Néhány nap szabadság után újra itt a háború krónikája, ami ma megint nem lesz különösebben szenzációs: annyi újdonságról mindenképpen beszámolhatok, hogy az ukrán déli offenzíva már kezd realitássá válni, a Donbásszban állni látszik az idő és a front, Odesszát pedig minden valószínűség szerint a Klingon Birodalom támadta meg, kizárásos alapon.
De menjünk szépen sorban, ahogy azt kell: ma először, mint mindig, a harctéri hírekkel foglalkozom az ISW napi jelentése alapján, aztán megpróbálunk eligazodni az Odesszát ért rakétacsapás ügyében, szót ejtünk Ramzan Kadirov különös vágyairól, végül pedig beszámolunk arról, mit lát és ért az orosz sajtó Orbán Viktor tegnapi, sajátosnak mondható beszédéből (nagyon mást, mint a magyar).
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Az ukrán erők valószínűleg ellentámadás indítására készülnek vagy már el is indították az ellentámadást Herszon területén július 23-án, de a nyílt forrásból származó információk a harcok állásáról és tempójáról korlátozottak és elmaradnak az eseményekhez képest. Szerhij Hlan ukrán közigazgatási tanácsadó július 23-án kijelentette, hogy az ukrán csapatok elfoglaltak bizonyos településeket a Herszoni Területen, de felszólította az ukrán civileket, hogy hallgassanak az ellentámadás menetéről, amíg az ukrán hatóságok hivatalos nyilatkozatokat nem adnak ki. A Foreign Policy nemzetbiztonsági tudósítója, Jack Detsch július 22-én arról számolt be, hogy egy meg nem nevezett magas rangú amerikai védelmi tisztviselő kijelentette, hogy az ukrán erők az elmúlt héten, július 15–22. között az oroszok által elfoglalt falvak egyes részeit foglalták vissza Herszonban, ami arra utal, hogy az ukrán erők a frontvonalak mentén elértek némi területi előnyt. A frontvonal és Herszon város közötti terület falusias, és elsősorban kis településekből áll, amelyek kevésbé valószínű, hogy pontos információkat jelentenek az erők mozgásáról és harci cselekményeiről, ami lehetővé teszi, hogy a terület ellenőrzése ezen a környéken anélkül változzon, hogy a nyílt forrású jelentésekben bizonyíték jelenne meg róla. Az orosz hatóságokat ráadásul nem ösztönzik arra, hogy jelentést tegyenek az ukrán területi nyereségekről. Az információs folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy az ISW viszonylag kis késéssel tudósítson az orosz támadó műveletekről, ebben a helyzetben tehát megfordulnak. Az ISW e korlátok között a legjobb tudása szerint fog beszámolni az ukrán ellentámadások előrehaladásáról.
Itt szokásom szerint közbemordulnék: elnézést kérek az olvasóktól a szokásosnál is körülményesebb bikkfanyelvért, ez magyarra fordítva annyit jelent, hogy történik valami, de még műholdról sem tudjuk megállapítani, micsoda. Majd csak kiderül előbb-utóbb.
Ramzan Kadirov, a Csecsen Köztársaság vezetője a jelek szerint megerősítette, hogy Szergej Kuzovlev vezérezredes váltotta Alekszandr Dvornikov hadseregtábornokot az orosz Déli Katonai Körzet (SMD) megbízott parancsnokaként. Kadirov kijelentette, hogy Kuzovlev, akit kifejezetten az SMD megbízott parancsnokaként emlegetett, július 23-án Csecsenföldre látogatott, hogy ellenőrizze Kadirov „Akhmat” zászlóaljait. 2020 novemberétől 2021 februárjáig Kuzovlev az SMD vezérkari főnöke volt, és ő irányította az orosz kötelékeket Szíriában 2020 novemberétől 2021 februárjáig. Kuzovlev látogatása és Kadirov erőinek ellenőrzése, amely két nappal azután történt, hogy Kadirov bejelentette, hogy ezek a zászlóaljak nem fognak azonnal Ukrajnába települni, alátámaszthatja azokat az egyéb utalásokat, amelyek szerint Kadirov növekvő belpolitikai nyomással néz szembe. A Kadirov-ellenes Sheikh Mansour zászlóalj állítólag július 21-én lázadást jelentett be Kadirov rezsimje ellen, és Kadirov talán az újonnan alakult Akhmat zászlóaljakat Csecsenföldön akarja tartani, hogy kezelje az esetleges helyi zavargásokat. (Kadirovról még lesz szó a későbbiekben, és egyáltalán nem biztos, hogy Kuzovlev látogatása jót jelent az ő számára).
