Szele Tamás: A dezinformáció politikája

Hétfő van, ilyenkor az ISW szokás szerint elméleti napot tart, melynek tárgya ma az orosz diplomáciai dezinformációs tevékenység. Aláhúznám, hogy nem a propaganda, amivel a szélesebb néptömegeket vezetik az orruknál fogva, hanem a diplomáciai dezinformáció, a hazugságoknak, féligazságoknak, túlzásoknak az a keveréke, amivel Ukrajna külpolitikai helyzetét próbálják nehezíteni.

Maszkirovka ez is, persze, de nem a nagyközönséget próbálják vele butítani, hanem a kifinomultabb diplomáciai döntéshozó köröket – a módszerei is valamivel szofisztikáltabbak, de azért bizony kilóg a lóláb. Lássuk tehát, mire figyelmeztet Kateryna Stepanenko és Frederick W. Kagan mai tanulmányában.


Ez a jelentés az orosz információs műveleteknek az Ukrajnának nyújtott csúcstechnológiájú fegyverrendszerek és egyéb katonai segélyek nyugati átadásának késleltetésére és megakadályozására gyakorolt hatására összpontosít. Oroszország részben újjáépítette képességét arra, hogy a katonai műveleteket támogató hibrid hadviselési kampányai részeként információs műveleteket hajtson végre. Ezek az információs műveletek továbbra is megjelennek majd, ahogy Oroszország megpróbálja kialakítani a közelgő műveletek feltételeit, és enyhíteni a kudarcokat, tehát a Nyugatnak kritikusan kell értékelnie az orosz információs műveletek kontextusát, és el kell kerülnie, hogy egyszerűen csak a saját feltételeik szerint lépjen kapcsolatba velük.

Oroszország részben visszanyerte azt a képességét, hogy sikeres információs kampányokat hajtson végre a stratégiai célok, sőt, akár diszkrét műveleti célok támogatására. Az orosz hibrid hadviselés elmélete már régóta az információs kampányok és a katonai műveletek integrálására hívja fel a figyelmet, és az információs műveletek néha elsőbbséget élveznek a kinetikus tevékenységgel szemben. 2022 februárjában, Ukrajna újbóli invázióját megelőző két évtizedben Oroszország több információs kampányt is képes volt végrehajtani, különösen azokat, amelyek támogatták a Minszk II. megállapodást, amelyben Németország és Franciaország inkább közvetítőként, mint hadviselő félként fogadta el Oroszországot Ukrajnában. A Biden-kormányzat azonban figyelemre méltó és sikeres ellen-információs kampányt folytatott a 2022. februári teljes körű inváziót megelőző hónapokban, megzavarva több orosz információs kampányt, amelyek célja az ukrán megadás kiváltása, Ukrajna Nyugattól való elszakítása és az újbóli invázióhoz kedvező feltételek megteremtése volt. A Biden-adminisztráció és a Nyugat az újbóli invázió kezdete óta az Egyesült Államokban és Európában is elvágta és kisiklatta a Kreml által ellenőrzött médiaműveleteket, így a Kremlnek nehézséget okozott a sikeres információs műveletek végrehajtása, aminek következtében Moszkva nem tudta elérni azokat a célokat, amelyeket az újbóli inváziót megelőző kampányai követtek. Oroszország azonban újjáépítette azt a képességét, hogy diszkrét információs kampányokat folytasson a konkrét stratégiai célok támogatására, és hogy ezeket a kampányokat úgy alakítsa ki, hogy enyhítse a harctéri kudarcokat és megteremtse a feltételeket a jövőben tervezett műveletekhez.

