Szele Tamás: Az erőszak spirálja

Khamenei ajatollah és az iráni rendszer minden autokráciák útját járja, ami egyre fokozódó erőszakkal van kikövezve: olyan spirál ez, amiből nem lehet kitörni és mindenképpen a pusztulásba vezet. Minden és mindenki tehet most már az általuk elkövetett hibákról: a fiatalok, a munkások, a sajtó úgy általában, és majdnem a teljes népesség is.

Azért nem a teljes, mert a Forradalmi Gárda és a Baszidzs-rendőrség tagjaira még számíthatnak egy darabig azok meg a korrupt rendszerre, ez a szimbiózis még el fog tartani egy darabig, de nem örökké. Az iráni rendszerváltás minden vérbe fojtott, szétvert demonstrációval, mely miatt új tiltakozások törnek ki, egy-egy lépéssel közelebb ér.

De lássuk a tegnapi eseményeket. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.

A rendszer olyan mértékben fokozza a tiltakozások elfojtását, amely tartós és egyre erőszakosabbá váló felkelést szíthat a politikai berendezkedés ellen. A tüntetések október 30-án folytatódtak annak ellenére, hogy az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) parancsnoka, Hossein Salami vezérőrnagy október 29-én a tüntetések azonnali befejezésére szólított fel. A tiltakozó szervezetek további tüntetésekre szólítottak fel november 1-3. között. A rezsim valószínűleg tovább fokozza majd az elnyomást a következő napokban, ahogy a tüntetések folytatódnak. Ez az eszkaláció valószínűleg arra fogja késztetni a tiltakozókat, hogy vagy abbahagyják a tüntetést, vagy válaszul maguk is tovább fokozzák a megmozdulásokat.

A tüntetők kialakítják a rendszer elleni elhúzódó küzdelemhez szükséges infrastruktúrát. Az NBC News október 29-én arról számolt be, hogy a tüntetők informális orvosi ellátási hálózatot hoztak létre a sérült tüntetők számára – ez is a mozgalmon belüli növekvő koordináció és szervezettség jele. Az orvosok magánházakban látják el a sérült tüntetőket, hogy a demonstrálók elkerülhessék a klinikákat és a kórházakat. A biztonsági erők megtagadták az orvosi ellátást néhány sérült tüntetőtől, valamint kórházakat használtak fel a sérültek azonosítására és nyomon követésére. A Teheráni Szomszédság Ifjúsága október 30-án nyilatkozatot tett közzé, amelyben méltatta a tüntetésekhez csatlakozott egészségügyi szakembereket. A CTP korábban már beszámolt arról, hogy a tüntetők lenyűgöző módon képesek összehangolni a nagyszabású demonstrációkat meghatározott időpontokban, és megszervezni a biztonsági erők elleni harci taktikákat. Az informális orvosi hálózat kialakítása megkönnyítheti az elégedetlen polgárok közötti logisztikai együttműködés más formáit.

A rendszer egyetemi és középiskolai hallgatókkal szembeni egyre fokozódó erőszakos fellépése valószínűleg évtizedekig tartó rendszerellenes érzelmeket fog kialakítani a fiatal lakosság körében. A biztonsági erők október 30-án már a második egymást követő napon folytatták az erőszakot a diákok ellen, összecsaptak a diákokkal, és egy esetben éles lőszerrel lőttek rájuk. A biztonsági erők október 12-én, 24-én és 29-én erőszakkal tartóztattak le diákokat és sebesítettek meg középiskolásokat, amint arról a CTP korábban beszámolt. Az Amnesty International jelentése szerint az iráni biztonságiak legalább 23 gyermeket öltek meg a Mahsa Amini-tüntetéseken október 13-án, és ez a szám az elmúlt napokban szinte biztosan nőtt. Ez az elnyomás valószínűleg életük nagy részére, ha nem örökre fogja elidegeníteni ezeket a fiatalokat a rendszertől.

