A mai iráni hírek egészen egyszerűen borzasztóak, tényleg csak az erős idegzetű olvasóknak lehet őket ajánlani. Egyet kivéve – ami egy ellenzéki találkozóról szól – kivétel nélkül mindegyik kínzásról, kivégzésről, nemi erőszakról de legalábbis emberek értelmetlen megalázásáról szól. Nem szándékosan válogatom össze ezeket, egyszerűen ez történik, mást nem írhatok.
Míg az elvi viták azon folynak, hogy „mennyire idegenedett el a rendszer a népétől”, a gyakorlat megmutatja: teljesen és tökéletesen, már csak a kínzásukra, gyilkolásukra képes, nem lehet ezt már reformálni, ezt már csak kidobni lehet az ablakon. Ennél minden más rendszer csak jobb lehet, ne forgassa senki a szemét álszent módon, hogy „de a perzsa hagyományok…”, ugyanis a perzsa hagyományok között iszlám köztársaság egészen 1979-ig nem szerepelt, pedig igen hosszú és eseménydús történelmük van.
De lássuk az elmúlt nap eseményeit. Az iráni híreket az American Enterprise Institute Critical Threats Project (CTP) szerkeszti az Institute for the Study of War (ISW) támogatásával.
Több iráni politikai frakció, köztük a keményvonalasok is, azon az állásponton vannak, hogy a rendszer elvesztette a kapcsolatot a néppel. Haszan Rouhani korábbi mérsékelt elnök február 7-én továbbra is sürgős fenyegetésként fogalmazta meg az iráni vezetés és a lakosság közötti mélyülő szakadékot, és azt sugallta, hogy Ali Khamenei legfelsőbb vezető nem foglalkozott kellőképpen e megosztottsággal. Rouhani „kiindulópontnak” nevezte Khamenei erőfeszítéseit, hogy amnesztiát adjon „több tízezer” fogoly és letartóztatott tüntető számára, illetve enyhítse büntetését. Rouhani felszólította a rendszert, hogy folytasson olyan politikát, amelynek célja a tüntetők sérelmeinek kezelése, beleértve a közös átfogó cselekvési terv felélesztését és a folyamatban lévő internetkorlátozások enyhítését. Rouhani azt is kijelentette, hogy az „emberi méltóságot sértő intézkedések… a nemzetbiztonság és a közérdekek ellen irányulnak”, megfordítva a rezsim narratíváját, miszerint a rendszerellenes disszidensek és kritikusok veszélyeztetik az iráni belbiztonságot. Rouhani korábban egy február 1-jei interjúban bírálta a rendszert, amiért marginalizálja a mérsékelt és reformista szereplőket az iráni politikai szférában, amint arról a CTP korábban beszámolt.
Figyelemre méltó, hogy Rouhani nem kommentálta Mir Hoszein Muszavi felhívását, amely „alapvető” változásokat követel Iránban. Muszavi, aki részben a 2009-es Zöld Mozgalom vezetője volt, február 4-i nyilatkozatában nagyrészt forradalmi hangnemet ütött meg, és arról beszélt, hogy népszavazást kell tartani az iszlám köztársaság fennmaradásáról. Rouhaninak megvolt a lehetősége, de nem utasította el vagy nem határolódott el Muszavi nyilatkozatától. A CTP jelenleg nem figyelte meg, hogy más prominens mérsékelt és reformpárti politikusok elutasították volna Muszavi felhívását a rendszer jelentős, strukturális megváltoztatására, ami jelezhetné Muszavi javaslatainak hallgatólagos támogatását. Muszavi megjegyzései felbátoríthatnak egyes mérsékelteket és reformistákat, hogy továbbra is célzott reformokat támogassanak.
