Mintha élénkülnének a harcok Ukrajnában, bár nehéz eldönteni, az orosz fél mit akar igazából: Bakhmutot szeretné inkább bevenni vagy Harkivot? Mindkettő nagy falat lesz és a szakértők egyik vállalkozásnak sem jósolnak gyors sikert. Délen ellenben Ukrajna kéne eldöntse, mit is akar igazából: most volna esély Herszon felszabadítására, csak éljenek is vele.
Ma a harctéri hírek ismertetése után, melyeket, mint minden nap, most is az ISW napi jelentése alapján állítottam össze, elmondom a nap egyetlen jó hírét, miszerint elindult az első gabonaszállító hajó Odessza kikötőjéből. Utána már csak rossz dolgokról tudok beszámolni: arról, mennyi jár Majkop városában azért, ha megverik az embert a titkosrendőrök (több év), majd elmondom, milyen a Kreml legújabb metodicskáha és hova kerül az a sámán, aki elindul Moszkvába, hogy kikergesse Putyint a Kremlből.
De mindenekelőtt lássuk a harctéri híreket.
Az orosz csapatok újrakezdték a helyi támadásokat Izjumtól északnyugatra és délnyugatra, és talán megteremtik a feltételeket a nyugatabbra, a Harkivi területre vagy Harkiv város felé irányuló offenzív műveletekhez. Az orosz hadsereg már sikertelen támadásokat és felderítési kísérleteket indított Csepil, Scsurivka és Huszarivka (Izjumtól északnyugatra) ellen, és az elmúlt napokban újra támadást indított Dmitrivka és Brazsikivka (Izjumtól délnyugatra) ellen. Az orosz egységek hónapok óta tartják állásaikat Balaklia és Velika Komisuvakha körül, és ezt a két területet a támadó hadművelet ugródeszkájaként használhatják. Az orosz haderő a Balaklia körüli állásaikat felhasználhatja arra, hogy délkeletről újraindítsa a Harkiv városa elleni támadásokat. Rendkívül valószínűtlen, hogy elfoglalják Harkiv területét vagy Harkiv városát – Ukrajna második legnépesebb városát –, tekintettel az orosz előrehaladás ütemére Donbásszban, valamint a haderőfejlesztés és a logisztika terén fennálló kihívásokra. Az ISW korábban úgy értékelte, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök talán utasította az orosz csapatokat Harkiv város és a Harkivi Terület még meg nem szállt részének elfoglalására, de nem valószínű, hogy sikerrel járna e célok elérésében. Az orosz hadsereg esetleg romboló támadásokat is folytat, hogy megakadályozza az ukrán ellentámadásokat.
Krími megszálló tisztviselők burkoltan Ukrajnát vádolták azzal, hogy július 31-én dróntámadást intézett a megszállt Szevasztopolban az orosz Fekete-tengeri Flotta főhadiszállása ellen, de ukrán tisztviselők tagadták a felelősséget a támadásért. Mihail Razvozsajev, Szevasztopol orosz kormányzója azt állította, hogy az ukránok „úgy döntöttek, elrontják” az orosz haditengerészet napjának ünnepségeit, és megjegyezte, hogy egy drón robbant fel a főhadiszállás udvarán, de nem pontosította, hogy ukrán erők vagy helyiek indították-e a drónt. Razvozsajev olyan képeket tett közzé, amelyek a parancsnokság épületén és udvarán keletkezett kisebb károkat mutatják, és a közösségi médiában közzétett felvételek egy kis füstfelhőt mutattak, amely az épületből emelkedett fel. Razvozsajev azt is állította, hogy a robbanás hat embert megsebesített. Olga Kovitidi orosz krími szenátor később bejelentette, hogy meg nem nevezett személyek hajtották végre a támadást egy rögtönzött drónnal Szevasztopol területéről. Az Ukrán Haditengerészeti Erők és az Odesszai Területi Katonai Adminisztráció szóvivője, Szerhij Bratcsuk közvetve azt sugallta, hogy a dróntámadás orosz hamis zászlós művelet volt. Az ISW nem tudja függetlenül ellenőrizni a támadásért felelős szereplőt.