A gyermekek elnyomása másrészt csökkentheti egyes biztonsági tisztek hajlandóságát a további keménykedés folytatására. A kevésbé ideológiai beállítottságú biztonsági állomány nehezen tudná fenntartani a gyerekekkel szembeni erőszak ilyen szintjét. A CTP az elmúlt napokban még nem észlelte a biztonsági erők körében az engedetlenségre utaló jeleket, és ezt az értékelést továbbra is frissíteni fogja. Úgy tűnik azonban, hogy a rezsim aggódik a biztonsági alakulatok morálja miatt. A parlament október 30-án elfogadott egy indítványt a katonai és biztonsági személyzet fizetésének 20 százalékos emeléséről, ami valószínűleg a biztonsági csapatok körében a dezertálás és az engedetlenség kockázatának mérséklését szolgálja.

A legfontosabb hírek röviden:

• • A rendszer akaratlanul is elősegítheti, hogy a folyamatban lévő tüntetések a politikai berendezkedés elleni tartós felkeléssé váljanak.
  • A rendszerellenes tüntetések 15 tartomány legalább 22 városában zajlottak.
  • Ismeretlenek megöltek egy rendfenntartó parancsnokot Iranshahrban, Szisztán és Beludzsisztán tartományban.
  • Az IRGC hírszerző szervezete letartóztatott három személyt, akik Molotov-koktélt készítettek Chaharmahal és Bakhtiari tartományban.

Rendszerellenes tüntetések:

Október 30-án 15 tartomány legalább 22 városában zajlottak rendszerellenes tüntetések. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyeken történtek tüntetések:

