Nem túl nagy örömmel értesítem a Zóna olvasóit, hogy mától újabb rovattal gazdagodtunk. Már, ha ez rovat: arról van szó, hogy a helyzet Iránban is kezd válságossá fajulni, már ott is tapasztalnak harci cselekményeket, és mivel az ISW mától az iráni helyzetről is ad összefoglalót, őket követve és az ő jelentésük alapján adok én is.
Azt írom: „nem túl nagy örömmel” és így is van, nem ok a vidámságra, hogy újabb válságzóna kezd kialakulni a világban. Annyit megígérek, hogy csak akkor és csak addig foglalkozom az iráni ügyekkel, míg okvetlenül muszáj, és remélem, nem sokáig lesz szükség erre, mindenkinek jobb lenne a békesség.
Olyan lesz ez a beszámoló is pont, mint az ukrajnai harctéri-megszállási-mozgósítási hírek, lévén, hogy a forrása is ugyanaz: természetesen nem csak és kizárólag az ISW jelentéseire fogok támaszkodni, hanem más forrásokat is használok majd. Sőt: a jelentéseket az ISW számára is az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) készíti. De ne is szaporítsuk a szót, lássunk neki: mi a helyzet Iránban?
A közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vezető legalábbis átmenetileg nem képes ellátni szokásos feladatait. Khamenei az elmúlt napokban szokatlanul távol volt a szeptember 16-án kezdődött országos, rendszerellenes tüntetések közepette. Olyan pletykák keringtek, hogy Khamenei egészségi állapota szeptember eleje óta jelentősen megromlott. A CTP nem tudja ellenőrizni ezeket a Khamenei egészségi állapotáról szóló pletykákat, ezért az ilyen híreket szkeptikusan kell kezelni. Vannak azonban arra utaló jelek, hogy Khamenei beteg vagy cselekvőképtelen. A rezsim hatalmi központjai úgy viselkednek, mintha az utódlás vagy küszöbön állna, vagy folyamatban lenne. Ebrahim Raisi elnök – aki a Khamenei utódlásának prominens esélyese – az Iszlám Forradalmi Gárdista Hadtest (IRGC)* magas rangú tisztjeinek támogatásával arra készül, hogy ő legyen a következő legfőbb vezető.
*Magyarul Forradalmi Gárdaként szoktuk emlegetni, de ez a pontos neve.
A jelenleg is zajló Mahsa Amini halála miatti tüntetések igénybe veszik a rezsim képességeit és hajlandóságát a kemény fellépésre, de még nem jelentenek egzisztenciális veszélyt a rendszerre. A tiltakozások szeptember 16-án kezdődtek, válaszul arra, hogy a rendszer brutálisan meggyilkolta a 22 éves Mahsa Aminit. A tiltakozások elsősorban Irán etnikai szempontból kurd régióira – ahol Amini élt – és Teheránra koncentrálódtak, de gyorsan átterjedtek más helyekre és demográfiai csoportokra is. Az állami biztonsági szolgálatok véresen lecsaptak a folyamatban lévő tüntetésekre, de egyes iráni médiumok szerint sávszélesség-korlátokkal és kimerültséggel küszködnek. Teheráni biztonsági vezetők arról számoltak be, hogy 185 Baszidzs-tag sérült meg a tüntetéseken, öten válságos állapotban vannak. A Baszidzs az IRGC félkatonai ága, amely a polgári védelemért és a társadalmi ellenőrzésért felelős. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a tüntetések egyelőre nem járnak közel a rezsim megdöntéséhez.
Az IRGC úgy értékelheti, hogy az iráni-iraki-török határ környékén működő, rezsimellenes kurd fegyveresek szítják a tüntetéseket. Az IRGC öt egymást követő napon tüzérségi, drónokkal és rakétákkal hajtott végre támadásokat az iraki Kurdisztánban. Az iráni állami média azt állította, hogy a rezsimellenes kurd csoportok szítják a rezsim elleni elégedetlenséget. A CTP nem tudja ellenőrizni ezeket az állításokat. Az IRGC legutóbbi, szeptember 28-i támadássorozatában megöltek egy amerikai állampolgárt, Omar Mahmoudzadehet az iraki Kurdisztánban.
A rezsim brutális elnyomása és az IRGC folyamatos támadásai nyugtalanságot szítanak a régió kurd közösségeiben. Szeptember 28-án az iraki Kurdisztánban Erbilben és Szulejmaniában, valamint az észak-szíriai Qamishliban az iráni tüntetőkkel való szolidaritást kifejező tüntetések zajlottak.