Néhány keményvonalas személyiség, köztük Khameneihez közel álló tisztviselők is elismerték a mély társadalmi megosztottságot az elmúlt napokban. Mohammad Reza Bahonar keményvonalas politikus és a Miniszterelnöki Tanács tagja egy február 4-i televíziós interjúban „példátlannak” nevezte a Mahsa Amini halála által kiváltott tiltakozó megmozdulást. Bahonar arra figyelmeztetett, hogy a rendszer nem hallgatta meg a tüntetők panaszait, nem foglalkozott velük, és hogy a rendszerellenes tevékenység végül újraindul majd. Yahya Rahim Safavi, a legfelsőbb vezető katonai tanácsadója, az IRGC vezérőrnagy hasonlóan elismerte, hogy a rendszernek „problémái vannak”, miközben február 6-án az iszlám forradalom évfordulójáról emlékezett meg. A keményvonalas Iszlám Koalíció Párt főtitkára, Asadollah Badamchian külön kijelentette, hogy a rendszer „a köztársaság válságával” néz szembe, és fokozott politikai részvételre szólított fel február 7-én. A Mahsa Amini-mozgalom kifejezetten forradalmi hangvétele, amelynek során a társadalmi-gazdasági spektrum minden részéből érkező tüntetők tiltakoztak a rendszer alapító ideológiája ellen, elősegíthette az iráni vezetés és népe közötti szakadások ezen keményvonalas beismeréseit.
A keményvonalas frakciók azonban továbbra is félrediagnosztizálják a közelmúltbeli tiltakozásokat kiváltó alapvető problémákat. Badamchian február 7-én fokozott társadalmi ellenőrzést és indoktrinációs intézkedéseket javasolt a társadalmi szakadékok áthidalására. Bahram Eynollahi egészségügyi miniszter emellett arra figyelmeztetett, hogy a rendszer bezárja az egészségügyi és egészségügyi intézményeket, ha azok nem felelnek meg a rezsim által előírt fátyolviselési törvényeknek.* A CTP korábban úgy értékelte, hogy Khamenei nem fog érdemi szociálpolitikai engedményeket tenni a tüntetőknek, és ehelyett az elmúlt hónapokban keményvonalas biztonsági erőket hatalmazott fel a kötelező fátyolviselési előírások érvényesítésére.
*Erről külön is beszámolok majd.
Magas rangú iráni tisztviselők felajánlották, hogy humanitárius segítséget nyújtanak Szíriának és Törökországnak a február 6-i 7,8-as erősségű földrengést követően, a közelmúltban bekövetkezett belföldi földrengésnek a rendszer általi rossz kezelésével kapcsolatos kritikák közepette. Ebrahim Raisi elnök február 7-én Bassár al-Aszad szíriai elnökkel folytatott telefonbeszélgetésében kifejezte készségét, hogy „bármit megtesz” Szíria földrengés utáni helyreállításának elősegítése érdekében. Magas rangú iráni katonai vezetők emellett felajánlották, hogy humanitárius segítséget nyújtanak Szíriának és Törökországnak. Állami hírügynökségek arról számoltak be, hogy a rendszer február 7-én 45 tonna orvosi, élelmiszer- és humanitárius segélyt küldött a damaszkuszi nemzetközi repülőtérre. Az Iráni Szomszédság Ifjúsági Mozgalma január 28-án olyan képeket tett közzé, amelyeken Irán Szíriának és Törökországnak nyújtott humanitárius segélyét szembeállította az Irán által a közelmúltban Északnyugat-Iránban bekövetkezett földrengésre adott sürgősségi válaszlépésekkel. A Nyugat-Azerbajdzsán tartománybeli Khoyban, ahol a földrengés történt, a polgárok állítólag nem jutnak alapvető ellátáshoz és menedékhez. Ali Khamenei legfelsőbb vezető elküldte a Vörös Félhold Szervezet legfelsőbb vezetőjének képviselőjét, Hojjat ol Eslam Abdol Hossein Moazit Khoyba, hogy február 7-én átadja „a szeretet, őszinteség és üdvözlet üzenetét”, bár nem világos, hogy Moazi milyen kézzelfogható segítséget hozott, ha hozott egyáltalán.
A legfontosabb hírek röviden:
-
-
- Több iráni politikai frakció, köztük a keményvonalasok is, egyesülnek abban az értékelésben, hogy a rendszer elvesztette a kapcsolatot a néppel.
- Magas rangú iráni tisztviselők felajánlották, hogy humanitárius segélyt nyújtanak Szíriának és Törökországnak a február 6-i 7,8-as erősségű földrengést követően, miközben bírálatok érték a rendszert a közelmúltbeli belföldi földrengés rossz kezelésével kapcsolatban.
