Iránból sok jó hír nem jön, rossz annál inkább, de ezt megszokhattuk. Siekrült egészen cinikus, kriminális módon megünnepelni az Iszlám Köztársaság megalapításának 44 évfordulóját, melynek alkalmából például rekordot döntött a nemzeti valuta és az élelmiszerek inflációja, és sikerült elszabotálni a Khamenei által beharangozott amnesztiát is, szóval most tombol a nép, csak nem örömében.
Ez viszont Raisi elnököt épp úgy nem érdekli, mint Khamenei ajatollahot vagy Montazeri főügyészt, Raisi most éppen készül Kínába, holnap indul, csak előtte még gondosan vérig sértette az iráni lányokat és asszonyokat, aztán nemsokára indul is, esetleg hazafelé beugrik Moszkvába és otthagy egy repülőgépnyi drónt, ha már úgyis arra jár.
De lássuk az elmúlt nap eseményeit, melyeket ma nem a CTP szerkeszt, ugyanis nekik vasárnap is szabadnapjuk volt, hanem én, az Iran International nyomán.
Kezdjük azzal, hogy drukkoljunk akár Reza Pahlavi hercegnek, aki sok jót tudna hozni Iránba, például rendbe rakná a külügyi viszonyokat és békét kötne Izraellel meg az Egyesült Államokkal, akár Muszavinak, aki viszont alkotmányos alapú rendszerváltást szeretne, az semmiképpen sem rossz hír, hogy egyre többen állnek ki Muszavi mellett, ugyanis ezek ketten jelenleg nem riválisok, hanem harcostársak. Ez nem biztos, hogy mindig így marad, de egyelőre ilyen a helyzet.
Márpedig több száz aktivista támogatja Muszavi felhívását a klerikális uralom megszüntetésére
Iráni reformpárti politikusok és aktivisták csoportjai álltak ki az iszlám köztársaság ellen fellépő disszidens vezéralakjuk mellett, népszavazást követelve.
Több mint 400 politikai aktivista és újságíró írt alá egy nyilatkozatot, amelyben támogatják Mir-Hoszein Muszavi, a Zöld Mozgalom vezetőjének felhívását a klerikális uralom megszüntetésére Iránban.
„A jelenlegi társadalmi ébredés és a társadalomnak a mostani politikai struktúrán belüli reformokból való kiábrándultsága miatt nincs más út, mint hogy az emberek dönthessenek saját sorsukról”
– áll a nyilatkozatban, amely egyúttal támogatását fejezte ki Muszavi háromlépcsős javaslatával és a demokratikus kormányra való „békés és erőszakmentes átállással”, valamint a „Nő, Élet, Szabadság” mozgalommal kapcsolatban.
Muszavi, aki 2009-ben elnökjelölt volt, és 2011 óta házi őrizetben van, február 4-én egy nyilatkozatában kijelentette, hogy alapvető változásra van szükség „Irán megmentéséhez”, és választásokat javasolt egy alkotmányozó gyűlés kinevezésére, amely új alkotmányt dolgozna ki, valamint népszavazást az új alkotmányról és az abban javasolt kormányformáról.
A vasárnap kiadott nyilatkozat szerint az iszlám klerikusok uralmán alapuló politikai struktúra eredménye négy évtized után a korrupció és az igazságtalanság, egy olyan kormány, amely szerkezetileg képtelen kezelni a válságok sorát, valamint a társadalmi és politikai szabadságjogok elnyomása.
Egy másik nyilatkozatban 112 reformista, akik többnyire korábbi kormánytisztviselők, vasárnap hasonló nyilatkozatot adott ki, amelyben elismerték, hogy az 1979-es forradalom céljai, miszerint Iránban igazságosság és demokrácia legyen, kudarcot vallottak, és támogatásukról biztosították Muszavi követeléseit.
A jelenlegi légkörben Muszavi támogatása és az iszlám köztársaságból való átmenet követelése komoly következményekkel járhat az aláírókra nézve, akik eddig hűek maradtak az iszlám köztársasághoz.
A rendszer számára is komoly visszalépést jelenthet, mivel ellenfelei a diaszpórában kezdtek összefogni és szerveződni, miközben a rendszer elveszíti hagyományos hatalmi bázisát.
