„A szankciók mellett Ukrajnáról lesz a legnagyobb vita a következő hetekben – mondta az Origónak adott interjúban Dömötör Csaba. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára arról is beszélt, hogy az Európai Unió azokból a pénzekből is juttatna Ukrajnának, amelyek Magyarországnak járnának. Dömötör Csaba úgy látja, hogy a baloldal megkapta a neki nem járó külföldi pénzeket, de az ellen küzd, hogy Magyarország megkapja a neki járó forrásokat.” (Origo)
Na akkor, szépen sorban. „Pénzek, amelyek Magyarországnak járnak.” Magyarország nem nettó befizető az Unióban, hanem körülbelül a dupláját kapja, mint amit ad. Az Origo a címben hozzáteszi a „jogos” szót is (jogosan járó pénzek). Jogosan ezek a pénzek akkor járnának, ha a magyar kormány követné az Európai Unió (amit egyébként soha nem tartottam se egy jótékonysági intézménynek, se életképesnek a jelenlegi formájában, de itt most jogról van szó) jogszabályait, és az Európai Unió ugyanezen jogszabályok mentén megszavazná. Mindez azonban nem történt meg. Nem is történhetne, mert akkor elszabadulnának a juhocskák, előbújna a magyar rögvalóság és ez az autokráciára épült rezsim összeomlana.
Járni meg a kormánysajtó szája jár.
A „baloldal” és a neki nem járó külföldi pénzek. Nem kezdem most ki a „baloldal” szót, ha valaki szeret még tizenkilencedik századi retorikát használni, hát szeressen. Én inkább ellenzéknek mondanám, bár az se egészen, de sokkal inkább az, mint a klasszikus értelemben vett baloldal. Hivatalos ellenzék. Pardon, hivatásos. De néha annak is kell virítania valamit, és most (még) csak ő szerencsétlenkedik a színpadon. Hogy is van ezekkel a külföldi pénzekkel? Mármint a bagoly szempontjából, aki a verébnek mondja. Meg úgy egyáltalán a törvényes bevételekkel? CÖF és társai. Az egész Fidesz-KDNP. „De a magyar kormány nem külföldi!” Nem, valóban. Ezek a bevételek nem külföldről jönnek. Oda viszont más magyar adóforintok mennek. Francia elnökválasztás, hogy csak a legutóbbit említsem. És a környező országok magyar szatellitpártjai. És satöbbi.
És akkor Ukrajna.
Hogy az Unió juttatna, abból, ami nekünk (majd erről is mindjárt) járna. De nem csak az Unió juttat, hanem mi is juttatunk, és kivételesen valóban abból, ami a magyar lakosságnak járna, mégpedig azért járna, mert a magyar lakosság nemhogy a dupláját nem kapja annak, amit adó formájában befizetett (beszedtek tőle), hanem sokszorosan több, mint a dupláját fizeti, mint amit ilyen-olyan (orvosi ellátás, nyugdíj, tényleges – ami nem annak álcázott újabb sápleszedés – támogatások) formában visszajuttatnak neki.
Mintha itt (is) némi ellentmondás sejlene fel.
S végül, „hogy Magyarország megkapja a neki járó forrásokat”. Ha most eltekintünk attól, hogy „járna”, és azt gondoljuk helyette, hogy „kaphatna”, akkor már csak egy bibi van a dologban, mégpedig Magyarország. Az, hogy nem Magyarország kapná ezeket a forrásokat, hanem csak neki címeznék. A forrásokat a kormány kapná, és innentől Magyarország könnyes búcsút is vehetne tőlük. A mi volt szoftveresünk, szegény Komáromi András barátom, Isten nyugosztalja, tudna mesélni, csak már nem tud. Ha nem emlékeznének rá: övé volt az a Welt 2000 Kft, ami még az első Orbán-kormánnyal kezdett üzletelni (személy szerint véletlenül éppen Matolcsy Györggyel, illetve az ő gazdasági minisztériumával), kezdetben egy sima pályázatkezelő, majd az európai uniós pályázatokat kezelő szoftvert (EMIR) illetően, de a forráskódokat András nem engedte ki a kezéből. Vagy legalábbis nem akarta kiengedni. Aztán jött Lázár János akkori államtitkár, majd a NAV (2014), végül Komáromi beadta a derekát, és egy szép tavaszi éjszakán zörgettek Jancsim ablakán, dehogy, mit beszélek, egy szép márciusi szombaton a Miniszterelnökség megkapta a szoftvert forráskódostól.
Vasárnap estére pedig a negyvenhét esztendős, addig semmiféle komoly betegség semmiféle jelét nem mutató Komáromi halott volt.
(A Welt 2000 a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai éra alatt is üzemeltette a programot, amit a második Orbán-kormány alatt tovább folytatott, egészen a tulajdonos haláláig. A munkadíját – úgy tizenötmilliárd forintot – EU-s pénzből fizették – 444.)
Egy szó mint száz: semmi probléma nem volna, ha az EU-s pénzeket Magyarország kapná, de félő, hogy az csak a címzett. Ezt pedig a Fidesz önvak helyi hívein kívül mindenki tudja, beleértve magát az EU-t is. A kormánykommunikáció Magyarországa maga a kormány, azon belül pedig Orbán Viktor. A matematikában állandónak mondják. Semmi mást nem kell tenni a fentiekhez hasonló szólamok értelmezésénél, mint elvégezni a behelyettesítést.
