanszktól mintegy 20 km-re északnyugatra fekvő Bohorodicsnyénél. Geolokációs felvételeken látható, hogy az ukrán tüzérség egy meg nem határozott időpontban csapást mért egy orosz páncélozott mozgó járműre Bohorodicsnyénél, ami arra utalhat, hogy az orosz erők megpróbálnak előrenyomulni a településen keresztül. Az orosz erők továbbra is lőtték Szlovjanszkot és az Izjumtól délnyugatra és délkeletre fekvő településeket. Az ukrán katonai főhadiszállás (GUR) felvételeket tett közzé a Szvjatohirszk Lavra (egy kolostor Szlovjanszktól mintegy 19 km-re északkeletre) elleni orosz bombázás hatásáról, ami arra utal, hogy az orosz erők nem lépték át a Sziverszkij Donyec folyót a területen.
Az orosz hadsereg továbbra is támadásokat indított Liszicsanszk térségében, hogy Sziverszk felé nyomuljon előre. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők sikertelenül próbálták elfoglalni Spirne-t (kb. 13 km-re délkeletre Sziverszktől), valószínűleg azért, hogy megzavarják az ukrán földi kommunikációs vonalakat (GLOC) a T0513-as autópálya mentén. Az ukrán Közös Erők Művelete (JFO) július 14-én olyan felvételeket tett közzé, amelyek megerősítik, hogy az orosz erők nem foglalták el Sziverszket, ellentmondva a Luhanszki Népköztársaság (LNK) belügyminiszter-helyettesének, Vitalij Kiszeljovnak az állításainak. Az orosz erők állítólag folytatták Kramatorszk, Hrihorivka és Zakitne bombázását, és légicsapást mértek Verhokamjanszkére.
Az orosz haderő folytatta a támadó hadműveleteket Bakhmut északkeleti részén, valószínűleg a T1302-es Bakhmut-Liszicsanszk autópálya elfoglalására tett kísérletként. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők sikertelenül támadták Nahirne és Bilohorivka településeket a T1302-es út mentén. A geolokációs felvételeken ukrán tüzérségi lövedékek lőttek egy orosz lőszerraktárt Nahirnében, ami arra utal, hogy az orosz egységek valószínűleg előrenyomultak a településen belül, de nem sikerült biztosítani a hozzáférést a T1302-es úthoz. A Luhanszki Népköztársaság azt állította, hogy az orosz erők elfoglalták Nova Kamjanka és Sztrjapivka településeket a T1302 mentén, de nem szolgáltatott bizonyítékot az állítás alátámasztására. Az ukrán erők állítólag visszaverték a Vuhlehirszka erőmű, Versina és Kodema elleni támadásokat is, Bakhmuttól délkeletre.
Az orosz erők július 15-én folytatták a Donyeck-Zaporizzsja terület határától keletre fekvő települések elleni támadásokat. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz erők sikertelenül próbáltak meg előrenyomulni Vodjane és Pavlivka felé, amelyek Donyeck városától mintegy 40, illetve 50 km-re délnyugatra fekszenek.
Az orosz haderő július 15-én arra összpontosított, hogy megakadályozza az ukrán erők előrenyomulását az államhatár felé a Harkivi Területen. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz egységek továbbra is lőtték a polgári és katonai infrastruktúrát Harkiv városában és a várostól északra, keletre és északkeletre fekvő településeken. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz hadsereg légi felderítést végzett Primorszke közelében, a Pecsenyi-víztározó keleti oldalán. Az orosz légierő korábban, július 14-én is felderítést végzett ugyanebben a térségben, ami valószínűleg azt jelzi, hogy nem tartották ellenőrzésük alatt a Pecsenyi-víztározó keleti oldalán lévő egyes településeket.
