Szele Tamás: A Nyugat késedelme

Hétfő van, megszokhattuk, hogy ilyenkor – egy rövid hírösszefoglalótól eltekintve, ami az írás végére kerül – az ISW fejtágítót tart azoknak az olvasóinak, akik érdeklődnek a hadászat elméleti oldala iránt is. Nem mondom, ránk is fér, ma heves harcokat nem jelentettek, úgyhogy üljünk be szépen az iskolapadba elemezni a helyzetet.

Van mit, ugyanis ma azt a kérdést feszegeti Frederick W. Kagan, Kimberly Kagan, Riley Bailey, Grace Mappes, Angela Howard, Mason Clark, Kateryna Stepanenko és George Barros, vagyis majdnem a teljes stáb, hogy a nyugati fegyverszállítmányok eddig rendszeres késedelmének mekkora a szerepe abban, hogy nem indult meg egy csomó ukrán ellentámadás, amire pedig számítani lehetett volna. Hát lássuk, mire jutottak.

Ez a jelentés arra összpontosít, hogy a csúcstechnológiájú fegyverrendszerek Ukrajnába történő küldésének késedelme milyen hatással van Ukrajna azon képességére, hogy a háború során kihasználja a kínálkozó lehetőségeket.

A nyugati nagy hatótávolságú tüzérségi rendszerek, fejlett légvédelmi rendszerek és harckocsik Ukrajna számára történő biztosításának késedelmei korlátozták Ukrajna képességét arra, hogy kihasználja az orosz katonai műveletek hibái és kudarcai által kínált lehetőségeket nagyobb ellentámadási műveletekre. Az állítólagos „patthelyzetről” szóló nyugati viták, valamint annak nehézsége vagy lehetetlensége, hogy Ukrajna visszaszerezze az Oroszország által 2022-ben elfoglalt területek jelentős részét, nem veszik kellőképpen figyelembe, hogy a szükséges katonai felszerelések biztosításában mutatkozó nyugati késedelmek hogyan súlyosbították ezeket a problémákat. A segélyek lassú engedélyezése és érkezése nem az egyetlen olyan tényező, amely korlátozza Ukrajna képességét arra, hogy folyamatos, nagyszabású ellentámadásokat indítson. Az ukrán katonai és az ukrán politikai döntéshozatalban rejlő tényezők is hozzájárultak az ellentámadások késleltetéséhez. Az ISW nem áll készen annak értékelésére, hogy minden ukrán katonai döntés optimális volt-e. (Az ISW valójában egyáltalán nem értékeli az ukrán katonai döntéshozatalt ezekben a frissítésekben. Pedig történészként egyetlen háborúban sem tapasztaltunk hibátlan katonai döntéshozatalt). Ukrajnának azonban nincs jelentős hazai hadiipara, amelyhez nyugati támogatás hiányában fordulhatna. A nyugati tétovázás a háborús fegyverek szállítását illetően nem vette kellőképpen figyelembe azt a kiszámítható követelményt, hogy Ukrajnát a szovjet rendszerekről a nyugatiakra kell átállítani, amint a Nyugat elkötelezte magát amellett, hogy segít Ukrajnának az orosz invázió 2022-es visszaverésében.

Az Egyesült Államok vezette nyugati koalíció által nyújtott katonai segítség alapvető fontosságú volt Ukrajna túlélése szempontjából, és a jelentés kritikái rávilágítanak e segítség fontosságára, valamint korlátaira. A február 24-i inváziót megelőző nyugati katonai tanácsadás segített az ukrán hadseregnek abban, hogy ellenálljon a kezdeti orosz inváziónak. Az olyan nyugati fegyverrendszerek, mint a Javelin páncéltörő rakéta, segítettek Ukrajnának legyőzni ezt a támadást, és visszavetni a Kijev elleni orosz hadjáratot a kiindulópontokra. A nyugati koalíció tagjai által biztosított alapvető szovjet korabeli fegyverrendszerek és lőszerek a háború alatt végig működőképesen tartották az ukrán hadsereget. A fejlettebb nyugati rendszerek, mint például az Egyesült Államokban gyártott 155 mm-es tüzérség (áprilisban), majd a HIMARS (júniusban) szállítása megkönnyítette az ukrán ellentámadásokat, amelyek felszabadították a Harkivi terület nagy részét, majd a nyugati Herszon területet. A nyugati NASAMS légvédelmi rendszerek novemberi érkezése segített tompítani az ukrán polgári infrastruktúrát támadó orosz drón- és rakétahadjáratot.