Az orosz információs kampányok egy folyamatos stratégiai célt támogattak, amely a Nyugat Ukrajnának nyújtott anyagi támogatásának elrettentésére vagy lassítására irányult. Vlagyimir Putyin orosz elnök valószínűleg bevette a saját, invázió előtti narratíváját, miszerint a Nyugat nem fogja támogatni Ukrajnát, hanem inkább jó kapcsolatokat kíván fenntartani Oroszországgal, ami táplálta a gyors ukrajnai győzelemhez fűzött reményeit. Putyin hamarosan rájött, hogy a háború elhúzódik, mivel a hadserege képtelen volt döntő győzelmet aratni, Ukrajna pedig (számára) meglepő módon elszántan ellenállt, és mivel a Nyugat (számára) meglepő módon hajlandó volt támogatni Ukrajna ellenállását. Putyin ezt követően kezdett arra összpontosítani, hogy táplálja azokat az érveket, amelyeket a nyugati vezetők maguknak mondtak arról, hogy milyen veszélyeket rejt magában, ha Ukrajnának túl sok vagy bizonyos típusú hadianyagot biztosítanak. Ezek az orosz információs kampányok folyamatosan azt a közös célt követték, hogy a harctéri körülményektől függetlenül gátolják a nyugati támogatást Ukrajnának. Az alább tárgyalt operatív szintű (félre)tájékoztatási kampányok ebbe a stratégiai célba illeszkednek, a pillanatnyi harctéri körülményekhez megfelelően igazítva.

Oroszország operatív szintű információs kampányainak célja vagy a tervezett orosz műveletek feltételeinek megteremtése, vagy az orosz katonai kudarcok enyhítése. Oroszország az információs teret a támadó műveletek előkészítése során úgy alakítja, hogy akadályozza Ukrajnát abban, hogy megtartsa a harctéri kezdeményezést, vagy felkészüljön a támadásokra. Oroszország az információs kampányokat arra is felhasználja, hogy elrettentse a Nyugatot Ukrajna ellentámadási erőfeszítéseinek támogatásától és az orosz katonai kudarcok kihasználásától. Ezen orosz információs kampányok egy részének célja az is, hogy helyreállítsa Oroszország geostratégiai elrettentő erejét azáltal, hogy újjáépíti a hatalom projekcióját, amely a 2022-es újbóli inváziót megelőzően az orosz információs kampányok középpontjában és jellemzője volt.

Oroszország azt a narratívát használja fel, hogy Ukrajna képtelen legyőzni Oroszországot a két állam közötti eredendő hatalmi különbségek miatt, hogy enyhítse a nagyobb orosz kudarcokat vagy a nagyobb támadó műveletekben gyors sikereket el nem érő orosz kudarcokat. Az orosz információs kampányok az invázió korábbi szakaszában annak a feltételezésnek a felerősítésére támaszkodtak, hogy Oroszország rendelkezik a „világ második legnagyobb hadseregével”, fejlett katonai képességekkel. Ezek a tájékoztatási műveletek arra irányultak, hogy megtévesszék a Nyugatot és Ukrajnát abban a hitben, hogy a katonai felszerelések bármilyen átadása irreleváns lenne, mivel Ukrajna nem lenne képes ellenállni a különböző irányokból gyorsan kibontakozó támadó műveleteknek, és sebezhető lenne az orosz támadással szemben. A Kreml például 2022. március elején azzal fenyegetőzött, hogy Oroszország az Ukrajnába irányuló folyamatos nyugati katonai segélyszállítmányokat legitim katonai célpontoknak tekinti majd. 2022. március elején azonban az oroszok nem mutattak olyan dinamikus célmegjelölési képességeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a háború első évében csapást mérjenek az Ukrajnába és Ukrajnán keresztül mozgó nyugati hadianyagokra, és ehelyett arra tértek át, hogy precíziós fegyvereiket Ukrajna-szerte a helyhez kötött polgári energetikai infrastruktúrára pazarolják.

