Szele Tamás: A háború közeljövője

Most már feltétel nélkül meg kell bíznunk az Institute for the Study of War prognózisaiban, mert biztos, hogy látják a jövőt, még ha fordítva is.

Azt már a múltkor észrevettem, több ismétlődő alkalom után, hogy mikor Ukrajnában valami tényleg fontos történik, akkor azt ők előre megérzik, és aznap valami egészen másról szóló, elméleti jellegű írást kapunk tőlük.

Aztán újból visszazökkenünk a rendes kerékvágásba, jönnek a sebészi pontosságú elemzések, milliméterre leellenőrzött beszámolók, összefoglalók: de ha országos méretű rakétatámadás van például, akkor aznap elméleti anyagot kapunk. Ami azért érdekes, mert ezek egy nappal korábban készülnek, tehát akkor lenne haszna ennek a negatív jóstehetségnek, amit náluk tapasztalunk, ha már előző este tudnánk, mit terveznek közzétenni másnap reggel. De azt meg nem árulják el.

Ma sincs másképp: a háború történetének második legnagyobb rakétatámadása napján Frederick W. Kagan, a West Point-i Amerikai Katonai Akadémia hadtörténet-professzora a jövő lehetőségeit elemzi – persze holnap már megjönnek a rendes hírek, de ma érjük be ezzel, annál is inkább, mert Kagan professzor szempontjai meglehetősen érdekesek. Akkor lássuk, mit gondol, meddig tart még ez a háború?

Minden jel arra mutat, hogy sokáig. A jelentés előrejelzése szerint Oroszország még 2023-ban is hagyományos katonai műveleteket fog folytatni ahelyett, hogy taktikai nukleáris fegyverek használatára eszkalálódna, vagy valamilyen „kiugrás” érdekében csökkentené céljait. Ez a tudós professzor az orosz haderő létrehozásának és állomásoztatásának, az időjárási hatásoknak, valamint Moszkva azon törekvéseinek tudatában mondja, hogy tudja: Putyinnak az a célja, hogy Európát a kapitulációig fagyassza.

Vlagyimir Putyin orosz elnök valószínűleg megpróbálja majd folytatni a hagyományos katonai műveleteket Ukrajnában, hogy megtartsa a jelenleg megszállt területeket, új területeket szerezzen, és megteremtse a feltételeket az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás összeomlásához, amire valószínűleg ezen a télen számít. Putyin valószínűleg nem adta fel a reményt, hogy hagyományos katonai eszközökkel érje el maximalista céljait Ukrajnában, amit párhuzamosan folytat az Ukrajna harci készségének és a Nyugat Kijev további támogatására irányuló törekvéseinek aláásásával. Valószínűleg nem fog taktikai nukleáris fegyverek alkalmazásáig eljutni, kivéve, ha az orosz hadsereg hirtelen összeomlik, ami lehetővé teszi az ukrán erők ellenőrizetlen előrenyomulását az egész hadszíntéren. Egy ilyen helyzet lehetséges, de valószínűtlen. Rendkívül valószínűtlen, hogy Putyin közvetlen katonai konfliktusra törekedjen a NATO-val. Putyin azonban nagy valószínűséggel továbbra is utalni fog az orosz taktikai nukleáris fegyverek használatának és a NATO elleni támadásnak a lehetőségére, ami része annak a törekvésének, hogy megtörje a nyugati akaratot Ukrajna további támogatására.

Ez az előrejelzés két feltételezésen alapul. Először is azon, hogy, Putyin arra készül, hogy a belátható jövőben továbbra is közvetlenül az ukrajnai harcokba vesse a rosszul felkészült orosz csapatokat ahelyett, hogy szüneteltetné a hadműveleteket a hatékony katonai erők újjáalakítása érdekében. Másodszor, hogy Putyin győzelmi elképzelése arra épül, hogy a kemény telet felhasználva megtöri Európa akaratát. Ezek az értékelések egy sor forgatókönyvet kínálnak, amelyek alátámasztják az előrejelzést.

