Szele Tamás: Rágalom és erőszak

Iránban annak ellenére mérgesedik a helyzet, hogy kevés most a tüntetés (nemsokára több lesz), ugyanis a Forradalmi Gárda beüzemelte a dezinfomrációs brigádját, rágalmakat terjesztenek a megmozdulásokat szervező fiatalokról – de legalább annyira ostobán teszik, hogy lehetetlenség hinni nekik.

Ezzel szemben a demonstrálóknak, tiltakozóknak sincs galambepéje, ők már kis diverziós osztagokat szerveznek a kivégzések miatt, felégetni, dobbantani való célpont van épp elég, Baszidzs-irodáktól Soleimani-szobrokig, de mivel nem buta emberek, egyelőre a közterületi kameráknak üzentek hadat: ezek felvételei alapján fogták el mindkét, eddig kivégzett tüntetőt.

De lássuk az elmúlt nap eseményeit. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.

Az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) valószínűleg dezinformációs műveletet folytat, hogy lejárassa a tüntetők körében a környékbeli ifjúsági tiltakozó szervezeteket. Az IRGC-hez kötődő médiaorgánumok és közösségi média fiókok december 15-én azt állították, hogy ezek a szomszédsági csoportok segítettek a biztonsági erőknek azonosítani és letartóztatni azokat a tüntetőket, akik információt küldtek a csoportoknak. Ezek az IRGC-hez kötődő médiaorgánumok azt állították, ellentmondásos módon, hogy a szomszédsági csoportok azért jelentik a tüntetőket, hogy állandósítsák a zavargásokat Iránban. Azzal is megvádolták ezeket a szomszédsági csoportokat, hogy kapcsolatban állnak Szaúd-Arábiával és a Mojahedin-e Khalq-kal. Az állítások, miszerint ezek a szomszédsági csoportok egyszerre működnek együtt a rendszerrel és annak külső ellenfeleivel, összeegyeztethetetlennek tűnnek, de valószínűleg a tüntetők összezavarására és a bizalmatlanság elszítására irányuló félretájékoztatási kísérlet részét képezik. Az IRGC valószínűleg megpróbálja megakadályozni a tüntetők együttműködését ezekkel a csoportokkal, és megakadályozni, hogy a tüntetők részt vegyenek a csoportok tervezett megmozdulásain. Ezek az IRGC-jelentések jelentik a rezsim első komolyabb elismerését a környékbeli ifjúsági csoportok számára, ami azt tükrözi, hogy a rendszer mennyire komolyan veszi az általuk jelentett fenyegetést.

Ahmad Vahidi belügyminiszter egy december 15-i beszédében beszélt a rendszer cenzúrájának kiterjesztéséről – a rendszer később tagadta, hogy Vahidi ezt tette volna. Vahidi arra figyelmeztetett, hogy az ellenőrizetlen internet tönkreteszi az iráni fiatalok elméjét és szellemét, és ezért „a kibertér teljesen korlátok közé szorul.” A belügyminisztérium hamarosan cáfolta, hogy Vahidi ilyen megjegyzéseket tett volna. Az iráni állami média a beszédéről szóló tudósításból kihagyta Vahidinak a cenzúrára vonatkozó megjegyzéseit.

A legfontosabb hírek röviden:

Az IRGC valószínűleg dezinformációs műveletet folytat, hogy lejárasson néhány tüntetés-koordinátort a tiltakozók körében.

Ahmad Vahidi belügyminiszter a rendszer cenzúrájának kiterjesztéséről beszélt egy beszédében – olyan megjegyzéseket tett, amelyeket a rezsim később tagadott, hogy elhangzottak volna.

Három tartomány három városában legalább három tüntetésre került sor.

Rendszerellenes tüntetések:

December 15-én három tartomány három városában legalább három tüntetésre került sor. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy véli, hogy a következő helyszíneken került sor tüntetésekre:

Abdanan, Ilam tartomány

Méret: Kicsi

Megjegyzés: Ünnepségek a rezsim által egy több mint egy hónapja bebörtönzött tüntető szabadon bocsátása miatt.

