Khamenei rendszere kezd lassan már utolsó eszközéhez, a szómágiához folyamodni: tegnap ugyanis megállapították, hogy „vége van a tiltakozásoknak”, csak erről elfelejtettek szólni a tiltakozóknak, így azok folytatták tevékenységüket, ha nem is zavartalanul. Az iráni társadalmat nem lesz könnyű olcsó, nyilvánvaló hazugságokkal becsapni – legfeljebb felidegesíteni lehet őket ezen a módon.
A gazdasági válság tovább súlyosbodott, a rialt most már a Mariana-árokban jegyzik a külön erre a célra odatelepített, speciális batiszkáfban elhelyezett pénzintézetek, és az iráni vezetés egészen megdöbbentő tranzakciókra kényszerül, mint majd látni fogjuk, nem riad meg attól sem, hogy repülőgépeket lopjon (bár ez esetben helyesebb volna az „embargósértés” kifejezést használni),
De lássuk az elmúlt nap eseményeit. Az iráni válságról szóló híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Az iráni biztonsági hatóságok és szervezetek megpróbáltak december 28-án véget vetni a tiltakozó akcióknak, annak ellenére, hogy a rendszer elleni folyamatos tiltakozások országszerte dokumentáltak. Az Artesh december 28-i nyilatkozatában, amelyben megemlékezett a rezsim által szervezett 2009-es Zöld Mozgalom ellentüntetéseiről, Ali Khamenei legfelsőbb vezetőt és az iráni biztonsági erőket dicsérte a tüntetések leveréséért. A fegyveres erők vezérkara – Irán legmagasabb rangú katonai szerve – szintén nyilatkozatot adott ki a 2009-es rendszerpárti ellentüntetésekről, és azt állította, hogy a hatalom semlegesítette a közelmúltbeli rendszerellenes tüntetések fenyegetését. Az IRGC parancsnoka, Hoszein Szalami vezérőrnagy hasonlóképpen beszédet tartott, amelyben azt állította, hogy a rendszer határozottan legyőzte a zavargásokat, és az Egyesült Államokat és Izraelt vádolta az elégedetlenség szításával. Szalami elismerte, hogy a tiltakozó tevékenység egy későbbi időpontban újraindulhat.
Ezek a győzelmi nyilatkozatok korainak tűnnek. A rendszer nem tartotta vissza az irániakat attól, hogy továbbra is részt vegyenek a rendszerellenes tüntetéseken és sztrájkokban, különösen a hagyományosan nyugtalan tartományokban. A közösségi média felhasználói például szeptember vége óta rendszeres tiltakozó tevékenységet dokumentáltak Zahedánban, Szisztán és Beludzsisztán tartományban, továbbá az elmúlt napokban megnőtt a tiltakozó tevékenység Kurdisztán és Nyugat-Azerbajdzsán tartományok városaiban is. A CTP jelenleg azt feltételezi, hogy a rendszer talán visszavonta az IRGC egyes csapatait ezeken a területeken, ami megkönnyítette a rendszerellenes tüntetések fellendülését.
Irán romló gazdasági körülményei tovább gerjeszthetik a rendszerellenes tüntetéseket az egész országban. Az iráni rial a szeptember 16-i tiltakozások kezdete óta mintegy 25 százalékkal értékelődött le az amerikai dollárral szemben, és december 28-án újabb történelmi mélypontra került, 422 000 rial/dollár árfolyamra a feketepiacon. A valuta árfolyamveszteségének fele az elmúlt három hétben történt, ami azt jelzi, hogy a csökkenő tendencia felgyorsul.