A Kreml átdolgozta információs műveleteit, hogy eltúlozza minden taktikai előrenyomulás jelentőségét a Kijevi Területről való orosz kivonulást és a Donbásszba való átcsoportosítást követően 2022 tavaszán-nyarán. A narratíva kiigazította az orosz katonai erő elképzelését az átfogó támadó hadműveletekről, amelyek már nem voltak képesek sokat tenni a frontvonalakon elért folyamatos és őrlődő nyereségekből. Ez a narratíva az ukránok demoralizálását célozta, és arról akarta meggyőzni a Nyugatot, hogy Ukrajna képtelen ellenállni az Oroszország feltételezett túlerejével szemben, amely lehetővé tette Oroszország sok áldozattal járó előrenyomulását, amely végül az egész hadszíntéren kulminált anélkül, hogy döntő stratégiai hatásokat ért volna el. A kisebb győzelmek eltúlzása azt is lehetővé tette a Kreml számára, hogy megmagyarázza az offenzívák lassú ütemét a hazai közönségnek, amely arra volt kondicionálva, hogy Oroszország gyors sikereit várja Ukrajnában. A narratíva mindkét változata – a háború elején tervezett villámháború és a második szakaszában a megállíthatatlan, bár lassú előrenyomulás benyomása – részben a nyugati segélynyújtás elrettentésére irányult. Arra törekedtek, hogy megerősítsék az orosz hatalomról az invázió előtt kialakult képet, és elbagatellizálják Ukrajna sikeres ellenállását, abban a reményben, hogy a Nyugat lemond Ukrajnának a háború megnyerésére irányuló erőfeszítései támogatásáról. Ebben kudarcot vallottak.

Oroszország 2022 szeptember-novemberében fokozta a nukleáris eszkaláció kockázatáról szóló narratívákat, hogy helyreállítsa az elrettentő erőt és lebeszélje a Nyugatot arról, hogy a Harkivi Területen bekövetkezett pusztító orosz katonai kudarcokat követően Ukrajnának az ellentámadások folytatásához szükséges hadianyagot biztosítsa. Putyin szeptember 30-i annexiós beszéde során, a Harkivi Területen végrehajtott elsöprő ukrán ellentámadási hadműveleteket követően kezdett szándékosan homályos és általános utalásokat tenni a nukleáris fegyverek használatára. A nukleáris retorika kiugrása Putyin népszerűtlen szeptember 21-i mozgósítási parancsának megjelenését is követte, amely mind nemzetközi, mind belpolitikai téren sebezhetővé tette Putyint. Putyin és a Kreml kulcsfontosságú tisztviselői 2022 októberében egész októberében fokozták a nukleáris eszkalációs retorikát, amely végül november elején-közepén tetőzött, valószínűleg az Oroszországgal folytatott fokozódó nemzetközi párbeszéd és a nukleáris fenyegetéseivel szembeni ellenállás eredményeként. Putyin gyakran használta a vékonyan leplezett nukleáris fenyegetéseket annak az elképzelésnek a kivetítésére, hogy Oroszország olyan nagyhatalom, amellyel a Nyugatnak kerülnie kell a konfrontációt. 2022 őszén azonban a nukleáris információs műveletnek valószínűleg kifejezetten az volt a célja, hogy elrettentse a Nyugatot attól, hogy azonnal megerősítse Ukrajna átfogó ellentámadásait Kelet- és Dél-Ukrajnában, azáltal, hogy irracionális és indokolatlan félelmeket szít, hogy Putyin esetleg nukleáris eszkalációval reagálna egy ukrán győzelemre. Putyin továbbra is rendkívül számító és kockázatkerülő politikus, aki továbbra is ki fogja használni Oroszország nukleáris képességeit és a nukleáris eszkalációtól való nyugati félelmet, hogy hatalmát Nyugaton és Oroszországban anélkül vetítse ki, hogy ténylegesen kockáztatná a NATO-val való nukleáris konfliktust. Putyin valószínűleg arra is törekedett ezekkel az információs műveletekkel, hogy helyreállítsa Oroszország nagyhatalmi pozícióját a világban, és hogy megalázó katonai kudarcokat követően belföldön megőrizze tekintélyét.