A háború eddig három nagy periódusban bontakozott ki. Február 24-től 2022. július 3-ig az oroszoké volt a kezdeményezés, és támadásban voltak, ekkor tetőztek a támadásaik. Az ukránok magukhoz ragadták a kezdeményezést, és augusztusban nagyszabású ellentámadásokat indítottak, amelyek a nyugati Herszoni Terület november 11-i felszabadításáig tartottak. Ukrajna azóta nem tudott újabb nagyszabású ellentámadást indítani, így a konfliktus pozíciós háborúba torkollott, és az oroszoknak lehetőségük nyílt arra, hogy visszaszerezzék a kezdeményezést, ha úgy döntenek, és ha nem, akkor is felállítsák a mércét a jövőbeli ukrán ellentámadások számára. A nyugati segélyek nyújtásának módja erőteljesen alakította a konfliktus alakulását.

A nyugatiak vonakodása attól, hogy elkezdjék Ukrajnának a magasabb szintű nyugati fegyverrendszerek – különösen harckocsik, nagy hatótávolságú csapásmérő rendszerek és légvédelmi rendszerek – szállítását, korlátozta Ukrajna képességét arra, hogy nagyszabású ellentámadási műveleteket kezdeményezzen és folytasson.

Az ellentámadó hadjáratok megfelelő kialakítása megköveteli az ellenséges offenzíva minél gyorsabb megállítását, az ellenséges offenzíva csúcspontját követően a döntő ellentámadások gyors megindítását, hogy kihasználják az ellenség szervezetlenségét és felkészületlenségét a későbbi nagyobb műveletekre, majd az ellentámadó műveletek folytatását a lehető legrövidebb szünetekkel, hogy az ellenség ne tudja újjáalakítani erőit és esetleg visszaszerezni a kezdeményezést.

Számos tényező járul hozzá ahhoz, hogy a legtöbb hadsereg nem képes megfelelni ennek az ideális szabványnak, és az ukrán hadseregnek számos belső kihívással kellett szembenéznie ennek teljesítése érdekében. A fegyverek és az utánpótlás azonban mindig központi szerepet játszik a sikeres hadjáratok tervezésében és végrehajtásában. Ukrajnának nem volt jelentős védelmi ipara a háború kezdetén, ezért szinte teljes mértékben nyugati támogatóira volt utalva, hogy a kezdeti orosz offenzíva megállításához, majd még inkább az ellentámadások megindításához és fenntartásához szükséges hadianyagot biztosítsák. A nyugati segélyek rendszere tehát nagymértékben befolyásolta Ukrajna képességét arra, hogy megbízható hadjárati terveket dolgozzon ki és hajtson végre.

Az orosz invázió 2022. február 24-én kezdődött. Az orosz támadó hadműveletek egyetlen nagyobb szakasza Liszicsanszk július 3-i elfoglalásáig tartott, majd az orosz támadó hadműveletek ekkor tetőztek, és Oroszország júliusban elvesztette a kezdeményezést.

Május végén és júniusban világosan kirajzolódtak azok a jelek, amelyek arra utaltak, hogy az orosz offenzívák kulminálódnak, és hogy a nyugati fegyverekre jelentős mértékben szükség lesz. Az ISW május 28-án megjegyezte, hogy „Ukrajnának esélye lehet arra, hogy jelentős ellentámadásokat indítson, jó kilátásokkal a sikerre.” A Nyugat szovjet korabeli felszereléseket és lőszereket küldött Ukrajnának az ukrán szovjet rendszerek utánpótlására és helyettesítésére, de az ukrán katonai hírszerzési főigazgatóság (GUR) vezetője, Vadim Szkibickij június 10-én arra figyelmeztetett, hogy az ukrán erők szovjet készletei fogytán vannak. Nyugati illetékesek június 24-én kezdték nyilvánosan figyelmeztetni, hogy a szovjet korszakból származó hadianyagkészletek fogytán vannak. Az Egyesült Államok április 21-én engedélyezte 155 mm-es nehéztüzérség szállítását, és ezek a rendszerek április 29-én kezdtek megérkezni Ukrajnába. Az Egyesült Államok május végén engedélyezte a HIMARS-ok szállítását, amelyek június 23-án kezdtek megérkezni. A nyugati koalíció ebben az időszakban nem készült fel arra, hogy páncélozott járművekkel lássa el Ukrajnát.

