Szele Tamás: Trofimov aktivista vétke

A háború „békésebb” hírei is kezdenek egyre kevésbé békések lenni, napról napra romlik a helyzet a hátországokban – egyre radikálisabb, agresszívebb a hangulat mindenhol, ugyanakkor egyre több abszurd helyzet alakul ki, igaz, ez legalább megfelel az orosz kultúrhagyományok szellemének.

Vegyük például a rosztovi lövöldözést. Rosztov-na Donuról van szó, a félreértések elkerülése végett. A Mediazona mai híre szerint a rosztovi katonai bíróság két hónapra letartóztatott egy, a Moszkvai terület Ruzából származó katonát, akit a Beregovaja utcán egy taxisofőr meggyilkolásának gyanújával vettek őrizetbe – közölte a bíróság sajtószolgálata a Kommerszant Jug és a 161.RU. A „Kommerszant” pontosítja, hogy a rosztovi régió nyomozóbizottsága gondatlanságból elkövetett emberölés ügyét nyitotta meg (a Büntető Törvénykönyv 1. része, 109. cikke), a 161.RU pedig a „gyilkosság” cikkelyről írt (105 CC). De hát hogyan lehet gondatlanságból megölni egy taxisofőrt? Pisztollyal, négy lövéssel. Idézem:

Augusztus 15-én este egy katona összeveszett egy taxisofőrrel a Mir kávézó közelében, a városi rakparton, majd négyszer rálőtt egy Makarov pisztollyal. A 161.RU biztonsági szolgálati forrása azt állítja, hogy a férfiak az ukrajnai háborúról vitatkoztak és „nem értettek egyet”.

Az Astra és az Informbureau Yufo szerint a 82717-es számú katonai egység 33 éves kapitányát Alekszej Krilovnak, a halott 51 éves taxisofőrt pedig Roman Govasarinak hívják. A taxisofőr hozzátartozói megerősítették halálát az Astra tudósítójának.”




Ez azért érdekes gondatlanság. Még hirtelen felindulásnak sem válna be európai bíróság előtt, mert egyet még lő az ember, mondjuk ittas fővel, elborult aggyal, de kettőt, pláne négyet nem. Ahhoz eltökélt gyilkolási szándék kell, tehát Krilov kapitány nagyon gondatlanul indult fel hirtelen. Az kérdés, hogy kap-e valódi büntetést, de most, mikor Oroszország-Anyácskának minden katonára szüksége van, valószínűbb, hogy ha letelik az előzetes letartóztatása, valamilyen módon inkább a frontra kerül. A taxisofőr hozzátartozói pedig megtanulják, hogy egy kapitánnyal szemben az embernek nem lehet véleménye orosz földön.

Az emberhiány valóban nagyon komoly az orosz fegyveres erőknél, arról már több alkalommal beszámoltam, hogy még maga Jevgenyij Prigozsin, a Wagner csoport tulajdonosa is a börtönöket járja, és a foglyokat toborozza – nem teljes értékű harcosnak, inkább csak rosszul ellátott, alig felfegyverzett ágyútölteléknek, de a Meduza mai becslése szerint így is már vagy ezernyolcszázan álltak be hozzá zsoldosnak a kolóniákról, főleg rablók, tolvajok és gyilkosok. Azonban most szélesíti a toborzási kört.

Eddig ugyanis csak a már elítélteknek tett ajánlatot a Wagner csoport, olyanoknak, akik már tudták, hány évet kell kényszermunkán töltsenek, milyen körülmények között, de most elkezdtek toborozni az előzetes letartóztatási központokban is. Ez azért fontos, mert oda szinte bármiért bekerülhet bármelyik orosz polgár – Szasa Szkolicsenko szentpétervári képzőművésznő például azért került több hónapra egy ilyen intézménybe, mert egy boltban öt, azaz 5 árcédulát háborúellenes szövegre cserélt ki. Tehát befelé könnyű az út, kifelé igen nehéz.

Ezekben a SZIZO nevű előzetes központokban február 24. óta nagyon megnőtt a népsűrűség, a háború ellen tüntetőket rendszerint oda viszik be, ha nem ússzák meg pénzbírsággal, és olyan egy-másfél hónapja kezdődtek meg a tárgyalásaik. A bírók pennája nagyon vastagon fog: örülhet, aki hét évvel megússza a demonstráció bűntettét, de a maximum tizenöt év, annyi is kiszabható ha a bírónak rossz napja van. Érthető, ha mindenki – de főleg a politikaiak – szabadulni szeretnének. Tizenöt év kényszermunka árnyékában viszont nem mindig gondolkodik tisztán az ember.

