Hölgyeim és uraim, a mai második rész rendhagyó lesz, csak egyetlen hírről fog szólni, de az ennek a háborúnak az egyik legjellegzetesebb figurájáról szól, akiről többet már nem olvashatunk, ugyanis elhunyt: ünnepélyesen be kell jelentenem, hogy a TASZSZ, a RIA Novosztyi, a Readovka és a Meduza egybehangzó állítása szerint Kirill Sztremouszov halott.
„Nagy idők nagy embereket kívánnak” – írja Jaroslav Hasek a Svejk előszavában és még nagyobb gazembereket termelnek ki, teszem hozzá én, de Sztremouszovnál ennek a háborúnak kevés nagyobb gazembere akadt. Vannak sikeresebbek, gazdagabbak vagy bűnösebbek, de a hazaárulás és az elvtelenség ennyire tökéletes elegyét talán senki sem volt képes egyesíteni magában rajta kívül. Majd rátérek fordulatos életrajzára is – mikor feltűnt az események forgatagában, utánanéztem kicsit és meglepő dolgokat tudtam meg róla, ezek miatt is kísértem pályáját különös figyelemmel és jósoltam meg róla, hogy nem öregen fog elhunyni, ágyban, párnák között és szerető családja körében – de egyelőre lássuk a halála körülményeit.
Mindenki autóbalesetet emleget, mindenki búcsúztatja, de hiába siratja még Szevasztopol kormányzója, Mihail Razvozsajev is ékes szavakkal, valami nincs rendben, ugyanis a herszoni regionális egészségügyi minisztérium közölte, hogy a Sztremouszov haláláról szóló információ nem hivatalos. Az orvosok vizsgálják az állapotát.
Szóval, lehet, hogy megrendezett balesetet látunk, ennek dacára a Prigozsin-barát Readovka csinos kis nekrológgal búcsúztatja:
„Egy igazi orosz hazafi életútjáról mesélünk.
Kirill Sztremouszov a Donyecki Területen található Golmovszkijban született. Ott nőtt fel, majd a Nyugat-ukrajnai Nemzeti Egyetemre járt. 2007-ben a kijevi halászati bizottságnál töltött be vezető beosztást. Két évvel később lemondott, és Herszonba költözött.
2011-ben 5 évre az Egyesült Államokba ment, ahol könyvet írt és ezermesterként dolgozott. Egy hónapig Chicagóban is élt és dolgozott ezermesterként, majd stoppal bejárta az országot, valamint Közép- és Dél-Amerikát – általában szeretett utazni.
2018 és 2019 között az Ukrán Szocialista Párt herszoni fiókjának elnöke volt, 2021-ben pedig az oroszbarát Derzsava párt tagja lett. Emellett 2018-ban ő és a hozzá hasonlóan gondolkodó emberek megpróbálták kiszabadítani Szergej Oszminint, egy orosz állampolgárt, akit az SBU jogellenesen vett őrizetbe.
A különleges művelet megkezdése után a 2022 márciusában létrehozott Béke és Rend Megmentéséért Bizottság elnöke lett. Ezután a regionális közigazgatás helyettes vezetőjévé vált. Ezenkívül többször kijelentette, hogy a Herszon régió visszatérése Ukrajnához lehetetlen. Mindössze 45 éves korában halt meg.”
Halottakról jót, vagy semmit? Erre ebben az esetben képtelen vagyok. Egyébként is úgy szól a latin eredeti, hogy „jót, vagy igazat”. Akkor írjunk igazat inkább, mert a valódi Sztremouszov sokkal színesebb figura volt, mint az, akit a Readovka gyászol. Régebben azt írtam róla, hogy akkora politikai szélhámost, mint ő, Trebitsch-Lincoln óta nem látott a világ, és tartom is az állításomat.