• • Tabriz, Kelet-Azerbajdzsán tartomány (a Tabrizi Egyetem meg nem határozott számú diákja azt skandálta, hogy „ez a vér éve, Khamenei meg fog bukni”.
  • Shiraz, Fars tartomány ( A Shirazi Azad Egyetem több mint 100 hallgatója rezsimellenes jelszavakat skandált, és szembeszállt a Baszidzs ellentüntetőivel).
  • Ghazvin, Ghazvin tartomány ( A Khomeini Nemzetközi Egyetem meghatározatlan számú hallgatója rezsimellenes jelszavakat skandált, és szembeszállt a Baszidzs ellentüntetőivel).
  • Gorgan, Golestan tartomány (A Gorgan Egyetem meg nem határozott számú diáktüntetője azt skandálta, hogy „te vagy a perverz, te vagy a mocsok, én egy nő vagyok, aki szabad”).
  • Arak, Markazi tartomány (Az Araki Egyetem diákjai Ali Khamenei legfelsőbb vezetőt bíráló jelszavakat skandáltak az egyetemen).
  • Tafresh, Markazi tartomány (A Tafresh Egyetem meg nem határozott számú hallgatója rendszerellenes jelszavakat skandált).
  • Babol, Mazandaran tartomány ( A Babol Noshirvani Műszaki Egyetem több mint 100 hallgatója rezsimellenes jelszavakat skandált).
  • Mashhad, Khorasan Razavi tartomány ( A mashhadi Montazeri Műszaki Egyetem mintegy 150 diákja rezsimellenes jelszavakat skandált. A mashhadi Khayyam Egyetem nagyjából 100 hallgatója a „szabadság, szabadság, szabadság” jelszót skandálta az egyetemen. Az Imam Reza Nemzetközi Egyetem Rezvan kampuszának meg nem határozott számú diákja „halál a fegyveresre, akár Mashhadban, akár Shirazban” skandálta).
  • Ahvaz, Khuzestan tartomány (Az Ahvazi Shahid Chamran Egyetem több mint 100 diákja rezsimellenes jelszavakat skandált, többek között „halál a zsarnokra, legyen az király vagy más vezető”).
  • Marivan, Kurdisztán tartomány (A Marivan Egyetem határozatlan számú hallgatója azt skandálta: „Khamenei gyilkos, kormánya érvénytelen”).
  • Sanandaj, Kurdisztán tartomány (Sanandaj-szerte több száz egyetemi hallgató vett részt a rendszerellenes tüntetéseken. Az iráni biztonsági személyzet állítólag éles lőszerrel lőtt a sanandaji Yazdanpanah Egyetem diákjaira. A Kurdisztáni Egyetem tisztviselői és professzorai állítólag tiltakoztak, és megakadályozták, hogy a biztonsági erők letartóztassák a diákokat a lánykollégiumokban).
  • Koudasht, Lorestan tartomány (Több mint 100 tüntető skandálta a „halál a diktátorra” jelszót a város egyik utcáján).
  • Shahroud, Szemnan tartomány (A Shahroud Műszaki Egyetem hallgatóinak meg nem határozott számú tüntetője azt skandálta, hogy „ne félj, mindannyian együtt vagyunk”).
  • Eslamshahr, Teherán tartomány ( Az eslamshahri Azad Egyetem több mint 100 diákja tiltakozott a rezsimellenes jelszavakat skandálva. Az iráni biztonsági személyzet dokumentáltan megtámadta a diáktüntetőket).
  • Parand, Teherán tartomány ( A Parand Azad Egyetem több mint 100 diáktüntetője rendszerellenes jelszavakat skandált az egyetemen).
  • Teherán város, Teherán tartomány (Az Észak-Teheráni Azad Egyetem több száz hallgatója vett részt egy rendszerellenes tüntetésen az egyetemen. A jelentések szerint a Baszidzs ellentüntetői megtámadták a rendszerellenes diáktüntetőket. Az iráni biztonsági személyzet a jelentések szerint könnygázt vetett be a tüntetők ellen, lezárta az egyetem bejáratait, és megtiltotta a diákoknak, hogy elhagyják az egyetemet. A képeken látható diákok az egyetem falain átmászva menekültek ki a helyiségekből. A teheráni Al Zahra Egyetem meg nem határozott számú diáktüntetője összecsapott az ellentüntetéseken részt vevő Baszidzs-tagokkal. Az Allameh Tabataba’i irodalom- és idegen nyelv-szakos hallgatók meg nem határozott számú tiltakozója ülősztrájkot szervezett a tiltakozó diákok kiutasítása és felfüggesztése ellen).
  • Zanjan város, Zanjan tartomány (A Zanjan Egyetem több száz diákja a „szabadságot, szabadságot, szabadságot” jelszót skandálta az egyetemi étkezdében. A rendszerellenes diáktüntetők „ez a vér éve, Khamenei meg fog bukni” jelszót kiabálták, amikor összecsaptak a Baszidzs ellentüntetőivel az egyetem másik területén).

A CTP alacsony valószínűséggel úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken tiltakozásokra került sor:

• • Ilam város, Ilam tartomány (A felvételeken a biztonsági személyzet állítólag könnygázt vet be a Mohsen Ghaisari halálára emlékező 40 napos ünnepségen részt vevő emberekre. A tüntetésről nem áll rendelkezésre felvétel).
  • Ravansar, Kermanshah tartomány (Nagyjából egy tucatnyi tüntető skandálja, hogy „halál a diktátorra”, ami valószínűleg a ma esti további tüntetések kezdetét jelzi).
  • Mahábád, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (Tüntetők felgyújtották a város egyik utcáját, valószínűleg megakadályozva az iráni biztonsági személyzetet abban, hogy belépjenek egy olyan területre, ahol később tüntetések lesznek).
  • Piranshahr, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (Kevesebb mint egy tucat tüntető felgyújtotta a gumiabroncsokat egy városi utcán, valószínűleg megakadályozva az iráni biztonsági személyzetet abban, hogy belépjen egy olyan területre, ahol később tüntetések lesznek).
  • Sardasht, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány (Néhány tüntető gumiabroncsokat gyújtott fel egy városi utcán, valószínűleg megakadályozva az iráni biztonsági személyzetet abban, hogy belépjen egy olyan területre, ahol később tüntetések lesznek).