Az orosz haderőfejlesztő törekvések több kiszámítható időszakon keresztül fognak megvalósulni. Putyin kijelentette, hogy a tartalékosok „részleges mozgósítása” befejeződött. Ez a nyilatkozat azt jelenti, hogy az orosz hadsereg elvileg nem hívja be többé a tartalékosokat, hanem a rövid kiképzési időszakuk befejezésére összpontosít, mielőtt Ukrajnába küldené őket harcolni. Az ISW korábban úgy becsülte, hogy a megmaradt behívott tartalékosok többsége a következő hetekben érkezik a hadszíntérre.

Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter bejelentette, hogy a tartalékosok mozgósításának folytatása a „önkéntesek” toborzására irányuló újbóli erőfeszítések formájában fog történni, valószínűleg önkéntes zászlóaljakba – olyan erőfeszítések révén, amelyeket a „részleges mozgósítás” során nagyrészt félretettek. Oroszország valószínűleg küzdeni fog az új „önkéntes” egységek gyors feltöltésével a tartalékosok behívása és a behívástól rettegő oroszok százezreinek elmenekülése után. Az „önkéntes” egységek létrehozására irányuló további kísérletek így valószínűleg kevés érdemi harci erőt fognak generálni, és hosszabb időt fognak igénybe venni.

Az orosz hadsereg a szokásosnál egy hónappal később, 2022. november 1-jén kezdi meg a félévente esedékes sorozását. Az oroszországi sorozási ciklus kiszámítható időbeosztást kínál. A szokásos orosz sorkatonai kiképzés nagyjából hat hónapos egyéni alap- és továbbképzésből áll, amelyet a sorkatonák harci egységekhez való beosztása követ, ahol a hátralévő hat hónapos kötelező szolgálati időt töltik. Az orosz törvények tiltják, hogy a sorkatonákat négy hónapnál rövidebb kiképzéssel külföldön harci műveletekre küldjék, bár kimondják, hogy háborús vagy szükségállapotok lehetővé teszik az orosz hadsereg számára, hogy a sorkatonákat ennél korábban is harcba küldje. Putyin az Oroszországi Föderáció egész területén különböző sürgősségi fokozatú hadiállapotot hirdetett ki, és ezt a nyilatkozatot felhasználhatja a kötelező kiképzési idő alóli mentesség kiváltására. A négy ukrán terület elcsatolása egy másik lehetséges alapot kínál a mentességre, mivel az orosz jog nem zárja ki a sorkatonák orosz területen való alkalmazását, függetlenül attól, hogy mennyi kiképzést kaptak.

A katonai tapasztalat nélküli, négy hónapnál rövidebb kiképzéssel rendelkező friss sorkatonák valószínűleg mindenképpen szinte használhatatlanok lesznek a harctéren. Putyin az ilyen sorkatonákat korlátozott számban harcba küldheti, mielőtt a négy hónapos kiképzési időszakuk befejeződik, de a legtöbbjüket valószínűleg legkorábban 2023 márciusáig fogják visszatartani.

Az orosz hadsereg azonban valószínűleg mindenképpen szükségesnek fogja találni, hogy ezeket a sorkatonákat a hathónapos alapkiképzési időszak végén ukrajnai egységekhez küldje, mivel az oroszországi állomáshelyeken valószínűleg nem lesz elég működőképes harci egység a fogadásukra. Az orosz hadsereg a rendelkezésre álló szárazföldi erők egységeit teljes mértékben lekötötte Ukrajnában egy sor haderő-generálási erőfeszítés keretében, amint arról az ISW korábban már beszámolt. A részleges mozgósítási és önkéntes zászlóalj-toborzási kísérletek további bizonyítékai annak, hogy az orosz hadseregnek nincs több le nem kötött szárazföldi ereje, amelyet elküldhetne. Az orosz hadsereg azonban valószínűleg nem lesz képes a behívott sorkatonákat hat hónapnál tovább a kiképzőterületeken tartani, mivel a következő féléves behívás általában 2023. április 1-je körül kezdődne. A 2022. november 1-jével kezdődően behívott sorkatonákat így valószínűleg Ukrajnában lévő harci és támogató egységekhez osztják be, és 2023 májusa körül kezdenek el érkezni a harctérre.