Ma már világos, hogy a 2022 decemberében felerősödött, a béketárgyalásokra összpontosító orosz információs kampány célja – többek között – az volt, hogy késleltesse az ukrán gépesített ellentámadások folytatásához nélkülözhetetlen nyugati harckocsik és más fejlett felszerelések biztosítását, hogy ezzel megteremtse a feltételeket Oroszország saját tervezett offenzíváihoz. A Kreml 2022 decembere folyamán élesen felerősítette a hamis tárgyalási narratívát, számos orosz tisztviselő szándékosan félrevezető jeleket adott arról, hogy Moszkva hajlandó komoly tárgyalásokat folytatni Ukrajnával. A Kreml eredetileg 2022. szeptember elején vezette be ezt a dezinformációs műveletet, miután Ukrajna bejelentette az ellentámadások megkezdését (állítólag a Herszoni Területen), de még azelőtt, hogy Ukrajna felszabadította a Harkivi Terület nagy részét, és Putyin szeptember 30-i annexiós beszédében megemlítette a tárgyalóasztalhoz való visszatérés gondolatát, a Kreml azonban következetesen fenntartotta maximalista céljait, és nem kínált semmilyen komoly tárgyalási alapot. A narratíva 2022 telén történt felerősödése egybeesett egy 2023 elejére tervezett nagyszabású támadó hadművelet orosz előkészületeivel, és a Kreml igyekezett kihasználni a béketárgyalások iránti nyugati vágyat, és ezzel elriasztani a nyugati tankok Ukrajnának történő biztosítását, mielőtt Oroszország visszanyerné a kezdeményezést Kelet-Ukrajnában. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter látványosan jelezte az információs művelet végét, egyelőre azzal, hogy december 27-én bejelentette, miszerint Oroszország továbbra is katonai megoldásra törekszik Ukrajnában. Ekkor már túl késő volt ahhoz, hogy a Nyugat időben tankokat küldjön, és ezzel megzavarja a nagyjából egy hónappal később kezdődő orosz offenzív hadműveletet. Az orosz béketárgyalások narratívája természetesen nem az egyetlen, sőt nem is a fő oka volt annak, hogy a nyugatiak késlekedtek a tankok Ukrajnának történő szállításával. A kezdete, fokozása és a Kreml által történő elhagyása azonban erősen arra utal, hogy a most zajló orosz offenzíva támogatására időzítették.


Oroszország folytatja a nagy hatótávolságú fegyverek és harckocsik Ukrajnának történő nyugati ellátását célzó erőfeszítéseit azáltal, hogy azt a narratívát terjeszti, hogy Ukrajna szándékosan fenyegeti Oroszországot ezekkel a fegyverekkel ahelyett, hogy az oroszok által megszállt területek felszabadítását helyezné előtérbe. Putyin 2022. december 22-én azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy szándékosan elhúzza a háborút, miután az Egyesült Államok 2022. december 21-én engedélyezte a Patriot légvédelmi rendszerek átadását Ukrajnának. 2022. december 21-én Putyin abszurd módon arra utalt, hogy Ukrajna a Patriotokat (védelmi légvédelmi rendszerek) orosz területekre való csapásmérésre fogja használni, még akkor is, amikor Ukrajna könyörgött ezekért a rendszerekért, hogy 2022 őszén megállítsa Oroszország folyamatban lévő, az ukrán energetikai infrastruktúra elleni légi és rakétahadjáratát. Ennek az információs hadműveletnek a célja, akárcsak a tárgyalásokról szóló információs kampánynak, az volt, hogy feltartóztassa a folyamatban lévő és tervezett orosz katonai műveleteket megzavaró nyugati segítséget.

A Kreml tisztviselői továbbra is azt a narratívát táplálják, hogy a nagyobb hatótávolságú precíziós rakétarendszerek és Leopard harckocsik nyugati átadása valamilyen új fenyegetést jelent az orosz biztonságra, holott ezek nem jelentenek nagyobb veszélyt, mint a szovjet harckocsik vagy más precíziós rendszerek biztosítása. Az ukránok nem használták a nyugatiak által biztosított HIMARS-rendszereket orosz területre irányuló csapásokhoz, holott ezek a rendszerek már fontos oroszországi helyszíneket hoztak lőtávolságba. Az az elképzelés pedig, hogy Ukrajna német Leopardokkal indítana inváziót Oroszország ellen, nevetséges. Ennek az orosz információs kampánynak két célja van: először is, hogy minél tovább késleltesse a nyugati harckocsik érkezését, hogy késleltesse az ukrán ellentámadások újraindítását, és időt nyerjen Oroszország saját támadó műveleteihez, másodszor pedig, hogy megzavarja egy olyan koherens nyugati megközelítés kialakítását, amelynek célja Ukrajna teljes átállása a nyugati fegyverrendszerekre – amit a Nyugatnak előbb-utóbb meg kell tennie, mivel a szovjet korszakból származó fegyverkészletei elfogytak, és nem tud többet gyártani vagy beszerezni belőlük.


