Mikor tegnap azt írtam, hogy kivételes alkalom lesz, miszerint a háborúval kapcsolatos hírek második része egyetlen téma körül forog, nem sejthettem, hogy tévedek, és ma kénytelen vagyok újból csak egy hírrel foglalkozni, ami viszont fontosabb az összes többinél. Ez Darja Dugina (Platonova) halála.
Mostanra már feltehetőleg minden olvasónak van valamiféle kialakult véleménye a merénylettel kapcsolatban, azzal kezdve, hogy „szegény ártatlan kislány, az apja helyett halt meg, a háború pokol” egészen addig, hogy „megérdemelte, kár, hogy nem az apját kapták el”. Mindenkit kérek, hogy ezeket a prekoncepciókat tegyük most félre. A merényletet nem érdemelte volna, sőt, még az apja sem: de egy minden részletre kiterjedő bírósági eljárást mindketten megszolgáltak. A hölgy (aki 29 éves létére egyáltalán nem volt kislány) már nem fog a vádlottak padjára kerülni, az apjának, Alekszandr Duginnak, Putyin félőrült, ezoterikus filozófusának még van rá esélye. De foglaljuk össze, mi történt, hátha valaki nem tudja.
„Augusztus 20-án este a Moszkvai Területen felrobbant egy autó, amelyben a 29 éves Daria Dugin, Alekszandr Dugin filozófus és politológus lánya utazott. A helyszínen meghalt – jelentette a média és a Telegram csatornák. Dugina halálát később a moszkvai régió nyomozóbizottsága (IC) is megerősítette.
Az incidens 21:00 óra körül (más információk szerint 21:30 vagy 22:00 óra körül) történt a Mozsajszkoje országúton, az Odinszovo városi körzetben lévő Bolsije Vjazmy falu közelében. Dugina, mondta Peter Lundstrem hegedűművész és Andrej Krasznov, az ultrakonzervatív orosz Horizont mozgalom vezetője, a család ismerősei szerint a Tradíció nevű „családi fesztiválról” tértek haza. Az eseményre a Moszkva melletti Zaharovóban található Puskin Múzeum-Rezervátumban került sor, mintegy négy kilométerre a robbanás helyszínétől. A fesztivál programja szerint Dugin a „Hagyomány és történelem” címmel tartott előadást.
A robbanás után a terepjáró Toyota Land Cruiser Prado elvesztette az irányítást, legurult az útról és kigyulladt, írja a „Kommerszant”. Az újság szerint később egy súlyosan megégett holttestet találtak benne. A nyomozók úgy vélik, hogy robbanószerkezetet robbantottak fel az autóban.
Dugin ismerősei szerint a felrobbant autó a filozófusé volt, míg a lánya általában egy másik autót vezet. A Baza és a 112 szerint Duginnak a fesztiválról kellett volna hazatérnie a lányával, de az utolsó pillanatban beszállt egy másik autóba.
Maga Dugin is megérkezett a helyszínre. „Egyszerűen sokkolta, amit látott” – jegyzi meg a Kommerszant (a Telegram csatornák fotókat és videót tettek közzé Duginról, amint a robbanás helyszíne közelében áll, kezét a fejéhez szorítva). A felvételeken látható, hogy a robbanás során az autó roncsai az egész autópályán szétszóródtak. Szergej Markov Kreml-párti politikai elemző arról számolt be, hogy a filozófus kórházba került lánya halála után, de részleteket nem közölt.”
Még két figyelemreméltó részletről kell beszámolnom: a The Insider kiderítette, hogy a térfigyelő kamerák már két hete nem működnek a Hagyomány fesztivál helyszíne melletti parkolóban, ahol a robbanás előtt Alekszandr Dugin és Daria Dugina autója parkolt. A TASZSZ pedig időközben jelentette, hogy robbanást mintegy 400 gramm TNT okozta. A Baza annyit tudott meg, hogy a kamerák nélküli parkoló őrzött, kerítéssel leválasztott részén álltak az autók, ahová csak a VIP-lista alapján parkolhattak be a meghívottak.