Iráni tisztviselők a tiltakozó mozgalmat okolták a rial árfolyamcsökkenéséért és az ezzel járó gazdasági viszontagságokért, de valószínűleg a rezsim külpolitikai kalandjai is jelentős szerepet játszanak ebben. A New York Times december 28-i jelentése szerint a Biden-kormányzat megpróbálja megakadályozni, hogy Irán beszerezze az Ukrajnában orosz felhasználásra szánt öngyilkos drónok gyártásához szükséges, nyugati gyártású alkatrészeket. A Biden-adminisztráció stratégiájának része az exportellenőrzés agresszív alkalmazása és a drónok ellátási láncához kapcsolódó magánszereplők szankcionálása. Az USA és más, hasonló irányvonalat követő nyugati országok ennek következtében korlátozták Irán általános import- és exporttevékenységét. Az amerikai tisztviselők szigorú ellenőrzése és az iráni rendszer ebből eredő szabálytalan fizetési megállapodásai valószínűleg elriasztottak néhány nemzetközi értékesítőt attól, hogy Iránban üzletet kössön, függetlenül attól, hogy a vállalkozások kapcsolatban állnak-e a drónok ellátási láncával. A Reuters december 21-i jelentése például azt állította, hogy a rendszer „bonyolult és kiszámíthatatlan”, a szankciók kijátszására irányuló taktikája miatt a közelmúltban az iráni kikötőkön kívül a szankciók alól mentesített rakományt szállító kereskedelmi hajók tömeges torlódása alakult ki. Ezek a kedvezőtlen üzleti feltételek valószínűleg visszatartják a magánszereplőket az iráni gazdasággal való kapcsolattól, ami tovább csökkenti a rial árfolyamát.
A rendszer a gazdasági körülmények súlyosbításával növelheti a tiltakozó tevékenység megugrásának valószínűségét. Az arra adott nyugati válaszok, hogy Irán lehetővé tette az ukrán civilek elleni brutális orosz támadást, valamint az egyre értéktelenebbé váló valuta súlyosbítják az amúgy is gyengélkedő iráni gazdaság problémáit, és megakadályozhatják, hogy az ország elegendő mennyiségű élelmiszert, finomított kőolajterméket és más, a stabil gazdasági feltételekhez szükséges erőforrásokat importáljon.
A földgázhiány az iráni gazdasági helyzet romlásával újra felerősítheti a rendszerellenes sérelmeket. Iráni tisztviselők korábban támogatták, hogy az Oroszország ukrajnai inváziója által kiváltott európai energiaválságot kihasználják az iráni földgázexport növelésére. Irán azonban most ugyananak az energiának a hiányától szenved, amelyet ki akartak használni. A Raisi-kormányzat az elmúlt hetekben aggodalmát fejezte ki a gázzal való takarékoskodás szükségessége miatt. Egy Gilan tartományi tisztviselő ráadásul december 22-ét helyi ünnepnapnak nyilvánította az energiatakarékosság jegyében, amint arról a CTP korábban beszámolt.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Az iráni biztonsági hatóságok és szervezetek megpróbálták december 28-án a tiltakozó tevékenység végét kihirdetni, annak ellenére, hogy az egész országban dokumentálták a rendszer elleni tiltakozás folyamatos cselekményeit.
- Irán romló gazdasági és energetikai körülményei tovább gerjeszthetik a rendszerellenes tüntetéseket.
- Négy tartomány négy városában legalább négy tüntetésre került sor.
- A tüntetések koordinátorai megismételték a december 29-i és január 6-8-i rendszerellenes tüntetésekre és sztrájkokra való felhívásokat.
- Ebrahim Raisi elnök és kabinetje december 28-án Hossein Mehrabot nevezte ki Khuzestan tartomány kormányzójává.
- Haszan Róháni volt reformpárti elnök december 26-án kormányának korábbi kormányzóival tárgyalt a rendszerellenes tevékenységgel kapcsolatos megoldásokról.
- A közösségi média felhasználói arról számoltak be, hogy a Khuzestan tartománybeli Abadanban a petrolkémiai üzemek dolgozói már harmadik egymást követő napon vettek részt rendszerellenes sztrájkokban.
- A török, az orosz és a szíriai védelmi miniszter december 28-án háromoldalú találkozót tartott Moszkvában.
-
Rendszerellenes tüntetések:
December 28-án négy tartomány négy városában legalább négy tüntetés zajlott. A CTP mérsékelt vagy nagy valószínűséggel úgy véli, hogy a következő helyszíneken történtek tüntetések:
Behmai, Kohgiluyeh és Boyer-Ahmad tartomány
Méret: Közepes
Megjegyzés: A jelentések szerint a helyi bankok a tüntetők nagyszámú gyülekezésétől érzett félelem miatt bezártak.
