Az iráni ellenzék két pólus mentén látszik rendeződni: a reformisták a fennálló államformát kívánják „megjavítani”, bár ez nem igazán lehetséges, a többiek a teljes rendszerváltás hívei. Ezt tükrözik a mai hírek is, melyeket most – lévén tegnap szombat, vagyis szabadnap a CTP-nél – most leginkább a világsajtó alapján szedegettem, állítottam össze.
Hogy mindeközben mit művel Irán jelenlegi kormánya? Hazudozik és készül a pofonra, mait Pekingtől kapnak majd a közeljövőben, ugyanis Raisi elnök oda készül, Hszi Csin-ping meghívására, bár szerintem fogalma sincs, hogy nem szíveslátás-vendéglátás céljából invitálták, hanem azért, hogy tudtára adják: Kína elfordul tőle. Persze, udvariasan mondják majd meg neki, félő, hogy nem is fogja érteni. Magával vihetné a külügyminiszterét, Amir-Abdollahiant is segítségnek, aki még angolul sem tud, nemhogy kínaiul: akkor már ketten nem értenék, amit nekik mondanak, és az mégiscsak más.
Hanem lássuk előbb, éspedig az Iran International alapján, hogyan néz ki az emigráns politikai vezetők egységfrontja? Azért jelölöm meg gondosan a forrásomat, mert az Iran International is emigrációban készül, Londonban, így ők állnak a diaszpóra ellenzéki vezetőihez a legközelebb, a szó jó és rossz értelmében egyaránt.
Öt hónappal az iráni tiltakozó mozgalom kezdete után fontos kérdés, hogy az iráni és a diaszpórában élő ellenzék képes-e egyesülni az iszlám köztársaság megbuktatása érdekében.
Az elmúlt hónapokban az utcai tüntetők felnéztek néhány vezető külföldi ellenzéki személyiségre, különösen a száműzetésben élő Reza Pahlavi hercegre, akinek apját az 1979-es iszlám forradalomban űzték el, amikor ő még tizenéves volt.
Sokan azt remélték, hogy a száműzetésben élő herceg és mások, főként a rendszer ellen kampányoló aktivisták és hírességek egységes frontot alkotnak, összehangolják a rendszer elleni lépéseket, lobbiznak a nyugati hatalmaknál, és végül átveszik a forradalom vezetését, amikor eljön az idő.
Az, hogy a diaszpórára kell felnézni, valójában egy olyan helyzet, amelyet az Iszlám Köztársaság kényszerített ki, amely gyakorlatilag kiiktatott, vagy hallgatásra kényszerített minden olyan erős ellenzéki személyt vagy csoportot Iránon belül, amely veszélyt jelenthetett volna a létezésére.
Öt hónappal azután, hogy Mahsa Amini őrizetben bekövetkezett halála széles körű tiltakozásokat váltott ki Iránban, úgy tűnik, hogy a diaszpórában élő ellenzék megállapodott az együttműködésről. Vezető ellenzéki személyiségek – köztük a száműzetésben élő Reza Pahlavi herceg és hét másik személy – egy pénteki washingtoni rendezvényen kifejtették nézeteiket és jövőképüket, és közölték, hogy kiáltványt készítenek a forradalom támogatására.
Eközben Mir-Hoszein Muszavi, aki 2009-ben elnökjelölt volt, és 2011 óta házi őrizetben van, egy héttel korábban egy nyilatkozatában kijelentette, hogy alapvető változásokra van szükség „Irán megmentéséhez”, és választásokat javasolt egy alkotmányozó gyűlés kinevezésére, amely döntene a jövőbeli kormányformáról, valamint népszavazást az új alkotmányról.
Muszavi elutasítja az iszlám köztársaság reformjának lehetőségét, amivel egy platformra került a diaszpóra alakjaival, és ezért csodálattal és ellenszenvvel egyaránt fogadják. Sokan egyetértenek abban, hogy az iszlám köztársaságot többé nem reformálhatónak nyilvánító kijelentés bátor lépés volt Muszavi részéről, aki az iszlám köztársaság elkötelezett híve, és az 1980-as években miniszterelnökként szolgálta azt.
