Az iráni keményvonalas klerikusok újabb, akár tömeges kivégzéseket követelnek, sőt, most már odáig mentek, hogy egyenesen azt szeretnék, ha a tüntetéseken elfogottakat meg is csonkítanák. Szerencsére kisebbségről van szó, az iráni nép legnagyobb része ugyanúgy borzad ennek még a gondolatától is, mint mi – de ez a kisebbség tudhatja maga mögött a kormány támogatását.
Időközben a gazdasági válság is mélyül, mostanra nagyon komoly problémákat okoz a gázhiány, ami abban az országban, amely a világ második legnagyobb földgáztartalékával rendelkezik, nem hétköznapi mutatvány, de kezd kiderülni az is, mi indította el a perzsa gazdaságot a lejtőn: egyes értesülések szerint féláron adják el az olajat Kínának, ami valóságos merénylet az államkassza ellen. Erről majd részletesebbe is szót ejtek.
Lássuk egyelőre az elmúlt nap eseményeit. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Az iráni legfelsőbb bíróság december 24-én helybenhagyta a 22 éves tüntető, Mohammad Ghobadlou halálos ítéletét, miután elutasította a fellebbezését. 2022 októberében az igazságszolgáltatás „földi korrupció” miatt ítélte halálra Ghobadlout. Ez a vád – a földi korrupció – rendkívül széles körű, valóságos gumipragarafus, amelyet az iráni igazságszolgáltatás gyakran használ kivégzések indoklására. Az iráni büntető törvénykönyv szerint ez a vádpont olyan személy ellen emelhető, aki „kiterjedten követ el bűncselekményt a polgárok testi épsége ellen, az állam belső vagy nemzetközi biztonsága elleni bűncselekményeket követ el, hazugságokat terjeszt, megzavarja az állam gazdasági rendszerét, gyújtogatást követ el vagy ingatlanokat rongál meg, mérgező, fertőző és veszélyes anyagokat terjeszt, vagy korrupciós és prostitúciós helyeket hoz létre, mint segítő vagy felbujtó”. A Legfelsőbb Bíróság korábban, december 24-én közzétette, hogy elfogadta Ghobadlou és Saman Seyyedi Yasin – két halálraítélt tüntető – fellebbezését, de később visszavonta ezt a jelentést, és kijelentette, hogy Yasin fellebbezését elfogadta, de Ghobadlou halálos ítéletét helybenhagyta.
A december 24-re tervezett tüntetéseken a tiltakozási aktivitás csak kis mértékben nőtt, valószínűleg részben a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt. A tüntetésekre való felhívások 2022. november közepe óta nagyrészt nem generáltak mennyiségi ugrást a részvételben. A CTP továbbra is úgy értékeli, hogy ez a csökkent tiltakozási aktivitás azonban nem jelenti a rendszerellenes mozgalom végét. A folyamatban lévő tiltakozások – még ha alacsony szinten is – valószínűleg továbbra is megterhelik a biztonsági erők kapacitását, energiáját és morálját.
Ensieh Khazali nő- és családügyi alelnök december 24-én megemlékezett a nők hetéről Iránban. Khazali ünnepelte a nők helyzetét az iszlám köztársaságben, és azzal vádolta a külföldi ellenségeket, hogy az iráni nők erkölcstelenségét próbálják elősegíteni. Hozzátette, hogy a rezsim rendezvényeket és programokat fog tartani a Nők Hete alatt, hogy „felhívja az iráni nők figyelmét” a külföldi szereplők szerepére a tiltakozások szításában. Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa korábban, december 14-én megszavazta Irán kizárását a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságból, válaszul arra, hogy a rezsim elnyomja az iráni nők millióit.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
-
- Az iráni legfelsőbb bíróság megerősítette a 22 éves Mohammad Ghobadlou tüntető halálos ítéletét, miután elutasította a fellebbezését.