A legfontosabb hírek röviden:
A közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vezető legalábbis átmenetileg nem képes ellátni szokásos feladatait.
A rezsim hatalmi központjai úgy viselkednek, mintha az utódlás vagy küszöbön állna, vagy már folyamatban is lenne.
A jelenleg is zajló Mahsa Amini-tüntetések kihívást jelenthetnek a rezsimnek a kemény fellépésre való képességét és hajlandóságát illetően, de úgy tűnik, nem állnak közel a rezsim megdöntéséhez.
Az IRGC úgy értékelheti, hogy az iráni-iraki-török határ környékén működő, rezsimellenes kurd fegyveresek szítják a tüntetéseket.
Az IRGC szeptember 28-án nagyszabású támadást hajtott végre az iraki Kurdisztánban, megölve egy amerikai állampolgárt.
Az utódlás problémája
Közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vezető legalábbis átmenetileg képtelen ellátni szokásos feladatait. Khamenei szeptember 7-én lemondta tervezett részvételét a Szakértők Gyűlésének – a legfelsőbb vezető kiválasztásáért alkotmányosan felelős, a rezsimet képviselő testületnek – éves ülésén. Khamenei hagyományosan beszédet mondott ezeken az üléseken. A New York Times és a Wall Street Journal egyaránt arról számolt be, hogy Khamenei egészségi állapota az elmúlt hetekben rohamosan romlott, ami arra késztette, hogy lemondja a találkozókat és a nyilvános szerepléseket. A New York Times azonosítatlan iráni és Iránon kívüli forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy szeptember elején bélelzáródás miatt műtéten esett át.
A CTP nem tudja ellenőrizni ezeket a Khamenei egészségi állapotáról szóló pletykákat, de egyes közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy Khamenei valóban beteg vagy cselekvőképtelen. A szeptember 16-án kezdődött, országszerte zajló, rendszerellenes tüntetésekről szokatlanul hallgatott. Khamenei szeptember 17-én és 21-én beszédet mondott, de nem szólt a tüntetésekről. Khamenei még soha nem mulasztotta el, hogy egy nagyobb tiltakozási hullámmal foglalkozzon, és korábban is reagált az ilyen tiltakozási hullámokra néhány nappal azok megindulása után. Öt nappal azután nyilatkozott, hogy 2017 decemberében országos tüntetések törtek ki, és két nappal azután, hogy 2019 novemberében országos megmozdulások kezdődtek. Nem világos, hogy miért nem nyilatkozott szeptember 17-én vagy 21-én, de a folyamatos távolmaradása, ahogy a tüntetések kiterjedtek és veszélyesebbé váltak, erősen arra utal, hogy legalábbis átmenetileg nem képes nyilvánosan megszólalni.
A rezsim hatalmi központjai úgy viselkednek, mintha a hatalomváltás vagy küszöbön állna, vagy folyamatban lenne. Ebrahim Raisi elnök szeptember 28-án televíziós beszédet tartott, amelyben büszkélkedett a 2021 augusztusában történt hivatalba lépése óta elért eredményeivel. Beszéde végén megemlítette a folyamatban lévő Mahsa Amini-tüntetéseket, és megismételte, hogy a rezsim le fog csapni a megmozdulásokra. Beszéde az országszerte tomboló demonstrációk fényében figyelemre méltóan visszafogottan hangzott, és inkább úgy hangzott, mintha a rezsim kulcsfontosságú választói csoportjait kérte volna támogatásra az utódlási harcban, mintsem mintha az elnök megpróbálta volna lecsillapítani a tömeges és erőszakos tiltakozásokat.
