Ma inkább különös híreink lesznek ebben a második részben, mint nagyon fontosak és meghatározóak, de ha egyszer ilyen a termés, akkor ilyen.
Szó lesz majd egy szentpétervári mentálhigiénés központ hazafias akciójáról, Kadirov legújabb álláspontjáról saját magával kapcsolatban és végül arról, hogyan is látja-láttatja a világot Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin.
Kezdjük a pétervári történettel, mert azt már az első részben megígértem. Tegnap döbbenten fedezték fel a The Insider munkatársai, hogy a szentpétervári 2. számú mentálhigiénés központ honlapján megjelent egy toborzó hirdetés. Azóta levették, de a kollégák szemfülesen képernyőmentést készítettek róla, tehát be tudom én is mutatni. Íme:
A hirdetésben az áll, hogy a Viborg körzet katonai komisszárja önkénteseket keres, akik hajlandóak csatlakozni a „Kronstadt”, „Néva” és „Pavlovszk” nevű egységekhez. Nem tudni, kinek a kezdeményezésére adták fel. A mentálhigiénés központ nem volt hajlandó nyilatkozni a The Insidernek, és letette a telefont. Annyi biztos, hogy közvetlenül a fegyvertartási engedélyhez kötelező pszichiátriai vizsgálat látogatóinak szóló információk alatt jelent meg – biztos azt gondolták, hogy aki fegyvert akar, azt érdekelni fogja.
Mondjuk nekem is az a véleményem, hogy csak az jelentkezik önként ebbe a háborúba, akinek elment az esze, de azért ennyire evidensen jelezni mégsem kéne… különben igen szépen fognak kinézni azok a pétervári alakulatok, a múlt héten derült ki, hogy a Nocslezska éjjeli menedékhelyen a hajléktalanok között toboroztak beléjük, azelőtt hetekkel Prigozsin járta végig a helyi börtönöket hasonló céllal, bár ő a Wagner-csoportba toborzott… elképzelek egy párbeszédet a fronton:
– Hová valósi vagy?
– Pityeri.
– Én is. A Wagnernél szolgálsz?
– Nem, a Kronstadtnál.
– Akkor mi voltál: hajléktalan vagy bolond?
– Mióta ideérkeztem, rájöttem: mindkettő.
Ha már különös gondolkodásmódú embereknél tartunk, bemutatnám a Kadirov-szappanopera mai részét, „Ramzan magyarázkodik” címmel. Szóval, minden azzal kezdődött, hogy Csecsenföld vezetője pár napja közölte: a lemondást fontolgatja, „mielőtt kirúgják”. Egy nappal később az kezdett terjedni, hogy azért akar lemondani, mert kinevezik a Roszgvargyija élére és az mégiscsak jelentősebb, jobban fizető állás. A mai verzió szerint viszont vissza az egész. Mint a Meduza írja, emberünk ma újabb nyilatkozatot tett Telegram-csatornáján:
„Azon a napon. amikor bejelentettem, hogy esetleg távozok, találkoztam egy kiadvánnyal, amelyben az állt, hogy 15 éve töltöm be a posztomat, és „a legrégebbi” vagyok a regionális vezetők között. Később kiderült, hogy nem vagyok olyan „hosszú életű” – a korábbi rekord, mint kiderült, 27 év. Tehát többet mondok: most úgy döntöttem, hogy a jelenlegi rekordot fogom megdönteni. Lássuk, megdöntöm-e ezt a rekordot. Még rövid távú szabadságra sem mehetek ebben a fontos időszakban, amikor országunk a világ sátánizmusa ellen harcol Donbásszban.
Valójában persze nincs jogom csak úgy elmenni. Az emberek rám bízták a régió vezetését. És ezt a bizalmat igazolni szent kötelességem. Csak akkor tudok elmenni, ha megkérdeztem az embereket és Oroszország elnökét. Ezért a határozatlan idejű szabadságról való beszédet hagyjuk a jövőre. Egyelőre még az éves szabadságomat sem veszem ki.”
