Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy mi a közös a lemondott kalmük főlámában és egy szaratovi orvosnőben? Az, hogy mindketten nagyon, de nagyon veszélyesek az orosz fegyveres erőkre és azoknak az olyannyira kényes jó hírére. Amit, mint tudjuk, külön törvény véd.
Lássuk előbb, mi történt a főlámával? Ma reggeli a hír, miszerint Theloh Tulku Rinpocse (Erdni Ombadykov), a Dalai Láma tiszteletbeli képviselője Oroszországban, Mongóliában és a FÁK-országokban úgy döntött, hogy lemond Kalmükia legfőbb lámájának tisztségéről, miután az orosz igazságügyi minisztérium „külföldi ügynöknek” nyilvánította őt. Kalmükia legfőbb lámája átadta a hatalmat a kalmükiai központi buddhista kolostor apátjának, Geden Sheddup Choi Korlingnak, Geshe Tendzin Choidaknak (Mutul Ovjanov) és a gelong adminisztrátornak, Yonten Lodoi (Szergej Kirishov). Búcsúzóul még kiadott egy nyilatkozatotm egy utolsó üzenetet:
„Kalmükia népének és a buddhizmus minden követőjének ezekben a nehéz időkben bátorságot, kitartást és elkötelezettséget kívánok az együttérzés, a szeretet és az erőszakmentesség eszméi iránt, amelyeken Buddha tanítása alapul, amelyet vallunk.”
Az orosz igazságügyi minisztérium január 27-én „külföldi ügynöknek” nyilvánította a XIV. dalai láma hivatalos oroszországi képviselőjét. A minisztérium azzal indokolta döntését, hogy Erdni Ombadykov „az ukrajnai különleges katonai művelet ellen szólalt fel és nyíltan támogatta Ukrajnát”, amerikai állampolgársággal rendelkezik és Oroszországon kívül él.
2022 őszén Ombadykov politikai okokból Oroszországból Mongóliába távozott. Októberben a YouTube-csatornán Kalmükia legfőbb lámája felszólalt az ukrajnai orosz invázió ellen, „nagy szenvedésnek” nevezte a háborút, és az ukrán oldalt támogatta. Konkrétan azt mondta: „Az ukrán félnek természetesen valóban igaza van – megvédi az országát, a földjét, az igazságát, az alkotmányát, a népét. Nagyon nehéz lenne azt mondani és elfogadni, hogy Oroszországnak igaza van, és hogy erre a háborúra szükség van.”
Hát bizony, igen nagy bűn az, ha egy erőszakmentességre felesküdött láma helyteleníti a háborút. Mit csináljunk, nem lehet minden főpap egy-egy Kirill pátriárka, kellenek igaziak is, nem dohányon vettek. Bár szerintem Dugin holnapra bebizonyítja, hogy Gautama Buddha igazából orosz volt, és gyorsan kineveznek egy rendes moszkvai főlámát, KGB-s múlttal és diplomával a MGIMO-ról, a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetméről, minden kém ott végzett, ott előadó tanár most a mi KGBélánk is, ha jól tudom, hazaárulás szakon.
Akkor most lássuk, mi a vétke a doktornőnek? A szaratovi Kirovszkij kerületi bíróság pénzbírsággal sújtotta Szelimat Aszlanova orvost az orosz hadsereg „lejáratásáért”. A kollégáival folytatott beszélgetése miatt közigazgatási szabálysértési eljárás indult. Egyikük feljelentést írt az orvos ellen.
A bírósági ítélet szerint szeptember 22-én Aszlanova „nyilvános helyen” kimondta a következő mondatot: „Ellenzem az ukrajnai háborút”. A bíróság nyilvános hely alatt a szaratovi klinikai perinatális központ rezidens szobáját érti. Azt állítják, hogy Aszlanova és a rezidens a háborúról beszélgettek „a szó általános értelmében véve, hogy az rossz, mert emberek halnak meg”. Az orvos tagadja, hogy kimondta volna azt a mondatot, amelyre a bíróság hivatkozik. A nő ártatlannak vallotta magát, és azt mondta, hogy a feljelentője nemzetiségi ellentét miatt vádolta be őt.
A vád több tanúja is azt állította, hogy Aszlanova az incidenst megelőző napon bevezetett mozgósítás ellen is felszólalt. Különösen a dagesztáni mozgósítást említette. Ezen kívül két tanú szerint Aszlanova azt mondta, hogy az orosz katonák ukrán nőket erőszakoltak meg. A bíróság a döntés meghozatalakor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy az orvosnak kiskorú gyermeke van. Aslanovát 30 ezer rubelre büntették.