Oroszország továbbra is fegyverként fogja használni az információs műveleteket, hogy közvetlenül támogassa a diszkrét katonai műveleteket Ukrajnában – különösen azután, hogy visszaszerezte a kezdeményezést a kelet-ukrajnai frontvonalakon. A Kreml a Bakhmut és Liman elleni folyamatban lévő offenzívákkal újraindítja az orosz frontgyőzelmeket eltúlzó narratívát. Az orosz védelmi minisztérium büszkén parádézik a Bakhmut környéki elfoglalt települések feletti győzelmekkel, de az ilyen információs műveletek hatása csökken – mind Ukrajna, mind a háborúpárti orosz nacionalisták egyre kevésbé hajlandóak névértéken elfogadni az elkerülhetetlen orosz győzelemről szóló állításokat az orosz katonai inkompetencia egy éve miatt. De ezek az információs műveletek mindazonáltal újra teret nyerhetnek, ha az orosz erők jelentős előnyökhöz jutnak, és a most hatástalannak tűnő orosz információs műveletek mindazonáltal megteremthetik a feltételeket ahhoz, hogy a körülmények megváltozásakor sokkal erősebbek legyenek.

Úgy tűnik, hogy a Kreml más narratívákat is kidolgoz a jelen írás megjelenésének idején: a nacionalista tisztviselők a közelmúltbeli nyugati fegyverkezési rendelkezésekre és átadási ígéretekre adott válaszként szokatlan nukleáris fenyegetéseket fogalmaztak meg. Szergej Versinyin orosz külügyminiszter-helyettes is elkezdte újra elővenni azt a mendemondát, hogy Oroszország február 11-én „előfeltételek nélkül”, de „a mai realitások alapján” és Oroszország maximalista céljainak figyelembevételével hajlandó tárgyalni Ukrajnával – más szóval olyan feltételekkel, amelyek még mindig Ukrajna kapitulációját jelentik. A Kreml újra előveheti a patthelyzet-narratívát is, amelyet korábban arra használt, hogy 2022 augusztusának végén Herszonban elhárítsa az ukrán ellenoffenzívákat. 2022 augusztusának végén Versinyin nyilatkozata egy továbbfejlesztett béketárgyalási narratíva lehet, amely arra törekszik, hogy nyomást gyakoroljon a Nyugatra, hogy kényszerítsen Ukrajnára megelőző engedményeket, vagy előzze meg a donbásszi orosz hadműveletek kulminációját. Az is lehet, hogy ez az orosz erőfeszítések folytatása, amelyek arra irányulnak, hogy késleltessék és megzavarják a fegyverrendszerek biztosítását, amelyekre Ukrajnának szüksége van ahhoz, hogy kihasználhassa ezt a tetőpontot. A Nyugatnak figyelembe kell vennie, hogy a tárgyalásokról szóló orosz megbeszélések talán egyáltalán nem is a tárgyalásokról vagy a béke feltételeiről szólnak, hanem inkább olyan információs kampányok lehetnek, amelyek kifejezetten arra irányulnak, hogy Oroszország átjusson a harctéri lehetőségek vagy a sebezhetőség időablakain.


Mindezek az információs kampányok támogatni fogják a Kreml átfogó stratégiai céljait, amelyek a Nyugat Ukrajnától való elszakítására, a nyugati hadianyag-ellátás elrettentésére vagy késleltetésére, és általában véve az Ukrajnának nyújtott nyugati támogatás és a nyugati koalíció kohéziójának aláaknázására irányulnak. Számos információs kampány konkrét operatív célokat is követ, amelyek létrehozzák a tervezett orosz katonai vállalkozások feltételeit. A nyugati vezetőknek fel kell ismerniük ezeket a műveleteket olyannak, amilyenek a harctéri események kontextusában, és ellen kell állniuk a kísértésnek, hogy az orosz információs műveletekkel szemben pusztán a saját feltételeik alapján lépjenek fel. Több ilyen narratíva fog megjelenni, és a Nyugatnak kritikusan figyelembe kell vennie a harctéri realitásokat, hogy aláássa az orosz hibrid hadviselési erőfeszítések hatékonyságát. A Nyugatnak figyelemmel kell kísérnie bizonyos információs műveletek megjelenését és fokozódását bizonyos időpontokban, hogy megfelelően értékelje ezeket a kampányokat és reagáljon rájuk, ahogyan a Biden-kormányzat is tette a 2022. februári teljes körű invázió előtt. Oroszország azon képességét, hogy ügyes információs kampányokat folytasson a hibrid hadviselési erőfeszítések támogatására, súlyosan károsította a Biden-adminisztráció ügyes elleninformációs kampánya, valamint Oroszország saját ukrajnai akciói és kudarcai. Putyin azonban azon dolgozik, hogy helyreállítsa képességeit ezen a területen, és korlátozott, de fontos sikereket ér el, különösen akkor, ha olyan információs kampányokat tud kialakítani, amelyek rezonálnak a Nyugaton már hangsúlyos vitákra és félelmekre.

