Ez a mai második rész igen rövid lesz, összesen egy hírről szól, és azt is inkább továbbgondolja, mint elemzi: mi lenne, ha egy természeti csapás miatt ez az egész háború értelmét vesztené? Tovább vívná Vlagyimir Vlagyimirovics? Vagy igen, mert addig van hatalmon, míg tart, vagy nem, mert nem tudná megmagyarázni, mit akar vele elérni.
De van olyan természeti csapás, ami okafogyottá tehetné a háborút? Attól függ, mit tekintünk a céljának, ebben a Kreml sem következetes, mindig mást mondanak, de az kétségtelen, hogy semmi áron nem szeretnék feladni a „mariupoli korridort”, ami biztosítja a Krím szárazföldi, köz- és vasúti ellátását. Mivelhogy a Krímet Putyin talán az élete árán sem adná fel.
Viszont mi lenne, ha nem volna érdemes megtartani? Ezt azért kérdezem, mert elém került egy hír a Moscow Timesból, mely szerint:
„A Tudományos Akadémia olyan hatalmas földrengést jósol a Krímben, mint Törökországban volt”
Mármost földrengést előre jelezni a tudomány mai állása szerint lutri, de az írásból kiderül, hogy nem is megjósolták, csak nem zárták ki a lehetőségét.
Illetve:
„A legutóbbi törökországi természeti katasztrófához hasonló földrengés érheti a Krímet – mondta Alekszandr Gorszkov, az Orosz Tudományos Akadémia Földrengés-előrejelzési Elméleti és Matematikai Geofizikai Intézetének vezető kutatója – jelenti a RIA Novosztyi.
„A Krím az alpesi-himalájai öv része, ugyanolyan szerkezetű, mint Törökország, így egy ilyen földrengés megismétlődése a félszigeten alapvetően lehetséges” – magyarázta.”
Hát… a Krím 900 km-re fekszik Törökországtól, ahol február 6-án több pusztító erejű, 7,6-7,7-es erősségű földrengés történt. A természeti katasztrófa több más országot is érintett, de a legpusztítóbb Szíria számára volt. A halálos áldozatok száma eddig meghaladja az 5000-et, 3549 halálos áldozattal Törökországban és több mint 1600-zal Szíriában. Három hónapos szükségállapotot hirdetnek ki tíz török tartományban.
Előző nap az orosz rendkívüli helyzetek minisztériuma arról számolt be, hogy a Krímben nem volt szeizmikus aktivitás. Megígérte, hogy
„sürgős figyelmeztetést ad a lakosságnak a földrengés legkisebb veszélye esetén”.
Közben a Vernadszkij Egyetem Szeizmológiai és Geodinamikai Intézetének igazgatója, Jurij Wolfman azt mondta, hogy lehetetlen lenne előre megjósolni, mivel nincsenek ilyen módszerek. A Krím azonban földrengéses övezetben van, és itt bármikor előfordulhatnak földrengések. Sőt, ilyen esetek már előfordultak – mondta. Wolfman a legveszélyesebb területként a teljes déli parti övezetet és a Kercsi-félsziget keleti részét jelölte meg.
Bogdan Zajcev, ugyanezen intézet geológusjelöltje hozzátette, hogy katasztrofális földrengések csak a szeizmogén törések területén fordulhatnak elő. Az egyik Jaltától délre, a másik Szevasztopoltól délre van.
Két évvel ezelőtt a jaltai lakosok Livadia település területén érezték a rengéseket. A műszerek egy kisebb, 3-nál kisebb erősségű földrengést regisztráltak. A Krím szeizmikusan aktív régió, évente akár 200 rengés is lehet. Az utolsó erős földrengés 1927-ben történt. Néhány nap alatt elpusztította Jalta épületeinek 70%-át, köztük a híres Fecskefészket, három ember halálát okozva, és több tucatnyi embert megsebesítve.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy egy ilyen hatalmas földmozgás éri a Krímet, katonai szempontból mi történne?
Elsősorban elpusztulna az összes komolyabb támaszpont és a Fekete-tengeri Flotta összes egysége, amelyik nincs nyílt vízen. A kercsi hidat már nem lehetne összefoltozni, mint most, a repülőterek is megsérülnének, a katonai állomány súlyos veszteségeket szenvedne (a civil lakosság úgyszintén, a földrengés nem nézi az egyenruhát). A félsziget átmenetileg védhetetlenné válna, elveszítené minden stratégiai fontosságát.
El tudná foglalni ez esetben egy ukrán offenzíva?
El, csak az sem indulna el, mert Ukrajna közeli területei ugyanakkora károkat szenvednének, mindenki el lenne foglalva a saját lakosság mentésével. Viszont a mariupoli korridor valószínűleg elesne, és így, minden katonai-stratégiai súlya nélkül, menedzselhetetlenül kéne még a Krím a Kremlnek?
Egyáltalán nem biztos.
Azonban akkor visszaértünk oda, ahonnan elindultunk, hogy ugyanis ennek a háborúnak nincsenek kimondott, valós katonai céljai, csak a homályos „NATO-mentesítés”, „nácitlanítás” (ami a gyakorlatban nemzetiségi alapú népirtást jelent a sokat idézett Szergejcev-alapvetés szerint), és „a Krím és a donbásszi köztársaságok függetlenségének biztosítása”, melyek már nem függetlenek, hanem az Oroszországi Föderáció részei. Ha kiesik a Krím, és a földrengés szétzilálja a frontvonalakat is, esetleg előrenyomulnak az ukránok (bár ez nagyban függ az őket ért veszteségektől). Akkor lehullana az álarc, és be kéne vallani a Kremlben:
Ennek a háborúnak nem is ezek voltak a céljai.
Hanem az orosz nagyhatalmi státusz helyreállítása. És további fegyveres konfliktusok gerjesztése.
De ez egy hipotetikus eset. Nagyon nem kívánom, hogy földrengés sújtsa a Krímet, épp elég baj a háború is. Azonban ha mégis sújtaná, az magával vinné, lerombolná Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin háborúját, ambícióit és valószínűleg hatalmát is.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!