Ezt használja ki Prigozsin is. Emberi jogi aktivisták szerint az előzetes letartóztatási központokban lévő vádlottakat toborozzák az ukrajnai háborúba. Azokat, akik beleegyeznek a büntetőügyük felfüggesztésébe. Erről Olga Romanova emberi jogi aktivista, a Rab Oroszország Alapítvány alapítója számolt be. Csapda ez, nagyon aljas csapda, mert a büntetőeljárást csak felfüggesztik a katonáskodás idejére, utána bármikor vissza lehet vinni az illetőt az előzetesbe, el is lehet ítélni, szóval nem okos alkut kötni a Wagnerrel, de mondom, aki húszévesen azzal kell szembesüljön, hogy esetleg egész fiatalkorát rács mögött tölti, könnyen meginoghat.

Bizony, a mai Oroszországban megeshet, hogy az ember kimegy tüntetni egy háború ellen, és pár hónap múlva „önként” megy ágyútölteléknek ugyanabba a háborúba.

Lehet az abszurdot fokozni? Lehet bizony.

A szentpétervári Primorszkij kerületi bíróság valóságos jogi mestermunkát végzett, mikor távollétében pénzbírsággal sújtotta Pjotr Trofimov volt postást és aktivistát. Ljubov Szuvorova bíró Trofimovot a közigazgatási törvénykönyv 20.2. cikkének (2) bekezdése alapján (nyilvános rendezvény szervezése vagy megtartása bejelentés nélkül) találta bűnösnek.

Az ügyben az az első szépség, hogy Trofimov már két éve Finnországban él Turku városában, ahol is menedékjogért folyamodott, hiszen a Putyin-rendszer korábban se bánt kesztyűs kézzel az ellenzékével: volt mi elől elmenekülnie. Meg is kapta a menedékjogot, igazolni tudja, hogy el sem hagyta Turkut, Finnországot meg főleg nem.

Akkor hogyan követte el a cselekményt?

Úgy, hogy a Vkontaktye-oldalán egy posztot tett közzé még februárban (ez azért fontos, mert így elvileg még nem büntethető „a hadsereg megsértéséért”, csak illegális rendezvényszervezésért. A poszt így szólt.

Február 27-én mondj nemet a háborúra a városod főterén!”

Tehát nem tudni, miért a szentpétervári bíróság illetékes az ügyben, hiszen a cselekménynek nincs helyszíne. Február 27-én is voltak háborúellenes tüntetések, meg előtte is, utána is, körülbelül, míg ki nem derült, hogy járhat az ezeken való részvételért tizenöt év is, csak itt jön a történet másik szép mozzanata.

Azon a napon valóban voltak demonstárciók más városok főterein (Trofimov is csak megosztott egy ilyen felszólítást, nem tartozott a szervezők közé), volt tüntetés Szentpéterváron is, méghozzá nagy, a Viasna mozgalom szervezte, csak az meg nem a város főterének nevezhető Palota téren zajlott, nem is a Dekabristák terén vagy az Izsák téren, hanem a Nyevszkij Proszpekten!


Amiből az következik, hogy Trofimov bűncselekményét

      1. a saját távollétében követte el
      2. nincs behatárolható helyszíne, így nincs területileg illetékes közigazgatási bíróság sem
      3. ezzel szemben olyan cselekmény, ami megfelelne a felhívás kritériumainak, nem is történt, tehát
      4. nincs bűncselekmény, Trofimovot a semmiért büntették meg.

Nyilván fellebbezni fog, de nem tehetek róla, egy régi pesti vicc jut eszembe a mai állapotokról. Már említettem is korábban. Kohn és Grün találkozik 1963-ban a Nagykörúton:

– Nahát, hol volt, hogy nem láttam már vagy öt éve?

– Mint mindenki… ültem.

– Mennyit kapott?

– Öt évet.

– És miért?

– Mint mindenki: semmiért.

– Maga kis huncut! Semmiért csak három év járt!

Körülbelül ez a helyzet Oroszországban is, Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a krónikát.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!