Ghaloui Zendan, Nyugat-Azerbajdzsán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Gyászolók
Tiltakozó tevékenység: 40 napos megemlékezés Mehran Rahmaniért
A CTP alacsony valószínűséggel értékeli úgy, hogy a következő helyszíneken zajlottak tüntetések:
Mashhad, Khorasan Razavi tartomány
Méret: Kicsi
Tiltakozó tevékenység: Forgalom akadályozása
Saghez, Kurdisztán tartomány
Méret: Kicsi
Tiltakozó tevékenység: Felgyújtották az utcára vitt gumiabroncsokat; elzárták a forgalmat.
Megjegyzés: A CTP a kis tüntetéseket 100 főnél kevesebbnek, a közepes tüntetéseket 100 és 1000 fő közöttinek, a nagy tüntetéseket pedig 1000 fő felettinek tekinti.
A tiltakozások koordinátorai a következő időpontokban terjesztettek felhívásokat a rendszerellenes tiltakozásokra és sztrájkokra:
December 29.
Típus: Tiltakozás, 40 napos megemlékezések a meggyilkolt tüntetők emlékére.
Helyszínek: Iszfahán város, Iszfahán tartomány; Marvdasht, Fars tartomány; Shiraz, Fars tartomány; Ahvaz, Khuzestan tartomány; Izeh, Khuzestan tartomány; Teherán város, Teherán tartomány.
Január 6-8.
Típus: Tiltakozás és sztrájk
Helyszín: Országszerte
A belügyminisztérium a belső biztonság javítása érdekében továbbra is a tartományi kormányzókat cserélgette. Ebrahim Raisi elnök és kabinetje december 28-án jóváhagyta Hossein Mehrab kinevezését Khuzestan tartomány kormányzójává. Mehrab korábban a hírszerzési és biztonsági minisztériumban és az IRGC hírszerző szervezetében dolgozott, és az Ahmadinezsád-kormányban és a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácsban gazdaságpolitikával kapcsolatos feladatokat látott el. A Raisi-kormányzat korábban, december 21-én Mohammad Tabib Sahraei-t nevezte ki Kermanshah tartomány kormányzójává, december 25-én pedig Mohammad Karami IRGC dandártábornokot Szisztán és Beludzsisztán tartományi kormányzójává.
Haszan Rouhani volt reformpárti elnök december 26-án a korábbi adminisztrációjának kormányzóival tárgyalt a rendszerellenes tevékenységgel kapcsolatos megoldásokról. Rouhani arra biztatta a volt kormányzókat, hogy osszák meg az iráni lakosság sérelmeinek megoldására vonatkozó javaslataikat, és azt állította, hogy felajánlotta javaslatait Ali Khamenei legfelsőbb vezetőnek és a rendszer más magas rangú tisztviselőinek. Rouhani hangsúlyozta a rendszer újjáélesztésének fontosságát, és azt állította, hogy az iszlám köztársaság megszűnése ártana az iszlám hit hitelességének. Rouhani a gazdasági és diplomáciai elszigeteltséget, az etnikai és vallási megosztottságot, valamint a reformista és mérsékelt szereplők marginalizálódását nevezte meg a fennálló társadalompolitikai problémák okaként. Rouhani találkozója az első alkalom, hogy nyilvánosan nyilatkozott a rendszerellenes tevékenységről a Mahsa Amini halála miatt tiltakozó mozgalom szeptember 16-i kezdete óta.
A közösségi média felhasználói arról számoltak be, hogy a Khuzestan tartománybeli Abadanban a petrolkémiai üzemek dolgozói már harmadik egymást követő napon vettek részt a rendszerellenes sztrájkokban. Az iráni hatóságok állítólag figyelmeztették az abadáni petrolkémiai üzemek dolgozóit, hogy az elkövetkező napokban ne folytassák a sztrájktevékenységet.