Az orosz kormány megnehezítheti az Olenivka büntetőtelepen július 28-án történt azonosítatlan kinetikus esemény jellegének felderítésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket. Az orosz védelmi minisztérium július 30-án hivatalosan meghívta az ENSZ és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) szakértőit az olenivkai fogolytábor elleni támadás kivizsgálására, az ICRC azonban közölte, hogy július 31-ig nem kapott hozzáférést a fogolytáborhoz, Iryna Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes azt is megjegyezte, hogy az orosz hatóságok nem válaszoltak az elhunyt ukrán hadifoglyok (POW) holttestének visszaszolgáltatására vonatkozó ukrán kérésekre.
Itt nem állom meg, hogy közbe ne morgolódjak: valóban groteszk kifejezés ez az „ azonosítatlan kinetikus esemény”. Van olyan abszurd, mint a „különleges katonai művelet”, de mégis ezt kell használni, míg el nem dől, hogy igazából mi történt Olenivkában. Ezeket a híreket katonai jelentésekből állítom össze, amikben fontosabb a precíz fogalmazás, mint a „fentebb stíl” és az olenivkai esemény egyre gyanúsabban néz ki.
Például Oliver Alexander nyílt forrású hírszerzési (OSINT) elemző közzétett egy vizsgálatot a július 27-i műholdfelvételekről, amelyek nyitott sírokat mutatnak az olenivkai fogolytáborban, megjegyezve, hogy a július 29-i műholdfelvételek alapján úgy tűnik, hogy ugyanezeket a sírokat letakarták. Eliot Higgins, a Bellingcat oknyomozó újságíró csoport alapítója szerint a kisebb felbontású műholdképek július 18. után és július 21. előtt földi zavarokat jeleznek, ami arra utal, hogy az oroszok előre megtervezhették az incidenst. Az ISW továbbra is figyelemmel kíséri a nyílt forrásokat az Olenivka elleni csapással kapcsolatos információkért, és amint azok megjelennek, frissítéseket közöl.
Szóval, míg nem tiszta a helyzet, ennél a kifejezésnél kell maradnunk. De addig is lássuk a legfontosabb híreket röviden!
-
-
- A Kreml július 31-ig nem válaszolt a Nemzetközi Vöröskereszt (ICRC) azon kérésére, hogy bejuthasson az Olenivka börtönbe, ami akadályozza a nemzetközi nyomozási erőfeszítéseket.
- Az orosz csapatok korlátozott szárazföldi támadásokat hajtottak végre Izjumtól délnyugatra és északnyugatra, összhangban az ISW értékelésével, miszerint az orosz erők a jelenlegi Izjum-Szlovjanszk vonaltól északnyugatra történő előrenyomulás feltételeit teremthetik meg.
- Az orosz hadsereg folytatta a támadásokat Szlovjanszktól északnyugatra, Sziversztől északkeletre, valamint Bakhmuttól keletre és délre.
- Az orosz alakulatok csekély előnyre tettek szert Avdiivka térségében, és folytatták a szárazföldi támadásokat Avdiivka és Piszki felé.
- Az orosz hatóságok megkezdték az önkéntesek toborzását a Nyevszkij és a Ladoga zászlóaljak számára az oroszországi Leningrádi Területen.
- Az orosz megszálló hatóságok folytatták a népszavazás előkészítését a Herszon körzetben, és intézkedéseket tettek a megszállt területek orosz ellenőrzésének támogatására.
-
Az orosz egységek július 31-én korlátozott szárazföldi támadásokat hajtottak végre Izjumtól délnyugatra és északnyugatra, és folytatták a települések bombázását ebben a térségben. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok sikertelen támadást hajtottak végre az Izjumtól mintegy 20 km-re délnyugatra fekvő Dmitrivka ellen. Az orosz erők továbbá felderítő hadműveletet folytattak Nova Huszarivkától nyugatra Huszarivkáig (Izjumtól mintegy 50 km-re északnyugatra), és lőtték Szemilannét és Cservona Poljanát, mindkettőt 30 km-re délnyugatra Izjumtól. Ahogy az ISW július 30-án értékelte, az orosz erők talán átrendezik a támadó hadműveletek prioritásait az Izjum-Szlovjanszktól északnyugatra fekvő térségben, hogy megteremtsék a feltételeket az Izjum térségéből nyugat felé, mélyebben Harkiv területére történő előrenyomuláshoz.