- A tiltakozó aktivitás csak kis mértékben nőtt a tervezett tüntetéseken, valószínűleg részben a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt. Hat tartomány hat városában legalább hét tüntetésre került sor.
- Ensieh Khazali nő- és családügyi alelnök asszony megemlékezett az iráni nők hetéről.
- Egyes iráni gazdasági és politikai szereplők elismerték a rendszer internetes megszakításainak gazdasági következményeit.
- Az iráni média arról számolt be, hogy az iráni riál árfolyama új rekordalacsony szintre, 400,800 körüli értékre esett az amerikai dollárhoz képest.
-
-
Rendszerellenes tüntetések:
December 24-én hat tartomány hat városában legalább hét tüntetés zajlott. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy véli, hogy a következő helyszíneken történtek tüntetések:
Karaj, Alborz tartomány
Méret: Kicsi
Megjegyzések: A tüntetők azt skandálták egy esti tüntetésen Karaj utcáin, hogy „a bíráink gyilkosok, az egész rendszer korrupt”.
Iszfahán város, Iszfahán tartomány
Méret: Kicsi
Sanandaj, Kurdisztán tartomány
Méret: Meghatározatlan
Tiltakozó tevékenység: A tüntetők tüzet gyújtottak egy sanandaji utcán.
Mashhad, Khorasan Razavi tartomány
Méret: Kicsi
Tiltakozó tevékenység: Tüntetők tüzet gyújtottak Mashhad utcáin.
Megjegyzések: A közösségi médiából származó felvételeken látható, amint a rendszer biztonsági erői motorkerékpáron járőröznek egy mashhadi utcán.
A CTP alacsony valószínűséggel ítéli úgy, hogy a következő helyszíneken tiltakozásokra került sor:
Bandar Abbas, Hormozgan tartomány
Méret: Meghatározatlan
A rendszer megtorlása: A jelentések szerint a rendszer biztonsági erői összecsaptak a tüntetőkkel és lőttek rájuk.
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: kb: Kicsi
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: Kicsi
Megjegyzések: A tiltakozók a Haft Houz negyed környékén vonultak fel egy esti tüntetés során.
Egyes iráni gazdasági és politikai szereplők elismerték a rendszer által okozott internetes zavarok gazdasági következményeit. Egy iráni újságíró december 24-én azt állította, hogy néhány magán-internetszolgáltató panaszt tett az Információs és Kommunikációs Technológiai (IKT) Minisztériumnál az internetkorlátozások miatt elszenvedett pénzügyi veszteségek kapcsán. Ezek a szolgáltatók arra figyelmeztettek, hogy az internet folyamatos kimaradása veszélyezteti az üzleti tevékenységüket. Mohammad Javad Azari Jahromi volt IKT-miniszter korábban úgy nyilatkozott, hogy október 30-án a rendszer által bevezetett internetkorlátozások jelentősen csökkenteni fogják az internetszolgáltatók bevételeit.
Az iráni média arról számolt be, hogy az iráni riál december 24-én új rekordalacsony szintre, mintegy 400 800-ra esett az amerikai dollárhoz képest. Szeptember 16-án – a tüntetések kezdetén – 317 000 riál körül adták a dollárt. Ehsan Arkani parlamenti képviselő bírálta az iráni központi bankot a valuta leértékelődése miatt, és kijelentette, hogy annak felelnie kell a parlament előtt.
A Baszidzs Egyetemi Hallgatók Szervezetének tizennégy teheráni tagozata december 24-én nyílt levelet tett közzé, amelyben felszólították Gholam Hoszein Mohszein Mohszeni Ejei igazságügyi vezetőt, hogy hozzon létre egy online adatbázist a korrupcióval, valamint politikai és biztonsági kérdésekkel kapcsolatos kiemelkedő ügyekkel kapcsolatos információk számára. Az aláírók egy online platformot is kértek a klerikális és jogi szakértők számára, hogy kritikákat és véleményeket nyújthassanak be az igazságszolgáltatásnak. A Baszidzs tagjai kijelentették, hogy az ilyen intézkedéseknek növelniük kell a közvélemény bizalmát az igazságszolgáltatásban.