Egy európai székhelyű iráni emberi jogi szervezet arról számolt be, hogy több mint 100 letartóztatott iráni állampolgárt fenyeget kivégzés vagy halálbüntetés vádja a rendszerellenes tiltakozó tevékenységben való részvétel miatt.
Az ellenállás tengelye és a regionális fejlemények:
A török, az orosz és a szíriai védelmi miniszter december 28-án háromoldalú találkozót tartott Moszkvában. Hulusi Akar török védelmi miniszter és Ali Mahmúd Abbász szíriai védelmi miniszter, valamint kormányaik hírszerzési vezetői Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterrel beszéltek a szíriai humanitárius és biztonsági kérdésekről. A résztvevők megállapodtak abban, hogy a jövőben további háromoldalú találkozókat tartanak. A december 28-i találkozó több mint egy évtizede az első alkalom, hogy a szíriai és a török védelmi miniszter találkozott, bár a szíriai és a török hírszerzési tisztviselők még 2022 szeptemberében vettek részt kétoldalú megbeszéléseken.
A december 28-i találkozó Recep Erdogan török elnök javaslatát követte, miszerint a szíriai, orosz és török tisztviselők között fokozatos háromoldalú találkozókat kellene tartani az Aszad-rezsim és Törökország közötti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása érdekében. Akar, Abbász és Sojgu valószínűleg megvitatták a lehetséges török katonai betörést is Észak-Szíriába, amivel Erdogan többször is fenyegetőzött.
Akkor most lássuk csak azt a repülőgép-ügyet, mert érdemes róla szót ejteni. Arról van szó, hogy négy Üzbegisztánba tartó Airbus A340-es repülőgép indult el a múlt héten Dél-Afrikából, de Iránba irányították őket, és most az ország hatóságai azt állítják, hogy megvásárolták őket.
Különböző járatkövető eszközök a hét folyamán megerősítették hollétüket a teheráni Imam Khomeini nemzetközi repülőtéren, mígnem az iráni légügyi hatóságok szerdán megerősítették a széles törzsű, nagy hatótávolságú, négyhajtóműves utasszállító repülőgépek megvásárlását.
Hasszan Khoshkhou, az iráni polgári légiközlekedési szervezet (CAO) szóvivője elmondta, hogy az Airbus A340-esek „Franciaországban készültek”, és „az elmúlt napokban” érkeztek az országba. Elállt attól, hogy további részleteket közöljön arról, hogyan szerezték be az utasszállító repülőgépeket, és ki segítette a vásárlást.
A négy A340–300-as gépet – nevezetesen az MSN 115, 180, 270 és 331-est – korábban a Turkish Airlines üzemeltette, mielőtt 2019 márciusában és áprilisában kivonásra kerültek. A gépeket egy hongkongi cég – az AVRO Global – vásárolta meg, majd később átszállították és decemberig a johannesburgi OR Tambo nemzetközi repülőtéren tárolták. Az elmúlt években a repülőgépek egyszerűen a johannesburgi repülőtéren parkoltak, és Guernsey-ben voltak bejegyezve. Nem sok jele volt az aktivitásnak egészen a közelmúltig, amikor a gépeket új regisztrációs kódokkal – XT-AKA, XT-AKB, XT-AKK és XT-ALM – újra regisztrálták Burkina Fasóban.
A repülőgépek Dél-Afrikából indultak útnak, látszólag Üzbegisztánba, de végül Iránban kötöttek ki. Az A340-esek mindegyike 1996 és 2000 között készült, tehát 22-26 évesek, akárcsak az Iszlám Köztársaság leromlott állapotú utasszállító flottájának nagy része, mivel Irán nem vásárolhat repülőgépeket az amerikai szankciók miatt, amelyek megtiltották a vállalatoknak, hogy olyan repülőgépeket adjanak el, amelyek amerikai gyártmányú alkatrészeket tartalmaznak.
Ez nyilvánvalóan komoly kihívást jelent az ország két legnagyobb légitársasága, az Iran Air és a Mahan Air számára, amelyek elavult flottát üzemeltetnek, mivel csak használtan tudnak repülőgépeket beszerezni. Még a használtan beszerzett repülőgépeket is nagyrészt illegálisan, titkos tranzakciók révén szerzik be, hogy megkerüljék a szankciókat. A pletykák szerint ezt a négy Airbus A340-est a Mahan Air vásárolta meg, amely már több Airbus A340-essel repül, amelyek többsége korábban a Lufthansának és a Virgin Atlanticnál repült.