Akkor egyelőre vége a hisztériának: a macska visszatért, csak előtte megnézte, mely egerek cincogtak, míg azt hitték, hogy ő nincs otthon. Ebből valószínűleg megint tisztogatások lesznek, ahogy az már ezelőtt négy-öt alkalommal is megtörtént. Az ilyen viselkedésnek azonban van egy apró hátránya. Ezek után Kadirovnak nem csak azt nem fogják elhinni, ha tényleg lemond egyszer: még azt sem, ha netán meghal!
Lépjünk tovább a különös elmétől a még különösebbig. Igen, a cár atyuskáról beszélek.
Szeptember 5-én Vlagyimir Putyin orosz elnök aláírta az Oroszországi Föderáció külföldön folytatott humanitárius politikájának koncepcióját jóváhagyó rendeletet. Az alábbiakban néhány rövid részlet következik ebből a dokumentumból, amely pontosan megmutatja, hogy a Kreml szerint hogyan kell Oroszországot más országoknak megítélniük. Jól tetszettek olvasni: ez a „humanitárius politikáról” szóló törvény nem az orosz állampolgárokra vonatkozik, hanem miránk, külországiakra, ha egyetértünk a koncepcióval, jó, ha nem, akkor Oroszország ellenségei vagyunk. Akkor lássuk.
„Oroszország külföldi humanitárius politikájának célja és feladata hazánk objektív megítélésének kialakítása és erősítése a világban, Oroszország történelmi útjának, szerepének és helyének megértése a világ történelmében és kultúrájában, az emberi kapcsolatok bővítése. Oroszországról mint olyan államról alkotott kép kialakítása, amely ápolja gazdag történelmét és kulturális örökségét… és ahol a társadalmi és kulturális élet dinamikusan fejlődik… a vélemények pluralizmusának köszönhetően és a cenzúra korlátozásainak hiányában.”
Itt – a vélemények pluralizmusánál és a cenzúra hiányánál – összeomlott a Kreml Szpasszkaja-bástyája toronyórástól, láncostól, mindenestől, ezt már nem bírta ki a több száz éves födém.
„Célunk az orosz világ hagyományainak és eszméinek védelme, megőrzése és népszerűsítése.
Oroszország mint a hagyományos értékek őrzője
Az orosz államot külföldön egyre inkább a hagyományos szellemi és erkölcsi értékek, a világcivilizáció szellemi örökségének őrzőjeként és védelmezőjeként fogják fel.”
Ne feledjük: Oroszország bármely állam vagy személy értékeit hajlandó (és hajlamos) magához venni megőrzés céljából, sőt, magáévá is tenni azokat egyszer s mindenkorra, bár a legjobban a nemesfémeket és a készpénzt szereti az egyetemes értékek közül.
„Oroszország külpolitikájának elveiről
Oroszország elkötelezett az egyenlőség, az igazságosság és a más államok belügyeibe való be nem avatkozás elvei mellett… a nemzeti és kulturális identitást, valamint a hagyományos szellemi és erkölcsi értékeket az emberiség legnagyobb vívmányainak tekinti, és ezekben látja az emberi civilizáció jövőbeli virágzó fejlődésének alapját.”
Ukrajnában épp látjuk, ahogyan nem avatkozik be egy másik állam belügyeibe – ez a bekezdés csak annyit jelent, hogy mást nem enged beleszólni abba, amit ő művel, ugyanis bármit is tesz Oroszhon, az automatikusan orosz belüggyé válik, ahogyan a szülészetből is kaszárnya lesz, ha eltalálja a rakétájuk.
Érdekes elmék élnek és alkotnak őnáluk, a Nagy Földön. Ez talán az első törvény a világon, amit egy ország kifejezetten idegen állampolgárokra vonatkoztatva hoz. És abban bízik Oroszország, hogy képes betartatni velük, ami elég riasztó jel.
Mára ennyi hír jutott, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!