Az orosz védelmi minisztérium valószínűleg nem lesz képes további tartalékosok behívására mindaddig, amíg a sorkatonák alapkiképzésével foglalkozik. A következő nagyszabású tartalékos-mozgósítási időszak tehát valószínűleg legkorábban március 1-jén lesz.

A most befejezett részleges tartalékos-mozgósítás és az éves sorozási ciklus kombinációja így az Ukrajnába áramló orosz csapatok két valószínű hullámát eredményezi – az egyik a következő hetekben, a másik pedig 2023 tavaszán indul.

Az időjárás az orosz erőfeszítések másik valószínű periodizációját kínálja, amely jól egybeesik a fent tárgyalt haderő-generálási ütemtervekkel. Az ősz Ukrajnában többnyire nedves és sáros, de általában nem olyan rossz, hogy a gépesített offenzívákat lehetetlenné tegye.* A tél viszont általában a legjobb évszak a gépesített hadviseléshez az országban. Az ukrán föld a világ egyik legtermékenyebb földje, részben az azt öntöző folyók és patakok sűrű hálózata miatt. Ez a hálózat egyben megtöri a földet, és az utak mentén történő csatornázással meggátolhatja a gépesített előrenyomulást (bár az orosz és az ukrán csapatok elvileg egyaránt ki vannak képezve és fel vannak szerelve arra, hogy bármely évszakban ezen a terepen tevékenykedjenek, de az ukrán csapatok általában sokkal sikeresebbek voltak ebben). Amikor azonban a talaj erősen megfagy, a legtöbb patak és néhány folyó is befagy, ami nagyban megkönnyíti a terepen történő gépesített előrenyomulást. A tavasz a harcok lidérces évszaka Ukrajnában. Az olvadás megduzzasztja a folyókat és patakokat, és a mezőket sártengerré változtatja. A gépesített hadviselés a tavaszi sáros évszakban rendkívül nehéz (bár, ismétlem, nem lehetetlen az olyan erők számára, mint az ukrán és elméletileg az orosz, amelyek megfelelően felszereltek és kiképzettek).

*Elnézést, professzor úr – én már hallottam őszi raszputyicáról, sártengerről is,

Az orosz részleges mozgósítás tehát olyan módon irányítja most az erőket Ukrajnába, amely valószínűleg az orosz védelem megerősítését szolgálja, és lehetővé teszi az orosz erők számára, hogy az ősz hátralévő részében és a veszélyes téli időszakban is megtartsák állásaikat a várható ukrán ellentámadó hadműveletekkel szemben. Ha Putyin a négy- vagy hat hónapos kiképzés után besorozás előtt álló orosz fiatalokat szándékozik bevetni, akkor ezzel megteremtheti a feltételeket ahhoz, hogy az orosz erők a tavaszi olvadás végeztével folytathassák a támadó hadműveleteket.

A tartalékosok most befejezett részleges mozgósítása erősen arra utal, hogy Putyin 2023-ig folytatni kívánja a harcot ahelyett, hogy arra számítana, hogy valamiféle tűzszünetet köt, vagy olyan módon eszkalálódna, hogy a háborút az ő feltételei szerint fejezné be. Nagyon magas belföldi árat fizetett ezért a mozgósításért oroszok százezreinek más országokba való menekülésében, példátlan tüntetésekben és az orosz hadsereg és az orosz kormány teljesítményének ugyancsak példátlan bírálataiban. Ez az ár akkor érthető, ha Putyin folytatni kívánja a harcot, és felismeri, hogy most azonnal erősítést kell Ukrajnába juttatnia, így elég ideig tarthatja pozícióit, hogy friss sorkatonák érkezzenek, és a javára fordítsák a helyzetet, ahogyan azt szeretné. Sokkal kevesebb értelme van, ha taktikai nukleáris fegyverek bevetéséig szándékozik eljutni, akár a háború megnyerése érdekében, akár a tűzszünet vagy más, kedvező feltételekkel történő kiszállás reményében. Lehetne értelme egy nem eszkalációs erőfeszítés részeként, hogy tárgyalásokat folytasson valamilyen kitérő érdekében, ha Putyin a részleges mozgósítás befejezésének bejelentését nem kísérte volna az ukrán állam illegitimitására és az ukrán etnikum mesterséges voltára vonatkozó maximalista állításainak megismétlésével, amelyek összeegyeztethetetlenek a komoly tárgyalásokkal.