Ennyit lehet tudni, gondolni annál többet. Először az orosz külügyminisztérium szóvivőjéből, az indulatos és trágár természetéről ismert Marija Zaharovából robbant ki, hogy:
„Az orosz bűnüldöző hatóságok vizsgálják Darja Dugina halálát. Ha az ukrán nyom megerősítést nyer – ezt a verziót a DNK vezetője, Denisz Pusilin hangoztatta, és ezt az illetékes hatóságoknak ellenőrizniük kell – akkor a kijevi rezsim által végrehajtott állami terrorizmus politikájáról van szó.”
Kijev válaszreakciója sem késett, Mihail Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója nyilatkozott:
„Hangsúlyozom, hogy Ukrajnának semmi köze ehhez, mert mi nem vagyunk bűnöző és terrorista állam, mint az Orosz Föderáció. Dugina meggyilkolása jól mutatja a különböző csoportok hatalmi és befolyási harcát Oroszországon belül. Az orosz hatóságok a filozófus lányának halálát többek között arra fogják felhasználni, hogy növeljék az orosz társadalomra nehezedő ideológiai-információs nyomást.”
Körülbelül idáig tart, amit magáról az esetről tudunk és megbízható információnak tekinthető. Moszkva Kijevet vádolja, Kijev Moszkvát, ahogy már korábban is annyiszor, és bizonyos, hogy a történteknek lesznek következményei.
Ha valaki nem tudná: Alekszandr Dugin az a „filozófus”, aki kidolgozta a „neo-eurazsianizmus” eszmerendszerét, eszerint az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig egy hatalmas eurázsiai államnak kell uralkodni: az Oroszországi Föderációnak, ennek vezető elemét a szláv népek kell alkossák, és aki nem szláv, az így járt, jobbágy lesz belőle. Kínát nem kérdezték meg erről, Európát sem, pedig mindkét félnek lenne ehhez pár szava. Ellenben a világ szélsőjobboldali gondolkodású része szinte istenként imádja Dugint, aki ezt a primitív pánszláv nacionalizmust „identitarianizmus”, „szuverenizmus” néven is forgalmazza, helyi ízesítésekkel, az viszont sosem maradhat ki az ideológiájából, hogy a Nyugatnak vesznie kell. Ezért teljes erejével támogatja a mostani háborút is, sőt, nincs kizárva, hogy pont az ő eszmerendszere áll a kirobbanása mögött. Amolyan pánszláv Rosenbergnek lehetne nevezni: filozófusnak harmadrangú, ideológusnak is, de olyan misztikusan adja elő a sületlenségeit, hogy sokan hisznek neki.
Ha valaki ellene akart merényletet elkövetni, az nem csoda: a világ több, mint felének van oka haragudni rá.
Akár még Putyinnak is, hiszen nem túl rég volt, hogy még őt is kritikával illette, amiért nem lép fel „új Sztálinként” és Dugin mondataiból azt is érezhette az ember, hogy ha Putyin nem vállalja ezt a szerepet, akkor duzzogva bár, de elvállalja ő maga – ha a merénylet május közepe és vége között történik, biztosak lehetnénk abban, hogy valamelyik orosz szolgálat munkáját látjuk.
Így sem lehetünk teljesen biztonyosak az ellenkezőjében. Nagyon profi módon előkészített merényletet látunk, és azt se feledjük el, hogy Putyin másik udvari prófétája, Szurkov már börtönben van, tehát nagyon is elképzelhető, hogy Darja Duginát (Platonovát – ezt a nevet is használta) igazi szakemberek segítették át a túlvilágra.
Ahogyan az sem kizárható, hogy a blatnoj mir, a szervezett alvilág üzent: elegük van már a háborúból, abból, hogy nincs turista, nincs dollár, nincs drog, nem megy az üzlet, még a prostitúció is rubelelszámolású, odacsaptak a talán legfőbb háborús uszítónak (legfeljebb a lányát találták el), hogy legyen vége ennek az egésznek, mielőtt mindenki csődbe megy.
Az ukrán szolgálatokat azért nem gyanúsítanám, mert nekik se Dugin, se Dugina halálából nem lenne semmi hasznuk, és ahhoz azért drága egy ilyen akció, hogy indulatból, bosszúból hajtsák végre. Ha ők merényelnek, Sojgunál alább nem adják. Annak még értelme is volna tán.
