Ma kicsit rendhagyó lesz az ukrajnai orosz invázióval foglalkozó hírek második része: általában több hírt szoktam tárgyalni ilyenkor, azon igyekezve, hogy minél mélyebb betekintést biztosítsak az érintett társadalmakba, de ma összesen egy témára jut hely, és ez az orosz támadás előkészítésekor elkövetett titkosszolgálati hibák összesítése.
Monstre írást közölt erről a Washington Post, amit nem volna hely teljes egészében közölni, illetve hely még lenne, de nincs ember, aki végigolvasná azt a tizennyolc-húsz oldalt, inkább csak a főbb érdekességeket szemezgetem ki belőle, némi elemzés kíséretében. De előtte meg kell jegyeznem: törököt fogtam én ezzel a Beszeda tábornokkal, nem ereszt, tegnap is szó volt róla, ma sem leszünk meg nélküle.
Akkor lássuk, mi újat tudtunk meg?
Az nem nagy újdonság, hogy az FSZB Beszeda által vezetett 5. szolgálata a támadás előtt nagyon hosszú ideig, gyakorlatilag évekig azt bizonygatta Putyinnak minden jelentésében, hogy Ukrajnában virágeső várná az orosz csapatokat és felszabadítóknak nevezné őket a lakosság. Ez nagy tévedés volt, amit a gyakorlat leplezett le, de miért is állították ezt?
Részben azért, mert Beszeda az ukrajnai kémhálózat kiépítésére szánt összeg legnagyobb részét ellopta (erről tegnap írtam is), de valamit mégis kellett jelenteni, akkor már inkább olyasmit jelentettek, aminek örül a Gazda. Utána nézni úgysem tudott. Másrészt könnyen meglehet, hogy – mivel azért Beszeda nem minden pénzt lopott el, csak sokat, és tényleg létezett ukrajnai FSZB-ügynökhálózat – olyanok voltak a szolgák, amilyen az uruk és ők is azt jelentették, amit a főnök hallani akart.
Bár, a helyzet ennél sokkal komolyabb volt. Ne feledjük, hogy az SBU, akárcsak az FSZB, a KGB közvetlen utódja, és az ukrán titkosszolgálat vezetésében sokan a szovjet ügynökségeknél töltöttek be korábban pozíciókat, ami mindig is aggodalmat keltett az Oroszország iránti lojalitással kapcsolatban még a magas rangú tisztek körében is. Tehát igenis létezett még titkosszolgálati szintű árulás is (azért menesztették nemrégiben Ivan Bakanovot, Volodimir Zelenszkij gyermekkori barátját az Ukrán Biztonsági Szolgálat éléről, mert nem tisztította meg a szervezetet időben a kétes elemektől).
Ráadásul az FSZB terve egyszerű volt: nem lesz ellenállás, a páncélos oszlopok akadálytalanul haladnak, a VDV deszantegységei elfoglalják a hosztomeli repülőteret Kijev közelében, oda megindulnak a nehéz csapatszállító repülőgépek, Kijevet elfoglalják, Zelenszkijt, családját és kormányát kivégzik, ezek után a vidéki területek és települések megadják magukat, az elszórt ellenállási gócokat pedig pár nap alatt felszámolják.
Olyan biztosak voltak a dolgukban, hogy nem is egy, hanem egyenesen két bábkormány tervét is javasolták Putyinnak, az egyiket Viktor Janukovics volt ukrán elnök vezette volna, aki 2014-ben Oroszországba menekült mamelukjaival együtt, és a háború kitörésekor Minszkbe küldte az FSZB, hogy onnan tartsa a kapcsolatot az Ukrajnában működő FSZB-sejtekkel, a másik elnökjelölt Viktor Medvedcsuk volt, akit a Régiók Pártja támogatott (és aki szintén élen járt Putyin dezinformálásában az ukrán helyzetet illetően).
Egyszerű terv lett volna, ha sikerül, de nem sikerült, mert semmi köze nem volt a valósághoz. És ezt az FSZB-nek is tudnia kellett volna, ugyanis az ukrán titkosszolgálat szerint komoly közvélemény-kutatások adatai voltak a birtokukban, amelyek azt mutatták, hogy Putyin rendkívül népszerűtlen Ukrajnában, és hogy az orosz offenzíva nem fog a lakosság támogatására találni. Az FSZB még 2021 áprilisában olyan adatokat kapott, amelyek szerint az ország lakosainak 84%-a „megszállásnak” tekintené az orosz csapatok bármilyen előrenyomulását az önjelölt DNK és LNK által ellenőrzött területeken túlra, és csak 2%-uk érzékelné azt „felszabadításnak”. Néhány héttel a háború előtt a válaszadók 48 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy hajlandó lenne-e harcolni Ukrajnáért egy invázió esetén.
Nem világos, hogy ezen adatok ellenére az FSZB miért sugározta továbbra is a Kreml felé azt az elképzelést, hogy az inváziót támogatná a lakosság, de én arra gyanakszom, hogy akkor már komolyan készültek a tervek és nem akarták a Gazdát az igazsággal magukra haragítani.
Sőt, volt olyan korábbi KGB-ügynök az SBU kebelén belül, aki képes volt ártani: például Oleh Kulinych, az SBU krími főigazgatóságának vezetője. A vád szerint még két évvel a háború előtt is azzal bízták meg, hogy lopjon el olyan titkos belső SBU-aktákat, amelyek operatív érdekeltséggel bírtak volna az orosz különleges szolgálatok számára, és az inváziót megelőző éjszakán megakadályozta annak az információnak a továbbítását, hogy néhány órán belül támadás indul a Krím felől a Herszon régió ellen. Ennek az árulásnak volt köszönhető, hogy Herszont szinte akadálytalanul sikerült megszállják az orosz alakulatok. Azonban a legtöbb ügynök a támadás pillanatában belátta, hogy ez már nem tréfa, és nem reagált a moszkvai utasításokra, holott a júdáspénz már náluk volt.