Azért vessünk egy alaposabb pillantást a gazdaság helyzetére, amit egy szóval le lehet írni: kriminális. Mint az Iran International jelenti, a kormány 840 kormányzati és közintézményben zárta el a gázt – jelentette szombaton az iráni Tasnim hírportál, mivel a fogyasztás meghaladja a termelést.
A hír sokkolóan hangozhat egy olyan ország számára, amely a világ második legnagyobb földgáztartalékával rendelkezik, de már régóta világos, hogy a beruházások és a nyugati technológia hiánya miatt csökken a termelés. Ez azt jelenti, hogy sok gyár és acél-, valamint petrolkémiai üzem leállítja a termelést, ami súlyos csapást mér a válságban lévő gazdaságra.
Hasonlóan sokkoló volt a héten a teheráni Tejarat (Kereskedelem) című újságban megjelent hír, miszerint egyes iráni olajszakértők szerint a kormány az amerikai szankciók közepette mindössze 37 dollárért adja el az olajat hordónként. Ez mindössze 7 dollárral több, mint az iráni termelési költség, ami megmagyarázhatja, hogy a kormány miért néz szembe súlyos pénzügyi válsággal.
Az év végéhez közeledve az iráni valuta, a rial, folyamatosan mélyrepülési rekordokat döntöget a főbb valutákkal szemben. Csütörtökön a rial 400 ezerre esett az amerikai dollárral szemben, és a zuhanás szombaton folytatódott, ami annak a jele, hogy a kormányellenes tüntetésekkel küzdő Iszlám Köztársaság képtelen támogatni valutáját.
Mivel nemzetközi olajipari megfigyelők szerint Irán naponta mintegy 700 ezer hordó olajat ad el, rejtélyes, hogy miért van mély pénzügyi válságban, aminek következtében az elmúlt hónapokban még elegendő gyógyszert sem tudott importálni.
Az a becslés, hogy Irán mindössze 37 dollárért szállítja a nyersolajat hordónként, olyan új információ, amely magyarázatot adhat a rejtélyre. Korábban úgy vélték, hogy Irán 10-20 százalékos árengedményt ad Kínának, az olaj fő vásárlójának, ami a jelenlegi árakon még mindig 65 dollár körüli hordónkénti exportárat jelentene. Ám 37 dollárt még sohasem említett semmiféle jól értesült forrás.
Ez azt jelenti, hogy Teherán napi 6 millió dollárnál kevesebbet kereshet, vagyis évente mintegy 16 milliárd dollárt – kevesebbet, mint a korábbi becslések felét. Ez 200 dollár egy főre jutó olajbevételt jelent, ami csak az OPEC-tag Nigériánál és Venezuelánál magasabb.
E tények ellenére a kormány rózsás híreket közöl az olajszállításairól anélkül, hogy bármit is mondana a tényleges bevételekről, amelyekről azt állítja, hogy nemzetbiztonsági titok.
Mivel költségvetése és gazdasága az olajexporttól függ, az Iszlám Köztársaság azt állítja, hogy az Egyesült Államok által 2018 óta bevezetett szankciókat legyőzte, és nem kell engedményeket tennie a Nyugattal folytatott, szeptember óta megrekedt nukleáris tárgyalásokon.
Az általános népfelkelés veszélye azonban az irániak nagy többségének gazdasági nyomorúságában rejlik, akiknek nincsenek devizában vagy aranyban tartott megtakarításaik. A közép- és munkásosztály már most is elszegényedett a 2018 óta tartó, töretlenül magas infláció miatt.
Miközben az általános éves inflációs ráta a becslések szerint 50 százalék körül van, számos élelmiszer ára megduplázódott, ahogyan a bérleti díjak is.