Ha a Nyugat célja az lett volna, hogy a háborút lerövidítse azáltal, hogy felgyorsítja Ukrajna megszállt területeinek felszabadítását, akkor annak a megállapításnak, hogy a baráti államoknál lévő szovjet korabeli fegyverkészletek fogyóban vannak, 2022 júniusától kezdve alapvető változást kellett volna eredményeznie a nyugati segélyek nyújtásában. A nyugati koalíciónak nincs kapacitása orosz fegyverek vagy lőszerek méretarányos előállítására, így e rendszerek hidegháborús maradványainak kimerülése egyértelműen jelezte, hogy a Nyugatnak át kell állítania Ukrajnát a nyugati rendszerekre való teljes ráhagyatkozásra ahhoz, hogy Ukrajnának egyáltalán legyen hadserege a jövőben, nem beszélve arról, hogy támogatnia kell Ukrajna további képességét egy elhúzódó háború megvívására Oroszország ellen. A Nyugatnak ezért már 2022 kora nyarán, az orosz támadó hadműveletek előre jelzett tetőpontja előtt meg kellett volna kezdenie annak előkészítését, hogy Ukrajnát a nyugati fegyverplatformok, köztük harckocsik, tüzérség és repülőgépek használatára állítsa át.

Ukrajna felhasználta azokat a rendszereket, amelyeket a Nyugat a rendelkezésére bocsátott, hogy kihasználja a 2022. július 3-i orosz kulmináció által kínált lehetőséget a Liszicsanszk elfoglalását követő orosz tetőzés után az ellentámadó hadműveletek megkezdésére. Az ukrán hadsereg júliusban megkezdte az Egyesült Államok által biztosított HIMARS-rendszerek használatát az ellentámadások előkészítéséhez szükséges feltételek megteremtésére mind Harkiv, mind Herszon területén. Ukrajna szeptember 6-án indította meg első nagyobb ellentámadását, a Harkivi Területen. Ez az ellentámadás elképesztő siker volt, több mint 12 000 négyzetkilométernyi területet foglalt vissza egy hatnapos villámhadjárat során, amely az orosz hadsereg legelitebb gépesített egységeinek némelyikét lehengerelték és megsemmisítették.

Az ukránok harkivi ellentámadását újabb ellentámadás követte a Herszoni Területen. Már július 23-án megkezdték a műveletek előkészítését Herszonban, amelyek szeptemberben és októberben fokozódtak, és 2022. november 11-én az oroszok visszavonulásában csúcsosodtak ki a nyugati Herszoni Területről. Ez az ellentámadás sokkal lassabban és óvatosabban haladt, mint a harkivi ellenoffenzíva, részben azért, mert az ukránok el akarták kerülni a harcokat Herszon városában (és ezáltal a város elpusztítását), de nagyrészt azért is, mert ekkor már attól tartottak, hogy kifogynak az ellentámadási képességekből. A Nyugat továbbra sem volt hajlandó páncélozott járműveket szállítani, és egyre gyakrabban figyelmeztetett arra, hogy a nyugatiak még az általuk biztosított tüzérségi rendszerek és lőszerek ellátásában is hiányt szenvednek.

