Különleges a mai nap, ugyanis Iránból véletlenül érkezett egy jó hír is. Meg több rossz, de a jó hír nagy jelentőségű: a mai nap folyamán az iráni főügyész bejelentette, hogy feloszlatják az „erkölcsrendőrséget”. Nem teljesen, ne ünnepeljen még senki, de az utcákon többet nem fognak járőrözni. Ez az első komolyabb repedés a rendszer falán.
Holnaptól ennek ellenére komoly és alaposan szervezett tüntetésekre lehet számítani három napon át, hogy utána mi lesz, azt még találgatni is korai volna – de tekintve, hogy Iránban általános az igény a szekuláris államra, a demonstrálók valószínűleg nem fogják beérni ennek az utált testületnek a leállításával.
Lássuk azonban az elmúlt nap eseményeit. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
A tiltakozások koordinátorai és a szervezetek december 3-án folytatták az útmutatások kiadását a december 5-7-re tervezett országos tiltakozásokra és sztrájkokra való felkészülés jegyében. A Hamedáni Szomszédság Ifjúsága utasításokat tett közzé a kézzel dobott robbanószerek, Molotov-koktélok és paprikaspray készítéséről. A Karaji Szomszédság Ifjúsága és mások térképeket tettek közzé a tervezett tüntetések helyszíneiről. A Shirazi Szomszédság Ifjúsága azt tanácsolta a polgároknak, hogy a tervezett sztrájkokra való tekintettel gondoskodjanak alapvető szükségleti cikkekről és készpénzről.
A környékbeli ifjúsági csoportok nyilatkozatai egy olyan tiltakozó mozgalmat mutatnak, amely még mindig próbál összeállni és különböző megközelítésekkel kísérletezik. A karaji csoport többek között egyre koncentráltabb tiltakozásra szólított fel december 5. és 7. között minden egyes napra, a teheráni csoport ezzel szemben december 3-án megismételte a más megközelítésre vonatkozó felhívásait. A teheráni csoport elismerte a „véleménykülönbségeket”, és ragaszkodott ahhoz, hogy a polgárok csak december 5-én sztrájkoljanak, mivel a biztonsági erők a sztrájkok idején a csökkent forgalom miatt könnyebben azonosíthatják a tüntetőket és könnyebben át tudnak haladni a város utcáin. A teheráni csoport december 6-án és 7-én is tiltakozásra szólított fel. Ez az ismétlődés a tiltakozó mozgalmon belül természetes lépés, ahogy az megpróbál összefogni és szerveződni.
Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) magas rangú tisztje, Mohammad Taghi Osanlou dandártábornok december 3-án megismételte azokat a követeléseket, hogy a kurd regionális kormány (KRG) fegyverezze le az iraki Kurdisztánban működő kurd fegyveres csoportokat, és adja ki néhányukat Iránnak. Osanlou az IRGC szárazföldi erőinek Hamzeh Seyyed ol Shohada műveleti parancsnokságának parancsnoka, amely az IRGC kurdisztáni és nyugat-azerbajdzsáni tartományokban lévő egységeit irányítja, így Osanlou az egyik legfőbb tiszt, aki az IRGC iraki Kurdisztánba irányuló esetleges támadásaiért felelős. Hozzászólásai azért is figyelemre méltóak, mert más magas rangú IRGC-tisztekkel ellentétben ritkán tesz kirívó nyilatkozatokat. Az általa irányított főbb egységek közé tartoznak:
-
-
- Hamzeh Seyyed ol Shohada különleges erők 3. hadosztálya (Oroumiyeh, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány);
- a 22. Beyt ol Moghaddas műveleti hadosztály (Sanandaj, Kurdisztán tartomány); és
- A 2. Abu Abdollah ol Hossein dandár (Oroumiyeh, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány).
-
Osanlou kijelentette, hogy az iráni-iraki határ jelenleg stabil, de elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a KRG nem teljesíti az iráni követeléseket. Osanlou megjegyzései némileg eltérnek Amir Abdollahian külügyminiszter november 23-i megjegyzéseitől, aki azzal dicsekedett, hogy az iraki központi kormány elkötelezte magát a kurd fegyveresek lefegyverzése és eltávolítása mellett a határvidékről. Az IRGC vezetése továbbra is elégedetlen lehet az iraki központi kormány eddigi erőfeszítéseivel az iráni követelések betartására.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- A tiltakozások koordinátorai és szervezetei folytatták az útmutatások kiadását a december 5-7-re tervezett országos tiltakozások és sztrájkok előkészítésére.
- A környékbeli ifjúsági csoportok nyilatkozatai egy olyan tiltakozó mozgalmat mutatnak, amely még mindig próbál összefogni és különböző megközelítésekkel kísérletezik.