2009-ben az, hogy Muszavi nem volt hajlandó elfogadni a választási eredményeket, széles körű tüntetéseket váltott ki, amelyeket brutálisan elfojtottak, miután Ali Khamenei legfelsőbb vezető „lázadással” vádolta meg őt, az ugyanezen a választáson szintén induló Mehdi Karrubival előző házelnökkel és Mohammad Khatami volt elnökkel együtt.
A nyilatkozat aláírói között van Muszavi számos korábbi támogatója és számos más reformista, köztük Haszhem Aghajari reformpárti politikus, akit 2000-ben halálra ítéltek (később enyhítették), mert egy beszédében „az iszlámot és az iszlám szentségeit nem tisztelte”, valamint olyan politikusok, mint Abolfazl Ghadyani, aki az elmúlt évtizedben Khamenei kemény kritikusa volt.
Az aláírók között vannak női jogvédők is, mint például Noushin Ahmadi-Khorasani, aki az „Egymillió aláírás” kampány alapító tagjai közé tartozott, korábbi diákaktivisták, mint Abdollah Momeni, akit az elmúlt két évtizedben többször is bebörtönöztek, és veterán újságírók, mint Mashallah Shamsolvaezin, aki 1998-tól több népszerű reformista kiadványt alapított, köztük a Jame’e (Társaság) című újságot is.
Muszavi javaslata néhány más személynél is támogatásra talált, köztük szerepel a prominens beludzs pap, Maulana Abdolhamid Esmail-Zehi, valamint a vezető reformpárti politikusok, Mostafa Tajzadeh és Faezeh Hashemi, Akbar Hashemi-Rafszandzsáni volt iráni elnök lánya, akik mindketten rács mögött vannak.
A múlt héten öt másik politikai fogollyal együtt kiadott nyilatkozatban Tajzadeh és Hashemi azt mondta, hogy „a kormány számára az egyetlen kiút a holtpontról az, ha enged a nép azon jogának, hogy maga döntsön a sorsáról”.
Több tíz külföldön élő „köztársasági” személyiség és aktivista pénteken külön nyilatkozatban „pozitív és előremutató javaslatnak nevezte Muszavi javaslatát az iszlám köztársaságból való átmenetre törekvő irániak szivárványos politikai légköre közötti szolidaritás megerősítése érdekében”.
A kormány szócsöve, az „Iran” újság vasárnap gúnyolódott Muszavi választási és népszavazási javaslatán, és azt mondta, hogy a 2009-es lázadás idején már „a köztársaság elleni lázadás” is szerepelt az előéletében, míg a félhivatalos Mehr hírügynökség ugyanezen a napon megjelent kommentárjában azt állította, hogy kijelentése ismét „ellenségességét” bizonyítja egy olyan időszakban, amikor az országban lecsillapodtak a zavargások.
Karrubi eddig nem nyilatkozott az iszlám köztársaságból való átmenetről, de Khatami a múlt héten, egy nappal Muszavi nyilatkozata után egy nyilatkozatában felszólította a kormányt, hogy tegyen eleget a nép követeléseinek, és akadályozza meg a forradalmi változást.
A nép kormány iránit szeretetét nem fogja növelni, hogy kiderült: a Khamenei által nagy hangon meghirdetett „atyai amnesztia” nem vonatkozik ám mindenkire. Sőt, nagyon kevesekre vonatkozik a jelek szerint, ha Montazeri főügyészre bíznák, ezek olyan kevesen lennének, hogy a létszámuk egyetlen főt sem tenne ki.
Az iráni főügyész szerint azok az emberek, akik a tüntetések során gyilkosságokat követtek el és/vagy károkat okoztak, nem kapnak kegyelmet, és felelősségre kell vonni őket. (Ilyen alapon le kéne csukni a fél Forradalmi Gárdát és az egész Baszidzsot).
Ali Khamenei legfelsőbb vezetőnek az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései során letartóztatott néhány fogoly számára adott amnesztiájára utalva Mohammad Dzsafar Montazeri azt állította, hogy ez a legfelsőbb vezető „kegyelme”.
Ha bebizonyosodik bármely személy bűne, akkor vádat emelnek ellene, és meg kell büntetni – mondta egy háromnapos iszfaháni tartományi látogatás során.
