Szele Tamás: Girkin, Sztrelkov és Runov

Hogy merre fordul az ukrajnai háború sorsa, azt ez idő szerint nem lehet megmondani, de hogy nem csak és kizárólag a fegyverek döntik el, az bizonyos. A gazdaság szerepe épp annyira fontos, mint a társadalmi háttéré – és e két utóbbi erősen bizonytalannak látszik Putyin Oroszországában.

Elvileg hatalmas a lelkesedés, tolonganak a Roszgvargyijába készülő önkéntesek, a hazafias buzgalom már a hatvan körülieket is annyira áthatja, hogy ostromolják a toborzóirodákat – illetve, nem egészen, ez kizárólag az orosz állami sajtóban van így, a gyakorlatban orosz földön alakulgatnak ugyan az „önkéntes” zászlóaljak, csak egyikben sincs meg a bejelentett létszám, az önkéntesek már nem kapják meg sem a zsoldjukat, sem a berukkolási pénzüket, illetve a mostani állapotok szerint megkapják, de csak, ha már három hónapot eltöltöttek a fronton. Aki korábban elesik, az így járt.

Csecsenföldön még szebb világ van, az ottani TikTok-harcosokat ugyanis általában fenyegetéssel, zsarolással kényszerítik be a Roszgvargyijába, a nekik járó berukkolási pénzeket már eddig is Kadirov tette el, így aztán eléggé abszurdba hajlik, amint azt írja a TASZSZ hírügynökség:

Moszkva, augusztus 14. /TASZSZ/. Az önkéntesek újabb csoportja, akik a csecsenföldi különleges erők egyetemén végeztek kiképzést, elhagyta az észak-kaukázusi orosz köztársaságot és Ukrajnába tart – írta Telegram-csatornáján Ramzan Kadirov csecsen vezető.

Az önkéntesek egy másik csoportja ma indult el a donbásszi különleges műveleti övezetbe a grozniji nemzetközi repülőtérről” – közölte. „A Rusziszan Különleges Erők Egyetemén dolgozó kiváló oktatói gárdának köszönhetően az önkéntesek jól felkészültek a műveleti feladatok gyors és ügyes megoldására”.

A Rusziszan Különleges Erők Egyeteme az első és egyetlen magán oktatási intézmény az Orosz Föderációban, amely a különleges erők szakmai képzését végzi. Magánbefektetők finanszírozásával épül több mint 450 hektáros területen Gudermesz városában, 95 épületből álló, a legmodernebb speciális informatikai megoldásokkal felszerelt épületegyüttes. Az egyetem olyan területeket fed le, mint a lőfegyverek, a különleges taktikai, légi, hegyi kiképzés, valamint a testőrök és haditudósítók képzése.”




Nem igazán tudtam eddig, hogy a haditudósító katonának számít, ráadásul a különlegesek állományába tartozik, de ha így van, évtizedek óta kéne egyenruhát viselnem. Bár mondjuk meg is ette a fene az olyan haditudósítást, amit parancsra írnak, az csak a kadirovoknak való. De hogy különlegesnek elég különleges vagyok, az biztos.

Hogy a most Ukrajnába induló alakulatok pénze kinél landol, az nem kétséges, azonban már a második híradás érkezik arról, hogy a nagy bérekkel, hazafias pátosszal odacsábított orosz munkások pénze is eltűnik, ha ugyan volt egyáltalán. Tegnap írtam a Scsasztja város újjáépítésén dolgozó, és megrövidített vagy inkább kirabolt moszkvai vízvezeték-szerelőkről, ma meg az Ukrinform alapján arról kell beszámolnom, hogy Mariupolban sem jobb a helyzet.

Az ideiglenesen elfoglalt Mariupol városában, az Azovi-tengeren keresztül Oroszországból magas bérek ígéretével behozott munkások nem kaptak fizetést.