Az orosz hadsereg július 31-én korlátozott támadást hajtott végre Szlovjanszktól északnyugatra, és egyébként a Harkiv-Donyecki terület határa mentén fekvő településeket lőtték. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz erők sikertelen felderítő hadműveletet hajtottak végre Dolina közelében (Szlovjanszktól mintegy 20 km-re északnyugatra, az E40-es autópálya mentén). Az orosz csapatok tüzérségi csapásokat mértek Dolina, Krasznopillja, Mazanivka és Adamivka közelében is – ezek mind a Szlovjanszktól északnyugatra fekvő, a területhatár közelében lévő települések. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz hadsereg különálló egységeket helyez át Szlovjanszk irányából Zaporizzsja irányába, ami összhangban van az ISW értékelésével, miszerint az orosz katonai vezetés valószínűleg csökkenti a Szlovjanszk elleni előrenyomulási kísérleteket a Donbássz és Dél-Ukrajna más területein zajló műveletek javára.
Az orosz csapatok július 31-én korlátozott támadást hajtottak végre Sziverszk északkeleti részén. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz egységek visszavonultak egy sikertelen felderítési kísérletet követően Szerebrjanka közelében, Sziverszktől 5 km-re északkeletre fekvő Szerebrjanka mellett. Az orosz erők folytatták a Sziverszkre és a környező településekre, Vimikára, Spirnére, Zvanivkára, Verkhnokamjanszkére, Kriva Lukára, Hrihorivkára és másokra mért légi és tüzérségi csapásokat is.
Az orosz haderő július 31-én támadások sorozatát hajtotta végre Bakhmut északkeleti, keleti és délkeleti részén. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők megpróbálták taktikai pozícióikat javítani a Roti-Vershina vonalon, Bakhmuttól mintegy 15 km-re délkeletre, az E40-es autópálya mentén. Az orosz csapatok megpróbálták taktikai pozícióikat javítani Bakhmut irányába a Bakhmuttól keletre fekvő Pokrovszke állásaiból is. Az ukrán alakulatok semlegesítettek egy orosz felderítési kísérletet Sztrapivka irányában Szoledar felé, amely Bakhmuttól 10 km-re északkeletre van. Az orosz erők folytatták a légi és tüzérségi csapásokat a Bakhmutot körülvevő ukrán állások ellen, hogy támogassák a délről és keletről történő előrenyomulási kísérleteket.
Az orosz hadsereg több korlátozott támadást hajtott végre Avdiivkától északkeletre és délnyugatra, és július 31-én az Avdiivka körüli offenzív műveletek során csekély előnyre tett szert. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők előrenyomulást kíséreltek meg Kamjanka (kevesebb mint 10 km-re északkeletre Avdiivkától) és Piszki (mintegy 15 km-re délnyugatra Avdiivkától) körül, és hogy bizonyos különálló orosz egységek „részleges sikert” értek el Avdiivka körül. Daniil Bezsonov, a Donyecki Népköztársaság (DNK) információs miniszterhelyettese azt állította, hogy az orosz és DNK-csapatok állásokat biztosítottak Piszki délkeleti külterületén, ami összhangban van az ukrán vezérkar azon nyilatkozatával, miszerint az orosz alakulatok megpróbáltak Donyeck városától északnyugatra, Piszki felé nyomulni. Az orosz erők továbbra is folytatták a támadásokat az Avdiivka-Donyeck város frontvonal mentén, hogy fedezzék az Avdiivka és Piszki felé irányuló szárazföldi támadásokat.
Az orosz haderő nem hajtott végre támadást Harkiv város irányában, ehelyett arra összpontosított, hogy fenntartsa a korábban elfoglalt vonalakat és megakadályozza az ukrán erők előrenyomulását az orosz határ felé Harkiv területén július 31-én. Az orosz hadssereg légicsapást mért Sztarij Szaltiv közelében, mintegy 46 km-re keletre Harkiv városától, és folytatta a cső-, harckocsi- és rakéta-tüzérségi csapásokat Harkiv város és a tőle északra, északkeletre és délkeletre fekvő települések ellen.