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az ukrán erők valószínűleg ellentámadást készülnek indítani, vagy már meg is indították azt Herszon területen.
- Ramzan Kadirov csecsen köztársasági vezető jelezte, hogy Szergej Kuzovlev vezérezredes a déli katonai körzet megbízott parancsnoka.
- Az orosz hadsereg korlátozott felderítő műveleteket hajtott végre Bakhmuttól keletre, és folytatta a korlátozott szárazföldi támadásokat Szlovjanszktól északnyugatra, Sziverszktől keletre és Bakhmuttól délre.
- A Kreml folytatta a regionális önkéntes zászlóaljak felállítását, és július végére valószínűleg 16 ilyen zászlóaljat kíván felállítani.
- Az orosz megszálló hatóságok folytatják a megszállt területek Orosz Föderációhoz való csatolásáról szóló népszavazás előkészítését, és intézkedéseket tesznek a megszállt területek elszigetelésére a nem orosz információs terektől.
-
Az orosz hadsereg július 23-án korlátozott támadást hajtott végre Szlovjanszktól északnyugatra, és településeket bombázott Izjumtól délkeletre és délnyugatra. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az ukrán csapatok semlegesítettek egy orosz felderítő csoportot Bohorodicsnyében, mintegy 20 km-re északnyugatra Szlovjanszktól. Az orosz erők lőtték Dibrovne, Krasznopillja és Mazanivka településeket, amelyek mind Szlovjanszktól északnyugatra, a Harkiv-Donyecki terület határa mentén fekszenek, valamint az Izjumtól délnyugatra, Barvinkove közelében fekvő területeket.
Az orosz erők Sziverszktől keletre támadásba lendültek, hogy július 23-án megpróbáljanak közvetlenül a város felé előrenyomulni. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz csapatok megpróbáltak és sikertelenül próbáltak meg előrenyomulni Verhokamjanszke és Sziverszk irányába. A jelentés nyelvezete arra utal, hogy az orosz egységek a keleti állásokból közelebb nyomulhattak magához Sziverszk külvárosához. Az orosz csapatok emellett folytatták a légi és tüzérségi csapásokat Sziverszktől északra, délre és keletre.
Az orosz alakulatok korlátozott felderítő műveleteket hajtottak végre Bakhmuttól keletre, és július 23-án folytatták a sikertelen szárazföldi támadásokat Bakhmuttól délre. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az ukrán erők megakadályozták az orosz felderítő csoportokat abban, hogy Pokrovszke (Bakhmut-tól 5 km-re keletre) és Szoledar (Bakhmut-tól 10 km-re északkeletre) környékén feltérképezzék az ukrán állásokat, és hogy az orosz csapatok folytatták a sikertelen támadásokat a Novoluhanszkénál lévő Vuhledar erőmű közelében, mintegy 20 km-re délkeletre Bakhmuttól. Az orosz alakulatok folytatták a tüzérségi és légicsapásokat Bakhmutban és környékén, hogy továbbra is megteremtsék a feltételeket a város közvetlen megtámadásához.
Az orosz haderő nem hajtott végre megerősített támadásokat Avdijivka térségében, és továbbra is lőtték az ukrán állásokat az Avdijivka-Donyeck város frontvonal mentén. A NASA FIRMS július 15–23. közötti adatai következetesen kevesebb tüzet mutatnak a teljes donbásszi frontvonal mentén, ami erősen arra utal, hogy a HIMARS továbbra is hatással bír az orosz tüzérség képességeire.
Az orosz hadsereg július 23-án nem hajtott végre támadást Harkiv város ellen. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők továbbra is arra összpontosítottak, hogy visszatartsák az ukrán előrenyomulást az államhatár felé. Az orosz haderő légicsapást mért Verhnij Szaltivra, és folytatta Harkiv város és a környező települések ágyúzását.
