Szele Tamás: Putyin, a puritán tengerész

Ma elég sok hírünk lesz ebben a második részben, és sajnos nem mindegyik kellemes, illetve nincs közöttük egyetlen jó hír sem. Sajnos ilyen ez a háborús világ, bár arról, hogy a magyar vonatkozásúak kellemetlenek, bizony mi magunk tehetünk és csak mi magunk változtathatnánk ezen az állapoton. Kéne is.

De kezdjük a legfontosabbal: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin ma hajmeresztő beszédet mondott a Vlagyivosztokban tartott Keleti Gazdasági Fórum plenáris ülésén. Az orosz elnök többek között (ismét) beszélt az ukrajnai háború okairól, az orosz energiaárak korlátozására tett kísérletekről, és kommentálta a nemzetközi szakértők látogatását a zaporizzsjai atomerőműben, amely továbbra is az orosz erők ellenőrzése alatt áll. Érdemes idézni pár részét. Például azt, amikor az ukrajnai háborúról (na jó, specoperacijáról) delirizál:



Semmit sem veszítettünk. És nem veszítünk semmit. A fő nyereség szuverenitásunk megerősítése. Igen, bizonyos polarizáció zajlik, de szerintem ez csak jót jelent, mind a világban, mind az országon belül. Mert minden, ami felesleges, minden, ami káros és minden, ami akadályozza a fejlődésünket, el lesz utasítva.

És ami a legfontosabb. Ezt még egyszer szeretném hangsúlyozni. Nem kezdtünk el semmit a katonai akciók tekintetében, csak próbáljuk befejezni. A katonai akciókat 2014-ben azok kezdték el, akik nem akartak normális békés fejlődést, és saját népük elnyomására törekedtek.

Oroszország a kérdés békés megoldására tett többszöri kísérlet után úgy döntött, hogy ugyanúgy – katonai úton – válaszol. Ezt tudatosan tettük, minden cselekedetünk célja, hogy segítsük a Donbászban élő embereket. Ez a mi kötelességünk, és ezt a végsőkig teljesíteni fogjuk. Ez végső soron hazánk megerősödéséhez vezet – mind belsőleg, mind külsőleg.”

Tessék? Ez az ember most beismerte, hogy a háborúnak gyakorlatilag nem volt semmi célja, és belehazudta a világ arcába, hogy nem Oroszország kezdte. Akkor ki támadott február 24-én Ukrajnára, a klingonok? Vagy Ukrajna támadta meg saját magát? De mondott cifrábbat is, a gázárak maximalizálásáról:

Ha valaki megpróbálja végrehajtani ezt az ostoba döntést, az semmi jót nem fog eredményezni azoknak, akik ilyen döntéseket hoznak. Vannak szerződéses kötelezettségek. És milyen, a szerződéseknek ellentmondó politikai döntések születnek majd? De egyszerűen nem fogjuk tiszteletben tartani őket. Egyáltalán nem szállítunk semmit, ha az ellentétes az érdekeinkkel. Sem gázt, sem olajat, sem szenet, sem fűtőolajat. Azok, akik ránk akarnak erőltetni valamit, ma nincsenek abban a helyzetben, hogy akaratukat diktálhassák ránk. Hadd térjenek észhez. Már csak egy dolgunk maradt – suttogni, mint az orosz népmesében: Fagyj meg, fagyj meg, farkas farka…”




Kedves Vlagyimir Vlagyimirovics, talán el is kellett volna olvasni azt a mesét, mielőtt idézi. Az ugyanis arról szól, hogy a ravasz róka sok halat lop a muzsiktól, és mikor a farkas kér tőle, azt mondja neki: menjen el a lékhez a befagyott tavon, lógassa bele a farkát, úgy fogjon magának. Farkas ezt megteszi, miközben a róka ezt a kis mondókát suttogja, a farka oda is fagy, aztán, mikor menekülnie kel, a farka a jégben marad. Ellenben néhány hasonló kaland után elveri a rókát alaposan, és többet nem áll vele szóba. A mese zárómondata: „Azóta jár ez a példabeszéd: eljátszotta, mint a róka a komaságot.” Szóval, ha maga suttog és a farkas farkát fagyasztja, a mese szerint kapni fog egy alapos verést és eljátszik minden komaságot.

