Oroszország Ukrajna elleni inváziójával így, annak százhetvenegyedik napján az a baj, hogy mindenki kezd hozzászokni. Már nem vált ki általános felháborodást, ha az egyik fronton termobarikus fegyvereket vetnek be, ha a másikon atomerőműveket lőnek önjáró lövegből, a közönség ingerküszöbe már magasabb ennél.
A közönségtől már csak annyi telik, hogy egymással veszekedjen, mint a Circus Maximus közönsége, mikor két gladiátor harcát nézték, egyiket dicsérje, másikat ócsárolja, vagy fordítva, attól függően, melyiknek drukkol, nem csodálnám, ha eljutnánk odáig cinizmusban, hogy a harci cselekmények kimenetelére fogadni lehessen. Pedig ez háború, nem szórakoztatóipar, nem a mi mulatságunkra vívják. És tele van borzalommal, de ezt lassan hiába magyarázom a „drukkereknek”. Ezért is igyekszem a valós harci cselekményeket különválasztva a többi hírtől, az elérhető legnagyobb részletességgel bemutatni, térképekkel, amikor vannak, műholdfelvételekkel, hogy akiben még maradt emberség, képzelhesse maga elé az eseményeket és borzadjon. Akiben meg már nincs, aki túllépett a valóságon és „hite” vagy „véleménye” alapján ítéli meg az eseményeket, az kíméljen meg még az olvasástól is. A hitétől és véleményétől meg mindenképpen.
Akkor lássuk a harctéri híreket, melyeket ma is az ISW napi jelentése alapján állítottam össze.
Az ukrán hadsereg folytatja erőfeszítéseit az orosz szárazföldi kommunikációs vonalak (GLOC) megszakítására, amelyek a Dnyeper folyó jobb partján támogatják az orosz erőket. Az ukrán haderő augusztus 13-án ismét csapást mért a Kakhovka vízerőmű gátján lévő hídra, amely a jelentések szerint használhatatlanná tette a hidat nehézgépjárművek számára. Ukrajna Déli Operatív Parancsnoksága korábban, augusztus 10-én jelentette, hogy a Kakhovka erőmű gátján lévő híd használhatatlanná vált. A Kakhovka híd volt az egyetlen közúti átkelőhely, amelyet az orosz erők használni tudtak, miután az ukrán erők sikeresen próbálták működésképtelenné tenni az Antonivszkij közúti hidat. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma azt állította, hogy az orosz csapatok jelenleg nem rendelkeznek olyan híddal, amely alkalmas lenne nehéz felszerelés vagy utánpótlás átjuttatására a Dnyeper folyón a Herszon területen, és főként az Antonivszkij közúti híd közelében létesített pontonkompra kell támaszkodniuk. Az ISW jelenleg nem tudja megerősíteni, hogy az orosz erők használhatják-e az Antonivszkij vasúti hidat a Dnyeper folyó jobb partján lévő erők utánpótlására.
Az orosz hadsereg megbízható GLOC nélkül nem tudja támogatni a gépesített hadműveleteket. A lőszer, üzemanyag és nehéz felszerelés támadó vagy akár nagyszabású védelmi műveletekhez elegendő mennyiségben történő szállítása pontonkompokon keresztül vagy légi úton kivitelezhetetlen, ha nem lehetetlen. Ha az ukrán erők mindhárom hidat működésképtelenné tették, és hosszabb időre meg tudják akadályozni az oroszokat abban, hogy bármelyiket is újra használhatóvá tegyék, akkor a Dnyeper nyugati partján lévő orosz egységek valószínűleg elveszítik a képességüket, hogy akár korlátozott ukrán ellentámadásokkal szemben is megvédjék magukat.