Putyin azon törekvése, hogy a téli orosz energiaszállítások visszatartásával megtörje Európa akaratát, egy újabb forgatókönyvet kínál, amely jól illeszkedik a többihez. Az orosz törekvés hátterében az az elmélet állna, hogy az európai lakosság megfagyasztása akkora nyomást gyakorol majd a kormányaikra, aminek következtében az európai államok elkezdik elfogadni Putyin követeléseit, hogy legalább a fegyverek és egyéb támogatások Ukrajnának történő nyújtását hagyják abba, és esetleg feloldják az Oroszországgal szembeni különböző szankciókat is. Ez az elmélet azonban csak jóval 2023 előtt lesz igazán megcáfolható. Az európai kormányok látványosan felkészítették lakosságukat a nehéz télre, a lehető legjobban feltöltötték az energiakészleteket, és megszabták az energiafelhasználás csökkentésének feltételeit, akár jelentős gazdasági költségek árán is. Ezek az intézkedések azt jelzik, hogy az európai vezetők felkészültek azokra a feszültségekre, amelyekkel a hideg évszak elején valószínűleg találkozni fognak. Putyin reménykedhet abban, hogy nem lesznek képesek egész télen ellenállni ennek a nyomásnak, de hogy ez a remény jogos-e, az csak akkor derül ki, amikor a leghidegebb időjárásnak már volt lehetősége arra, hogy kialakítsa ezeket a problémákat. Ez az idővonal így egybeesik az orosz erők következő hullámának 2023 tavaszán valószínűleg bekövetkező rendelkezésre állásával is – Putyin megfigyelheti a tél hatását az európai akaratra, és eldöntheti, hogy a sorkatonáit leköti-e, vagy más irányt követ.

Ezek a lehetőségek valószínűleg nagyobb jelentőséggel bírnak Putyin gondolatainak és döntéseinek alakításában, mint a terepen jelentkező hatások alakításában. Putyin szerint a mozgósított tartalékosok nagyjából egyharmada már megérkezett Ukrajnába, és viszonylag kevés változást értek el a harctéren. A brit védelmi minisztérium megjegyezte, hogy olyan harci egységeket erősítenek meg, amelyek egyes esetekben ténylegesen megsemmisültek – a normál létszámuk 10 százalékára csökkentek. A sietve mozgósított és kiképzetlen tartalékosok érkezése az ilyen egységekbe nem teszi őket harcra alkalmassá. Az újonc sorkatonák bevetése négy vagy hat hónapos kiképzés után 2023-ban valószínűleg hasonlóan nulla hatással lesz a harctéren. Putyin azonban a jelek szerint nem ismeri fel ezeket a tényeket, és úgy tűnik, inkább azt várja, hogy az ilyen meglepő költségekkel behívott tartalékosok valódi változást érjenek el.

Putyin tehát a belátható jövőben a hagyományos háború folytatásának körülményeit teremti meg ahelyett, hogy arra készülne, hogy a háborút eszkalációval vagy valamilyen „kiugrással” próbálja befejezni. Az biztos, hogy bármikor meggondolhatja magát. De Ukrajnának és a Nyugatnak abból kell kiindulnia, hogy Ukrajnának továbbra is hosszú hónapjai lesznek arra, hogy visszaszerezze az ellenőrzést a stratégiailag létfontosságú területek felett, amihez továbbra is szüksége lesz a folyamatos nagyarányú nyugati támogatásra is.