- Egy tartomány két városában legalább két tüntetésre került sor.
- Az Artesh légvédelmi erő február 7-én bemutatott egy új földalatti légibázist és cirkálórakétát.
- A Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára, Ali Shamkhani ellentengernagy Moszkvában találkozott Igor Levitin orosz elnöki tanácsadóval.
- A Financial Times arról számolt be, hogy Teherán az elmúlt hónapokban jelentősen fokozta erőfeszítéseit, hogy segítsen Moszkvának kijátszani az olajszankciókat.
- Az iráni vezetés arra törekedhet, hogy a szankciók kijátszására nem részletezett adósságokat és iraki infrastrukturális projekteket használjon fel.
- Az Irán által támogatott iraki népi mozgósító erők (PMF) Szíriába települtek, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak a földrengés áldozatainak.
-
Belbiztonság és tiltakozó tevékenység:
Február 7-én legalább két tüntetésre került sor egy tartomány egyik városában. A CTP mérsékelt biztonsággal úgy értékeli, hogy a következő helyszíneken zajlottak tüntetések:
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Kian Gumiabroncsgyár dolgozói
Teherán város, Teherán tartomány
Méret: Kicsi
Demográfiai összetétel: Baromfiipari munkások
A tüntetések koordinátorai és szervezetei a következő időpontra hívtak fel demonstrációkra:
Február 16.
Országos rendszerellenes tüntetések, és a kivégzett tüntetőkre való 40 napos megemlékezés Teheránban.
Helyszín: Országszerte
Az Artesh légvédelmi erő február 7-én bemutatta új földalatti légibázisát és cirkálórakétáját. A fegyveres erők vezérkari főnöke, Mohammad Bagheri vezérőrnagy és az Artesh parancsnoka, Abdol Rahim Mousavi vezérőrnagy felavatta az Artesh légvédelmi erők Eagle 44 földalatti légibázisát, amely vadászrepülőgépeket, bombázókat és UAV-kat üzemeltet. Az iráni média arról számolt be, hogy a bázist úgy alakították ki, hogy alkalmas legyen atombomba és ballisztikus rakétatámadás elviselésére, és tartalmaz egy védett radarállomást, egy irányítóközpontot és egy biztonsági kommunikációs létesítményt. Az Artesh légvédelmi erő emellett február 7-én bemutatta az Asef légi indítású, nagy hatótávolságú cirkálórakétát, amely Szu–24-es taktikai bombázókra telepíthető. Az Asef vélhetően Szu–30 és Szu–35 repülőgépeken is működhet. Shahryar Heydari parlamenti képviselő korábban kijelentette, hogy Irán a következő perzsa naptári év elején (2023 márciusa-2024 márciusa) egy meg nem határozott számú Szu–35-öst kap Oroszországtól, ahogy arról a CTP korábban beszámolt.
Külpolitika és diplomácia:
A Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára, Ali Shamkhani ellentengernagy február 7-én Moszkvában találkozott Igor Levitin orosz elnöki tanácsadóval. Shamkhani és Levitin a találkozó során az orosz-iráni gazdasági kapcsolatok bővítéséről és az amerikai szankciók megkerüléséről tárgyaltak. Levitin hangsúlyozta a Moszkva és Teherán közötti energetikai és közlekedési együttműködés javításának fontosságát. Levitin tárgyalt a Raszht-Asztara vasútvonal befejezéséről is, egy olyan közlekedési folyosóról, amely a Nemzetközi Észak-Déli Közlekedési Folyosó keretében működik, és összeköti a meglévő azerbajdzsáni, iráni és orosz vasutakat. Shamkhani Moszkvába érkezésekor méltatta Oroszország és Irán gazdasági, védelmi, biztonsági, tudományos és kereskedelmi kapcsolatait, és azt állította, hogy az orosz-iráni kapcsolatok „alapvetően” bővültek.
