A Nagy Harkivi Menekülés felborította az orosz belpolitikát és némiképp az ukránt is: egymást követik a botrányok, egymás után derülnek ki örökre eltemetettnek hitt államtitkok, tévedések, hibák: az orosz közhangulatnak ez kicsit sem használ, de korai volna még megjósolni a várható következményeket.
Ma először a Kozak-ügyet kell elővennem, ugyanis ettől zeng a világsajtó, bár nem teljesen biztos, hogy mindenki megértette, aki foglalkozik vele. Arról van szó, hogy mint a Reuters megtudta (nem csak az ő anyagukat használom az elemzéshez, de övék volt az elsőbbség, ezt jeleznem kell), ennek a háborúnak nem volt oka. Illetve, legalább az egyik oka semmis volt a kitörésének pillanatában.
Mint a hírügynökségnek három Kremlhez közeli forrás elárulta: a háború kezdetén Dmitrij Kozak, az orosz elnöki adminisztráció helyettes vezetője közölte Vlagyimir Putyinnal, hogy megállapodott egy olyan szerződésben, amely az ellenségeskedések befejezéséhez vezethetett volna. Az orosz elnök azonban elutasította ezt, és ragaszkodott a hadjárat folytatásához.
A források szerint Kozak előzetes megállapodást kötött Kijevvel, amelynek értelmében Ukrajna nem csatlakozik a NATO-hoz. Ez volt az egyik feltétele Oroszország biztonsági garanciáinak, amelyeket a háború előtt támasztott. A megállapodáshoz már csak Putyin hozzájárulása hiányzott. Az orosz elnök azonban, miután áttekintette a tárcavezető javaslatát, világossá tette, hogy a Kozák által elért engedmények nem elegendőek, és az ukrajnai „különleges művelet” céljai kibővültek a keleti ukrán területek egy részével, ahol a szakadár népköztársaságok terültek el. A források szerint ennek eredményeként az megegyezés elmaradt.
Ezek után a Reuters két beszélgetőpartnere szerint Kozak azt javasolta Putyinnak, hogy néhány nappal a háború kezdete után egyezzen meg Kijevvel. Viszont egy harmadik forrás szerint ez nem sokkal az orosz invázió előtt történt. Egy másik tárgyalópartner szerint a szerződésről szóló tárgyalások március elején álltak le, amikor Kijev rájött, hogy Putyin folytatni kívánja a háborút.
Tehát, ha mindez igaz, bizonyított tény, miszerint a Kreml minden áron háborúra törekedett. Ha nem ezért, akkor azért. Természetesen tagadják a hírt, Peszkov sajtószóvivő egyenesen azt mondta, hogy az elmondottaknak „semmi közük a valósághoz”, Kozak maga nem válaszolt a Reuters megkeresésére, amire jó oka volt: már a kilencvenes évek óta munkatársa Putyinnak, még a szentpétervári polgármesteri hivatalban lettek kollégák, Kozak tehát egészen a közelmúltig a Kreml felügyelője volt a Donbássz és az orosz csapatok által megszállt ukrán területek felett, de aztán „kegyvesztetté vált” a sajnálatos ukrajnai háború miatt. Vagy inkább azért, mert megpróbálta megakadályozni, esetleg leállítani?
A háború előestéjén Putyin utasította Kozakot, hogy tárgyaljon Kijevvel a Donbásszról. Az elnöki adminisztráció helyettes vezetője részt vett az orosz Biztonsági Tanács rendkívüli és nyilvános ülésén is, ahol döntés született az önhatalmúlag kikiáltott donyecki és luhanszki népköztársaságok függetlenségének elismeréséről. Kozak akkor konkrétan azt mondta, hogy sem Ukrajnának, sem szövetségeseinek nincs szüksége a Donbásszra, és hogy Kijev nem fogja végrehajtani a minszki megállapodásokat. A találkozó zárt részében Kozak felszólalt minden olyan orosz lépés ellen, amely az Ukrajnával való konfliktus eszkalálására irányult. Jelenleg, több, mint fél évvel a háború kezdete után Kozak még mindig az elnöki adminisztráció helyettes vezetője, de már nem foglalkozhat Ukrajnával.
Meg utóbbi időben senki sem látta.
És mit szól ehhez Kijev? Mikhajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója és Oroszországgal annak idején tárgyaló fél szerint Oroszország arra használta fel a tárgyalásokat, hogy egy invázió előkészületeit leplezze. Nem válaszolt azonban az ügynökségnek a tárgyalások tartalmára vonatkozó kérdéseire, és nem erősítette meg, hogy előzetes békemegállapodás született volna.