Ez derül ki a Mariupoli Városi Tanács jelentéséből, amelyet az Ukrinform látott.

A megszállók Oroszországból hoznak munkásokat, hogy a megszállt területeken dolgozzanak. Magas béreket ígérnek nekik, de valójában becsapják őket. Helyi lakosokat nem vesznek fel ezekre a munkákra” – áll a jelentésben.

A városi tanács megjegyezte, hogy Mariupolba Szentpétervárról hoztak kőműveseket, lakberendezőket és villanyszerelőket. Azt mondták nekik, hogy kétszer annyit fizetnek nekik, mint amennyit az orosz városokban kapnának hasonló munkáért.

Ám felbukkannak az első videófelhívások, amelyeket a megszállt városokba hurcolt munkások készítettek, és azt állítják, hogy egyszerűen hátrahagyták őket. Szerződés nélkül dolgoznak, és most még fizetést sem kapnak” – írta a városi tanács.

Ugyanakkor a mariupoli lakosok többsége most munkanélküli, míg azok, akiknek sikerült munkát találniuk, szintén nem kapnak fizetést.

Emiatt a helyi vízművek alkalmazottai már napok óta tiltakoznak, mivel munkájukért tisztességes fizetéshez vannak szokva.”




Akkor lássuk csak, mit tudunk eddig. Nincs pénz a Roszvargyija zsoldjára, berukkolási pénzére, ha lesz is, csak három hónap múlva lesz, addig a könyvelés nagyarányú állományveszteségben reménykedik. Nincs pénz a munkásokra, tőlük még három hónap türelmet sem kértek, mert náluk nincs fegyver. Nincs pénz a jelentések szerin a hadiiparra sem, de sebaj, annak alkatrész-utánpótlása sincs, így észre sem lehet venni a pénzhiányt.

Tervben van már néhány hete nagyobb mennyiségű rubel nyomtatása, az eddigi fedezet mellett.

Még jó, hogy a szankciók a hivatalos jelentések szerint nem működnek és az orosz gazdaság dübörög.

És ha bekövetkezik az államcsőd, az is csak a „kollektív Nyugat” hazugsága lesz. Különben sem államcsődnek fogják hívni, van arra orosz földön egy jó név. Majd hadikommunizmus lesz a neve.

Mai harmadik hírünk kicsit bonyolult lesz. Az történt ugyanis, hogy letartóztatták és elengedték – kit is? Könnyű volna azt mondani, hogy Igor Girkint, de ő Igor Sztrelkov, vagyis időnként Szergej Runov.

Világos, nem? Le merném fogadni, hogy nem mindenkinek az. Nem zárnám ki, hogy maga Girkin sem mindig tudja, mikor Sztrelkov és mikor Runov, valószínűleg egy ilyen kisiklásnak volt köszönhető a mostani incidens is. De kezdjük az elején: emberünk Igor Girkin néven született Moszkvában, most nem térnék ki nehéz gyermekkorára és küzdelmes ifjúkorára, melyet biztos, ami biztos, az FSZB kötelékében töltött, minket onnantól érdekel, hogy 2014-ben májustól augusztusig még a Donyecki Népköztársaság hadügyminisztere is volt egy ideig, és egyértelműen felelős az akkori harcok kitöréséért, sőt, nagy valószínűséggel az MH17-es maláj utasszállító repülőgép lelövésére is ő adta ki a parancsot. Igaz, miniszterként Sztrelkov már néven működött. Akkortájt a Zavtra című újságnak adott interjújában Sztrelkov azt mondta, hogy ő volt az, aki meghúzta a „háború ravaszát”. Ha ez igaz, akkor háborús bűnös.