Shamkhani részt vesz az Afganisztánról szóló moszkvai formátumú konzultációk ötödik ülésén is február 8-án orosz, kínai, indiai és pakisztáni különmegbízottakkal, képviselőkkel és nemzetbiztonsági szervezetek vezetőivel. 2017-ben Oroszország állt a moszkvai formátumú konzultációk élére, hogy elősegítse a politikai megbékélést az egykori afgán köztársaság és a tálibok között. A találkozón a tálibok nem képviseltetik majd magukat.
Shamkhani külön találkozik Nyikolaj Patrusev orosz biztonsági tanácsi titkárral, hogy egy meg nem nevezett időpontban megvitassák az orosz-iráni gazdasági, technológiai és kereskedelmi projektek megvalósítását. Az iráni média arról számolt be, hogy Shamkhani a látogatása során számos további, meg nem nevezett orosz kormánytisztviselővel is megvitatja „a kölcsönös érdekeket érintő kérdéseket”.
A Financial Times arról számolt be, hogy Teherán az elmúlt hónapokban jelentősen fokozta erőfeszítéseit, hogy segítsen Moszkvának kijátszani az olajszankciókat. A jelentések szerint Irán 2022 decembere óta legalább 16 hajót használt orosz nyersolaj illegális szállítására, ami jelentős növekedést jelent ahhoz a kilenc hajóhoz képest, amelyeket Teherán a jelentések szerint december előtt orosz szállítási útvonalakra állított át. A Financial Times hozzátette, hogy az iráni azonosított hajókon szállított orosz nyersolaj mennyisége a 2022. novemberi kevesebb mint hárommillió hordóról 2023 januárjára több mint kilencmillió hordóra emelkedett.
Az iráni vezetés arra törekedhet, hogy a szankciók kijátszására nem részletezett adósságokat és iraki infrastrukturális projekteket használjon fel. Abdul Latif Rashid iraki elnök és Mohammad Shia al Sudani iraki miniszterelnök állítólag ígéretet tettek arra, hogy visszafizetik az iraki adósságokat iráni cégeknek Mehdi Safari iráni gazdasági diplomáciáért felelős külügyminiszter-helyettessel február 7-én tartott találkozójukon. Safari azt is bejelentette, hogy Irak finanszírozni fogja egy új vasútvonal és egy Iránból Irakba vezető autópálya építését. Egy, az iraki amerikai nagykövetséghez közel álló ismeretlen forrás azt állította, hogy az amerikai pénzügyminisztérium terrorizmusért és pénzügyi hírszerzésért felelős asszisztense bizonyítékokat mutatott be az iraki központi bank vezetőjének, Ali al Alaqnak arról, hogy az Irán által támogatott iraki milíciák amerikai dollárt csempésznek Iránba. 2022 decemberében a New York-i Szövetségi Tartalékbank új korlátozásokat vezetett be több iraki magánbankkal szemben, amelyek célja az Irán számára amerikai dollárt mosó személyek megkeresése volt.
Katonai és biztonsági ügyek:
Az Irán által támogatott iraki népi mozgósító erők (PMF) Szíriába települtek, hogy humanitárius segélyt nyújtsanak a földrengés áldozatainak. Az iráni proxy Telegram-csatornákon erősen terjedtek a jelentések arról, hogy több PMF-konvoj is átjutott Szíriába a segélyekkel. Az Irán által támogatott milíciáknak a földrengés miatt nagyobb mozgási szabadságuk lehet Szíriában, és ezt a szabadságot arra használhatják, hogy megerősítsék pozícióikat olyan helyeken Szíria-szerte, különösen Északnyugat-Szíriában, ahová rendes körülmények között nem tudnak könnyen eljutni, de így, a humanitárius segélyezés álcája alatt sikerülhet.
Az igen jelentős iráni emigráció vezetői Washingtonban tartanak találkozót. Az iráni diaszpóra nyolc vezető ellenzéki személyisége pénteken a Georgetown Egyetemen találkozót tart a médiával „Az iráni demokráciamozgalom jövője” címmel.
Az iráni kormányellenes tüntetések tavaly szeptemberi kezdete óta az irániak körében aktuális téma az ellenzéki vezetőtanács megalakításának kérdése. Ez az első alkalom, hogy az országon kívüli kulcsfigurák egy helyen, egy helyen fogalmazzák meg véleményüket.