Ha kicsit belegondolunk, ebben a történetben Putyin mindenkit becsapott: Kozakot, aki azt hitte, béketárgyalásokat folytat, Podoljakot, aki úgy gondolta, ha engedményre tesz ígéretet, megmenekülnek a háborútól vagy abbamarad a támadás (nem világos ugyanis, hogy egy vagy két tárgyalásról van-e szó, ha kettőről, azokból az egyiknek még a támadás előtt kellett zajlania), és közben Putyin végig tudta, hogy mindenképpen háborút akar.
Az sem zárhajuk ki természetesen, hogy a Kreml berkein belüli hatalmi harcról van szó, és ellenfelei így szeretnék diszkreditálni Kozakot, nagyon is jellemző moszkvai intrika lenne – de túl sok minden stimmel, főleg az első fehéroroszországi tárgyalásokon hangzott el igen sok, ebbe a képbe illő követelés… meglátjuk, mindenesetre ha reggel híre jön, hogy Kozak elvtárs főbe lőtte magát egy mérgezett kötéllel, majd leugrott a Szpasszkaja-bástya árnyékáról és összezúzta magát, tudjuk, mit gondoljunk.
A másik nagy orosz botrány az, hogy az amerikai hírszerzés elkezdett utánanézni, mennyit is költött az Oroszországi Föderáció 2014 óta külföldi politikusok megvesztegetésére. A The Insider szerint legalább háromszáz millió dollárt. A pénzt több, mint húsz ország pártjai és egyéni politikusai kapták, és már további százmillió dollárok elköltése is tervben volt, mikor kitört a háború. Az érintett országok – a dolgok jelenlegi állása szerint – bizonyíthatóan Albánia, Montenegró, Madagaszkár és esetleg Ecuador. Szó van egy nem részletezett ázsiai országról is, ahol az ottani orosz nagykövet készpénzben adta volna át a dollármilliókat az egyik pártvezérnek.
A CNN forrásai szerint a Kreml többek között szélsőjobboldali és nacionalista erőket támogatott az országokon belül, és megpróbálta „belülről manipulálni a demokráciákat”, de konkrét politikusokat vagy pártokat nem neveztek meg. Oroszország kriptovalutát, készpénzt és drága ajándékokat adott – az orosz nagykövetségek számláit és forrásait is felhasználták. Az átutalásokat az FSZB, valamint magánszemélyek és üzletemberek, például Putyin „szakácsa” és a Wagner PMC tulajdonosa, Jevgenyij Prigozsin, valamint az Állami Duma elnökhelyettese és üzletember Alekszandr Babakov ellenőrizték.
Csak halkan jegyzem meg, hogy ez a háromszáz millió dollár csak a jéghegy csúcsa lehet, ugyanis még nem volt szó az Egyesült Államokba és az Európai Unióba utalt-csempészett pénzekről…
Most különös helyzet állt elő, két orosz botrány után egy ukrán következik.
Persze oroszok nélkül ez sem lenne botrány, meg nem is olyan nagy horderejű, de érdemes megemlékezni a dologról, mert tegnap is foglalkoztam vele. A harkivi orosz tanárokról van szó. Ugyebár, ezek olyan tanerők lettek volna, akik sok pénzért orosz nacionalista, agymosó ideológiát adtak volna elő orosz tanterv szerint ukrán iskolásoknak, bár ezt az ukrán törvények tizenkét év börtönnel büntetik.
Mára kicsit megváltozott a helyzet.
Tegnap ugyanis még mindenki úgy tudta, hogy elfogtak néhány ilyen pedagógust, és most várják a tárgyalásukat. Az, hogy így tudtuk, nem csoda, hiszen ebben mindkét hadviselő fél egyetértett. Kövessük a hír útját.
Mint a Mediazona kiderítette, még nyáron kezdődött a történet. Július közepén Szergej Kravcov orosz oktatási miniszter bejelentette, hogy szeptember 1-jétől az elcsatolt ukrajnai területeken az iskolások „orosz szabványok szerint” fognak tanulni. Ugyanakkor az orosz tisztviselők elkezdték gyűjteni az orosz ellenőrzés alatt álló ukrajnai városokba utazni hajlandó tanárok elérhetőségeit. Több mint 200 tanár jelezte július 20-ig különböző régiókból, hogy „üzleti útra” szeretne menni. A Mediazonának egyikük nyilatkozott is:
„Nagyon jó fizetést és lakhatást ígérnek. Azt gondoltam: miért ne? Elváltam, a gyerekeim felnőttek, így tudnék ott dolgozni, főleg ilyen jó pénzért.”