A legfontosabb hírek röviden:

      • Ukrán illetékesek továbbra is megkérdőjelezték az orosz hadsereg azon képességét, hogy nagyszabású stratégiai támadó hadműveleteket indítson Ukrajnában.
      • Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma arról számolt be, hogy az orosz hadsereg az ukrán vezérkartól kapott statisztikák alapján valószínűleg a legtöbb áldozatot vesztette Ukrajnában az invázió első hetei óta, az elmúlt héten átlagosan napi 824 áldozatot. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma leszögezte, hogy nem tudják ellenőrizni az ukrán vezérkar módszertanát az orosz áldozatok számolásában.
      • Az orosz Állami Duma egyik parlamenti képviselője a cenzúra törvényi szabályozásának szigorítására szólított fel, hogy megvédjék a vezető orosz katonai szereplőket a kritikától.
      • Az Ukrán Katonai Hírszerzési Főigazgatóság (GUR) nyilvánosságra hozott egy lehallgatott híváskivonatot, amelyben az Ukrajnában lévő Shahed drónok kezelői kurdul és fárszi nyelven beszélnek, és kijelentette, hogy az orosz erők kurd zsoldosokat használhatnak az iráni drónok ukrajnai működtetésére.
      • Orosz források azt állították, hogy az orosz hadsereg folytatja az offenzív műveleteket Szvatovétól északnyugatra. Az orosz csapatok folytatták a Kreminna körüli offenzív műveleteket, a jelentések szerint 23 harci összecsapás történt a térségben.
      • Az orosz egységek folytatták a szárazföldi támadásokat Bakhmut, Avdiivka és Vuhledar körül.
      • A Wagner-csoport finanszírozója, Jevgenyij Prigozsin azt állította, hogy a Wagner-csoport erői elfoglalták a Bakhmut-tól északra fekvő Kraszna Horát. Prigozsin azt is állította – hamisan -, hogy a Wagner-csoport erői az egyetlen orosz erő Bakhmut 50 km-es körzetében.
      • Ukrán tisztviselők arról számoltak be, hogy a Herszoni Területen lévő orosz alakulatok nem képesek teljes körű offenzívát indítani, ami alátámasztja az ISW korábbi értékeléseit.
      • Az ukrán Katonai Főhadviselési Igazgatóság (GUR) képviselője, Vadim Szkibitszki azt nyilatkozta, hogy ukrán illetékesek úgy vélik, hogy az orosz vezetők elhalasztják a tervezett második mozgósítási hullámot az első mozgósítási hullámmal kapcsolatos, továbbra is fennálló problémák miatt.
      • Orosz források azt állították, hogy Oroszország a Fekete-tengeri Flotta bázisát építheti fel a megszállt Mariupolban.
      • A CNN interjút közölt két hadifogollyal, akik a Wagner-csoport börtönben lévő újoncai voltak, és akik azt állították, hogy a Wagner-csoport súlyosan félrevezette az újoncokat a háború természetéről és a harci feladatokkal kapcsolatban. A harcosok azt állították, hogy a Wagner-erők a nyári, Liszicsanszk környéki támadások során emberhullámos támadásokban használták a börtönben lévő újoncokat, és nagy veszteségeket szenvedtek.




Oszd meg másokkal is!