Az orosz egységek folytatták a védelmi intézkedéseket a Herszon területen, hogy felkészüljenek a térségben indított ukrán ellentámadásra. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz csapatok megpróbálják megakadályozni, hogy az ukrán erők északkeletről Herszon területére nyomuljanak, és folytatták az ukrán állások ágyúzását a Herszon-Mikolajiv és a Herszon-Dnyipropetrovszk terület határa mentén. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy az orosz hadsereg légicsapásokat mért ukrán állásokra Bilohirka és Bila Krinyica területén, látszólag megerősítve, hogy Ukrajna megtartja hídfőállását az Inhulec folyó keleti partján. Műholdfelvételek azt is mutatták, hogy az orosz erők árkokat ástak az Antonivszkij híd közelében (a Dnyeper folyó jobb partján), és radarreflektorokat helyeztek el mind az Antonivszkij közúti, mind a vasúti híd mentén, hogy megakadályozzák az ukrán rakétacsapásokat. A közösségi média felvételei azt mutatták, hogy az orosz műszaki alakulatok július 31-én a hidat is megpróbálják megjavítani.
Az orosz egységek folytatták a Nikopol és Mikolajiv város elleni bombázásokat és rakétacsapásokat, melyek már egy hete tartanak. Az Ukrán Déli Operatív Parancsnokság jelentése szerint az orosz erők két cirkálórakétát lőttek Nikopolra és 50 rakétát Grad MLRS-rendszerekből. Az orosz tüzérség állítólag Smerch MLRS rendszerekkel és módosított Sz–300-as légvédelmi rakétákkal lőtte Mikolajiv városát július 31-én. Ukrán tisztviselők szerint az orosz rakéták lakóövezeteket és szociális infrastruktúrához tartozó épületeket találtak el, de az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy megsemmisítettek egy ukrán lőszerraktárt Mikolajiv városban.
Az ukrán haderő továbbra is sikeresen veszi célba az orosz erődítményeket, tranzitútvonalakat és lőszerraktárakat az egész déli tengelyen. Ukrán tisztviselők megerősítették, hogy az ukrán erők megsemmisítettek egy lőszerraktárt Viszoke városában (kb. 48 km-re északkeletre Herszon városától), és a geolokációs felvételek egy másik nagy robbanást mutattak Herszon Terület északi részén, a Dnyeper folyó közelében. Anton Herascsenko, az ukrán belügyminiszter tanácsadója azt is megerősítette, hogy az ukrán haderő nyugatról biztosított HIMARS-okkal július 30-án Brljivkában (Herszon városától mintegy 47 km-re délkeletre) csapást mért egy 40 vagonból álló, orosz felszerelést és személyzetet szállító vonatra, aminek következtében 80 orosz katona meghalt és 200 megsebesült. A „Ria Melitopol” ukrán hírportál július 31-én felvételeket tett közzé egy robbanásról a melitopoli repülőtéren. Az ukrán erők július 3-án célba vették a repülőtér közelében lévő orosz lőszerraktárat és bázist. Valószínűleg az ukrán hadsereg hajtotta végre a repülőteret ért támadást, de ukrán tisztviselők a cikk megjelenésének időpontjáig nem vállalták a robbanást, és nem adtak magyarázatot rá. Az ukrán katonai főhadiszállás (GUR) is megerősítette, hogy a Verhnij Tokmak és Csernihivka (mindkettő Tokmaktól mintegy 40 km-re délkeletre) területén lévő orosz állásokat július 29-én ért ukrán csapás azt eredményezte, hogy az orosz hadsereg áttelepítette személyzetét és felszerelését ezekről a településekről Berdjanszkba és Tokmakba. A GUR pontosította, hogy körülbelül 100 orosz katona maradt Csernihivka környékén az ellenőrzőpontok fenntartására, de a személyzet nagy része áttelepül és az utak elaknásításával foglalkozik. A GUR azt is megjegyezte, hogy a csapás legalább 40 orosz katonát sebesített meg.
Az orosz hadsereg folytatta a toborzást és további önkéntes zászlóaljak megalakítását a Leningrádi Területen. A Leningrádi Területi Adminisztráció július 28-án közölte, hogy a terület két önkéntes „Nyevszkij” és „Ladozsszkij” nevű tüzérségi zászlóaljat alakít, és további, nem részletezett szociális támogatási intézkedéseket jelentett be azon újoncok számára, akik szerződést kötöttek a zászlóaljakkal. A Leningrádi Terület egyszeri 200 000 rubel (kb. 3200 dollár) kifizetését és egyéb szociális juttatásokat ajánlott fel az újoncoknak. A „Fontanka” szentpétervári kiadvány felvette a kapcsolatot egy helyi katonai toborzóközponttal, és kiderítette, hogy Szentpéterváron egyelőre meg nem nevezett motorizált lövész önkéntes zászlóaljat alakítanak, és megerősítette, hogy az orosz erők 100 000 rubelt (1600 dollár) fizetnek az újoncoknak az egy hónapos kiképzésért, és 3300 rubelt (kb. 53 dollár) folyósítanak az Ukrajnában teljesített napi harci szolgálatért. A jelentésben az is szerepelt, hogy a sorkatonák további 50 000-100 000 rubelt (kb. 800-1 600 dollár) kaphatnak azért, ha harcban ukrán katonai felszerelést semmisítenek meg. A szentpétervári zászlóalj Lugában (140 km-re délre Szentpétervártól) alakul meg.