Teherán ahelyett, hogy elfogadta volna a nukleáris kérdésben nagyvonalúnak ítélt nyugati ajánlatot, fegyvereket kezdett szállítani Oroszországnak, ami feldühítette az Egyesült Államokat és NATO-szövetségeseit.
Mivel nincs kilátás a megoldásra, az iszlám köztársaság kötéltáncot jár, hiszen folytatódnak a mindennapos, alkalmi tüntetések, és a jelek szerint egyes fiatalok radikálisabbá válnak, így hajlamosak a fegyverhasználatra is.
Ezt az állapotot csak az atomalku betartásával és új piacok keresésével lehetne helyrehozni – Kína már amúgy sem nagyon igyekszik, hogy Irántól vásároljon, ezt jelzi az is, hogy a területi vitában nyíltan Teherán ellen fordult – de ez az, amire a jelenlegi iráni diplomácia képtelen. A helyi szakértők Teherán „ideológiai alapú” külpolitikáját bírálják
Irán sikertelen külpolitikájáról és a Raisi-kormány e téren mutatkozó nyilvánvaló gyengeségéről szóló viták kerültek reflektorfénybe az iráni médiában.
A vita azt követően kezdődött, hogy Hossein Amir Abdollahian külügyminiszter és Ali Bagheri nukleáris főtárgyaló állítólag sikertelenül találkozott Josep Borrell uniós külügyi vezetővel Ammánban.
Pirouz Mojtahedzadeh iráni akadémikus a Didban Iran weboldalnak adott interjújában azt mondta, hogy „Irán külpolitikája csődbe jutott”. Azt állította, hogy az iráni diplomaták nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal és képzettséggel, és hozzátette, hogy Teherán külpolitikája ideológiai jellegű. Azt is felrótta, hogy az IRGC tábornokai nem a megfelelő emberek a külkapcsolatok terén.
Az interjú egy másik részében Mojtahedzadeh amellett érvelt, hogy a külügyminisztériumnak inkább technikai, mint ideológiai megközelítést kellene alkalmaznia a külpolitikában, hozzátéve, hogy Iránnak képzett diplomatákra van szüksége, akik legalább angolul beszélnek. Azt mondta, hogy az iráni diplomatáknak az ország nemzeti érdekei, nem pedig bármilyen ideológia alapján kellene konfrontálódniuk nemzetközi kollégáikkal, még az amerikai diplomatákkal is.
Közben bírálta Teherán külpolitikai prioritásait, ami abból is látszik, hogy Moszkvához és Pekinghez próbál közeledni. Sújtotta Kínát „a térségben tanúsított kettős mércéje miatt”, és azt mondta, hogy „Oroszország is cserben fog hagyni minket”.
Olyan karrierdiplomaták, mint Ahmad Azizi, szintén csalódottságuknak adtak hangot a külügyminiszter és csapata teljesítménye miatt. Azizi, aki korábban külügyminiszter-helyettes, németországi nagykövet és az Egyesült Államokkal kötött, a teheráni amerikai nagykövetség 1979-es elfoglalása után Iránban túszul ejtett amerikai diplomaták szabadon bocsátásáról szóló megállapodás közvetítője volt, Kamal Kharrazinak, a Külkapcsolatok Tanácsának Khamenei által kinevezett vezetőjének írt levelében azt írta: „A külügyminiszter nem tehet semmit. Kérem, gondolkodjon maga a megoldáson”.
Azizi a levélben úgy fogalmazott, hogy „a szankciók krónikus és fájdalmas válsága sürgős megoldást igényel”. Közben hangsúlyozta: „A probléma az, hogy soha semmilyen problémára nem gondoltunk válságként!”. Megismételte, hogy Irán számos problémájának megoldása, beleértve az emberekre jelenleg nehezedő gazdasági nyomást, „a szankciók válságának kezelésétől függ”.