Valóban: havi 1,2 millió forintnak megfelelő összeget ígértek nekik. A következő állomás az volt, hogy szeptember 2-án Marat Husznullin miniszterelnök-helyettes közölte, hogy az Oroszország által elfoglalt területeken – a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságokban, valamint Harkiv, Zaporizzsja és Herszon régiókban – közel 1500 iskola kezdte meg működését. Mármint orosz tanterv szerint.
Rá egy napra megindult a most is tartó ukrán ellentámadás. Szeptember 12-én Olekszij Goncsarenko, a Verhovna Rada parlamenti képviselője Telegram-csatornáján azt írta, hogy a felszabadított területeken, pontosabban a Harkivi Területen – Kupjanszkban és Izjumban – orosz tanárokat vettek őrizetbe, akik ukrán gyerekeket akartak tanítani. Erre reflektált Iryna Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes a Sztrana című lapnak, és azt mondta, hogy a delikvenseknek legalább tizenkét év szabadságvesztés néz ki: a háborús törvények és szokások megsértéséről szóló cikkely alapján fogják őket bíróság elé állítani. A miniszterelnök-helyettes leszögezte, hogy az ukrán hatóságok nem tekintik a tanárokat hadifoglyoknak, ezért nem cserélik ki őket ukrán katonákra. Verescsuk nem mondta meg, hány tanárt vettek őrizetbe, és részleteket sem közölt.
Mire fel az orosz Nyomozó Bizottság vezetője, Alekszandr Bastrykin követelte, hogy indítsanak büntetőeljárást a tanárok fogva tartása ügyében. Az ügynökség távirati csatornán közzétett üzenetében azt állította, hogy a tanárok „az orosz tananyagot tanítják” az ukrán hadsereg által felszabadított Harkivi területen.
Itt hagytuk abba tegnap.
Azóta komoly fejlemények vannak: az orosz oktatási minisztérium sajtóközleményben cáfolta az információt. Az ügynökség szerint „az orosz tanárok Harkivi Területen történő fogva tartásáról szóló nyilatkozatok nem felelnek meg a valóságnak”, és „helyi tanárok” tanítottak a harkivi iskolákban. A Harkivi Terület oroszok által kinevezett adminisztrációja is azt állította, hogy orosz tanárok nem érkeztek a régióba. Ugyanakkor Szergej Kravcov, az oktatási minisztérium vezetője azt mondta, hogy „a régiót elhagyni kívánó tanárokat orosz területre szállították”. A tisztviselő azonban nem pontosította, hogy melyik ország tanárairól van szó. Kravcov valószínűleg azokra az ukrán tanárokra gondolt, akiket Oroszországban képeztek át, hogy az orosz program keretében ukrán iskolákban tanítsák a gyerekeket.
Viszont Mikhajlo Podoljak Kijev részéről óvatosságra intett (kollégája, Aresztovics nem) és közölte: nem erősítheti meg az orosz tanárok őrizetbe vételéről szóló információt, azt még ellenőrizni és tisztázni kell.
Ellenőrizték és tisztázták. Szeptember 13-án este az ukrán főügyészség cáfolta a tanárok őrizetbe vételéről szóló információkat. A harkivi, donyecki és luhanszki ügyészségeken azt is elmondták, hogy ott egyetlen oroszországi tanárt sem vettek őrizetbe.
Hogy menjünk még tovább: a Sever.Realii felhívott két tucat orosz tanárt, akik ukrán iskolákba készültek, és mint kiderült, egyikük sem került oda, pedig jelentkeztek. Néhányan személyes okokból nem voltak hajlandók végül Ukrajnába menni, másokról egyszerűen megfeledkeztek a hatóságok.
Akkor kiket tartóztattak le Harkivban?
Annak csak Goncsarenko képviselő a megmondhatója, vagy az, akitől ő hallotta a hírt. Mindenesetre alaposan megmozdult két ország államapparátusa egy pletyka nyomán, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy valaki Harkivban félrehallott valamit.
Az viszont jó hír, hogy senkinek nem kell tizenkét évet ülnie.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!