- Hét tartomány hét városában legalább kilenc tüntetésre került sor.
- Az Állambiztonsági Tanács egy nyilatkozatában azzal fenyegetőzött, hogy „határozottan és ellentmondást nem tűrően” lép fel a tiltakozásokkal szemben, valószínűleg azért, hogy megakadályozza a december 5-7-re tervezett tömeges tüntetéseken való részvételt.
-
Rendszerellenes tüntetések:
December 3-án hét tartomány hét városában legalább kilenc tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy véli, hogy a következő helyszíneken került sor tüntetésekre:
Karaj, Alborz tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: A karaji Khwarazmi Egyetem hallgatói
Megjegyzések: A diákok egy tömeges ételmérgezés ellen tiltakoztak, amelyet állítólag a rendszer biztonsági munkatársai követtek el.
Abdanan, Ilam tartomány
Méret: Kicsi
A rendszer megtorlása: A jelentések szerint a rendszer biztonsági erői megtámadták a tüntetőket.
Sanandaj, Kurdisztán tartomány
Méret: Kicsi
Arak, Markazi tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Araki Műszaki Egyetem hallgatói
Megjegyzések: A diákok egy tömeges ételmérgezés ellen tiltakoztak, amelyet állítólag a rendszer biztonsági személyzete követett el.
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Ipari munkások
Tiltakozó tevékenység: Sztrájk és tüntetés
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: Kicsi
Tiltakozó tevékenység: Tűzgyújtás az utcán
Boukan, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány
Méret: Meghatározatlan
Tiltakozó tevékenység: Tűzgyújtás az utcán
A CTP alacsony megbízhatósággal úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken tiltakozásokra került sor:
Iszfahán város, Iszfahán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Földművesek
Megjegyzések: A gazdák az iszfaháni regionális vízügyi hivatal épülete előtt tüntettek.
Sanandaj, Kurdisztán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Kurdisztáni Egyetem hallgatói
Megjegyzés: A CTP a kis tüntetéseket 100 főnél kevesebbnek, a közepes tüntetéseket 100 és 1000 fő közöttinek, a nagy tüntetéseket pedig ezer fő felettinek tekinti.
A Shirin – egy perzsa nyelvű ellenzéki közösségi média-fiók – december 2-án létrehozott egy weboldalt, hogy dokumentálja politikai kiáltványát. A csoport eredetileg október 14-én tweetelte a kiáltványt, amely demokratikus, szekuláris iráni köztársaságot követelt, majd október 18-án átdolgozta azt, ahogy arról a CTP korábban beszámolt.
Az Állambiztonsági Tanács december 3-i nyilatkozatában a tüntetésekkel szembeni „határozott és ellentmondást nem tűrő” fellépéssel fenyegetőzött, valószínűleg azért, hogy megakadályozza a december 5-7-re tervezett tüntetéseken való részvételt. A biztonsági szerv megismételte a rendszer azon állításait, miszerint külföldi ellenségek, például a Nyugat és Szaúd-Arábia, hibrid háborút folytatnak Irán ellen, és így felelősek a tüntetésekért. A biztonsági szerv arról is beszámolt, hogy „soha nem látott” mértékű fegyvercsempészet folyik Iránba. Ahmad Vahidi belügyminiszter dandártábornok elnököl az Állambiztonsági Tanácsban, amely a belügyminisztérium alá tartozik és belbiztonsági kérdésekért felelős. További tagjai között vannak a hírszerzési és biztonsági minisztérium, az IRGC, az Artesh és a rendfenntartó parancsnokság képviselői.
Ez a nyilatkozat figyelemre méltó, tekintve, hogy milyen rendkívül ritkák az Állambiztonsági Tanács bejelentései. Nem világos, hogy Vahidi miért döntött úgy, hogy ezt az üzenetet az Állambiztonsági Tanácson keresztül teszi közzé, ahelyett, hogy maga adta volna ki. Az sem világos, hogy miért nem a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács tette közzé az üzenetet. Ez összefügghet Ali Shamkhani állítólagos távozásával a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkárságáról.
Az ellenállás tengelye és a regionális fejlemények:
Valószínűleg Irán által támogatott fegyveresek december 3-án négy rakétát lőttek ki egy török katonai támaszpontra az észak-iraki Ninewa tartománybeli Bashiqa közelében december 3-án. Két rakéta a bázison belül landolt, de nem okozott károkat vagy nem követelt áldozatokat. A Liwa Ahrar al Irak – egy iraki alakulat, amely kapcsolatban áll a Kataib Hezbollahhoz – vállalta a támadás elkövetését. A csoport gyakran vállalja a bázis elleni támadásokkal kapcsolatos felelősséget, beleértve a legutóbbi, október 8-i incidenst is.