A száműzetésben élő Reza Pahlavi herceg, a Nobel-díjas Shirin Ebadi és a Kanadában élő dr. Hamed Esmaeilion, az iráni Forradalmi Gárda által 2020-ban lelőtt PS 752-es járat családjainak egyesületének elnöke, valamint az Egyesült Államokban élő író, újságíró és nőjogi aktivista Masih Alinejad, Nazanin Boniadi és Golshifteh Farahani színésznők és aktivisták, Ali Karimi, az iráni labdarúgó-válogatott korábbi szövetségi kapitánya és Abdullah Mohtadi, a Komala iráni kurd párt főtitkára – a csoport négy nő és négy férfi tagja.
A február 10-i, a Georgetown Institute for Women, Peace and Security (GIWPS) rendezvényt Karim Sajjadpour, a Carnegie Endowment vezető munkatársa és a Georgetown Egyetem adjunktusa moderálja.
„A felkelések kezdete óta először az iráni demokráciamozgalom nyolc prominens vezetője, a diaszpóra prominensei osztoznak a színpadon, hogy beszéljenek a mozgalom további életképességéről, Irán jövőjéről szóló közös elképzeléseikről, és arról, hogy a demokratikus változás Iránban hogyan változtathatja meg a világot”
– áll a GIWPS közleményében. Az esemény fordulópont lehet egy olyan egységes külföldi vezetés kialakításában, amely képviseli a demokráciamozgalmat Iránban, ahol az aktivistáknak nincs esélyük arra, hogy nyilvánosan megvédjék azt. Tüntetők ezrei vannak még mindig börtönben, és több tucatnyi tüntetőt fenyeget a halálos ítélet.
Az esemény egybeesik az iszlám köztársaság megalakulásának 44. évfordulójával, amelyet idén politikai bizonytalanság közepette ünnepelnek, mivel Iránban sokan támogatják a tiltakozó mozgalmat vagy szimpatizálnak vele, és az 1979-es forradalom óta talán a legnehezebb gazdasági válságba kerültek.
A klerikális-katonai rezsim nemzetközi elszigeteltségben van, több belpolitikai válsággal néz szembe, és a feszültség jelei kezdenek megmutatkozni.
A múlt héten Mir-Hoszein Muszavi, a 2009-es Zöld Mozgalom vezetője, aki 2011 óta házi őrizetben van, határozott nyilatkozatot adott ki, amelyben népszavazást követelt a demokratikus Irán jövőjének eldöntésére. Muszavi, aki az iráni reformisták egyik legfőbb vezetője volt, azt mondta, hogy nincs remény arra, hogy az uralkodó rendszer megreformálható.
Ígértem, hogy bemutatom részletesebben is az egészségügyi intézmények és a hidzsáb kapcsolatát. Az iráni egészségügyi miniszter szerint a hidzsáb-viseleti szabályok megsértése bűncselekménynek számít a kórházakban, és ha nem tartják be a szabályokat, nem kapnak működési engedélyt.
Bahram Einollahi a Fars hírügynökségnek adott keddi interjújában elmondta, hogy az állami kórházaknak be kell tartaniuk a hidzsábtörvényt, és a nőknek nyújtott szolgáltatásokat női személyzetnek kell biztosítania.
„A női ultrahangot nőknek kell végezniük, és bizonyos esetekben, amikor nincs elég radiológus, megkérjük a női háziorvosokat és nőgyógyászokat, hogy rövid távú képzésben részesüljenek” – húzta alá a miniszter.
Megjegyzései olyan helyzetben hangzottak el, hogy a közelmúltban Iránban tiltakozó megmozdulást váltott ki Mahsa Amini, egy 22 éves nő halála, amikor az „erkölcsrendészet” letartóztatta „nem megfelelő hidzsáb-viselet” miatt.
Az országos tiltakozások során sok nő levette a kötelező hidzsábot, és tiltakozásuk jeléül felgyújtották fejkendőjüket az utcán.
A nyugati kormányok, köztük az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Kanada, felvették a hidzsábot védő rendfenntartó egységet a szankcionált szervezetek listájára.
