Recep Tayyip Erdoğan 2014 óta Törökország elnöke. Elég baljóslatú év volt az Európa keleti fele számára. Törökország régi barátja, az orosz medve is megmozdult, pont kellemetlen irányba. Az ukránok számára is kellemetlen irányba, de a törökök számára is kellemetlen irányba.
Hruscsov egykori nagylelkűsége most fordult a visszájára, persze Hruscsov nem tudhatta előre: neki aztán édes mindegy volt, hogy mi hova tartozik a Szovjetunión belül. Putyinnak már nem volt mindegy, lévén a Szovjetunió az ő elnökségére nem létezett. Ő hozott anyagból dolgozott, hogy Anschluss, pardon, annektálás közben híres, lapos pillantását a Boszporusz és a Dardanellák felé is vetette-e, csak ő tudja. Én vetettem volna.
Erdoğan meg közben ki tudja, hova vetette a magáét. A kurdokra, a szírekre, az irakiakra, de hogy a tengerre is, az holtbiztos. Csak hát nem megfelelő konzekvenciákat vont le. A második világháborúból talán tanult, de az elsőből úgy tűnik, nem. A krími háború, ezelőtt százhetven évvel pedig simán kieshetett, annak okaival együtt. Lord James Thomas Brudenell altábornagy, Cardigan hetedik grófja nevét se biztos, hogy ismeri, legfeljebb a róla elnevezett ruhadarabról.
Pedig a könnyűlovasság öngyilkos támadásáról az orosz ágyúk ellen még film is készült.
Oroszország szomszédsága nem élet- és területbiztosítás. A Mare Nostra ideája ugyan római volt és nem a Fekete-tengerre vonatkozott, de az oroszok se szeretnek osztozkodni, ráadásul tengerfóbiájuk is van, a fagymentes északi Murmanszktól keletig, ahol Kelet Ura, oroszul Vlagyivosztok terpeszkedik, jelenleg a Világ Ura, oroszul Vlagyimir fennhatósága alatt.
Lenn délen édes éjen édent remélsz. Higgins professzor biztosan jól érezné magát a szevasztopoli napsütésben, az esős Albion után. Még Eliza is levethetné a kardigánját.
Remélni sok mindent lehet. Hazardírozni is lehet, ha az ember elfelejti, hogy orosz kaszinóban orosz rulettet játszanak. A török elnöknek a jelek szerint más a véleménye. Ő csak a saját receptjében bízik. „Nekem nincs szükségem kertészre”, mondta régen egy Kertész nevű ismerősöm. „Én született kertész vagyok.”
Lehetséges, hogy a jó Recep fejében a gallipoli fiaskó, Churchill első világháborús nagy tévedése is megfordult, amikor a minap kifejezte csatlakozási szándékát az orosz–kínai vezetésű tömbhöz (Sanghaji Együttműködési Szervezet). Hogy hátha megint, így vagy úgy. Csak ne kelljen továbbgondolni a történéseket.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tagja Oroszországon és Kínán kívül még Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Csupa egykori… csupa jelenlegi falat. Jövőbeni falat. Már a rómaiak – ha már emlegettük őket – is így kezdték. Együttműködéssel, amit a klientúrává, majd provinciává válás követett. Júdás Makkabeusnak anno nem nagyon volt egyéb választása, neki még a görögök voltak az ellenségei, ahogy az erdélyi fejedelmeknek se volt sokkal több mozgásterük, maradt a vazallus lét.
Törököt fogtam, nem ereszt.
A jó török elnök most oroszt akar fogni. Megkapja.