A Dnyeper folyón átvezető orosz összeköttetések megszakadásából eredő romló orosz ellátást jelzik a következők: az orosz csapatoknál megfigyelhető üzemanyag- és lőszerhiány a nyugati Herszon területen; elhagyott orosz járművek; az orosz szárazföldi támadások és tüzérségi támadások intenzitásának csökkenése és végül megszűnése; az orosz fosztogatások esetlegesen megnövekedett száma; az orosz katonák részéről az ellátási hiányról szóló jelentések számának növekedése; az ukrán erők által ejtett orosz hadifoglyok megnövekedett száma; és a Nyugat-Herszonba szállított új nehézgépek megfigyelhető hiánya. Az ilyen mutatók megfigyelése napokig vagy hetekig is eltarthat, attól függően, hogy az orosz csapatok mennyire tudtak készleteket felhalmozni a Dnyeper nyugati partján, és mennyire sikerül az ukrán erőknek megtalálni és megsemmisíteni ezeket a készleteket, miközben a hidakat működésképtelenül tartják.
Vitalij Kim, az ukrán Mikolajiv terület vezetője arról számolt be, hogy meg nem nevezett orosz katonai parancsnoki egységek elhagyták a felső Herszon területet, és a Dnyeper bal partjára települtek át, ami arra utal, hogy az orosz katonai vezetés aggódik amiatt, hogy a folyó rossz oldalán rekedtek. Rosztiszlav Szmirnov ukrán belügyminiszteri tanácsadó azt is kijelentette, hogy Oroszország a légitámadó erőinek 90%-át (feltehetően az Ukrajnában telepítettek 90%-át) Dél-Ukrajnában, meg nem nevezett helyekre vezényelte, hogy megerősítse az orosz védelmet, vagy esetleg felkészüljön az orosz ellentámadásra. Nem világos, hogy a Szmirnov által említett orosz légitámadó egységek kizárólag a Herszon területen összpontosulnak-e, vagy Zaporizzsja közelében is bevetésre kerültek. Az orosz 7. légideszant-hadosztály egységei legalább augusztus 10-től ismertek a Herszon területen. Az orosz légideszant erők Herszon terület nyugati részén való koncentrációja azt jelezheti, hogy az oroszok olyan csapatokat kívánnak bevetni egy ukrán ellentámadás elleni védekezéshez, amelyeket nagyobb valószínűséggel tudnak légi úton kivonni, ha nem tudják visszatartani az ukránokat vagy visszaállítani a GLOC-jukat. A légideszant csapatok természetesen könnyebben mozgathatók légi úton, mint a rendszeresített gépesített erők, bár az oroszok számára kihívást jelenthet és nagyon kockázatos lehet, ha légi úton próbálnak meg haderőt mozgatni, tekintettel a Herszon területen lévő repülőterek elleni ukrán támadásokra és arra, hogy az oroszok nem tudták biztosítani a légi fölényt.
Az orosz hadsereg talán átcsoportosítja a Donyecki Terület északkeleti részén zajló előrenyomulást, hogy elterelje a figyelmet a dél-ukrajnai ukrán ellentámadásokról. Az orosz haderő látszólag visszavonta a Sziverszktől keletre folytatott támadó akciókat, és augusztus 6. óta szórványos és korlátozott támadásokat hajtott végre, miközben nagymértékben támaszkodott a környező települések tüzérségi bombázására. Ezek a támadások, valamint a Bakhmut irányába irányuló folyamatos akciók arra irányuló erőfeszítést jelenthetnek, hogy az ukrán hadianyagot és személyzetet az északkeleti Donyecki Terület Bakhmut-Sziverszk vonalára vonzzák, hogy eltereljék Ukrajna figyelmét a déli kritikus területekről, ahol az ukrán csapatok hatékony ellentámadásokat hajtottak végre, és amelyek talán megteremtik a feltételeket egy ellentámadás megindításához. Az orosz csapatok remélhetik, hogy mind taktikailag, mind retorikailag el tudják terelni a figyelmet a déli területekről, hogy enyhítsék a saját műveleteikre nehezedő nyomást a déli tengely mentén. Az ISW továbbra is figyelemmel kíséri a Sziverszk körüli helyzetet.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az ukrán erők folytatják a Dnyeper folyó jobb partján lévő orosz alakulatokat támogató orosz szárazföldi kommunikációs vonalak (GLOC) megszakítására irányuló erőfeszítéseket.