Egy törvényhozó decemberben azt mondta, hogy a rendszer változtatásokat eszközöl a hidzsábszabályokkal kapcsolatban. Hozzátette:
„Elképzelhető, hogy a hidzsábot nem tartó nőket SMS-ben értesítik majd, hogy tartsák tiszteletben a törvényt. Miután értesítették őket, belépünk a figyelmeztető szakaszba… és végül a kendőzetlen személy bankszámláját zárolhatják”.
Barbár, fanatikus ostobaság, de még az enyhébb fajtából. Most kezdődnek a borzalmak. Kiszivárgott ugyanis, hogyan tussolja el Khamenei rendszere a pribékjei által elkövetett nemi erőszakokat. Egy hacktivista csoport által az Iran Internationalnak kiszivárogtatott levél részleteket árul el két 18 és 23 éves tüntető nő IRGC ügynökök általi megerőszakolásáról.
Az Edalat-e Ali (Ali igazsága) hacktivista csoport által megszerzett dokumentum világosan megmutatja, hogy az iráni kormány elnyomó gépezete hogyan fedezi az ügynökei által elkövetett nemi erőszakot és szexuális visszaéléseket.
Az Edalat-e Ali érzékeny információkat szivárogtat ki az iráni biztonsági erőkről és a börtönökben uralkodó állapotokról. A fogva tartott tüntetőkről szóló jelentések novemberben kezdtek el szivárogni, és azóta számos áldozat és család nyilvánosságra hozta, hogy mi történt velük.
Alireza Sadeqi és Alireza Hosseini az IRGC két ügynöke, akiket Mohammad Shahriari, a 27. kerületi általános és forradalmi bíróságok helyettes ügyésze és vezetője, a teheráni általános és forradalmi bíróságok ügyészének, Ali Salehinek 2022. október 13-án kelt levelében említ a két nő letartóztatásáról és az azt követő megerőszakolásáról.
Amint arról a helyettes ügyész a levélben tájékoztatja felettesét, a két nő a teheráni 124. számú rendőrőrshöz fordult, és arról számoltak be, hogy október 3-án ügynökök letartóztatták, majd megerőszakolták őket.
Shahriari azonnal megjegyzi, hogy a két nő panaszát „a Hefával (a rendőrség hírszerző ügynökségének perzsa rövidítése) való egyeztetés után sem vették nyilvántartásba”.
Azt is megemlíti, hogy egy Alireza Sadeqi nevű, állítólag ügynökként dolgozó személyt az apjával együtt őrizetbe vettek a teheráni Pirouzi utcában lévő otthonukban, ahol rengeteg gumibotot, lőszert, golyóálló mellényt, rendőrségi rádiót, bilincset, különböző szervezetek, például a Rendészeti Parancsnokság (rendőrség), az IRGC és az igazságügyi rendszer igazolványait, valamint egy halom dollárbankjegyet és kábítószert találtak.
Alireza Hosseinit, az IRGC egyik kapitányát, aki az Imam Hassan egység hírszerzési részlegének vezetője, szintén letartóztatták, és átszállították egy rendőrségi hírszerzési egységhez tartozó börtönbe – folytatódik a levél, hozzátéve, hogy a „korábban őrizetbe vett vádlott” házában megtalálták a motorkerékpárját.
A levélből nem derül ki pontosan, hogyan azonosították és tartóztatták le a két ügynököt.
A levél részletezi továbbá, hogyan ismerték be a két nő megerőszakolását, Sadeqi elismeri, hogy a két nőt egy benzinkút közelében tartóztatták fel, miközben a nyugat-tehreni Sattarkhan utcában voltak bevetésen.
Az elöljárók utasították őket, hogy engedjék szabadon a nőket, mert akkoriban nem álltak rendelkezésre létesítmények a fogva tartásukra. Úgy tűnik, a vádlottak visszavitték a nőket oda, ahol felvették őket, és ekkor történt a nemi erőszak.