Ha a Nyugat az orosz offenzívák tetőzésekor kezdte volna meg Ukrajnának a tartós ellentámadásokhoz szükséges felszerelés biztosítását, akkor Ukrajna talán korábban megkezdhette volna ezeket az ellentámadásokat. Ha a Nyugat már akkor elkezdett volna azon dolgozni, hogy Ukrajnát teljes mértékben nyugati rendszerekre állítsa át, amikor ennek szükségessége 2022 nyarán nyilvánvalóvá vált, akkor létrejöhettek volna azok a feltételek, amelyek lehetővé tették volna, hogy Ukrajna Herszon után folytassa az ellentámadásokat, és ezáltal megfossza az oroszokat annak lehetőségétől, hogy újjáalakítsák erőiket és megpróbálják visszaszerezni a kezdeményezést.

A nyugati késedelmek az ellentámadásokhoz szükséges hadianyagok Ukrajnának történő biztosításában ehelyett hógolyószerű hatást gyakoroltak az ukrán képességekre, hogy ellentámadásokat hajtsanak végre és tartsanak fenn. Miután májusban és júniusban, amikor a szükség nyilvánvalóvá vált, a Nyugat nem kezdte meg a feltételek megteremtését ahhoz, hogy páncélozott járműveket küldjön Ukrajnának, még mindig nem készült fel erre, amikor az ukrán ellentámadások megkezdődtek. Az ukránoknak így nem volt biztosítékuk arra, hogy az újabb ellentámadás során elveszett vagy megrongálódott fegyverrendszerek pótlását megkapják, ezért valószínűleg óvatosabbak lettek az ellentámadások megindítására és folytatására vonatkozó döntésükben, miután felszabadították a nyugati Herszoni Területet.

Az, hogy a herszoni ellentámadás befejezése után nem vállaltak kötelezettséget az ellentámadáshoz szükséges hadianyagok széles körű biztosítására, hozzájárult a további ellentámadások megkezdésének késedelméhez. Ennek a kudarcnak a hatása és az ukrán vezetőkben valószínűleg kialakult óvatosság magyarázhatja azt a tényt, hogy az ukrán tisztviselők rendszeresen jelezték, miszerint 2022 és 2023 telén folytatni kívánják az ellentámadásokat, míg egyes nyugati vezetők ehelyett azt mondták, hogy a harcok téli elcsendesedésére számítanak, és ezért nem látják sürgősnek a további anyagok biztosítását. Az ukrán hadsereg mindenesetre nem indított újabb nagyszabású ellentámadást a november közepén a Dnyeper nyugati partvidékén fekvő Herszoni Területről való orosz visszavonulást követően.

Az oroszok kihasználták ezeket a késedelmeket és kudarcokat, hogy kihasználják a sebezhetőség időablakát, amelyet a saját vereségeik és inkompetenciájuk eredményezett azzal, hogy mozgósították az embereket és a felszerelést, és megkezdték saját erőik racionalizálását. Július végén megújították a Bakhmut elleni offenzívájukat, bár az csak akkor kapott lendületet, amikor a Wagner-erők október-novemberben elkezdtek támadásba lendülni (bár jelentős területi nyereségek nélkül). A bakhmuti offenzíva egybeesett az október 10-én kezdődött, az ukrán polgári infrastruktúra elleni drasztikus légi hadjárattal, amely felhasználta Oroszország megmaradt precíziós rakétakészleteit, valamint a Moszkva által Iránból beszerzett drónokat. Mind a Bakhmut-offenzíva, mind a rakéta-drón hadjárat nyomást gyakorolt Ukrajnára, ami elvonta a további ellentámadások előkészítésére irányuló erőfeszítésektől – a Bakhmut-offenzíva azáltal, hogy ukrán erősítést vonzott a város védelmére, az infrastrukturális támadások pedig azáltal, hogy elterelték az ukrán parancsnokság figyelmét a harctérről. Az októberi és novemberi sáros évszak szintén lassította, de nem állította le a műveleteket.