2010-től érdemes figyelni a sorsát, akkor nevezte ki magát „a herszoni Che Guevarának”, radikális szélsőbaloldali színekben villogott, bár… nem volt tőle idegen az ezotéria sem, így egy amerikai út után teljesen spirituálissá vált, szemináriumokat tartott az egészséges életmód misztikus megközelítéséről, és a „Közbiztonsági Koncepció” (COB) szekta híve lett. Azért ennek az irányelvei között szerepelt az „egységes, erős, férfias állam” megteremtése is, de alapvetően a helyi kommunista párt uszályában működtek, ők vonulgattak például az oroszbarát tüntetéseken. Sztremouszov tehát politikai karrierjét tömegbázisként kezdte. De hamar kiemelkedett. Mint a helyi „Most” című lap írta róla:
„Ő és társai aktív lépéseket tettek az oroszbarát szeparatizmus talajának előkészítésére a Herszoni Régióban. Például a Dnyipro folyó torkolatánál fekvő Sztarij Zbur’evci faluban szerveztek „közösséget”. Sztremouszov és orosz megbízottjai feszültséget keltettek a faluban. Egy tucat orvvadász, akiknek egyszerű elméjét „népi közösségekről” szóló maszlaggal manipulálták, úgy döntött, hogy ideje megszabadulni az útlevelektől, az adóktól és nem ismerni el a törvényes hatóságot. Ehelyett „népi útleveleket” kezdtek kiadni. Mindezek után 2013 nyarán harkivi és orosz prédikátorok jöttek, hogy Sztremouszov jelenlétében tanítsák őket. Ezek az emberek, akik magukat „közösségnek” nevezték, transzparenseket készítettek, járművekre szálltak, és 2014. június 1-jén megérkeztek Herszonba, hogy kibontsák az „Orosz Tavasz” zászlaját. Az aktivistákkal és feltehetően az SBU-val folytatott megelőző megbeszélések után a zbur’evi szeparatisták Oroszországba hajtottak.”
Sztremouszov később Herszonban megalapította az „Ukrajna elnökéért” nevű civil szervezetet, amely Viktor Janukovicsnak nyújtott volna nyilvános támogatást. Akkor azt állította, hogy személyesen tárgyalt Janukoviccsal, és az dicsérte őt, valamint azt mondta, hogy az ukrán állam csak Janukovicsnak köszönhetően maradt fenn. Sztremouszov még a herszoni városi tanács egyik ülésére is elment az elnök arcképével.
De később sem nyughatott: 2016-ban az árulással vádolt Jurij Kleinosszal együtt, aki Oroszországból finanszírozott, a „Rivnei Köztársaság” létrehozására felszólító akciókat szervezett, megalapította az Ukrán Ökológiai Önvédelmi Központot. Ez nem zavarta abban, hogy ezoterikus kommunista létére 2018-ig mindemellé a Kereszténydemokrata Unió helyi képviselője legyen. Azonban 2018-ban fordult a világ, és a Szocialista Párt helyi képviselői irodájának vezetőjévé avanzsált. Szóval tényleg volt minden, ami lehetett és az is, ami nem.
2019 nyarán Sztremouszov független jelöltként indult a 182. számú herszoni többségi választókerületben a képviselői posztért (1178 szavazatot, azaz 1,74 százalékot kapott). Közben kicsit letartóztatták kémkedésért Oroszország javára, egy bizonyos Tatjana Kuzmics hálózatában, de nem sikerült rábizonyítani semmit. Ezek után mi lehetett belőle 2020-ra?
Mi egyéb, mint járvány- és vírustagadó, oltásellenes aktivista?
Az ortodox szociál-ezoterikus a karantén lánglelkű ellenzőjévé, oltásellenessé és a koronavírusról szóló minden lehetséges hamisítvány terjesztőjévé vált. Videóiban a herszoni hatóságokat hibáztatta a koronavírus-fertőzés terjedéséért és arra buzdította az embereket, hogy ne viseljenek maszkot és ne tartsák be a korlátozásokat. Sőt, meghirdetett egy tömegdemonstrációt – a kijárási tilalom kellős közepén –, és elkezdte közvetíteni.
2020. január 9-én több százezer ember láthatta a YouTube-on, ahogy a „hívei” katonai egyenruhában, a Vörös Hadsereg és a Honvédő Háború veteránjainak szimbólumaival és portréival vonulnak végig a város utcáin. A YouTube-on láthatta bárki, csak a valóságban nem: a rendőrség majdnem megbolondult, hiszen nyoma sem volt a parádénak Herszon jól ismert utcáin, míg ki nem derült, hogy Sztremouszov egy 2019-es, egy évvel azelőtti felvonulást játszott be. Még ez volt életében a legártatlanabb húzása. Az már kevésbé volt vidám ötlet, hogy oltásellenes Facebook-csoportot alapított „Sztremouszov újságírói” néven, és kiadott háromezer teljesen érvénytelen sajtóigazolványt. Mármint, a saját, Tavria nevű hírügynökségének a tudósítói igazolványait. Háromezer, újságírásra teljesen alkalmatlan, de legalább fizetetlen munkatársa lett, akik viszont kihasználták az érvényesnek tűnő sajtóigazolvánnyal járó összes előnyöket oltásellenes akcióik során.