Az ukrán csapatok július 23-án a Herszon városától kevesebb mint 10 km-re lévő Dariivkában (Herszon terület) az Inhulec folyó felett átívelő hídra mértek csapást. A felvételek hat egyenlő távolságra lévő becsapódási pontot mutatnak a hídon, és azt, hogy a személygépkocsik át tudnak menni a hídon, de ki kell kerülniük a lyukakat. Szerhij Hlan ukrán területi közigazgatási tanácsadó kijelentette, hogy az ukrán erők egy folyamatos művelet részeként csapást mértek a dariivkai hídra, hogy elvágják az orosz csapatok utánpótlási vonalait Herszon városában.
Az orosz erők július 23-án csapásokat mértek a déli tengely hátországára, valószínűleg azért, hogy megakadályozzák az ukrán előkészületeket egy ellentámadásra ezen a tengelyen. Az orosz hadsereg négy Kalibr rakétát lőtt ki Odessza kikötőjére, amelyek egy szivattyúállomást és egy magtárat találtak el jelentős károk okozása nélkül. A csapásról készült felvételeken látható, hogy az ukrán légvédelem legalább két rakétát elfogott. Andrij Raikovics, Kirovohrad terület vezetője kijelentette, hogy az orosz haderő nyolc tengeri indítású Kalibr rakétával és öt légi indítású H–22 rakétával szintén csapást mért a Kanatove katonai repülőtérre és egy vasúti szállítási létesítményre a Kirovohrad területen. Vitalij Kim, az ukrán Mikolajivi Terület vezetője kijelentette, hogy az orosz erők ismét hat S–300 légvédelmi rakétával mértek csapást Mikolajiv városára.
A Kreml folytatja a regionális alapú önkéntes zászlóaljak kialakítására irányuló erőfeszítéseket. Az Ukrán Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) szóvivője, Vadim Szkibickij július 23-án interjút adott a Szabad Európa Rádió-Szabadság Rádiónak (RFERL), amelyben jelezte, hogy a Kreml e hónap végéig 16 új önkéntes zászlóalj felállítását tervezi. Szkibickij azt is megjegyezte, hogy a Kreml egy újabb hadtestet alakít a Nyizsnyij Novgorod-i területen lévő Mulinóban, ami látszólag alátámasztja a kijevi védelmi erők korábbi parancsnoka, Olekszandr Pavljuk korábbi kijelentéseit, miszerint Oroszország egy 3. hadtestet alakít (a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaságok csapatai jelenleg az 1., illetve a 2. hadtestet alkotják), akár 15 000 katonával Mulinóban. Szkibickij kijelentette, hogy július 23-tól már nyolc önkéntes zászlóalj alakult. A Kreml még nem alakított önkéntes zászlóaljat Szentpéterváron, Vlagyimir Putyin orosz elnök szülőhelyén.
Az oroszországi Tyumeni terület hatóságai július 22-én emellett bejelentették három önkéntes egység megalakulását a Tyumeni Területen. Alekszej Kulicskov, Tyumen katonai komisszárja kijelentette, hogy a „Tobol” különálló műszaki zászlóalj első századát több mint 50 fő alkotja, már bevetésre került egy meg nem nevezett gyakorlótéren, és hogy Tyumenben megalakul a „Tajga” önkéntes mesterlövész egység és a „Szibéria” tüzérségi zászlóalj („артиллерийский дивизион”) is, amelyet két-három hét kiképzés után a Donbásszba telepítenek. Az orosz szövetségi szubjektumok kimondottan harcászati, támogató és logisztikai egységeket alakítanak, így nem mind a 16 új zászlóalj (vagy 85, ha és amennyiben az összes „szövetségi szubjektum” egységeket alakít) lesz harcoló alakulat.