Az orosz megszálló hatóságok folytatták a július 31-i népszavazás feltételeinek meghatározását a Herszoni Területen. Dmytro Butrii, Herszon terület vezetője arról számolt be, hogy az orosz megszállók július 31-én megnyitották a szavazóhelyiségeket, pontosították a szavazólistákat, és orosz útleveleket osztottak ki a Herszoni Terület lakosainak. Ivan Fedorov, Melitopol polgármestere arról számolt be, hogy az orosz megszálló hatóságok távoli orosz köztársaságok állampolgárait hozzák Melitopolba, állítólag azért, hogy azt a képzetet keltsék, mintha Melitopolban nagyszámú lakosság élne. Fedorov azt is közölte, hogy sok száz jármű 4000 emberrel áll sorban a megszállt területek kiürítésére, és hogy az orosz hatóságok másolatot készítenek mindenkinek az útleveléről, aki elhagyja azokat. Fedorov kijelentette, hogy az orosz hatóságok naponta csak 200-300 autót engednek át, és augusztus 1-től, hétfőtől kezdve csak az engedélyekkel rendelkezők hagyhatják el a megszállt területeket. A július 31-én közzétett geolokációs videofelvételeken állítólag ukrán partizánok július 27-én Herszonban egy út menti bombával rajtaütöttek egy orosz rendőrségi járőrkocsin.
Idáig a harctéri hírek, egyik se jó, a jó az lenne, ha mindenki sürgősen abbahagyná a lövöldözést. Az viszont jó hír, hogy – mint a Moscow Times írja:
„A februári orosz invázió óta az első ukrán gabonaszállítmány hétfő reggel elhagyta az odesszai kikötőt a Moszkva fekete-tengeri tengeri blokádjának feloldásáról szóló mérföldkőnek számító megállapodás értelmében.
Antonio Guterres, az ENSZ vezetője, aki Törökországgal együtt közvetített a tervben, üdvözölte a bejelentést, Kijev pedig azt mondta, hogy „megkönnyebbülést hoz a világ számára”, ha Moszkva betartja a megállapodásban foglaltakat.
A háború sújtotta Ukrajnából – a világ egyik legnagyobb gabonaexportőréből – származó szállítások öt hónapja tartó leállítása hozzájárult az élelmiszerárak emelkedéséhez, ami különösen a világ legszegényebb országait sújtja.
A hatóságok szerint a Sierra Leonéban bejegyzett Razoni teherhajó 26 000 tonna kukoricával a fedélzetén a Fekete-tenger aknáktól hemzsegő vizein keresztül haladt egy külön erre a célra kijelölt folyosón.
„Augusztus 2-án várják Isztambulban. Ezután folytatja útját, miután Isztambulban ellenőrzik” – áll a török külügyminiszter közleményében.
További konvojok fogják követni, tiszteletben tartva a tengeri folyosót és a megállapított formalitásokat – írja a közlemény.”
Csak tartsák is be az egyezséget… Sajnos, mára ez volt az egyetlen jó hírem. Az például már sokkal rosszabb, hogy a majkopi városi bíróság Roman Taganov aktivistát három év próbaidőre és két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte hatóság elleni erőszak miatt (a büntető törvénykönyv 1. részének 318. cikke). Erről a felesége, Jekatyerina számolt be.
Mármost a Zóna már foglalkozott Taganov ügyével ez év június 19-én, mikor nyilvánosságra került a vele történteket bemutató videofelvétel. Ezen látható, amint Roman Taganov a tavaszi napsütésben tanítja rollerezni a kisfiát, mikor rárohan egy ember civilben, megüti – még jó, hogy ilyenkor visszaüt a megtámadott – az földre viszi, megérkezik a második pribék is és rúgják a földön, ahol érik… a videót az FSZB egyik tisztje készítette egy közelben parkoló autóból.