Az orosz csapatok július 15-én folytatták az ukrán állások ágyúzását a déli tengely mentén húzódó kontaktvonal mentén. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az oroszok légicsapásokat indítottak Velike Artakove és Olhine térségében, a Herszon-Dnyipropetrovszk és a Herszon-Mikolajiv terület határa mentén. Ukrán tisztviselők július 15-én megerősítették, hogy az ukrán csapatok július 14-én megsemmisítettek egy orosz lőszerraktárat Radsenszkben (körülbelül 26 km-re délkeletre Herszon városától) és nem részletezett orosz állásokat Novaja Kakhovkában. Az ukrán Déli Operatív Parancsnokság jelentette, hogy orosz Szu–35-ösök három sikertelen támadást hajtottak végre támadó ukrán repülőgépek ellen Nova Kakhovka felett, mélyen az orosz ellenőrzés alatt álló területen, ami arra utal, hogy az orosz erőknek nincs elegendő földi légvédelmük a térségben.
Az orosz hadsereg július 15-én folytatta a rakétacsapásokat Mikolajiv városára. Vitalij Kim, a Mikolajivi Terület közigazgatási vezetője arról számolt be, hogy az orosz erők legalább 10 rakétát lőttek ki két ukrán egyetemre Mikolajivban július 15-én. Jurij Kotyenok orosz katonai blogger azt állította, hogy az egyetemek az Ukrán Nemzeti Gárda katonáinak szolgáltak ideiglenes szállásául. Az ISW nem tudja függetlenül ellenőrizni Kotyenok állításait.
Az orosz hadsereg folytatja az önkéntesek gyorsított kiképzését. Ramzan Kadirov csecsen köztársasági vezető július 15-én azt állította, hogy naponta több száz önkéntes érkezik a csecsenföldi Groznijba egy gyorsított tanfolyamra, mielőtt a Donbássz meg nem határozott területeire telepítenék őket. Kadirov azt állította, hogy az önkéntesek állami garanciákat kapnak, és az orosz különleges erők Groznijtól keletre, Gudermeszben található egyetemén képzik ki őket, valószínűleg azért, hogy a jelentkezőket kényelmes juttatásokkal és jó életkörülmények ígéretével csábítsák a hadseregbe. Az oroszországi Cseljabinszki Terület kormányzója július 13-án bejelentette, hogy a régióban megalakul a „Dél-Ural” és a „Dél-Uralec” önkéntes zászlóalj. A 263 fős Dél-Uralec zászlóalj 81 fős orosz katonai önkéntes különítménye állítólag július 15-én indult el Cseljabinszkból egy gyorsított kiképzésre az oroszországi Nyizsnyij Novgorodba.
Az orosz megszálló hatóságok folytatják a társadalmi ellenőrző intézkedések bevezetését a megszállt területeken. A Herszoni és Zaporizzsjai Terület orosz megszálló kormányai július 14-15-én kriminalizálták az Orosz Föderációt, az orosz fegyveres erőket vagy az ukrajnai inváziót bíráló beszédet, gyakorlatilag kiterjesztve a Kreml hazai cenzúratörvényét a megszállt területekre. A Herszoni Terület megszálló kormányának törvénye elrendelte, hogy a hatóságok a megszegőket a Herszoni Területről meghatározatlan területekre, valószínűleg oroszországi szűrőtáborokba vagy büntetőtelepekre deportálják. A Donyecki Népköztársaság (DNK) Területi Védelme arra ösztönözte a Mariupolban élő terhes nőket, hogy regisztráltassák magukat a DNK anyasági támogatási nyilvántartásába, hogy orvosi ellátásban és juttatásokban részesüljenek.
Marina Filippova, a Luhanszki Népköztársaság (LNK) vezetőjének tanácsadója július 15-én bejelentette, hogy az LNK kormánya szervezeti központot hozott létre az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozásról szóló népszavazás támogatására és megtartására egy meg nem határozott időpontban. Az LNK valószínűleg más ukrajnai orosz megszálló és proxy kormányok népszavazásaival együtt fogja megtartani a referendumot.