„Az amnesztia jogát az alkotmány adta meg a Vezetőnek, amelyet a főbíró kérésére hajtanak végre. Ha a vezető úgy gondolja, hogy szükséges, akkor megkegyelmezhet az elítélteknek”
– tette hozzá Montazeri. A kormányzati média február 5-én arról számolt be, hogy Khamenei „egyetértett” az ország bírói karának javaslatával, hogy politikai lépésnek tűnő kegyelmet gyakoroljon, miután több száz embert megöltek és mintegy 19 ezret letartóztattak.
A bejelentésből nem derül ki, hogy hány vagy mely foglyok részesülnek kegyelemben, és kinek a büntetését csökkentik. Miközben több ezer fiatal és tizenéves tüntetőt tartóztattak le az utcai tüntetéseken, több száz politikai aktivistát, újságírót, írót és művészt is őrizetbe vettek.
Khamenei intézkedésére az iszlám köztársaság létrejöttének 44. évfordulóján került sor, a rendszer imázsának megmentésére irányuló lépésként, a zord gazdasági válság és az általa elnökölt politikai rendszer tömeges nyilvános elutasítása közepette.
A közhangulaton – lévén, hogy a társadalom fele akkor is nőnemű, ha ez az ajatollahoknak nem tetszik – Raisi elnök ünnepi beszéde sem sokat javított.
Raisi elnök ugyanis azt állította benne, hogy a nők szabadok Iránban
Ebrahim Raisi iráni elnök szombaton azt állította, hogy a nők szabadok Iránban, és jelenlétük a különböző területeken „erős”.
A megjegyzéseket az iszlám köztársaság megalapításának 44. évfordulóján mondott beszédében tette.
Kijelentései a rendszer tisztviselőinek hasonló állításait tükrözik, melyeket különösen a szeptemberben, Mahsa Amini rendőrségi őrizetben bekövetkezett halála után kezdődött öt hónapos rezsimellenes tüntetések idején tettek.
Az iszlám köztársaság megalapítása óta eltelt négy évtizedben a nők számos korlátozással és tilalommal szembesültek, többek között a kötelező hidzsáb bevezetésével, valamint az éneklés és a tánc tilalmával.
Az életmódbeli korlátozások mellett a nők hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve a magas szintű kormányzati tisztségek elnyerésében és az öröklésben.
A rendszer elleni jelenlegi tiltakozások részben a nők és sok férfi kezdeményezésére zajlanak, akik nehezményezik az egyenlő jogok visszaszorítását.
Beszéde egy másik részében Raisi hangsúlyozta, hogy a „Sem Kelet, sem Nyugat” jelszó még mindig az iszlám köztársaság egyik alappillére, bár a rendszer Oroszországhoz és Kínához igazodott.
Irán és Oroszország és Kína kormánya, mint „keleti hatalmak” több mint egy évtizede szoros kapcsolatokat ápolnak különböző területeken, beleértve Teherán és Moszkva katonai együttműködését az Ukrajna elleni háborúban.
Beszéde egy másik részében Raisi azt mondta, hogy a tüntetőket „megtévesztették a zavargások során”, azt állítva, hogy „rájöttek, hogy az ellenség lázadásra törekszik”.
Ha mindez nem lenne elég, a rial árfolyama is elérte a Mariana-árok fenekét, áttörte azt és most a Föld középpontja felé halad, feltartóztathatatlanul. Ez annak köszönhető, hogy az iráni gazdaságot olyan emberek irányítják, akik nem csak a pénzügyek intézésére alkalmatlanok, de minden egyébre is.
Az iráni valuta vasárnap újabb történelmi mélypontra süllyedt, mivel a központi bank az állami tulajdonú vállalatok rekordmértékű hitelfelvételéről és a pénzmennyiség növekedéséről számolt be.
A rial, amellyel augusztus végén 300 000/1 dolláron kereskedtek, vasárnap 460 000/1 dollárra esett; ez több mint 50 százalékos csökkenést jelent.
A 2018 óta bevezetett gazdasági szankciók fokozatosan csökkentették Irán keményvaluta-bevételeit, kimerítették devizatartalékait, és gazdasági bizonytalansághoz vezettek.