Szeptemberben az iráni légiközlekedés egyik tisztviselője azt mondta, hogy a repülőjegyek hiánya és a magas árak mögött az áll, hogy az ország repülőgépeinek több mint a fele működésképtelen. „A légitársaságok tulajdonában lévő repülőgépek többsége azért nem közlekedhet, mert alkatrészekre van szükségük, és a szankciók miatt nem lehet őket beszerezni” – mondta. Hozzátette, hogy a mintegy 340 repülőgépből csak 120-130 működik.
Alireza Barkhor, az Iráni Légitársaságok Szövetségének elnökhelyettese tavaly azt is elmondta, hogy az utasszállító repülőgépek több mint 50 százaléka nem működik a pótalkatrészek, különösen a hajtóművek hiánya miatt.
Irán az 1990-es évek óta szenved a polgári utasszállító repülőgépek hiányától, és különböző módokon lízingelte a régebbi gépeket, vagy közvetítőkön keresztül vásárolt pótalkatrészeket, de a repülőgépflotta műszaki állapota egyre romlik.
A 2015-ös nukleáris megállapodás (JCPOA) felfüggesztette a nyugati repülőgépek vásárlására vonatkozó szankciókat, és Irán tárgyalásokat kezdett a Boeing és az Airbus új repülőgépek vásárlásáról. Néhány Airbus gépet leszállítottak, de a Trump-kormányzat soha nem hagyta jóvá az amerikai gépek eladását, amíg Washington 2018 májusában ki nem lépett a JCPOA-ból.
A következő hír még mindig az iráni légiközlekedéshez kapcsolódik, de egy régebbi esetről lesz benne szó. Négy ország választottbírósági döntést követel Iránban az utasszállító repülőgép lezuhanása miatt
Nagy-Britannia, Kanada, Svédország és Ukrajna hivatalosan is eljárást indított az Iszlám Köztársaság felelősségre vonására egy Teherán fölött lelőtt ukrán utasszállító repülőgép miatt.
Közel három évvel azután, hogy az iráni Forradalmi Gárda két föld-levegő rakétával lelőtte a PS752-es járatot röviddel a teheráni felszállás után, a négy ország sürgette Iránt, hogy járuljon hozzá a választottbírósági eljáráshoz, mivel Teherán elzárkózott a független vizsgálat és a megfelelő kártérítés elől.
A 2020. január 8-i incidensben a fedélzeten tartózkodó mind a 176 ember meghalt, köztük több tucat kanadai.
Az érintett országokat képviselő Nemzetközi Koordinációs és Reagálási Csoport szerdán közös nyilatkozatot adott ki Irán felelősségre vonása érdekében.
„Azt kértük, hogy Irán a PS752-es járat lezuhanásával kapcsolatos vitát… a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények visszaszorításáról szóló 1971. évi egyezmény 14. cikke alapján vesse alá kötelező érvényű választottbírósági eljárásnak”.
Az egyezmény minden aláíró féltől megköveteli, hogy tiltsa, akadályozza meg és büntesse bizonyos esetekben a forgalomban lévő repülőgépek jogellenes és szándékos megsemmisítését.
A négy ország, valamint Irán is részes fele az 1971-ben Montrealban aláírt egyezménynek.
Ha hat hónapon belül nem tudnak megegyezni a választottbírósági eljárásról, az ügy a Nemzetközi Bíróság elé kerülhet.
2021 májusában néhány családtag polgári pert is indított a kormány és magas rangú tisztviselők ellen, akik szerintük felelősek az incidensért. A kanadai ontariói bíróság úgy döntött, hogy a repülőgép lelövése szándékos terrorcselekmény volt.
Az országban uralkodó közhangulatot pedig mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy már legrégebbi harcostársai is Khamenei ellen fordulnak. Egy volt iszlám forradalmár, aki a rendszer nyílt kritikusává vált, azt mondta, hogy Ali Khamenei iráni vezető „a nép legnagyobb ellensége”.
