A mai második rész különös szintézise lesz a katonai és külpolitikai témáknak, kissé összefolynak benne Oroszország és Irán ügyei (mily meglepő: mindkét állam mély válságban van és mindkettő a háborúskodástól várja a helyzete megoldását) és megtudjuk, miféle különös események zajlanak mostanság Herszonban, ideértve az elkószáló köztéri szobrok esetét is.
Először is lássuk, milyen jelenleg az orosz-iráni viszony? Szívélyesnek mondanám, vígan üzletelget a két elnyomó kormány egymással, persze, mindennek meglesz és meg is van az ára, és az sem biztos, hogy ez a barátság sokáig fog tartani. De egyelőre virágzik, a Moscow Times kiderítette azt is, miket kap Moszkva Teherántól.
Az orosz hadsereg Iránban gyártott sisakokat és testpáncélokat fog használni. Erről az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatósága (GUR) számolt be, hangsúlyozva, hogy Moszkva már nem képes egyedül felszerelni saját katonáit.
Kijev szerint a közeljövőben 1500 orosz katona kap egy-egy golyóálló mellényt és sisakot az iráni Milad gyártótól. Jelenleg az iráni hadianyagot a belgorodi 3. gépesített gyalogos hadosztály 1061-es logisztikai központjának raktárában tárolják.
Teherán katonai szakembereket küld Moszkvába. Az orosz katonáknak az Arash–2 drónokkal és iráni föld-föld rakétákkal kell megismerkedniük. Szállításuk a tervek szerint a közeljövőben kezdődik meg. A rakétaszállítmányt októberben jelentették nyugati hírszerzési tisztviselők. Állításuk szerint Irán a Fateh–110 és a Zolfaghar rövid hatótávolságú rakéták szállítását készíti elő, amelyek 300, illetve 700 kilométeres hatótávolságú célpontok támadására alkalmasak. Ha ez megerősítést nyer, ez lenne az első ilyen rakétaszállítmány Oroszországba a háború kezdete óta.
Az Iszlám Forradalmi Gárda tanácsadóinak egy csoportja is elindult Iránból Dzsankojba, hogy segítsen a Shahed–136 és a Mohajer–6 drónok harci alkalmazásában és fejlesztésében.
Augusztusban a The Washington Post forrásai iráni Shahed és Mohajer–6 drónok oroszországi szállításáról számoltak be, amelyeket Moszkva Ukrajnában kezdett el használni. Az elmúlt hetekben az ukrán fegyveres erők megtalálták és dokumentálták ezeknek a drónoknak a roncsait. Az UAV-szállítások folytatódnak, tisztázták a WP tárgyalópartnerei. Teherán és Oroszország továbbra is tagadja a szállításokat.
Azért azt ne feledjük, hogy a tegnap Damaszkusz közelében egy izraeli légicsapás pont egy nagy, iráni tulajdonban álló drónösszeszerelő üzemet semmisített meg, szóval a Shahedek szállítása kicsit hektikus lesz, de legfeljebb átmenetileg pótolják őket repülő szőnyegekkel. Mondjuk én már a testpáncéloktól is kissé megrökönyödtem: a háború eleje óta közmondásos az ilyen típusú, orosz gyártmányú felszerelések rossz minősége, de hogy már Irántól vásárolják?
Az iráni testpánvélok minőségét valószínűleg bőven lesz alkalma tesztelni az orosz állománynak a véresnek ígérkező herszoni csata alkalmából. Egyelőre elég homályos, mire lehet Herszonban számítani – a legkellemesebb forgatókönyv az volna, ha az orosz hadsereg fogna mindent, ami mozdítható és a lehető leggyorsabban elmenekülne, maximum egy kis lövöldözés árán hátrahagyva a várost az érkező ukrán csapatoknak. Vannak bizonyos jelek, melyek arra mutatnak, hogy így is lesz, de nem mindenki optimista. Szintén a GUR jelenti, miszerint Oroszország új katonai egységeket telepít Herszonba és előkészíti az utcákat a védelemre. A The Insider jelenti:
„Az emberek és az értékek evakuálása a megszállt Herszonból dezinformációs művelet és manipuláció, miközben az orosz hatóságok valójában új katonai egységeket telepítenek a városba, és előkészítik az utcákat a védelemre. Ezt Kirill Budanov, az ukrán védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatóságának (GUR) vezetője mondta az Ukrajinszka Pravda napilapnak adott interjújában.
„Sok szempontból ez egy dezinformációs művelet és manipuláció. Adott néhány tény. Például a Promszvjazbankot és más pénzügyi struktúrákat kivonják, a súlyos sérülteket elszállítják, igyekeznek minél gyorsabban hazaengedni a kórházakból azokat, akik járni tudnak, és ezt az őrült tájékoztató kampányt folytatják, hogy „mi gondoskodunk az emberekről” és hasonlókat tesznek.”
A GUR vezetője szerint az orosz hatóságok azt az illúziót keltik, hogy „minden elveszett”. Valójában a várost a védelemre készítik fel, mert ha Ukrajna visszafoglalja a Kakhovka vízerőmű gátját, akkor az oroszoknak „nagyon gyorsan kell majd dönteniük”.