Az még undorítóbb volt, amit a gabonaüzlet eredményeiről mondott:

Mindez a nyomás, amelyet geopolitikai riválisaink gyakoroltak ránk, pontosan azon a felhíváson alapult, hogy Oroszország biztosítsa a legszegényebb gazdaságok érdekeit, hogy megakadályozza az éhezést ezekben az országokban. Mindent megtettünk, ami tőlünk telt, hogy ez a megállapodás működjön, és ragaszkodunk hozzá. Ismét kiderült, hogy egyszerűen, ahogy az emberek mondják, durván becsaptak minket. Csalás. És nemcsak minket, hanem a legszegényebb országokat is.

Talán el kellene gondolkodnunk azon, hogy korlátozzuk a gabona és más élelmiszerek exportját ezen az útvonalon (Ukrajnából Európába).

Tehát, ha jól értem, azzal akar segíteni a legszegényebb országoknak, hogy korlátozza az élelmiszer-szállításokat. Sok mindenből lehetett jeles iskolái során, de logikából biztos nem.

És odaszúrt egyet az emigráns orosz sajtónak is:

Biztosíthatom önöket, örülnek, hogy elmehetnek. Mindig az országunk ellen dolgoztak, amikor itt voltak. És most, azzal az ürüggyel, hogy valami itt fenyegeti őket, örömmel költöznek oda ugyanazzal a fizetéssel, amit itt kaptak, amikor itt voltak.”

Igazán? „Valami fenyegeti őket”? „Ürügy”? Mintha nem épp tegnap ítélték volna huszonkét év kényszermunkára Ivan Szafronov újságírót, akit kémkedéssel vádoltak, holott tejesen nyilvános, bárki által elérhető adatokra hivatkozott az egyik írásában. És a fizetés sem „ugyanaz”, de ezt egy zsarnoknak nincs honnan tudnia.

Egyébként a legszegényebb, éhező országokat még jobban éheztetni kívánó, nagyszívű cár atyuskáról ma derült ki, mennyibe került a kis ladikja, amiről nyugodtabb időkben pecázni szokott, a Seherezádé nevű jacht. Tessék megkapaszkodni: 583,1 millió eurót költöttek rá! Ilyen puritán az orosz elnök, kérem. A 140 méter hosszú, fényűző Seherazádé Putyin újévi ajándéka volt: az építéséről szóló szerződést 2014. december 30-án írták alá. Az építkezéshez szükséges pénzt egy orosz üzletemberekből álló csoport gyűjtötte össze, amelynek élén Gennagyij Timcsenko oligarcha állt.

Szóval, ilyen egy legény ez a Putyin, akinek a magyar kormány minden lehetséges módon igyekszik segíteni, akár a tulajdon szégyenünk árán is. Most például úgy, hogy mentőövet próbáltunk dobni pár kedvenc oligarchájának, nem kétlem, hogy ezek is a jachtot összedobó társaságban voltak. Igen: Magyarország arra kérte az Európai Uniót, hogy három orosz üzletembert – az USM Holdings alapítóját, Alisher Usmanovot, az Alfa Group társtulajdonosát, Pjotr Avent és a Magnyitogorszki Kohászati Kombinát tulajdonosát, Viktor Rasnyikovot – törölje a szankciós listáról. Ennek fejében Budapest megígérte, hogy nem akadályozza az ukrajnai háború kitörése után Oroszország ellen bevezetett uniós szankciók meghosszabbítását.

Magyarország ragaszkodott ahhoz is, hogy a humanitárius szervezetek fenntarthassák kapcsolataikat egyes szankciókkal sújtott orosz bankokkal.

Diplomáciai források szerint Budapest álláspontja „dühöt váltott ki” néhány uniós országban. Emellett az európai tisztviselők attól tartanak, hogy Magyarország így próbál kiskapukat teremteni az oroszellenes szankciók kijátszására.

A szankciótörvény értelmében az EU-nak szeptember 15-ig meg kell hosszabbítania az Oroszország ellen február végén bevezetett szankciókat. Mielőtt Magyarország kifejtette volna álláspontját, a szankciók meghosszabbítását hivatalos eljárásnak tekintették. Budapest kérését most külön tárgyalják az uniós megbízottak szeptember 7-i találkozóján

Ha nem lenne elég a szégyenből: diplomáciai botrány lett az Ukrajnát sértő magyar tankönyv ügyéből. Ahogy az ukrán forrásokat nézem, jóval kevésbé nehezményezik a kárpátaljai városok emlegetését, a valódi bajuk egyrészt az, hogy egyszerűen kihagyták a Krím-hegységet a szövegből (vagy úgy tettek, mintha a Krím nem lenne Ukrajnáé), másfelől meg az a már negyedik éve használatos földrajzkönyv úgy tesz, mintha Ukrajnában polgárháború zajlana, nem orosz megszállás. Ne tessék sápítozni, hogy eddig miért nem szóltak, eddig háború sem volt, hadak idején az ilyesmit mindig észreveszik, mindig megsértődnek miatta.