Amikor a perzsa nyelvű BBC a pénteki rendezvényen a Muszavival való együttműködés lehetőségéről kérdezte, Reza Pahlavi herceg azt mondta, hogy a diaszpóra ellenzékének célja a „maximális részvétel” a rendszer elleni harcban, és mindenkit szívesen lát, aki nem egy megreformált iszlám köztársaságot, hanem egy szekuláris Iránt akar.
„Reza Pahlavi válasza Muszavi nyilatkozatával kapcsolatban diplomatikus volt. Bizonyos értelemben igyekezett nem ellenségeskedést kelteni… Remélem, hogy támogatói egyetértenek azzal, hogy az iráni politika sokrétű”
– tweetelte Mojtaba Najafi, egy Franciaországban élő akadémikus, utalva arra, hogy Pahlavi számos támogatója határozottan ellenezte Muszavit és más reformistákat.
A volt trónörökös és az iszlám köztársaság volt miniszterelnöke szerint a jövőbeni kormányformáról az iráni népnek kell döntenie egy szabadon választott alkotmányozó gyűlés és népszavazás útján.
Rövid nyilatkozatában Muszavi az ország „területi integritásának” megőrzése és az „erőszakmentesség” mellett hitet tevő politikai erők és személyiségek együttműködésére is felszólított, hogy döntsenek az iszlám köztársaságból való átmenetről.
De Pahlavi, más aktivisták és Muszavi politikai nézetei között is nagyon mélyek a különbségek, valószínűleg sok kérdésben, amíg a volt hivatalnok nem ismeri el felelősségét a rendszer 1980-as években elkövetett gaztetteiben.
A rendezvényen Reza Pahlavi herceg például egy olyan kérdést vetett fel, amely potenciálisan megosztó lehet: az Izraellel való kapcsolatokat.
Amikor a vízválságról, mint Irán egyik legnagyobb problémájáról beszélt, azt mondta, hogy Irán segítséget kérhet „a legjobb izraeli szakértőktől”. Utalt Mahmúd Ahmadinezsád korábbi elnökre is, aki „azt akarta, hogy Izrael egyáltalán ne is létezzen”, ami arra utalt, hogy ő az Izraellel való normális kapcsolatokat támogatja.
Muszavi és támogatói most egyetértenek a diaszpóra-ellenzékkel abban, hogy a népnek szabad szavazáson kell döntenie a jövőbeli kormányformáról, de bár nem biztos, hogy Izrael megsemmisítésére szólítanak fel, mint Ahmadinezsád és Khamenei, de inkább a palesztin ügyet pártolják, és ellenzik Izrael elismerését.
Muszavi azonban nem vezetője az utcán tüntető fiataloknak, akik a jelek szerint ellenzik a forradalmi külpolitikát, és a regionális országokkal való jó kapcsolatokat támogatják.
Ha Pahlavi herceg irányzata győzne, az teljesen átalakítaná a Közel-Kelet diplomáciai térképét, ugyanis egyrészt megszűnne az iráni-izraeli ellenségeskedés, másrészt megszűnnének a Forradalmi Gárda által támogatott terrorszervezetek és proxy milíciák, a Hezbollahhal az élen. Nem biztos, hogy azonnal beköszöntene a teljes béke, de mindenképpen sokkal egyszerűbbé válna a jelenleg ezer változós képlet: világpolitikai szempontból épp ezért Pahlavi herceg tervei – melyek nem tartalmazzák a monarchia restaurációját, ellenben tartalmazzák a rendszerváltást egy szekuláris államformára – mindenképpen kiemelt figyelmet érdemelnek.
A herceget az iráni diaszpóra láthatóan majdnem egy emberként támogatja, erre utal, hogy tegnap világszerte tüntetéseket tartottak az iszlám köztársaság megdöntését követelve.
Az iszlám köztársaság elleni szombati világméretű tüntetésre való felhívásnak megfelelően – amely egybeesett az iszlám köztársaság 1979-es megalakulásának évfordulójával – a világ több tucatnyi városában tüntettek a rendszer ellen.
Több európai városból utaztak irániak a francia fővárosba, Párizsba, hogy kifejezzék haragjukat az iráni hatalom fegyvertelen civil tüntetőkkel szembeni brutalitása miatt.