Teherán város, Teherán tartomány

Méret: Kicsi

A CTP alacsony megbízhatósággal értékeli úgy, hogy a következő helyszíneken tiltakozásokra került sor:

Eslamabad-e Gharb, Kermanshah tartomány

Méret: Meghatározatlan

Demográfiai összetétel: Meghatározatlan

Demográfiai adatok: Gyászolók

Megjegyzés: Alireza Karimi mártír 40 napos megemlékezésének tüntetése.

A Hamedani Szomszédság Ifjúsága felszólította a tüntetőket, hogy december 15-én zárják le a közintézményeket. A hamedani csoport szerint a lehetséges célpontok között bankok, elektromos és távközlési létesítmények, kormányhivatalok és iskolák szerepelnek.

Ebrahim Raisi elnök Dél-Khoraszán tartományba utazott, hogy december 15-én gazdasági vezetőkkel és tisztviselőkkel találkozzon. Raisi látogatására akkor kerül sor, amikor Irán egyre súlyosbodó költségvetési válsággal néz szembe, de nem világos, hogy miért Dél-Khoraszánban próbálná kezelni ezeket a problémákat.

Az ellenállás tengelye és a regionális fejlemények:

Recep Tayyip Erdogan török elnök háromoldalú találkozók sorozatát javasolta az orosz, a török és az Aszad-rezsim tisztviselői között. Erdogan azt javasolta, hogy a kabinetszintű háromoldalú találkozók erősítenék a diplomáciai kapcsolatokat Törökország és az Aszad-rezsim között, ami egyben a három vezető találkozójának előzménye is lenne. Erdogan azt állította, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök közölte, miszerint támogatja a javaslatot. Erdogan valószínűleg arra kívánja felhasználni a lehetséges diplomáciai olvadást, hogy megszerezze az Aszad-rezsim jóváhagyását egy újabb szárazföldi invázióhoz az SDF által ellenőrzött észak-szíriai területeken.

Helyi lakosok december 15-én megöltek egy ír békefenntartó katonát Dél-Libanonban. A lakosok lelőtték a katonát, miközben konvoja a libanoni Dél-Provincia al-Aqbieh városán keresztül haladt. A terület a libanoni Hezbollah támogató zónája, de a Hezbollah vezetése igyekezett azt a látszatot kelteni, hogy az eset az ő tudtuk nélkül történt.

Azt tehát már láttuk, miként ármánykodik a Forradalmi Gárda, most lássuk azt is, mit terveznek a tiltakozók. Meg akarják alapítani a Churchill-klubokat!

A Churchill Klub (dánul Churchill-klubben) egy nyolc tizenéves iskolás fiúból álló csoport volt, akik a tizenhat éves Knud Pedersen vezetésével 1941-ben Aalborgban a német megszálló erők ellen indítottak támadást, és 25 szabotázsakciót hajtottak végre, mielőtt néhány hónappal később letartóztatták őket.

A kormányt és a biztonsági erőket Irán-szerte szabotázsakciókkal célzó kis, független sejtek ötletét mindössze három napja vetette fel egy aktivista a Twitteren, de máris igen népszerűvé vált mások körében a közösségi médiában, akik létrehozták a „Shekari Club” hashtaget, és hevesen vitatkoznak róla.

Mehdi Hajati, aki hétfőn egy tweetben javasolta az ötletet, azt is felvetette, hogy a „tiszteletbeli szabotázscsoportokat” Mohszen Shekari 23 éves tüntetőről nevezzék el, akinek csütörtöki kivégzése sok iránit feldühített.

Az elmúlt három hónapban már eddig is jelentettek a kormány ellen irányuló szabotázsakciókat, többek között a Forradalmi Gárda (IRGC) baszidzs milíciájához tartozó épületek, a kormány által kinevezett pénteki imámok és törvényhozók irodáinak felrobbantását, a Qasem Soleimani, az Egyesült Államok által 2020 januárjában Bagdadban megölt parancsnok szobrainak, valamint Ali Khamenei legfőbb vezető transzparenseinek felrobbantását több városban.


A videón hallható hang szerint az északkelet-iráni Mashhad város közelében fekvő Shandizban szerdán felgyújtották a kormányzó hivatalát, megtorlásul Mohsen Shekari és Majidreza Rahnavard kivégzéséért.