Akkor lássuk, mit tudunk az erkölcsrendőrség ügyéről. Az mindenképpen igaz, hogy Irán bejelentette az „erkölcsrendőrség” megszüntetését a tüntetők megnyugtatása céljából.
Az iráni főügyész szerint az Iszlám Köztársaság feloszlatta az „erkölcsrendőrséget”, hozzátéve, hogy annak létrehozása óta semmi köze az igazságszolgáltatáshoz.
Mohammad Dzsafar Montazeri egy szombati ülésen tette a megjegyzéseket, hangsúlyozva, hogy azonban az igazságszolgáltatás továbbra is figyelemmel kíséri a viselkedést az emberek körében, utalva arra, hogy a hidzsáb szabályait nem törlik el, csak az utcákon szolgáló különleges járőröket szüntetik meg.
A hét elején Montazeri megemlítette, hogy a parlament és a Kulturális Forradalom Legfelsőbb Tanácsa két héten belül bejelenti véleményét a kötelező hidzsáb kérdésében, jelezve, hogy a kötelező hidzsáb szabálya módosulhat vagy visszavonásra kerülhet.
A közelmúltbeli iráni tiltakozó megmozdulást Mahsa Amini, egy 22 éves nő halála váltotta ki, amikor az „erkölcsrendészet” letartóztatta „nem megfelelő öltözködés” miatt. Az országos tiltakozások során a nők levették a kötelező hidzsábot, és tiltakozásuk jeléül felgyújtották fejkendőjüket az utcán.
A nyugati kormányok, köztük az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Kanada, felvették az iszlám köztársaság hidzsábra vonatkozó rendfenntartó egységét a szankcionált szervezetek listájára.
Iránban mostanában sok nő jelenik meg a nyilvánosság előtt a kötelező hidzsáb nélkül, és a rendőrség nem avatkozik közbe, ami annak a jele, hogy a hatóságok vagy nem akarják megkockáztatni a további konfrontációt a nyilvánossággal, vagy lehetetlennek tartják, hogy egyszerre ennyi emberrel foglalkozzanak, akik megszegik a szabályt.
Az „erkölcsrendőrséget” hivatalosan 2006 nyarán, a konzervatív Mahmúd Ahmadinezsád akkori elnök elnöksége idején hívták életre. Ahmadreza Radan, Teherán korábbi rendőrfőnöke ebben az időben úgy jellemezte az „erkölcsrendőrség” küldetését, hogy „harcolni kell a helytelen hidzsábviselet ellen”.
A vitatott és erőszakos intézmény megszüntetését egy magas rangú iráni igazságügyi tisztviselő jelentette be olyan helyzetben, hogy a közösségi médiában az emberek szerint a döntés nem fogja őket rávenni arra, hogy felhagyjanak a tiltakozásokkal, mivel alapvető követeléseik vannak, köztük az iszlám köztársaság megszüntetése.
Szerintük a kötelező hidzsáb egy apartheid politikai magatartás a nőkkel szemben, amely még mindig érvényben van. Emellett az olyan alapvető politikai és gazdasági reformokra vonatkozó szélesebb körű követeléseket is szimbolizálja, mint a szabad és független igazságszolgáltatás, a szólásszabadság, a szabad választások stb.
Az Iszlám Köztársaság távol áll attól, hogy elfogadja ezeket a követeléseket, mert a bukását jelentené, ha a tisztviselők a demokratikus intézményeken keresztül elszámoltathatóvá válnának.
Míg a közösségi médiában az emberek általában a rezsim megbuktatását követelik, úgy tűnik, hogy az erkölcsrendőrség megszüntetése nem elegendő engedmény a tiltakozóknak.
Az iráni nők harca az államilag előírt hidzsáb ellen már 1979-ben, nem sokkal az iszlám köztársaság megalakulása után elkezdődött. Ruhollah Khomeini ajatollah, a klerikális rezsim első vezetője azonnal bejelentette, hogy a nők csak akkor mehetnek a munkahelyükre, ha betartják a kötelező hidzsábot.
Nem sokkal a kijelentései után iráni nők ezrei vonultak az utcára, hogy tiltakozzanak, de a rezsimpárti erők, amelyek később a Forradalmi Gárdát, a Baszidzs félkatonai szervezetet és az „erkölcsrendőrséget” alkották, brutálisan leverték őket.
Ez a kötelező hidzsáb bevezetését elutasító nők társadalmi-gazdasági marginalizálódásához vezetett. Sok jól képzett iráni nő, köztük orvosok, ápolónők és tanárok veszítették el állásukat, és nagy számban emigráltak.