A gyűlésen számos politikus, művész és az iszlám köztársaság által meggyilkolt emberek családtagjai is részt vettek.
Danial Ilkhanipour, a hamburgi városi parlament német-iráni képviselője azt mondta: „Azért vagyunk ma itt, hogy kijelentsük, hogy az elmúlt öt hónap csak a kezdet volt. Az Iszlám Köztársaság végének kezdete”.
A teljes jogú európai polgárrá és politikussá vált iráni fiatalok képviselője hozzátette: „Február 20-án Brüsszelben leszünk”.
Alireza Akhundi, a svéd parlament képviselője szintén felszólalt a párizsi nagygyűlésen, és azt mondta: „44 évvel ezelőtt keserű esemény történt ebben a városban, de ma mindannyian együtt vagyunk és egyesülünk a bátor iráni nép forradalmáért”.
Ezzel arra utalt, hogy Ruhollah Khomeini ajatollah visszatért Iránba Párizsból, ahol Irak elhagyása után menedéket talált. Néhány nappal Khomeini visszatérése után követői átvették a kormányt.
„Irán bátor népe félelem nélkül ki fog tartani a győzelemig” – tette hozzá.
Ramin Seyed-Emami zenész és zeneszerző, akit „King Raam” művésznéven ismernek, egy dalt adott elő az irániak párizsi találkozóján.
Apja, Kavous Seyed-Emami iráni-kanadai akadémikus és természetvédő volt. Ő vezette a Perzsa Vadvilág Öröksége Alapítványt (PWHF) és szociológiaprofesszor volt. 2018 februárjában, napokkal azután halt meg, hogy az IRGC hírszerzése letartóztatta. Az iráni igazságszolgáltatás szerint azért lett öngyilkos a teheráni Evin börtönben, mert egy kémkedési ügyben bizonyítékok merültek fel ellene. Ezt az állítást, beleértve az állítólagos öngyilkosságot is, a családja visszautasította.
A hírszerzési minisztérium később azt mondta, hogy nincs bizonyíték ellene és több más, 2018 januárjában letartóztatott környezetvédő ellen sem.
Ramtin Fatehi, a Mahsa Amini rendőrségi őrizetben bekövetkezett halálát követő rendszerellenes tüntetések során megölt Ramin Fatehi fia szintén arról beszélt, hogy pert kell indítani az Iszlám Köztársaság ellen annak brutalitása miatt.
Niaz Zam, a rezsim által elrabolt és megölt Ruhollah Zam lánya azt mondta: „Mi csak egy dolgot akarunk, és ez az Iszlám Köztársaság vége, amely magát köztársaságnak nevezi, de valójában diktatúra”.
Ruhollah Zam leginkább az általa 2015-ben alapított „Amadnews” nevű Telegram-csatorna működtetéséről ismert, és kiemelt szerepet játszott a 2017-2018-as iráni tüntetésekben. Iraki látogatása során elrabolták, majd Iránba vitték, ahol halálra ítélték, és 2020. december 12-én kivégezték.
A Londonban élő irániak is gyűlést tartottak és jelszavakat skandáltak az IRGC terrorszervezetként való megjelölésére irányuló lépés támogatására.
Washingtonban is nagyszabású tüntetést tartottak.
Hasonló demonstrációkat tartottak Oslóban, Bolognában, Berlinben, Düsseldorfban, Hamburgban, Nicosiában, Koppenhágában, Aarhusban, Bécsben, Szófiában, Madridban, Isztambulban, Sydneyben, Melbourne-ben, Adelaide-ben, Perthben, Brisbane-ben, Aucklandben, Stockholmban és Gutenbergben.
Az elmúlt napokban aktivisták felszólították a diaszpórában élő irániakat, hogy vegyenek részt a szombati rendszerellenes tüntetéseken. Több tucat külföldön élő iráni művész is kijelentette, hogy az iszlám köztársaság megdöntésének jelszavával vesz részt ezeken a gyűléseken.
Reza Pahlavi száműzött herceg szintén felszólította valamennyi honfitársát, hogy szolidaritásuk és egységük felmutatásával tegyék ezt az eseményt „az iráni nemzeti felkelés naptárának legdicsőségesebb napjává”.