Már ott tartunk, hogy az ukrán külügy interpellált, mint azt az ukrán Interfax írja (ezt jelezni kell, mert van orosz Interfax is):

Ukrajna Külügyminisztériuma követeli a nyolcadik osztályosok számára készült magyarországi földrajztankönyvben Ukrajnáról szóló hamis információk mielőbbi kijavítását – közölte Oleh Nikolenko, az ukrán külügyminisztérium szóvivője.

Ukrajna Külügyminisztériuma tudatában van a magyarországi nyolcadik osztályosoknak szánt földrajz tankönyvvel kapcsolatos helyzetnek. Tegnap ukrán diplomaták megbeszélést tartottak a magyar külügyminisztériumban, melynek során megállapították, hogy elfogadhatatlan az Ukrajnáról szóló megbízhatatlan és torzított tények benyújtása. Követeljük, hogy a tankönyvben szereplő hamis információkat mielőbb korrigálják” – mondta Nikolenko szerdán az Interfax-Ukrajina hírügynökségnek.

Korábban az Európai Igazság (Evropeiska Pravda) online kiadvány arról számolt be, hogy Magyarországon az OFI állami központja olyan földrajz tankönyvet dolgozott ki a 8. osztály számára, amelyben a magyar iskolások meg vannak győződve arról, hogy Ukrajnában polgárháború folyik, amelyben Oroszországnak biztosan nincs szerepe.”

És nem, nem nyelvtörvényről vagy etnikai vitáról van szó. Hanem erről az oroszbarát hazugságról, erről a polgárháborúsdiról. Hazudhat Putyin, amit akar, hazudhat Szijjártó, sőt, a tankönyv is: akkor sem lesz a mostani háború ukrán belvita, ha lehazudják a csillagot az Égről. Abba kéne hagyni a hazudozást. Most.


A végére hagytam a népszavazás kérdését. Mármint a megszállt területeken tartandó ál-népszavazásét, amivel az ottani lakosság állítólag kinyilvánítaná az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozásának szándékát. Aztán persze csak merjen másként szavazni, gépkarabéllyal korteskednek arrafelé meg harckocsival. Ezt eredetileg szeptember 11-re tervezték, de mivel most épp verik a dicsőséges orosz seregeket, mint a kétfenekű dobot, ezen a napon csak Oroszországban tartják meg a helyhatósági választásokat. Hogy népszavazás mikor lesz? Andrej Turcsak, az Egységes Oroszország párt főtanácsának elnöke szerint az elfoglalt ukrajnai régiókban november 4-én, amikor Oroszország a nemzeti egység napját ünnepli, lesz érdemes népszavazást tartani az Oroszországhoz való csatlakozásról.

November 4. az orosz nemzeti egység napja? Jellemző. Nekem erről a dátumról egy 1956-os esemény jut eszembe, ugyanis akkor pont november negyedikén jöttek vissza és lőttek szét mindent a világon. Inkább válik szégyenére ez a nap az orosz népnek, mint dicsőségére. De milyen szépen, patetikusan áradozik róla Turcsak!

Ez egy olyan történelmi dátum, amely mindannyiunkat összeköt. Ez mindannyiunkat egyesít az orosz világnak abban a terében, amelyről a Donbász és a felszabadított területek lakói álmodnak. A népszavazás megtartása éppen ezen a napon lenne helyes és szimbolikus. Ezután Donyeck, Luhanszk és sok más orosz város végre visszatérhet szülőhazájába.”

Hát, lássuk csak… november négy? Csak azt nem tudom, mi lesz addigra még orosz kézen. Meglehet, annyi terület már nem, amennyiért érdemes lenne referendumot rendezni: ha minden úgy megy tovább, ahogy ma fordultak a dolgok a harctéren, Donyekvtől elbúcsúzhat az orosz ármádia.

Ennyi hír jutott mára, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!


Oszd meg másokkal is!