Az oroszok által támogatott megszállási adminisztráció fokozta a megszállt területek további elszigetelésére irányuló intézkedéseket a nem orosz információs terektől. Herszon és Zaporizzsja területek megszállási vezetői július 23-án bejelentették, hogy megkezdik a Google és a YouTube használatának korlátozását a megszállt területeken, hogy korlátozzák a lakosok lehetőségét arra, hogy ukrán weboldalakat keressenek a Google-on. Kirill Sztremouszov herszoni megszállási vezető kijelentette, hogy emellett betiltotta a Viber üzenetküldő alkalmazás használatát, és a YouTube videohosztingot is lelassították. A Luhanszki és a Donyecki Népköztársaságok (LNK és DNK) július 21-én, illetve 22-én blokkolták a Google-t. Az orosz hatóságok valószínűleg továbbra is ilyen korlátozásokat vezetnek be az információs térben, hogy megfékezzék az oroszellenes üzenetek terjesztését.
Ez utóbbi hírhez két megjegyzést fűznék: az egyik az, hogy Sztremouszov helyében tilalmak bevezetése helyett a nyakamra vigyáznék, mert, mint láthattuk, az ukrán erők már tíz kilométerre is alig vannak Herszon határától, a másik meg arról szólna, hogy lehet ugyan, miszerint a szakadár népköztársaságok blokkolták a Google-t, de attól még a hivatalos hírügynökségi oldalaik (Donetsk News Agency és Lugansk Media Centre) továbbra is elérhetőek a böngészőben.
Azonban tekintsük az Odessza elleni rakétatámadást, ugyanis az arra utal, hogy földönkívüli hatalmak avatkoztak a háború menetébe. Mint a Moscow Times írja:
„Orosz rakéták csapást mértek szombaton Ukrajna kulcsfontosságú fekete-tengeri kikötőjére, Odesszára egy olyan támadás során, amelyet Kijev „szemen köpésként” jellemzett a háborúban álló államok által egy nappal korábban aláírt megállapodás miatt, amely a gabonaexport újraindításáról szólt.
A regionális hatóságok a közösségi médiában közölték, hogy két cirkálórakéta csapódott a kikötői terminálba, ami semmibe veszi a hónapokig tartó tárgyalások során kötött, mérföldkőnek számító megállapodást.
„Az orosz rakétacsapás Vlagyimir Putyin (orosz elnök) köpése Antonio Guterres ENSZ-főtitkár és Recep (Tayyip) Erdogan török elnök arcába, akik hatalmas erőfeszítéseket tettek a megállapodás érdekében” – mondta Oleg Nyikolenko külügyminisztériumi szóvivő.
A hadviselő felek közötti első jelentős megállapodás az ukrajnai februári invázió óta az „akut éhínség” enyhítését célozza, amellyel az ENSZ szerint a háború miatt további 47 millió embernek kell szembenéznie.
Nyikolenko szerint Oroszország „teljes felelősséget vállalna a globális élelmiszerválság elmélyüléséért”, ha a megállapodás a támadás miatt veszélybe kerülne.
„Az ellenség Kalibr cirkálórakétákkal támadta meg az odesszai tengeri kikötőt. Két rakétát a légvédelem lelőtt. Kettő a kikötői infrastruktúrát találta el” – közölte Szerhij Bratcsuk, az Odesszai Régió képviselője a közösségi médiában tett nyilatkozatában.”
Ez eddig érthető és világos: valamelyik orosz flottaegység támadást indított, mérsékelt sikerrel, ám hatalmas diplomáciai kárt okozva. Viszont mit ír erről a TASZSZ?
„ANKARA, július 23. /TASZSZ/. Hulusi Akar török védelmi miniszter szombaton kijelentette, hogy Oroszországnak nem volt köze az odesszai tengeri kikötő bombázásához.
„Az Oroszországgal ma folytatott kapcsolatfelvételek során kijelentették, hogy semmi köze a támadáshoz. Alaposan kivizsgálják az incidenst” – idézte őt a török katonai ügynökség.
A török katonai főtisztviselő szerint az incidenst követően telefonos megbeszélést folytatott ukrán kollégájával, Alekszej Reznyikovval és Alekszandr Kubrakov ukrán infrastrukturális miniszterrel, akik pénteken Isztambulban megállapodást írtak alá a gabonaexportról. „Megkaptuk a szükséges információkat. Jelentették a tényt, hogy rakétatámadás érte a kikötő egyik rakodóállomását, negatív következményei nem voltak” – mondta.