Mik voltak ezek?
Maszk nélkül érkezni egy helyre, és azt állítani, hogy senki sem köteles maszkot viselni, „Sztremouszov újságíróinak” kedvenc trükkje volt. De Sztremouszov maga „rendezte a dolgokat” a szupermarketekben, azzal érvelve, hogy joga van nem viselni maszkot; üzenetet küldött Herszon polgármesterének; elektronikus koncentrációs táborról beszélt a kijevi metróban, „vizsgálatokat” tartott, „összecsapásokat” szervezett a buszpályaudvarokon… És minden ilyen helyzetben, amelyet általában Sztremoszov vagy társai hoznak létre, a sajtóigazolvány a segítségükre volt. Nem vitték be őket a rendőrök, mert „ők csak tudósítottak”.
Nyilvánvaló, hogy egyike volt a néhány valódi, Ukrajnában dolgozó orosz ügynöknek, így mikor Herszont elfoglalták, másodpercek alatt vált a terület helyettes vezetőjévé, talán azért nem az első emberré, mert azt gyakran megmérgezik (a valódi vezetőt, Vlagyimir Szaldót meg is mérgezték, alig sikerült kikezelni). Érdekes, Sztremouszovnak annyi esze volt, hogy a veszélybe mást engedjen maga elé, de annyi nem, hogy ne legyen hiperaktív a médiában – mikor épp nem interjúvolták, maga jelentkezett különböző műsorszámokkal, a legutóbbit október 18-án adta elő, amikor már rég a Herszoni Területen jártak az ukrán csapatok, és tudhatta, hogy nem szánnak neki jó sorsot (egy alkalommal meg is szökött Oroszországba, de visszaparancsolták a gazdái). Akkor verset mondott, mégpedig sajátot és kicsit prófétált mellé. Íme a vers:
„Látom Prágát és Varsót, Budapestet és Bukarestet.
Ez az orosz birodalom, benne mennyi hely kedvencem!
Látom a pagodákat Sri Lankán, Koreában és Kínában –
Bárhol is jutok el a tankkal, az a kedvenc földem!
Látom az Amazonas folyót, látom a krokodilokat…
Ez az orosz világ! Ez az én hazám!”
Oroszul rímel is. A próféciája sem különb:
„Hamarosan népszavazásokat tartanak az Oroszországgal való újraegyesítésről az egész Földön. És ez, testvéreim, nem fikció – ez az Androméda-köd valósága!”
Szóval, így nézett ki az a bizonyos ünnepelt „orosz hazafi”. Próféta, szélhámos, hazaáruló, Quisling és gazember, aki minden héten felhívta magára a világsajtó figyelmét. Ravasz figura, akinek lehetett ugyan zavaros a feje, de csak őrült volt, bolond kicsit sem: minden disznóságát megúszta. Épp ezért van egy olyan érzésem, hogy most sem biztos, miszerint egyszerű közlekedési balesetről van szó. Túl közel járnak már az ukránok Herszon városához. Lehet ez megrendezett is: hiszen aki meghalt, azt már biztosan nem fogják keresni.
Amennyiben tényleg halott, akkor sem lehet azt mondani, hogy nyugodjon békében, mert arra képtelen az ilyen: holtában is hazajár majd, ha meg él, nyugalma végképp nem lesz soha.
Mindenesetre Sztremouszov néven már nem hallunk róla.
Amilyen zűrös volt az élete, olyan zavaros a halála.
Frissítés: Azért tudta, mikor szenvedjen balesetet. Ebben a pillanatban érkezett a hír:
Szergej Szurovikin, a Herszoni Területen állomásozó orosz csapatok parancsnoka azt javasolta Szergej Sojgu orosz védelmi miniszternek, hogy a Herszoni Terület jobb parti részét hagyják el Herszonnal együtt. Szurovikin beszámolóját a Rosszija 24 televíziós csatorna sugározta.
Sojgu beleegyezett Szurovikin javaslatába.
Mára ez az egy történet fért a második részbe, holnap folytatom a krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!