Aztán megbírságolták harmincezer rubelre, házi őrizetbe helyezték és perbe fogták hatóság elleni erőszak miatt. A bíróságon tudták meg, hogy az egész a gyerek kabátja és sapkája miatt történt… Taganov felesége, Jekatyerina keserűen fakadt ki a Telegramon:
„Nem is tudtuk kitalálni, és semmiképpen sem hoztuk összefüggésbe a fiunk ruhájának színét a támadással, de kiderült, hogy ilyen egyszerű. Egy kék kabátot és sárga sapkát viselő gyerek hazafias rohamot váltott ki az opricsnyikokból. Most már világos, hogy a szadista támadók miért öntötték ki a lelküket a Donbasban meghalt barátaikról. Nekem úgy tűnik, hogy ez volt a legostobább dolog, ami történhetett, mert tényleg azt hitték, hogy a férjem szándékosan választotta így a fia öltözékét, pedig egyszerűen nem volt más ruha, amit felvehetett volna.”
Opricsnyikot ír, és igaza van: így hívták Rettegett Iván őrjöngő, szadista magánhadseregének tagjait, akik elől az alájuk tartozó országrész lakossága inkább a bojárokhoz menekült, mert azok csak kizsákmányolták, de meg nem kínozták és ölték őket. Ez Putyin tragédiája: Nagy Péternek képzeli magát, de csak Iván cár lesz belőle, akárhogyan is erőlködik.
Ebben az ügyben született a fent említett verdikt: ne tessék azt mondani, hogy „enyhe, hiszen felfüggesztett”, mert ez még csak az első tárgyalás, most még csak azt látjuk, honnan indul a büntetési tétel, lehet ebből a másodikon letöltendő is, meg is fejelhetik még, ha elég elszánt bíróságra kerül az ügy… szegény Taganovnak meg a rámértnél is nagyobb szenvedés, hogy a kisfiának az eset után kiújultak az epilepsziás rohamai, amikből pedig másfél évvel ezelőtt kigyógyult.
Szóval, ha az embert ismeretlen civilek rommá verik, míg a kisfiával játszik az utcán, azért könnyen kaphat három év munkatábort. Ha peches, akár többet is.
Azt mondtam az előbb, hogy Putyin Nagy Péternek képzeli magát? Ez igaz, de nem mindig. Ebben a pillanatban érkezett meg a Kreml legújabb „metodicskája”, módszertana, mely előírja, hogy a közalkalmazottak miképpen kell kommunikáljanak a „specoperacijáról” és általában a Kreml dolgairól. Ebben az szerepel, hogy az állami és kormánypárti média – valamint a rendszer politikusai – vonjanak párhuzamot az ukrajnai háború, Oroszország keresztény hitre térése és a névai csata között. Az Orosz Föderáció Elnöki Adminisztrációja (AP) által júliusban elkészített két módszertani kézikönyv tartalmazza azokat a téziseket, amelyek szerint a három esemény lényegét tekintve nagyon hasonló.
Úgy vezetik le a tételt, hogy keresztség az orosz állam megerősödésének és egységének alapja volt az évszázadok folyamán. Az ortodox hit az együttérzést, a felebaráti szeretetet és a másokkal szembeni toleranciát tanítja. Ezek az értékek képezték az orosz civilizáció alapját, és lehetővé tették Oroszország számára, hogy több száz népet egyesítsen. Ma Oroszország valamennyi népének képviselői ismét egységesen kiállnak az ateistákkal szemben, és megvédik a hagyományos értékeket, valamint gyermekeik jogát arra, hogy ezeknek megfelelően éljenek. Azt is állítják, hogy az ortodoxia elfogadása segített egyesíteni a „széttagolt orosz földeket”, és olyan államot létrehozni, amelynek meghatározó értéke a „tolerancia” volt. Hogy miben volt toleráns a cári Oroszhon, azt meg nem bírnám mondani, de biztos az volt… Innentől válik érdekessé az érvelés.
Azt mondja ugyanis, hogy az ukrajnai konfliktust a nyugati országok szították, amelyek fegyvereket szállítottak Ukrajnának. Ukrajnának egy Oroszország elleni támadás kiindulópontjának kellett volna lennie. A kollektív Nyugat stratégiai célja nem változott az évszázadok során Oroszországgal kapcsolatban – ez „Oroszország megfékezése, gyengítése, feldarabolása és teljes megsemmisítése”. A „különleges művelet” egyik célja az „istentelenek elleni harc”, akiket a szöveg „erőszaktevőkként, tolvajokként és gyilkosokként” ír le, akik „nem hisznek semmiben”.