Az Egyesült Államokkal kötendő új nukleáris megállapodás hiánya szintén pesszimizmusra adott okot szeptember óta, amikor az Európai Unió legutóbbi kísérlete a megállapodás közvetítésére meghiúsult.
E negatív tényezők mellett az elmúlt öt hónap népi tiltakozásai politikai bizonytalansághoz és az országból való további tőkemeneküléshez vezettek.
A rial árfolyamának csökkenése az alapvető árucikkek, például az élelmiszerek és az állati takarmányok inflációjának növekedéséhez vezet, ami elszegényíti a lakosságot, amelyet súlyosan érintett az elmúlt három év 40-50 százalékos éves inflációja.
Az élelmiszerárak sokkal gyorsabban emelkedtek, a hivatalos adatok szerint az olyan alapvető élelmiszerek, mint a hús és a tejtermékek éves inflációja 70-100 százalék között van. Egyes termékek fogyasztása az elmúlt két évben több mint 50 százalékkal csökkent.
Ugyanakkor a bérleti díjak és a lakásárak az amerikai dollár értékének emelkedésével párhuzamosan olyan szintre emelkedtek, hogy egy átlagos munkavállalónak két vagy akár három munkahelyet kell fenntartania, hogy megengedhesse magának az alapvető lakhatást. A munkások a dollár jelenlegi árfolyamával számolva havi 100-150 dollárt keresnek.
Egyes megfigyelők szerint az árak emelkedése szélesebb körű és tartósabb tiltakozásokhoz vezethet a rendszer ellen. A jelenlegi kormányt, amelyet többnyire keményvonalasok alkotnak, nem tartják hatékonynak és nem képes kormányozni egy olyan környezetben, ahol számos kihívással kell szembenéznie. Még számos konzervatív és lojális személy is bírálni kezdte Ebrahim Raisi elnököt és minisztereit.
Eközben az Iráni Központi Bank (CBI) vasárnap közzétett új adatai szerint az iráni naptári év első nyolc hónapjában, március 21. és november 20. között 77,5 százalékkal nőtt az állami tulajdonú vállalatok hitelfelvétele.
Ezek a nagyrészt veszteséges és ráfizetéses vállalatok állami bankoktól vesznek fel hitelt, amelyek viszont a központi banktól kölcsönöznek. Ezeknek a pénzintézeteknek viszont 2021 novembere és 2022 novembere között 59 százalékkal több kölcsönt kellett felvenniük a CBI-tól,
A központi bank ugyanakkor pénznyomtatáshoz folyamodik anélkül, hogy elegendő gazdasági növekedés vagy devizabevétel lenne. Ez azt jelenti, hogy a pénzkínálat gyorsan növekszik, ami további valutaleértékelődéshez és inflációhoz vezet.
Az állami vállalatok hitelfelvételének egyik fő oka, hogy a kormány pénzt vesz el ezektől a lényegében csődbe ment vállalatoktól, hogy finanszírozza saját 50 százalékos költségvetési hiányát.
A Raisi-kormány azt állítja, hogy megszüntette a CBI-tól való hitelfelvételt, de valójában áttért arra, hogy a pénzt a saját gazdasági vállalataitól készpénzre váltsa, amelyek átvették a hitelfelvevők szerepét. Röviden, a kormányzati hitelfelvétel és a pénznyomtatás körforgása bonyolultabbá vált az állami vállalatok közvetítői szerepe miatt, amelyeket egyfajta közvetítői szerepet játszanak.
A pénzkínálat novemberre elérte az 58 000 trillió rialt, azaz 200 milliárd dollárt az iráni naptári év első nyolc hónapjának átlagos árfolyama alapján.
A helyzet súlyos válság felé halad. Egy centrista politikus a héten azt mondta erről, hogy „Irán lángban áll”.
Lángban lehet, hogy áll, de fegyvert még árul Oroszországnak, igaz, nem pénzért, hanem más fegyverekért cserébe, tehát ennek a bevételéből a gazdaság egy vasat sem lát. Sőt: csempészik a fegyvert.
Irán hajókkal és egy állami tulajdonú légitársaság segítségével új típusú, fejlett, nagy hatótávolságú fegyveres drónokat csempészett Oroszországba, hogy azt az Ukrajna elleni háborúban használják – mondták teheráni források a Guardiannek.