De mi a helyzet Iránban? Ott a reformisták és egyes konzervatívok próbálják menteni a menthetőt. Arra figyelmeztetnek, hogy 2023-ban súlyos gazdasági és politikai válsággal néz szembe az iszlám köztársaság.
Hoszein Marasi, a centrista Építőipari Vezetők Pártjának főtitkára szerint:
„Azt mondhatom, hogy Irán lángban áll, és ez a tűz nem fog kialudni, hacsak a különböző kormányzati intézmények és kritikusaik nem mozdulnak el az ország nemzeti érdekeit szolgáló irányba”.
A Khabar Online-nak adott interjújában Marasi fenntartotta, hogy Irán jelenlegi válságából nincs más kiút, mint egy „kollektív nemzeti dokumentum” kidolgozása, amelyben mindenki egyet tud érteni. Ennek érdekében – mondta – a bölcs embereket vissza kell vonni az ország irányításába, a radikálisok szerepét pedig társadalmi befolyásuk mértékére kell korlátozni.
Marasi megismételte, hogy Irán rendkívül nehéz és kritikus helyzetben van. Hozzátette, hogy egy ilyen helyzetben mindazok, akik a fennálló alkotmány alapján hisznek a kormány teljesítményének korrigálásában, valamint a magasabb célokat követők, beleértve azokat is, akik már nem hisznek az iszlám köztársaságban, szerves részét képezik ennek a nemzetnek, és tiszteletben kell tartani őket.
Megjegyzései Mir-Hoszein Muszavi ellenzéki személyiség és volt miniszterelnök nemrégiben tett nyilatkozatát követik, aki népszavazás kiírását követelte az új alkotmányról.
Marashi szerint a néhány tüntetőnek adott amnesztia az első lépés e cél felé. Mindez néhány aktivista szerint annak ellenére történt, hogy a kormány több tízezer elítélt kegyelemben részesítéséről beszélt, a február 9-ig szabadlábra helyezettek között csak kevesebb mint 150 bebörtönzött tüntető volt.
Közben Marashi azt mondta, hogy a kormánynak fel kellene hagynia azzal, hogy a döntéseket egyes szereplők vagy kis politikuscsoportok hozzák meg, akik csak egy kisebbséget képviselnek. Minden egyénnek, politikai pártnak, valamint a magán- és közszféra aktivistáinak össze kell fognia, hogy kimentsék az országot a bajból.
Összefoglalta Irán néhány problémáját, rámutatva az 52 százalékos inflációra, a növekvő költségvetési hiányra és a bankok rossz teljesítményére. Szégyenletesnek nevezte, hogy egy olajban gazdag ország, amely a világ legnagyobb földgázkészleteivel rendelkezik, eladja ingatlanjait, hogy fenntartsa a kormány működését. Ez szerinte azt jelenti, hogy Irán státusát leminősítették.
A pártvezető hozzátette, hogy a keményvonalasok jelentik a legnagyobb veszélyt Iránra.
„Ők egy olyan kisebbség, amely azt akarja, hogy Irán állandó konfliktusban legyen a világ többi részével, miközben a nép szenved a szegénységtől és a szankcióktól. Nincs megoldásuk az ország problémáira, és nem jogosultak arra, hogy Iránban mindenki nevében beszéljenek, hatalmukat pedig a társadalomban meglévő valós befolyásuk mértékére kell korlátozni.”
Közben Mohammad Mohajeri konzervatív kommentátor a Nameh Newsnak elmondta, hogy még az iráni keményvonalas konzervatívok közül is néhányan, akik korábban támogatták Ebrahim Raisi elnök kormányát, már nem kívánnak vele kapcsolatban állni, és osztoznak a felelősségében gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális és külpolitikai kudarcaiért, különösen a jelenlegi iráni tüntetéshullámot követően. Ezek a konzervatív támogatók úgy döntöttek, hogy saját politikai túlélésük biztosítása érdekében külön utat választanak.