Abolfazl Ghadiani (Qadiani) 2018-ban nyíltan követelte Khamanei lemondását, amiért 2019-ben hároméves börtönbüntetést kapott, de azt nem kellett letöltenie.
A perzsa nyelvű BBC által a héten sugárzott új videóban Ghadiani azt mondja, hogy Khamenei és kegyencei az igazi bűnösök, akik „földi korrupciót” és „Isten elleni harcot” követnek el, utalva ezzel az iszlám saría halálbüntetéssel sújtott bűncselekményekre. A rendszer számos másként gondolkodót és tüntetőt vádolt meg e két bűncselekménnyel, és néhányukat halálra is ítélték.
Az egykori forradalmár és Khamenei volt harcostársa szerint a vezető és katonái egyértelmű példáját mutatják azoknak, akik ezeket a bűncselekményeket elkövetik, mert „minden buzgalmuk és szándékuk arra irányul, hogy félelmet és rettegést keltsenek a társadalomban, és ne engedjék, hogy ez a társadalom megszabaduljon zsarnokságuktól”.
Úgy érvelt, hogy a tüntetők nem „moharebek”, vagyis Isten ellenségei, csak azért, mert megvédik magukat a rendszer ügynökei ellen, akik erőszakot alkalmaznak ellenük és fegyvertelen embereket ölnek meg.
Ghadiani (76), aki alapító tagja az 1979 előtti forradalmi csoportnak, a Mojahedin of the Islamic Revolution of Iran Organization (MIRO) nevű szervezetnek. Ő és társai 43 évvel ezelőtt segítettek a klerikálisoknak megszilárdítani a hatalmat. De Khamenei kritikusává vált, amikor 2009-ben a legfelsőbb vezető támogatta az elnökválasztás vitatott hivatalos eredményét, amely Mahmúd Ahmadinezsádot hivatalában tartotta, és hónapokig tartó tüntetéseket váltott ki.
Letartóztatták, és egy évet töltött börtönben, mert a szavazás valódi eredményének kihirdetését követelte.
Ghadiani elégedettségét fejezte ki, miszerint „az emberek rájöttek, hogy minden csapás forrása maga Ali Khamenei”.
Az egykori politikai fogoly támadta Irán 83 éves vezetőjét, kitartva amellett, hogy „ismét elmondom, hogy Khamenei az iráni nép legnagyobb ellensége, és ezt a börtönben is mondtam. Az embereket gyilkoló állam élén Khamenei áll. Félelmet és rettegést akarnak terjeszteni…”.
A jelenlegi tüntetések talán legfontosabb jellemzője Ali Khamenei és az Iszlám Köztársaság egyértelmű és kitartó elutasítása. Soha korábban a Khamenei iránti nyilvános gyűlöletet nem fejezték ki ilyen hevesen, sőt, néha trágár és tiszteletlen nyelven.
Ez megsemmisítette az utolsó maradványait is annak a tekintélyt parancsoló képnek, amellyel a múltban rendelkezett, és a politikai vagy vallási legitimitás minden látszatát, kivéve a katonatisztek, a Baszidzs-tagok, a klerikusok és más, a politikai rend megőrzése iránt még mindig elkötelezett elemek kisebbségét.
Ghadiani üzenetében arra is rámutatott, hogy Khamenei hatalma meggyengült a lojális erők körében, akik szerinte kompromisszumokat kérnek a Vezértől, de azt mondták nekik, hogy „fogják be”.
Ghadiani, aki korábban hitt az iszlám köztársaság megreformálásában, azt mondta: „reformok nem lehetségesek”. Azzal érvelt, hogy a reformmozgalom 25 év alatt nem hozott semmilyen eredményt. „Ebrahim Raisi, egy analfabéta gyilkos lett az elnök”.
Úgy folytatta, hogy az iszlám köztársaság uralkodó osztálya „egyedülálló a korrupcióban és a korrupció exportálásában zsarnoktársai között szerte a világon. A vallást az elnyomás eszközévé tették”.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.