- Az orosz haderő valószínűleg átcsoportosítja az északkeleti Donyecki Területen tett erőfeszítéseit, hogy eltereljék az ukrán figyelmet a déli tengelyről.
- Az orosz csapatok korlátozott támadásokat hajtottak végre Szlovjanszktól északnyugatra, Sziverszktől keletre, valamint Bakhmuttól délre és keletre.
- Az orosz erők korlátozott támadást hajtottak végre Harkiv városától északra.
- Az orosz és az ukrán illetékesek egymást vádolták a Zaporizzsjai Atomerőmű bombázásával.
- Az orosz hatóságok nem fizetik ki az orosz tartalékosokat és az önkéntes egységek tagjait az ukrajnai szolgálatért.
- Az oroszok által támogatott megszálló hatóságok valószínűleg belső kihívásokkal küzdenek, amelyek megnehezítik a megszálló rezsimek igazgatására és a Donbasz megtizedelt területein a helyreállítási projektek beindítására irányuló erőfeszítéseket.
-
Az orosz haderő augusztus 13-án korlátozott támadásokat hajtott végre Szlovjanszktól északnyugatra, a Harkiv-Donyecki terület határának közelében. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz csapatok sikertelenül próbálták áttörni az ukrán védelmi vonalakat Izjumtól délnyugatra Nova Dmitrivka közelében (mintegy 32 km-re északnyugatra Szlovjanszktól) és Izjumtól délkeletre Dolina közelében (mintegy 15 km-re északnyugatra Szlovjanszktól az E40-es autópálya mentén). Az orosz tüzérség emellett folytatta a csapásokat az Izjum-Szlovjanszk vonal mentén, és csapást mért Bohorodicsnye, Dovhenke, Krasznopillja, Dibrovne, Kramatorszk és Szlovjanszk területére.
Az orosz egységek talán átcsoportosítják az erőfeszítéseket a Sziverszk elleni előrenyomulásra, mert augusztus 13-án több korlátozott támadást hajtottak végre Sziverszktől keletre. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz csapatok megkíséreltek észak felé előrenyomulni Sziverszk felé a Mikolajivka-Vjimka vonal mentén. Az orosz erők folytatták továbbá a Sziverszk felé való nyugati előrenyomulást a lizicsanszki olajfinomító Verhokamjanszki ( Sziverszktől 13 km-re keletre) és Ivano-Darivka ( Sziverszektől 8 km-re délkeletre) telepített állásaikból. Az orosz egységek a Sziversztől 8 km-re délkeletre fekvő liszicsanszki olajfinomító állásaiból is folytatták a Sziverszkre irányuló erőfeszítéseket. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz csapatok megkíséreltek észak felé előrenyomulni Sziverszk felé. Jevgenyij Liszicin orosz haditudósító felvételeket tett közzé, állítólag egy Sziverszk felé haladó orosz katonai konvojról, ami megfelelhet az elmúlt napokban ezen a területen végrehajtott támadások látszólagos felerősödésének.
Az orosz haderő augusztus 13-án folytatta a támadásokat Bakhmuttól keletre és délre. Az orosz erők Bakhmuttól északkeletre Jakovlivka közelében (13 km-re északkeletre Bakhmuttól) harcoltak, és a jelentések szerint megpróbálnak előrenyomulni Szoledar (10 km-re északkeletre Bakhmuttól) keleti külterületén, a Knauf Gips Donbas gipszgyár területén. Több orosz forrás azt állította, hogy az orosz és proxy csapatok megvetették a lábukat magának Bakhmutnak az északkeleti külterületén, és a Patrice Lulumba utca mentén harcolnak. Az ISW nem tudja függetlenül megerősíteni, hogy az orosz egységek aktív támadásokat hajtanak-e végre Bakhmutban, de továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet. Az orosz csapatok emellett folytatták a támadásokat Bakhmuttól délre, és megpróbáltak előrenyomulni Vidrodzsennyából (15 km-re délkeletre Bakhmuttól), a Vuhlehirszke erőműből (18 km-re délkeletre Bakhmuttól) és Zajcevéből (5 km-re délre Bakhmuttól).