Hanem hamar lemondott vagy lemondatták, ezután azt állította, hogy ő „nyugalmazott ezredes”, bár nem tudjuk, nyugellátást kap-e. Keserű, radikális orosz nacionalista lett, aki kihasználva kétségtelen katonai szakértelmét, blogjában keményen kritizálta az összes donbásszi vezetőt és magát az orosz hadvezetést is. Ember legyen a talpán, aki Putyint és Pusilint jobbról akarja előzni, de Girkin-Sztrelkov megpróbálta. Oroszországba visszatérve megőrizte hírnevét a televízióban és a közösségi médiában megjelenő szakértőként, aki az évek során gyakran szorgalmazta a saját birodalmi nacionalista és monarchista ideológiájának megfelelő agresszív külpolitikát. Hollandiában viszont eljárás folyik ellene az utasszállító gép lelövése miatt, körözik is Oroszországot kivéve mindenhol a Föld kerekén.


Ettől még élete végéig uszíthatta volna az embereket moszkvai otthona nyugalmából, annak ellenére is, hogy a Bellingcat – most figyeljünk – idén július 18-án hosszú, alapos és bizonyított leleplező írást közölt Girkin-Sztrelkovról, melyben bemutatták, hogy van egy harmadik személyazonossága is, Szergej Runov, amire úgy jöttek rá, hogy követték az utazásait (mármint az Oroszországi Föderáción belül), és a felesége mellett kivétel nélkül mindig Runov elvtárs ült a repülőgépen.

Innentől kezdve csak a kicsi kutya nem tudta, hogy Girkin és Sztrelkov azonosak Runovval. A Bellingcat írását a jelek szerint egyvalaki nem olvasta: maga Girkin-Sztrelkov, ugyanis szombat este Igor Bezler, a DNK egyik parancsnoka a közösségi médiában jelezte, hogy Girkint a Krímben őrizetbe vették, amikor egy, Szergej Runov nevére kiállított hamis útlevéllel próbált a frontra jutni. Bezler egy olyan férfi fényképét is közzétette, aki hasonlított Girkinre, de nem volt bajusza. Sőt, a Telegram-csatornákon megjelent annak az útlevélnek a fényképe is, amellyel Girkin állítólag megpróbált a frontra jutni.

Ez bizony Girkin, ha Runov néven is. De hol van most? A Vkontaktyén posztolt, tehát él, és azt mondja, nincs a fronton, bár ami késik, nem múlik, „ez egy hosszú háború lesz”. Vagy Moszkvában van, vagy sem. Például Olekszij Arestovics, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója úgy tujda, hogy „egyes jelentések szerint Girkint szabadon engedték, és engedélyezték, hogy a Herszoni Régióban harcoljon”.


Ezzel szemben a Belligcat főszerkesztője, Hriszto Grozev egy tweetjében azt mondja, hogy ennél bonyolultabb lehet a helyzet: Grikin addig volt pápább a pápánál, radikálisabb a radikálisoknál, nacionalistább a náciknál, hogy végül teherré vált az FSZB számára, akiknek kellett legyen másodpéldányuk a Runov névre szóló útlevélről (hiszen az eredetit is ők adták ki), nem került senkibe elküldeni egy ügynököt vele a Krímbe, hogy bukjon le és Girkin tekintélye máris oda, indulhat a lejárató kampány ellene.

Ez sem lehetetlen. De nekem is volna egy elméletem.

Mi van akkor, ha Girkin-Sztrelkov annyira felfuvalkodott már, hogy valóban nem tudott a Runov-személyazonosság dekonspirálódásáról, ő maga nem olvasott ellenzéki sajtót, volt FSZB-s kollégái nem figyelmeztették – és tényleg ő próbálkozott a Krímen keresztül azzal, hogy kijusson a frontra?

Mondjuk első eset volna, hogy egy Moszkvában élő hírszerző ezredesről előbb tudják még a budapesti újságírók is, miszerint lebukott, mint ő maga, de mindent el kell valamikor kezdeni.

Meglátjuk, hová fejlődik ez a csavaros ügy, egyelőre ennyi hír jutott mára, holnap folytatom.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!