Azt tehát látjuk, hogy az FSZB tévedett, részben szándékosan, részben szükségszerűen. Nagyobb baj, hogy a támadás előtt minden érdekelt fél tévedésben élt! Hol tévedtek a többiek?
A nyugati szolgálatok és szakértők elsősorban ott, hogy súlyos számítási hibákat követtek el. Például az amerikai hírszerző szolgálatok, amelyeknek információik voltak az invázióról, alábecsülték Ukrajna ellenálló képességét, ami miatt az Egyesült Államok az első periódusban nem mert nehézfegyvereket küldeni Ukrajnának, mivel úgy vélte, hogy ennek nincs értelme. Lett volna, és nagyon sok áldozatot követelt, míg erről sikerült meggyőzni Washingtont.
De tévedtek az ukrán biztonsági szolgálatok is (mármint a lojális részük). Ők az orosz csapatok harci képességeit becsülték alá, ellentétben a Nyugat közelgő invázióra vonatkozó figyelmeztetéseivel. Így Ukrajnában úgy vélték, hogy a fegyveres erők felállítása a határokon az invázió előtt nagyrészt pszichológiai trükk volt. Elfogadták, hogy Moszkva rakétacsapásokkal és korlátozott támadással megpróbálhatja megdönteni a kormányt, amelynek uralmát Zelenszkij rendkívül alacsony népszerűsége miatt instabilnak látta, de mint a Washington Post névtelenséget kérő ukrán hírszerzőtiszt interjúalanya mondta:
„Nem számítottunk klasszikus, második világháborús típusú invázióra, tankokkal és gyalogsággal. Ők meg nem számítottak semmiféle ellenállásra: várták, hogy valaki kinyissa nekik a kapukat.”
No, szépen állunk: minden oldal összes szolgálata tévedett, a reális helyzet mindegyikük információit megcáfolta, és az összes kormány hamis vagy legalábbis téves adatok alapján hozta a döntéseit. Mik lettek ennek a következményei?
Amerikai oldalon semmi, bár mondjuk ők tévedtek a legkevesebbet. Az, hogy lesz invázió, helyesnek bizonyult, azt, hogy mikor lesz, ők sem állították bizonyosan, csak becsléseik voltak, az viszont komoly hibájuk, hogy egy ideig lassították a nehézfegyver-szállítmányok küldését.
Az ukrán SBU-n viszont tisztogatási hullám söpört végig, melynek okát azért lehetett sejteni, egyedül az Origo nem volt képes eltalálni, és csodás fejtegetésekkel szórakoztatta a nagyközönséget heteken keresztül. Ők tényleg jobban tennék, ha vicclapot szerkesztenének, tulajdonképpen semmi változtatásra nem lenne szükség a szerkesztőségükben, csak egy alcímet kéne betenni: „Origo: szatirikus napilap”. Szerintem még a népszerűségük is növekedne, csak arra kéne vigyázzanak, hogy a tartalom változatlan maradjon.
És mi történt orosz oldalon? Nos, itt nem egyértelmű, mit látunk. Azt tudjuk – száműzetése vagyis inkább emigrációja előtt még maga Andrej Szoldatov tudósított róla – hogy Beszeda tábornokot az 5. Szolgálat teljes vezetésével egyetemben őrizetbe vették, innentől nem világos a sorsa, ugyanis vagy becsukták, vagy nem, vagy lefokozták, vagy nem, egy időközben elhunyt idős hírszerzőtiszt temetésén még elmondta a búcsúztatót, bár ez lehetett egy színjáték része is, hogy a világ azt gondolja, minden rendben van a Lubjanka téren. Az viszont biztos, hogy az FSZB vezetőjének, Andrej Bortnyikovnak haja szála sem görbült. Emiatt az amerikai hírszerzés szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán volt-e bármilyen következménye a tévedéssorozatnak, de ők – mint láttuk – tévedtek már máskor is. Szerintem volt.
Nem lehet nem észrevenni, hogy az FSZB mintegy háttérbe szorult, másod-harmadlagos feladatokat lát el, kémgyanús személyeket tartóztat le (és manapság orosz földön ki nem kémgyanús?), sőt, fő tevékenysége most a dél- és kelet-ukrajnai elfoglalt területekre összpontosul. Célja a társadalmi-gazdasági elit és a bűnözői csoportok feletti politikai és gazdasági ellenőrzés megteremtése, valamint a területek Oroszországhoz csatolásáról szóló népszavazások előkészítése.
Mindeközben az ukrajnai hírszerzési tevékenységet ma már elsősorban a GRU végzi. És egyre inkább előtérbe kerül az SZVR, a Külső Hírszerző szolgálat, élén Szergej Nariskinnel, akinek a hajmeresztő külpolitikai nézeteit mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az egyik hipotézise szerint Magyarország török támogatással akarja visszafoglalni Kárpátalját… szóval, már látom a következő Beszeda-esetet a szeme villanásában. Olyan neki a nézése is meg a járása is, mint akiben kódolva van a következő tévedéssorozat.
Csak nehogy mi legyünk az áldozatai. Mert arra is van esély sajnos.
Ennyit a titkosszolgálati tévedésekről, holnap folytatódik a krónika.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!