Az Etemad című reformista napilapban véleménycikként megjelent levél szerint „Iránban a döntéshozatalhoz vezető utak el vannak zárva ebben az iráni politikai rendszerben, amely válságok egész sorával néz szembe. ”
E válságok következtében az irániak bevásárlókosara egyre kisebb lett, miközben nem látszik megoldás az ipar és a vállalkozói szféra problémáira, köztük a növekvő munkanélküliségi adatokra és a kormány határozatlanságára a fiatal generáció jövőjét illetően.
A legnagyobb akadályt az iráni keményvonalasok ellenállása jelenti, akik ideológiai, USA-ellenes álláspontjuk alapján ellenzik a 2015-ös atomalku felélesztését. Csütörtökön Hoszein Shariatmadari, a Khamenei által finanszírozott ultrakonzervatív Kayhan újság szerkesztője ostorozta az iráni tárgyalófeleket és diplomatákat, amiért az ammani találkozón készségüket fejezték ki a Nyugattal való megegyezésre.
Azt írta: „Miért mondták, hogy készen állnak a JCPOA-val kapcsolatos tárgyalásokra, miközben Európa és az Egyesült Államok ragaszkodik az iráni lázadók (tüntetők) támogatásához?”. Más iráni médiumok, köztük a Didban azt írta, hogy Shariatmadari ellenállása a tárgyalások megújításával szemben azt mutatja, hogy az iráni kormány egy kulcsfontosságú része ellenzi a tárgyalások felújítását.
Shariatmadari kapcsolata Khameneihez, ismét a legfelsőbb vezetőre mutat, mint a legfőbb akadályára egy olyan megállapodásnak, amely megmenthetné az egyszerű irániakat a hosszú ideje tartó pénzügyi nyomortól.
Itt már csak a rendszerváltás segíthet és egy új diplomata-nemzedék kinevelése. Végül lássuk a szadista klerikusokat, akiket a bevezetőben említettem, de jelezném, hogy innentől kissé durva dolgok következnek.
Szóval, mint írtam is, Iránban a keményvonalas klerikusok több kivégzést, csonkítást követelnek
Egy befolyásos keményvonalas klerikális csoport a kivégzések mellett azt követeli, hogy az iráni tüntetőket ujjaik és lábujjaik levágásával büntessék ahelyett, hogy csak száműznék őket.
A Qom Szemináriumi Tanárok Szövetsége szombati nyilatkozatában sürgette a hatóságokat, hogy folytassák a kivégzéseket, de a törvényben szereplő enyhébb büntetések – például a száműzetés – helyett a csonkításos büntetéssel riasszák vissza az embereket a tiltakozásokhoz való csatlakozástól.
Az egyesület (Jame’e Moddaresin-e Howzeh Elmiye-ye Qom) azt javasolta, hogy bárki, aki „félelmet kelt a társadalomban” – feltehetően a kormányellenes tüntetéseken való részvétellel – harcos (mohareb), ami az iráni saría-alapú törvények szerint halállal, keresztre feszítéssel, végtagok levágásával és/vagy száműzetéssel büntetendő.
Abbász Ka’abi ajatollah, a klerikális csoport egyik tagja a múlt héten azt mondta, hogy a gyilkosságok esetében szokásos gyakorlat ellenére, amikor az áldozatok családjai gyakorolhatják a „vérhez való jogot” – azaz természetbeni megtorlást (halálbüntetés), illetve „vérdíjat” vagy bocsánatkérést követelhetnek – a társadalom „imámjának” akkor is meg kell büntetnie a harcias tüntetőt, ha a család megbocsát a gyilkosnak.
Egy másik tag, Mohsen Araki ajatollah pénteken azt mondta, hogy azokat, akik részt vesznek a tüntetéseken, akár közvetlen részvételt jelent ez a kormányerők megölésében, akár nem, harcosnak kell tekinteni, és bűnösnek kell találni őket a „földi korrupcióban”.