„Aggódunk amiatt, hogy ez az incidens közvetlenül a gabonaexportról szóló megállapodás tegnapi aláírása után történt” – mondta a török védelmi miniszter.”
Mondjuk érdekes egy rakétatámadás az, aminek nincsenek negatív következményei, de ezt már a török védelmi miniszter tudja, viszont ha az oroszok nem támadtak, mert úttörő becsszavukat adták, az ukránoknak meg egyáltalán nincsen Kalibr rakétájuk, a törököknek meg egyáltalán nem lett volna érdeke egy ilyen akció, akkor ki volt? Csakis a Klingon Birodalom lehetett, más nem. (Sajnos a címképen Putyin nem klingon, hanem kardassziai, de sehogyan sem tudtam klingont műteni belőle).
Bonyolítja a helyzetet a szépszavú és nem épp meggondoltságáról, önmérsékletéről nevezetes Maria Zakharova orosz külügyi szóvivő megszólalása, mely szerint:
„Kalibr rakétáink megsemmisítették az odesszai kikötő katonai infrastruktúrájának egy darabját és egy ukrán hadihajót küldtek a kijevi rezsim kedvenc címére.”
Hadihajóról eddig szó sem volt, (a cím az, ahova a Kígyó-sziget helyőrsége küldte a Moszkva rakétacirkálót) és tessék mondani, nem kellett volna szólni a szőke ciklonnak, hogy „nem ők voltak”, ne vallja be? Most már nem is lehet a klingonokra fogni a támadást, pedig milyen szép, oroszos megoldás lett volna. Ráadásul 11:42-kor az orosz védelmi minisztérium jelentésében meg is jelent:
„Nagy pontosságú, nagy hatótávolságú, tengerről indítható rakéták megsemmisítettek egy ukrán hadihajót és a kijevi rezsimnek szállított Harpoon hajóelhárító rakéták raktárát az odesszai tengeri kikötőben, a hajójavító üzem területén. Az ukrán haditengerészet hajójavító és -korszerűsítő üzemének termelő létesítményei is működésképtelenné váltak.”
Akkor viszont a törököknek nem kellett volna hazudni. Ebből már ki nem keverednek, ők is voltak, nem is, esetleg a Kalibr rakéták elkóboroltak a nyájtól, elvadultak és azért tettek kárt a kikötőben.
Érdekes emellett Ramzan Kadirov legújabb követelése, melyet Julia Latinyina elemez a Novaja Gazeta Europában. A csecsen vezér, aki nem a háború legélesebb elméje, sőt, engem leginkább a száz évvel ezelőtti, többnyire haramiákból lett, gyakran írástudatlan kínai hadurakra emlékeztet, most azt szeretné, ha Moszkva légvédelmi rendszerekkel látná el. Mint Telegram-csatornáján írta:
„A Csecsen Köztársaság hegyvidékén, Oroszország déli határainál a légvédelmi rendszerekre nagyobb szükség van, mint valaha. Ezt a légvédelmi rendszert egy harckocsizó egység helyén kellene elhelyezni a Salinszkij körzetben, nem messze Csentorojtól.”
Nos igen, Csentoroj Kadirov szülőfaluja, persze, hogy védeni szeretné – de mitől? Kadirov azt is írja, miszerint:
„Készen állunk arra, hogy könnyedén bevegyük Kijevet és a NATO-országokat. A valódi harcokban edzett egységeinkkel a világ egyetlen hadserege sem szállhat szembe. Fehér zászlókat előkészíteni! Akhmat az erő! Allahu Akbar!”
Hát, akárhogyan is nézem, az ukrán légierőnek nem volna érdeke egy bonyolult és nagyon kockázatos akció Csentoroj ellen, pusztán azért, mert Kadirov ott született, és amúgy sem állnak túl fényesen bevethető repülőgépekkel, nagy hatótávolságú rakétáik szintén nincsenek, szóval akkor kitől akarja megvédeni magát Kadirov? Egyetlen válasz kínálkozik, melyet Latinyina is elemez, éspedig az, hogy Oroszországtól. Mint írja:
„Valójában csak egyetlen valódi hasznát látom ennek a légvédelemnek: az orosz rakéták és repülőgépek elleni védelmet az ukrán kaland összeomlását és Putyin vereségét esetleg követő polgárháborúban. És ez a javaslat önmagában is világosan mutatja, hogy Kadirov mit gondol a rezsim kilátásairól, és mire készül.”
Van a dologban valami. Ha legközelebb „biztos, ami biztos” alapon nukleáris fegyvereket is kér, akkor már biztos lesz, hogy a Putyin utáni világra készül. Végül is, ha úgy vesszük, az Oroszország és Csecsenföld közötti háborút sem Oroszország, hanem Kadirov nyerte meg. Azért nem lehetett teljesen véletlen Kuzovlev vezérezredes villámlátogatása.
Nos, végül elő kell vennünk a magyar miniszterelnök tegnapi beszédének visszhangját. Ebben nem az érdekes, amit mondott (az is érdekes, de másképpen) hanem az, amit meghallottak belőle. Ukrán részről érthető a sértődés, Oleg Nyikolenko külügyi szóvivő be is jelentette:
„Oroszország cirkálórakétákkal támadja Ukrajnát, Európát pedig túlzott gázárakkal. Ezek mind egyetlen orosz terv elemei, amelynek célja, hogy aláássák a békét és a jólétet az európai országokban. Ha Ukrajnában nem lesz béke és stabilitás, akkor Magyarországon és Európában sem lesz.”
Magam is így látom, de mit szól ehhez az orosz oldal? Hivatalosan semmit, de a nagyon jól értesült és ellenzéki Meduza mégis érdekes szempontból közölte a hírt, ezt szó szerint idézném:
„Orbán Viktor magyar miniszterelnök kijelentette, hogy szerinte kudarcot vallott az a nyugati stratégia, amelynek célja Ukrajna támogatása az Oroszországgal vívott háborúban.
Orbán szerint a stratégia négy alapelvre épült: hogy Ukrajna nyugati fegyverekkel megnyerheti a háborút, hogy a szankciók gyengítik Oroszországot, hogy a szankciók jobban ártanak Oroszországnak, mint Európának, és hogy a világ támogatja Európa álláspontját. A politikus szerint azonban most „dominószerűen” omlanak össze a kormányok Európában, és az energiaárak is emelkednek.
„Egy olyan autóban ülünk, amelynek mind a négy kereke kilyukadt: teljesen világos, hogy a háborút így nem lehet megnyerni” – mondta a magyar miniszterelnök. Azt is mondta, hogy szerinte Ukrajna soha nem fogja megnyerni a háborút, „egyszerűen azért, mert az orosz hadsereg aszimmetrikus fölényben van”.
Orbán szerint „új stratégiára van szükség, amely a béketárgyalásokra és egy jó békemegállapodás előkészítésére összpontosít”. Ugyanakkor kijelentette, hogy Oroszország és Ukrajna között nem lehetségesek tárgyalások, és a háborút csak Oroszország és az Egyesült Államok közötti tárgyalásokkal lehet befejezni.
A Daily News Hungary honlapja szerint Orbán azt is mondta, hogy ha az USA-t Donald Trump, a Németországot pedig Angela Merkel vezetné, akkor nem lenne háború, mert figyelembe vennék Vlagyimir Putyin biztonsági garanciák iránti kérését.
Orbán Viktor Vlagyimir Putyin egyik legfőbb szövetségesének számít Európában. Magyarország álláspontja megnehezítette az Oroszországgal szembeni egyes szankciók elfogadását, nevezetesen az orosz olajra vonatkozó európai embargót.”
Ami az aszimmetrikus fölényt illet, épp látjuk Herszon térségében vagy az Inhulec hídján, de azt nem vonnám kétségbe, hogy ha Trump lenne az Amerikai Egyesült Államok elnöke, akkor nem lenne háború. Már nem lenne. Esetleg Egyesült Államok se lenne, csak amerikanszkaja oblaszty, az Oroszországi Föderáció részeként. De annak viszont lehetne a kormányzója.
Szóval, ha valaki nem beszélne össze annyi furcsaságot, talán nem néznék a nemzetközi porondon annak, aminek most nézik: diplomáciai antitalentumnak.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!