Huszonnégy jelenlegi és volt IRGC-vezető írt alá egy nyílt levelet, amelyben nyilvánosan dicsérik Raisit az ENSZ Közgyűlésben szeptember 21-én elmondott beszédéért. A levél aláírói között vannak Irán legmagasabb rangú és legbefolyásosabb tisztjei, akik az iráni fegyveres erők nagy részét irányítják, mint például a fegyveres erők vezérkari főnöke, Mohammad Bagheri vezérőrnagy, a Khatam ol Anbia központi parancsnokság vezetője, Gholam Ali Rashid vezérőrnagy, az IRGC parancsnoka, Hossein Salami vezérőrnagy és az IRGC Quds Force parancsnoka, Esmail Ghaani dandártábornok. E tisztek közül sokan az IRGC vezetőinek személyes köréhez tartoznak, évtizedek óta szoros kapcsolatokat ápolnak egymással, és rendszeresen beavatkoznak a belpolitikába, hogy keményvonalas programjukat előmozdítsák. Ez az IRGC-hálózat rendkívül ritkán tesz közzé ilyen leveleket, hogy jelezze politikai álláspontját kritikus kérdésekben a rezsim többi tagja felé. A levél időzítése azt jelzi, hogy az IRGC hálózata valószínűleg azt akarja jelezni: támogatja Raisit mint legfelsőbb vezetőt, különösen mivel Raisi ENSZ-beszédében nem volt semmi különösen figyelemre méltó, ami ilyen szokatlan és ritka reakciót váltott volna ki. Ali Shamkhani és Yahya Rahim Safavi szerepvállalása ebben a levélben különösen jelentős, mivel mindketten Khamenei belső köréhez tartoznak. Shamkhani a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára, amely a legfelsőbb vezetőnek ad tanácsot a védelmi és külpolitikában. Safavi Khamenei katonai főtanácsadója.
Az interneten számos ellenőrizhetetlen közösségi médiapletyka kering Khamenei állapotával és egészségi állapotával kapcsolatban. Egyesek azt állítják, hogy Khamenei meghalt, mások a rezsim különböző frakciói között zajló hatalmi harcról számoltak be. Ezek a pletykák nem elég részletesek és nem elég hitelesek ahhoz, hogy jelenleg részletesen beszámoljunk róluk. A CTP továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet.
A rendszerellenes tüntetések
Szeptember 16. óta Irán-szerte tiltakozások törtek ki a rezsim ellen. Az iráni erkölcsrendészet szeptember 16-án Teheránban letartóztatta és brutálisan megölte a 22 éves Mahsa Amini-t, mert nem tartotta be a rezsim fátyolviselési előírásait, ami széles körű zavargásokat váltott ki. A tüntetések kezdetben Északnyugat-Iránra – különösen Kurdisztán tartományra, ahol Amini élt – és Teheránra összpontosultak, de azóta az egész országra kiterjedtek. Szeptember 25-én már több mint 93 városban és településen zajlanak a demonstrációk, Irán 32 tartományából 31-ben. A tüntetések túlmutatnak az erkölcsrendészet és a kötelező fátyolviselés kritikáján, egyes tüntetők pedig az Iszlám Köztársaság megdöntésére szólítottak fel.
A rezsim az elmúlt napokban erőszakkal elfojtotta a tüntetéseket, és a biztonsági erők között is voltak áldozatok. Az IRIB állami műsorszolgáltató arról számolt be, hogy szeptember 25-ig 41 ember, köztük a biztonsági szolgálat munkatársai haltak meg a folyamatos tüntetések során. A legújabb becslések szerint a tüntetésekkel kapcsolatos halálos áldozatok száma 76. Egy teheráni tartományi Baszidzs-tisztviselő ma bejelentette, hogy 185 Baszidzs-tag megsebesült – közülük öt kritikus állapotban van – a tüntetőkkel való erőszakos összecsapásokban. A tisztviselő azt állította, hogy a tüntetők egy része fel van fegyverezve. Az iráni állami média és tisztviselők hasonlóképpen megerősítették több biztonsági alkalmazott halálát országszerte.
Az iráni tudósítások és a magas rangú igazságügyi és biztonsági tisztviselők nyilatkozatai arra utalnak, hogy a rezsim attól tart: elveszíti képességét a folyamatban lévő zavargások leverésére. Ez egy bizalmatlan értékelés. A közösségi média felhasználói terjesztették az állítólag kiszivárgott felvételeket, amelyeken Gholam Hossein Mohseni Ejei igazságügyi vezető a tüntetések elfojtására tett erőfeszítésekről beszél, és amelyeken azt állítja, hogy az iráni biztonsági személyzet morálja alacsony, mert több napja nem aludtak. Az IRGC-hez kapcsolódó média hasonlóképpen terjesztette az iráni rendfenntartó parancsnokság (LEC) parancsnokáról, Hossein Ashtariról készült felvételeket, amelyek a rendőröket a zavargások elfojtásának folytatására biztatják, és valószínűleg megerősítik Ejei megjegyzéseit a biztonsági személyzet moráljának alacsony szintjéről. A reformpárti Ham Mihan újság arról számolt be, hogy Ashtari a biztonsági erők kommunikációjának sávszélességi korlátairól és kimerültségéről tárgyalt az IRGC parancsnokával, Hossein Salamival és Esmail Khatib hírszerzési és biztonsági miniszterrel. A Ham Mihan röviddel a megjelenése után eltávolította ezt a jelentést.