Ezen se sokat kell csodálkozni: aki egész nap embereket reparál, nem fog lelkesedni a háborúért, aminek pont az a lényege, hogy abban az embereket többé, kevésbé vagy végzetesen elrontják mindenféle gyorsan repülő fémdarabok segítségével. Reméljük, nem lesz az ügynek folytatása.
De lássuk, miféle figurák alkotják azt az orosz fegyveres erőt, aminek a becsületét ennyire kell védeni? Ott van például Rjazanov közlegény esete.
A vlagyimiri katonai helyőrségi bíróság két év büntetőtelepre ítélte Vitalij Rjazanov mozgósított férfit, mert több mint tíz napra elhagyta a szolgálatot.
Az ügy anyagai szerint Rjazanovot szeptember 28-án mozgósította a lipecki terület Izmalkovo körzetének katonai komisszársága. Nyolc nappal később a férfi aláírta a szerződést, hogy „egy utász-zászlóalj egészségügyi kiképzőjeként” szolgáljon, és azóta a Vlagyimiri területen lévő Kovrovban, a mozgósítottak kiképzőközpontjában állomásozik.
Az ítélet szerint (a Büntető Törvénykönyv 337. cikkének 3.1. része) október 18-án 23 óra körül Rjazanov „átmászott a 11045-ös katonai egység területét elkerítő kerítésen”, és egy kávézóba ment, ahol alkoholt fogyasztott. Amikor a létesítmény bezárt, Rjazanov az Abelmana utcai Szlavjanka grillbárba ment, ahol „saját belátása szerint lődörgött”, és az éjszakáit október 30-án estig ott töltötte, amikor a katonai rendőrség őrizetbe vette.
Az ügy egyik tanúja, egy szakaszparancsnok azt állította, hogy Rjazanovnak október 23-án vonattal el kellett volna indulnia a belgorodi régióba.
A Szlavjanka egyik alkalmazottja elmondta, hogy október 21-én látott először több katonai egyenruhás férfit a bárban, amikor műszakba jött. Egyikük Vitalijként mutatkozott be, és azt mondta, hogy az ukrajnai háborúra mozgósították. A katona aznap egy asztalnál aludt, emlékezett vissza a tanú. A bár egy másik női alkalmazottja hozzátette, hogy október végéig minden alkalommal látta Rjazanovot „alkoholt fogyasztani és a folyosón aludni”, amikor munkába jött.
A bírósági tárgyaláson a mozgósított férfi teljes mértékben bűnösnek vallotta magát. Kifejtette, hogy „nem állt szándékában kibújni a katonai szolgálat alól, csak egy átmeneti szünetet akart tartani a katonai szolgálat alól”. A bíróság enyhítő körülménynek tekintette Rjazanov egészségi állapotát és azt, hogy kisgyermeke van.
Ami az egészségi állapotot illeti, majd’ két hét folyamatos kocsmázás után, úgy, hogy el sem hagyta a késdobálót ennyi ideig, olyan másnapos kellett legyen, hogy az jobb bíróságokon nem is enyhítő, hanem egyenesen felmentő körülmény is lehetne, de hogy le kell vonni a büntetésből, mint az előzetesben töltött időt, az alapvető kéne legyen. Rjazanov valószínűleg nem gondolt semmit, berúgott, és két hétig csak rátöltött, csoda, hogy bele nem pusztult (meg hogy bírta pénzzel). Az más kérdés, hogy ugyan érdekes egy nonstop kocsma lehet az a Szlavjanka (volt régen Pesten is ilyen ott is elvarázsolt alakokkal lehetett találkozni), mert a személyzet észre sem nagyon vette, hogy a kedves vendég szabályosan beköltözött, de ha észrevette, akkor sem törődött vele – igazi rejtői hely lehet. Rjazanov viszont nem a legdicsőbb orosz vitéz, mint láthattuk.
De folytassuk két nagy hírű orosz katonával. Prigozsin és Sztrelkov vitája már a halaskofák szintjénél tart, érdekes elnézni, hogy mocskolódnak ezek ketten – pedig hát Sztrelkov védelmi miniszter is volt fénykorában, Prigozsin meg még pár hete is Monomah sapkájáról álmodozott… ehhez képest olyan szinten alul hisztériát mutatnak be, ami még a nyóckerben sem fordul elő.
Igor Girkin (Sztrelkov) a Donyecki Népköztársaság volt védelmi minisztere és háborús bűnöse megtagadta, hogy csatlakozzon a Wagner PMC-hez és hadba küldjék Ukrajnába, miután a cég egyik alapítója, Jevgenyij Prigozsin megígérte, hogy „a harc sűrűjébe” küldik, és egy parancsnoki testületnek is átadják, amely bizonyos kérdéseket fog feltenni. Erről a Telegram-csatornáján írt.