A Kreml azt javasolja tehát, hogy az ukrán hadsereget „istenteleneknek” nevezzék (a „specoperacija” meg „keresztes” lesz?). A propagandistákat arra bátorítják, hogy azt mondják: „emberáldozatokat mutatnak be és rituális gyilkosságokat követnek el”, valamint nőket és gyerekeket használnak „élő pajzsként” (az állami média valóban erről beszél a háború kezdete óta).
„Az ukránok számára nincs erkölcs, ők nem ilyen kategóriákban gondolkodnak, és igazi istentelen emberek. Nem félnek Isten büntetésétől kegyetlenkedéseikért. Az ukránok közül sokan nyíltan sátánisták és embergyűlölő szekták követői” – mondja a metodicska.
Innentől következik az, ami miatt meghonosították az orosz sajtónyelvben a különösen rosszul hangzó „kollektív Nyugat” (коллективный Запад) kifejezést. Nem tudni, ki írta ezt az okfejtést (volt annyi esze, hogy ne szignálja), de úgy okoskodik, hogy a „kollektív Nyugat” különböző időkben magában foglalta a Német Lovagrendet, Svédországot, a Rzeczpospolitát, Napóleon birodalmát, a Harmadik Birodalmat és a NATO-t is. Tehát mindenkit, aki nyugat felől kellemetlenkedett Moszkvának valaha is. Itt idéznem kell, mert szó szerint az igazi:
„Mindannyian ugyanazt a taktikát alkalmazták: Oroszország ellen fordították „a határai közelében élő népeket”. Itt a szerzők közvetlen analógiát vonnak a „kollektív Nyugattal”, amely „fegyverekkel pumpálta” Ukrajnát, és „biolaboratóriumok hálózatát” telepítette oda.”
Ennek természetesen csak egy logikus megoldása lehet: mivel arra semmi garancia, hogy az orosz határok közelében élő népek nem keverednek vitába Oroszországgal, akár a „kollektív Nyugat” miatt, akár másért, csakis az lehet a megoldás, hogy Oroszországnak vagy ne legyenek szomszédai, vagy kizárólag saját magával legyen határos. A könyv szerint azonban minden nyugati támadás ugyanúgy végződik:
„A társadalom összefog a nemzeti vezető körül, és a csatatéren bátorságot és hősiességet tanúsítva visszavág a betolakodóknak”.
A Kreml „ajánlja” a kormánypárti médiának és a politikusoknak, hogy mutassanak rá, hogy ez történt állítólag a névai csatában, ez hozta meg a győzelmet – és az ukrajnai háborúban is ez történik. Emiatt tehát Vlagyimir Putyint minden lehetséges alkalommal Alekszandr Nyevszkijhez, a Jégmezők Lovagjához, a novgorodi, kijevi és vlagyimiri nagyfejedelemhez kell hasonlítani.
Akkor már csak páros napokon Nagy Péter, páratlanokon Alekszandr Nyevszkij (aki mellelseg ugyan rossz viszonyban volt a sévdekkel, de annál jobb kapcsolatokat ápolt az Aranyhordával). Kíváncsi vagyok, mikor lesz belőle Rettegett Iván is – vagy az már megtörtént?
Még szót kell ejtenem röviden arról, hogy a Primorszki Terület Uszurijszki Kerületi Bírósága meghosszabbította Alekszandr Gabisev jakut sámán tartózkodását az Uszurijszki intenzív ellátást nyújtó pszichiátriai szakkórházban. Ez a kényszergyógykezelés még 2019-ben kezdődött, mikor is a jó sámán meghirdette, hogy gyalog elmegy Moszkvába, és „kiűzi a Kremlből Putyint, mert gonosz”. Többször is nekiindult, a végén már egészen Burjátföldig is eljutott, ott fogták el, zárták bolondokházába.
Én azért ezt valahol nem értem. Gabisevet bezárják a gumiszobába, mert elindult Moszkvába, elkergetni onnan Putyint, Putyint viszont nem zárják mellé, holott ő meg Kijevbe indult, elkergetni Zelenszkijt. Nagy különbséget nem látok közöttük.
Ennyi hír jutott, mára, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!