„Vagy nagyon-nagyon gyorsan elhagyják a várost és visszavonulnak, vagy azt kockáztatják, hogy ugyanabba a helyzetbe kerülnek, mint amibe korábban a mi Mariupolban lévő egységeink kerültek”.
A GUR vezetője szerint Oroszország most előkészíti a terepet, hogy ha bármi történne, nagyon gyorsan kivonuljon Herszonból, ugyanakkor tervezi a védekezést is. Budanov az interjúban hozzátette, hogy a kakhovszkai vízierőmű gátját Oroszország tavasz óta részben aláaknázta, de a robbanóanyagok nem elegendőek a teljes megsemmisítéséhez. A gát teljes lerombolása nem előnyös Oroszország számára – mondta.”
Azt már én teszem hozzá, hogy a gát felrobbantásával viszont a zaporizzsjai atomerőmű marad hűtővíz nélkül, ami jelenleg orosz kézen van és mindent megtesznek, hogy az orosz energetikai hálózathoz csatlakoztathassák.
Lehet, hogy védekezésre készülnek az oroszok Herszonban, de az sincs kizárva, hogy fosztogatás és fejvesztett menekülés lesz belőle, sőt, elképzelhető, hogy egyesek már meg is kezdték ez utóbbit. Erre utal, hogy tegnapról mára virradó éjjel eltűnt Herszon városában Alekszandr Szuvorov parancsnok köztéri mellszobra és Fjodor Usakov admirális emlékműve. Egyelőre biztosat nem tud senki, pedig hát a két legnagyobb orosz katonai személyiségről van szó, csak találgatnak: az üres talapzatokról hétfő reggel fotók jelentek meg a helyi médiában és a közösségi médiában. A „RIA Novosztyi Krym” azt írja, hogy az emlékműveket „azért vitték el, hogy megmentsék az egyedülálló műalkotásokat az ukrán fegyveres erők bombázásától, úgy döntöttek, hogy elviszik őket Herszonból”. Szuvorov mellszobrát, amelyet Nyikolaj Rukavisnyikov orosz szobrász készített, 1950-ben a leningrádi parancsnoki múzeum adományozta Herszon városának. Az Usakov-emlékművet 1957-ben avatták fel a Herszon Állami Tengerészeti Akadémia épületének közelében, az Usakov sugárúton.
Korábban Szergej Grigorov, az „Oroszok, Előre” portál vezetője Potemkin, Usakov és Szuvorov emlékműveinek, valamint a múzeumi kiállítási tárgyaknak, a könyvtárak legértékesebb könyveinek és Grigorij Potemkin-Tavricskij herceg maradványainak evakuációjára szólított fel Herszonból. „Nem tudok a katonai parancsnokság terveiről, hogy elhagyja-e Herszon városát, vagy erőddé alakítja. De mindenképpen szükségesnek tartom, hogy a város elhagyása vagy a városért folytatott harcok esetén elvégezzék a kulturális kincsek kiürítését Herszonból, amelyek megőrzéséről ebben a háborúban sokan megfeledkeztek” – írta.
Azt nem hinném, hogy az orosz földön – amely Putyin rajongói szerint „a periódusos rendszer összes elemében dúsgazdag”, bár megnéznék egy orosz asztácium-bányát – annyira hiány lenne színesfémekben, hogy amiatt vitték volna el a köztéri szobrokat, Különben is, maximum Gábor Áron tudna belőlük korabeli ágyút önteni. Másképp lehetett az, már látom is lelki szemeimmel.
Úgy, hogy mikor éjfélt ütött az óra, Usakov admirális megrázta magát és átballagott Szuvorovhoz. Döngött az utcakő súlyos bronzléptei alatt. Mikor odaért, megszólította a generalisszimuszt, úgy is, mint Itália hercegét:
– Min borong, Alekszandr Vasziljevics, jó hercegem?
– Azon, Fjodor Fjodorovics, hogy kik közé keveredtünk. Nem orosz katonák ezek, hanem martalócok.
– Magam is úgy látom, nézem őket egész nap, nálam legalább a felük az árbocon végezet volna mostanra.
– Szégyen ezek között mutatkozni minékünk.
– Magam is így érzem… tudja mit, Alekszandr Vasziljevics? Hagyjuk itt őket!
– Könnyen beszél, Fjodor Fjodorovics, magának van lába, de nekem még kezem sincs, hogy menjek?
– Viszem én magát, Alekszandr Vasziljevics, a vállamon, egyet se féljen, akar jönni?
– Akarok bizony. Hová megyünk?
– Világgá, Alekszandr Vasziljevics, amerre a szemünk lát, csak el innen, ezek közül!
– Indulhatunk!
Valahogy így történhetett… mert más megoldás elképzelhetetlen. Ahogy a régi mesékben mondják: „Holnap legyenek a ti vendégeitek!”
Ennyi hír jutott mára, hagyjunk munkát holnapra is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!