Alekszandr Hodakovszkij orosz katonai tudósító július 15-én azt állította, hogy az Ukrajna megszállt területein védnökséget vállaló orosz városi és területi kormányok a megszállt területek újjáépítésének segítésére tett nyilvános ígéretek ellenére nagyrészt távol maradnak a reális erőfeszítésektől, ami akadályozza az újjáépítés megkezdését.
Eddig a harctéri hírek, ebben a helyzetben utazott ki Sojgu védelmi miniszter a frontra, hogy ott „értékes útmutatásokat”, parancsokat és plecsniket osztogasson. Lássuk, mire jutott a Meduza szerint?
„Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter utasítást adott az orosz csapatok egységeinek fokozott fellépésére az ukrajnai „különleges művelet” során. A miniszter ezt az utasítást a háborúban részt vevő déli és középső csapatok ellenőrzése során adta – közölte az orosz védelmi minisztérium.
Az utasítást „azért adták, hogy kizárják, hogy a kijevi rezsim képes legyen tömeges rakéta- és tüzérségi csapásokat mérni a polgári infrastruktúrára és a donbásszi és más régiók településeinek lakosaira” – áll a jelentésben.
A szemle során Sojgu meghallgatta a déli és a középső hadseregcsoport parancsnokainak jelentéseit is a fronton kialakult helyzetről, és részt vett a katonai kitüntetések átadásában.”
Akkor vége a pihenőnek, ami nem volt eddig sem túl csendes: azt a maszlagot pedig felejtsük el, hogy Sojgu a polgári lakosság miatt aggódik. Aggódik, de azért, mert pont a „fokozott fellépésre” utasított déli és középső hadseregcsoport lőszerraktárait szedik szét az ukránok kicsiny darabokra a HIMARS-okkal, és megtámadottakból támadók lettek, márpedig nem kell Clausewitznek lenni ahhoz, hogy belássuk: ez már fordíthat a háború sorsán. Akár 180 fokot is.
Rendben van, de mi lesz az erősítéssel? Azt toborozzák, de elég sajátos módon. Az ISW egy másik jelentése szerint az Oroszországi Föderáció nagyszabású akciót indított önkéntes zászlóaljak létrehozására a szövetséget alkotó 85 „szövetségi szubjektumban” (vagy régióban). Néhány önkéntes zászlóalj toborzása júniusban kezdődött, de júliusban felgyorsult, és naponta jelentenek új önkéntes egységeket. A zászlóaljak a jelek szerint nagyjából 400, egyenként 18 és 60 év közötti férfiból fognak állni. Különböző szolgálati ágakhoz fognak tartozni, beleértve a motorizált lövészeket, páncélosokat és a tengerészgyalogságot, de a jelző- és logisztikai szolgálatot is. Az újoncoknak nem kell előzetes katonai szolgálatot teljesíteniük, és csak 30 napos kiképzésen vesznek részt, mielőtt Ukrajnába vezénylik őket.
Ez a toborzási kísérlet valószínűleg drága lesz, még ha a kitűzött célokat megközelítőleg el is éri. Úgy tűnik, hogy az orosz védelmi minisztérium fogja fizetni az önkéntesek zsoldját, míg a „szövetségi szubjektumok” a besorozási prémiumot. A fizetések általában katonánként nagyjából havi 3000 dollárnál kezdődnek, ami 400 fős egységenként havonta körülbelül 1,2 millió dollárt jelent. A (legalábbis egyes egységek által) felajánlott besorozási bónuszok körülbelül egyhavi fizetésnek tűnnek. Ha az erőfeszítés 85 zászlóaljat hoz létre, amelyek egyenként 400 fősek, az további 34 000 önkéntest vonna be a harcba, ami havonta körülbelül 102 millió dollárba kerülne csak fizetésként. Figyelembe véve, hogy az önkéntesek a harcba vonulás előtti 30 napos kiképzéstől nem lesznek harcképes katonák, ez az ár nagyon magas. Az önkéntesek ráadásul a fizetésükön és a bónuszokon kívül veterán státuszt és juttatásokat is kapnak, ha Ukrajnában szolgálnak, ami évtizedekig növeli az Oroszországi Föderáció költségvetését.