A mozgósított orosz tartalékosok kezdeti bevetései nagyrészt katasztrofálisak voltak Oroszország számára, és nem jelentettek komoly akadályt az ukrán ellentámadó műveletek folytatásának. 2023 hónapjai előrehaladtával és 2023-ba nyúlva azonban az oroszok átcsoportosították a hagyományos egységeket, valószínűleg mozgósított tartalékosok pótlásával feltöltve, a front azon szektorának (Luhanszk) megerősítésére, amely felé a következő ukrán ellentámadás irányulni látszott, és ezeket az egységeket mozgósított személyzettel hatékonyabban töltötték fel. Az orosz hadsereg 2022 őszén jelentős erőforrásokat fordított arra, hogy a Luhanszk Területen hosszú sor támogató tereperődítményt létesítsenek az ukrán előrenyomulással szembeni védekezésre. 2022 őszén az orosz elítéltek Wagner-csoport általi tömeges mozgósítása gyorsan több tízezer „katonát” hozott létre, akiket emberhullámos támadásokban használtak fel, amelyek borzalmas veszteségeket okoztak az orosz oldalon, de nagy nyomást gyakoroltak az ukrán védőkre november, december és január folyamán.

Az, hogy Ukrajna nem tudott ellentámadást indítani novemberben, miután az oroszok kivonultak a nyugati Herszoni Területről, időt és teret adott Oroszországnak, hogy stabilizálja vonalait, és nyomást gyakoroljon Ukrajnára, amire Kijevnek válaszolnia kellett.24 Kétségtelenül sok tényező hozzájárult ahhoz, hogy Ukrajna nem tudta folytatni az ellentámadást Herszon után, de a Nyugat elmulasztotta biztosítani a szükséges hadianyagot, ami minden bizonnyal kulcsfontosságú volt. Ez a kudarc így lehetővé tette az oroszok számára, hogy részben visszanyerjék a kezdeményezést a novemberben kezdődő háborúban, és olyan védelmi pozíciókat alakítsanak ki, amelyek sokkal nagyobb feladatot jelentettek a következő ellentámadás számára, mint amilyet az oroszok november-decemberben jelenthettek volna.

A nyugati fegyverrendszerek, például a harckocsik és repülőgépek integrálása hosszú időt vesz igénybe. Sok ukrán katonát kell kiképezni a használatukra. Logisztikai rendszereket kell kiépíteni az ellátásukhoz. Össze kell szerelni a pótalkatrészeket és felszerelni a javításukra szolgáló raktárakat. Az elkerülhetetlen késedelem, amely az ilyen rendszerek küldésére tett ígéret és a használatukhoz szükséges ukrán képességek között húzódik, azt jelenti, hogy a nyugati vezetőknek akkor kell lekötniük a rendszereket, amikor a legkorábbi jelek arra utalnak, hogy szükség lesz rájuk, nem pedig akkor, amikor a helyzet már súlyos lesz. Ha a nyugati vezetők 2022 júniusában kezdték volna meg a nyugati harckocsik használatához szükséges feltételek megteremtését Ukrajna számára, amikor az első egyértelmű jelek arra mutattak, hogy szükség lesz nyugati harckocsikra, az ukrán csapatok már novemberben vagy decemberben elkezdhették volna használni azokat.

A folyamatos késedelem a nyugati hadianyag biztosításában, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van rá vagy hamarosan szükség lesz rá, így hozzájárult a konfliktus elhúzódásához. Természetesen nem ez az egyetlen oka ennek az elhúzódásnak, de a Nyugatnak el kell ismernie, hogy ezek a késedelmek hozzájárultak ahhoz, hogy Ukrajna ne tudja gyorsabban felszabadítani területének nagyobb részét.

Fontosak a közelmúltbeli nyugati kötelezettségvállalások arra vonatkozóan, hogy Ukrajnát ellátják a további ellentámadásokhoz szükséges harckocsikkal és páncélozott járművekkel, de az e kötelezettségvállalások késedelmei miatt Ukrajna elveszíthette a lehetőséget az idei téli ellentámadásra. Az orosz erők valószínűleg saját offenzívát készülnek indítani a Luhanszki Területen, és növelik a Bakhmut körüli offenzíváik erejét, amint arról az ISW is beszámolt.

Ukrajna még mindig indíthat egy régóta tervezett ellentámadást ezen a télen, ami némileg enyhítené a szükséges segélyek biztosításában mutatkozó nyugati késedelmek következményeit. Az ellentámadás megindításának eddigi késlekedése azonban lehetővé tette az oroszok számára, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amelyek megnehezítik és költségesebbé teszik azt. A késedelem azt is lehetővé tette Oroszország számára, hogy előkészítsen egy saját offenzívát, ami nagyban megnehezítette az ukrán hadjárat tervezését.