Korábban Prigozsin meghívta Sztrelkovot, hogy a Wagner PMC tagjaként vegyen részt a háborúban. Az újságírók ezután arra kérték Prigozsin válaszát, hogy hogyan végződött a történet, és hogy van-e kilátás arra, hogy Sztrelkov a PMC-nél dolgozzon. Válaszul a Concorde sajtószolgálata a VKontaktén közzétett egy hangfelvételt Prigozsintól. Ebben azt mondja, hogy Girkint telefonon meghívják Luhanszkba, de biztos benne, hogy úgy fog viselkedni, „mint egy komplett pisis”.
Prigozsin azt is hozzátette, hogy ha Sztrelkov mégis Luhanszkba menne, akkor ott egy „felbosszantott” parancsnokokból álló tanács hallgatná ki: „B+, miért jöttél ide, te kib*szott kurva?” „Miért adtad fel Szlavjanszkot, te szuka?” „Mondd el, te kibaszott kurva, hogyan fogadtál el pénzt Akhmetovtól, hogy elszökj?” „Mondd el, hogy hagytad magukra a fiúkat, te szemétláda!” Ezután Prigozsin azt mondta, hogy ha a parancsnokok beleegyeznek abba, hogy Sztrelkov távozzon, miután a PMC vezetője beleegyezését adja, akkor kérdéseket fognak feltenni neki, és egy hónap múlva „bedobják a harc sűrűjébe”. A PMC alapítója szerint, ha Sztrelkov megpróbál megszökni, „arcon pisálja”, de ha hősként hal meg, Sztrelkovot „becsülettel eltemetik”. Alternatívaként felajánlotta, hogy rendes rohamosztagosként jöjjön a PMC-hez, és nap mint nap védje meg a tekintélyét.
Sztrelkov később közzétett egy választ Prigozsinnak:
„Tegnap telefonbeszélgetést folytattam Andrej Nyikolajevics Trosevvel egy találkozó megszervezéséről a harci cselekményekben való esetleges részvételemről a Wagner PMC tagjaként. Arról volt szó, hogy két napon belül Luhanszkba megyek egy személyes beszélgetésre. Erre ígéretet tettem. Azonban Prigozsin úr legutóbbi nyilvános nyilatkozata, amelyben a legnyíltabb hazugságok áradata hangzott el ellenem – teljesen kizárja a PMC-ben való részvételem lehetőségét. Nem szolgálhatok egy olyan ember vezetése alatt, aki nyíltan megvádolt Oroszország elárulásával. Nem is beszélve a mocskos sértegetésekről, amelyek ezeket a vádakat kísérték. Pont.”
Azért ne feledjük Sztrelkov-Girkin életrajzát sem, mert ő csak most az ultranacionalista milbloggerek vezére, korábban mozgalmasan élt: töbek között a DNK védelmi minisztere is volt, mint mondtam. 2014-ben, a kelet-ukrajnai konfliktus kezdete után a DNK szeparatistáit vezette Szlovjanszkban, később pedig a donyecki népi milícia erőit irányította. Girkin-Sztrelkov, aki magát „tartalékos FSZB-ezredesnek” nevezte, az Oroszországba való visszatérése után évekig az FSZB-től kapott fiktív névre szóló útleveleket használt. Ez magában foglalta azt is, hogy Girkin aktívan használt fedő okmányokat – egy belső orosz útlevelet Szergej Runov nevére.
Girkin egyike a négy vádlottnak a malajziai Boeing lezuhanásának ügyében, amelyet 2014. július 17-én Buk légvédelmi rakéta lőtt le a Donyecki terület keleti részén. A becsapódás következtében a fedélzeten tartózkodó mind a 298 ember – 283 utas és a személyzet 15 tagja – életét vesztette. Novemberben egy holland bíróság Girkint és két másik vádlottat bűnösnek talált a balesetben, és a férfit nemzetközi körözési listára tették.
Prigozsin életét is ismerjük, ha nem is a legrészletesebben, ő meg kőkemény bűnöző volt és most is az, szóval élénk érdeklődéssel várom, hogy az orosz hadseregnek ez a két dísze még mennyi mocskot fog egymásra dobálni, míg végül megtalálják egyiket vagy másikat, esetleg mindkettőt valami magas épület tövében, melynek ablakán a hirtelen rájuk törő kedélybetegség miatt kiugrottak.
Mindenesetre, míg az orosz hadseregnek ilyen büszkeségei vannak, semmi szükség főlámákra és doktornőkre a lejáratásukhoz, elintézik azt ők saját maguknak.
Ma ennyi fért a második részbe, holnap folytatom a krónikát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!