Rendelkezésünkre áll az alakuló vagy már megalakult egységek listája, igen terjedelmes, bár tény, hogy ebben még az álmok szintjén létező zászlóaljak is szerepelnek, mégis inkább a toborzási térképet mutatnám be, amin világosan láthatjuk, hogy minél szegényebb egy régió, annál több önkéntes jelentkezik belőle.
Mint láthatjuk, azok között, akik még nem jártak háborúban és nagyon szegények, akadhat, aki odakívánkozik, aki viszont már ott van, legyen bármilyen vékonypénzű is, azonnal elkívánkozik, bárhová, de leginkább haza. Aminek aztán kellemetlen következményei lehetnek. Mint a The Insider beszámol róla, Ilja Kaminszkij burját ejtőernyős most igen rosszul járt.
„Ilja Kaminszkij burját ejtőernyős megtagadta, hogy Ukrajnában harcoljon, aminek következtében egy luhanszki előzetes letartóztatási központba kerülhetett. Édesanyja, Okszana Pljusznina állítja ezt. Felhívását Alekszandra Garmazhapova, a Szabad Burjátia Alapítvány vezetője tette közzé.
Pljusznina szerint Kaminszkij a 11. Különleges Gárda Légideszantos Támadó Brigádjában szolgál, és a háború kezdete óta Ukrajnában van. Április óta többször írt jelentéseket, kérve, hogy hazaengedjék, hogy találkozhasson újszülött gyermekével, de egyikre sem kapott választ. Július 11-én aláírt egy nyilatkozatot, amelyben megtagadta, hogy részt vegyen a harcokban. Vele együtt „nagyon sok harcos” tette ugyanezt. Ezt a nyilatkozatot a parancsnokság nem vette figyelembe.
Ezt követően minden katonától elvették az útlevelet és a katonai igazolványt, állítólag arra az esetre, ha fogságba esnének. Ezután Pljusznina szerint a katonákat 8-10 fős csoportokra osztották, és a luhanszki 1-es előzetes letartóztatási központba küldték őket. Most nem tudja, hol van a fia, mivel elvették a telefonját.
„Most mindenféle módon ösztönzik őket arra, hogy feladják a jelentéseiket, és írják meg a beleegyezésüket, hogy ismét részt vehessenek a harci műveletekben” – mondta Pljusznina.”
El tudom képzelni az „ösztönző” módszereket. Szerencsétlen burjátok, akik már így is a legmagasabb arányú emberveszteséget szenvedték ebben a háborúban az összes „szövetségi szubjektum” közül. Ebben az esetben adataim szerint 500 főről van szó, egy kisebb, 150 fős csoportot viszont sikerült hazajuttatni néhány napja.
Elég szomorú hírek ezek, még szerencse, hogy van vidámabb is. Tegnap Putyin orosz elnök aláírta a Vlagyimir Szolovjovot, a VGTRK televízió műsorvezetőjét a Hazáért Érdemrend IV. fokozatával kitüntető rendeletet. A rendelet szerint Szolovjov „az Oroszországról alkotott pozitív kép kialakításában és a társadalmilag fontos eseményekben való aktív részvételéért” kapta a díjat.
Legalább ne indokolta volna… Szolovjov különben eddig sem szűkölködött plecsniben, megkapta már ezelőtt is a „Barátságrendet”, az „Orosz Föderáció elnökének köszönetét”, a „Becsületrendet”, a „Nyikolaj Ozerov-érmet”, valamint az „Alekszandr Nyevszkij-rendet” a Krím elcsatolásának indoklásában tanúsított „magas szakmai felkészültségéért és objektivitásáért”. Itt jegyezném meg, hogy Barátságrendet nem csak külföldi állampolgárok kaphatnak, mint például Szijjártó Péter, hanem oroszok is, feltéve, hogy kiemelkedő érdemeik vannak a népek barátságának elmélyítése terén. És hát mivel lehetett volna jobban elmélyíteni az orosz és ukrán nép barátságát, mint azzal, hogy ha már megszállták az oroszok a Krímet, Szolovjov még meg is magyarázza?