Egy másik fejleményben Gholamreza Nouri Ghezelche törvényhozó azt jósolta, hogy az irániak az elkövetkező hónapokban valószínűleg még több nehézséget fognak átélni, mivel úgy tűnik, hogy a kormány lemondott arról, hogy megoldja az ország problémáit. Szerinte ez a kormány által a parlament elé terjesztett költségvetési törvényjavaslatból is kitűnik.
Ghezelche hozzátette, hogy másfél évnyi hivatalban töltött idő után Raisi még mindig nem mutatott be világos ütemtervet a parlamentnek, és senki sem tudja, hová tart a kormánya. „Nagyon sok ígéretet tett a lakhatás, a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás, a korrupció elleni küzdelem és az infláció megfékezése terén, de ezek közül egyiket sem teljesítette” – mondta.
Azért érdekes egy állami berendezkedés az, amiben az építőipari vezetőknek saját pártjuk van, de mindegy… Raisi elnök is érzi, hogy nagy a baj, most Khamenei legfelsőbb vezetővel együtt kegyelmet ígérnek a letartóztatottaknak, csak épp kérdés, mennyire fogják azt megadni a valóságban? Ha az eddigi magatartásukat nézzük, maximum kirakat-intézkedésekre lehet számítani.
Viszont az iszlám köztársaság erős nyomás alatt áll, és ezért kész lehet némi engedményt tenni a hazai tüntetőknek és azoknak a nyugati országoknak, amelyek állampolgárait Teheránban túszként tartják fogva.
Teheránból származó jelentések szerint Fariba Adelkhah francia-iráni kettős állampolgárságú akadémikust kiengedték a börtönből. Adelkhah-t 2020-ban öt évre ítélték nemzetbiztonsági vádakkal, amelyeket tagadott. A jelentések szerint még több más francia állampolgár is börtönben van Iránban, akik lényegében az ország túszai.
Az Iszlám Köztársaság évtizedek óta tartóztat le külföldieket és kettős állampolgárokat homályos és koholt vádak alapján, és addig tartja őket börtönben, amíg nem tud alkut kötni a nyugati országokkal akár pénzről, akár diplomáciai engedményekről, akár külföldön elítélt ügynökeinek szabadon bocsátásáról.
Az 1979-es iszlám forradalom évfordulóján Hossein Amir-Abdollahian külügyminiszter az NPR tudósítójának elmondta, hogy a kettős állampolgárságú foglyok cseréjéről szóló megállapodás az Egyesült Államokkal már napirenden van.
Elmondta, hogy az iráni-amerikai Siamak Namazi szabadon bocsátása néhány technikai intézkedéstől függ az Egyesült Államok részéről. Ezen intézkedések jellegét azonban nem részletezte.
Amir-Abdollahian a nukleáris kérdéssel kapcsolatban is igyekezett optimistának tűnni, mivel Irán egyre nagyobb elszigeteltség és szankciók nyomása alatt áll. Azt mondta, hogy még mindig van lehetőség arra, hogy minden fél visszatérjen a JCPOA-hoz.
Eközben az iráni rendszer által a közelmúltbeli tüntetések során elkövetett emberi jogi jogsértések, valamint Teherán részvétele Moszkva Ukrajna elleni háborújában tovább bonyolította a helyzetet, ami megnehezíti az Egyesült Államok és Európa számára az Iránnal való megegyezést.
Belpolitikai fronton, míg politikai aktivisták szerint péntekig az Ali Khamenei legfelsőbb vezető által „kegyelmet kapott” foglyok közül csak mintegy 150-et engedtek ki ténylegesen a börtönből, szombat reggel már arról érkeztek jelentések, hogy további politikai foglyokat engedtek ki a fogságból.
Egyikük Farhad Meysami volt, akinek szívszorító képei a múlt héten kerültek nyilvánosságra hosszú éhségsztrájkja után. Meysami, akit öt év börtönre ítéltek, csak négy hónappal büntetése lejárta előtt szabadult.
Bár a teheráni jelentések szerint Ebrahim Raisi elnök „nagyon fontos” bejelentést tett volna szombati forradalom évfordulóján mondott beszédében, megjegyzései nem tartalmaztak mást, mint a szokásos alaptalan állításokat arról, hogy az iszlám köztársaság a régió vezető hatalma, amely számos területen nagy sikereket ért el.