Ismeretlen személyek megöltek egy rendfenntartó parancsnokot Iranshahrban, Szisztán és Beludzsisztán tartományban október 30-án. Nem világos, hogy ezek a személyek tüntetők voltak-e. A CTP legutóbb október 28-án számolt be tüntetésekről Iranshahrban. Iranshahr környékén gyakori a rendszerellenes militáns fellépés és a kábítószer-csempészet.

Az IRGC hírszerző szervezete október 30-án letartóztatott három személyt, akik Molotov-koktélokat készítettek Chaharmahal és Bakhtiari tartományban. Az IRGC-hez kötődő média „szabotázscsoportként” jellemezte a személyeket.

Mohammad Bagher Ghalibaf, a parlament elnöke október 30-án hangsúlyozta az erőszakmentes tüntetések fontosságát és jogszerűségét az Iszlám Köztársaságban. Ghalibaf kijelentette, hogy az erőszakmentes tüntetések hatékony eszközt jelentenek a politikai reformok eléréséhez, és ezzel békülékenyebb hangot ütött meg, mint az IRGC magas rangú tisztviselői, akik az elmúlt napokban a tüntetések nagyobb mértékű visszaszorítására szólítottak fel. Egy iráni médium arról számolt be, hogy Ghalibaf és társai október 27-én a konzervatív keményvonalasokat hibáztatták a rendszerellenes érzelmek szításáért az iráni nők és fiatalok körében. Ghalibaf október 30-án külön megfenyegette Izraelt és Szaúd-Arábiát az október 26-i sirazi támadásra való felbujtásban játszott vélt szerepük miatt.

Említettem az írás elején a sajtó hibáztatását, bűnbakká tételét a tiltakozásokért. Ezt úgy kell elképzelni, hogy Teherán hivatalos álláspontja szerint például Mahsa Amini haláláról nem is lett volna szabad beszámolni, sőt, a sajtó tudósítóinak tudnia kellett volna, miről nem írhatnak, minden előzetes értesítés nélkül. Azért kicsit sokat várnak a sajtómunkásoktól, de legyünk őszinték, valami ilyen minta szerint működik a magyar kormánymédia is, bár nálunk még nem zárják be az embert egy-egy igaz, de kényelmetlen hír miatt. Bár ilyent úgyis csak kormánymédián kívül működő ember ír.

Viszont minden központi irányítás alatt álló sajtóban elvárás valamiért az öncenzúra. A Masha Amini haláláról (és annak okairól) tudósító két kolleginát, Niloufar Hamedit és Elahe Mohammadit tudósításaik miatt börtönbe zárták, ami felháborította a teljes iráni újságíró-társadalmat. Tiltakozásaikról az Iran International ad részletes összefoglalót.

Több mint 300 iráni újságíró követelte annak a két kolléginának a szabadon bocsátását, akiket azért tartóztattak le, mert leleplezték a rendőri brutalitást, amelynek következtében Mahsa Amini „rossz hidzsábviselés” miatt meghalt.

Felhívásukat az iráni Etemad és más újságok által vasárnap közzétett nyilatkozatban fogalmazták meg.

Iráni újságírók és a közösségi média aktivistái elítélték az ország vezető hírszerző szervezeteinek közös nyilatkozatát is, amelyben a két újságírónőt azzal vádolták, hogy „zavargásokat” szítottak Iránban azzal, hogy Amini haláláról tudósítottak.

Az Ebrahim Raisi elnök kormánya alatt működő iráni tájékoztatási minisztérium és a közvetlenül Ali Khamenei legfelsőbb vezetőnek alárendelt és neki alárendelt IRGC hírszerző szervezet október 28-án közös nyilatkozatban azzal vádolta meg Niloufar Hamedit és Elahe Mohammadit, a szeptemberi tüntetések kezdete után napokkal letartóztatott két újságírónőt, hogy több külföldi ügynökség, köztük a CIA, az MI–6 és a Moszad számára kémkedtek.