Nagyjából bármivel. Bármi hasznosabb lett volna, ha a népek barátságát vesszük.
Különben így legyen ötösöm a lottón, épp tegnap írtam, hogy többek között Szolovjov is meg kéne kapja a többi propagandistával együtt az „Igazmondó” előnevet, erre fel még aznap kitüntették. Igaz, nem az előnévvel.
Hogy mi mindent tett ő az „Oroszországról alkotott pozitív kép kialakításáért”? Csak pár kalandját sorolnám fel az utóbbi időkből.
Tegnapelőtt azt állította, hogy a vinnyicai rakétacsapás nem is Vinnyicát érte, hanem a hozzá közel fekvő Hajszinban pusztított, nem civileket, hanem egy katonai alakulatot. Még képpel is illusztrálta az állítást, amelyen – villamos szerepelt. Hát, a 25 ezer lakosú Hajszinban nincs villamos, soha nem is volt, ellenben a 370 ezer lakosú Vinnyicában nagyon is van… Szolovjovot jó ideig nem zavarták a tények, csak ímmel-ámmal helyesbített végül.
Június elején „Este Szolovjovval” című beszélgetős műsorában nyíltan kimondta:
„Talán eljött az idő, hogy beismerjük: Oroszország „különleges hadművelete” véget ért, elkezdődött a harmadik világháború. Abban az értelemben, hogy egy valódi háború kezdődött. Mi több, ez a harmadik világháború.”
Nem, szerencsére nem az, még nem – de már korábban is lelkes híve volt a világvégének, az ő esti műsorában hangzott el az alábbi, eszelős párbeszéd is még áprilisban, az orosz propaganda másik díszmadarával, Margarita Szimonjannal társalkodva:
– Ha úgy döntenek, hogy támogatják Ukrajnát – annak ellenére, hogy Szergej Lavrov azt mondta nekik, hogy ez a III. világháborúhoz vezethet –, semmi sem állíthatja meg őket. Úgy döntöttek, nagyban játszanak… Ezek erkölcstelen szemetek. (Vlagyimir Szolovjov)
– Személy szerint úgy gondolom, hogy a legreálisabb út a III. világháború útja, ami azon alapul, hogy ismerjük magunkat és vezetőnket, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyint, tudjuk, hogyan működik itt minden, lehetetlen – nincs esély rá –, hogy feladjuk. Az az elképzelés, hogy minden atomcsapással fog végződni, számomra valószínűbb, mint a másik kimenetel. Ez egyrészt rémisztő, másrészt tudjuk, hogy ez az, ami. (Margarita Szimonjan, a Russia Today vezetője)
– De mi a mennybe jutunk, míg ők egyszerűen meg fognak dögleni. (Szolovjov)
– Egyszer úgyis mindannyian meghalunk.” (Szimonjan)
Szolovjov a mennybe jutás elméletét arra alapozza, hogy az oroszok pravoszlávok, tehát az üdvösség még világvége esetén is garantált. Azért nem lennék a helyében, amikor ezt elmondja Ramzan Kadirovnak, aki enyhén szólva sem nevezhető pravoszlávnak.
Szolovjov műsorában fenyegették atomcsapással Nagy-Britanniát, az Egyesült Államokat, Lengyelországot és általában véve mindenkit, valamint bárkit: lássuk be, ennek a műsorvezetőnek tényleg múlhatatlan érdemei vannak az „Oroszországról alkotott pozitív kép” kialakításában.
Kevesen ártottak annyit annak az országnak is, a népének is, mint ő.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!