A beszéd után azonban iráni médiaforrások idézték Raisit, aki azt mondta, hogy a börtönben lévő összes diák, értelmiségi és sportoló, valamint médiaaktivista is kegyelmet kap. Raisi úgy próbálta beállítani az amnesztiát, mint a kormánya által támogatott intézkedést, nem pedig úgy, mint az iráni igazságszolgáltatás vezetője, Gholam-Hoszein Mohseni Ejei, aki csak a részleges amnesztiát szorgalmazta.
Állítólag több mint 90 iráni újságírót és egy tucat sportolót vettek őrizetbe a szeptember óta tartó tiltakozások során, és sokukat már szabadon engedték.
Továbbra sem világos, hogy az Ejei kérése alapján szabadon bocsátandó „több tízezer” fogoly közül hányan vannak még börtönben, és hányan szabadultak.
Raisi ígérete, miszerint további foglyokat enged szabadon, szintén homályos volt. Nem említette, hogy hány fogolyra terjedne ki az amnesztia. Azt mondta azonban, hogy az „atyai amnesztia” olyan intézkedés, amellyel szembeszállnak az Iránban viszályt szító ellenségekkel.
Azt is megígérte, hogy a kormány tervezi a külföldön élő irániak hazatérésének megkönnyítését, beleértve azokat is, akik esetleg törvénysértő módon jártak el, de nem volt hajlandó részletezni. Csak annyit mondott, hogy az embereket „hamarosan” értesítik az intézkedésekről.
Félek, nem egyéb ez az „amnesztia”, mint mézesmadzag, üres ígéret, pusztán azért, hogy míg távol van Raisi, ne törjön ki az össznépi forradalom, minden irányzat részvételével. Mert hát nagy keleti útra készül az elnök: a jövő héten Kínába látogat
Két hónappal azután, hogy Kína és a Perzsa-öböl arab országai ellentmondásos nyilatkozatot tettek három iráni szigetről, amely ellen Teherán tiltakozott, Ebrahim Raisi Pekingbe látogat.
A kínai külügyminisztérium vasárnap jelentette be, hogy az iráni elnök jövő kedden látogat Hszi Csin-ping kínai elnök meghívására.
Az IRNA állami hírügynökség arról is beszámolt, hogy az út során „együttműködési dokumentumokat” írnak alá a két ország között, és Ebrahim Raisi részt vesz az iráni és kínai üzleti vállalkozások közös találkozóján.
Az elmúlt években, különösen az Egyesült Államoknak a 2015-ös nukleáris megállapodásból való kilépése után az iszlám köztársaság igyekezett közelebb kerülni Kínához és Oroszországhoz.
A két ország közötti 25 éves, ellentmondásos megállapodás mellett az Iszlám Köztársaság nagyon fontosnak tartja, hogy csatlakozzon a Kína és Oroszország által vezetett Sanghaji Együttműködési Szervezethez.
Az iráni állami média egyes kormánytisztviselők nyilatkozataira hivatkozva azt állítja, hogy a kínaiak nem hajlandóak befektetni Iránban.
Az iráni-kínai közös kamara vezetője korábban megerősítette az iráni kínai befektetések csökkenéséről szóló híreket, hangsúlyozva, hogy ennek egyik oka az iszlám köztársaság egyes tisztviselőinek nyugat felé való hajlása.
Két hónappal ezelőtt Kína és hat arab ország közös nyilatkozata a három szigetről, a Nagy- és Kis-Tunbszról, valamint Abu Muszáról Irán csalódott reakcióját váltotta ki. „Csalódottat” írok, ugyanis megsértődni nem mert a máskor oly vakmerő Teherán: azok, akik máskor minimum végpusztulást ígérnek Washingtonnak (nyugodtan teszik, hiszen tudják, hogy Washingtonnak nem érdeke komolyan venni őket), Peking nyilatkozata után csak szepegni mertek. Hogyne: Kínánál van a kasszakulcs, bár úgy néz ki az egyre romló kínai-iráni viszony alapján, hogy már nem sok pénzt kapnak ők Pekingtől, és ha kapnak, olyan árkedvezményeket kell adjanak a nyersolajukra, hogy attól porig omlik a gazdaság.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi hírek összefoglalója.