A nők megerőszakolását beismerő Sadeqi azzal érvelt, hogy az egyik nő volt az, aki szexuális közeledést kezdeményezett az autóban, és hogy ő mondta el a „Sigheh”-t, egy magánjellegű és szóbeli ideiglenes házassági szerződést, amely állítólag vallásilag megengedetté teszi a közösülést. A levél szerint elejtette kollégái, Alireza Hosseini, Hojjat Keivanlou és Ali Shahroudi nevét is, azt állítva, hogy ők erőszakolhatták meg a másik nőt.
Alireza Hosseini azonban eleinte nem volt hajlandó beismerni a szexuális visszaélést, és azt állította, hogy a letartóztatásokat annak a gyanúnak az alapján hajtották végre, hogy a nők tüntetők voltak.
Később azzal vallotta be a bűncselekményt, hogy azt mondta:
„Láttam, hogy Sadeqi az egyik női fogvatartottal beszélget, és azt tanácsoltam neki, hogy tartsa a távolságot. Pár perc múlva láttam, hogy X. Y. hátát tapogatja. Mondtam neki, hogy hagyja abba, de ő felém lökte a második lányt, akit N. N. néven ismertek. Hitetlenkedve rázogattam a fejem, és azon tűnődtem, hogy mi folyik itt!”
Későbbi vallomása látszólag arról számol be, hogy Sadeqi hogyan kényszerítette a nőt orális szexre, miközben „a nadrágja elejét lehúzva állt, és X. Y.-nal volt elfoglalva…”.
Saját ügyéről Hosseini ujjal mutogatott a nőre, azt állítva, hogy a nő azt mondta: „Az Isten szerelmére, engedj el minket”, miközben kigombolta a sliccét.
A dokumentumban az ügyészhelyettes egy szemérmetlen próbálkozással, az ügynökök kötelességszegésének lekicsinyítésével arra a következtetésre jut, hogy „a vádlottak csupán zsarolásra vagy emberrablásra alakítottak egy bandát, és követtek el bűncselekményeket”. A levélnek ebben a részében olyan kifejezések tűnnek fel, mint „saját fogdák”, „emberek kínzása”, „zsarolás” és „széleskörű kapcsolat nőkkel és lányokkal”.
A dokumentumból végül kiderül, hogy az Iszlám Köztársaság elnyomó gépezete hogyan zárja le az ügynökök szexuális visszaéléseivel kapcsolatos ügyeket, mivel így szól:
„Tekintettel az ügy problematikus jellegére, az információ közösségi médiába való kiszivárgásának lehetőségére és az ellenséges csoportok általi félremagyarázására, javasoljuk, hogy adják ki a szükséges utasításokat, hogy az ügyet a „szigorúan titkos” kategóriában iktassák. Mivel nem történt feljelentés, és a vádlottakat elbocsátották, javasolt az ügy fokozatos lezárása az érintett katonai intézményekre való hivatkozás nélkül.”
Amióta tömeges tüntetések kezdődtek Iránban Mahsa Amini tavaly szeptemberi, az úgynevezett erkölcsrendőrség kezei által okozott halála után, több jelentés is napvilágot látott, amelyek bizonyítékot szolgáltatnak a női tüntetők megerőszakolására és szexuális zaklatására az őrizetbe vételtől a kihallgatásokig. Arról is érkeztek jelentések, hogy a biztonsági erők az arcukra, a melleikre és a nemi szerveikre leadott puskalövésekkel támadnak a nőkre.
A legutóbbi dokumentum azon bizonyítékok tárházát gyarapítja, amely szerint az iráni biztonsági erők kínzással és szexuális erőszakkal büntetlenül járhatnak el, hogy előmozdítsák az iszlám köztársaság által az ellenzéki nézetek elnyomását.
De ezek az erkölcsös ügynökök nem csak nőket és lányokat szoktak megerőszakolni. A Beludzs Aktivisták Kampánya szervezet szerint egy tüntetések során letartóztatott tinédzser fiú öngyilkosságot kísérelt meg az Irántól délkeletre fekvő Zahedan börtönében a súlyos fizikai, szexuális és mentális kínzások miatt.
Az emberi jogi szervezet szerint a tizenévest január 3-án tartóztatta le a Forradalmi Gárda hírszerzése Zahedánban, de miután súlyosan megkínozták, megpróbált öngyilkos lenni.