Néhány keményvonalas tisztségviselő együtt érzett Mahsa Amini halálával – és az azt követő tüntetésekkel -, és felszólította a rezsimet, hogy vegye figyelembe a demonstrálók követeléseit. Az iráni média és a hatóságok nagyrészt külföldi szereplők által szervezett zavargásoknak minősítették a folyamatban lévő tüntetéseket, és megfogadták, hogy elfojtják a további zendüléseket. Más hivatalnokok azonban, nevezetesen egy keményvonalas siita lelkész, arra utaltak, hogy a tüntetőknek jogos sérelmeik vannak. Hoszein Nouri Hamedani nagyajatollah szeptember 25-én nyilatkozatot adott ki, amelyben sürgette az iráni hatóságokat, hogy foglalkozzanak a tüntetők problémáival.
Amini halála nyugtalanságot szított a történelmileg marginalizált etnikai csoportok körében Irán határain belül és kívül. Amini iráni kurd volt, aki Kurdisztán tartományban élt. Halála valószínűleg már korábban is meglévő rendszerellenes érzelmeket váltott ki az iráni kurdok és más kisebbségek, például a Szisztán és Beludzsisztán tartományban élő iráni beludzsok körében. A közösségi médiában keringő felvételek arra utalnak, hogy a legtöbb tiltakozás kezdetben az északnyugat-iráni kurd közösségek körében összpontosult. Az iráni kurd közösségek közül a legtöbben az északnyugat-iráni kurdok körében tüntettek.
A tiltakozások az egész régió kurd közösségeire átterjedtek. Az iráni rezsim elleni tüntetések szeptember 24-én Erbil városában, Erbil tartományban, szeptember 28-án pedig Szulejmania városában, Szulejmania tartományban kezdődtek. A Twitteren terjedő videók szerint a tüntetéseken több száz iraki kurd vett részt. Szíriai kurdok százai tartottak hasonlóan nagyszabású tüntetéseket szeptember 28-án a Haszaka tartománybeli Qamishliban.
Az ellenállás tengelye és a regionális fejlemények
Az IRGC szeptember 24. óta nagyszabású tüzérségi, drón- és rakétatámadásokat hajtott végre a rezsimellenes kurd milíciák ellen az iraki Kurdisztánban. Az IRGC szárazföldi erői olyan kurd csoportokat vettek célba, mint a Komala, az Iráni Kurdisztáni Demokratikus Párt, a Kurdisztáni Szabad Élet Pártja és a Kurdisztáni Szabadságpárt állásai. A legutóbbi, szeptember 28-i IRGC támadásban 73 rakétát, valamint kamikaze drónokat vetettek be, legalább kilenc ember meghalt és 32 civil megsebesült. Az IRGC a támadásban megölt egy amerikai állampolgárt, Omar Mahmoudzadehet.
Az iráni rezsim és megbízottjai úgy állítják be ezeket a támadásokat, mint megtorlást a rezsimellenes kurd fegyveresek ellen, akik szítják a feszültséget Iránban. Az iráni állami média azt állította, hogy ezek a kurd csoportok felfegyverzik és támogatják a tüntetőket. Az Irán által támogatott proxy Telegram-csatornák ezt a narratívát terjesztették, és a kurd milíciákat nemzetközi terrorista szervezeteknek minősítették. Az IRGC talán arra törekedett, hogy csökkentse a kurd milíciák lehetőségeit a tüntetők logisztikai és anyagi támogatására.
Egyelőre ennyit tudok mondani az iráni helyzetről, de az már látszik, hogy megérdemelne az a nép némi békességet is, szabadságot is. Kérdés, hogy a mostani mozgalmakból lesz-e valami komolyabb, amint az is kérdés, milyen jelleget öltenek majd, ha kiforr körülöttük egy eszmerendszer. Maradjanak a Zónán, mert nemsokára érkeznek az ukrajnai hírek, szokás szerint két adagban.