Az orosz csapatok augusztus 13-án több támadást hajtottak végre Donyeck városától északra és délnyugatra. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz egységek megpróbáltak előrenyomulni az ukrán védelmi vonalakon keresztül Olekszandropilban és Krasznohorivkában – Donyeck várostól 30, illetve 23 km-re északra. Az orosz haderő emellett megpróbált előrenyomulni Avdiivka felé Szpartakból, mintegy 4 km-re délre Avdiivkától. Az ukrán vezérkari feljegyzések az Avdiivkától északra és délre irányuló orosz támadásokról összhangban vannak egy orosz forrás által tett kijelentéssel, miszerint az orosz csapatok megpróbálnak Avdiivka délről és északról történő bekerítésére összpontosítani, hogy kihasználják a Piszki körüli közelmúltbeli előretöréseket, és kompenzálják az Avdiivka-Donyeck város vonalán általában megrekedt támadó műveleteket. Az orosz alakulatok emellett megpróbálták javítani taktikai pozícióikat a Donyeck-Zaporizzsjai terület határa közelében, és Donyeck várostól délnyugatra Pavlivka és Novoszilka közelében támadásokat hajtottak végre.
Az orosz haderő augusztus 13-án korlátozott támadásokat hajtott végre Harkiv város tengelye mentén. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz egységek visszavonultak, miután UAV felderítést végeztek és sikertelenül próbálták taktikai pozícióikat Pitomnyik közelében (8 km-re Harkiv város északi külvárosától) javítani. Orosz források azt állították, hogy az orosz 200. motorizált lövészdandár katonái augusztus 13-án behatoltak Udiba (32 km-re Harkiv város északi külvárosától). Ukrán források nem támasztották alá ezt az állítást, és az ISW nem tudja függetlenül megerősíteni vagy cáfolni ezeket a jelentéseket. Az orosz légierő továbbra is korlátozott légicsapásokat hajtott végre Harkiv városától északkeletre és délkeletre, valamint Sz–300-as rakétákkal, rakétákkal és ágyúzással támadták Harkiv várost és a környező településeket.
Az orosz és az ukrán hatóságok augusztus 13-án ismét egymást vádolták a Zaporizzsjai Területen található Enerhodarban lévő Zaporizzsjai Atomerőmű bombázásával. Az ukrán hírszerzési főigazgatóság (GUR) jelentése szerint az orosz erők a Dnyeper folyó mentén, Enerhodar délnyugati peremén fekvő Vodiane településen lévő állásokból lőtték a Zaporizzsjai Atomerőművet, megrongálva a Termikus és Kommunikációs Műhely szivattyútelepének első blokkját. A Luhanszki Népköztársaság (LNK) oroszországi nagykövete, Rodion Miroshnik azt állította, hogy az ukrán erők kilenc lövést adtak le nem részletezett lőszerrel az atomerőműre ismeretlen pozíciókból. A Twitterre és a Telegramra augusztus 13-án felkerült geolokációs felvételeken egy orosz Pion 203 mm-es tüzérségi rendszer látható, amely nagyjából 11 km-re lehet a Zaporizzsjai Atomerőműtől.
Ilyenformán az ismeretlen hely megvan az ismeretlen fegyver megvan, csak éppen mindkét félnek van ilyen 2SZ7 Pionja. Szóval ott vagyunk, ahonnan elindultunk.