Számos iráni újságíró, köztük Hasszan Namakdoust Tehrani rámutatott, hogy „amit Hamedi és Mohammadi tett, az egyszerűen újságírói kötelességük teljesítése volt”.

A reformista Sharq napilap, amelynek Niloufar Hamedi dolgozott, ezt írta: „Niloufar több mint egy hónapja börtönben van. Szombaton, október 29-én van a születésnapja, és reméljük, hogy ő és az összes többi börtönben lévő újságíró hamarosan visszatér az újságjaihoz”.

Eközben a Washington Post munkatársa, Jason Rezaian, iráni amerikai újságíró, aki a 2010-es évek közepén túsz volt Iránban, és a Nyugattal kötött 2015-ös atomalku után a fogolycsere részeként szabadult, szombaton azt írta: „Az egyetértés ritka pillanatában az Iszlám Köztársaság hírszerzési minisztériuma és az IRGC hírszerzési egysége nevetséges nyilatkozatot adott ki, amelyben azt állítják, hogy Niloufar Hamedi és Elahe Mohammadi újságírók a CIA, az MI6, a Moszad, a szaúdi hírszerzés és több más ország ügynökei”.

Abbas Abdi reformista kommentátor az iráni hírszerző ügynökségek vádjára hivatkozva, miszerint a két újságírót külföldiek képezték ki, hogy tudósítsanak Mahsa Amini haláláról, azt írta: „Egy olyan prominens újságírót, mint Elahe Mohammadi, elküldeni egy képzésre, hogy megtanuljon tudósítani, olyan, mintha egy matematikából doktorált embert elküldenénk egy elemi iskolába, hogy megtanulja a szorzás szabályait”.

A Ham Mihan című újság főszerkesztője, amelyben Elaheh Mohammadi riportja Mahsa Amini haláláról megjelent, azt írta, hogy tudósítása hasonló volt az IRGC-vel kapcsolatban álló Fars hírügynökség beszámolójához, és ahhoz, amiről más ügynökségek akkoriban még több részletet közöltek. Gholamhossein Karbaschi rámutatott, hogy egy riporternek nem könnyű biztonságos légkörben dolgozni.

Elmondta, hogy a hatóságok közölték vele, hogy az újságíró elleni vádaknak semmi közük az újságírói munkájához. Ennek ellenére a hírszerző szervezetek nyilatkozata Mohammadi asszony riporteri szerepéről szól – mondta Karbaschi, hozzátéve, hogy ez az újságírással szembeni hozzáállás nem szolgálja az iráni médiakörnyezet érdekeit. Az ügynökségek azon megjegyzésére utalva, miszerint a riporterek igyekeznek elsőként közölni a híreket, Karbaschi azt mondta, hogy minden jó újságíró ezt teszi, és a hatóságoknak jobb lenne, ha változtatnának a hozzáállásukon.

Hozzátette: „Egyetlen hír sem marad örökre rejtve, és hamarosan az egész világhoz eljut”. Kartbaschi rámutatott: „Az ország érdeke, hogy a megfelelő híreket a hazai sajtó terjessze, ne pedig olyan helyzetet teremtsen, amelyben az irániak először a külföldi székhelyű médiából kapják meg a híreket”, utalva a külföldön működő perzsa műsorszolgáltatókra.

Niloufar Ghadirian neves iráni újságíró, a Hamshahri napilap egykori szerkesztője a következőket írta: „Niloufar Hamedi és Elahe Mohammadi mindig is becsületes, bátor és elkötelezett újságíróként maradnak meg az emlékezetünkben. Nevüket még sokáig emlegetni fogják az újságírói képzéseken”.

Khamenei se sok jóra számíthat most már a sajtótól – még a sajátja sem fogja kímélni. Nem is kímélheti, hiszen az fel sem merül, hogy nem tudósítani volt hiba Mahsa Amini haláláról, hanem talán agyonütni nem kellett volna szegény lányt…

Eddig tartottak az iráni hírek, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója, szokás szerint két részben.