Iráni szakértők arra figyelmeztettek, hogy mivel a kormány nem nyújt olajágat az elégedetlenkedő lakosságnak, és felakasztja a büntetlen előéletű fiatalokat, ezzel a tiltakozásokat egy forradalmi szakaszba tereli, és ennek a szakasznak az egyik jellemzője a földalatti tevékenység lesz.

Hajati kifejtette, hogy a „shekari klubok” két vagy több tagból állhatnak, akik egymástól függetlenül tevékenykednek, és nincs kapcsolatuk egymással. Elpusztíthatnak „mindent, ami a kormányhoz tartozik vagy azt szolgálja”. Úgy vélte, hogy a „tiszteletreméltó szabotázs” segíthet a rendszer elleni harcban most, hogy a tüntetők részvétele az utcákon „bármilyen okból” csökkent.

Azt is javasolta, hogy ezek a csoportok tevékenységük első lépéseként a városi térfigyelő kamerákat vegyék célba, mivel a biztonsági erők ezeket használják a tüntetők azonosítására és letartóztatására.

Mohsen Shekari és Majidreza Rahnavard, a december 12-én felakasztott második tüntető is a városi és magánkézben lévő térfigyelő kamerák felvételeinek segítségével kerültek rendőrkézre. Javasolta, hogy a polgárokat figyelmeztessék, hogy a célba vétel előtt bizonyos időn belül távolítsák el a közterületeken lévő CCTV-kamerákat.


Hajati, aki a shirazi városi tanács külföldön élő, korábbi reformpárti tagja volt, hivatali ideje alatt korrupcióellenes kampányairól volt ismert. Egy év börtönbüntetés után hagyta el az országot, mert a betiltott bahái vallási kisebbség jogainak védelmében lépett fel.

Egy külföldön élő volt rendőrhadnagy, Fariborz Karamizand, aki azt állítja, hogy el kellett menekülnie Iránból, miután 2018-ban nem volt hajlandó elfojtani a tüntetéseket, szintén arra buzdította a tüntetőket, hogy vegyék célba a térfigyelő kamerákat, amelyeket „a sátán szemeinek” nevez.

A közösségi médiában rendkívül népszerűvé vált Karamizand saját tapasztalatait felhasználva rendszeresen posztol videókat, amelyekben arra tanítja a tüntetőket, hogyan küzdjenek az utcán a biztonsági erők ellen, és hogyan vegyék célba a kormány épületeit, illetve hogyan hajtsanak végre más szabotázsakciókat ellenük.

Kezd elszabadulni az erőszak – de tény, hogy nem a tiltakozók szabadították el. Ez már csak reakció.

A hivatalos politika is forrong, megbicsaklott Khamenei Kína-politikája, félresikerült a perzsa „keleti nyitás”, minek következtében még a rendszer udvari ellenzékének is megjött a hangja.


Politikusok és szakértők bírálják kormányukat, amiért túlzottan támaszkodik Kínára és Oroszországra, közel egy héttel azután, hogy az Öböl menti Együttműködési Tanács találkozott Hszi Csin-ping kínai elnökkel, és közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben utalás történt a három szigetre, jelezve a kínai támogatást.

A teheráni kormány viszont enyhe kritikát fogalmazott meg Kínával szemben a kérdéssel kapcsolatban. Azt mondta, hogy a Hszi Csin-ping kínai elnök által is aláírt nyilatkozat sérti Irán területi integritását. Ebrahim Raisi elnök felszólította Pekinget, hogy „tegye jóvá a hibát”, de hivatalos válasz Kína részéről egyelőre nem volt megfigyelhető.

Az iráni Reform Front, több reformista csoport és politikai párt ernyőszervezete december 15-én, csütörtökön kiadott nyilatkozatában „intervencionista és opportunista” magatartásnak nevezte Kína álláspontját.” Eközben a Reform Front, amely a klerikális rezsim hűséges ellenzékének számít, azt mondta, hogy „ez volt az egyik legrosszabb és legmegalázóbb fejlemény, amelyben Irán megtépázott külpolitikája kárt okozott az ország nemzeti tekintélyének”.