A legfontosabb hírek röviden:

• • • A harctéren az ukrán erők további offenzív műveleteket hajtottak végre Északkelet-Ukrajnában, az orosz erők pedig továbbra is készülődnek a Herszonból való kivonulásra.
    • Meg nem erősített orosz jelentések szerint Andrej Mordvicsev orosz altábornagy (a Déli Katonai Körzet 8. Összhaderőnemi Hadseregének parancsnoka) leváltotta Alekszandr Lapin vezérezredest a Központi Katonai Körzet (CMD) parancsnokaként október 30-tól. Orosz források továbbra is ellentmondásos jelentéseket közölnek arról, hogy Lapint teljes mértékben leváltották-e a CMD parancsnoksága alól, vagy csak az Ukrajnában működő orosz operatív „Központi Hadseregcsoport” parancsnoksága alól.
    • Az orosz védelmi minisztérium és orosz források azt állították, hogy az orosz csapatok visszaverték az ukrán támadásokat a Harkivi Területen található Persotravneve, Tabajivka és Beresztove ellen.
    • Ukrán források és geolokációs jelentések szerint az orosz alakulatok leromboltak egy hidat a Kraszna folyó felett a Luhanszki Területhez tartozó Krasznoricsenken. Orosz bloggerek az ukrán erőket vádolták a híd lerombolásával.
    • Egy orosz megszálló tisztviselő kijelentette, hogy az orosz egységek Herszon város védelmére készülnek, mérnöki védművekkel Bilozerka és Csornobajivka környékén. Egy ukrán katonai illetékes azt is megjegyezte, hogy az oroszok folytatják a védművek előkészítését Herszon város körül.
    • Ukrán katonai tisztviselők arról számoltak be, hogy az orosz hadsereg tüzérségi egységek kivonására készül a Dnyeper folyó nyugati partján lévő, meg nem határozott területekről, hogy esetleg más irányokba erősítsenek. Ukrán katonai tisztviselők arról is beszámoltak, hogy több száz Roszgvargyija-katona települt a Csecsen Köztársaságból a délnyugati Herszon területen lévő Kalancsakba.
    • Az orosz tózérség továbbra is lőtta az ukrán állásokat a Herszoni Területen lévő beriszlavi járásban, és mind az ukrán, mind az orosz források csak korlátozott információkkal szolgáltak a Herszoni Terület frontvonalán kialakult helyzetről.
    • Orosz források azt állították, hogy az orosz haderő október 30-án elfoglalták a Donyecki Területen található Vodianét (4 km-re északnyugatra a donyecki nemzetközi repülőtértől). Az ukrán vezérkar esti jelentése nem számolt be az orosz támadások visszaveréséről ezen a területen, mint általában, ami azt jelezheti, hogy az orosz állítások pontosak.
    • Orosz források arról számoltak be, hogy az orosz csapatok október 30-án elfoglalták a Donyecki Területen található Pavlivkát (Vuhledartól 2 km-re délnyugatra). Egyes orosz források azt állítják, hogy az orosz alakulatok október 30-án Pavlivka területének csak a felét tartják ellenőrzésük alatt. Az ukrán vezérkar esti jelentése nem számolt be az orosz támadások visszaveréséről ezen a területen, mint általában, ami azt jelezheti, hogy az orosz állítások pontosak.
    • Az oroszok H–59-es cirkálórakétákat lőttek ki a Mikolajivi Területen található Ocsakivra. Orosz források azt állították, hogy az orosz hadsereg célba vette és megsemmisítette a katonai infrastruktúrát Ocsakivban.
    • A Komi Köztársaságból mozgósított férfiak az orosz hatóságokhoz fordultak, panaszkodva a katonai felszerelés és a testpáncélzat elégtelenségére.
    • Oroszország bejelentette, hogy 500 000 tonna gabonát kíván szállítani a „legszegényebb országoknak”, miután kilépett abból a megállapodásból, amely lehetővé tette Ukrajna számára a gabonaexportot. Ukrajna bejelentette, hogy mezőgazdasági termékeket kíván exportálni a globális élelmezésbiztonság fenntartása érdekében.
    • Ukrán katonai tisztviselők arról számoltak be, hogy az orosz erők továbbra is olyan helyzetet teremtettek Nova Kakhovkában, hogy a helyi lakosokat evakuálásra késztessék.
    • A megszálló hatóságok a Herszoni Területen bejelentették a kettős valutarendszert, amely lehetővé teszi a rubel és a hrivnya használatát is, feloldva ezzel a hónapok óta tartó erőfeszítést, amely a rubelizáció kikényszerítésére irányult.

Eddig tartott a prognózis és a nagyon szűkszavú hírösszefoglaló, de maradjanak még a Zónán, mert nemsokára érkezik a második rész.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!