A 16 éves fiút Benyamin Kouhkan néven azonosították, aki a nagyrészt beludzs etnikumú szunniták által lakott Szisztán-Beludzsisztán tartomány fővárosának, Zahedannak a polgára.
Az elmúlt öt hónapban számos jelentés érkezett őrizetbe vett tüntetők megkínzásáról és megerőszakolásáról. Sokakat arra kényszerítettek, hogy vallomást tegyenek, amelyben olyan bűncselekményeket ismertek be, amelyeket soha nem követtek el.
Egy jól értesült forrás elmondta a Beludzs Aktivista Kampánynak, hogy Benyamin egy telefonhívás során arról tájékoztatta az édesanyját, hogy súlyos fizikai és szexuális kínzásoknak vetették alá, hogy kényszerített vallomásokat szerezzenek tőle.
E forrás szerint Benyamin ezt követően öngyilkosságot próbált elkövetni, de nem sikerült neki.
Szeptemberben Baluchisztán különböző területein tiltakozásokat váltottak ki azok a hírek, amelyek arról szóltak, hogy júniusban egy 15 éves beludzs lányt állítólag megerőszakolt egy rendőrparancsnok Chabaharban, aki továbbra is mentesült a büntetőeljárás alól. A Mahsa Amini rendőrségi őrizetben bekövetkezett halála miatti düh szintén olaj volt a tűzre: eddig több mint 100 beludzs tüntetőt öltek meg és 307-et tartóztattak le a tüntetések során.
Zahedan lakosai 2022. szeptember 30. óta minden pénteken az ima után tüntetnek. Azt hiszem ezen a héten sem lesz nyugalom arrafelé.
Végül még annyiról számolhatok be, hogy a VPN-forgalmazást is büntetni kívánják a forradalmi gárdisták, éspedig akasztással.
Jól olvasták. Az iráni rezsim egyik keményvonalas támogatója szerint azokat, akik VPN-eket (virtuális magánhálózatokat) árulnak, hogy mások „pornót nézhessenek”, ki kellene végezni „földi romlottságért”.
Ruhollah Momen-Nasab az Ensaf Newsnak adott interjújában azt mondta, hogy ha a VPN-eket forgalmazók közül néhányat felakasztanának, „a többiek megtanulnák a leckét”.
A kormány általánosságban szigorúan korlátozza az internet-hozzáférést, valamint a hozzáférést a népszerű közösségi médiaplatformokhoz, például az Instagramhoz, amelyek kulcsszerepet játszanak az e-kereskedelemben.
Az autoriter rezsim több mint két évtizede korlátozza a hozzáférést számos weboldalhoz, tavaly óta pedig újabb korlátozásokat vezettek be. Rendkívül aggasztja őket, hogy az emberek az internetet és a közösségi médiát használják az országot szeptember óta sújtó tüntetésekről szóló hírek és képek megosztására.
Februárban egy ad hoc parlamenti bizottság 18 tagja közölte, hogy ratifikálták egy olyan törvényjavaslat körvonalait, amely hivatalosan korlátozná az internethez és a közösségi médiához való hozzáférést.
Korábban Momen-Nasab, aki a parlament különleges tanácsadója az úgynevezett „A kibertér felhasználóinak védelmét szolgáló jogszabályokkal” kapcsolatban és a kiberhadsereg korábbi parancsnoka elárulta, hogy Teherán hogyan használja a Twittert propagandára.
„Új fiókokat hoztunk létre a Twitteren, más Twitter-befolyásolók személyét használva, akik főként ellenforradalmi aktivisták voltak. A miénk csak egyetlen karakterben különbözött, és eléggé hasonlított a valódiakra. Ugyanazt a képet és ugyanazt a nevet használtuk, de minden hamis volt. Miután létrehoztuk, elkezdtük a tevékenységünket”
– mondta Momen Nasab tavaly az állami televíziónak. Ez személyiséglopás, amit minden más állam büntet. Az „ellenforradalmi” jelző egy kis magyarázatra szorul: a teheráni kormány emberei saját magukat tartják „forradalmároknak”, mármint a Khomeini-féle forradalom folytatóinak, az „ellenforradalmár” náluk ellenzékit jelent.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.