Ha Ukrajna még nem rendelkezik az ellentámadás megindításához szükséges hadianyaggal, akkor lehet, hogy heteket kell várnia arra, hogy a nyugati tankok elegendő mennyiségben érkezzenek a megújuló erőfeszítések támogatásához. A késedelmet valószínűleg az időjárás is meghosszabbítja majd. Mind az oroszoknak, mind az ukránoknak számolniuk kell a tavaszi sáros évszakkal, amely valószínűleg márciusban és áprilisban következik be, és amely megnehezíti, ha nem lehetetlenné teszi a nagy sebességű gépesített ellentámadásokat. Ukrajnának talán késő tavaszig vagy kora nyárig kell várnia, mielőtt újra nagyszabású erőfeszítéseket tenne a stratégiailag létfontosságú területek felszabadítására. A folyamatban lévő orosz offenzívák addig is további előnyökkel járhatnak.

A Nyugatnak el kell kerülnie azt a téves következtetést, hogy a jövőbeni ukrán ellentámadások lehetetlenek a Nyugat által a szükséges anyagok és meteorológiai feltételek biztosításában mutatkozó késedelmek miatti időzítés alapján. A jelenlegi és tervezett orosz offenzívák nagy valószínűséggel úgy fognak kiteljesedni, hogy nem érnek el döntő műveleti előnyöket, és olyan módon, amely kedvező feltételeket teremthet az ukrán ellentámadások számára, különösen akkor, ha Ukrajna már átvette az érkező nyugati harckocsikat. Az ISW továbbra is úgy ítéli meg, hogy Ukrajna képes felszabadítani a kritikus területeket a jelenlegi és az ígért nyugati támogatás szintje mellett, és hogy az Egyesült Államok és nyugati partnerei számára létfontosságú nemzeti érdek, hogy Ukrajna ezt megtegye.

A legfontosabb hírek röviden:

• • • Orosz források szerint az ukrán hadsereg folytatta az ellentámadásokat Kuzemivka közelében ( Szvatovétól mintegy 16 km-re északnyugatra).
    • Ukrán illetékesek arról számoltak be, hogy az ukrán csapatok továbbra is visszaverték a Kreminnától nyugatra és délre irányuló korlátozott orosz ellentámadásokat.
    • A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin bejelentette, hogy a Wagner-erők január 29-én elfoglalták Blahodatnét (kb. 12 km-re északkeletre Bakhmutól).
    • Az orosz hadsereg folytatta a szárazföldi támadásokat Bakhmut és Donyeck város-Avdiivka térségében.
    • Ukrán tisztviselők arról számoltak be, hogy az ukrán haderő visszaverte a támadásokat Pobjeda (Donyeck várostól 4 km-re délkeletre) és Vuhledar közelében. Orosz források azt állították, hogy Vuhledartól nyugatra és keletre folynak a harcok.
    • Orosz források január 29-én már a harmadik egymást követő napon nem jelentettek orosz szárazföldi támadásokat a Zaporizzsjai Területen. Az ukrán tüzérség HIMARS-csapást mért egy hídra Szvitlodolinszkében (Melitopoltól 20 km-re északkeletre).
    • Az orosz tüzérség továbbra is rutinszerűen lőtte Herszon városát és más településeket a Dnyeper folyó nyugati (jobb) partján. Szerhij Hlan, a Herszoni Terület közigazgatási tanácsadója arról számolt be, hogy az orosz csapatok gyújtólövedékekkel lőtték Beriszlavot.
    • Az orosz hatóságok folytatják a mozgósítás második hullámának előkészítését. Az Állami Duma védelmi bizottságának vezetője, Andrej Kartapolov január 28-án kijelentette, hogy a bizottság több mint 20 törvényt vizsgál át a mozgósítás elhalasztásával kapcsolatban.
    • Az ukrán vezérkar megismételte, hogy január 29-én nem észlelte, hogy a fehéroroszországi orosz erők csapásmérő csoportot alakítanának.

Eddig tartott a mai első, elméleti rész, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az összefoglaló második része is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!