Hogy komoly bosszú következik, még mielőtt meglenne a bűnös: az biztos. Julia Latinyina a Novaja Gazeta Evropában már „új Kirov-gyilkosságról” ír, és van némi igaza, Sztálin annak ürügyével kezdte meg a Nagy Tisztogatást, a Csisztkát. Most is elképzelhető, hogy akár tíz- vagy százezreket érintő tisztogatási kampány indul, és akár még a Kreml falai között is hullanak majd a fejek, mint annak idején. (Ilyen alapon, ha a „cui prodest” elvét nézzük, akár maga Putyin is elrendelhette a támadást).
Rendben van, de miféle ember volt az elhunyt? Nem azért kérdem, hogy holtában elítéljem, hanem azért, hogy jelezzem: életében miért kellett volna. Mármint elítélni.
Mert Darja Dugina bizony nem ártatlan, apolitikus, naiv hölgy volt, hanem militáns híve a pánszláv eszméknek. Apjához hasonlóan publicista: egy európai politikával és a „különleges katonai művelet” támogatásával foglalkozó Telegram-csatornát vezetett, „szakértőként” szerepelt talkshow-kban, és előadásokat tartott az orosz szélsőjobboldaliak körében népszerű Lisztva könyvesboltokban. Igen, szélsőjobboldali propagandista volt, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Geopolitika.ru-ben idén május 27-én vele megjelent interjú, ebből idéznék pár gondolatot.
„Az a megtiszteltetés ért, hogy apámmal egy hajóban evezhetek (ugyanazon az egzisztenciális hajón), mivel a Hagyomány nagy tudósának, a Noomachia („Az elme háborúi” – elemzés a világ összes kultúrájának három logoszán keresztül) című 24 kötetes mű szerzőjének a lánya vagyok. Az, hogy az USA, Kanada, Ausztrália és az Egyesült Királyság szankciókkal sújt minket, szintén azt jelképezi, hogy mi, Duginok az igazság útján járunk a globalizmus elleni harcban. Ezért azt mondanám, hogy megtiszteltetés egy ilyen családba születni. (…) A Nemzetközi Eurázsiai Mozgalom politikai megfigyelője és a nemzetközi kapcsolatok szakértője vagyok. Tevékenységi területem az európai politika és a geopolitika elemzése. Ebben a minőségemben orosz, pakisztáni, török, kínai és indiai televíziós csatornákon szerepelek, ahol a politikai folyamatok többpólusú világképét mutatom be. Érdeklődési területem az európai civilizáció térsége és a Közel-Kelet, ahol egyfajta konzervatív forradalom zajlik – Irán folyamatos konfrontációjától az amerikai hegemóniával vagy Szíria nyugati imperializmus elleni küzdelmétől kezdve Törökországig, amely most érdekes tendenciákat mutat a NATO-tól és az angolszász geopolitikai blokktól való eltávolodásra, és külpolitikáját többpólusú alapokra próbálja építeni, párbeszédben az eurázsiai civilizációval. Fontosnak tartom, hogy kövessük a közel-keleti térségben zajló folyamatokat, ez az imperializmus elleni küzdelem egyik állomása. Számomra különösen fontos kérdés a többpólusú világ elméletének fejlődése. Egyértelmű, hogy a globalista pillanatnak vége, eljött a liberalizmus vége, a liberális történelem vége.
Az ukrajnai helyzet valóban a civilizációk összecsapásának példája; a globalista és az eurázsiai civilizáció összecsapásának tekinthető.”
Az interjú további részében a Nyugat szidalmazásával foglalkozott és többször is bebizonyította, hogy olvasta Halford Mackindert. Nem állítom, hogy ez az utolsó megszólalása, de hogy jellemző, az biztos. Ennyiből is láthatjuk, hogy nem okvetlenül igaz, hogy „az apja volt a célpont, helyette halt meg” – hogy úgy mondjam, saját jogon is tett ő annyit, amivel sok ember haragját vívta ki.
Nem lehet helyeselni a politikai merényleteket, magam sem teszem.
De ha az okaikra vagyunk kíváncsiak, óvatosan keresgéljünk, mert úgy járhatunk, mint most.
Több okot, több lehetőséget és indítékot is találhatunk a kelleténél.
Hogy most mi lesz?
Amit írtam: bosszú. Tisztogatás, a maradék orosz ellenzék végpusztulása. Akkor is, ha ártatlanok az ügyben. Sőt: főleg akkor.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!