Az orosz csapatok augusztus 13-án nem értek el megerősített területi nyereséget a déli tengelyen. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az ukrán erők visszaverték az orosz szárazföldi támadásokat a Herszon területen található Szuhkij Sztavok közelében, megerősítve az Inhulec folyó feletti ukrán hídfőállást. Az ukrán déli hadműveleti parancsnokság jelentette, hogy az orosz alakulatok három sikertelen támadást kíséreltek meg harckocsitámogatással Andrijivka, Siroke és Olekszandrivka felé. Az orosz tüzérség 30 Grad MLRS rakétával csapást mért Nikopolra, a dnyipropetrovszki területen. Ukrán források hangos robbanásokról számoltak be Mariupolban, donyecki területen és Melitopolban, zaporizzsjai területen, valószínűleg partizántevékenységből fakadóan. Az orosz erők folytatták a bombázást a kontaktvonalon.
Mit tudunk az oroszországi mozgósításokról?
Az orosz tartalékosok és az „önkéntes” egységek tagjai arról számolnak be, hogy az orosz hatóságok nem teljesítették a nekik ígért juttatásokat és kifizetéseket. Az orosz hatóságok a jelentések szerint tapasztalat nélküli újoncokat helyeztek el századszintű vagy magasabb parancsnoki pozíciókba, nem biztosítottak elegendő élelmet, lőszert vagy cigarettát a katonáknak, nem gondoskodtak a harcban elesett önkéntes katonák temetéséről, és a szerződésük lejártát követően hazaszállítás nélkül hagyták a katonákat Oroszország távoli pontjain.
A megszállt területeken viszont egyre nagyobb a káosz.
Az oroszok által támogatott megszálló közigazgatás valószínűleg belső kihívásokkal küzd, amelyek megakadályozzák a megszálló rendszabályok koherens végrehajtását, és rontják a megszálló tisztviselők képességét arra, hogy újjáépítési projekteket hajtsanak végre a megtizedelt donbászi területeken. A Mosvodokanal orosz vízszolgáltató vállalat munkásai egy Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz intézett videofelhívást tettek közzé, amelyben azt állították, hogy soha nem kaptak fizetést a munkájukért a Luhanszki területen lévő Scsasztyában. Petro Andriuscsenko mariupoli polgármesteri tanácsadó hasonlóképpen megjegyezte, hogy az orosz hatóságok Szentpétervárról hoztak munkásokat Mariupolba, és elmulasztották kifizetni őket.
Az importált orosz munkaerő elterjedtsége Ukrajna megszállt régióiban arra utal, hogy az orosz megszálló hatóságok igyekeznek meggyőzni vagy erőszakkal kényszeríteni az ukrán lakosok jelentős részét, hogy dolgozzanak az újjáépítési projektekben, és ez beleilleszkedhet a Kreml szélesebb körű lakosság-áthelyezési kampányába, amely orosz állampolgárok Ukrajnába történő importálásával és pénzügyi kompenzáció ígéretével valósul meg. Azonban azok a folyamatos jelentések, amelyek szerint az ilyen orosz állampolgárok nem kaptak fizetést az Ukrajna megszállt területein végzett munkájukért, azt jelzik, hogy a megszálló hatóságok nem rendelkeznek koherens tervekkel és a Kreml pénzügyi támogatásával a megszállási tervek megvalósításához, azon túl, hogy oroszokat alkalmaznak a szolgáltatási projektekben való munkavégzésre. Az oroszok által támogatott megszállási adminisztrációk valószínűleg belső széttöredezettséggel néznek szembe a megszállási menetrendek teljesítésében, ahogyan azt az ISW korábban megjegyezte, amit valószínűleg súlyosbít a Kreml irányításának és támogatásának hiánya.
Eddig tartottak ma a harctéri hírek, melyekben a legérdekesebb véleményem szerint a Dnyeper nyugati partján rekedő orosz erők sorsa miatt kialakuló moszkvai döntéskényszer: ha a segítségükre sietnek, fel kell adják a donyecki offenzívát, talán még a harkivit is, ha nem sietnek – akkor hatalmas veszteségekkel kell elszámoljanak az orosz nép előtt, ráadásul nyakukon vannak az önkormányzati választások is, bár azokat könnyű lesz meghamisítani, csak annyit kell tegyenek, mint eddig. És csak úgy, ahogy már megszokták.
Mindenesetre maradjanak a Zónán, mert nemsokára érkezik a hírek második része is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!