A klerikusok, akik Ali Khamenei iráni uralkodó hűséges követői és a hatalomból és juttatásokból hasznot húzó rezsimbeliek, egyszerűen kiforgatták a bűncselekmény 1400 éves, homályos fogalmát, hogy az megfeleljen a rendszer másként gondolkodók elleni programjának.
„Az egyik kéz ujjainak és a másik láb ujjainak levágása hatékony lehet elrettentő büntetésként”, ha valaki „félelmet kelt a társadalomban, anélkül, hogy az ellenzéki média közreműködne, és anélkül, hogy másokat is követésre ösztönözne” – javasolták a nagyhatalmú egyesület klerikusai, miközben azzal érveltek, hogy a „száműzetés” lehetősége túlságosan is engedékeny a „bűn megelőzéséhez”.
Ebben a hónapban több síita vallástudós is hangot adott az iszlám jog ilyen értelmezése elleni tiltakozásának, de a rendszer a kemény megközelítést részesíti előnyben.
Azt is kijelentették, hogy még ha nem is gyilkosságról van szó, a tüntetők „bűncselekményét” halállal kell büntetni, ha azt azzal a céllal követik el, hogy „félelmet és bizonytalanságérzetet keltsenek a társadalomban, és tudva, hogy ezeket a cselekedeteket belföldön és külföldön is nyilvánosságra hozzák”. A száműzetés ilyen esetekben teljesen hatástalan lenne – jelentették ki –, mert az ilyen akciók rontják Irán megítélését a nemzetközi közösségben, és további költségekkel járnak a kormány számára.
A médiára és a tiltakozó akciók nyilvánosságra hozatalára való hivatkozás emlékeztet arra, hogy a rezsim rendkívül érzékeny az elnyomó akcióiról szóló médiaközvetítésekre, különösen a perzsa nyelven sugárzó külföldi televíziós csatornák által.
Az Iszlám Köztársaság december 8-án felakasztotta a 23 éves Mohsen Shekari-t egy titkos forradalmi bírósági tárgyalás után. Négy nappal később a szintén 23 éves Majidreza Rahnavardot akasztották fel Mashhad egyik utcáján, bennfentesek egy válogatott csoportja előtt, hogy azt „nyilvános akasztásnak” nevezzék. Legalább negyven tüntetőt fenyeget kivégzés vagy halálos ítélet, amellyel kapcsolatban szinte mindegyik bíróságon durván megsértették például a tisztességes eljáráshoz való jogukat.
Az iráni értelmiségiek, politikusok és aktivisták mellett néhány magas rangú egyházi személy és korábbi tisztviselő, például a neves tudós, Mostafa Mohaqeq-Damad ajatollah is elítélte a tüntetők kivégzését, vagy enyhítést sürgetett.
Egy vezető szunnita pap, Maulavi Abdol Hamid Esmail-Zehi, aki a nyugtalan Sista-Baluchestan tartomány fővárosában, Zahedanban a szunnita pénteki gyülekezetet vezeti, pénteken azzal érvelt, hogy a tüntetőkre kiszabott halálos ítéletek vallási szempontból nem indokoltak, és figyelmeztetett az ilyen kemény büntetések következményeire. „Egyetlen uralkodónak sincs ilyen hatalma” – mondta kihívóan.
A nemzetközi közösség, köztük különböző jogvédő szervezetek és aktivisták, nyugati tisztviselők és politikusok is elítélték a közelmúltbeli kivégzéseket, és felszólították a kormányt, hogy vessen véget a halálos ítéleteknek. Az elmúlt két hétben számos európai parlamenti képviselő is politikai támogatást ajánlott fel a fogva tartott tüntetőknek, akiket a kivégzés vagy a halálos ítélet közvetlen veszélye fenyeget.
Ennyi iráni hír jutott mára, és holnap ennyi sem lesz, ugyanis az ISW szabadnapot tart, még nem tudom, hogyan oldom majd meg a hírösszefoglalókat, de valahogyan egészen biztosan sikerülni fog. Mindenesetre maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója.