Ma elég sokféle hír kerül az összefoglalónak ebbe a második részébe, de egyikük sem békés – szó lesz arról, a propagandisták hogyan kell emlegessék a hadiállapotot, hamleti elmélkedésbe merülünk a „Geran vagy Shahed” kérdésen, ha már a Közel-Keleten járunk, benézünk kicsit Szíriába is, és végül bemutatom, mit művelt Putyin a lőtéren.
De először is lássuk a metodicskát a hadiállapotról. Oroszországban mindenről van metodicska (tankönyv, módszertan, segédanyag), erről már néhány perccel a bejelentés után szétküldte az Elnöki Adminisztráció az idevágó anyagot, melynek alapján kell majd tárgyaljanak az ügyről a politikusok, orosz kormánypárti újságírók, de még a tanárok is. A Meduza megszerezte, tehát mi is élvezhetjük. Az alaptétele:
„Fontos, hogy megnyugtassuk a közönséget – semmi érdemi nem változott!”
A tézis alátámasztására a propagandistáknak azt kellene mondaniuk, hogy a hadiállapotot „csak négy területen” (azaz az elcsatolt ukrán területeken) hirdették ki, ahol az vagy már az „Oroszországhoz csatolás” előtt is érvényben volt, vagy „a de facto állapotnak megfelelően volt érvényben” (ez még igaz is). A más régiókban bevezetett korlátozásokat „ajánlott” a „kritikus infrastruktúra védelmével” magyarázni.
Összességében az Oroszországi Föderáció elnöki adminisztrációja azt „tanácsolja” a propagandának, hogy vonjon párhuzamot a statárium bevezetése és a covid elleni küzdelem oroszországi tapasztalatai között. Akkor, akárcsak most, az orosz kormányzók további hatásköröket kaptak, míg szövetségi szinten a munkát Mihail Misusztyin miniszterelnök és Szergej Szobjanyin moszkvai polgármester koordinálta. A szöveg azt is „ajánlja”, hogy hangsúlyozzák: a tisztviselők mostantól „az ipar mozgósítására, a gazdaságnak a hadsereg számára történő munkára való orientálására, valamint a mozgósítottak és családjaik számára hozott támogató intézkedésekre” fognak összpontosítani. A Kreml módszertana külön megjegyzi, hogy mindez „a bürokrácia csökkentésével” fog járni.
Esetleg Donyeckben megnyerik a széncsatát is (tudom: az máshol és máskor volt, de nem lehetett kihagyni).
Hamleti dilemma tartja lázban az orosz nyelvű sajtót: „Geran vagy Shahed, az itt a kérdés?” Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri balsorsa minden drónját, s nyilait, vagy ha fegyvert ragadva kiszáll tenger fájdalma ellen s fegyvert ragadva véget vet neki? Ugyebár arról van szó, hogy az egész világ tudja: az ukrán energetikai infrastruktúrát iráni Shahed drónokkal támadja az orosz hadsereg. Erről egyedül az orosz védelmi minisztérium állít mást: szerintük az iráni drónok orosz gyártmányú Geran–2-es drónok, Irán nekik nem szállít semmit. Mondjuk nem csak Moszkva állítja ezt, hanem Teherán is, de az ajtollahoknak jó okuk van a tagadásra: ha ugyanis szétszedik a Shahed–136-ost, amire az van festve, hogy Geran–2, kiderül, miszerint az oroszra átkeresztelt perzsa drón belül kínai. Kína viszont hivatalosan nem szállít hadianyagot ehhez a konfliktushoz és partnereinek is tiltja, ha nyilvánosan bebizonyítanák, miszerint Irán küldi a Shahedokat Oroszországnak, le kéne állítsa az alkatrész-utánpótlást, miáltal Irán nem tudna több drónt összerakni.
Tehát ezért a nagy felhorgadás az orosz kormánymédiában mindenki ellen, aki iráni drónokat emleget. A mai RIA Novosztyiban Pjotr Akopov magyarázza a bizonyítványt kivont karddal:
„Az abszurditás a mércét is felülmúlja: Oroszországot és Iránt, azt a két országot, amelyek ellen a legtöbb szankciót fogadták el, újabbakkal fenyegetik. Ami pedig az orosz-iráni együttműködést illeti – igen, katonai téren, de mégis: a Nyugat először megpróbálja blokkolni Oroszországot és Iránt, majd büntetni őket azért is, mert támogatják egymást.
Most a Nyugat új szankciókat akar bevezetni Irán ellen, amiért drónokat szállít Oroszországnak – állítólag a Geran–2, amelyet az elmúlt napokban az ukrán infrastruktúra elleni csapásokban használtak, egy Shahid–136. Bár Moszkva és Teherán tagadja az UAV-k szállítását (ami jogos – és nem csak propagandaérdekből), a nyugati országok szankciók bevezetésére készülnek: az EU még tárgyalja azokat, az USA pedig szankciókat jelentett be harmadik országok ellen – azok ellen, akik segítenek az iráni fegyverek Oroszországnak történő szállításában. Ráadásul a Nyugat az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viszi az ügyet, azaz Oroszországot és Iránt a Tanács által hét évvel ezelőtt elfogadott 2231-es határozat megsértésével próbálja vádolni, amely megtiltotta az iráni fegyverek exportját. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország erőfeszítései a Tanácsban nem lesznek sikeresek: Oroszország minden ellene irányuló határozatot blokkolni fog, de már a kérdés felvetésének ténye is a nyugati világkép abszurditását mutatja.”
Értem, az úr tehát tagadja a drónszállítást, bizonyítékot nem mutat fel, legyen elég az, hogy ő így mondta és kész. Ellenben az írás vége felé érdekes dolgot említ: azt, hogy Oroszország maga köré gyűjti a latorállamokat.
„Venezuela és a KNDK, Kuba és Mianmar, de az első számú ország közöttük természetesen Irán.”
Ha már itt tart, udvarol is egy kicsit Teheránnak:
„Egy olyan ország, amely több mint négy évtizede a saját útját járja, de a legtöbb független állammal ellentétben nem önálló, hanem regionális, sőt globális ambíciói vannak (azaz úgy viselkedik, mint Oroszország és Kína). Az egyedülálló belső politikai struktúrával rendelkező iszlám köztársaság, az egyik legősibb civilizáció utódja, a Kaszpi-tengeri szomszédunk, nem egyszerűen az iszlám síita ágának vezetője, hanem alternatívája a globalizáció nyugati projektjének, a maga poszthumanista fogyasztói mátrixával.
Igen, az iráni iszlám modellnek rengeteg belső problémája van – ahogy nekünk is volt a szocialista szovjet modellel –, de arra van kiélezve, hogy a harmóniát és az értelmet keresse az élvezet és a haszon helyett, hogy Istent szolgálja a mammon helyett, hogy a hagyományt és annak egyediségét őrizze meg ahelyett, hogy másét pusztítaná el. A Szovjetunióban elbuktunk ezen a téren, és nem biztos, hogy az irániaknak is sikerülni fog, de az oroszok és a perzsák saját tapasztalatukból látták, hogy az idegen mátrixnak való alávetettség, erkölcsi, ideológiai és geopolitikai, az egyedülálló ország-civilizáció létét fenyegeti. Ezért nem kétséges, hogy Irán és Oroszország egyre inkább összefog – mind a közös ellenség elleni harcban, mind az új világ építésében, mind pedig egyediségük megőrzésében, egymást erősítve.”
Ügyes ember ez az Akopov. Azt állítja – mert azt kell állítania – hogy Irán nem szállít drónokat, de úgy állítja, hogy ha holnap mégis bevallják, ő már akkor beljebb legyen a Kreml ánuszában, mint a többi nyaloncok.
Kár, hogy mindeközben történt egy apró incidens. Ruszlan Puhov, a Stratégiák és Technológiák Elemző Központjának igazgatója, az orosz védelmi minisztérium közjogi tanácsának tagja az RBC hírcsatorna egyik élő adásának felvétele során arra kérte a műsorvezetőket, hogy ne az iráni drónokra koncentráljanak. „Ez egy tipikus történet – mindannyian tudjuk, hogy irániak, de a hatóságok ezt nem ismerik el”. A Podjom című médiumnak adott interjújában Puhov azt állította, hogy „nem emlékszik” arra, hogy ezt adásban mondta volna.
„Nem emlékszem, hogy ezt mondtam volna, ez biztosan megrendezett volt. Talán megtörtént, talán nem. Sajnos nem emlékszem rá. Ez már nagyon régen volt. Az agyam nem működik túl jól a Covid után” – mondta.
A szóban forgó adásra október 19-én került sor. Idén. Ehhez hasonló helyzetben mondta Tuskó Hopkins, hogy „Kérem, nekem fejlövésem van”, a szószátyár Puhovnak meg majd rövidesen lesz ilyenje, ahogy én az ottani világot ismerem.
És Szíriában mi újság? A Vazsnoje isztorii azt írja – igaz a New York Timesra alapján – három magas rangú közel-keleti forrásra, két nyugati diplomatára és egy izraeli katonatisztre hivatkozva, hogy Oroszország Sz–300-as légvédelmi rendszert telepített Szíriából Ukrajnába. A hadsereget is Ukrajnába küldték: két NYT-forrás szerint két zászlóalj (1200-1600 ember), egy szerint ennél jóval nagyobb létszámú csapatról van szó. Ezenkívül több, Szíriában szolgáló parancsnokot is Ukrajnába küldtek.
Ha azt veszem, hogy Dvornyikov is, Szurovikin is bőséges szíriai tapasztalatokkal bír… persze ez érdekesen rendezi át a Közel-Kelet hatalmi térképét.
Mára már csak egy hír maradt: Putyin látogatása a lőtéren. Vlagyimir Putyin orosz elnök ellenőrizte a mozgósított katonák kiképzését a Nyugati Katonai Körzet gyakorlóterén, a Rjazani területen. A főparancsnoknak a kiképzőközpontban tett látogatásáról készült felvételeket Szergej Sojgu kíséretében az orosz védelmi minisztérium Zvezda TV-csatornája terjesztette. Maga az elnök is leadott pár lövést egy mesterlövész-fegyverrel.
Hanem utána csodálatos párbeszédet folytatott egy gyakorlatozó közlegénnyel:
– Visszaállítják a képességet?
– Igen, azt teszik.
– Magabiztosnak érzi magát?
– Így van.
Putyin ezután kezet fogott a katonával, és sok szerencsét kívánt neki. A katona nem tette hozzá, hogy „szpasziva, vase velicsesztvo”, de csak azért, mert belenevelték a fegyelmet az FSZB-nél. Az elnök megpróbált más katonákat is megkérdezni a mozgósítási kampány során felmerülő esetleges panaszokról vagy problémákról. Nemleges választ adtak. Ők semmi gonddal nem találkoztak, kérem, olyasmi nincs is. Mint a Zvezda megjegyzi, a beszélgetés végén Putyin az ökölbe szorított kezével az asztalra csapott a jóváhagyás jeleként.
Hát, mifelénk nem jóváhagyást szokott jelenteni, ha valaki veri az asztalt.
Mindegy, ennyi hír jutott mára, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!