A jelentés szerint Irán legalább 18 drónt szállított az orosz haditengerészetnek, miután novemberben tisztek és technikusok tettek külön látogatást Teheránban.
„Ebből az alkalomból a 10 fős orosz küldöttség kiválasztott hat Mohajer-6 drónt, amelyek hatótávolsága körülbelül 200 km, és minden szárnyuk alatt két rakétát hordoznak, valamint 12 Shahed 191 és 129 drónt, amelyek szintén levegő-föld csapásmérő képességgel rendelkeznek”
– tette hozzá a Guardian. A Shahed 131-es és 136-os drónokkal ellentétben, amelyeket Moszkva széles körben használt az ukrán infrastruktúra elleni kamikaze-támadásokban, a magasabban repülő drónok képesek bombákat célba juttatni és visszatérni a bázisra.
A leleplezések azt mutatják, hogy a két, Washingtonnal szemben ellenséges érzelmeket megosztó ország egyre közelebb kerül egymáshoz.
Az iráni iszlám kormányzat 2022 közepe óta több száz drónt szállított Oroszországnak, amelyeket rakétatámadások során az ukrán légvédelem túlterhelésére használtak.
Mivel Oroszország készlete egyre szűkösebb az ukrajnai városok elleni brutális bombázó hadjárat fenntartásához szükséges rakétákból, Iránhoz és Észak-Koreához fordult, hogy feltöltse készleteit.
Az Egyesült Államok és Európa új szankciókat vezetett be Teheránnal szemben a Moszkvával fenntartott katonai kapcsolatainak bővítése és a tavaly szeptember óta tartó tüntetések brutális leverése miatt.
Az orosz kapcsolatok kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maga Alekszandr Dugin, az „orosz világ” nagy pravoszláv gondolkodója és szent őrültje, vagy inkább futóbolondja is megünnepelte az Iszlám Köztársaság alapításának évfordulóját. Minek alkalmából kiderült, hogy gyakori vendég ő Iránban.
Alekszandr Dugin orosz ultranacionalista filozófus részt vett az iszlám köztársaság megalakulásának 44. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen Moszkvában.
A „Putyin eszeként” ismert Dugin filozófus és szélsőséges nacionalista, aki egy új orosz birodalom létrehozását szorgalmazza, és az Ukrajna elleni katonai támadást is támogatja.
Egyes elemzők úgy vélik, hogy a 60 éves teoretikusnak nagy befolyása van Vlagyimir Putyin orosz elnökre.
Az elmúlt években Dugint rendszeresen meghívták Iránba, általában a Forradalmi Gárdához kötődő keményvonalasok és szervezetek.
Egy 2015-ös látogatása során a szentséges Qom városában Dugin a modernitást „sátánnak”, a Nyugatot „a sátán örökös házának”, Iránt pedig „a modernitás elleni háború fő bázisának” nevezte.
Dugin úgy véli, hogy Khamenei ajatollah a „legjobb megoldás” a Nyugattal való szembenézésre. „Ha segít legyőzni a Nyugatot, biztos vagyok benne, hogy győztesen és büszkén fogunk kijönni ebből az arénából” – mondta, mert „az iszlám jogász gyámságának központjában Isten akarata munkálkodik”.
De miközben Ali Khamenei segítségét kéri a Nyugat legyőzéséhez, Dugin elismeri, hogy nem volt sikeres Irán és Oroszország közeledése. „Az iráni fiatalok nem nagyon érdeklődnek Oroszország megismerése iránt. Talán keresnünk kellene egy kulcsot, hogy kinyissuk ezt az ajtót a két ország között” – mondta.
Becsukni kellene azt inkább, hogy ki ne jusson rajta rakéta meg drón, és azt Dugin sem gondolhatja komolyan, hogy az iráni fiatalok, akik vagy elhiszik a rendszer ideológiáját, és akkor számukra Oroszország is csak a „kollektív Nyugat” egyik sátáni állama, vagy nem hiszik el, és akkor utálják Putyint is, az embereit is, nekiállnak szentimentális alapon disztingválni az ő kedvéért. Dugin itt a saját csapdájába esett, ugyanis épp ő szokta átkozni a „kollektív Nyugatot”.
Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak még a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi összefoglaló második része.