A front közleménye továbbá „mély sajnálatát” fejezte ki amiatt, amit „Irán külpolitikai kudarcának nevezett, miután Irán Vlagyimir Putyin orosz elnök kezdeményezésére részt vett az ukrajnai háborúban”.


Az erőteljesen megfogalmazott nyilatkozatot akkor adták ki, amikor a reformisták az ország autoriter uralkodójával, Ali Khameneivel ápolt, súlyosan megromlott kapcsolataikat azzal próbálták megjavítani, hogy nem támogatták a rezsimellenes tüntetéseket.

A nyilatkozat hozzátette, hogy az iráni rezsim időnkénti támogatása ellenére Kína soha nem hagyná ki az alkalmat, hogy kihasználja Irán belső válságait, hogy kiterjessze kereskedelmi kapcsolatait Teherán regionális riválisaival. Ugyanilyen opportunizmussal vádolta Moszkvát is, amikor meggyőzte Teheránt, hogy drónok Oroszországnak történő szállításával vegyen részt az ukrajnai háborúban.

A reformisták részéről Khamenei „keletre tekintő” politikájának példátlan bírálata a reformista Etemad újságban Esmail Gerami-Moghaddam, a reformista Nemzeti Bizalom Párt helyettes vezetőjének cikkével folytatódott. Azt írta, hogy Kína álláspontja a három szigettel kapcsolatban azt jelzi az Egyesült Államoknak, hogy Washingtonhoz hasonlóan Peking is úgy véli, hogy Teherán regionális ambícióit korlátozni kell.

Gerami-Moghaddam hozzátette, hogy Kína inkább az arab országokkal köt kereskedelmi megállapodásokat. „Ez azt mutatja, hogy Teheránnak a Kínával való szorosabb kapcsolatokat támogató politikája és a Keletre tekintő politikája komoly stratégiai tévedés volt”. Gerami-Moghaddam azonban elzárkózott attól, hogy kijelentse, hogy e politika kitervelője nem más, mint Khamenei.


Közben azzal érvelt, hogy Irán támogathatja Tajvan függetlenségét, és azt mondta, Kínának el kellene fogadnia, hogy tárgyaljon Tajvan sorsáról. Gerami-Moghaddam emlékeztetett arra, hogy 2005 óta a kínaiak az iráni tisztviselőkkel folytatott találkozóikon ragaszkodtak ahhoz, hogy Teherán oldja meg a problémáit a szomszédaival és az Egyesült Államokkal.

A reformista Sharq napilapnak adott interjújában Ali Fekri, az iráni Befektetési és Gazdasági Támogatási Szervezet elnöke elmondta, hogy Kína úgy döntött, hogy nem fektet be Iránban, tőkéjét és befektetéseit inkább más Perzsa-öböl menti államokba helyezi át. Hozzátette, hogy az amerikai szankciók miatt nem könnyű külföldi befektetéseket vonzani. Fenntartotta, hogy tavaly Oroszország volt a legnagyobb befektető Iránban, de nem részletezte a kérdést.

Ali Bigdeli iráni politikai elemző a Nameh Newsnak elmondta, hogy Kína arab államokkal való kapcsolatainak javulása nem jelenti azt, hogy az USA befolyása csökkenne a térségben. Az USA katonai és biztonsági kapcsolatai a Perzsa-öböl menti arab államokkal sokkal nagyobb mértékben érintettek az olyan fejlemények miatt, mint Kína kiterjesztett kereskedelmi jelenléte a térségben.

Mindezen indokok ellenére az iráni kormányt a Kínára való túlzott támaszkodás miatt érő kritikák még egy ideig folytatódhatnak. Csütörtökön Moineddin Saeedi, a Szisztán és Beludzsisztán tartománybeli Chabaharból származó iráni parlamenti képviselő a parlamentben nyilatkozott: „A Kínában és Oroszországban való korlátlan bizalom merő ostobaság”. Emellett bírálta az iráni kormányt, amiért „nem ad megfelelő választ Kínának”.

Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi hírek összefoglalója.


Oszd meg másokkal is!