Említésre méltó hír viszont, hogy az iráni-afganisztáni viszony romlására számíthatunk. Nyilvánosságra kerültek ugyanis Irán afganisztáni nagykövetének jelentései, és azok kicsit sem hízelgőek a kabuli kormányra nézve.
Irán afganisztáni nagykövete úgy véli, hogy a tálib csoport katasztrófát jelent Afganisztán, a régió és a világ számára, de Iránnak nincs más választása, mint hogy kihasználja ezt a lehetőséget „a civilizálásukra”.
Bahador Aminian megjegyzéseit azt követően tették közzé, hogy a Black Reward hacktivista csoport a múlt hónapban hozzáférést szerzett az IRGC-hez kötődő Fars hírügynökség adatbázisához.
Irán kabuli nagykövetsége azonban tagadta a kijelentéseket, és összeesküvésnek minősítette, melynek célja, hogy válságot teremtsenek a térségben.
Miután elmagyarázta a tálibok természetét, valamint az iszlám köztársaságnak a csoporttal kapcsolatos problémáit, az iráni nagykövetet idézik, aki azt mondta: „Nincs más választásunk, mint a tálibok oldalára állni és kihasználni őket”.
Úgy véli, hogy a tálibok annak ellenére, hogy két évtizede harcolnak az Egyesült Államok ellen, nem Amerika-ellenesek, és ha az Iszlám Köztársaság lassan lép, „az amerikaiak könnyen magukhoz csábíthatják őket”.
Az akta egy másik részében Aminian azt mondja, aggódik amiatt, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vezetőnek Afganisztánban van a legkevesebb követője, és „az afganisztáni síiták többsége Szisztáni ajatollah és mások követője”.
Aminian a Teherán és Kabul közötti vízvitáról is beszél, mondván, hogy a tálibok azt mondták: „egy csepp vizet sem adhatunk Iránnak”.*
Irán azzal vádolja Afganisztánt, hogy egy sor gát építésével tartja vissza a Hirmand folyó vizét.
*Ez, tekintve, hogy Iszfahánban már beállt az a vízhiány, ami Teheránt pár napon belül éri el és rövidesen általános lesz az egész országban, tálib részről nem kis fenyegetés.
Újabb fejlemény a tiltakozásokkal kapcsolatban, hogy kiderült: a letartóztatott tüntetők közül elég sokan a különféle iráni fegyveres erők tagjai. Az iráni Fars hírügynökségtől kiszivárogtatott dokumentumok szerint legalább 115 katonai alkalmazottat tartóztattak le azzal a váddal, hogy részt vettek a folyamatban lévő tiltakozó megmozdulásban.
A Black Reward csoport által feltört aktákból kiderül, hogy a Mahsa Amini halálát követő tüntetések során letartóztatottaknak nem kevesebb mint egy százaléka volt katona.
Korábban Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök, Ebrahim Raisi elnök és Gholamhossein Mohseni Ejei igazságügyi vezető egy közös ülésen bejelentette, hogy az ilyen „alaptalan” jelentések „nem érvényesek”.
Ugyanakkor, mivel a fegyveres erők közötti átállásokról szóló hírek folytatódtak, Hossein Rahimi teheráni rendőrfőnök a biztonsági ügynökök fokozott pénzügyi támogatására szólított fel.
A jelentések szerint a rezsim erői letartóztattak egy volt IRGC-parancsnokot is, akinek az otthonát megtámadták, és elkobozták személyes tárgyait.
Mohammad Bagher Bakhtiar tábornok korábban közzétett egy hanganyagot, amelyben azzal vádolta az Iszlám Köztársaságot, hogy eltitkolja a szeptember közepén rendőrségi őrizetben megölt Mahsa Amini halálának okát, és azt állította, hogy megbízható forrásokból kiderült, Mahsa Amini „a koponyáját ért sérülésekbe” halt bele.
A kormány soha nem vállalta a felelősséget a haláláért, azt állítva, hogy a nő egy már korábban fennálló betegség miatt hunyt el.
Azt is kijelentette, hogy az iszlám köztársaság hatóságai „ambiciózusak”, mondván, ha „a józan ész” szerint vállalták volna a felelősséget és bocsánatot kértek volna az esetért, talán „kevesebb következménnyel járt volna”.
Ami a tüntetők Ali Khamenei legfőbb vezető elleni jelszavait illeti, Bakhtiar hangsúlyozta, hogy „az emberek közvetlenül a vezető ellen skandálnak jelszavakat. Az emberek nem akarják. Értsék meg ezt!”
Nos, ha már a Forradalmi Gárda nyugalmazott tábornokai is lázadnak, csak komoly lehet a baj.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója.